Békés, 1900 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1900-05-06 / 18. szám
et a „Békés" 1900.18-ik számához. Gyulai élet. — Válasz a műkedvelőknek. — Érdekes árverést tartottak Gyulán az elmu héten a törvényszéki palotában. Azokat a tárgya kát árverezték el, melyek mint bűnjelek szerepel nek az ügyészség leltárában s melyek az idők folyamán annyira fölszaporodiak, hogy túl kellett rajtuk adni árverés utján. Vannak itt kések, ba' ták, pisztolyoc, ásók, gereblyék, kötelek és egyéb tárgyak, melyek mindenikéhez vér vagy könn tapad, melyek miodenike egy-egy sötét emlékkel növeli az ázsióját a kuriózumgyüjtők előtt. A leg érdekesebb tárgy azonban kétségkívül az a: akasztófa volt, melyen a gyulai törvényszék terű létén legutóbb halálra ítélt Szívós Lajos rabló gyilkost felakasztották. Daczára azonban a nagy érdeklődésnek, nem igen liczitáltak rá, mert hát mégis „igazi akasztófát“ csak nem sziveson visz haza a magyar ember bajlékába, noha elismer annak azon tulajdonságát, hogy annak forgácsai feltétlenül segítenek a fogfájásokon. így jutott csak 13 pengő krajczárért a fogház őrmester kezére a Szívós Lajos akásztótája. Öngyilkos leányok. Három leány akart egy hét alatt megválni Orosházán az élettől, kettőnek sike rült is az. Ezek közül az egyik Jankó Zsuzsánna 8'2 éves hajadon, a kit a tanyai konyhájukon ‘talál tak felakasztva holtan, a másik egész fiatal, 17 éves cselédleány Mari Anna szintén felakasztotta magát A harmadik Junászka Linka 21 éves varrónő meg- mérgezte magát, de elég jókor észrevették, hogy j gyorsan' előliivott orvosi segély az életnek meg menthesse. A szarvasi függetlenségi kör április hó 22-én tartotta meg tisztújító közgyűlését, amely alkalom mai megválasztotta elnökké Haviár Dánielt, alel nőkké Melis Mátyást, választmányi elnökké Uhljár Pált, jegyzőkké Dankó Somát és Rideg Jánost gondnokká Valach Jánost, könyvtárnokká Rágyánszk Istvánt. Úgy a tisztviselők, mint a 20 választmány tag megválasztása egyhangúlag történt. Barabás Béla a gyomai választó kerület országgyűlési képviselője május hó folyamán két be számoló beszédet tart és pedig ma délután Körös- Ladányion számol be választóinak, uhol ugyanezen napon lesz a körös-ladányi 48-as népkör uj házának felavatási ünnepélye, melyet a kör helyiségében rendezendő tánczmulatság fejez be. A jövő vasár nap, május 18-ikán Dobozon tartja meg betegsége miatt a múlt hóról elhalasztott beszámoló beszédét Barabás, kit párthívei óvácziókkal készülnek fogadni A csabai muzeum egyesület tárgyai szépen szaporodnak, igy legutóbb is két gyűjtemény érke zett a muzeum részére. Az egyiket a kereskedelemügyi ministerium adományozta, leküldvén „Mintalapok iparosok és ipariskolák számára“ czimű gyűjtemény eddig megjelent összes füzeteit, vala mint a kiadásában megjelent technológiai fali táb Iákat. A másik gyűjteményt a vármegyei földmives iskola adományozta átengedvén a gazdasági egylet tői kapott valamint saját tárgyait is, amelyek gazdasági szakoktatás czéljaira nem szükségesek. Gyulaváriból a következő sorokat veszszük Tekintetes Szerkesztő ur! Becses lapjának vasárnap számában a hírek közt több közlemény jelent meg Gyulaváriról. Ezek a hírek éppen nem felelnek meg a valóságnak, az