Békés, 1900 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1900-11-18 / 46. szám

40-1 k szám. Gyula, 1900. november 18-án XXXII. évfolyam. f 1 Szerkesztőség: Templom-tér, Dobay János keres­kedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij: Egész évre . . 10 kor. — fii. Fél évre ... 5 „ — „ Évnegyedre . . 2 „ 50 „ Egyes szám ára 20 fii. Ss__ Társadalmi és közgazdászat^, hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: ID ó h. n Dávid. f 1 Templomtér, Dobay Ferencz háza és könyvkereskedése, hova a hir­detések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban. Kyilt-tér sora 20 fii. L ____ Vö rösmarty szobor. Száz éve lesz deczember 1-én, hogy a klasz- szikus magyar költészet leghivatottabb mű­velője, Vörösmarty Mihály született. Ez az évforduló adta meg az alkalmat arra, hogy a magyar közélet és irodalom jelesei össze- álljanak egy nemes czél elérésére, hogy a „Szózat“ költőjének az ország fővárosában hozzá méltó emlék-szobrot emeljenek. A nemzet nagyjainak legkitűnőbbjei közül való Vörösmarti, mert nem csak költői mun­káinak páratlan szépsége tették őt a magyar nemzet halhatatlanjává, de működésének ko­rára való hatása is oly rendkívüli volt, hogy Magyarország ujabbkori történetében, a haza újjászületésében a nemzeti erők felébreszté­sének dicső munkája az ő lantjának jutta­tott előkelő és nagyhatású szerepet. A tizenkilenczedik század általános tes- pedéssel, csendes, lassú haldoklással köszön­tött be a magyar nemzetre, melyre nem tud­tak hatni hosszú időn át a nemzet jelesei által felvetett eszmék, a hazafiui lelkesedést lenyűgözve tartó lethargia áttörhetetlen jég­kéregnek látszott. Ekkor jelent meg 1824- ben a «Zalán futása«, benne közeledő vihar dörgésével tört elő az ősi magyarok dicső történelme, a színes magyar nyelvnek eddig fel nem ismert gazdag kincses-háza és a homályban késlekedő régi dicsőség felidé­zett buzogányos árnyai életre rázták a tes- pedő lelkeket, a haldokló hazát. Az alig huszonnégy éves Vörösmarty egyszerre nemzetének egyik legnagyobb köl­tője lett és termékeny tolla nem szűnt még a lelkesedés rnagvát hinteni az átalakulás nagy harczában, melyet egész a bukásig hí­ven kisér Írói működése. Klasszikus eposzai­ban és mindig magyar tárgyú drámai müvei­ben a régi nagyidők dicső és követésre intő példáit találták meg a küzdő honfiak, lyrája pedig hü kísérője a nagy nemzeti mozga­TARCZA Feleség. Irts: Almásy Gyula. Anna asszony végignyujtózott a pamlagon, fáradt álmos szemeit lehunyta, A szobában sö­tétség volt, félelmetes, izgató sötétség. Az egyedüllét nyomasztóan nehezült az asszonyra, mintha lelkijsmerete fenyegetődzött volna a sö­tétségben, iszonytató borzalommal. Kezében görcsösen szorított egy kicsi levélkét. Remegni kezdett. Aztán össze tolult képzeletében az a szerencsétlen házasság. Nem látta már hónapok óta férjét. Mikor! utoljára beszélt vele, beesett volt annak arcza, könnyesek voltak annak szemei. Könyörgött, rimánkodott, ne hagyja el, bocsásson meg. De ő kőszívű maradt. Nem jutott más eszébe, mint­hogy férje őt gyanúsította, megbántotta és vérig sértette. Pedig udvarias és kíméletes volt azelőtt. Csak mikor figyelmeztették felesége hűtlenségére, akkor lett féltékeny; mert nagyon szerette fe­leségét. Akkor támadt te! az asszonyban a sértett nő gyűlölete, ót, aki hűséggel szerette férjét, hiszi esküszegönek az az ember, kit szeretett ig.azán, hűen. Most már máskép fordultak a körülmények. Az urát elfeledte, titokban másnak