Békés, 1900 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1900-12-02 / 48. szám
csak hogy a királyok és tanácsosaik fogták fel a helyzetet, hanem a nemzet zöme is. Nem akarom félre magyarázni azt a nagylelkű bánásmódat, melyben Géza részesitette a görög császár szerb alattvalóit; nem akarok itt beszélni Szent László és Kálmán politikájáról, sem arról, hogy II. Béla neje szerb, II. Endre neje meraniai (montenogroi), Nagy Lajosé bosnyák herczegnő volt, hanem állításom bizonyítására csak arra az általános helytelenítésre akarok utalni, melylyel a nemzet nagyjai és tömegei egyaránt viseltet tettek II. Endre halicsi, Róbert Károly oláhországi s különösen Mátyás cseh hadjárataival szemben. Nem is azt bizonyitották e hadjáratok, hogy Magyarország politikájának agressiv jellege észak felé indokolt és jogosult lett volna, hanem sokkal inkább azt, hogy a nemzeteket nem tervek és elvek, hanem ötletek és szeszélyek szerint kormányozzák. De nem erről van most szó, hanem arról, hogy ennek a könnyen áttekinthető, könnyen védhető, magas vízválasztók által három negyed részben szépen és kedvezően határolt, nagy és termékeny földrajzi egységnek, mi a földrajzi központja? Semmi esetre sem Budapest, sem más hely, hanem elvitázhatla- nul és egyedül Belgrád. Valaminthogy végzetes tévedés volt azt hinni, hogy a Duna és a Száva természetes határai dél felől hazánknak, ép úgy nagy politikai tévedés volt Pusztaszertől északra és nem délre keresni és megalapítani nemzeti életünk súlypontját. Valaminthogy a folyók és azok völgyei a népeket nem elválasztják, hanem ellenkezőleg azok gyüjtómedenczéi, ép úgy a mesterséges eszközökkel és végtelen áldozatokkal létesített természet-ellenes központok körül a népek és érdekek vagy soha, vagy csak nagyon nehezen és kedvetlenül tömörülnek. így történt ez Budával, mely századokon át nem tudott túlsúlyra vergődni s kénytelen volt időközönkint az elsőséget átengedni Esztergom, Székesfehérvár, Nagyvárad, vagy Temesvárnak. Sőt volt idő, mikor Pozsony, Kassa és Pécs is rivalizáltak vele. Es csak a legújabb időben, századunk folyamán, a vasutak korszakában és leginkább ezek által sikerült Budapestet a mesterséges eszközök és áldozatok egész tömegeinek talpra állításával valóságos kulturális ás kereskedelmi emporiumává tenni az országnak. Nem igy alakultak volna a viszonyok, ha az Árpádok Belgrádot, hazánk geográfiái központját szemelik ki fővárosnak, mely város, ép úgy, mint Budapest, egy rendkívül termékeny alföld és egy teljesen kiaknázatlan hegyvidék érintkezési vonalán fekszik, még pedig e vonal azon pontján, melyhez Magyarországnak, illetőleg a már előbb körülhatárolt földrajzi egységnek minden viziutja vezet. A Duna, Tisza, Dráva, Száva, Béga, Temes és a Morava egyenes irányban, a Maros és a Körös, a Drina és a Boszna pedig egy csekély kis kerülővel. Belgrád várfokáról letekintve a fejedelmi Dunára, méltán mondhatták volna az idegennek: ime, Magyarország összes vizei. Pedig a vasutak korszaka előtt a vizi utak, ha volt vég — vagy Meg se hajlik, lábnyomán. Mintha pillangó repülne, Kis madárszárny tolla érné, Lágy lehellet hajtaná, Olyan égi jötte-tünte Ifjú Csongor hölgye Tünde! , . . Mi dal ez ? kinek ajkán Kelhet ily ének ? Kf zenge hasonlót E földön alant? Qüvcsoda lant Elorozva egekből Por lénye nem érhet Isteni húrhoz! Ily csodaszépen Angyalok égben Szólnak az Úrhoz. . . . Boszut esküdve hagyja el hazáját Fut számkivetve gőgös Salamon, Majd hő imába fojtja véres átkát S elrejti őt a mély, sötét vadon . . . . . . Megnyil Egervár hősök temetője! Sámson Káldorral vínak Urhidán! Kizöldül büszke Cserhalom tetője: — Hölgyét siratja a „macsói bán !