Békés, 1901 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1901-07-14 / 28. szám
28-ik szám Gyula, 1901. július 14-én XXXIII. évfolyam r---------1 Szerk esztőség: Templom-tér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj: Egész évre . . 10 kor. — fii. Fél évre . ... 5 „ — „ Évnegyedre . 2 „ 50 „ Egyes szám ára 20 fill. L_____A Tá rsadalmi és közgazdászat! hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: 3Z ó !h. n ü á v i cl. f Kiadóhivatal: Templomtér, Dobay Fereuez háza és könyvkereskedése, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban. Aratási ünnep. Lehetetlen benső megindulás nélkül elolvasni azt a leiratot, a melyet Darányi Ig- nácz földmivelósügyi minister legújabban a gazdasági egyesületekhez intézett. Megnyilatkozik benne Darányinak mindaz a kiváló karaktervonása, mely őt az egész gazdaközönség előtt oly példátlanul rokonszenvessé tette. Mélyen behatol a gazdasági élet minden viszonyába, a gazda és munkás anyagi és lelki világába 8 a mit ott szépet, hasznosat, nemeset, művelni valót talál, kincs gyanánt a felszínre hozza s valamely intézkedés, vagy intézmény keretébe foglalva, megadja neki teljes és valódi értékét. Ilyen kincs az, a melyet az elkallódás- tói most megakar óvni, a mikor egy nagy, humanisztikus eszme zománczával veszi körül a majdnem teljesen feledésbe ment aratási ünnepeket. Mert a ki nem csupán a poéta, vagy az etnográfus, hanem a szociológus szemüvegen át is nézi ezt a régi szokást, annak bő oka van sajnálkozni a felett, hogy az ma már feledésnek indul. A hogy Darányi miniszter megokolja leiratban az aratási ünnep fölélesztésónek jelentőségét, az híven visszatükrözi az ő szocziális politikáját. A rideg adományok kiosztása helyett, a mivé az aratási ünnepek korcsosultak, a patri- arkhalis sziveslátást óhajtja, az érintkezésnek azt a közvetlenségét, mely a munkás meg- becsültetésének a jele s a melynek oly nagy hatása van a munkás kedély világára, hogy közelebb hozza a sziveket egymáshoz. Nem pusztán a rideg érdekre, á jogok és kötelességek szigorú elhatárolására akarja felépíteni Darányi a gazda és munkás közti társadalmi viszonyt, hanem a szivet és a kedélyt szeretné annak központjává tenni s az érzés világába plántálni a társadalmi béke és a munkaszeretet legerősebb gyökereit. Mily bájos, megindító, költői volt az aratási ünnepek tarka népszokása, ez a ritka ünnep, melyet nem hirdet a kalendáriumban veres-betű, de a melyet nagy notmanappá avattak a szivek. És mint minden ünnep ez is a békét, a megnyugvást, az altruizmust a társadalmi korlátok leomlását és a szere- tetet szolgálta. Mennyire ápolta a patriarT A R C Z A.. K G S O ■ ■ ■ Szenvedély! Te vad kényura az emberi akaratnak, mennyi fájdalom, bánat, sőt gonoszságnak vagy te szülőoka ? Felkorbácsolod, mint vihar a tengert, a csendes, nyugodt életet. Jaj annak, ki nem válik urává,szenvedélyének. Mert ha ez uralkodik felettünk, éreztetni fogja önkénye teljes hatalmát, rabbilincsekbe ver bennünket, görnyedünk alatta és szabadulni alóla nem vagyunk képes ;k, Ámde, ha higgadt eszünk föléje kerekedik, ha van elég erélyűnk, hogy szenvedélyeinknek dacoskodvaellenálljunk, akkor visszaszorítjuk ezeket, távol tartjuk tőlünk és ai mi eszünk uralkodik felettök . . . De hány ilyen szellemi atléta van, ki a küzd- téren mint győztes kerekedik felül, ha az ellenfélt, azt a bizonyos szenvedélyt — szerelemnek hivjuk ? Berkes József is ily harczot vivott szenvedélyével, — szerelmével. Nini! az erőteljes férfi, hogy görnyed az ellenféllel való viaskodásban. Berkesnek álmatlanok az éjszakái; nappal bolyong nagy udvarán, kertjében, mint az árnyék. A máskor oly közlékeny ember rá sem tekint a cselédségre; folyton-folyvást töpreng magában; m:t tegyen, mit