ilyenek csak a kedélyek izgatására szolgálnak praecedensül, ugyanazért tisztelettel kérem az alábbiak közlésére: Gyulaváriból a közelebbi számban közölt azon hír, hogy a földesgazdaság jegyzőkönyvbe iktatta volna, miszerint a zsellérek nek pénzért sem ad legelőt, nem felel meg a valóságnak, mert adott is, ad is. A gazdaság értekezletén semmiféle jegyzőkönyv sem vétetett fel, igy tehát nem szégyenlhetik, nem is szégyenük magukat a nagyok, de szégyelje magát az, aki a nyilvánosság előtt hamis híreket terjeszt. Az ártczi kút környékének s viz kifolyásának elkészítése is kifogástalan, bárki által megtekintve igazán dicséretére válik a derék gyulavári-i elöljáróságnak, tehát az erről irt gúnyos közlemény sem igaz. — Gyulavári, 1900. május 2. Kész szolgája : Bagoly Ferencz, ev. ref. tanító. Gróf Apponyi Albert Gerendáson. A magyar politikai és közélet kitűnő vezéralakja gr. Apponyi Albert és neje hétfőn Csabán keresztül gerendási birtokukra érkeztek, ahol hosszabb ideig szándékoznak tartózkodni. Választások Mező-Berényben. M.-Berény község képviselőtestülete a Litvai János eltávozásával megüresedett főpénztári ellenőri állásra Földesi Istvánt választotta meg. A népes községben élénk mozgalmat kelt a fegyelmi eljárás folytán megüresedett jegyzői állások betöltése, amely czélból az e hó 10-én tartandó tisztújító széken ejtik meg a választást. Az első jegyzői állásra Kolozsy Endre községi főpénztárnokot, a másodjegyzői állásra pedig Po- povics Kornél helyettes másod-jegyzőt, ez utóbbi mellett még Piltz Mihály helyettes harmad-jegyzőt emlegetik leginkább a jelöltek között. Öngyilkossági kísérletet követett el Csabán május 2-án, Poták Erzsébet 28 éves házvezetőnő, ki bezárkózva a lakás egy szobájába, felakasztotta magát. A cselédnek azonban feltűnt különös magaviseleté és ez az ablakot betörve behatolt a szobába és idejekorán elvágta a zsineget úgy hogy a már elalélt nőt sikerült életre kelteni. Dentist Liegerer József fogspecziali8ta tudatja a n. ó. közönséggel, hogy lakása Gyulán zöld-ntcza 1347. sz. alá helyezte át. A n. é. közönség szives látogatásait tisztelettel kéri. 131 2—2 A gyulai iparos-műkedvelőknek nem volt inyökre, hogy kritikán aluli előadásukat kritikára méltatva, megírtam róluk, hogy okosabban tennék, ha a kalapácsot és a dikicset kezelnék jól, ahelyett, hogy infámis rósz színi előadásokkal rontják a közízlést s kapták magukat, egy „fogadatlan prókátor“ utján neki estek az én szerény személyiségemnek és újabb adattal erősítették meg azt a régi közmondást, hogy: „szólj igazat, betörik a fejed 1“ Egyáltalában nem is reflektálnék a kirohanásukra, hiszen minden jóizlésü ember előtt elég czáfolat rájuk nézve, hogy ők maguk állítják azt, hogy ők jól játszanak, ami körülbelül olyan valami, mintha én azt állítanám magamról, hogy szebb verseket Írok, mint Szabolcska Mihály és hátbavágásokat Ígérnék mindazoknak, akik azt elismerni vonakodnak. De a „fillentásemet“ illetőleg, egy kis „gyengébbek kedvéért“ eszközlendő felvilágosításaim volnának. Azt mondják ugyanis, hogy miután csak az első felvonást láttam, nem kritizálhatom meg az egész előadást s igy „fillentek“, mikor az egész előadást ledorongolom. No már kérem alig hiszem, hogy önök a