Békés, 1900 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1900-01-28 / 4. szám

felügyeletet gyakorló megyei íőorvos mellett egymaga végezte az akkor még kicsiny és primitívebb berendezésű intézetnek vezeté­sével és orvosi szolgálatával járó összes teen­dőket. A vármegye akkori közkórházának hiányait minden téren felismerve, a fiatal orvos nagy ambiczióját helyezte a közkórház oly arányú kifejlesztésébe, hogy az a humanizmus és egészségügy követelményeinek megfeleljen. A dicséretre méltó buzgalommal vezetett köz­kórházat a szerencsétleneknek mindig nagyobb száma kereste fel, úgy hogy a felismert szük­ségből folyó sürgetéseinek nagy része van a kórház akkori kibővítésében. Pár év alatt azonban az így megnagyobbított kórház sem volt képes befogadni a jelentkező betegeket, kik közül a legtöbbet azonban nem utasít­hatván el, csakhamar bekövetkezett az intézet túlzsúfoltsága és ennek következtében a be­tegek helyes kezelésének hátrányára elhárit- hatlan nehézségek és bajok merültek fel. Annak idejében részletesen ismertettük azon szakszerű jelentéseket, melyekben a már igazgató dr. Berkes Sándor a bekövetkezett és nemcsak a kis megfigyelő osztályon de az intézet egyéb részeiben is mutatkozó mizé­riákat a közkórházi bizottság előtt feltárta és a melyekben ezen mizériák megszüntetését és a kórháznak megfelelő valamint a még hiányzó osztályokkal való kibővítését sürgeti. Ezen jelentések és az igazgató agitácziója mellett indult meg a mozgalom a kórház ki­bővítése iránt és ezen mozgalom során kelet­kezett, propagáltatok és vitetett keresztül az a nagyszabású eszme, mely a kórháznak csupán szükséges kibővítésén túl egy a meg­levő törvényhatósági kórházaknál nagyobb arányú és teljesen modern berendezésű kór­háznak és ennek kebelében külön egy 300 beteg befogadására képes elmebeteg osz­tálynak létesítésére vezetett. És a mikor a lokálpatrióta büszkeségével, az emberbarátnak örömérzetével megvalósítva látjuk ez inté­zetet, nem feledhetjük el, hogy annak, fejletlen korától fogva dr. Berkes Sándor volt egyik gondos ápolója, lelkes munkása, ki kezdettő! végig és még ma is nap nap után a leg­nagyobb ambiczióval és odaadással dolgozott és dolgozik azon, hogy a vezetése alatt álló intézet nemcsak arányára, de a modern huma­nitárius kivánalmaknak mindenben megfelelő mintaszerű berendezésére és vezetésére nézve is az ország első vidéki intézete legyen. Hogy ez a legteljesebb mértékben sike­rült is fáradozásainak, annak klasszikus ta­núja maga a fennálló és az egész országban mintaként feltüntetett intézet és bizonyító elismerése a most igaz érdem szerint elnyert legmagasabb kitüntetés. Örömmel konstatáljuk, hogy dr. Berkes Sándor a közkórházon kívül is fáradhatat­lan ügybuzgalommal és sikerrel működik az egészségügy előmozdításán és pedig nem­csak mint kiváló és igen keresett orvos, ha­nem különösen a társadalmi tevékenység terén, mely téren mindenkor ott látjuk a legszor­galmasabb munkások sorában. Itt említjük 'főleg azon érdemeit, melyeket a legújabban megnyitott lelenczintózet létesítése és veze­tése körül szerzett, a mely intézet eddigi szemével. Az ajtón fehér pillék jöttek utánnal midőn a férfi fejét simogatta, a kezére szálltak! A leány elkergette őket, azután eltolta magától] a férfit s betette az ajtót. Gyertyát gyújtott s midőn ledobta kendőjét, fűzőben és alsószoknyá­ban állt Vukovics előtt. „Szép vagyok?