Békés, 1900 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1900-05-06 / 18. szám
18-1 k szám. Gyula, 1900. május 6-án XXXII. évfolyam f 1 Szerkesztőség: Templom-tér, Dobay János kereskedése, hova | lap szellemi részét illétS közlemények intézendök. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij: Egész évre . . 10 kor. — fii. Fél évre ... 5 „ — „ Évnegyedre . . 2 „ 50 „ Egyes szám ára 20 fii. Társadalmi és közgazdászat! hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: 3Z ó li. aa. IO á v i cl-----1 Kia déhivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza és könyvkereskedése, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban. Nyiit-tér sora 20 fii. I k _____Á Ga zdasági munkások biztosítása. Az Alföldön a munkások között nehány év előtt kitört munkászavargások a társadalom és a kormány figyelmét az ottani lappangó bajokra fordították és az illetékes tényezőket meggyőzték arról, hogy az addig jóformán nem is sejtett bajokat sürgősen kell orvosolni, még mielőtt a felfakadt kelevény annyira elmérgesedik, hogy a munkások egész tömegének szervezetét inficziálja. Az orvoslás munkája csakhamar kezdetét is vette s Darányi földmivelósügyi minister alig néhány év alatt a szocziálpolitikai törvények egész lánczolatát készítette el s ezek egy része életbe is lépett, másik része pedig az életbelépésre készen áll. A mezei munkásokról szóló 1898. évi II. törvényczik, a cséplő munkásokról, a vizszabályozó munkásokról és a dohányos kertészekről szóló törvényjavaslat-tervezetek a törvényhozás elé terjeszthető készségben vannak. Mindeme törvények, javaslatok és tervezetek a munkaadók és a munkások közötti jogviszony szabályozását eszközük s elsősorban a munkások esetleges sérelmeinek köz- igazgatási és törvénykezési utón való megoldására alkalmasak, természetesen ezáltal a munkások helyzetének és ügyeik jogbiztonságának javulására nagymértékben hozzájárulnak. De a munkáskórdós szanálásának a jogbiztonság törvényhozási rendezése csak egyik részletét képezi, azt a részletét, amelyet hatósági utón lehet és kell elintézni. A szorosan vett jogi viszonyok szabályozása a munkások helyzetét addig, mig ezek munkaképesek, javítja és biztosítja, a betegség, a rokkantság, az aggság bekövetkeztével a munkásra bekövetkező vigasztalan és segély- nélküli állapotot egyáltalában nem enyhíti, mert hiszen kevés munkás van abban a helyzetben, hogy munkaképessége idejében családja fentartásán és felnevelésén felül még T Á. R C Z A Kossuth-kalap és a selyem zsebkendő. A „Békés“ számára irta: Gabányl Árpád. Szól a történet Borbála asszonyról és István úrról. Borbála kezében van a kormánybot s Istvánéban a papucs. De azért ez nem zsarnok kényuralom az egyik részről, sem alárendelt meghunyászkodás a másiktól; hiszen már több, mint negyven esztendeje, hogy boldogan élnek egymással. A férj 75 éves, a nő 64 ... s ha a halál angyala valamelyiket el találná szólitani, a másik nem élné túl egy nappal sem. Szinte látom a kimúlásukat. István ur a rendesnél kissé nagyobbat fog sóhajtani, miért Borbála asszony sietni fog a megjegyzéssel, hogy: — Ugyan, ugyan, István ur, hogy tehet ilyet?. . . Ezzel aztán mind a kettő halva lesz. Mert, tetszik tudni, István ur kissé feledékeny s mégis gyakran szereti emlegetni a szép múltat, mikor „igy“ meg „amúgy“ volt; Borbála asszony pedig egy kissé hiú s nem szereti, ha évszámokról beszélnek, mert hát az véniti az embert s rontja a tekintélyt, ha valakit a koráért csak úgy gyermekszámba vesznek. Nem igaz ? ... Meg aztán István ur egy idő óta egészen elhagyja magát; fejét a vállai közé huzza s úgy meggörbül, hogy félni kell, nem esik-e az orrára. Vagy