“ . . . Mátyás vadásza „hosszú méla lesben“ Gyors őzre várva szép leányt talált — Ott lelt Ilonka szűzi szerelemben Virágnyiláskor liliomhalált! Falomb-fűszál susogja — hordja szellő — Haboknak elregéli parti fűz, Vigaszra lel ben „árva“ és „merengő“ Felolvad rá a „márványkeblü szűz!“ És zeng az ének . . . csattogány keserve! Majd ég haragja, sújtva mennykövet! czélpontjuk, megbecsülhetlenek voltak. Ha Belgrád az ország fővárosa, akkor vizi utaink sokkal hamarább épültek volna ki, mint vas- utaink, s ez lett volna a közgazdaságilag helyes fejlődés ; de ma, mikor az egész országot száz meg száz millió frt költséggel behálóztuk mindenféle hasznos és haszontalan viczinalis és nem viczinalis vasúttal, ma, mikor az országnak sokkal sürgősebb szükségleteinek egész hadsorai nyújtják ki kiaszott kezüket az államtkincstár megcsappant aranyzsákjai felé; ma a már kész és magyar kézben levő vasutaknak concurrentiát nyitni a fent vázolt okoknál fogvaugyis problematikus értékű és milliókat igénylő vizi utak kiépítése által, pazarlás volna, melyet .Magyar- ország meg nem engedhet magának. Scherer Benedek. Békési ügyek. Békés, november hó 30. Olvasom az újságokba: az alföldi czukorgyár felállítására vonatkozó mozgalmat; örülök neki, mert hát talán némileg segítene az alföldi mezei gazdálkodás szörnyű egyoldalúságán, bár másfelől azt is kezdik hangoztatni, hogy a czukorrépában hazánkban túltermelés van, s hogy oda kellene hatni, miszerint népünk több czukrot fogyasztana 1 De hát a 6 forintos búza — és a sertés árak potomsága mellett a legszükségesebbre is alig telik népünknek. Azonban nem erről akarok beszélni, hanem arról, hogy a létesítendő czukorgyárat Csabán akarják felállítani. Tehát mindent Csabára ?! Értsük meg egymást, én mint békési ember sem irigykedem Csabára, haladása és előmenetele miatt, azonban nem tartom helyesnek, mindent oda központosítani. Csaba már rohamos lépésekkel fog előhaladni, mint vasúti góczpont, a már ott lévő intézményekkel, ellenben mi lesz a mi sokbajjal küszködő városunkból : Békésből ? Ez meg rohamos lépésekkel halad az elszegényedés — nem tulzunk, a tönkre- menés felé. Védbástyája volt városunk majd nem félszázadon át, úgy szólván az egész vármegyének az árvíz ellenében. Küszködtünk, dolgoztunk emberfeletti erővel, teménytelen költséggel: a dühöngő elemmel, sokszor szomszédaink megmentésére is, ott van minden zsírunk a védgátakban, zsilipekben. Anyagi hajaink első kntforrása mindenesetre az árvíz, soha pénzbeli segélyt nem kaptunk az árvíz védelemre, egyszer adtak 10000 forint állami segélyt, azt is kamatjával együtt kellett visszafizetni. Kár pedig ezért a törzs-gyökeres nagy magyar fészekért, félek, a rósz gazdálkodás folytán is anyagilag - elbukik. Ne vegyék rósz néven csabai szomszédaink, de nekem úgy tetszik, hogy midőn Békés, vagy kivü- lök más község érdekéről van szó, csabai szomszédaink, mint egy ember állanak talpra ellenünk; tapasztaltuk azt például a többek közt, annak idején a gyula-békési útnál, tapasztaltuk legutóbb, mikor az újabban tervezett tranzverzális müút irányáról volt szó, hogy felzudultak — hogy az ne Gyulának, Békésnek, Vésztőnek, hanem Csabának vezettessék ; pedig hát a vésztői úttal Békésen sokat lehetne segíteni, hogy kimászna nagyobb károsodás nélkül a szerencsétlen megyeri földvásárlásból. Bár ne volna szavunk kiáltó szó a pusztában ! Kérjük intézőink figyelmét Békés városára, nem jó vége lesz az ő dolgának. Majd