Békés, 1900 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1900-11-25 / 47. szám

Melléklet a „Békés" 1900.M szémákoe.

Hon fogja tiszteletét bemutatni. 24 tehetős polgár öltözött diszmagyar ruhába és mint a szatmári bandérium jelent meg Váradon. Öltözetők festői volt. Fekete bársony kalpag, lilaszin bársony leffentyüvel és kócsag forgóval. Hófehér arany- zsinóros posztó mente panyókául a bal vállra vetve. Zöld posztóból készült testhez álló dolmány ; vörös posztóból varrt, arany sujtással ki- czifrázott magyar nadrág és ezüst sarkantyús fekete kordován csizma. Mindnyájan 16 markos sötét pej lovon. Fiatal, tacskó ember, egy sem volt közöttök ; férfiak a javából és egyet kivéve mind szép arczúak. Termetre ez az egy sem maradt a többi mögött, de hát himlőhelyes volt az arcza; mestersége csizmadia.

A bandérium szállása a „Marosi háznál“ volt Nagykút-utczában, ahol 7 üres szoba az emberek számára, és épen huszonnégy lónak való istálló volt.

Tisztesség dolgából — mint a bandériumok legszebbikét — a legnagyobb a szatmári bandériumot érte.

Nekik kellett a Nagy Német-utcza végétől egészen a róm. kath. püspök lakáig, tehát az egész városon keresztül a császári hintó mellett két felül lovagolni.

A Nagy Német-utcza most Nagy Teleki- utcza meglehetősen szűk — különösen a Szent László — térbe való betorkolásánál. Itt történt, hogy a császárné, amint az éljenző sokaságnak kendőt lobogtatva köszönt, a patyolat kendőt kiejtette kezéből. Közvetlenül a hintó mellett a himlöhelyes csizmadia lovagolt ekkor és daczára annak, hogy jobbjában kardot tartott, baljával pedig a gyeplőt kelle fognia, az ember sokaság között vágtató lónak eleresztette a gyeplőjét és a nyerge kápájára esett kendőt megkapta s e szavakkal nyújtotta vissza: „Tessék Ténsasszony.“

A császárné még akkor nem tudott magyarul, nem értette a mondatot. El is veszett volna a história számára ez a jelenet, mert a nagy éljenzésben lovak, hintók vágtatásában egy beszélő ember hangja tücsök czirpelés a rengeteg morajában, mikor a szélvész rohan rajta keresztül, de hát az emberi hiúság szárnyat növesztett a hangoknak és oda vitte, ahol meghallhatók levének. Szegény csizmadia maga dicsekedett el vele a többi előtt. Naivitását jellemzi mindenesetre az, hogy csak társainak hahotájára és csipkedéseire jutott oda, miszerint megtudja, mit is mondott hát. Menten össze czihelödött és szé- gyenletében egyedül ment haza. A többi Deb- reczenig kisérte a császári párt.

Hogy pedig én ezt a históriát olyan jól tudom, onnét van, mert apám a „Marosi ház“ felügyelője volt és ott laktam. Még a bandérium paripái közül egyen én is ültem; füröszteni vittük valamennyit a Körözsre.

Az a felséges asszony, aki épen akkor kapta az első tőrdöfést szivébe — Nagyvárad és Debreczen közötti útjában értesült arról, hogy első gyermeke Budapesten meghalt — nemcsak

szokva, hogy egy özvegy az ura ravatala melleit verseket Írjon, részint pedig azért, mert a. versben igen jó ölelkező rímek voltak s a jámbuszi menet is pontosan meg volt tartva.

— Csodálatos asszony 1 Nagyasszony! Erős asszony! Fönséges asszony! — mondták az emberek s hódolattal hajoltak meg ama fájdalom előtt, a mely ily verset hozott létre.

