Békés, 1901 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1901-07-21 / 29. szám
29-ik szám Gyula, 1901. julius 21-én XXX11I. évfolyam* r Szerkesztőség: Templom-tér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendűk. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési di]: Egész évre . . 10 kor. — fii. Fél évre ... 5 „ — „ Évnegyedre . 2 „ 50 „ L Egyes szám ára 20 fül. Társadalmi és közgazdászati hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: 1ZZ. óim ü ái I cL_ Kiadéhivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza és könyvkereskedése, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban. Nyilt-tér sora 20 fül. Ipartestület, iparvédő-egyesület. i. Nincs törekvés, a melylyel inkább rokonszenveznénk és a melylyel a közérdeket szivén viselő embernek jobban rokonszenveznie kellene, mint a mely a hazai ipar fellendülését tűzi feladatául. Az ipar fellendülése nem csak a leghazafiasabb, hanem sajátságos viszonyaink között első rangú szoczialis és humánus, de egyben a legnagyobb akadályokba ütköző feladat is. Végtelenül elszomorító, mondhatnánk csak nem kétségbeejtő tapasztalatok vannak, hogy a leglelkesebb kezdeményezés, a leg- odaadóbb buzgalom, a legnagyobb fáradozás mily kevés konkrét eredményt képes produkálni, s természetes következménye a meghiúsuló kísérleteknek az, hogy a miduntalan bekövetkező balsikerek végre úgy az iparos osztályt, mint az osztályon kívül álló, de az ipar fellendülésén önzetlenül működő egyéneket is, vagy teljesen elkedvetlenitik, vagy legalább is ujabbi akcziókkal szemben óvatosakká s tartózkodókká teszik. Ott van például az ipartestületi intézmény. Milyen szépnek, milyen üdvösnek mutatkozott mint konczepczió, s néhány kivételtől eltekintve, az általánosságban minő meddőnek, sőt határozottan hátrányosnak bizonyult be a valóságban. Az ipartestület léteiét, működését az iparososztály túlnyomó része csak annyiban érzi, hogy a vele járó személyi s dologi kiadásokat kell fizetnie, legtöbbször végrehajtás utján. Az ipartestület hatáskörébe jutott hatósági funkcziók, a minő a tanoncz-szegőd- tetés, szabaditás, békéltető bizottsági eljárás, tisztán adminisztratív természetű dolgok és vajmi csekély, mondhatnánk abszolút semmi közönyével— sőt, mint több iparos megbizásá- intézkedés felesleges. A közgyűlés ennek folytán a bői e sorok írójához intézett levél is tanús- ~”~u j IjflS ■> | Éh kodik — részben ellenszenvével szemben is mindenáron létesíteni kell. Talál» ki taktikázhatok, vagy erőszakolhattuk volna, hogy legyen, de épen azért, mert csak is ki taktikázni vagy erőszakolni lehetett volna és soha nem nyilvánult elementáris erővel, mint követelmény, vagy óhaj magából az iparos osztály köréből, nem cselekedtük, abban a tudatban, abban a meggyőződésben, hogy ipartestülettel különben sem lendíthetünk, mesterséges utón létesített ipartestülettel pedig pláne a helyett hogy használnánk, csak árthatunk az iparosoknak és az iparügyeknek A vármegye közgyűlése. Tegnap délelőtt 10 órakor rövid lefolyású közgyűlése volt a vármegye törvényhatósági bizottságának, amelynek összehívását az orosházi földvétel ügyének jóváhagyása tette szükségessé. A tárgysorozatban foglalt ügyekre vonatkozó állandó választmányi javaslatokat vita nélkül elfogadta a közgyűlés, melynek anyaga annyiban bővült, hogy az orosházi szolgahirói állásra a főispán a közgyűlésben helyettesitette dr. Konkoly Tihamér tb. aljegyzőt, ki nyomban le is tette a hivatalos esküt. A közgyűlésen jelenvoltak : dr. Lukács György főispán elnöklete alatt dr. Bodoky Zoltán vm. főjegyző, dr. Daimel Sándor tb. főjegyző, Berthóty István, dr. Konkoly Tihamér aljegyzők,^ dr. Zöldy G« :a főügyész, Deimel Lajos foszámvevo, Sztraka György, Ambrus Sándor, Rohoska Mihály, Popovies Szilveszter főszolgabirák, Veress József^ Dombi Lij.iij, Svi'or Elok, jrvay Mihály, dr. Jaáo'íló Elek, Hegedűé