* — kér­dezte, miközben egy selyemszallagot rántott meg a fűzőn. Teljesen erkölcs nélkül való volt, nehéz alkoholista és morphinista. Ha odaát a szekré­nyében néha kutattak volna, üres rumos üvege­ket és kék morphiumos üvegcséket találtak volna. De az éjszaka költészete csakúgy körül­csókolta vállát, mint a legtisztább hajadonokét. Vukovics egy őrült rántással ültette ölébe a nagy karosszéken. Az óra halkan ketyegett tovább. Éjféltájt egy halk, de dermesztő sikoltást halla­tott a leány. — Vukovics, az üvegemet . . . otthon felej­tettem . | . Szent Isteni . , . Az erdész felugrott s az ágyra emelte a vonagló leányt. Sohasem látott még ilyet. Marietta felhúzta vállait | va­lami félig halálra rémült, félig mosolygó arczczal kapkodott levegőért, mig karjait egészen elhaltan lógatja alá. „Az üvegemet hozza el!“ — dadogta s minduntalan lecsukta a szemét. „Ne frottiroz- zon, nem használ semmit.“ Az erdész ijedten s kimerültén nyúlt a vizeskorsó után, hogy meg­locsolja a görcsökben fetrengő leányt. „Nem, — pihegte a leány — az üvegemet hozza el, a morfiumos üvegemet, mert mindjárt meghalok, Vukovics. . . . Mindjárt az ablak mellett van,. . . jobbkéz folől. . . egy asztalkán ... kicsiny, nehéz tokban ... a kulcsa nálam van, az alsószoknyám zsebében . ..“ — Rögtön hozom — dideregte Vukovics és begombolta a kabátját s kirohant a sötét parkba. A kastély elején egy kiugró szabad lépcső- ház vezetett fel a magas földszintre, de Vukovics arra hiába került volna; nem juthatott be a csu­kott ajtón. Keresztülfutott a holdsütötte kavicsos utakon s egyenesen a legszélső ablaknak tartott, ahol először pillantotta meg Mariettát. Ott föl­ugrott a souterraine ablakpárkányára s magasra nyújtotta karját, hogy az ablaktáblát behajtsa í aztán fölkapaszkodhassék. De az ablak nem en­sikereiben nagy része van az ő lelkes és minden téren folytatott agitálásának. Közpályán működő férfiak munkálkodá­sának legszebb és teljes önelégedést nyújtó eredménye: e munkálkodásnak legfelsőbb áelyről jövő elismerése, melyet csak tetézni tud, ha az elismerés meg van osztatlanul azon körben, mely a kitüntetett működésé­nek közvetlen tanúja. Hogy pedig az általá­nos elismerésnek mindkét kitüntetett osz­tatlanul részese, annak bizonyítéka az az általános jóleső örömérzet, mely a kitünte­tések hirót mindenütt fogadta. Ennek az örömnek kifejezése, ennek az elismerésnek tolmácsolója ezen czikk is, melynek végén mindkettőjüknek minden hasznos és szép ügy javára szívből kívánunk erőt, egészséget és boldogságot. Tisztelgések az alispánnál. A kitüntetéseknek gyorsan elterjedt hírére a gratulácziók özöne érkezett a kitüntetettekhez. A vármegye tisztikara csütörtökön délután 6 órakor a vármegyeháznál gyülekezett, élénk óváczió- val fogadván a körében megjelenő dr. Berkes Sándort, honnan a vidékről akkor haza érkezett alispán laká-. sára vonult, hogy őt üdvözölje. A tisztikar vezetésére dr. Lukács György főispán vállalkozott, aki nagy­szabású beszéddel üdvözölte az alispánt, rövid kivo­natban a következőket mondván: Szónok az alispán taouságtételére hivatkozott, hogy ő mindig kellő tiszteletben tartja a hatásköröket és ha most mé­gis átlépi hatáskörét és a vármegye tisztikarának vezetésére vállalkozik, annak oka az az igazi öröm, melyet az alispán érdemeinek szép kitüntetése al­kalmából ő a tisztikarral együtt érez. Tudomására hozza ezután az alispánnak a kitüntetést. A tevé­kenységi ágak hosszú sorozatából, amelyet az alis­pán ellát, egyet, a közegészségügyi téren szerzett érdemeket