Békés, 1900 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1900-11-11 / 45. szám
45-ik szám XXXII. évfolyam Gyula, 1900. november 11-én. f 1 Szerkesztőség: Templom-tár, Dob:vy János koros- kedúse, hova a lap szellemi részét illető közleményok intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj: Egész évre . . . 10 kor. — ül. Pél évre ... 5 „ — „ Évnegyedre . . 2 „ 50 „ Egyes szám ára 20 fii. L ____ f f T ársadalmi és közgazdászat! hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: ül ó li n 3D á v i cL_ f ^ Kiadóhivatal: Templomtér, Dobay Ferenez háza és könyvkereskedése, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban. Nyílt-tér sora 20 fii. L____ Bé kés-V észtői-ut. A vármegye hivatalos-lapjában olvassuk, hogy »a mátra-körösvidéki-vasut részvény- társaság folyó hó 5-én Budapesten tartott igazgatósági ülésében a többi kqzt tárgyalta a Békés és Fésűid között tervezett vasút ügyét is. Az igazgatóság megállapította, hogy a Békés- vármegye által elkészíttetett tervek részben a vasút vonalazásának más irányban való meghatározása okából, részben a kormány által újabban meghatározott vasútépítési feltételek stb. miatt, a kivitelre nem alkalmasak, miért is a megye által teljesített műszaki felvételek felhasználásával uj tervek kószitése határoztatott el. A tervek készítésének költségeit felerészben a mátra-körös- vidóki vasút fedezi, felerészónek fedezése iránt pedig a törvényhatósági közgyűlést keresi meg. Ez alapon fognak aztán a többi lépések megtétetni.“ őszintén mondva, ez a kis kommüniké nem ád kellő tájékozást arra nézve, bogy a Békés-vésztői-vasut vonal tervezete miért nem alkalmas a kivitelre ? Azért-e, mert tekintet nélkül az útirányra Békést Vésztővel akarja összekapcsolni ? Vagy pedig azért, mert a mátra-körösvidéki vasút a békés-vésztői utat nem azon a dűlőkön akarja vezetni, a hogy a vármegye terve kontemplálja, más düllő- kön és más irányban azonban erre igen is hajlandó? Az utóbbi eset látszik valószínűbbnek, mert a homályosan szövegezett közlemény szerint is a mátra-körösvidéki vasút az uj tervezethez, melyeknek feleköltségét Békesvármegyétől kéri, az utóbbi állal készíttetett! műszaki felvételeket felakarja használni. A vármegyéhez teendő előterjesztés ezt a kételyt felfogja deríteni. A mi különben nem is fontos dolog, mert ama szerény nézetünknek vagyunk bátrak kifejezést adni, helyesebben ez irányban többször hangoztatott nézetünket ismételni, hogy a vésztőbékési vasutat, akár a tervezett, akár pedig uj terv szerinti vonalozás mellett halva született eszmének tartjuk. T vY lí O Z A. Gyulai élet. Mikor a hét mozgalmas, akkor a krónikás alszik, s mikor a krónikás mozgolódni szeretne, akkor rendesen nincs gyulai élet. Ez már minden krónikásnak egyforma pechje, illetve tulajdonsága s most, hogy a héten még is csak történt valami, olyan lusta a toliam, hogy sehogy sem akar Írni semmit. Pedig tekintve, hogy Gyulán sokszor hét- szánira nincs nagyobb szenzáczió annál, hogy reggel felkél a nap, este meg lenyugszik, most irtóztató gyors egymásutánban jönnek az események. A héten városi ügyésznek választották a le'gszinpatikusabb gyulai ügyvédek egyikét (alperesi szemmel nézve ugyan nincs szinpatikus ügyvéd, de Jancsovits Emilt még tán az alperesek is szeretik) tehát volt egy kis alkotmányos élet a városházán, melynek egy készülő bankett ad még nagyobb érdeket, mert „magnum áldomás facéré“ az is szeret, a ki még messze van a város-atyaságtól. Olyan embert pedig egy banketten „megfogni“, mint az uj városi ügyész, aki annyira nem keresi az alkalmat, hogy ünnepelve legyen, még annak is ambiczióját képezheti, a ki elvben nem szereti a banketteket. Szinte magam is örülök, hogy egyszer a pennámra került, szinte jól esik leírni, hogy olyan embert tisztelt meg a közbizalom, a ki régen rászolgált, hiszen hányszor kell olyan emberek iránt nyilvánuló bizalomról referálnunk, a kik — soha