többi felvonásokban megváltoztak volna. Rövid színi tudósítói pályámon még nem láttam olyan tenoristát, aki az első felvonásban úgy énekelt volna, mint egy kappany és a második felvonásban lepipálta volna Perottit, sem olyan hősszerelmest, aki az első felvonásbeli fajankósága után müvészszé vedlett volna át a harmadik felvonásra. Igenis, bátran követhettem a „pars pro toto“ elvét, tisztelt fogadatlan prókátor ur! Szives utbaigazitásait különben köszönöm, ön nagyon kegyes! I ... A bírálónak a közönség hangulatát is figyelembe kell venni, mielőtt felette magas esztétikai hangon irt egyéni kritikájának kifejezést adna“ . . . Írja ön. Ugyan hol szedte ön ezt a váll veregető Brany tanácsot ? Már most, ha nekem az osztálysorsjáték hauptreffer“-jét megnyerve, kedvem szottyan nék felvinni Cserebogár Jóskát hatvan mezítlábas kollegájával együtt a Nemzeti szinházba egy Shakespeare darabba, melyben Cserebogár József ur társaival egyetemben az unalomnak miatta elaludnának, a „közönség hangulatából" az ön elvét követve azt kellene tennem, hogy szamárnak nyilvánítsam Shakespearet. így megfelelnék az ön követelményeinek. Sajnálom uram, az ön megelégedését nem ambiczionálom. Hogy az önök publikuma az önök játékának tapsolt, az nekem „vurst“, mert én is rendezhetek magamnak tapsvihart „bükkfa“ hangom daczára is, ha a lconczertre beültetem ötödizigleni sógoraimat, komáimat és unokatestvéreimet. Egyik tanácsát egyébként igaznak tartom én is, de nem fogadom meg: „ .. . A jó kritikusnak végig kell szenvedni az előadást . . . “ No már kérem, inkább rósz kritikus leszek, de elég volt nekem a szenvedésből az első felvonás alatt, melynek folyamán megszenvedtem az összes, önök által rendezett és ezután rendezendő előadásokért. De ha már játszani nem tudnak, legalább szegezni csak tudhatnának, hisz ez többé-kevésbé a mesterségeikbe vág önöknek. Mert tessék el hinni, igen furcsa hatást tesz, mikor a „sötéten távozó grófnő“ becsapván az ajtót, magával rántja a grófi szalon egyetlen függönyét - az .jtóról. Ez legalább is, ha nem bosszantó, hát komikus dolog. Az is nagy gravamen önök előtt, hogy Czigány előadásukat annak idején megdicsértem Csikóst meg ledorongoltam. Önök előtt tehát kaméleon az, aki megdicsér valakit akkor, h megérdemli és lekritizál akkor, ha nem érdemi Önöknek bizony bizony, furcsa nézeteik vannak 1 Történetesen azonban úgy áll a dolog, hogy akkor sem játszottak önök — tisztelet a kivéte eknek — valami jól. Azonban mint „ötödik nagyhatalom“ (még Mucsán is) a sajtónak azon felség jogát gyakoroltam önökkel szemben, amit „kegyelmi tény“- nek neveznek. Azonban most már, miután önök felvették az „Erkel-egylet“ nevet, (melyre egyébként a y7iii—i8gg. V.-b. számú belügyminiszteri rendelet értelmében, mely „gyulai iparos műkedvelő társaság* czímmel hagyta jóvá az önök alapszabályait, — semmiféle joguk nincsen) és valósággal „iparszerüleg“ űzik a szinházjátszást, én is megszűntem önökkel szemben „irgalmas szamaritánus“ lenni, mint a mi lennék egy szerény, kezdő egylettel szemben s igy ki kellett önöket abból a kellemes illúzióból ábrándítanom, hogy sejditenek is valamicskét a játékhoz. Mert bármennyire tisztelem is az önök kulturális törekvéseit, az „ábécét“ nem a „z“ betűnél szokás kezdeni, a színházi játék pedig már utolsó betűje a kultúra ábécéjének, • sok mindent tanulni kell önöknek addig, mig ide elérnek I Lehet, hogy „egyéni nézet“ csak részemről, hogy a szinházjátszás nem az iparosoknak való. Sőt azt mondom, hogy még tanult lateiner embernek sem, hanem csakis szinésznek. Sajnos, emellett az én difflamált egyéni nézetem mellett bizonyít az a sok szomorú existenczia, aki a színpad csillogó káprázatától elvakitva, hátat fordított a szerény polgári pályáknak és most éhesen kántál havi 20 forintokért a khórusban ahelyett, hogy becsületesen varrná idehaza a csizmát, vagy nyugodtan várná munkája elismerését hivatalában. Az ilyen műkedvelői előadások „Göndör Sándoréi “ és „Böjti* | rkéi‘ pedig mind azt hiszik, hogy duzzadn; \ tinpadra termettségtől és a tehetségtől, csak „a kegyetlen sors“ kényszeríti őket a kaptafa mellé. Pedig az a megvetett kaptafa hamarabb vezet a boldoguláshoz és becsüléshez, mint hetvenhét sikamlós kupié, csak mellette kell maradni I Az az egy azonban szép önöktől, hogy el ismerik, hogy „a próbálgatások mezején vannak Hanem hát „próbák“-at még a színészek csak magukban tartanak és nem a nyilvánosság előtt — belépti dij mellett. —re Tisztelt —re ur! A „Békés“ m. számában a gyulai iparosok műkedvelő társulatának egy tisztelt tagja neki ront Önnek s magyarázatot tart az aesthetikából és a jó kritikus kellékeiről; ehez nekem semmi közöm. De ahoz, hogy azon t. férfiú — miután ön meglobogtatta előtte a veres posztót — t. egyidejűleg megdicsérte az Erkel Ferencz dalkört, — öntől neki ugrik a dalkör zászlójának s meg tépni igyekszik azon zásziót, melyre maga az ősz Erkel Ferencz irta fel a jeligét, — lesajnálj a dalkör érdemét úgy, hogy abból semmit sem hagy: ehez már nekem is van szavam 1 Igaz ugyan, hogy mint a közmondás tarja ui sas nem kapkod legyek után, s a dalkörnek is más a dolga semhogy holmi szarkacsörgél sekre reflektáljon, — de az Erkel Ferenci zászlóját, mely a részben már a föld alatt nyugv gyulai dalároktól örökségképen az utódokrfl maradt, szent kötelessége mindenféle ellenség^ ellen megvédeni, legyenek azok bár akár két akár négylábúak. Hogy a dalkör miként felel meg a zászlói [becsületének, ezt nem kisebb emberek mint Káldy Gyula — az opera igazgatója — Erkell Gyula, Takács Mihály— az opera tagjai— számos előkelő egyéniség s Gyulaváros érdemes közön! sége már tudják, erről több társdalkör és egyleti ^melyektől elismerő okmányok vannak a dali Ikör kezében — bizonyságot tesz; e tekintetbem tehát a műkedvelő társulat félként papjának nyilatkoznia teljesen felesleges volt, annál inkábbl mert annyit ért ő a dalárdához, mint a tyúk az] lábéczéhez. Én megengedem (ha —re ur is meg! [engedi) hogyazoka tisztelt urak, mint műkedvelők jók lehetnek, de azt tudom, hogy — mint dalárdisl ták nem állották ki a próbát s nem ütötték] meg s mértéket. Hiába 1 A dalkörnek nincs^ programmjában, hogy bukfencet hányjanak, Papi rika Jancsi színházat alapítsanak, hanem högy| ipari foglalkozásuk után lássanak s ha ennek megfeleltek, saját és polgártársaik szórakoztál tására dalban felviduljanak. Rendeztek ugyan műkedvelői előadásokat is saját és jótékonyczélra 200—300 korona tiszta