hordja jegy­gyűrűjét. Nagyon hamar megjött a kiábrán­dulás. Az a szomorú ember pedig bolyong egye­dül a világon. Szerette még mindig feleségét. Édesgette csalogatta vissza a daczoló asszonyt. ö pedig csak nevette, hadd vergődjön. Összetépte, elhányta annak keservetes leveleit. Nagyon meggy ülői te azt a férfit. Pedig már kezdte elfeledni bűnét. Sajnálta azt a ^beteg embert, ki megalázkodott, térdre hullt a büszke nő előtt lomnak, melynek szomorú bukásával az ő lantja is összetört. E lant termékei mindenkoron drága kincsei lesznek a magyar irodalomnak. A „Hazádnak rendületlenül“ pedig hitvallásává lett a nemzetnek és a hol nemzeti ünDep van, ott „benső érzéseink a Szózat dallamá­ban törnek az égbe.“ Száz év mult el a költő születése óta és most széthangzik a felhívó szózat az ország szivéből : emeljünk szobrot Vörös­marty emlékezetének, érczből levő hirdetőjét az ő nagyságának, tanúbizonyságát benső érzésünknek, örök hálánknak az ő halhatat­lan nagy lelke iránt. Szobrot, a mely a nem­zet filléreiből gyűl össze, a melyre szánt ál­dozatával minden honfi szív megválthassa a maga tartozását! Békésvárm egyében az erre legilletéke­sebb tényező: „A Békésvármegyei Közműve­lődési Egyesület“ vette kezébe az ügyet, hogy a vármegye hazafias közönségének az országos nagy munkában való részvételét irányítsa, abban vezető legyen, hogy a mi közönségünk lelkesedésének az egyesek ösz- szevonásával impozáns erőt adjon, össze- gyüjtvén azon adományokat, melyekkel kiki a nagy iró emlékezetének áldozatot hozni szándékozik. Az általa megindított gyűjtés mindjárt a megkezdésekor igen szép eredményt tün­tet fel, jó példával vezet abban maga a köz­művelődési egyesület, a mit követ egyesek­nek szép összegű adománya. A kibocsátott gyűjtő-iveken eddig a következő adományo­kat jegyezték: Békésvármegye közművelődési egyesülete 50 kor. Gróf Almásy Dénes 20 kor. Dr. Lukács György 10 „ Horváth Károly 10 „ Dr. Beréuyi Ármin 5 „ Keller Imre ő „ Dr. Hajnal István 2 „ Zlinszky István 2 „ Hányadik levél már az, amit ott szorongat a kezében ? Anna asszony elgondolkozott. Hátha mégis jobban szereti őt a volt férje, mint ez a másik férfi, akinek jegygyűrűjét hordozza ? Majd elmú­lik az a szerelmetes néhány hét, eljönnek a ko­mor unalmas napok, mikor már múlik a szere­lem és nem lesz más előttük, mint ez a kegyet­lenül hosszú lét, sablónos egyformaságával. Ha elmúlnak a mézes hetek, elmúlik a férfi udvariassága is. Durva lesz hozzá, talán meg is veri. És ö azt nem tudná elviselni. Eszébe jutott első férje kiméletessége, ud­variassága, annak* eltartott a szerelme sokáig. Hisz még most is szereti ? Itt van a levele! Bizonyosan könyörög megint, hogy bocsásson meg. Sötét volt már. Anna asszony lámpát gyujtatott. Oda té­tette a pamlaghoz. Azután feltörte a levelet. Kicsiny fakult rózsalevél hullott ki belőle a férje levelével. A rózsalevél arról a báljáról volt, mi­kor megkérte őt a régi ura. Édes, aranyos idők I Olvasni kezdte a levelet. Kuszáit sorai összefutottak szemei előtt. Csak nehezen tudta elolvasni. Édes kicsi feleségem ! Keservesek az én napjaim. Olyan si­vár, egyhangú ez az élet, hisz nincsen a ki megvigasztalna. Álomnélküli, lázas éjszakákon csurgó verejték gyöngyözik homlokomon. Vir­rasztók hosszú éjszakákon át. Hányszor megbántam már, hogy sértet­telek, gyanúsítottalak. Szenvedek érte istente­len büntetéssel! Megbünhödtem már pokoli kínokkal 1 Mit csinálok még egy egész életen át ? Kergetem elvesztett üdvösségemet. Rósz