emel ki a kitüntetés, de köztudomású, hogy őzen kívül is a hivatali és társadalmi tevékenység minden mezején kifejtett munkálkodásával rászol­gált az alispán a kitüntetésre. Szépen csoportosítva sorolja itt fel szónok mindazon alkotásokat, melyek az üdvÖ7Öltnek alispáni működéséhez fűződnek. Mi­kor mindezen kiváló érdemekért a felség kegye megjutalmazá, akkor működésének közvetlen tanúi és a munkában részben osztályos társai és érde­meinek azok teljes értéke szerint való elismerő!, a tisztikar siet elsőnek vezetője üdvözlésére. Ennek az üdvözletnek, a kitüntetés felett érzett ötömnek, mindnyájuk tiszteletének és szeretetének tolmácso­lásával kívánja, hogy a mindenható az alispánt raunkakedvének és munkabírásának, erejének teljes­ségében kedves családjával együtt sokáig tartsa meg. A tisztviselők lelkes éljenzésétől többször meg­szakított és kisért szép beszédbe az alispán meg- indultan válaszolt. Hálás köszönetét fejezi ki tiszt­viselő társainak vonzalmuknak impozáns nyilvání­tásáért, mely őt meghatja és a melynek kedvességét fokozza, hogy annak kifejezésére a vármegyo fő­ispánja volt kegyes vállalkozni. Alkotmányos mo* narchiákban a polgári érdemek kitüntetésének for­mája a felségtől jövő kitüntetés, mely azonban csak akkor lesz teljes értékűvé, ha ahhoz a polgártársak elismerése is járul. Működése és szerény érdemei fölött való ily általános elismerés első jelenségének tekinti a mostani szép üdvözletét, amely annál inkább becses előtte, mert működésének közvetlen isme­rőitől, munkatársaitól jön. Utal arra, hogy a vár­megye közigazgatásának pár év előtt mily rósz hire volt és büszkén hivatkozik rá, bogy ma a vármegye közigazgatását általában mintaszerűnek ismerik. Hogy ezt a csorbát ily rövid idő alatt ily fényesre sikerült kiköszörülni, az csak a tisztikar együttes és buzgó munkálkodásának köszönhető. Ezekért a közös mun­kával szerzett érdemekért neki, mint a tisztikar fejének személyében az egész tisztikart érte ez a mostani kitüntetés. Ezt ő így tekintve megtartja gedett, a závár belülről* rá volt fordítva. Vuko­vics meg volt lepve. Egy pillanatig hallgató­zott s a rét felöl mintha kocsizörgést hallott volna. Azután leugrott a gyepre, s kétségbe­esetten bámult a kastélyra. Ekkor észrevette, hogy középen a negyedik ablak félig nyitva van ; eszébe jutott, hogy Marietta bizonyosan onnan lépett ki a közeleső lépcsőkre; lehetségesnek tartotta, hogy a leány ezt a szobát gondolta, mert valószínűleg ez is a gyermekek lakosztályá­hoz tartozik. Habozás nélkül felszaladt a lépcsőn, beugrott az ablakon s egy tágas szobában találta magát, a melyről a holdfénynél nem.tudta meg­állapítani, hogy ebédlő-e, vagy szálon. Jobbkéz felől gépiesen kereste az asztalkát, s egy-két másodpercz múlva érezte is egy kerek asztalka körvonalait. Az asztalon egy négyszögü bör- kazettát talált, azt magához vette, I visszaugrott az ablakpárnára. A rét felől ebben a pillanatban kiáltás hallatszott: „Tolvaj 1 Tolvaj !“ s nyomban utánna eldurrant a báró amerikai puskája. Vuko­vics egyenesen a gyepre ugrott s eszeveszett futással tért vissza az erdészlakba. Eközben még egy lövés dördült el, s tisztán ki lehetett venni a báró hangját; „Megállj! Megálljt“ A kastély előtt egész galyakatt szakítottak le a szilfákról a golyók. Vukovics otthon volt. Elreteszelte az ajtót. Odanyujtotta a halálsápadt nőnek a kazettát, de Mariettának már nem kellett az orvosság; nagy­kendőjébe burkolva, reszketve ült az ágy szélén és figyelte a zűrzavaros hangokat odakünn. A fegyverdörrenés és a kiáltások egészen helyre- rázták a megbomlott idegeket. „Vukovics — súgta — adja ide a kazettát. . . . Jézus, hisz ez a korallos kazetta l maga a kis szalonban volt.