kezdjen ? . . . Berkes szerelmes, szive egész hevével szeret egy leányt; ez van vele nappal gondolataiban, nem hagyja öt el éjjeli álmaiban. Csendes, jámbor természetű, szép — nagyon khalis benső viszonyt, a melyet majd-majd úgy siratnak sokan, akár csak az' aratási ünnepek megszűnését. Pedig nem nehéz az oki összefüggést megtalálni e kettő közt. A mikor meglazultak a birtokos és munkás- osztály érintkezési kapcsai, gyengülnie kellett a bizalom, szeretet és ragaszkodás érzetének is. Lassan-lassan uj érintkezési pontokon ser- kedt fel a magára hagyott munkásosztály reménye, de ezek a remények egyoldalúan a munkaadók ellen játszattak ki. Könnyen kimutatható, hogy a mily mértékben a birtokos-osztály vezető keze alól kimaradt a munkás elem, az fokozatosan belesodortatott a nemzetközi propaganda örvényébe.Kétségtelen, hogy idők során az életviszonyok a munkáskereseö normáit is megváltoztatták, a míg azonban a gazda és munkása közt meg voltak a közelebbi, bensőbb érintkezési pontok, mikor még volt alkalom, hogy a szivek megnyilatkozhattak s a vágyak alakot nyertek, a megegyezés, a kölcsönös érdekek méltatása és kiegyenlítése békésen, minden beavatkozás nélkül mehetett végbe, —- addig mindkét fél kölcsönös belátásával, engedékenységével és rokonszenvóvel érvényesültek a munkások óhajai. De mikor a vezetés, mely természetszerűleg illeti meg a gazdát, kisiklott kezei közül s agitáczió ragadta magához az „elemmé“ vált munkás tömeget, a nyers erő szolidaritása a daczot, az ellenállást, sőt sokszor a gyűlöletet hajtotta felszínre, A földmivelésügyi kormányzat a maga részéről mindent megtett, hogy a felvillanó osztályharczot megfoszsza a gyujtóanyagtól; egymásután léptette életbe azokat a törvényeket, a melyeket a munkások maguk méltányosaknak, áldásosaknak kénytelenek elismerni s melyeknek immár szép sikereit is látjuk; mindazonáltal e törvényeknek és intézményeknek, valamint még azoknak is, a melyek a megkezdett mü tovább építésére szánvák, maradandó sikert csak az biztosíthat, ha a paczifikálás munkájában a birtokos osztály is kiveszi a részét. Mindenkor dicsőségére fog szolgálni birtokos-osztályunknak a társadalmi béke létesítése körül kifejtett áldozatkészsége, az a készség ésnemeslelkü ség, a melylyel szocziális feladatainak magaslatára emelkedett. És ép ez a kiváló erénye az, a melyre Darányi appellál, mikor érdemrendet. A dekorált meghatva mondott köszö- felszóllitja, hogy a társadalmi paczifikáczió nete* *; a főispán szives szavaiért és a tagtársak lelérdekében ne mulasszák el azokat az alkal- tm°Í SSM! 1 . i-i.i -• i főispánnak, a kinek jóindulata irányította reá a makat, a melyek a munkásosztályt hozzájuk kegyosztó Felség figyelmét. ígéri, hogy a mint uem pusztán a szerződésbeli kötelezettségek, becsülettel őszült meg, becsülettel fogja viseini a de szivük révén is köti. ' Ilyen alkalom lenne mostanában az aratási ünnep restitucziója. Poézise mellett kitűnő gyógyszerül bizonyulna a nemzetközi irányba fajuló szocziális mozgalomnak. A hagyomány eleven erejévé válna a mai társadalmi béke ápolásának. Azért csak hadd elevenedjenek fel a régi módi aratási ünnepek ! A marokverő lányok fonjanak koszorút, a kaszások, munka végén öltözzenek ünneplőbe s vonuljanak proczesszióban a gazda udvarára s kelljen ajkaikról a dal, mely ez ünnep alkalmából szent és magasztos, mert — a munka apoteozisa ! A közigazgatási bizottság ülése. — Julius 8-án. —„ szép 21 éves lány a Lenke. Ezt az angyali teremtést szereti ö; szereti forrón, egy húsz éves ifjú szenvedélyével. így szereti az ifjú leányt Berkes, a ki ma — 55 éves. . íme, ez az ! A nagy korkülömbség az, mely Berkest visszatartja attól, hogy az ennyira imá dottnak bevallja szerelmét. A büszke férfi hányja el magától