Békés, 1900 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1900-04-29 / 17. szám
17-ík szám Gyula, 1900. április 29-én. XXXII. évfolyam r~----1 Sz erkesztősig: Templom-tér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij: Egész évre ! . 10 kor. — fii. Fél évre ... 5 „ — „ Évnegyedre . . 2 „ 50 „ Egyes szám ára 20 fii. Társadalmi és közgazdászaid hetilap Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: H2I ó h. n 3D á V i cL. / Kiadöhivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza és könyvkereskedése, hova a hirdetések és nyílt-téri közlemények , küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban. Nyilt-tér sora 20 fii. A gyulai „panama.“ Szándékosan hallgattunk eddig azokról a fegyelmi ügyekről, melyeket Gyula város egyes tisztviselői ellen emelt panaszok folytán rendelt el a vármegye alispánja. Ma sem emlékeztünk meg volna róluk, mert azon nézetet vallottuk mindig, hogy köz- tisztviselőknek apró-cseprő fegyelmi ügyei, melyeknek elrendelése mindenütt és mindenkor, legtöbbször maguknak a vádolt tisztviselőknek érdekében szükséges és gyakori, igenis az illetékes hatóságok és nem a nagy közönség elé tartoznak és nem méltók, de nem is alkalmasak arra, hogy a hírlapirodalom 8zenzácziót hajhászó törekvéseinek tárgyai legyenek. Kárára van ez az illető tisztviselőknek, a kik alaptalan panaszok esetén is a kevésbbé jól értesült nagy közönség előtt egyéni becsületükben megburczoltatnak, de kárára van ez a közérdeknek, a mennyiben a hir- lapok és a pletyka által nagygyá felfújt lényegtelen ügy kelleténél jobban zavarja és késlelteti a közügyek rendes sima folyását. Bóké8vármegye közigazgatása maga legjobban érezte kárát ennek az eljárásnak, hosszú éveken át viselve a megbélyegző korrupczió vádját. S mindezt miért? Mert egy privát pénzintézet hűtlen kezelés miatt megbukott, mert egy árvagyám sikkasztott és mert szocziális zavargások fordultak benne elő. A pénzintézet ügyét nem sorolhatjuk a közigazgatás ügyei közé, árvagyámok sikkasztottak más vármegyében csapatostól, a szocziálizmus kemény diójának megtörése pedig munkát ad és fog adni a legrendezet- tebb közigazgatásnak és legkörültekintőbb állambölcseknek is. Szóval nem volt nálunk semmivel sem rosszabb, mint másutt, de más vármegyében nem siet e bajokból mindenki tőkét kovácsolni, nem kürtölik nagyítva a kis bajokat is világgá, nem igyekszik!hogy ezek a „visszaélések és bűnök“ beiga mindenki mindenütt a bűn piszkát íelta-fzoltattak, hanem részben a közérdek, rész lálni és főleg mert egyesek hibáját vagyjben az a czél, hogy az alaptalanul panaszolt bűnét nem róják fel az egész terhére ésjtisztviselő az alaptalan panasz terhétől meg mindenütt előforduló sporadikus esetekből nem következtetnek a társadalom, a közfunk- czionáriusok egészének romlott- ságára. Ezért tartózkodtunk volna továbbra is foglalkozni a még be nem fejezett ügygyei, ha több vidéki laptársunk, valamint meglehetős téves értesülések alapján a fővárosi sajtó közlései nem kényszerítenének erre. Csak természetes, hogy ezek a közlések oly for-j mában vannak tartva, hogy a szenzácziókra éhes közönség kapjon rajtuk és néha a való tényállás megmászásával, legtöbbször az igazságnak a szenzácziót kisebbítő részeinek elhallgatásával tündökölnek. Miért is csodálkoznánk, ha a kevésbbé értesülteknek a bizalma megrendül a közpályán működők irányában és ha a vármegye közigazgatásának rósz hire támad, a mikor a gyulai „panama“ ilyen kezdetű hírekben pertraktáltatik a fővárosi lapokban: „Hosszú éveken át folyt visszaélések és bűnök megtorlásához fogott Gyulán a vármegye alispánja“, és következő tudósításukban úgy tüntetik fel a dolgot, mintha nem egy tisztviselői