illik az egy tiszteletreméltó úri emberhez, hogy mikor eszik, annyira remeg a kanál a kezében, hogy néha még a fekete bársony mellényét is összefrecskendezi ? Mert mi tűrés-tagadás, bizony István urnák igen sok gyöngéi vannak, nem hiába gyarló férfi, kit csak egy erős és türelmes nő képes az élet utján vezérelni. Néha még éjszaka is kiteszi magát a pirongatásnak, mert megtörténik a betegség, rokkantság és aggság idejére keresményéből félre is tehessen. Hogy ez a munkásnak lehetővé tétessék, már nem elegendő a kormány közreműködése, itt a gazdatársadalmat és magát a munkásnépet is az akczióba bele kell venni. A külföldön e téren a helyzet sokkal kedvezőbb. Ott, ahol erős életbiztosító társaságok vannak, már régóta létesült az u. n népbiztositás, mely a munkásoknak lehetővé teszi, hogy akár munkaadójuk hozzájárulásával, akár pusztán a maguk erejével is csekély befizetések utján a betegség, rokkantság és aggkor esetére maguknak, haláluk után pedig hátramaradottaiknak némi járulékot biztosítsanak. Nálunk is történtek © rendszer behozatalára némi kísérletek. Német- és angolországi biztositó társulatok az Országos Magyar Gazdasági Egyesület erkölcsi támogatása mellett hajlandók lettek volna a nép- biztositásnak ezen alakját meghonosítani és nagybirtokosaink hajlandók lettek volna a maguk részéről a népbiztositás terheinek egyrészét magukra vállalni. Tekintettel azonban arra a körülményre, hogy Darányi minister a munkásbiztositás kérdését szocziálpolitikai programmjába szintén fölvette és a kérdésnek kedvezőbb megoldását kilátásba helyezte, az OMGE a megkezdett akczióró lemondott, hogy a minister kilátásba helyezett kezdeményezését egész erejével támogassa Szükség van erre azért, mert előre volt látható, hogy a munkásbiztositás kérdése hazánkban kötelező alapon nem oldható meg s annak fakultatív keresztülviteléhez a társadalomnak önként minél nagyobb mértékben kell hozzájárulnia. Darányi földmivelésügyi minister a gazdasági cselédek és munkások biztositó intézményének megalkotására törvényjavaslatot készített, a melyet a folyó hó 4-én tartandó szakértekezlet után már legközelebb a törvény- hozás elé fog terjeszteni. vele, kivált ha későn vacsorázik, hogy tisztelet tel legyen mondva : horkol, vagy mint Borbála asszony nevezi : fennhangon alszik. No, hát ki vehetné rossz néven Borbála asszonytól, ha ilyenkor kissé megcsiklandozza a minden illendőségről megfeledkezett ember talpát és a fülébe súgja ,* — Ugyan, ugyan, István ur, hogy tehet ilyet ? . . . Mert Borbála asszony szigorú nevelésben részesült s a legelső magyar nemesi családok egyikének ivadéka, ki nem érdekből lett az egyszerű kereskedő hitvese, de tiszta szerelemből s azért, hogy derék és erőteljes fiákkal ajándékozza meg a hazát. Igaz, hogy soha sem volt egy fia sem, mert mind a nyolcz gyermeke leány, de hát azt kell hinnünk, hogy ez sem az ő hibája, hanem azon egyéné, kihez a nyolcza- dik leány keresztelője alkalmával, szemrehányó- lag mondá : — Ugyan, ugyan, István ur, hogy tehet ilyet ? . . . Már unokái is vannak, de ő azokat egyszerűen gyermekeinek szólítja s nem nagyon veszi jó néven, ha a „nagymama“ szót sűrűén emlegetik. Hát mire való is az? Mikor „ma mám“, vagy „édes szülém“sokkal szebben hangzik és a prózai számokat sem tünteti fel annyira. Minden név- vagy születésnap 'alkalmával, — melyek közül majdnem minden második hétre esik egy, — Borbála asszony ünnepélyesen fölnyitja a nagy családi „almáriom“-ot, melyben gondosan elzárva, számtalan régi újságpapírokba göngyölve, tízszeresen körülkötözve, duplán megbogozva, különféle dobozok és szelenczék állanak. Ezek mind ereklyék, drága klenódiu- mok. Csinált