sem szolgáltak rá * * * * A törvényhatósági útadó Bókésvármegyé- ben is 10°/o‘ra szökött fel, 3 %-a] magasabbra, mint a minő éveken át volt. Méltánytalanság a nagybirtokosságtól is, mely szintén 10%-al adózik az útadóhoz, ezen kívül és félül álló áldozatokat követelni uj vicinális vasutakra, az adózó közönségtől pedig ugyan ez lelkiismeretbe vágó bűn volna. Békésvármegyében a vicinális vasutak korszaka be van fejezve. Bár hamarább fejeztük volna be. Szoczialistikus és agrár érdekeink egyaránt azt követelik, hogy a forgalomra nézve jelentősebb útvonalakat jWe viczinális vasúttal, hanem kőuttal kössük1 össze. Ilyen jelentős útvonal a békés-vésztői is; Hogy jelentős: elösmerte a vármegye, a midőn — tévesen bár — vasutat kontemplált rajta. A ki vasútvonalnak megbecsülte, elvesztette abbeli jogát, hogy most utólag kőutra méltatlannak és kis forgalmúnak nyilvánítsa. Mert épen megfordítva áll a tétel. Nevezetesen vannak útvonalak, a melyek forgalma a Mutat ugyan érdemli s igényli, de, a vasutat nem. Olyan ut azonban, mely elegendő forgalmú s jelentőségű vasútnak, de kis forgalmú s jelentőségű legyen kőutnak, nemzetgazdasági fogalmak szerint nem létezik. A békés-vósztői-ut pedig legkevésbé ilyen. Részünkről a békés-vésztői Mutat — igen is — a közforgalom vitális szükségletének tartjuk. Megvalósítása pedig csak is úgy lehető, ha beillesztetik az ujabbi állami transzversális ut vonalába. Ami szükséges is, lehetséges is. Az uj állami transzversális kőút iránya ugyanis épen nincs még végérvényesen megállapítva. Nem is lesz a közigazgatási bejárás előtt. Csalódik, vagy ámít, aki az ellenkezőt állítja. Hivatkozunk prae- cedensül az első állami transzversális kőutra, amelynek útirányát Lukács Béla volt kereskedelmi miniszter Gyuláról Nagy-Ze- rindre tervezte és az eredeti útirány, helyes intencziója ellenére, csak is a közigazgatási bejárás alatt és után változott meg az Zerind helyett Kis-Jenőre; pedig az első állami transversális kőut tervei sokkal előreA héten, illetve vasárnap este az újvárosi olvasókör ismét, megtette azt, a mit már annyiszor meg tett, t. i. „szűknek bizonyult.“ Már úgy látszik az újvárosi olvasókör a város legpechesebb egyesülete, mert akár hogy bővítik, mindig tele van mégis, s hányszor csak rendeznek benne valamit riporter sablon ide, vagy oda, de erről referálni máskép nem lehet. S mentői szőkébbnek bizonyul a terem, annál gömbölyűbb Singer Mihály arcza. Ez mathematikai szempontból fölfogva úgy hivatik, hogy „forditott arány“, melyhez hasonló jókat kivánunk továbbra is az újvárosi olvasókörnek. * * * Esküdtszéki tárgyalás is volt a héten, 1 mint ilyen szenzácziós. Szerelmes szivek kerültek a bírói bonczasztalra, s a publikum tódult a kis delicatesse-re. Szeretjük a regényeket és meghatva olvassuk a hü apród szerelmét a várurnő iránt, de bizony egy ilyen kis darabka a való életből, melyhez egy kis vér is tapad, jobban izgatja érdeklődésünket, s az életet azon piszkosan, szennyesen, a mint folyik tanulságosabb dolog megnézni és elolvasni a tárgyalásból, mint egy Íróasztal mellett készült regényt. Ma ez kell a népnek s ki tudja nincs-e igaza?! A Heldrieh Frigyese érdé - kesebbek-e, vagy a Bjrend Ivánok? * * * Mindezekkel azonban nem sokat törődnek azok, a kik a gyulai kaszinó Katalin estélyére, készülnek. Pedig készülődnek sokan s a kaszinó fiatalsága megczáfolni készül azt a már-már szálló igévé válni készülő mondást, hogy „Gyulán nincs fiatal ember.