jövedelem és jó erkölcsi siker mellett is (de perszÉ akkor még az a tisztelt ur hátulgombos nadrágot viselt); — a dalkör egyik-másik tagját a Gyulán működő rendes színtársulatok is meghívták ven dégszerepelni, s mégis felhagytak vele, — miután arról győződtek meg, hogy a műkedvelői előadá sok az. iparos osztály kevésbé képzett alsóbb rétegeiben több kárt okoznak, mint hasznot mert a mindkét nembeli ifjúságot rendes körétől és foglalkozásától elvonják, keresetüket feli emésztik, képzelődőkké, elégedetlenné teszik stb Ebből láthatja azon tisztelt ur, hogy dalkör régen kijárta már azt az iskolát, a mely ben ők most megbuktak. Különben az égés mükedvelőzés nem valami rettentő nagy dolog, hisz pl. a szomszéd faluban nemrég földmivesek Mucsán pedig szolgálók, szobalányok, kocsisok hetesek, hordárok és lámpagyujtogatók rendez tek műkedvelői előadást és egészen jól játszottak, amint ők maguk Állítják, az ő véleményük pedig mindenesetre „irányadó és döntő.* —■ De dalárda nem minden bokorban terem, mert az éneknek határozott törvényei vannak, melyeket nem lehet a műkedvelői mir nix., dir nix zsanér szerint alakítani és domborítani; — a jó harmoniáju dal és dalkar első rangú műélvezet, a színi elő adás lelke, ami mellett a többi sokszor csak „ganérung ;* — sok színtársulat áll a kellő színvonalon, de dalkara kevésnek van jó, még pedig azért, mert jó dalkart produkálni nehezebb feladat, mint Hörcsög András bírót és Paszuly Sára gyámleányát alakítani, avagy Kakuja Pista bakter szerepében a bor hatását illustrálni. A dalkör csupán két czélt'szolgál; egyrészt nemes érzelmekre lelkesíteni a férfi szivét, vidámi- tani kedélyét, ápolni és erősíteni az összetartás, barátság érzelmeit; — másrészt: dalkörével az iparosok társadalmi életének szint és kifejezést adni s ezen törekvéseivel karöltve emberbaráti jótékonyczéloknál, vagy ünnepélyeknél közreműködni Ebből látható, hogy a dalkör működése semmiféle műkedvelő trupp prograrnmjával összeütközésbe nem jöhet. A dalkör a műkedvelő társaságot soha nem bántotta, nagyszerű czéljai- kat nem kicsinyelte, hanem mint a dalárda elő- iskoláját és testvéregyletét tekintette, régibb műkedvelő társulatok adósságait átvállalta és kifizette, színpadi felszerelésekkel támogatta, egyszóval becsületes jóindulattal viseltetett iránta s a műkedvelő egylet hálául most nemcsak munkájának érdemétől, hanem még nevétől is megakarta fosztani a dalkört. Hohó! Hátrább az agarakkal 1 — A dalkör becsülettel kezdte, azzal folytatta és végül azzal szűnik meg egykor, — akkor tudniillik, a mikor már nem lesz Gyulán 20 olyan jóhangu férfi, aki ErkelFerencz Hymnusát quartettben elénekelni tudja. A dalkör működésének szünetelésén tehát korán van még örvendeni, mert ahol és amikor kell, ott lesz és még a földből is előterem az „Erkel Ferencz dalkör.