Mikor a második alkalommal vonult vissza magános szobájába, akkor a kántus számára szerzett egy halotti dalt, a mit a kántus be is tanult s a temetőben el is énekelt. És a mikor a kántus ezt énekelte, az özvegynek volt ereje ahoz, hogy élénk figyelemmel, a szerző érdeklődésével kisérje, a mi, ha lehetett, még nagyobb feltűnést keltett, növelve azt a bámulatot, mely- lyel irányában viseltetett.

Az emberek, a kik a csodálkozástól alig tudtak magukhoz térni, majdnem kivétel nélkül abban állapodtak meg, hogy ennek a mondhatni hősies magatartásnak a maga visszahatása meglesz. A fájdalom, a mit oly következetesen titkolni igyekszik, kétszeres erővel fog kitörni s az erős nő mint gyönge beteg az ágyba kerül, hogy nemsokára abba a kriptába jusson, a melyben Badó Kázmér nyugszik.

Az özvegy mindeme jóslatokat hallotta s ahoz is volt ereje, hogy azok teljesedésbe ne menjenek. És nem is teljesedtek, mert Badó Kázmérné tovább is erősen tartotta magát. Azt azonban mégis megtette, hogy háziorvosa tanácsára Abbáziába utazott,

A ki azt hiszi, hogy az özvegy az Adria partján, az örökzöld park pompás utjain lehajtott fejjel, szemében könyekkel s arczán sötét borúval járt, nagyon csalódik. Az özvegy, mint az egyik helyi lap abbaziai levelezője megírta, ott is az erős asszony maradt. Az meglehet, hogy szobájában keservesen sirt s hogy éjszakái álmatlanok voltak, de kint a nagy nyilvánosság előtt a bánatból mit sem mutatott, bizonyára azért, mert a világnak az ö fájdalmához semmi köze sem volt.

szépségére, nemcsak előkelőségére, nemcsak szenvedésének elviselésére nézve volt fölséges, hanem fölséges érzékkel birt a mutatott örömnek hangjai között az eltitkolt fájdalomnak csuklását is észrevenni; fölséges érzékkel birt a tetetett hódolat nagyszerűségéből az odaadásnak imá- dásig fokozódható mérhetetlenségét kilátni. Ennek ez előre látott odadásnak tisztelete, bámulata késztette megtanulni a magyár nyelvet, ez, és a nemzet megismert története keltette a pártfogó szavakat ajkaira.

Adjon Isten neki olyan boldogságot ott a túl hazában, mint amilyen boldoggá tudta volna 0 tenni a Magyar nemzetet 1

A magyar királyné pedig mindig fölséges asszony, habár épen Erzsébet volt egyszer téns- asszony is.

Domonkos János.

H i r e k>

Vörösmarty emlékszobra. Novak Kamill kúriai bíró, a gyulai kir. törvényszék elnöke lapunk szerkesztőségéhez két koronát küldött be Vörösmarty- emlékszobrára, a mivel a közművelődési egyesület gyűjtése eddig 138 koronát tesz ki.

Dr. Lukács György főispán és neje múlt héten külföldre utazott és deczember 10-ón érkeznek haza Gyulára.