Lajos, Szabó Emil, Kóhn Dávid, Cs. Demkó József, Dán Péter, Béry Balázs és Kiss János bizottsági tagok. Elnöklő főispán jelezvén a rendkívüli közgyűlés összehívásának szükségét, megnyitotta a tanácskozást, elrendelvén az ügyek előadását. A gyámsági és gondnoksági ügyekről szoló szabályrendelet előzőleg elhatározott módosításához a belügyminister nem járult bozzá, mivel ezen ügyek végleges rendezése küszöbön állván, addig parciális kézzelfogható eredményt sem produkálnak az páros boldogulása, az ipar fellendülése te- •én. Olyan adminisztratív természetű dolgok ízek, a melyeket ép oly jól elintéz, ahol ipar- ;estületek nincsenek, az elsőfokú iparhatóság, sót az ipartestület kebelében felmerülő ver- jengések, egyéni hiúságok, sértett érdekek és ambicziók következtében az ipartestületek valóságos melegágyai az iparosok egymás közötti viszálykodásának, ádáz gyűlöletének, amint azt Gyulától is épen nem távol eső számos oly városban tapasztaljuk, a mely városok iparosairól joggal feltételeztük volna hogy az ipartestület nyújtotta önkormányzatra megvannak érve. A legelőkelőbb ipartestületek működéséből egyrészről leszűrt negativ tapasztalatok, t. i. hogy mint ipartestületek egyáltalán nem produkáltak semmi konkrét üdvöt az iparra s iparos osztályra, másrészről az a positiv kár, a melyet a különben meddő ipartestületek működésűk közben az iparosok egymás Közötti viszálykodása előidézésével a legtöbb helyen okoztak, adja a kulcsot és a magyarázatot hozzá, hogy Gyulán azok a —fájdalom már nagy részben elhalt — iparosok és ipar barátok, mint Dobay János, Sál József, Gön- döcs Benedek, a kik pedig nemcsak a gyulai helyi, hanem az országos iparosmozgalmakban, abban is, a mely két évtizeddel ezelőtt az ipartestületi intézményt is propagálta, vezérférfiakként működtek, okulva a fennebb ecsetelt negativ és positiv példákon, habár egyrészről kifejezetten nem akadályozták, másrészről azonban nem is erőszakolták, hogy Gyulán mindenáron ipartestület létesit- tsssék. Mind a hárman, s a ki eme ipari törekvésekben két évtizedet meghaladó idő óta munkatársuk volt, e sorok Írója is ama nézetben s meggyőződésben voltunk és maradtam, hogy az ipartestület, mai szervezetében nem az az intézmény, a mit az iparos szabályrendeletet eddigi formájában jelentette ki érvényben állónak. Hevesvármegyének a katonai előfogatok kiállításának és az egyénenkénti beszállásolás módjának megváltoztatására vonatkozó köriratát tudomásul vették. A fegyelmi bírságpénzek hovaforditására vonatkozó szabályrendeletet módosították akként, hogy e pénzek első sorban azon nyugdij alap javára esnek, amelynek kötelékébe a megbírságolt községi alkalmazott netalán tartozik. Orosháza község földvételi ügyét, melynek fejleményeit mi is figyelemmel kisértük, dr. Konkoly Tihamér ismertette részletesen. A község a megvásárolt birtokot parczellázva nyomban eladta egyeseknek. A közgyűlés az ügylet lebonyolítására vonatkozó határozatokat és szerződéseket jóváhagyta. Dr. Szalay Józsefnek szolgabirói állásáról való lemondását a közgyűlés elfogadta és tisztviselői állásában teljesített lelkiismeretes hivatali tevékenysége felett elismerését fejezte ki. Elnöklő főispán az így megüresedett szolgabirói állásra helyettesként dr. Konkoly Tihamér tb. aljegyzőt nevezte ki, őt a tb. aljegyzői állás alól felmentette és szolgálattételre az orosházi járásba osztotta be. (Éljenzés.) A kinevezett helyettes szol- gabiró a hivatalos esküt a közgyűlés szine előtt nyomban letette és őt a közgyűlés dr. Bodoky Zoltán főjegyző indítványára a kihágást ügyekben való bíráskodás jogával is felruházta. Jóváhagyta a közgyűlés Ceorvás község szabályrendeletét a marhalevelek kezeléséről, Füzesgyarmat községnek a bucsai zsellértelkek telekkönyvének rendezésére, valamint Juhász István bucsatelepi albiró tiszteletdijára vonatkozó, Szarvas községnek az evang. és