* Miután azonban a dalkör vezetője most penzióban van, 8 tag meg tavaszi gyakorlatra berukkolt, a többi pedig szabadságon van, vagy ürgős munkája akadt, kivülem nem volt más hivatalos személy, aki a dalkör részéről azon múlt vasárnapi szemhunyorgató revolverezésre nálamnál illetékesebben és méltóbban válaszolhasson, Tek. —re urnák tiszteletteljes szolgája: a dalárda trógerjef mint a zászló őre, . Irodalom. Az e rovatban közlött művek kaphatók D 0 B A Y JÁNOS könyvkereskedésében Gyulán, hol minden hazai és külföldi lapokra előfizetések is elfogadtatnak. Petőfi 20 fillérért. Kiadóink szakitauak végre azzal a hagyománnyal, mely az irodalmi remekeket úgyszólván csak a ki válságosak számára tette hozzáférhetővé, kik jól megfizethetik a könyveket. Pedig az irodalom nemzetivé, kicsinyek és nagyok szegények és guzdagok közkincsévé csak ott váll- hatik, hol olcsó kiadások révén mindenek meríthetnek forrásaiból. De talán üzleti szempontból sem rossz elv, mert nagyobb fogyasztás esetleg kiegyenlíti az árak között mutatkozó külömbséget. De ha ez nem is történik, akkor is meg kell a kiadónak hozni ezt az áldozatot, mikor olyan költőkről van szó, mint Petőfi Sándor, a kit ismerni kell mindenkinek, a ki magát magyarnak vallja. Es igy csak a (legnagyobb elismeréssel fogadjuk az Athenaeum uj [20 filléres Petőfi-kiadá8ait. öt, szép kiállítású, tiszta nyomású, czinos boritéku füzetben, melyek egyenként a nagy lírikus elbeszélő, hazafias, népies és leíró, szerelmi költeményeit és végül bordalait és jegyes költeményeit foglalják magukban, szórja a kiváló irodalmi intézet Petőfi hallhatatlan remekeit a nagy közönség közé. És megvagyunk győződve, hogy ezúttal valóban a »nagy« publikum közé is. hogy Petőfi el fog terjedni, mint az olcsó bibliák. Hisz biblia Petőfi is. A magyar nép bibliája, melyből a kicsinyesség e szomorú idejében nagy eszméket szív magába, melyből a közöny, az önzés e rideg korszakában lángoló lelkesedést, önfeláldozást, mélységes hazafiui-és igaz emberszéretet tanul. Hisz- szük és roméljük, hogy Petiőfi ez egyszerű köntösben, mely oly jól illik az ö szenséges alakjára, uj hódító kőrútra indul, hóditó körútra az egyszerű nép, a szegények közé, a kiket ő annyira szeretett, a kikért ő annyit szenvedett. És megdicsült szelleme Bizonyára örvendve tekint e néhány filléres füzetekre mert hiszen ez volt az ő álma mindig, hogy a kunyhók nyomasztó csendjébe az ő dalainak csengése hozzon vidámságot, hogy érzései az egyszerű nép szivének húrjain rezegjenek végig. A húsz filléres füzetek előtt nem gát a szegénység és e húsz filléres füzetek kiadása nagyobb irodalmi . érdem, mint a legnagyobb kiállítású, fényesen illusztrált diszmüveké és drága ajándékkönyveké. Nem mulaszthatjuk el e kiadás paedagógiai fontosságának kiemelését sem Mert a tanítót, a tanárt nem fogja immáron többé bántani az az aggodalom, melyet egy Petőfi összes költeményét magába foglaló kötetnek a fiatalabb tanuló kezébe való adása méltán kelthet benne. E Füzetek közül kiválogathatja a paedagógiai szempontból legmegfelelőbbet és nyugodtan olvastathatja Éz alsóbb osztályú növendékekkel is. Erős szüzek. Frida. Irta Marczel Prévost Fordította Gábor Ignácz. Marczel Prévost, a franczi-. áknak e dédelgetett és gyorsan világhírűvé vált ■rója, meggyőző tanúbizonyságát adta ez uj, nagyszabású regényével, hogy hirét, kedveltségét nem csak thémái szenzácziós voltának köszönheti, hanem Igazi, nagy Írói kvalitásoknak. A század vége egyik legfontosabb mozgalmának, a fenimistikus törekvések problémáját tárgyalja benne, tárgyalja az igazi Regényíró módjára, ki ügyel arra, hogy alakjai ne