virágcsokrok, drága csipkék, szalagok, vagy sütemények, czukrocskák, — még a hajdani füszerkereskedésből, — ezeket aztán Borbála asszony kimért takarékossággal osztogatja a nap hősének úgy, hogy a család már nem is a kaiendáriomból veszi észre, hogy enA tervezet szerint lesz egy „országos gazdasági munkás- és cselédsegitö-pénztár. “ A belépés nem kötelező. Erre nincs szükség azért, mert esetleg csak fölösleges ellenszenvet keltene, holott a már itt—ott létező segítő pénztárak, temetkezési egyletek, s hasonló intézmények mutatják, hogy a magyar munkás önként is igyekszik betegség, rokkantság, aggság és halál esetére magának vagy hozzátartozóinak némi segítséget biztosítani. Ezen intézmény önkéntes fölkarolása annál inkább várható, mert a belépés s a tagdíjfizetés nincs semmi bürokratikus eljáráshoz kötvé, Minden olvasó hallotta hírét a „heti hatosoknak.“ Azoknak a tiz krajczároknak, a miket sok-sok magyar munkás fizetgetett be a különböző szocziálista-kasszákba, de a mely heti hatosokért sohase kapott senki semmit. A tervezet ezekre a heti hatosokra építi fel a munkások önsegítő társulatát s igy a munkások félrevezetőit a maguk által kieszelt fegyverrel veri le, mert nyilvánvaló, hegy a munkás inkább oda fizeti be a heti 20 fillért, a honnan bizonyosan kap valamit, mint oda, ahonnét szomorú tapasztalásai szerint semmit se kap. A heti 20 fillérért ugyanis az uj intézmény a következőket adja: 1. Ha a munkást baleset éri, fizeti az orvost, gyógyszereket, kötszereket s munkaképtelenség esetében ad 2 hónapig, naponként 120 fillér segítséget. 2. Ha a munkaképtelenség 2 hónapnál tovább tart 8 haesetleg’a munkásmunkakóp- telen lesz,fizet havonkintaz intézmény legalább is 10 korona segélyt, mely azonban az igazgatóság által fölemelhető. 3. Ha a munkás a baleset miatt meghal, családja kap 400 koronát. 4. Ha a munkás 10 évi tagság után munkaképtelen lesz bármily okból, kap havonkint élete fogytáig 10 koronát. Ez szintén fölemelhető 20 koronára. 5. A tag 65 éves korában, minden egyéb igényének épségben tartásával kap 100 koronát, 6. Ha a tag meghal, 5 évi tagság után 200, nek, vagy annak a tagjának név- és születésnapja van, de arról, hogy egyszerre csak sajátságos kámfor- és sáfrányszag tölti be az egész házat s ilyenkor mindenki tudja, hogy Borbála asszony kinyitotta a családi almáriomot s készül a nap hősének meglepetést szerezni. Mert Borbála asszonynak minden eddig felsorolt érdemein kívül, még kitűnő emlékező tehetsége is van. István ur beleszurja villáját a kitünően elkészített rántott csuka szeletkébe s felsohajt: — Ah! Emlékszik-e édes Borbála, ma 32 éve is igy ültünk együtt ez asztal körül, mikor szegény Ferencz ott ült az asztal szélén s még egy falat rántott csukát kért? . .. Borbála asszony méltatlankodva csörtet tányérjára s helyreigazítja a tévedőt. Ugyan, ugyan! Hát ki fog itt régen múlt esztendőket emlegetni? Aztán ha már beszél róluk, hát legalább ne ferdítse a dolgot, mert ma harminczkét esztendeje nem rántott csukát ettünk, de borjú-pecsenyét, öntött salátával. — De maga aligha nem téved, édes, én azt hiszem csuka volt. — Én pedig nem hiszem, de tudom, hogy borjú volt. Berta ült azon a helyen, a hol most Katicza. Még haragudtam is rá, hogy kidöntötte a sótartót s azt a megjegyzést tettem, hogy nagy bosszúság lesz a háznál; s lett is, mert reá következő délután kergettük el a Náni szolgálót, azt a kövér váczi cselédet, ki a bolti szolgának azt merte monadni, hogy „Menjen innen, mert tüstént pofon ütöm.