minden tekintélyét, boruljon le vad szenvedéllyel a ked vés kis lány előtt, kit tulajdonképen ő nevelt föl, kit a nevelő apjának tekint, vallja be neki égető szerelmét, mondja el neki, mennyit szenved miatta. Nem kell-e félnie attól, hogy Lenke vad nevetéssel szökik el mellőle ? Ö, a szürkülő hajú férfi valljon szerelmet egy élete tavaszán, tán ábrándokkal teli lánykának ? Nem ! Nem teszi ezt! Hányszor állt meg napjában a tükör előtt. Hát igazán oly öreg volna már, hogy szeretetével nem volna képes magához vonzani egy ifjú lányt? E kérdésnél mindenkor mint intő példa jelent meg előtte eddigi élete. * * * Berkes mint fiatal gazdatiszt került Boros Bálint uram gazdaságába. Mintagazdaság volt ez. Az öreg Boros, kinek gyermekei nem voltak, már nem bírta az utánjárást, beteges volt, tehát fiatal erőre volt szüksége. Berkes kedves és törekvő fiatal ember volt, ki csakhamar befészkelte magát gazdája és an nál sokkal ifjabb felesége szivébe. így élt itt éveken át, mintha nem is idegen, hanem' a családhoz tartozott volna. Az öreg betegeskedő A nyári ülések egyhangúságából kitűnik élénkségével a közigazgatási bizottság hétfői ülése, ünnepélyesség és élénk tanácskozási kedv jellemezték a gyűlést. Zlinszky István közgazdasági előadónak a legfelsőbb kitüntetés jelvényét, a Fereuez József- rend lovagkeresztjét tűzte fel a vármegye főispánja. Behatóbb tanácskozások tárgyát pedig a szeghalmi óvónőválasztás és a távbeszélő hálózat ügye képezték. Az ülésen Lukács György főispán elnöklete alatt jelen voltak: dr. Fábry Sándor alispán, dr. Bodoky Zoltán főjegyző, Jancsovics Péter árvaszéki eirDk, dr. Zöldy János lőorvos, dr. Zöldy Géza Ciföjé**, K*:zey Szilvinez kir. tanfelügyelő, dr. Liszy Viktor kir. ügyész, Somossy Zsigmond h. pénzügyigazgató, Haviár Lajos kir. főmérnök, Zlinszky István közgazd. előadó, Geiszt Gyula, Ladies György, dr. Hajnal István, Keller Imre, dr. Zsilinszky Endre és Rosenthal Ignácz bizottsági tagok. Dr. Lukács György főispán az ülés megnyitása után szép szavakkal adott kifejezést a bizottsági tagokban támadt örömérzetnek azon alkalomból, hogy a bizottság egy kiváló tagjának, Zlinszky Istvánnak átadhatja a királyi kitüntetés jejvényét. Méltányolva a kitüntetett közgazdasági előadónak a közéletben kifejtett tevékenységét és érdemeit, kéri őt, hogy idejét és munkaerejét azután is buzgalommal szentelje a bizottságnak es azon óhajtással tűzi mellére az érdemrendet, hogy azt sok éven át a legjobb erőben és boldogan viselje. A jelen voltak tüntető éljenzése közben tűzte fel ezután a főispán Zlinszky István mellére az magas kitüntetés jelvényét. A bizottsági tagok mindnyájan kézszóritással gratuláltak kedvelt tagtáreuknak. Áttérve a napirendre dr. Bodoky Zoltán főjegyző olvasta fel a junius hóra vonatkozó alispáni jelentést, amely a következőleg hangzik : Méltóságos Főispán Ur ! Tekintetes közigazgatási bizottság ! A folyó évi junius havi közállapotokról rendszerinti jelentésemet a következőkben terjesztem elő : I. Közbiztonság. A múlt bó folyamán a személy biztonság állapota igen kedvező volt, a mennyiben ez, az egész vármegye területén csak egyetlen egy esetben lett megzavarva, Újkígyóson, egy súlyos testi sértéssel. A vagyonbiztonság különösen Gynla városban és a szeghalmi járásban, több Ízben támadtatott meg, kisebb nagyobb lopások által. Előfordult: Gyulán 4, Körösladányban, Szeghalmon, Vésztőn 1—1, Békésen 2, Gyomán, Békéscsabán, Kondoroson, Tótkomlóson 1—1 lopási eset, vagyis a vármegyében összesen 13 lopás. — Á tettesek részben kiderittettek, egy pár esetben ellenük a nyomozás ma is folyamatban van, az esetek nagy részében azonban a nyomozás eredménnyel befejeztetett. Baleset összesen 9 esetben fordult elő és pedig : Kétegyházán Alb