Békés, 1900 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1900-08-05 / 31. szám
31-ik üzám. Gyula, 1900. augusztus 5-én XXXII. évfolyam f----------------1 Sz erkesztőség: Templom-tér, Dobay János kereskedése, bora a lap szellemi részét illető közlemények intézendök. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij: Egész évre . . 10 kor. — fii. Fél évre ... 5 „ — „ Évnegyedre . . 2 „ 50 „ Egyes szám ára 20 fii. Társadalmi és közgazdásza,ti hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: 3<Z ó lei. n. ü á v i ől. Templomtér, Dobay Ferencz háza és könyvkereskedése, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban. Királygyilkosság. Az anarkizmus egy fenevadja koronás főt ejtett áldozatul. Az orgyilkos golyója a nemes és nagylelkű olasz királyt szivén találta; átszakitotta a szivét, amelynek minden dobbanása népeinek üdvéért, boldogságáért volt, azt a szivet, amelyben az emberszeretet magasztos oltára állott-, azt a jóságos jó szivet, amely soha senkinek sem vétett. Ez hát az uralkodók sorsa? Minden koronás fő ki van szolgáltatva az őrültek szektájának ; csak alkalom kell hozzá s a fanatikus király-gyilkos vad gyönyörrel hajtja végre művét. Alig egy-két évtized alatt több-király-gyilkosság történt, mint a múltban ezer év vészes viharainak lezajlása alatt. Mi akar ez lenni? A proletárok terrorizmusa a legfelsőbb hatalmak ellen? Trónok megingatása s koronák letiporása? Vagy mi hát ez olthatatlan szomjúság, melyet annyi ártatlanul kiontott királyi vér el nem olthatott? Borzongás futja át Európa testét s mély megilletődéssel álmél- kodik a merénylet fölött. Majd itt, majd amott tűnik elő az orgyilkoskéz, mely az uralkodók élete ellen tör s a népek milliói között mindenütt ott suhog a véres árny, melynek anarkizmus a neve. Minden uralkodó, a mint a trónra lép, el lehet rá készülve, hogy egy őrizetlen pillanatban a reá hiúz-szemmel leselkedő szörnyeteg, mely lépten-nyomon követi, miként a lényt az árny, hatalmába keríti s megöli. Nincs az az elővigyázat, óvórendszabály és legmesszebb menő rendőri intézkedés, mely napjainkban az uralkodók életét biztosíthatná. Akkor csap le rá, amikor a legnagyobb biztonságban érzi magát, amikor senki se gondol a halálra. Az olasz király népei közé ment, hogy részt vegyen a Monzában rendezett tornaversenyen, hogy megjelenésével emelje az ünnepély fényét s örömet, buzdítást, lelkesülést keltsen: szóval, a legszebb, legnemesebb atyai érzéstől áthatva jelent meg a tömeg közt, semmi rosszat, semmi veszedelmet sem sejtvén s az önfeledte pillanatot fölhasználta T Á. R C Z A. Művészet Japánban. A „Békés“ számára irta: Szemere Attila. Japánról írni és beszélni mostanában igen divatos dolog, eltekintve amaz aktualitástól, hogy szomszédságában világesemények készülnek. Én mint turista kerültem évek előtt Japánba. Észre sem vettem, midőn egyszerre japáni földön állottam egyedül, tizenegyezer mértföldnyire a hazától, barátoktól, magamhoz hasonló emberektől. De megvallom az egyedüllét, e nyomasztó gondolat csak most Írás közben támad bennem, akkor elfoglalta minden képességemet az uj, különös, ismeretlen, szem és gondolat voltam csupán s a benyomások oly rohamosan érték egymást, hogy róluk sem akkor, sein ma nem tudnék számot adni. Természetes, hogy e beteges állapot az első napok után elmúlt s a bámulás nyugodt szemléletnek adott helyet. Ott tartózkodásom ideje rövid hét hónapra volt szabva s kellett, hogy ez idő alatt, amennyire lehet, alaposan megismerjem Japánt és népét. Mi Japánt legközelebb hozta Európához, az kétségtelenül művészete. Ez is csak azt bizo nyitja, hogy a valódi kapocs a népek között, a faji és nemzeti különbségek kiegyengetője mindig a szellemi munkásság, nem pedig politikai szerződések vagy véd- és daczszövétségek. Európa nagy közönsége először is a bécsi világkiállításon pillanthatott be mélyebben a japáni művészetbe. A