“ No majd meglátjuk 27-én. Én a gyulai láhaladottabb stádiumban voltak, mint az ujabbi transzversális kőuté még ma vannak. Békés városa természetesen első sorban van érdekelve a békés-vésztői kőut által. Ez a kőút vezetné hozzá s a vármegye szivébe is a sárréti forgalmat. Tavaly KonMly Jenő indítványára el is határozta a kőut érdekében az agitácziót, amelynek fonalát bizonyára újólag felveszi s nem is fogja többé elbocsátani, mig a létérdekét képező igazságos ügyet — amelynek a békés-vésztői vasutterv csupán megvalósulhatlan mesterségesakadálya, de ha Békés város nagy áldozata árán meg is valósulna, akkor sem aequivalense — diadalra fogja vezetni. Czukorgyár Békésvármegyében. Mióta a czukorrépa termelés a vármegyében olyan nagy lendületet vett, állandóan nyilvánul az óhaj egy czukorgyár felállítása iránt, hogy az által a távoli czukorgyárakba való szállítás költsége megtakarítható és az itteni munkásoknak fokozottabb foglalkoztatása biztosítható legyen. A gyár létesítésének propagálása nem régen a legjobb kezekbe került, a mennyiben vármegyénk főispánja dr. Lukács György, a kinek nevéhez a közgazda- sági viszonyok fejlesztésében már is annyi hasznos létesítmény eredete fűződik, vette át a czukorgyár ügyében folytatott tervezgetések vezetését. A főispán a hatvani czukorgyár tulajdonosaihoz fordult, hogy nem volnának-e hajlandók Békés vármegyében egy czukorgyár létesítésére. A hatvani gyár tulajdonosai nem zárkóztak el az eszme elől és bár utaltak a sok nehézségre kijelentették, hogy a környékbeli nagybirtokosokkal szövetkezve esetleg kivihetőnek tartják a gyár létesítését. Ez okból a főispán értekezletre hívta össze az illetékes tényezőket, a mely értekezlet hétfőn délután folyt le és azon részint személyesen, részint megbízottak által képviselve voltak Békés, Bihar, Arad és Csongrád vármegyék nagybirtokosai és pedig személyesen megjelentek gróf Tisza Kálmán és Geiszt Gyula, képviseltették magukat gróf Tisza István, gróf Wenckhetm Frigyes, gróf Károlyi Tibor, Imre és Mihály, gróf Almásy Dénes, Geiszt Gáspár, gróf Blankenstein János. Résztvettek még az értekezleten a békésmegyei gazdasági egylet képviseletében dr, Zsilinszky Endre és Zlinszky István, az államépitészeti hivatal képviseletében Haviár Lajos, Csaba község réezéről Korossy László jegyző és Seiler Gyula, valamint a hatvani czukornyok nevében is (hiszen úgy is rám fogják, hogy M. . . a én vagyok)erősen bízom benne, hogy van, Ha pedig fiatal ember lesz, akkor gyula élet is lesz Gyulán. Ez pedig nekem is érdekem — re. Véres napokból. — Görög felkelők kalandja. — Gyönge szél enyhítette a júliusi nap hevét, mikor a görög harczosok a zárda elé értek. Az a hét ruthén kalugyer, ki a klastromot lakta, ugyan nem valami szívesen eresztette be őket, de utóvégre mit tehetett. A görög sok, erős és felfegyverezve, a kalugyer kevés, gyönge és bátortalan; ha nem nyílik a kapu: az a sereg majd bedöngeti vagy átmászik a falon, mely a klastrom udvarát körülzárta. Ez a fal ugyan magas volt és lőrésekkel ellátva, de mihaszna ennek, ha senki sem védheti. A jámbor ka- lugyerek tehát teljesítették keresztény kötelességüket és menhelylyel kínálták üldözött hitrokonaikat. Ezek mint a szabadság bajnokai jöttek volna az országba, mikor az 1821. évi márczius havában Ipsilanti Sándor herczeg betört Moldvába azon hitben, hogy a Romániában kiütött lázadás a bojárok ellen a jeladás arra, hogy a rothadt török birodalom keresztény népei lerázzák a súlyos rabigát, mely alatt már annyi századon át nyögtek. A komeneni sarj merész vállalata azonban kudarczot vallott: hívei a Hetairia tagjai, kik vele jöttek, legtöbben ott vesztek a csatatéren; az albánok, oláhok ésj pandúrok pedig, a kiket maguk körül gyűjtött, elhagyták, elárulták abban a pillanatban, mikor velük győzni vagy meghalni készült. A hős faiiariota Magyarországba menekült, hol Muneyár képviseletében Koppely Géza igazgató és egy tisztviselő. Az értekezleten dr. Lukács György főispán elnökölt, a ki behatóan ismertette a gyár létesítésének ügyét és vezetése alatt a jelenlevő érdeklődők mindenben egyértelmű megállapodásra jutottak. Konstatálta ugyanis az értekezlet, hogy Békésvármegyének és környékének gazdasági viszonyai mellett a czukorgyár létesítése szükséges és annak ügye megérett a megvalósításra. Nevezetesen ez idő szerint Békésvármegyében magában 3000 