rém. katb. egyház részére iskola-telek adományozása tárgyában hozott hatá- trózalaifT Kondoros községnek az ellenőri állás szervezésére újabb egy évi haladékot adtak. Bikádi Antal felebbezésére Gádoros községet a végrehajtói fizetés rendezése ügyében uj határozat hozatalára utasították. Nagy János köröstarcsai halászbérlő bérleengedés iránti felebbezését elutasították. Gyulavári községnek az állami iskola részére telekvétel ügyében hozott határozatait feloldotta a T A R C Z A. Károly kir. herczeg Dobozon. A Békés múlt száma előre jelezte annak a kiváló jelentőségű látogatásnak hirét, mely egy fényes származású és nagy jövőre hivatott gyermek-ifjú részéről vármegyénket és abban a szomszédos Doboz községet illette elsőként az országban. Károly Ferencz József kir. herczeg, Ottó kir. herczegnek elsőszülött fia, a magyar királyi korona várományosa volt a látogató, kinek gondos nevelésében nagy jelentőségű szerepet van hivatva játszani az a tanulmányút, melyet most i4 éves korában tesz, ez alkalommal először Magyarországon, hogy megismerje majdani országát és ennek népét, mely felett és amelynek hű támaszára számítva uralkodni fog. Kedden este hat órakor a Budapest felöli gyorsvonattal érkezett az ifjú kir. herczeg Békéscsabára Wallis gróf őrnagy kíséretében, ahol Wenckheim Dénes gróf, a dobozi uradalom tulajdonosa várta magas vendégét. Alig állott meg a gyorsvonat, a kis herczeg már a perronon volt és mosolygó arczczal sietett Wenckheim gróf felé, levett kalappal, mély meghajlással üdvözölvén a grófot, a kivel benső melegséggel és tisztelettel szorított kezet. Károly kir. herczeg nem magas, bár idejéhez jól fejlett nyúlánk katonai tartású ifjú, piros derült arcza, melyen legtöbbnyire mosoly ül, jó egészségre és derült kedélyre, éles észre engednek következtetni. A fogadás után a kis herczeg és kísérete elhagyták a perront és kocsikra szállottak Magyar négyesfogat röpítette a fenséges vendéget a dobozi kastélyba, hol a ház asszonyát Wenckheim Dénesné született Wenckheim Rika grófnőt kézcsókkal üdvözölte. Szerdán a grófi birtokot tekintették meg. Aratást és cséplést még soha sem látott a királyi herczeg. Nagy gyönyörűsége telt benne, mikor Wenckheim gróf kivezette a dobozi határba, a magyar Alföld végtelen síkjára. És látta ezen az áldott földön a nagy munkát: az aratást. A kis herczeg megbüvölve hallgatja a tarkaruhás marokverő leányok nótáit; alig akar megválni a tarlótól . . . Odább csépelnek. Ver senyt bug két hatalmas gép, köztük az elevátor emeli a kazalóriásokat. Megnézik a pirosszemü búzát, hogy fizet a kereszt. Mindez meglepő, mindez újság a Bécsben nevelkedett királyfinak. Delet harangoztak, mire visszatér a kastélyba. Délután a hires szép dobozi erdőben folyt le az arató-ünnep. A füszegi majornál gyülekezett az aratónép, onnan vonult az erdő mélyén fekvő Rika-tanyára, hol a grófi család élén várta az uraság, kinek az életet bemutatni ősi magyar szokás. A tanyát átszelő zöld erdei utón vonult el a menet. Károly kir. herczeg a grófi család köréből nézte. Az ut melletti zöld padokon Wenckheim Frigyesné, Dénesné, Gézáné, mellettük a grófkisasszonyok- ültek, mögöttük a herczeg a férfiak társaságában. A nép maga rendezte az ünnepet. Semmiféle rendező kéz nem folyt ebbe bele; a három nagy gazdaság, Maksár, Rudolf-major és Füszeg intézői összeszedték népüket s maguk is elbámultak, hogy mit müveitek ezek. Aranykalász- szal, zöld levéllel, búzavirággal és nemzetiszin pántlikával pompás, tarkabarka és mégis harmonikus díszt adtak a hatalmas menetnek. A lányok egy hét óta éjjeli nyugalmukat áldozták a díszítésnek, learattak egy egész virágerdöt s felhasználtak négyezer méternél több pántlikát. Volt is látszatja. Tizenöt négyökrös szekér volt a menetben, mindegyike külön látványosság. Az ökrök szarvára nemzetiszin pántlikával kötözték a kalász-bokrétát, a melyiknek kolompja nem