japáni ház és kert ki nem fogyott a sok látogatóból s bizonyára, hogy a ki meglátogatta, maradandó benyomást vitt magával a japáni cha-yaból (teaház.) Angelló Bresci, a gaz merénylő s a királyt orrozva lelőtte. Ismét egy koronás fő vérzett el az anarkizmus keze alatt s ki tudja még hány fog elvérezni ? A trónok s a trónokat föntartó állam- hatalmak tétlenül nézik a világrendet fölforgató, hatalom és tekintély ellen támadó törekvéseket s ez alatt a testvériség, egyenlőség, szabadság humánus és szépen csengőbongó frázisának hangoztatása mellett nyílt összeesküvést szőnek a fönnálló rend ellen ; ledöntik a tekintélyeket, vallásgyülöletet keltenek, osztályharezot idéznek elő s a meddig csak sötét szellemük elér, megmételyezik a gyarló lelkeket s nevelik a király-gyilkosokat-. Vájjon meddig tűrik még a nyílt lázadást, mely mindegyre veszedelmesebbé válik, mely miként a tűzláng, miként a piszkos .áradat s a ragályos döghalál, elhatalmasodva őrülten terjed tova s romboló hatása föltartóztathatatlan ? Vagy hogy a kor szelleme ez, mely előtt tehetetlenül áll minden földi hatalom; amely eltipor, elseper mindent, a mit útjában ér s átalakítja a világot? Jöjjön, aminek jönnie kell; de tétlenül nem nézhetik tovább az államok a nép salakjának forrongását, a nyílt összeesküvést. Az anar- kizmu8sal le kell számolni. Jobb előbb, mint utóbb. Itt csak rendkívüli intézkedések s könyörtelen szigorral végrehajtott erőszak segíthet. Minden olyan törekvés, mely a fönnálló rend ellen támad, megsemmisítendő s e törekvések hívei tüzzel-vassal irtandók. Mentői tovább marad a zsarátnok hamu alatt, annál veszedelmesebbé válik; ki kell hányni vetni a hamu alól; hadd vessen lángot: akkor lehet hozzáférni, akkor lehet eloltani. Luccheni gaztette után azt hittük, hogy az összes európai államok egyöntetű intézkedéseket léptettek életbe i hadat üzennek az anarkizmusnak. Azt hittük, hogy minden államban kimondja a törvényhozás, hogy a fennálló államrend ellen akár szóval, akár írással, akár cselekedettel vétók: összeesküvőknek tekintendők s halálbüntetéssel suj tatnak. A humánizmus és liberálizmus szent nevében elmaradtak a rendkívüli intézkedések; de a Azóta sok munka jelent meg ez érdekes országról, sok utas jött meg onnan s mindany- nyian gazdagították ismereteinket e népről. Megismertük beléletét, szokásait s talán leginkább művészetét. Ma már megdönthetetlen tény, hogy a japáni a világ első diszitö művésze. Teljesen uralkodik az anyagon, a formán és a diszités motívumain. Keze a legbiztosabb, szeme a legélesebb, képzelnie a leggazdagabb s nincs európai munkás, ki vele e tekintetben mérkőzhetnék. A japáni művészet legjellemzőbb vonása a symetria teljes hiánya. Azé a symetriáé, mely a mi képzelmünket békóba veri, lenyűgözi, kezünket, lábunkat megköti, elannyira, hogy csak nagy bajjal tudunk az elcsépelt motívumok taposó malmában közbenjárni. A második jellemző vonása az anyag isme rete és észszerű felhasználása. A harmadik s talán ez az, a mi az európaiak lassan járó képzelő tehetségét legjobban megkapta, az örökős változatosság. Párját nagyon nehéz bárminek is megtalálni Japánban s műtárgyaiknak még aj legcsekélyebbje is unikum. A japáni művészet egyaránt kitűnő és jel- lemzetes növények, állatok és emberi alakok re- produkeziójában, bár ez utolsók hátránya a mi szemeink előtt az, hogy nem barátkoztunk meg kellőleg a japáni arcz formájával és kifejezéssel s a japáni öltöny ismeretét tisztán teaskatulyákról vagy papirlegyezőkről szereztük. Természetes, hogy a japán-rr.