háljanak absztrakt eszméknek testetlen hordozóivá. Szüzeket rajzol, kik minden erejüket és idejüket az uj tan diadalra segítésére szentelik, de a nélkül, Ihogy megszűnnének nők lenni. És épen ez a tragikumuk. Ez válik rájuk nézve a szenvedések ki- ■padhatlan forrásává, tüzzé, mely égeti, emészti, de unégis tisztítja, megvédi őket. Frida és Lea, a két nővér, kik egészen egygyéf-trrtak a szeretetben, kik ■létükét az eszmének, a nő teljes felszabadításának szánták, a legnagyobb leigázónak, a szerelemnek esznek rabjaivá. Egy férfiút szeretnek, Frida titokban, némán, Lea boldogan, megértve. De e boldogság röpke és múló, a hogy Lea megérzi, hogy érzelmeit érzéki láng hevíti át megborzad és menekül, hogy csakis hivatásának éljen. A munka láza emészti sorvasztja, de igazi boldogságot nem nyújt neki, és mikor az ifjú, ki elöl menekült, újra szemben áll véle és beszél neki az igaz egészséges szerelemről már-már megtántorodik. Mikor megtudja, hogy e férfiú is csak férfiú, mint sok más, mert csak szivét őrizte meg számára és, hogy a gyönyört, melyet neki ígér, ő maga már élvezte, egyszerre újra felébred benne az apostol és örökre elutasítja magától az 'mádottat. Örökre, mert ő is egyoldalúan fogja fel nő és férfi teljes egyenlőségét. És marad az, a mi a nővére és környezete : erős szűz, ki küzd magáért és ezernyi nővéréért. Az intézetnek szenteli magát, melyot kiváló feminista hölgyek alapítottak, °gy igazi független, szabad nőket neveljenek benne. Ez alapítók és vezetők, élükön, nagytudásu és gyszolván csak az eszmében élő Pirnitzel, megannyi remekei a jellemző-tehetségnek. A magában érdekfeszitő fő cselekményt érdekesebbnél érdekesebb epizódok tarkítják, melyek világot vetnek London életére az angol nevelési mozgalmakra is a ellett olyan tiszta, világos képét nyutják az egész minista mozgalom keletkezésének, mai állásának elterjedtségének és psichologiájának, mint semrai- emü tudományos könyv. Ha még megemlítjük, ogy Prévost brillians stílusának szépségeit Gábor Ignácz nagy bravúrral tükrözteti vissza, és hogy a képes boríték 3 kötetes regény árát mindössze 3 oronán szabta meg az Athenaeum, meg vagyunk győződve, hogy a magyar közönség és elsősorban magyar nőközönség épen úgy meg fogja szerezni ezt a könyvet, mint a szerző honfitársai, a francziák. Magyar anekdotakincs. Eunek az érdekes és váló munkának immár a 15—20. füzetét kaptuk, melyek tartalomra nézve semmivel sem állnak mögötte az előbbieknek. Sőt ezúttal azt tapasztaljuk, hogy írója, Tóth Béla, egyre becsesebb anyaggal gazdagítja gyűjteményét, a melyről bátran elmondhatjuk. hogy a legtökéletesebb a maga nemében, s valóságos kincsesbányája a magyar nemzeti humornak. Es hozzá még Tóth Béla, legnagyobb nyelv- művészünk, a vele született lelkiismeretességgel ragyogó, művészi köntösbe öltöztette az összegyűjtött doniakat s igy annál élvezhetőbbé tette őket. Ez a munka minden izében magyar, Benne van a magyar nemzet lelke, még pedig olyan, a milyen a honalapítóétól kezdve a mai napig volt. A királytól egész a földmivesig, mindenki mond valami bölcset, elméset, jóizüt, humorosat benne. Azért melegen ajánljuk ezt a munkát mindazoknak, akik ebben az I amúgy is sötét világban a derültet, a jókedvüt I