kát. holdon, az ide számítható szomszéd vidékekkel együtt összesen mintegy 6—7000. kát. holdon termelnek czukorrépát, a mi egy gyár üzemben tartására már elegendő, a gyár felállításával pedig a répatermelesben tapasztalás szerint rohamos emelkedés várható. Az ezen a vidéken termelt répa minősége kitűnő és teljesén megfelelő. A répatermő érdekelt vidéknek középpontja Békésvármegyébe esvén, a gyár itt és első sorban Csabán volna leg- czélszerübben felállítható, a hova a közlekedést minden irányból az állami vasutak és kiépített műutak közvetítik. Ha még hozzávesszük a csaba- kovácsházi gazdasági vasutat, és a környékbeli nagybirtokokon főleg répaszállitásra épített 11 mezei vasutat, a közlekedés tekintetében a kedvező előfeltételeket annyira biztosítottnak mondhatják, mint sehol másutt az országban. Rendelkezésre áll a vármegyében feltétlenül a szükséges kézi munkaerő és a munkásviszonyok tekintetében a gyár létesítése óriási előnyöket rejt magában, mert a czukorrépa termelése és feldolgozása nagy tömeg munkást foglalkoztat épen oly időben, midőn más nagy mezei munka szünetel. A jelenvolt érdekeltek egyértelműig konstatálták ugyan a hatvani gyár előzékeny elbánását a termelőkkel szemben, azonban a répa szállítás költségeinek nagysága, valamint azon körülmény, hogy a takarmánynak és trágyának nagy értéket képviselő répaszeletet a távolság miatt nehéz visszaszerezni, sürgetik a gyár felállítását már azért is, hogy a répatermékek trágyaként való felhasználásával a föld kizsarolása elke- rültessék. Általánosan nyilvánult az értekezleten az óhaj, hogy a hatvani czukorgyárakkal szövetségben, azok szakértői vezetése mellett létesittessék. Koppély gyárigazgató ki is jelentette a gyártulajdonosok ez iránti hajlandóságát, azonban előadása szerint épen most vannak oly kérdések szőnyegen, a melyeknek kedvező megoldásától függ a gyártulajdonosok végleges elhatározása, ezek a cznkorprémium általános megszüntetésének kérdése, melyet a párisi kongresz- szus tárgyal és az osztrák gyárosokkal való kontin- gentálás kérdése. Ha ezekre vonatkozólag a döntés kedvező lesz, úgy a hatvani gyár készséggel belemegy a gyár alapításába a birtokosokkal együtkács várában marasztalták vendégszerető oltalmazással. Seregének maradványait pedig szét- kergetve, hol egyik, hol másik irányban iparkodott az erdélyi vagy bukovinai határ felé, hogy keresztény országban nyerjen asylumot. Azok, kik a bukovinai határhoz közeli Szlátina klastromba tértek, kilenczvenheten voltak, többnyire görögök, kiket a szerb Anasztrazi kapitány vezérelt. Ez azonnal megtett minden intézkedést, hogy sikeresen védhessék magukat és sietségre bizony elég oka volt, mert az őr, ki a templom tornyáról fürkészte a vidéket, nemsokára egy hatalmas török sereg közeledtét jelentette. Több mint ezerötszázan voltak az osmanok, egy bimbasa vezetése alatt. Három zsidó kalauzolta őket a hegyi utakon. Mikor közel voltak a klastromhoz, az áruló atyafiak elakartak illanni, de a bimbasa nem engedte őket, hadd várják be ők is a harcz végét, hogy a győzelem után nyerjék el kialkudott dijukat. A klastromból nem valami nyájasan f Dgacl- ták a törők sereget, hanem jól irányított golyókkal. Anasztrazi kapitány a lőrésekhez állította a legügyesebb lövészeit, kiket a többiek folyton elláttak töltött puskákkal. A tüzelés a törökök közt iszonyú pusztítást vitt véghez, úgy hogy ezek tanácsosabbnak látták, kiljebb térni a lőtávolból. De azért nem hagytak fel ostromlási tervükkel. Az árulók tanácskoztak a bimbasival, azután hoztak kuko- ricza kosarakat* miket felgyújtottak- Nemsokára a szél vigan dobta a szikrákat a magas falon át és a fából épült klastromépület lángot fogott. Ha a szorongatott görögök már előbb is kimelegedtek az egyenetlen harczban, most még inkább érezhették a meleget. De azért bátran kiállták ezt a tüzet és a lőrésekből okádott golyók csak ritkán tévesztették el czéljukat.
