Békés, 1900 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1900-12-23 / 51. szám
51-1 b szám Gyula, 1900. deczember 23-án XXXII. évfolyam f-------------------1 Sz erkesztőség: Templom-tér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illetS közlemények intézendök. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij: Egész évre . . 10 kor. — fii. Fél évre ... 5 „ — „ Évnegyedre . . 2 „ 50 „ Egyes szám ára 20 fii. ______________ Tá rsadalmi és közgazdászat^ hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: IEZ ó li n 3D á V 1 cl---------1 Templo mtér, Dobay Ferencz háza és könyvkereskedése, hova a hirdetések és nyílt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Oynlán, a kiadóhivatalban. Nyílt-tér sora 20 fii. L____ A müveit Hellas és Latium emberi szenvedélyekkel felruházott ledér istenei nem uralkodnak többé, mióta „a nagy Pán meghalt a nagy Pán halott.“ A mozlimok vaksorsa is átok gyanánt lebeg messze keleten a társadalmi kasztok felett. Nem elégszik meg azonban immár a XX ik század büszke Európája sem valami határozatlan lelki kormánnyal, mely létét nem igazolhatja s igen sok kérdést megoldatlanul hagy zavarában. Azért a forrongó eszmék harczosai leszerelnek a mai napon s ámúlva látják, hogy az evangélium örök eszméi mint csoportosulnak a ragyogó mennyei fényben úszó kisded körül Bethlehem jászolához. Az emberiség sisiphusi munkát végzett a lerobogó századok múltával. Csodás találmányaival Olympust varázsolt a földre s magát a napot verte a gépek bilincseibe. A delphi jósda s a sibyllák legmerészebb álmai megvalósultak ma, midőn a Platók és Sok- ratesek kora a tudomány rohamos fejlődésével már rég lejárt, hogy t. i. egy ember minden téren korszakalkotó munkát létesíthessen. Az emberiség azonban bár átalakult környezetével együtt, de azért szivében s történetének legbecsesebb lapjain fenmaradt a korszakalkotó legfontosabb történeti esemény, a szent éjnek az emléke. E szent éjen hangzott el először a bűbájos angyali ének: „Istennek Fia a ki született jászolban, Ő leszen nektek Üdvözítőtök válóban!“ Az emberiség pedig mivel évezredeken át epekedett ezen megváltás után megőrizte ez igéket s azért ma millió ajak zengi örvendve, zengi szívből a glóriát. Tagadhatatlanul rendkívüli befolyása s ereje a bethlehemi kisded születésének a társadalomra minden időben. T Á. R C Z A. Karácsony. Leszáll a téli este, leszáll a csönd; Ezernyi apró láng lobog, Ezernyi apró szív dobog — Megannyi szent illúzió 1 Naiv lelkek világa, — boldog álom! Ha elröpülsz is egykoron — Maradjon meg az égi nyom: Egy fenyőgaly, — egy szent sugár .. . Prigl Olga. Karácsonyest. A Lenkey-kastély ablakai fényesen világítanak a sötét, komor, hideg éjszakában ; kivül nagy szél, rémes csúf idő, bent illatos meleg szobák és boldogság — szeretet. A gyönyörű karácsonyfa alatt három szép gyermek játszadozik, két erőteljes barna fiú, meg egy finom, aranyhaju, kék szemű kis leány, kissé távolabb tőlük a süppedő szőnyegdivá- nyon. egymás mellett, kéz a kézben, ülnek a szülök. A kis leány anyjának képmása, mig a fiúcskák egészen az apjuk hatalmas alakját, komoly nagy szemeit s barna, érdekesen halvány arczszinét örökölték. Szebb és megel.