bölcsen int, — majd játszimód enyelgve Vidám gyerekként gondtalan’ nevet! Királyáért hévül szent mámorában — — Magyar kebelben zengő szívverés! — Hajnalt derít művészet csarnokában Árpád szavával s lön — felébredés! — Távol-közei új-kor harangja kondult, Népek csatája küzdte szent jogát»! Az ébredt nemzet tettre kélve mozdult Buzgón kutatva ősök nyomdokát! Költője int s mutatva hon rögére Ajkára jós próféták lelke gyűl, „Itt hulla porba ős apáink vére Magyar ! Hazádnak rendületlenül“ . . . S mi bujdosónak csillagéjszakában Vigasztaló derü-borura gyász, Feltámadás reménye a halálban Te vagy, te voltál üdvhozó fohász! Te lelkesítél véres szörnyű harczra! Te élesitéd csorba fegyverünk! Győzelmi zászlónk lengetéd magasra S a szent eszmével ott hulltál velünk! Virágos kertünkből — keserv tanyája. Zengő bokorból kinba fűlt sóhaj! S hogy még sptétebb légyen éjszakája Átreszketett szivén egy szörnyű jaj Nyomában pusztulásnak vészes árnya : Elhallgatott az erdők csalogánya ! Mint lomb, virág, villámsujtotta fáról Elszállt a dal magasztos ajakáról. Próféta lelke áttör a homályon „Oh lesz még egyszer ünnep a világon !“ S ki álmiból riasztá nemzetét, Nem bírja látni gyászos éjjelét. A szent tűz égi lángja hült, apadt, Lantján a húr s a szive — megszakadt. A héten képviselőtestületi gyűlésünk is volt. Olyanok viszonyaink, hogy bizony oda már nem szeret menni, ki nem akarja magát a lehurrogatás- nak, sértegetéseknek kitenni. Most legközelebb a kosárfonó telkének az állam részére való átengedéséről volt szó A kormány hajlandó volna ott 30000 forint értékű — 2—300 munkás állandó befogadására alkalmas épületet emelni, ha átadná a város a telket és a meglévő épületet, melyért most 700 forint bért fizet. Elöállanak a magukat néptribunok- ként, szegények istápolójaként szerepeltetök : hogy mindig csak Békés adjon és soha se kapjon ! Elfeledik, hogy most az épületek stb. fenntartása körülbelül elviszi a bért, mig ha az állam veszi át az épületet, a fenntartási költség elesik. De hiszen nem ez a fő, hanem az, hogy a kosárfonóban 2—300 szegény — két keze munkájára utalt ember kapna állandóan foglalkozást, különösen olyan időben, télen, midőn más kereset nincs. A békési kosárfonó iskola már nem egy egyszerű szegény paraszt fiúból képezett növendéket bocsátott ki munkavezetőnek másfelé, (még Bulgáriába és más helyekre is) legközelebb H.-M.-Vásárhely városa kért a békési kosárfonóiskolától olyat, ki ott tanítaná az egyszerűbb kosárfonást. Álnéppróféta az, ki megakadályozza, hogy a szegény nép munkát kapjon ; micsoda elenyésző csekély teher az, a mi esik az adózókra, ha átadnók ama telket ? De persze, könynyebb csak üres beszédben hangoztatni a’ szegények istápolását, mint áldozni érettök! Ugyancsak a képviselőtestületben indítványozták, hogy az úgynevezett „gazdasági bizottság“ tagjai ruháztassanak fel szavazati joggal a tanácsülésben. Midőn valaki felemlítette, hogy az ellenkezik a törvénynyel : voltak olyanok, kik lesajnálták! Ilyen a tanácskozás menete a képviselő testületben; erre bizony nagyon sürgős volna a közigazgatás rendezése. Általában szörnyen aktuális nálunk az a kérdés : nem volna-e szükséges, a város jól fel fogott érdekében, az önkormányzati jog felfüggesztését kérni ? A ref. gymn ig. tanács is tartott már egyszer megint ülést. A kultuszministerium irt le, hogy' kérdeztessék meg újból az illető pénzintézet, mely ajánlkozott az állami segélyre szükséges 60 ezer frt kölcsön megadására: fenntartja-e még ajánlatát ? Készpénzt azt nem ad a kormány. Bizony keserves dolog, 