Borbála, Gyulára utaztábau a személyvonatról Baját vigyázatlansága folytán leesett, s könnyű testisérülést szenvedett, Gyomán Kása Sándor 66 éves, gyomai lakos fürdés közben vízbe fuff; Békéscsabán Kaszna Jánosáét egy tehén felöklelte, s megtaposta úgy, hogy e sérülésbe belehalt, ugyan itt Darula János siket-néma, a szénás-szekérről leesett s azonnal meghalt, ugyanott Zahorán Pálnak a szecska-vágó jobb kezén öt ujját levágta, végül ugyancsak ott Korcsok Judit 7 éves leány a kútba esett, s oda bele fűlt. Az előfordult balesetek közül azokban, a melyekben vétkes gondatlanság, vagy gonoszszándék ismérvéi látszanak fennforogni a bűnügyi nyomozási eljárás megindittatott. Öngyilkosság kővettetett el: Szeghalmon 1, Mezőberényben 1, Gyomán 1, Békéscsabán 1, Öcsödön 1, végül Orosházán 3 esetben. Tűz összesen 8 esetben volt, ebből 6 tűz eset volt a békési járásban, 1 gyulai járásban 1 Békés- szentandráson. A tüzek okai nagy részt gondatlanság, a tüzek által okozott károk nagyobb részben biztosítva voltak. Borosnak ismerte minden bogarait, el tudott járni kedvében. Végre meghalt az öreg, egyedül maradt az asszony. Gyenge lett volna az asszonyi kéz ily nagy gazdaság vezetésére; tehát kétszeres erővel ragaszkodott az ifjúhoz. Mi lenne most belőle, ha ez is elhagyná? Az egyedüllét, a folyton egymásra való utalás, szorosabban fűzte egymáshoz a két embert. Az asszony erőteljes munkatársat talájt az ifjúban, a szegény ifjú meg gondnélküli eltartóját látta az asszonyban. így telt el két év. Egy szép tavaszi napon midőn együtt mentek egy távolabbi majorba, az úrnő mindegyre közlékenyebb lett: elmondta minden búját, baját; mennyire megunta már az egyedül létet. Az ifjú álmálkodva hallgatja. Az asszony mindinkább belemel^gszik fejtegetéseibe s ott a fasor végén hirtelen megáll s mélyen beletekint a fiatal ember szemébe. — József! Mondja csak édes. József nem vette ön észre, hogy mily őszinte vagyok ön iránt — mennyire szeretem ? És József? József megdöbbent e nyilatkozatra. Nem tudott azonnal szóhoz jutni. Az asz- szony észre vette zavarát és legott segítségére sietett. — Tudom, hogy megleptem önt hirtelenkedésemmel. Ne nyilatkozzék, óh ne nyilatkozzék azonnal Józsefi Nyolcz napi gondolkozási időt engedek önnek. Berkes József elment szól lanül, gondolatokba mélyedve. A vidám ifjúból komoly férfi lett. Nyolcz napot töltött komor visszavonult- ?ágban. Mintha két lelke volna Berkesnek és mindegyik önmagában gondolkoznék : — Már hogy vennéd el feleségül a nálad tán 20 évvel idősebb asszonyt ? Hát tudnád-e őt szeretni ? Hű volnál-e hozzá ? — Ezt kérdezte az egyik. — Milyen sors vár reád, ha elutasítod. Nem elég csinos és kellenes asszony még ? Már hogyne szeretnéd ? És a vagyona, a gazdasága ? — Ezt válaszolta a másik. A nyolcz nap eltelt. És Berkes József a második lelkére hallgatott. Az özvegy asszony férje lett. * * * Sok év múlt el azóta. Berkes dolgozott, munkálkodott egyre. Ebben lelte minden örömét. Hü, odaadó férj volt. Csak valami hiányzott szivében, a mit ifjú korában nem volt alkalma éreznie és most sem érez. Az asszony meg egyre idősebb lett. A férfi nyugodtan tűrte zsörtölődéseit. Gyermekük nem volt, de azért hozott némi vidámságot az egyhangú életbe a kis Lenke, a ki fiatalon árvaságra jutván, mint az asszony rokona került a házba. Az asszony sokáig betegeskedett Ezer szerencse, hogy az immár fölserdült Lenke láthatta el a ház teendőit. Mikor aztán az öreg úrnő meghalt, már akkor Berkes lózsef túlhaladta azon kort, mit „java férfikornak“ neveznek. József, mint becsületes, jólelkü ember őszintén fájlalta neje elhunytét. Az idő mindent elfeledtet. Ekkor akadt meg szeme a viruló Lenkén. Úgy nézett rá, t ,a.pn rí mai számátlioz fél iv mell élteiét van csatolva..