A vármegye küldöttei a minisztereknél. Békésvármegye legutóbbi közgyűlése dr. Fábry Sándor alispán indítványára elhatározta, hogy a Körösök hajózhatóvá tétele ügyében a kormányhoz küldöttséget meneszt. Ez a küldöttség kedden tisztelgett a kormány két tagjánál, Hegedűs Sándor kereskedelemügyi és Darányi Iguácz földmivelésügyi minis- tereknél, felkérvén őket a nagy jelentőségű és általános tervezés utján már, tanulmányozott kérdés keresztülvitelére. A küldöttségben részt vettek : dr. Lukács György főispán, dr. Fábry Sándor alispán, dr. Barabás Bála gyomai képviselő, báró Drechsel Gyula, csákói Geiszt Gyula, Haán Béla, Korossy László, Lederer Rudolf, Oláh Antal Rosenthal Ig- nácz, Szirmay L. Árpád és Varságh Béla. Hegedűs Sándor minister kedden délelőtt fogadta a küldöttséget a kereskedelemügyi minisztérium fogadó termében, a hol dr. Lukács György főispán üdvözölvén 1 mÍDistert és jelezvén a küldöttség czélját, dr. Fábiy Sándor alispán terjesztette elő hosszabb beszéd kíséretében a vármegye kérelmét. Beszéde elején a vármegye meleg köszönetét tolmácsolta a ministernek azon kegyéért, meiylyel a második alföldi trausversalis müut tervét pártfogásába vette és annak kiépítését elrendelte, majd áttért a Körös folyók hajózhatóvá tételének tervére. Statisztikai adatokkal támogatva előadását, meggyőzően bizonyította ezen vízi utak létesítésének szükségességét és a terv életrevalóságát. Előadta, hogy a hármas Körös az egyetlen magyar folyó, a melynek szabályozása be van fejezve és most már annak hajózhatóvá tételét kéri a vármegye, a mi nehány duzzasztó zsilip építésével, az előzetes tervek szerint körülbelül 4 millió korona költséggel elérhető. Békés, Arad, Csanád, Csongrád és Bihar vármegyékből, ha hajózhatók lesznek a Körösök, fél annyi

A helyett, hogy rétzvétet ébresztett volna maga iránt s özvegyi állapotával, meg szomorúságával másoknak kellemetlenségetokozott volna, inkább vidám hangulatot keltett. Volt ereje, hogy mosolyogjon, hogy uj ismerőseivel elég vígan csevegjen s hogy apróbb kirándulásokon részt vegyen. Nem volt és nem is lehetett oly idegen, a ki mikor mosolyogni látta, arra gondolt volna, hogy mily mélységes fájdalom mar- czangolja szivét.

A nagy asszony, a hős asszony csodálatos módon eltitkolta bánatát s néha-néha azt gondolták róla, hogy nászuton járó szerelmes asz- szony, a kinek az ura pár órára berándult Fiúméba. Nagy lelki erején kivül még bátorsága is volt ahoz is és megtette azt is, hogy világos ruhába öltözött, valószínűleg azért, hogy társaságában a fekete színnel komor hangulatot ne ébresszen. Mit kellett azt másoknak tudni, hogy az ö szivében mi lakozik és hogy abban a szívben mily oltárképe van szegény Badó Kázmér- nak, a ki oly tragikus körülmények között végezte fiatal életét.

Az özvegy különben az ő nagyságában és lelki erősségében következetes maradt s mihamar belátta azt, hogy egyetlen kis fiának mivel tartozik. Tisztában volt azzal, hogy a fiú sohasem lesz igazi .férfivá, ha nevelője csak az anya lesz s ha hiányozni fog az erős férfikéz, a mely ót olyanná tegye, mint az apja, Badó Kázmér volt. Volt hát ereje ahoz, hogy özvegysége tizedik hónapjában ennek a kis fiúnak apát adjon és mert volt ereje, hát egy tüzérfőhadnagyhoz férjhez ment.

Hogy mily erős asszony volt, azt az is bizonyítja, hogy a nász izgalmai sem hozták ki kerékvágásából. Két órával az esküvő előtt még verset irt, ismét ölelkező rímekkel s e versben végbucsut mondott az özvegyi fátyolnak, a mely tengernyi bánatról beszélhetett volna, ha beszélni tudott volna.