1892. óta vajúdik Békésen a gymn. államsegély ügye, Csaba csak 4 éve kezdette és már felépítette palotáját, pedig hát a békési gymnasium már régi, más iskolák megkapták az építési segélyt pénzben, minket pedig utasított a minister, hogy az építési államsegélyt (ez is csak 60 ezer frt 1) vegyük mi kölcsön az állam terhére; ez rajtunk próbáltatik ki először, pedig hát nehezen megy, mert daczára, hogy az állam lenne adós, a kölcsön adó pénzintézet leköttetni kívánja a ref egyház jövedelmeit, ingatlanait, egy szóval minden ingó-bingóját! Most újra készpénzben kéri az épitk. segélyt az ig tanács és kiváló egyházi férfiak támogatását is kikéri. A kész telken pedig bürök terem, az oda hordott homok kizöldül, a jóváhagyott építési tervek nyugosznak, majd penészedhetnek is, a gymnasium egy része bérelt helyiségben van elhelyezve, — ez a 8 év eredménye; az eredmény csekély voltáért különben a felelősség jó része a helyi intézőket terheli. Ugyancsak a gymn. ig. tanácsban szóvá tétetett: miért nem képviseltette magát a tanári kar, a csabai gymn. épület felavató ünnepélyén ? Úgy hallom, az igazgató azt felelte, hogy a meghívás Hazát ki vesztett — mindenét siratta, Magyar szemeknek nem volt könnye már, Egy-két virága nyilt még — néki adta Sírjába hullt a végső napsugár! Az ősi föld keblét rejnegve tárta S porából kélt egy szent vigasztalás: „El gyászotokkal, egy se légyen árva Nincs itt halál — ez a feltámadás! “ Ki életét eszmék szolgálatában Hazája, nemzetének szentelé. S miért oly' lángolón hevült dalában Azt életével megpecsételé, Azt veszti csak mi porlandó, mi földi De mit a földhöz nem köt durva rög, Lánglelke fényivel honát betölti — Oh annak élte szent, csodás, örök! És lelked él hazáddal, elmúlásod Zordon halálon fényes diadal. Szivekben ajkakon neved találod S mit húrod zengett, — zengve él a dal! Felettünk új nap tündöklő sugára, Újult erőben ősi nemzeted. Emlékezünk lánglelked jós szavára S eljött az ünnep: a Te ünneped! Oltárt emeljünk ! hozzatok virágot! Dalolva fonjunk illatos fűzért. Élesszetek tüzet, szent hála lángot, Dicső porára hintsetek babért! S az égre szárnyaló tüzáldozatban Nevedre áldás, honra fény derül, Ha hive lész magyar jó s rossz napokban Hazádnak rendületlenül! Somló Sándor folytán a tanári kar azt határozta — a ki akar menjen! és hogy ö (az igazgató) azért nem mehetett, mert „peres ügyeiben kellett dolgoznia" I őrizkedem valamelyes kommentárt fűzni ehhez a nyilatkozathoz, teljesen felesleges az. Hafiz. Advent. Éjszaka volt. Sötétség borította az elméket, a nemzeteket. Sötétben, veszteg ült a nép. Mond- hatatlan, ellen nem állható, nem földi vágy élt az egyesekben ; érezniük kellett, hogy igy bevégzetlen czéltalan létezésük. Az élet után való vágy volt ez. Világosság nélkül nincs étet. A föld nem ád világosságot. Egy-egy fénylő csillag sem áraszt kellő világot. Csak a ki mindezekkel rendelkezett eleitől fogva, a ki mind e dolgok közül kiválasztotta az embert, az gondoskodhatik életet adó világosságról is. A ki életre hívta el az embert s vágyat keltett lelkében, olthatatlant, csak ez élet által megelégü- lőt, egyedül csak ő adhatja meg e világosságot. Az ember semmisége teljes itt. E ponton csak teremtő erő segít. A ki teremtette az anyagot, annak törvényét, életét, egyedül elég hatalmas a lélek életéről gondoskodni. Az anyag alsóbb reudü dolog. A lélek drágább a testnél. Egy fűszál sem létesülhet e Mindenható erő segélye nélkül. Vajon van-e, lehet-e elgondolható-e rajtakivül más, a ki a léleknek életet adP H sötétben, világosság után vágyó nép