szellemek fognak űzni kegyetlenül az orgiákba. Haviár Dániel 2 kor. Dr. Zöldy János 2 „ Varaágh Béla 5 „ Haviár Lajos 2 „ ftezey Szilviuaz 2 „ Dr. Fábry Sándor 2 „ Ladies György 4 „ Dr. Zsilinszky Endre 2 „ Békésmegyei takarékpénztár 5 „ Dr. Erkel Rezső 2 „ Nogáll László 2 „ Szénásy József 2 kor. Összesen 136 korona. A közművelődési egylet a megindított gyűjtést széles körben folytatni fogja és álta­lunk, mint az egylet hivatalos lapja utján is bizalommal fordul vármegyénk közönségéhez, hogy hazafias törekvésében őt nemes áldo­zatkészséggel bármily csekély adománynyal is támogatni szíveskedjék. A szoborra szánt adományok akár az egylet elnökségéhez, akár lapunk szerkesztőségéhez küldhetők és lapunkban nyilvánosan nyugtázva, mint a „Bé­késvármegyei Közművelődési Egyesület “gyűj­tése fognak a szobor alap javára az Orszá­gos nagybizottságboz beküldetm. A közigazgatási bizottság ülése. — november 12. — Ritka szép ülése volt hétfőn a közigazgatasi bizottságnak, melyet tartalmas viták tettek élénkké és élvezetessé. Interpelláczió, tanügyi és községi kérdések körül forgott a vita, melyben részt vett a bizottságnak legtöbb tagja, akik különben — egy híján — teljes számmal voltak j.elen. A komoly tárgyalásoknak kedves hátterét ké­pezte az az ötletes mód, amelylyel a bizottságnak egy régi, érdemes tagjától búcsúztak, Jantsovits Emil ugyanis Gyula város ügyészévé választatván, állása a bizottsági tagsággal összeférhetlen lett. A vármegye főfizikusa dr. Zöldy János ügyes kis búcsúkölteméuyt vetett egy papírlapra, amelyet a bizottság minden tagja aláirt. Jelen voltak az ülésen dr. Lukács György fő­ispán elnöklete alatt dr. Fábry Sándor alispán, dr. Bodoky Zoltán főjegyző, Jancsovics Péter árvaszéki Rám támadnak a lelkiismeret összes ré­mei s én kifáradt testtel, összetört lélekkel, kihamvadt szívvel állok maiamban, egyedül! Vesztett illúziók, letört remények között borzalmasan, unalmas lesz az élet I Megérdemeltem-e ? Megátkoztak-e Isten minden csapásával P Beteggé tett ez a néhány hónap, sor­vasztó nehéz beteggé. Édes, kicsi feleségem, bocsáss meg! Megbüntettél és én térdre hulltam előtted. Elátkoztál. Most már oldozz fel az átok alól ! Hisz még a papnak sem lehet hivatása a bű­nös elkárhoztatása. Bocsáss meg! Könyörög a te alázatos, bűnös férjed. Anna asszony kiejtette kezéből a levelet. Kaczagni próbált rajta. Kiakarta elégíteni női hiúságát. De azért mégis kihullott szeméből a köny. Feleszmélt. Kitörülte szeméből a könyüt. Felugrott a pamlagról és rendbe hozta ruháját. Erős férfias hang hallatszott be az előszo­bából. Anna asszonyon a hideg futott át. Sut­togva, halkan szólt a belépő szobaleányhoz: — Nem vagyok itthon! Nem akart most vőlegényével találkozni. Nagyon nyomasztó hatást gyakorolt rá férje le­vele. He csakugyan meghalna férje, az rá nézve borzasztó lenne. Milyen bűnbánó a levele ? Mi­lyen csodálatos, hogy az az erős férfi, aki vala­mikor oly erősen hatott rá nyers hatalmával, most megalázkodik a gyönge nő előtt. Szeretett volna most szemébe nézni. Meg­kérdezni nem hazugság-e az amit ir ? Nem akart hinni a levélnek. Milyen nagy lehet ennek az embernek szerelme ? Nagyon felizgatta az a pár sor. Feldúlt ke- délylyel járt kelt a szobában. Arczát vörössé tette a láz. Fiatal szép asszony /volt még. elnök, dr. Zöldy Géza főügyész, dr. Zöldy János főorvos, Rezey Szilviusz kir. tanfelügyelő, Haviár 'Lajos kir. főmérnök, dr. Liszy Viktor kir. ügyész, Somossy Zsigmond h. penzügyigazgató, Zlinszky