kar, de egy rablóbanda dirigálna a gyulai városházán. Ily közlésekkel szemben kötelességünk konstatálni, hogy — hála Istennek — megközelítőleg sem igy áll a dolog. A vármegye alispánja igenis elrendelte I fegyelmi vizsgálatot a város néhány tisztviselője ellen, részben mert azokat kisebb fokú szabálytalanságok látszanak terhelni, részben mert azok ellen oly természetű vádak hozattak fel, a melyeknek tisztázása közérdekből és az illető tisztviselők érdekéből is kívánatos. A fegyelmi vizsgálatot elrendelő határozatnak tehát nem az az indoka szabaduljon. A „ fegyelmi vizsgálat alá vont öt tiszt viselő közül: Endrödy Géza rendőrkapitány ellen az alantasokkal, valamint a félékké szemben tanúsított állítólagos durva, sértő bánásmód, a képviselőtestületben is felhozott két esetre vonatkozó szabálytalan napidij felszámítás, valamint a pénzügyi közegektó a kért rendőri segítség megtagadása miatt tétettek panaszok; dr. Kovács Károly városi orvos ellen hatósági fegyelem megsértése Diósy József számvevő ellen kisebbfoku keze lési szabálytalanság; Bessenyei Vendel rendőr biztos ellen a rendőrkapitány ellen izgatás és rágalmazás ; végül Mundruczó Péter Írnok ellen hamis vádaskodás panasza képezik a fegyelmi vizsgálat elrendelésének indokait. Ezek azok az óriási visszaélések, a me lyekért a »gyulai panama« hire bejárta az országot; láthatjuk, hogy bármennyire saj nos de hogy korántsem oly nagyszabású dolgok, a melyekért még beigazolásuk esetén is a közre számbavehető morális vagy anyagi hátrány háruljon. Városunk közönsége tehát teljesen nyu godt lehet. Panaszok mindenütt merülnek fel, mint másutt, úgy itt is meg fognak vizsgáltatni és az illetékes forum nem fog késni hogy a vizsgálat eredménye alapján a vétkeseknek megfelelő megtorlást, az ártatlanoknak pedig erkölcsi elégtételt szolgáltasson Egy tekintetből mégis elszomorítók, sőt a közügyre is hátrányosak ezek a dolgok Első tekintetre is látszik ugyanis, hogy mindezen panaszokat, legalább ily tömeges tormában nem a közérdek, hanem a személy torzsalkodás, irigység és vádaskodás vetette felszínre. Reméljük, hogy a vizsgálat befejezése megfogja szüntetni ezt a visszavonást és a város tisztviselői megfogják gondolni, hogy őket hivatalos teendőik elvégzésére, a város érdekeinek előmozditásár#, egymást támogató összhangzatos együtt működésre állították hivatalukra és nem azért, hogy veszekedjenek, egymás hibái vagy tévedései után kutassanak és vádaskodással a békét és a közügyek rendes folyását zavarják. Független földmivelő szoczialisták kongreszszusa. A Várkonyi István által alapított „Független szoczialista párt“ a folyó hó 22- és 23-án tartotta meg országos kongresszusát Szeghalmon a községi szálloda nagytermében, mely megtelt kiváncsi közönséggel. A hatóságot első napon Csánki Jenő főszolgabíró képviselte. A nagyterem egyik végén felállított s vörös szövettel bevont szónoki emelvényre 8 órakor fellépett a szeghalmi munkás egylet elnöke : Sípos Bálint s a kongresszust megnyitotta. Indítványára megválasztották a négytagú verifikáló bizottságot s mig ez működését befejezte, megállapították az ügyrendet és megválasztották a tisztikart. Elnököknek megválasztották : Boros Istvánt (Körös-Tarcsa), Sipos Bálintot (Szeghalom), Pardi Bálintot (Vésztő) és Tóth Lajost (Orosháza). A verifikáló bizottság egy fél óra múlva kihirdette, hogy a következő helységekből érkeztek küldöttek : Orosháza 2, Endrőd 2, Balmaz-Ujváros 4, Szeghalom 4, Mező-Beréoy 2, Zsáka 4, Nagy- Bajom 3, Kun-Szent-Márton 1, Vésztő 4, Körös- Tarcsa .2,' Csökmő 2. H -M.