Békés, 1900 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1900-03-11 / 10. szám
lO-tk szám. Gyula,1900. márczius 11-én XXXII. évfolyam f 1 Szerkesztőség: Templom-tér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendök. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj: Egész évre . . 10 kor. — fii. Pél évre ... 5 „ — „ Évnegyedre . . 2 „ 50 „ Egyes szám ára 20 fii. Társadalmi és közgazdászaiéi hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: ó li. n. ID át i cL. Kiadóhivatal: Templomtér, Dobay Ferenez háza és könyvkereskedése, hova a hirdetések és nyílt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban. Márczius tizenötödike. A második félszázadba léptünk immáron a nagy nemzeti tragédia óta, melynek akkordjai ma is rezegnek még lelkűnkben s úgy látszik, mennél jobban távolodunk a dicső korszaktól, annál magasabbra emeljük azt a história piedesztálján. Nemzeti kegyeletünk az évek számával erősbül s mig kezdetben alkotmányos életünk uj hajnalakor csak itt-ott ünnopelték meg a szabadság napjának fölkeltét, 1848. márczius 15-ét, ma az utolsó magyarlakta községben is hazafias lelkesedés fogja el a sziveket s ünnepel a szegény, a gazdag, az úr, a szolga egyaránt annak a napnak az évfordulóján, melyen a rabságban görnyedezó nemzet fölemelte fejét és büszkén helyet követelt magának, nemzeti önérzetónék jussán, Európa többi szabad nemzetének sorában. Márczius tizenötödikének megünneplése nem a divat szüleménye s igy nincs is kitéve az enyészetnek. A nemzet szükségét érzi egy ilyen ünnepnek. Kell, hogy legyen egy ilyen históriai obeliszk, melyre kegyéletes áhitattal függesszük szemeinket, mely mint egy messzire világitó torony, kalauzoljon bennünket, hogy megmenthessük még hazaszeretetünk romjait s „sziveinknek azt a titkos szögletét, melybe pókháló gyanánt szövi magát a hazaszeretet“, ne engedjük a lót ezerféle küzdelmeitől betemettetni. Mert a modern élet szocziális bajai között, mikor mindenki fut a kenyér után s a megélhetési viszonyok súlyos gondja foglalja le az ember összes teBti és szellemi energiáját, vajmi kevés tér jut az egyesnek arra, hogy „hazafi“ legyen. Az arczredőkbe nem a haza sorsa fölötti aggodalom, hanem az élet gondja van beírva s romlott közállapotaink mellett legjobb esetben gúny, de igen gyakran még élesebb tövis jut annak osztályrészéül, aki a szó igaz értelmében »hazafi« akar maradni. Hiszen hazafiak vagyunk mi. Különösen banketteken, ha egy félliter magyarádi hevíti hazafiui lelkünket. Ilyenkor igen szép szóvirágokat beszélünk a hazaszeretetről, mert hát istenem, a szó olyan olcsó és olyan szépen hangzik. A czigány tusst húz rá, a dalárda »talpra magyar«-t énekel. S égő britanikánk füstfelhőin elmélázva, őszinte lelkesedéssel és igaz érzelemmel gondolunk e perczben a fólszázad előtti hősökre, s a zene akkordjain elringó lelkünk szemei előtt elvonulnak a történelem nagy eseményei. — Szinte hallani véljük a csatakürt riogását, a kifent aczélok pengését s a huszárroham dobaja alatt reszketni érezzük alattunk a földet. Vérünk bizsereg és szivünk csordultig van érzelemmel. Ez a mi hazaszeretetünk ma. Ott, a hol tenni nem kell. De nézzünk szét egy kissé a tettek mezején ! Korrumpált közállapotaink egyenesen ráutalnak bennünket arra, hogy ne legyünk hazafiak, ha megélni akarunk. Tenni valamit a közért, tisztán a közért saját előnyünk szem előtt tartása nélkül, tisztára ostobaság. A bu8ongó „bazaffy“-t kineveti a körülményekkel