“ „A gyermekszoba ablaka be volt zárva.“ „Én nyitva hagytam, — bizonyosan jobban van már a bonne, lejött az emeletről s látta, hogy nem alszom a gyermekeknél, ott maradt náluk.“ Vukovics elszédült egy pillanatra. „Hát nem Ön a bonne ?„ — „Szerencsétlen ember, hisz én a báróné vagyok“ — mondta Marietta fuldokolva — “Azt hitte, mert a mióta itt vagyunk, "a gyer­mekekkel járok?“ A ház körül izgatott beszélgetés hallatszott. magának a hálát a legmagasabb kegy adományozója és az azért közbenjáró főispán iránt, az ösztönt és kedvet a további munkálkodásra, a kitüntetést és jutalmat pedig áthárítja tisztviselőtársai mindegyi kére, kiknek támogatáséval sikereket és hasznos eredményeket kivívnia sikerült. Küldöttségileg üdvözölte az alispánt a m. kir. pénzügyigazgatóság személyzete Csák György kir. péuzügyigazgató vezetése alatt, felkeresték üdvöz­letükkel az összes hivatalfőnökök és mondhatni — kivétel nélkül minden tisztelője. Részben távirati­lag, részben levélileg a vidékről megszámlálhat- lan gratuláczió érkezett; az üdvözlők között ott van­nak: dr Schlauch Lőrincz bíboros püspök, Darányi Ignácz földmivelésügyi minister, Zsilinszky Mihály államtitkár, Bezerédy, Lestyánszky, Szterényi, Chyzer min. tanácsosok, dr. Bartóky, báró Malcomes I., dr. Raisz Gedeon, Gailacz János osztálytanácsosok, a 101. gyalogezred tisztikara, gróf Bolza Géza, gróf Almássy Dénes, gróf Wenckheim Dénes, Hegedűs Loránd képviselő, Gaál Jenő és Földes Béla egye­temi tanárok, Pongrácz és Greggus kir. főügyészek, Tabajdi táblabiró, Beliozey István, Salacz Gyula polgármester, a járási hivatalok, a községi elől járók stb., stb. A nagyközönség körében is nyilvánult óhajnál fogva a vármegye tisztikara elhatározta, hogy ki­tüntetett alispánja tiszteletére csütörtökön este a „Komló“ vendéglőben közvacsorát rendez, amelyre vidékiek holnap -délig a járási ■ főszolga bírák utján jelentkezhetnek. A közvacsora népesnek ígérkezik. 795—800/1899. sz. , Hivatalos hirdetés. Gyula városa 1898. évi ház és I., II. osztályú kereseti adó lajstromai a tek. kir. pénzügyigazgatóság által érvényesítvén jan. hó 29-tŐI február hó 6-ig a városi adóhiva­talban közszemlére vannak kitéve. Azon adózók, a kik eme lajstromokban foglalt adónemmel már a múlt évben meg voltak róva, a lajstrom közzétételének nap­ját követő 15 nap alatt, akik pedig most első évben lettek megróva, adójuknak könyvecs­kéjükbe történt bejegyzését követő 15 nap alatt felszólamlásukat hozzám adják be. Gyulán, 1900. január hó 25-én. Dutkay Béla, SÍ 1—1 polgármester. H i r e k. Áthelyezések. Az igazságügyminister Szabó László gyulai járásbirósági aljegyzőt a gyulai tör­vényszékhez, Weinmann Viktor gyulai törvényszéki aljegyzőt a gyulai járásbírósághoz, Zelenka Ottó gyulai törvényszéki aljegyzőt a ráczkevei járásbíró­sághoz helyezte át. „A gyulai rém- kath. főgimnázium érdekében a vallás- és közoktatásügyi miniszter által elrendelt értekezlet, amelyen a minisztériumot dr. Fináczy Ernő osztálytanácsos képviselte, dr. Lukács György főispán elnöklete alatt tudvalevőleg még múlt évi október 29-ik napján tartatott meg. Eme értekez­letről annak idején kimerítő tudósítást hoztunk~~és annak a gimnázium létesítésére vonatkozó kiváló