-Vásárhely 2, Tót-Bán- hegyes 1, Körös-Ladáoy 2, Szentes 1, Békés 2, Szokol 1, az összes küldöttek mandátumát igazolták. A napirendre 10 tárgy volt kitűzve és annak első pontja volt „Jelentések a földmivelő munkások, a kisiparosok és kisgazdák helyzetéről“, melyhez a jelenvolt küldöttek majdnem mindegyike hozzászólott. 2- ik pont. „Az egyesülési és gyülekezési jog.“ 3- ik pont. „A foglalkozás szerinti szervezkedés és szakegyletek alakítása“, mely pont letárgyaT Á li C Z A. Erzsiké föherczegnő. — A „Békés" számára irta: Gróf Vay Sándor. — Múlt héten tartotta meg az első fogadó napot Erzsébet föherczegnő, a mióta önálló udvartartást rendeztetett be számára felséges nagyatyja. Mintha sirhalmokon egyszerre virág fakadna, úgy érinti ez a hir a magyar ember szivét. Valamikor azt hittük, be sem hegednek a sebek. Hiszen legbüszkébb reménységünket vesztettük el, koronánk örökösét, Erzsébet föherczegnő édes atyját. Majd az imádva szeretett királynénk ravatalára omlottak könnyeink és a mélységes bánatban mindannyiunk szeme megindult részvéttel tekintett arra a szépséges fejedelmi árvára, a mi odaveszett reménységünk leánykájára. Az évek gyorsan surrantak aztán. A vál- tozhatatlanban való megnyugvás enyhet nyújt a legfájóbb sebre is. A kit a magyar szivébe fogadott, nincs az meghalva véglegesen. Teste ott porlad a kriptában, de emléke él, növekszik s dicsfény övezi körül. Királyfink már átlépett a legenda körbe; a magyar nép ma is élőnek tartja s tőle várja sorsának jobbrafordulását, királyasszonyunk szelleme pedig mint Géniusz lebeg a haza felett. Itt maradt s csillag fényéből, napnak ragyogásából egy sugár, Erzsébet főherczegasszony, szive bálványa minden igaz magyarnak. Mert magyar ám a kis föherczegnő. Midőn virágok özönéhen feküdt nagy halottunk, a drága királyasszony, a Rudolf trónörökös árvájának koszorúján magyar volt a fölirás : Erzsi. Ebből a koszorúból, erről a névről tudtuk meg legelőször, hogy a kis árva ott, a bécsi, császári palota hatalmas falai között nem Elisabeth, nem Elise, hanem Erzsi. Magyar lány és nem német ott, a hol a magyar szó idegen, vagy legföljebb csak vendég. Micsoda magasztos érzet ez mi reánk, magyarokra, hogy királyfink árvája, egyetlen gyermeke magyar névvel, magyar érzésben nevelkedett. Alakját ezentúl nemcsak a részvét, hanem rajongó szeretet is övezi most már körül. Az a rajongó szeretet, a melyet a magyar nép csak azok iránt képes érezni, a kik feléje hajolnak. Ez a szeretet becses, mert tiszta minden önzéstől. Magától fakad, s szív legmélyéből, mint a patak kristály vize. Cserébe mit sem kiván s a kinek részül juttatta, az nyugodt lehet, hogy jóban, rosszban számithat rá. Erzsiké föherczegnő atyja után sok mindent örökölt — de talán ebben az örökségben nem utolsó a magyarok szeretete. Üde virággá pattan innen-onnan a bimbó. A kis leányból hajadon lett. Jósága, szépsége, rangja nélkül is bájossá tenné s különösen nemes szive, egyszerűsége hódit meg mindenkit. Az udvar légkörében ritka az a nyilt őszinteség, a minő az Erzsébet főherczegnőé. Már kis korában is nyilvánult ez nála. Mikor három éves volt, nagy karácsonyfa ünnepet rendeztek fenséges nagyszülői a Burg ban. A szent fa ágai csillámlottak ezer ragyogó csecsebecsétül. A fa alja telis de teli volt rakva ajándékokkal. Mikor a kis föherczegnő a nagy öröm és meglepetés után szinte elálmosodott, nagyszülői a többi mulátást másnapra halasztva, figyelmeztették, hogy azt viheti el most is lakosztályába, ami neki legjobban tetszik a fa alatt. Pompás babaszoba berendezés, kis konyha, óriási hajas babák, melyek illedelmesen papát, mamát mondanak, szóval egy kis lány álmainak minden utópiája meg volt ott. Állatok, majorság, a többek között egy papiermaché-ból való hizó. mely vályucskája előtt első mancsaira támaszkodva, csaknem