megalkudni tudó opportunista, aki könnyű lélekkel bocsátja áruba azt, a mije van, mindenét — ha az árát megadják. Az ár ... a haszon, az egyéni érdek előbbre tolása rugója a modern hazafi minden cselekedetének. Egyéni érdekeinek előbbre vitelére nincs einem fogadható olyan eszköz, mely a büntető törvénybe nem ütközik. Az erkölcs törvénye lábbal tapodható. A fő a siker. A botlásokat elfelejtia tömeg s ha görbe utakon is jut a czélhoz valaki, az a fő, hogy oda jusson. A siker imponál. Ilyen a mi hazafiságunk ma, s bár szóval igaz hazafiak is vagyuuk, sőt legtöbben nemcsak szóval, de érzelemmel is amig áldozatot nem követel a haza oltára, az élet prózájában átalakulunk és elfelejtjük a bankettek színes szóvirágát, elfelejtjük ifjúkori ábrándjainkat, — mert ifjú korunkban mind telve vagyun honszerelemmel — s csak egyet ismerünk és ez az: »En«. Nem a mi hibánk, az élet kényszerít rá. Inkább a viszonyokban rejlik a hiba, mint az emberekben. Az emberek csak gyengék. Bizony, bizony márcziusi ifjúság, mely állottál vala akkoron egy pár szegény poétából, kiknek nem sok okuk volt földi javaL elveszte fölötti félelmükben a haza javát félteni, kik csak forró szivük honszeretettel telt dobogására hallgatva insceniroztátok a márczius idusát, ma csodálunk titeket, de nem igen sokan lennének, akik példáitokat követnék. Mi a törpe kor epigonjai, kik egy züllött jelen gyermekei vagyunk s annak eszméit szívtuk vérünkbe, a kiknek politikai pikantériák és szenzácziók kell hogy kielégítsék a haza sorsa iránti érdeklődésüket, ma csak csodálattal tekintünk fel rátok a história magas piedesztálján állókra. Erezzük kicsinységünket, lelki nyomorult- ságunkat mellettetek 8 ünnepeljük márczius tizenötödikén a ti emléketeket, a szabadság rügyező fájának első hajtásait, mert igen szükségünk van nekünk a ti példátokra, akik nagyok, nemesek voltatok, akik önérdek nólkü tettetek nagyot és szépet, nemcsak szóval de karddal és vérrel is szolgáltátok azt a házát, melyet bűn számba megy oly igazán szeretni ma, „a völgyben ülő gyáva korban“. Békésvármegye közművelődési egyesületének népkönyvtárai. (A békési népkönyvtár.) Békésvármegye közművelődési egyesülete, legutóbb tartott közgyűlésében felhívta a községi köz- művelődési bizottságokat, hogy a népkönyvtárak eddigi kezelésére vonatkozó adatokat a központtal közölni szíveskedjenek. A közművelődési egyesület, a kulturális közélet igen sok ágában mutat fel lényeges és fölötte üdvös eredményeket. De talán sehol sem mutat fel oly számbavehető s nagy eredményt, mint a népkönyvtárak, terén, melyekről kétségtelen, hogy mér- legelhetlenűl nagy, mondhatnánk óriási szolgálatot tesznek kulturális, paedagogiai, nemzetgazdasági g szoczialpolitikai szempontokból egyaránt, amidőn könnyen hozzáférhető módon ingyen szolgáltatnak gonddal megválasztott, hasznos és jó könyveket a közönség ama részének, a szorosan vett „népu nek, mely tudvalevőleg legjobban rá van szorulva a kultúrára, s amelyre nézve általános és legfőbb érdek, bogy a közművelődés áldásában részesüljön. Ha egyebet nem tett volna s tenne a közművelődési egyesület, minthogy a népkönyvtárakat létesítette, Sl mely eszmének kezdeményezése s megalkotása tudvalevőleg Lukács elnök nevéhez és ügy- buzgóságához fűződik —már magával ezzel az egy tényével is teljesen igazolná a közművelődési egyesület minden kételyen felül álló létjogosultságát és hivatottságát. — Nagy elismerés és köszönet illeti azonban a községi