horderejét ismételten is kiemeltük. Dr. Fináczy Ernő osztálytanácsos aki az értekezleten épp oly ügy­szeretettel, mint tárgyilagossággal töltötte be az előadói tisztet, már az értekezleten kijelentette, hogy az ott szerzett impressióiról és értékes ada­tokról a ministernek jelentést fog tenni. Amint érte­sülünk, dr. Fináczy Ernő a gyulai gimnáziumra, vonatkozó eme jelentését még a múlt év foiyamán A báró, aki a tiszttartóyal korábban jött meg a vadászatról, az inas, a kocsis és két lovász- eyerek, akit az istállóból vertek fel, az erdész­lak tornáczára értek. A báró kopogtatott Vuko­vics ajtaján: „Erdész ur keljen föl!“ Vukovics összeránczolta homlokát s nyersen válaszolt: „Ébren vagyok.“ Azzal gyorsan azt súgta Mari­ettának: „Adja ide a kazettát, húzódjon át a kamarába, most elbújt a holdvilág, én fel fogom tartóztatni őket: Ön alkalmas pillanatban lépjen ki a hátulsó ablakon s az istállók felől siessen vissza a kastélyba. Hallom, bogy a lovászlegé­nyek is itt vannak, ott most nyitva van a kapu s aztán úgy tehet, mintha Önt is alarmirozta volna a lárma.“ — „Kérem nyissa már ki“ — kiáltotta odakünn a báró. „Minek?“ — kér­dezte Vukovics éppen olyan nyersen. „A kas­télyban tolvaj járt s az erdészlakba láttuk me­nekülni.“ Vukovics leakasztotta revorverét a falról. „Én voltam a tolvaj“ — mondta az erdész és lassan kigombolta mellényét; „itt van nálam a korallos doboz, amit a kis szalonban felejtettek a kipakoláskor.“ Most a kamara felé fordult, a hol Marietta a félhomályban a falhoz támasz­kodva állt szó nélkül, némán; szomorúan, szerel­mesen bólintott neki még egyet az erdész. — „Annál inkább nyisson hát ajtótl“ — kiáltotta odakünn a báró. „Mindjárt“ — mondta Vukovics s balkezével félrehúzta a reteszt, jobb kezével pedig szivén lőtte magát. Marietta ugyanekkor kúszott ki a rét felé a kamara ablakából. Kívülről bejöttek s az éjjeli mécs mellé gyertyát gyújtottak. Vukovics ott feküdt a föl­dön, kedves fahasábjai között. Feje a saroknak esett, ahol mint valami kis Golgotha-domb emel­kedett egy homokhalom, abba egy fenyőja volt tűzve szobadísznek s a lombok között lassan gomolygott a revorverfüst. A szobában sem violette-szagot, sem asszony-párát nem lehetett érezni ettől a revorverfüsttől. * — Kleptomanikus lehetett 1 — jegyezte-meg a báróné másnap reggelinél. S valóban ezzel a meg nem érdemelt bocsánattal búcsúztatta a környék az igen egészséges embert. a miniszter elé terjesztette; Nátaf alussy Kornél tan­kerületi főigazgató pedig — mint annak idején jelez­tük — a legmelegebben támogat'a a miniszter előtt Gyula városának ogy főgimnázium iránti természe­tes i jogos igényét. Azóta a gyulai gimnáziumi ügy a minisztérium kebelében pedagógiai szempont­ból tárgyaltatott és készíttetett elő, a napokban pedig Wlassics miniszter, tekintettel ama körülményre, hogy a gimnázium csak a biboros püspök által ki­látásba tett évi subvenczió és a Wenckheim Krisztina grófnő által tett alapítvány bevonásával mutat­kozik létesithetőnek, úgy dr. Schlauch Lőrincz bibo­ros [püspököt, mint Wenckheim Krisztina grófnőt erre vonatkozó nyilatkozattételre hivatalosan fel­kérte. Egyházmegyei kinevezés. Dr. Schlauch Lőrincz bíboros püspök dr. Lindenberger Jánost, városunk derék szülöttét a dogmatika s filozófia tanárává'és a szentszéknél a szegények ügyvédjévé nevezte ki. Ügyészségi megbízott. Az igazságügyminiszter dr. Hajós József szarvasi gyakorló ügyvédet a gyulai ügyészség kerületébe a szarvasi