István közgazdasági előadó, gróf Almásy Dénes, Ladies György, Haviár Dániel, Jantsovits Emil, Keller Imre, dr. Hajnal István, dr. Zsilinszky Endre, Horváth Károly és Varságh Béla bizottsági tagok. A főispán megnyitván az ülést dr. Bodoky Zoltán főjegyző felolvasta az alispán időszaki jelen­tését, mely következőleg szól: Méltóságos Főispán úr! Tekintetes Közigazgatási Bizottság! A folyó évi október haváról szóló rendszerinti jelentésemet a következőkben terjesztem elő: I. Közbiztonság. A múlt hó folyamán a személybiztonság 3 esetben lett megzavarva, u. m. Szeghalmon egy kisebb verekedéssel, Orosházán egy büncselekmény- nyel, a hol Kovács Márton orosházi lakost a fia agyon verte, és Öcsödön egy emberölési kísérlettel, a hol Noszvagyi István öcsödi lakos töltött két­csövű fegyverét anyja ellen emelte, fegyvere azon­ban nem sült el. A vagyonbiztonság különösen a szarvasi, oros­házi és szeghalmi járásokban több ízben támadta­tok meg, kisebb-nagyobb lopások elkövetése által. Előfordult: Öcsödön 2, Szarvason 2, Kondoroson 3 lopás, Tót-Komlóson 2, Orosházán 1, Csorváson 1, N.-Szénáson 1 lopás, Szeghalmon egy csalás s 5 jelentéktelenebb lopás, B.-Csabán 3, Gyomén 1, Békésen 2 lopás. Vagyis a vármegyében a múlt hóban összesen 23 lopás esett. A tettesek ellen a nyomozások megindittattak s részben eredménnyel befejeztettek, részben folyamatban vannak. Tartani lehet tőle, hogy a tél folyamán a lo­pások még gyakoriabbá fognak válni, ép ezért in­dokoltnak vélem, hogy a csendőrőrsök legénységé­nek létszáma az előirt rendes számra felemeltessék, mert ez idő szerint mondhatni valamennyi őrsön hiányos e létszám. Kérem ez iránt a kerületi csendőrparancsnokságot megkeresni. Baleset összesen 7 ízben fordult elő és pedig Szarvason a múlt hó 31-én Flaohi Mihálynak 6 hónapos fia leforráztatott, s a gyermék sebei foly­tán meghal. Ugyanily módon halt meg Kondoroson Janics Pál 3 éves gyermeke, s Csabán Stefanik Mária, a ki is az anyja által a szobába bekészitett forró vízzel telt edénybe esett bele már régebben s kapott sebei folytán most balt el. A békési jé­Odaállt a tükör elé, mintha kételkedne hóditó erejében. Bűvösnek találta magát. Korom­fekete haját hanyagul választotta el homlokán, ragyogó világoskék szemei ábrándosán csillog­tak. Varázsoló, könnyed volt a termete. Sokáig ott maradt a tükör előtt. Legyez­hette asszonyi hiúságát. Azután elvetette magát megint a pamlagon. Nem tudta lecsillapítani lelkiismeretét. Saj­nálta a beteg férfit, a ki éjeket tölt át érette, szomorú virrasztásban, kínlódik érte őrült két­ségbeesésben. Kezdett újra szerelmes lenni a régi férjébe. Szerette volna odavetni magát karjai közé. Csókolni édes ajkát. — Én megbocsátottam, most már bocsáss meg te is 1 Hisz bűnös vagyok, mert daczoltam. Bűnös vagyok, mert beteggé tettelek! De tiltakozott lelkében a nő. Hirtelen észrevette a pamlag elé bulit ró- zsalavelet. Felvette, ajkához vonta és csókolta mohó szenvedélylyel. — Édes kicsiny virágom, te is az övé voltál! Azután odaült az asztalhoz és irta a mint a szive diktálta. Aranyos jó férjecském ! Ne haragudj a te durczás kis feleségedre I Nagyon megbántam már, hogy elhagytalak. Bocsáss meg 1 Ölel a te bűnbánó feleséged. Megcsókolta a levélkét és elküldte azt férjének. «■ * * Egy hét múlva pedig a következő levelet kapta Anna asszony ügyvédje : Tisztelt Ügyvéd ur ! Utazunk Velencze felé nászutra a — fér­jemmel. A válópert kérem beszüntetni. Isteb önnel. Anna.

Next

/
Thumbnails
Contents