közművelődési bizottságokat és különösen a népkönyvtárnak könyvtárosait, akik odaadó fáradságot és önzetlen áldozatkészséget tanúsítanak, hogy a népkönyvtárak működését lehetővé tegyék, amidőn azok kezelésére vállalkozni szívesek voltak. Mert a közművelődési egyesület a népkönyvtárak létesítésével annyira kimerítette különben is gyönge anyagi erejét, hogy ez idd szerint — sajnos — a legjobb akarat mellett sincs még oly helyzetben, hogy a népkönyvtárak gyarapítására, vagy csak kezelési költségei fedezésére is képesítve volna. De szeretjük hinni, hogy ami késik, nem múlik. A népkönyvtárak kezelése bizonyára most egy darab ideig még „nobile officium“ marad. A könyvtárak fentartása, gyarapítása s egyéb dologi kiadásai pedig az illető község jóakaratát s áldozatkészségét veszik igéoybe. É» jól esik konstatálnunk, hogy amint Békés városa követésre méltó, dicséretes példája bizonyítja, a községek nem is zárkóznak el ebbeli hivatottságuk elöl, amivel csak helyes érzékűkről tesznek szép tanúságot. A közművelődési egyesület békési bizottsága dr. Hajnal István elnöklete alatt tartott február 22-diki ülésében részt vett Szathmáry Gábor első jegyző is, aki kijelentette, hogy a népkönyvtári helyiség fűtését a község magára vállalja. A képviselőtestület T Á. R C Z Márczius 15-ikén. . . . Álom vagy talán te régi korszak, Melyre szivünk feldobog titokba, S olthatatlan lánggal ég utánad? . . . — Hogyne égne óh! hogyne dobognál . . , Félszázad letűnt a végtelenbe, S el nem alszik, folyton nő a fényed . . . — Ilonszerelmünk oltárára tettünk, Hogy csodáljon késő nemzedéked I — Álmodom .... fényes csodás az álmom: Siri ágyból a vitéz feltámad.... . . . . Ott rohannak 1 — Halljátok a dobszót Y Halljátok a csatatrombitákat? Ott lobog a tépett harczi zászló, Ott ragyog az Isten anya képei Ott veri a százezernyi ellent, Gábor Áron büszke székelynépe I . . . — Csupa ifjú, CBnpa gyermekarczok .... Tegnap még az iskolába jártak. — Tiszta szivük égő honszerelme Avatta fel őket katonának I . . . . Homlokukon ott van a talizmán, Ott ég még az édes-anya csókja I . . , . — Soha ilyen szép fiatal gárdát .... Mintha csak a földből nőttek volna! .... — — — Csodálatos korszak a mi múltúnk .... Csodaszerü idő az a régit .... A szemünk is erőtelen ahoz, Annyi tenger dicsőségbe nézni I . . . . .. . Óh 1... Mert nagy volt hajdan a magyar név! Vitte a szél zugó sebes szárnyon, Maroknyi nép szabadságharozának Hire támadt az egész világon I . . . . 1 S amikor a dicsőségre, fényre, Reáborult az éjszaka árnya, Fönséges volt még az elbukás is I Népek ezre bámulta csodáltai . . . — Világosi sötét temetőbe Vigasztalan fekete sirt ástak .... Kicsi sir volt egy ragyogó mnltnak, Nagyon mély volt a — feltámadásnak! . . . . És mi mégis uj életre keltünk, Hihetetlen, tüneményes módon .... — Mint mikor egy rég letűnt üstökös Megjelenik újra az égbolton! .... Fölszakitott sírunkból kitörtünk! Éreztük, hogy jogunk van a léthez .... Szabad földön szabad magyar nemzet I — — így jutottunk el az ezredévhez I---------------Bűvös álom vagy te régi korszak, Mel yre szivünk feldobog titokba, S olthatatlan lánggal ég utánad! _ Ho gyne égne ób I hogyne dobogna I . . . . — Féltázad letűnt a végtelenbe, S el nem alszik, folyton nö a fényed .... Honszerelmünk oltárára tettünk. Hogy csodáljon késő nemzedéked! Oh I tanítsd meg a hazát szeretni I Ohl tanítsd meg élni, halni érte! . . . — Mi se legyünk soha méltatlanok Ősapáink fényes örökére! . . . . Olts szivünkbe örök tiszta lángot, Uj erőt, kitartást adj a karnak, Hogy ragyogjon, mint az égi csillag, Sabadsága a — szabad magyarnak I . . . . Nuszbek Sándor.