fuvarköltséggel lehet a gabonát Ausztriába elszállítani, mint most vasúton Budapestig. Ez pedig óriási különbség a gazdákra, a kik ez utón remélnek kárpótlást azon sok millióért, a mit a Körösök szabályozásába hozzájárulásként befektettek. Végül ismételten figyelmébe ajánlja a ministernek a kérelmet és Írásban is átnyújtja azt. — Hegedűs Sándor minister válaszában első sorban megköszönte a vármegye elismerését azért, a mit az uj transversalis müut ügyében tett, de kijelentette, hogy az nem érdem: csak kötelességét teljesítette. Nemcsak örömmel tette, a mit tett, de kötelessége is volt, mert programmjába volt véve, Ígéreteit pedig Bzereti beváltani. Hogy azonban a terv oly hamar jutott megvalósulásra, az első sorban Békésmegye érdeme, annak a praktikus, életre való kiviteli módozatnak az eredménye, melyet a vármegye a hozzájárulás formájában felajánlott. A Körösök hajózhatóvá tételének ügyében mindenben magáévá teszi azt, a mit az imént hallott, osztja a felhozott érveket, elismeri a torv nagy horderejét és életrevalóságát, sőt szükségességét is. Mivel azonban oly nagyfontosságu az ügy, s oly nagy anyagi áldozatot kíván az államtól, ígéreteiben óvatosnak kell lennie, mert ez a dolog nemcsak tőle függ, hanem az egész kabinet hozzájárulásától. Elismeri, hogy tényleg aktuális a terv és helyes az alispánnak az a kombinációja, meiylyel a Körösök hajózását a tervezett Tisza-Duna-csatornával hozza kapcsolatba, mert e csatornának természetes háttere a Körösök medencéje, melyek által épen az Alföld szive vonatnék be a hajózási rayonba. Végül megígérte, hogy amint az ideje elérkezik és az anyagi eszközök rendelkezésére fognak állani, \napirendre tűzi az ügyet, melynek megvalósulása nemcsak Békésvármegyének, hanem az egész or-\ \szágnak érdeke. (Éljenzés.) A főispán ezután sorra bemutatta a küldöttség tagjait, kikkel a miniszter kezet fogott s nehány szót váltott. — Darányi] Ignác földmivelésügyi miniszter délután öt órakor fogadta a deputácziót a Hold-utczai palotában. Itt \Meskö László orsz. képviselő és tíeiszt Gáspár is csatlakoztak a küldöttséghez. Miután a főispán bemutatta a küldöttséget, itt is az alispán terjesztette elő a kérelmet, a fentihez hasonlólag megindokolván azt. Darányi Ignácz ép úgy elismerte a terv életrevalóságát, mint kollégája, de pesszimisztiku- sabban nyilatkozott a megvalósítás időpontját illetőleg, mert az állam erejét unnyiféle irányban és oly nagy mértékben íekötve tudja, hogy határozott nyilatkozatot egyelőre nem tehet. Azonban készséggel megígérte, hogy annak idején pártolni fogja tervét, elismervén annak — főképp a gazdaközönség érdekében való — nagy horderejét. A bemutatkozás és rövid társalgás után véget ért a fogadtatás.

Kinevezés. A vármegye főispánja Tarkó Gyula gyulai lakost a vármegyei árvaszékhez dijnokká nevezte ki.

Névváltoztatás. Kiskorú Rosenberg Sándor orosházi lakos vezetéknevének „Róná“-ra kért átváltoztatását a m. kir. belügyminiszter megengedte.

Vármegyei határozatok. A m. kir. belügyminiszter jóváhagyta a törvényhatósági bizottság határozatát, meiylyel a vármegyei székház kibővítését kimondotta olykép, hogy az építési költségeket a régi törvényszék eladásából befolyó 19600 koronából és a főispáni lakás kibővítése esetén a miniszter által kilátásba helyezett 1200 korona fő- ispáni lakáspénz terhére a vármegye házi tartalék- alapjából felveendő 25974 korona kölcsönből fogja fedezni. A miniszter elrendelte a részletes tervek és költségvetés kidolgozását és jóváhagyás végett hozzá való felterjesztését. Ugyancsak a belügyminiszter jóváhagyta a közgyűlés azon határozatát, meiylyel a vármegye közművelődési alapból Felek Gyula iparművészeti iskolai növendék részére az 1900—1901. tanévre 300 korona segélyt szavazott meg. — Ellenben nem hagyta jóvá a miniszter azon határozatot, a meiylyel a Nagypénteki Református Társaság által felállított gyermekmenhely segélyezésére 100 koronát szavazott meg a közgyűlés, mert a fedezetül kijelölt l°/„-os megyei pótadó csak közigazgatási czélokra használható fel.