égedettebb családot képzelni sem lehet; az apának szemében büszke boldogság ragyog, mikor gyermekeire, de különösen mikor leánykájára tekint, látszik, hogy ez az ő szivének kedvencze. A csendet Liliké kedves, ártatlan hangocskája zavarja meg. — Édes mamám, én elviszem az egyik babámat Juliskának, a dada mondta, hogy annak nem hoz a Jézuska semmit, mert Miért hallgat el a magas politika ezen uapon i miért csillapodnak le a pártszenvedélyek? Miért érzi a gazdag | hatalmas e napoD, hogy adós az égnek s hogy fel kell öltöztetni a didergőket s fel kell emelni a nyomorultakat? Miért érzi a tudós, hogy pennája nem szabad, hanem hogy ő vele rendelkezik, a ki az alfa és omega ? A politikai 8 nemzetgazdászati czikkek helyét miért foglalja ma el a Karácsony dicsőítése ? Miért gyulnak ki ma pásztortüzek az emberek lelkében s elővarázsolják a* szent éj emlékét? Miért érné ma megvetés mindnyájunk részéről a ki megtámadná vagy figyelmen kívül hagyná e szent éj fontosságát? Angyali ajkakról hangzik a válasz kérdéseinkre : „Dicsőség Istennek, békesség a jóakarata embereknek!“ Valóban egyfelül Isten dicsőségének, másfelül pedig az emberiség békéjének a születése napját ünnepeljük . . . Mivel Isten jogát fel nem adja, azért érvényesül a szent éj jellege az ő dicsőítésében. Ámde másfelül az emberiség zaklatott szelleme ezen szent éjen találta fel a béke igazi forrását . . . A tudomány kútfeje buzogott Bethlehem sziklabarlangjában, mely szentebb mint Nílus forrása, tisztább mint Ganges ere s tiszteltebb mint Jordán szent folyója. A megtestesült igazság elvei ma már oly sziklát alkotnak, melyen, ha a bősz vihar vizeket kavar, megtörve csapodnak le az ingatag vélemények hullámverései. A művészetek örök ideáljai találhatók a bethlehemi barlangban Rafaelek és Coreg- giók ecsetjére méltó csoportozatban. A megvalósult eszménynek tehát palládiuma s talizmánja a jövő helyes művészeti iránynak emléke a szent éjnek. A sivár földi zarándoklóknak vára, sziget a hajótörötteknek, alapja a megváltásnak s létesítő oka a jövendő dicsőségnek az örök Bethlehem. Ki ne gondolna tehát e szent éjen gyermekkori ábrándokkal szőtt kedves epizódokra, lelke kis világában ? Kinek lelkében nem támadnának fel édes reminiscenciák a szegény; papa, édes papa ! hát a szegényeket nem szereti a Jézuska ? Az apa nem felel mindjárt, a szép férfi ar- czon egy köny pereg végig, mit a nő észrevesz és saját illatos kendőcskéjével gyöngéden letöröl. Liliké apja térdeire ülve kérdi: miért sírtál édes papám, téged szeret a Jézuska, hiszen te nem vagy szegény. Ne gondold azt kis lányom, hogy a Jézuska csak a gazdagokat szereti, a te szavaid eszembe juttatták egy szegény árva fiú történetét, ki szegényebb volt bárkinél, az ő története mutatja legjobban, hogy a kis Jézusnak nagyon is sok gondja van a szegényekre. Mondd el édes papa azt a mesét. A két fiúcska otthagyja játékait, egyik anyja ölébe kúszik, mig a nagyobb egy zsámolyt visz magának s apja térdeihez ülve, okos nagy szemeit ráveti s úgy kéri, mondd el apám az árva történetét. Karácsonyeste volt, épen ma húsz éve, — meséli az apa erőteljes, mély hangján, mely most mintha gyengébbnek tűnnék fel a gyermekek előtt, mint egyébkor, — gyönyörű fehér karácsony s mégis ez a mai, ez a sáros, szeles fekete karácsony mennyivel fényesebb, mint az másik volt. Hóval borított volt a táj, csillogó fehér hóval, melyen megtörött a hold ragyogó világa s mint ezernyi kápráztató gyémántszem szikrázott a tiszta hideg éjben, mindenütt fehérség, sehol egy fekete pont. Ezen a zuzmarás hideg éjjelen egy io éves fiúcska ballagott lassan, inkább csak vonszolva félig megfagyott, vékony czipőbe bujtatott lábait, többször összerogyott a fáradtságtól, de a remény valamely házba bejuthatni, erőt kölcsönzött neki, megindult újra, tudta, ha elhagyja magát, megfagy. Egyszerre csak világosságot karácsonyfa