üvészet egész másként fejlődött, mint a mienk. A japánira nem is illenék a „szabad művészet“ kifejezése. A művészek voltak ott a társadalom leginkább megkötött, de talán legboldogabb lényei is, ha a boldogság egyértelmű a gondtalansággal, ök sfcocziálizmus, anarkizmus tovább terjed s a királygyilkosok száma szaporodik. Az összeesküvők fenhéjázó hetyke dölyffel, piros nyakkendőkkel, jelvényekkel, kihívó módon járnak közöttünk s a jogegyenlőségre hivatkozva erőszakoskodnak, követelnek, piszkolódnak, gyalázkodnak s az államhatalom szemet huny a lázadók előtt. Hisz ezek forradalmárok, a kik rombolni akarnak s csak afc okból nem tört ki eddig a tettleges támadás, mert még nem érkezett el rá az alkalmas pillanat. Összejöveteleiken, gyűléseiken, sajtójukban vakmerő nyíltsággal hangoztatják römboló szándékaikat s az elégedetlen, sorsával meghasonlott népek táborát pártütésre, forradalomra szítják. S az állam-hatalom tűri a lazítást, nehogy a szabadság valamiképen csorbát szenvedjen. Nem jól van ez igy! A szabadság csak alsóknak való, a kik nem élnek vele vissza. Humanizmusra, emberséges elbánásra csak epaberek tarthatnak igényt; de vájjon azol is emberek, a kik Erzsébet királyasszonyunkat vagy most Umbertó olasz királyt meggyilkolták ? Vérszomjas vadállatok, melyek emberséges bánásmódra nem érdemesek. Mentői tovább késik a vérpad, melyet a^ összeesküvők számára állítanak; anná több ártatlan vért kivan majdan áldozatul ? leszámolás. Ne késlekedjünk. Ha vannak az elégedetleneknek méltányos és jogos igényeik: állják meg az államhatalmak haladéktalanul; de ha túlzottak a követelések s terrorizmussal, erőszakkal akarják kivívni azt, a mi őket meg nem illetheti: habozás nélkül érvényesítse az állam hatalmát s teljes erővel éreztesse tekintélyét, a mely maholnap illu- zoriussá válik, ha az elégedetlenség nyílt összeesküvésben, nyílt forradalomban lobogtatja vörös zászlóját s koronás fők leöldözó sével tartja diadalait. Az osztályhareznak véget kell vetni; < szocziálizmussal, anarkizmussal le kell szá molni : akármiképen végződik is a leszá molás mert a helyzet most már tűrhetetlen, a szabadság szarvakat növesztett. mindannyian egy nemes ember személyéhez vol tak kötve, ki rangjához mért udvart- tartott 3 ez udvar személyeit képezték a művészek, számra nézve annyian, mennyit megbirt a dix daimio (főnemes) erszénye. A dúsgazdag Satsuma-i Ka- ga-i és Hizeni herczegek körül a művészek egész légiója zsibongott: porczellán-festők, kardmüve- sek, lakkozók, szépirck, festők, szobrászok stb. Valamennyije apáról fiúra ott élt a vár valamelyik házikójában évenként bizonyos mennyiségű zsírt, halat, sót, lisztet, teát és rizspálinkát ; a mesterséghez szükséges anyagokat és eszközöket és egy nagyon, de nagyon csekély összeg pénzt. Da a munkáját nem is sürgette senki. Nem véve számba az udvar részére eszközölt javításokat, uj dolgot csak akkor kellett csinálnia, ha tetszett, ha képzelő tehetsége talált érdekes formát, vagy tárgyat s hangulata is megjött a munkába belekezdeni. Akkcr sem sürgették soha, de ha egyszer megkészitette munkáját jónak és szépnek kellett lennie, mert a művészetet a japáni intelligenczia nem csak méltányolja, mint nálunk divatból, de érti is és meg is tudja ítélni. így történhetett csak, hogy a japáni művészet, — különösen a múlt századokban, — arra a tökélyre emelkedett, a melyről mi most, a nagyban való gyártás és a gyors munka korszakában már nem is álmodhatunk. Innen az a roppant szoliditás, vagy mint a2 angol mondja: finish = befejezettség, mit különösen a régi japáni fegyvereken és lakkmüveken észlelhetünk. A lakk jósága ugyanis arányosan emelkedik az idővel, mit az egyes rétegek szárítására fordíthattak. Hitelesen bebizonyittatott némely apró dobozról, mely öt-hat köbcentiméternél nem nagyobb, hogy a munka megkezdésétől befejeztéig hetven esztendő telt el s nagyapa, fiú és unoka T a n S g y> Iskolai értesítők. IV. — A szarvasi áll. segélyezett ág. ev. főgimnázium. — Vármegyénkben, sőt az egész magyar alfőldön még mindig a. szarvasi egyike a legrégibb gimnáziumoknak. Úgy szólván az ország szivében a magyarlakta síkság kellő közepén elhelyezkedve kezdettől fogva egyik legkeresettebb gyülőhelye volt a magyar ifjúságnak. Kulturális