érezhető semmiségét legjobban. Legkiválóbbjai tisztán látták, érezték, hogy itt segélyt csak ember feletti erő adhat. De a Mindenhatótól jönni kell segélynek. O feléje fordult tehát lelkűk egész erejével, minden vágyakozásával. Keletfelé tekintenek folyton a látnokok. Úgy érezték, lelkűk belBŐ bizonyossága arról győzte meg őket, innen kell jönni az életadó világosságnak. Erről szól ajkuk a népnek. E tájfclé irányítják azok vágyó tekintetét. B keletfelől derengeni kezd. Nem gyönge csillag fénye ez, annyival kevésbé bolygó földi tűz. Annak jellegével bir már első megjelenésében, a ki minden világosság, minden élet kezdete. Hatalmas, ellene nem állható íme a váralom nem csalatkozik, nem szabad csalatkoznia. Mind biztosabbak, mind határozottabbak közelebbről jellemzők a váralom tárgyáról szólások. Mind nagyobb, teljesebb, áthatóbb fény. Végre felkelt a nap. Az ige testté lett. Az élet eljött a földre. Az élet. egy végső akaratra vall széles e világon mindenütt. Egy a törvénye a lélek életének is nemzetekre úgy, mint egyesekre nézve. Voltak sötét napjai a mi nemzetünknek is. Erezni voltak kénytelenek milliónyi sokadalmuk közepeit, mily semmiség, mily semmiség, mily tehetetlen az ember önmagában. Be kellett látniuk, hogy az annyira nélkülözött világosság, csak a minden létezés végső okától származtMTtik. Szivszakadva érezték, hogy rajtok csak Isten segíthet. Szivök vérével, keletfelé fordult arczczal írták a haza földére a mindentadó, a Mindenható világosság után vágyakozásukat. Halálukkal tettek bizonyságot az életről. A látnokok a hit szilárdságával szólották, bogy jőni fog a világosság, az élet eme korszaka. El kell jőnie. Némelyike bizonyságot tesz a világosság feltetszéséről a jövendő távolban, közelben megnyilatkozásáról. Kelet felé fordult arczczal, nyugodtan tekintettek sírjukba. Ebben győz! Addig és oly mérvben él a nemzet, a mig s a mily mérvben tudatával van az élet eme forrásának hol kereshetéséről. Még távol vagyunk a nap feljöttétől. De tudjuk honnan jő a világosság. Tudjuk mi ennek lényege, fontossága. Ismerjük a törvényt, mely szerint e világosság nekünk egyenként, segélyt, boldogéletet ad. Ismerjük a kötelességeket, a miket a törvénynek ismerete, az élet utáni vágy, a nemzet, a haza boldogitásának munkálására kötelezve létei reánk ró. De annyival inkább éreznünk kell semmi voltunkat. Ereznünk kell, hogy a világosságnál munkálkodhatunk, de azt létre nem hozhatjuk, még csak fel sem idézhetjük. 0 nélküle semmit nem tehetünk. Veni Sancte ! Török Zoltán. T a n S g y. A szarvasi polgári leányiskola államosítása tekintetében folytatott tárgyalások eredményre vezettek és Szarvas község képviselőtestülete már megtette a lépéseket, bogy az iskola részére a kellő helyiségeket biztosítsa. A község megvette a Kossuth Lajos-utczában levő Dórczy-féle telket, amelyre már készülőiéiben vannak a tervek és a költségvetés A község 40.000 koronát irányzott elő az építkezésekre. Örömmel látjuk a vármegye községeinek fejlődését, és szinte hihetetlennek tartjuk, hogy midőn a kormány az ország minden részében átvesz már fennálló iskolákat gondozásába, a hol a lakosságnak legnagyobb szüksége volna középiskolákra, és a hol épen nincs ilyen: Gyulán nem lehetne állami intézet felállítísát kieszközölni. Köszönettel vettem tudomásul a csabai főgymn. igazgató ur nyilatkozatát, bogy a békési gymnasium tanári kara — sőt a ref. egyház is meg volt hiva, a csabai gymn. épület felavatási ünnepélyére, — sajnálattal, hogy ott a meghívottak nem képviseltették magokat. Egy békési polgár. .