ünnepéről, midőn gyermekded hite várta az angyalok csengetését s türelmetlenül a kis Jézus közeledését. Midőn az édes anya oly szépeket beszélt ő róla s a gyermekek barátja megédesité álmait. Ámde miért ámítjuk magunkat ?! . . . Nem csak ily soha vissza nem térő múlt emléke fűz bennünket a kedves, szent éjhez. Szivünk ugyanis érzi szükségét, lelkünk óhajtva sejti az Ur közeledését. A szenvedőtől átveszi az Ur Jézus nyomorát s isteni ajka beszél szépen, szivet meginditóan a szegények boldogságáról, kiket figyelmeztet a szegényes bethlehemi istálló szalmaalja, hogy valóban igazságos és jogos, ha követik a szegénységet felkaroló Istenség példáját. Megjelen ma a gazdagnál is s kereszt- ájának csörgedező vére által megmutatja, hogy testestül-lelkestül átadta magát a bűnösök váltságáért. Természetfeletti nézése a bethlehemi kisdednek figyelmezteti a hatalmasokat a feiebaráti jócselekedetek vagyis a testi s lelki irgalmasságok gyakorlására. Megjelen a tudós asztalánál is s elhül a gúnyos mosoly a tudós ajakán, midőn lelkében cseng az ige szép szelíden, „mely kezdettől Istennél vala s a ki által lettek mindenek.“ Az ártatlanok örömkaczaja tölti ma be azért a családok boldog estéjét. E napon csak tőlünk függ hogy mi is együtt örvendezzünk a gyermekded lelkekkel a béke s szeretet nagy ünnepén ! Az örvendetes izenet megvalósult e szent éjen, azért borul le ma a tiarás s koronás fő a koldussal együtt, hogy hódolatát bemutathassa a bethlehemi kisdednek. Kivilágított paloták, úgy mint sötét viskók felett ugyanazon csillag, a bethlehemi csillag fénye ragyog, mely ma minden nemes szívben felgyújtja a szeretet lángját a jóakarat villámgyorsaságával. Társadalmunk épen ezen magasztos erényekben szűkölködik s szédítő haladásában megfeledkezik a szív jogairól. S ha a haldokló század utolsó sóhaja Goethe végső kiáltása: „Több világosságot!“ úgy ma lát, nem is nagyon messze. Csak addig, csak odáig adjál erőt én édes jó Istenem, — susogták fáradt ajkai, mig szemeiből patakzott a köny. Végre odaér, megnyit egy ajtót, hosszú folyosón találja magát, egyik teremből vidárr. kaczaj, gyermek csevegés hallatszik, oda, oda, bátortalanul áll meg a küszöbön, tündéri fény tárul eléje, a karácsonyfa szórja reá sugarait, de óh csoda, az ajtó nem zárul be előtte, egy angyalarczu kis leány hozzászalad, kézen fogja s úgy kérdi, mit kívánsz ? Felelne, de nem tud, hangtalanul lerogy a puha szőnyegre, a kis leány szülői odamennek, dörzsölgetik. Az apa erős bort tölt szájába s nemsokára felnyitja szemeit a kis vándor, a lányka tapsol, ugrándozik. Meleget érez maga körül az elhagyott fiú, puha díványon fekszik s maga előtt lát egy angyalt szőke fürtökkel. Olyan nagy a változás, mi pár perez alatt körülte végbement, hogy nem csoda, ha a mennybe képzeli magát. Sok, sok kérdést intéznek hozzá, mindre ő szépen megfelel; elmondja, hogy az atyja nagyon gazdag volt, kastélyban laktak, neki is volt ilyen szép karácsonyfája, jó meleg ruhái, játékai, könyvei meg kis lova, melyen a parkban lovagolt, az anyját nem ismerte, az meghalt, mikor ö egyéves volt, de az apa jó volt. O szerette; egyszer csak meghalt, pedig semmi baja sem volt. Mikor ő a temetésről hazament, nem engedték be a kastélyba. Sok ur volt ott, azok kilökdösték, szidták, kérdezte kik azok? az inas azt mondta, „hitelezők,“ ő nem tudja mi az, csak azt tudja, hogy rosszak, szívtelenek. Nem kérdezték tőle, van-e mit enned? lesz-e hová feküdnöd? csak kikergették, mint egy ebet. Éhes voltam, fáztam, — mondá a kis fiú, három napja már, hogy az utczán vagyok; ma Ijiapunls mai szám úhoz egesz Ív melléklet van csatolva. meglátjuk ezen fény előtörését az Istenség teljéből, „mely megvilágosit minden e világra jövő embert.