működésének szálai elvezetnek az ország legtávolabb eső vidékeire is. S daczára annak a rohamos gyarapodásnak, melyet hazai középiskolázásunk, ha csak a közel múltban felállított gimnáziumok számát tekintjük is, a jelenben elért, a szarvasi főgimnázium a mai napig megmaradt annak az előszeretettel látogatott főiskolának, a mely a múltban volt. Ennek a körülménynek okát abban a szellemben keressük és találjuk meg, mely a szarvasi gimnázium ódon falai között honol s onnan messze vidékekre szétárad. A szarvasi főgimnázium tősgyökeres magyar iskola. Abban a nehéz időben állíttatott fel, mikor a magyar nemzeti érzületnek, a hazafiul erényeknek egyedüli istápolója, jól védett refugiuma az iskola volt. Ilyen főiskola volt a szarvasi. Azok közé a történelmi múlttal bíró gimnáziumok közé tartozik, melyek a magyar nemzet szomorú viszontagságai között, az elnyomatás korszakában a nemzeti művelődés végvárai voltak. Falai között mindig odaadó, lelkes ápolásban részesült a hazafiság s a nemzeti kultúra. S ezt a szellemet, mely a mostani, idegon formák után szervezett középiskolában ilyen pregrans módon aligha található fel, a szarvasi főgimnázium féltékenyen megőrizte s terjeszti a mai napig is. A középiskolázás fejlődésével, a modern paedagogiával neki is lépést kellett tartania, hogy kivívott helyét megtarthassa; de ezt a procedúrát kiállotta minden lényegesebb rázkódtatás nélkül. Sok történelmi nevezetességű iskolánk már C9ak a múlté, vagy csak tengődik traditióin, mert nem birta ki a versenyt az újabb szervezetüekkel. De a szarvasi erőteljesen fejlődik tovább, sőt a legutóbbi évtizedben az elsők közé küzdötte fel magát. S ezt e renaissance-kor- s/.akot, mert bátran ennek nevezhetjük az utolsó 30 évet középiskoláink életében, megérte a nélkül, hogy a régi időkből származó specziális vonásait teljesen levetkőzte volna. Értem ej régies magyar speczialitásokon az iskola keretén belül fennálló institucziókat s a közszellemet. Ritka helyütt az országban van meg az az igazi magyar diákélet s az a fesztelen, bizalmas viszony tanárok és tanulók között, mint Szarvason. S ennek kizárólagos fentartói és élesztői azok a jótékony és művelődési szervezetek, melyek ott a diákság kebelében feunállanak. Ezek azok az érintdolgoztak rajta az idő alatt. De persze az idő Japánban is pénzt ér, ha nem is annyit, mint nálunk, s igy az ilyen remek ötszörös arany- súlyát is megéri, ha egyáltalán eiadó. Tartósságáról pedig bizonyságot tehet az, hogy olyik három-négy évig hevert a tenger fenekén s a midőn felhozta a búvár, olyan volt, mintha soha sem lett volna vizben. A japáni vagyonához mérten a legbuzgóbb s a legszakértőbb gyűjtő. A legszegényebb polgárház mellett is mindenhol ott van egy kis tüz- mentes raktár, melyben a családnak öt-hat nemzedéken át szerzett ritkaságait tartogatják. De a japáni nem szereti összehalmozni műtárgyait szobájába, mert igen helyesen úgy gondolkozik, hogy egy festmény minek gyöngítse egy szép bronz, vagy lakk hatását, mikor egyik nem hasonlítható össze a másikkal, ók fönntartják a szoba egyik részét a müdaraboknak s ide rendszerint elhelyeznek egyet, soha többet. így egy hétig a ház urai s ismerőseik egy szép festményben gyönyörködnek, azután bronz-szobor kerül helyibe, melyet ismét egy laklAállvány, vagy elefántcsont-faragvány szőrit ki, mig végre, ha a kincstár kifogyott a nóta újból kezdődik a régi rendben. Az európaiasságot affektáló nagy urak, kik megjárták már Párist, Bécset és Londont, mint követek, hivatalnokok, vagy tanulók, részben szakítottak már e régi jó szokással s egész mü- kereskedéseket állítanak fel szalonjaikban, a mi bántja a szemet is és kizökkent bennünket a művészeinek e naiv, nyugodt csodálatából. Persze ök nem tudják, mi az európai czivilizáczió- ban és müismeretben a jó és helyes, de átveszik azt éri bloc konkolyostól együtt s utódjaikra bízzák a rostálást.