-ü. grróf. A „Békés" számára irta: Hevea! József. (Ut&nnyomAa tilos.) I. Az öreg béres meggyujtotta a kanóczot, az egyházfi belekapaszkodott a harangkötélbe és a táviró-tiszt idegesen kalimpált a villamos billentyűn . . . s taraczkdurrogás, harangzúgás és villamsodrony egyszerre röpítette világgá az örömhírt, hogy a gróf Mezőtelky-családnak fiu- örököse született. A kastélyban lázas izgatottság, ragyogó arczok, csattanó ajtók, futkosó cselédek, lovak nyergelése, hangos parancsosztogatás, vihogó nevetés s biztató csörömpölés a konyha felöl. . Mindenütt zajos élet, nevető öröm. Csak benn a szentek szentélyében volt csöndesség, mély, áhitatos, boldog csöndesség . . A fiatal gróf meghatottságtól remegő hangon suttogta el az ö boldogságát az örömtől sugárzó anyának, ki bágyadtan mosolyogva hallgatta férje gyöngéd, hízelkedő szavait. Az pedig, ki ennek a nagy felfordultság- nak okozója volt, az az iczike-piczike kis teremtmény, ott pihent a menyezetes ringa-ágy- ban és a mint nagy nyitott szemeivel a bámulatos fényűzéssel bútorozott szobában körültekintett, tudatában látszott lenni, hogy mily nagy fontosságú az ő első lépése, hogy ö — gróf. II. És ennek a szónak nagy jelentősége egyengette előtte ezentúl az élet országutját és söpörte el lábai elől azokat a rögöket, melyekbe okvetlenül megbotlik minden közönségesebb halandó, a ki nem gróf, hanem csak úgy látott napvilágot, mint a kis fecske-fiók, mely pedig taraczkdörgés és harangzúgás nélkül szokta kis fejét kiütni a tojásból. Még zsenge grófocska volt, mikor már első lépésének nagy fontosságát tapasztalhatta. A grófi szülök elhalmozták mindazzal a kényelemmel és jóléttel, melyet a nagy vagyon nyújthat és hogy a fiú el ne puhuljon, tartottak mellette játszótársat, az uradalmi ispán kis fiát és valahányszor a kis grófot születésének tudata fellázitotta a különben is laza instruktori fegyelem ellen, a tanítói pálcza az ispángyermek hátára tévedt. Hogy legyen példa 1 III. Csőstől hullott aztán az élet öröme a fiatal gróf ölébe, mikorra felserdült. Ki sem kellett nyújtania kezét, hogy az élvezetek fájáról a gyümölcsöt leszakítsa; lehajolt az magától is hozzá, a szép, piros mosolygó gyümölcs . . És a mint járt és a mint kelt, egyszer igázán szép, pirost mosolygó gyümölcsön akadt meg a szeme. Közönséges polgárleány ugyan, hanem a szépsége . . . oh, az már fejedelmi volt . . . Érdemes, hogy grófi kezét érte kinyújtsa. Pedig ezt a gyönyörű gyermeket már kiszemelte, eljegyezte magának egy egyszerű iparos. De hát a gróf nem tartotta őt méltó foglalatnak olyan ragyogó gyémánthoz. Udvarolt a polgári leánynak. És mikor a szép gyermek megtudta, hogy az, a ki neki udvarol — gróf, maga is hinni kezdte, hogy a gyémántot aranyba kell, aranyba lehet foglalni. A kis bohó! . . . Kezdte kicsinyesnek, bolondosnak találni eddigi ábrándképeit; miként fog ö majd férje műhelyének ékes virága lenni, hogy fogja ő majd felverni szerény kis lakásukat egész nap dallal, kaczagással, hogy fogja ö majd lecsó- kölni esténként férje homlokáról a munka verejtékét .... eh, mily kicsinyes! ó másra van hivatva . . . Vőlegénye szép, magas, izmos ember volt, a gróf ellenben vézna, gyönge .... de hát ez mindegy: ö gróf és elég volt neki egyszer-két-. Lapunk mai szúmúlaoz fél Ív melléklet van OBatolva.