“ No, ugy-e, hogy borjú- pecsenyét ettünk ? — Hát akkor ma harminczegy esztendeje múlt, hogy ... — Az sem lehet, mert akkor meg rántott bárányt ettünk. Emlékszem, épen ápril 12-ére esett, s olyan szép idő volt, hogy az nap nem is fütöttünk. István ur megadta magát e hiteles adatokat hallván fölsorolni s arról kezdett tanácskozni 10 évi tagság után 250, 15 évi tagság után 270 korona segélyt kap a családja. — Nem részesítik segélyben azt, aki munkaképtelenségét szándékosan maga idézte elő, vagy akit baleset részegsége közben ért, vagy aki a pénzbeli segítséget az igazgatóság tudta nélkül másnak átengedi. Ezzel gyökeresen elvágják az alföldi temetkezési egyesületekben elharapózott ama visszaélések útját, hogy egyik-másiknak 30—40 „embere“ is van, kiket „bebiztosít.“ Az özvegy segélypénze, a gyermekek neveltetési járuléka a közigazgatási végrehajtás alól kivonattak. A gazdasági cselédek gazdájukhoz való hűségét azzal honorálja a tervezet, hogy az intézet életbeléptetésekor a gazdasági cselédeknek egyazon szolgálatban eltöltött ideje be8zámittatik a tagsági időbe, ha ez évekre a tagdijat kamat nélkül utólag befizetik. Van arról is rendelkezés, hogy az olyan cseléd és munkás, aki még a heti 20 fillér tagsági dij fizetését sem bírja el, de mégis részesülni akar az intézményből, évenkint 50 fillér befizetés mellett baleset bekövetkezésekor ingyen gyógykezeltetik és az orvosszereket is a pénztár fizeti. Ezenkívül segélyt is kap betegsége tartamára, halála esetére pedig családjának 200 korona temetési segítség utalványoztatik. Az alföldi temetkezési egyesületek ismert panamái ellen tételes rendelkezések történtek, igy a tagsági könyvecskét zálogba adni-venni nem lehet, mert tudvalévőén az összevásárolt könyvecskékkel éltek vissza az élettel spekulálók és a ha- álra lesők némely egyesületben. Ezt a spe- sulácziót eleve kizárják az előadói tervezet ntézkedései. A pénztár bevételeit nemcsak a heti 20 fillérek képezik, amelyeket a belépő tagok fizetnek, hanem a községek, illetőleg a birtokosok és az állam is hozzájárulásra vannak kötelezve. Ugyanis a községek a földadó 1/4%-ának megfelelő összeget a törzsélete párjával, hogy holnap, vagyis ünnep másod- napján, hogyan fognak mindketten templomba menni? Még lefekvéskor erről beszéltek egymással. Karöltve mentek és véghetetlenül boldogan. Borbála asszony még tán mosolygott volna is, ha az Ur házában egyáltalán illendő volna mosolyogni. István ur büszke méltósággal kisérte élete párját a nők sorára s mikor már az „anyjuk“ helyet foglalt a padban imakönyvestől, selyem- zsebkendőstöl, mindenestől, szépen átballagótt, tőle telhetőleg lábujjhegyen, a másik oldalra s helyet foglalt a férfiak között. V Vége lön az isteni tiszteletnek. Mikor István ur és Borbála asszony a templom ajtajában találkoztak, mindkéttő nagyon zavartnak látszott. Szótlanul értek haza. Az egész utón hol az egyik, hol a másik tekintgetett hátra, mintha valamit keresnének, mintha valaki üldözné őket. Hazaérve, a kapuban Borbála asszony rápillantott István ur fehér fürtös fejére s megdöbbenve látja, hogy e tisztes agg feje födetlen. Pista I... Mért nem teszed fel kalapodat ?.. Meg akarsz hülni ? István ur elpirul. Hogy az ő felesége őt Pistának szólitja és tegezi, ez oly ritkaság volt, mint a kövér kéményseprő. Végre összekulcsolta remegő kezeit s több áhítattal szólt, mint az imént, mikor imádkozott: —Borbálámédes,... ellopták ... elveszett I .. Mi ? ... Kiált az asszony, a szemében örömsugár villan. — A Kossuth-kdlapom I — Hebegi a férj megsemmisülten, s várja a halálos csapást. — Hála Istennek! En meg elvetetettem a selyem zsebkendőmet! ... * ♦ * Ez volt az első eset, hogy Borbála asszony nem alkalmazta megszokott dorgálását: — Ugyan, ugyan, István ur hogy tehet ilyet ? _________ La punls: mai szä,mäb.oz fél iv melléklet vau csatolva.