Ösztöndíj. A gróf Wenckheim Frigyes által adományozott ösztöndíjat Gyula város tanácsa f. hó 20-án tartott teljes ülésen akarta oda adományozni. Minthogy pedig az alapitó oklevél szerint az időközi megüresedés esetén csak az iskolai év második felében adományozható el az ösztöndíj — és az ösztöndijat eddig élvező Diószegi f. évi szeptember havában mondott le, ezúttal nem volt adományozható senkinek, hanem a tanács uj pályázat hirdetését határozta el és a folyamodókat felhívja, hogy kérvényüket 1901. évi junius hó 1-éig nyújtsák be.

Nogáll László kétegyházi plébános a váczi egyházmegye kötelékébe lépett és tiszaföldvári plébánossá neveztetett ki kánoni beigtatási joggal. Nevezett plébános 12 évig szolgálta a Csanádi egyházmegyét, mint káplán, mint szegedi kir. börtön, törvényszéki és államfogház lelkésze. Kétegyházán 6 évet tölött ; a békésmegyei közművelődési egyletnek újjáalakulásakor történelmi titkára volt; a felső-aradi esperesi kerület két ízben is titkárrá választotta, a békésmegyei Erzsébet Örökimádás templom központi bizottságának pedig titkár-pénz tárnoka volt.

Esküvő. Lapunk jeles költő munkatársa ifj. Nuszbek Sándor qsabai kir. járásbirósági aljegyző csütörtökön délben 12 órakor esküdött örök hűséget szép menyasszonya Balogh, Emmuskának, Balogh Ambrus sarkadi ev. ref. lelkész bájos leányának. Az esküvő, melyen fényes nászközönség vett részt, a sarkadi ev. ref. templomban tartatott, s eléggé nem dicsérhető és követendő például szolgálható tényként említjük fel, hogy a menyasszonyi csokor luxusa helyett 10 szegény gyermeket segélyeztek fel az esküvő napján. Esküvő után Balogh Ambrus vendégszerető házánál ízletes nászlakoma következett, mely után az ifjú pár az esti vonattal uj lakhelyére Csabára utazott. Szerelemkötötte igaz frigyükre hosszantartó, derűs boldogságot kívánunk 1

November. Végre beköszöntött a ködös, nyirkos, kellemetlen novemberi idő, amit nem vártunk ugyan, de bekövetkezését félve lestük a nyárias jellegű meleg őszi napok után, mely másodvirágzósra kezdte már a fákat hozni, sőt Gebei András tanyáján négy körtét fejlesztett ki a szokatlan őszi meleg. — Most már vége a szép napoknak. Sürü köd üli meg reggelenként a levegőt, nyirkos, hideg kellemetlen idő borzongatja meg az embert s a fák levelek nélkül meresztik fel száraz gályáikat a komor, felhős ég felé. Minden jel arra mutat, hogy most már várhatjuk az első havat, meiylyel beköszönt sok helyre a tél öröme s a tél nyomorúsága.

Estély a kisvároson. Bár szerény méretű, jelentéktelennek látszó, de a maga nemében nagy jelentőségű kedélyes estély folyt le múlt vasárnap este a kisvároson Scheibert Jakab vendéglőjében. Bizonysága ez annak a testületi szellemnek és ösz- szetartásnak, mely a kisvárosi polgárság közt van s amely bizonyára fontosabb czélok elérésénél is megnyilatkozva erőt és súlyt fog adni a Bárdoson túl lakók véleményének és akaratának a közügyek terén is. — Mintegy hetven tagból álló kedélyes, polgárokból álló társaság gyűlt itt össze, kik előtt \Mátray János tanító — Erzsébet estéje lévén —| szépen megirt felolvasást tartott elhunyt nagyasszonyunk Erzsébet királynő emlékezetéről. A felolvasás, mely nagy ügyességgel a boldogult királynő életének legjellemzőbb a legérdekesebb mozzanataiból volt, komoly munkára valló lelkiismeretességgel összeállítva, mindvégig lebilincselte a hallgatók érdeklődését s Mátray jeles munkát végzett s kulturális érdemet szerzett, hogy ezt az estélyt ilyen módon összehozta, mert a rendezés főérdeme őt illeti. — A felolvasás után kedélyes társasvacsora következett s daczára a belépti dij — 80 fillér — rendkívüli olcsóságának, úgy a vacsora minősége, mint a kiszolgálás semmi kívánni valót sem hagyott fenn s Scheibert vendéglős konyháját dicsérte.