veit, koszorút akasztottak a nyakába. A rezes banda a Rákóczi-indulóval nyitotta meg a menetet, aztán a hogy a legények meg leányok nótáztak, kisérte a szép ma{ yar nótákat. A banda után kaszás legények .meg gyűjtők haladtak, kasza, villa és gereblye csupa kalász, virág meg pántlika. A földiszitett tarka barka néppel rakott szekerek között gyalog mentek az öregek s illő tisztelettudással köszöntötték a grófot. Az egyik szeker kenyérrel volt megrakva, a másik csupa bográcsot vitt, küzbül haladtak a galylyal díszített vizes-hordók. A hol egy-egy gazdaság kezdődött, elől az első arató-gazda ment nagy trikolorral, a menet közepén vittek három ajándékot. Az elsőt, a kalászkoronát a földesuraságnak adtak át. Magas rúdon egy öreg gazda és négy legény emelte a hatalmas koronát. A második a kalász-koszorú, a ház kisasszonyát, az ifjasszonyt illeti, ezt az uraság bájos húga, Stefánia grófnő kapta. A harmadikat a vendégnek hozták: fehér vesszőből font tálezán meglepő hűséggel utánzott, kalászból font királyi korona, még a keresztje is elgörbült. Károly herczeg végtelenül megörült a becses ajándéknak. A kalászból font koronát elvitte magával emlékül. Fél óráig tartott, mig lassan elvonult az impozáns menet, éljenezve, notázva vidám jókedvében. Nyolczszáz lélek vett részt a menetben, arató-munkás 5®°» a többi a majorok cse lédsége. Az utolsó pillanatban közéjük lopóztak a kastélyból is a kerti leányok, s hoztak a ház úrnőjének egy remek vadvirágkoszorut. Az erdő mélyében, egy festői szép tisztáson állapodott meg a menet, a szekerek lerakták a húst (két ökröt vágtak le), kenyeret, bográcsokat, pár perez múlva lobogtak a lángok s főtt a paprikás. Bort is kaptak persze | mikor a térség közepén rákezdte a czigány, rőzseláng s jó bor mellett olyan vígan nótázva járták a csárdást, hogy visszhangzott bele a sötét erdő. Nagy éljenezve fogadták a grófi családot, mely kétszer is körüljárta a tisztást s megnézte a tánezot: vacsora előtt és után. Wenckheim Dénes gróf vezette a királyi herczeget a nép közé. A Rika-tanya előtti térségen, a szabadban vacsorázott a grófi család. Es tánezot is rögtönöztek az enyhe éjszakában, a zöld lombsátrak alatt. Különben is mindent elkövettek, hogy az ifjú herczeg jól érezze magát. Vacsora előtt társasjátékokat játszott a grófkisasszonyokkal és az ifjú grófokkal, sőt — katonásdit is. Wallis gróf, a herczeget kisérő huszárőrnagy execziroz- tatta a bájos csapatot, melynek közepén a herczeg állott. A csabai czigány, Purcsiék játszottak a vacsora alatt; tetszett a herczegnek Hunyadi László meg Bánk-bán, de különösen a friss magyar csárdások. — Ez nagyon szép ... Ez gyönyörül — mondta több Ízben. Vacsora után odament a czimbalomhoz, kíváncsian nézegette, majd megpróbált kiveregetni egy nótát. Sehogy sem ment. . . . Wenckheim Krisztina grófnő hamar küldött a vacsorázó czim- balmosért, Purcsi Miskáért, — Egy szép nótát a fenségnek, — mondta a kegyelmes asszony, — valami bus magyar nótát . . . A czimbalmos belevágott a hurokba: Nincsen annyi tenger csillag az égen, Mint a hányszor eszembe jutsz te nékem. A czimbalmosnak hamar akadt kontrása: Wallis gróf fölkapott egy hegedűt s úgy játszottak ketten a királyi herczegnek- A szomorút vig követte, a lassút friss, mig a táncz meg nem kezdődött. Károly királyi herczeg sorra megtánczol- tatta a grófasszonyokat, majd a grófkisasszonyokat. Rendkívül ügyesen és kitartással tánczol ez a tizennégy éves ifjú, a miben különben méltó mestere a kísérője, Wallis gróf. Mulatság után nyugalomra tért a kir. herczeg, csütörtökön délelőtt pedig kísérőjével Békéscsabán át elutazott Dobozról kőrútjának folytatására. így folyt le Magyarország leendő királyának első látogatása az országban, melynek kedves emlékezete a látogatás szívélyes hangulata és az aratási ünnep ritka szép látványossága folytán bizonyára mindig élni fog az ifjú herczeg lelkében.