“ Ez a nap legyen tehát a béke s szeretet ünnepe, melyen zsolozsmáik között feledjék a küzdők a harcz rettenetességeit messze távolban. E napon találja meg a bűnös váltságának örömét a börtön sötétségében. A kórágyon nyögök, a nyomor vánkosán heverők gondoljanak reménynyel a ma született bethlehemi kisded végtelen szeretőiére. A gazdagok és hatalmasok pedig legyenek védői, testvérei az ó-világ átalakítójának az üdv szerzőjének s az 0 kegyelméből irányitó lefolyásukat üdvösen gyakorolják a haza s társadalom felvirágoztatására. Valósuljanak meg mielőbb kivált bőn szeretett hazánkban az angyali szavak : „Dicsőség Istennek s béke a jóakarata embereknek!“ Kovács Rezső. Megyegyülés előtt. (By.) A vármegye törvényhatósági bizottságnak ez évi negyedik rendes közgyűlésére összeállított tárgysorozat fekszik előttünk, amelynek 119 pontja bő anyagot fog szolgáltatni a közgyűlés munkálkodására. A vármegye közállapotáról szóló körültekintéssel egybeállitott, teijedelmes alispáni jelentés világos képét tárja fel a vármegye közéletének az októberi rendes közgyűlés óta lefolyt időszakra vonatkozólag. Két első részében a közegészség- ügy és a személy- és vagyonbiztonság állásáról mutat be részletes statisztikát, mig a közgazdaságról szóló harmadik részében a mezőgazdasági, munkásügyi, állategészségügyi viszonyokról számol be, örvendetesen emlékezvén meg a gyulai kötött és szövött ipárárú-gyár üzemének megkezdéséről. A közúti ügyek között az uj trans- versalis állami műút építési ügyének állásáról, az 1.2000,000 frtos kölcsön utolsó részletének felvételéről, valamint a Körösök hajózhatóvá tétele ügyében a vármegye által megindított akczió eredményéről számol be a jelentés, mig a »vegyesek« czim alatt a közigazgatás általános ügymenetét, a vármegye ellen indított peelmentem koldulni, elkergettek, azt mondták, karácsonyestén nem szoktak kéregetni. Istenem, de enni csak szoktak a szent estén ? Sokáig bolyongtam, mig a városból kiértem ide. A kis lány be sem várta, hogy tovább mondja a fiú elbeszélését, ott termett előtte mindenféle jókkal és kis fehér kacsóival adogatta a koldusfiu szájába az eledelt. Ugye, könyörületes kis angyal volt, mondja a férfi leírhatatlan gyöngéd, szerelemteljes tekintetet vetve a mellette ülő bájos ifjú nőre. A gyermek jóllakott, akkor felállt, megköszönte jóságukat s menni készült; hová ? A kis leány azt kérdezte, mit hozott neked a kis Jézuska? a fiú felelte — semmit! Erre a kis leány, épen mint te az előbb Lilikém, azt mondta, „papám, hát a szegényeket nem szereti Jézuska?“ Én mondom tovább, szólt halkan az asszny, — a kis fiú szép volt és nagyon okos, a szülőknek megtetszett, a lányka kért, könyörgött, maradj itt { vigyék el játékaimat mind, még a karácsonyfámat is oda adom, csak ő maradjon itt; ő fog nekem meséket olvasni és a fivérem lesz nekem. Endre Hildának is van fivére, meg Balogh Miczinek is, csak épen nekem nincsen. Addig-addig, hogy a fiú ott maradt, a kis lány oly boldog volt, mint senki más. Apám ! — szólal meg a nagyobbik fiú, — hol van most az a néni meg bácsi, a kik a fiút felfogadták ? — — Kint nyugosznak a temetőben .. . Hát a kis lány, meg a fiú ? Azok itt állanak előttetek, kedveseim. — Anyátok volt az angyal, ki karácsony estéjén mindenét odaadta, volna | koldus fiúért s kiért a koldus fiú szívesen áldozná fel bármikor az életét is. IHadelaine.