A kedélyes társaság vidám poharazás és társalgás után az éjféli órákban oszlott szét.

Halálos baleset. Nagy részvétet kelt a Józsefvároson A. Sál József kiérdemesült ács iparos polgártársunk halálos balesete. Folyó hó 20-án háza padlására felment, lebukott a létráról és olyan súlyos zuzódást szenvedett, hogy másnap reggel meghalt, Halálát gyermekei s kiterjedt rokonság fájlalják.

Az első kaszinó estély tegnap este folyt le a gyulai kaszinó termeiben. Minden jel előre is arra mutatott, hogy ez az estély, mely úttörője akar lenni a többi ezután következendő kaszinó estélyeknek, kiválóan kell hogy sikerült legyen s noha a kaszinó rendes báli látogatói közül még többen hiányoztak ezen a mulatságon, a többi kaszinó estélyen bizonyára teljes számban lesz jelen a kaszinó-estély közönsége. Ez a bál, mint kezdet sikerültnek jelezhető, mit jövő számunkban megírandó referádánkbau utólag is bizonyára konstatálhatunk.

Bimbóhullás. Fájdalmas veszteség érte Székely Zsigmond, közbecsülésben álló gyulai r. k. tanítót és családját, forrón szeretett kis leányuknak, Margitnak, f. hó 20-án negyedfé) éves. korában izület- gyuladás miatt bekövetkezett halálával. A korán elköltözött kis angyal szüleinek szemefénye és ked- vencze, sőt jellegzetesen szép gyermekarczáról városszerte ismert és kedvelt gyermek volt. Temetése nov. 21. folyt le a rokonok és ismerősök nagy részvéte mellett s koporsóját koszorúk özöne borította. A szülők mély bánatában mi is igaz részvéttel osztozunk.

• Ezüst pénz a postán. Hegedűs Sándor kereskedelmi minister, hogy a váltópénztári teendőkkel megbízott kir. adóhivatalok székhelyén kivül a szükséges ezüstpénz beszerzését megkönyitse, megengedte, hogy a magyar posta helforgalmában postautalványok feladói kiköthessék, hogy az utalványozott öszeget a rendeltetés helyének postahivatala ezüstkészlete erejéig ezüstpénzben fizesse ki. E czélra elégséges, ha a feladó a postautalvány czim- oldalának felső részér« e szavakat: Ezüstpénzben fizetendő, szembetűnően feljegyzi és színes czeruzá- val aláhúzza, A kir. postahivatalok egyidejűleg utasítást kaptak, hogy mindazokat a postautalványokat, melyekre nézve, a feladó igy rendelkezik, vagy anélkül is, ha a czimzett kéri, lehetőleg teljes ösz- szegben ezüst érmekben fizessék ki.

A fogház halottja. Keserves dolog a kóbor életet kedvelő czigányra, mikor szabadságától megfosztva, négy fal között kénytelen búslakodni. Any- nyira el fogj« ilyenkor a bánat, hogy igen gyakran öngyilkosságot kisérel meg. Balázs Miklós kóbor czigány hónapok óta ül a gyulai törvényszék fogházában, valami lopási ügybe volt belebonyolódva, s miután a terhére rótt cselekményeket tagadta, a vizsgálóbírónak nagy fáradsággal kellett ellene a bizonyítékokat beszerezni. Egészsége már akkor sem