röfögött a jóléttől. Miután Erzsiké föherczegnő körül nézett, a hízón akadt meg tekintete. Szeme felragyogott, aztán mint valami mókuska odakúszva a fa ágai alá, karjaira vette a hízót. — Ezt viszem magammal — mondá boldog mosolylyal — olyan szép kövér és szelíd... és talán másnak úgy sem kell ... Aztán czirógatta a papiermaché hízót, valóságos diadallal vitte lakosztályába. * , Bár mindenben bőven lehetett része, szerénysége jellemezte mindig a kis főherczegnőt. Szerénysége mellé nagy önzetlenség járul s akkor boldog, ha ajándékozhat. Mint kis leánynál nem igen volt pénz. Megtörtént egy Ízben, hogy valamelyik kisebb tyroli városkában sétálgatva, valami kirakatban nagyon megtetszett neki egy úgynevezett Gamsbart. Bementek tehát a nevelőnővel az üzletbe s kérték az említett tárgyat, valamint árát is. A kereskedő szolgált mindennel, szép selyempapirba be is csavarta a Gamsbart-ot, ámde akkor derült ki, hogy a hölgyeknél egy krajczár sem volt. — Sajnálom — möndá a kereskedő — ismeretlen vevőknek nem hitelezhetek. A király unokája harag nélkül távozott, de nehány perez múlva legnagyobb meglepetésére rohan utána a kereskedő I kalaplevéve kérve bocsánatot, átadja a vásárolt tárgyat." Mialatt ugyanis a kis föherczegnő kiment a boltból, egy katonatiszt jött oda aki a boltosnak megmagyarázta milyen szerencse érte üzletét. Nagyon szereti a kisebb városokat, de különösen a szabad természetet Erzsébet föherczegnő. Kedvencz helye sok ideig Abbázia volt, a hol minden kora tavaszszal megjelent fenséges édes anyjával. Noha üdülni voltak, a kis Erzsébet föherczegnő Abbáziában sem mulasztott el egyetlen egy tanórát sem. Különösen szerette magyar nevelönöjét, a nagymüveltségü Tömör Rózát, aki történelmünkről, remekíróinkról még a hosszú tengerparti séták alkalmával sem szűnt meg beszélgetni fenséges tanítványával. A szép kis főherczegnőt ilyen séták alkalmával egy pompás, óriás sinkorán eb is kisérte. Hü játszópajtás volt s ha a föherczegnő eldobta labdáját, szökellve ugrált utána s vig csaholás- sal hozta vissza fenséges pártfogónőjének. A sportok közül a lawn tennist meg a csol- nakázást .űzte Abbáziában a kis föherczegnő, de Luxenburgban nagy öröme telt kis ponny fogatában is, a melyet rendesen személyesen hajtott. Luxenburg gyermekei imádták a kis fő- czegnőt, mert ha ott időzött, minden héten óriási kosarakban küldte nekik a süteményt, játékszert, tankönyveket. Vallásos is Erzsébet föherczegnő. Vallásos mint minden igazi magyar nő, aki bármely hiten legyen is lelkében hordja az alázatosságot, az isteni félelmet s az Egiekben vetett bizalmat. Azt a vallást, a mely arra tanít, hogy szeressük felebarátunkat, mint önön magunkat. Hogy hajadonná serdült Erzsébet főher- czegnő, az elmúlt farsangon vezették először bálba. Az első hosszú ruhát, az első ékszert ezúttal kapta s elragadóan bájos volt fiatalos elfogultságában. A fényes udvari légkör szinte megfélemlítette ott s ebben a vonásban sokat emlékeztet nagyanyjára, a mi feledhetetlen királyasszonyunkra. Ma már önálló udvartartása van Rudolf trónörökös árvájának és készítik számára a kelengyét és fonják a myrtus-koszorut. A kis föherczegnő nemcsak nemes szív, de erős jellem is. Több ízben kijelentette, hogy csak annak nyújtja kezét, a kit szeret. Ki lesz az | boldog és szerencsés aki a királyi tőnek ez üde hajtását a magáénak nevezheti majd? Azt még a jövő fátyolos leple takarja. Csak őt is szerelem vezesse a mi kis árvánkhoz, öt is szerelem fűzze össze vele mindörökre. A ki oly szomorú csapásokat szenvedett át gyermekkorában, megérdemli az Égtől, hogy boldog legyen utolsó perezéig. Oda Iön ketten imádkoznak ezért immár, idelent az egész magyar nemzet.