kir. járásbírósághoz ügyészségi megbízottul, rendelte ki. Az épülő vashid- Az uj-.körösi vasúti hidat holnap helyezik át a kőpilotákra. Ez a hatalmas és bámulatos technikai művelet egy napig fog tartani s addig a hídnál a vonatközlekedés szünetel. Az üzlet­vezetőség hirdetményt tesz közzé, mely szerint e hó 29 én a 12 órai Nagyváradról jövő és 30-án a 3 órai Nagyváradra- induló vonatoknál az utasok csak át­szállással közlekedhetnek, vagyis a hídnál le kell szállaniok a vonatról és gyalog átsétálni a hid túlsó oldalán váró másik vonatra. Azonképen a posta, podgyász és 50 kilót meg nem haladó gyorsáruk is át,hordással fognak továbbittatni. Választások a vármegyén. Jeleztük már, hogy a vármegyének február hó második felében tar­tandó közgyűlésén töltik be választás utján a meg­üresedett áfvaszéki ülnöki állást és hogy az állásra Sinszky Ferencz árvaszóki jogyző reményű előlép­tetését. — Mint újabban értesülünk, Sinszkynek a pályázatban ellenfele is lesz Szathmáry Sándor árvaszéki nyilvántartó személyében. Az ülnöki, valamint az esetleg megüresedő jegyzői állásra már meg is hirdették a pályázatot és ha az ülnökséget Sinszky nyeri el, helyére dr. Varga Lajos tb. al­jegyző és Hajnal Béla tb. szolgabiró, közigazgatási gyakornokok pályáznak. Mesterképesités. A kőmives-, kőfaragó- és ács- mesterség megvizsgálására szervezett bizottság előtt két gyulai iparos vizsgázott le a héten Nagyváradon, szép sikerrel. Dávid Jakab és Bauer István gyulai kőmives iparosok mindketten jó sikerrel tették le a mesteri vizsgálatot és kőmives mesteri képesítést nyertek. A belső Vásár. Mint lapunk múlt heti számának vásári tudósításában megírtuk, a lóvásárnak élénk­séget kölcsönzött ama körülmény, hogy az angol kormány nehány száz lovat vásároltatott Transz- vaalba szállítás czóljából A lóvásár ennek követ­keztében vasárnap is élénk forgalmú volt, noha a szombati naphoz képest hanyatló árak voltak el­érhetők, különösen a közönséges igás lovaknál. A belső‘vásárról alig érdemes beszélni. Az iparosok nagy része olyannyira nem várt semmit tőle, hogy ki se vitte rá áruit, pedig mindenki rá volna szo­rulva a pénzre. Es az járt jól, aki igy cselekedett, mert az iparosok legnagyobb része a kihurczolkodás költségeit sem árulta össze. A nyersbőrárulásra az idén aránylag kevés áru szállíttatott, de ami áru volt, az szilád és emelkedő árakon talált vevőkre. Nyugalomba vonuló jegyző. Szeghalom község első jegyzője, Kovács Gyula benyújtotta nyugdíjaz­tatás iránti kérvényét a községjegyzői nyugdíjinté­zet választmányához. Helyetteséül a főszolgabíró ideiglenesen Bencze Jánost nevezte ki. Sorozás a vármegyében A folyó évi sorozásra vonatkozó működési tervet az alispáni hivatal a katonai parancsnokságokkal egyetértőleg, össze­állította és | honvédelmi miniszter jóváhagyta. E terv szerint a sorozás az egyes járásokban a kö­vetkező napokon fog megtartatni: Szeghalmon már- czius hó 14-, 15-, 16- és 17-én, Gyulán a gyulai járásra nézve márczius hó 14- és 15-én, Gyula városra nézve márczius hó 16- és 17-én. Csabán márczius hó 19-, 20-, 21- és 22-én, Békésen már­czius hó 24-, 26 , 27-, 28- és 29-én, Gyomán már­czius 31-én, április 2-án és 3-án, Szarvason április 5-, 6-, 7-, 9- és 10-én, Orosházán április 12-, 17-, 18-, 19-, 20- és 21-én. A polgári elnöki tisztet Gyulán, Csabán és Gyomán dr. Fábry Sándor al­ispán, a többi járásokban dr. Bodoky Zoltán fő­jegyző, a polgári orvosi teendőket Gyulán, Csabán és Gyomán dr. Zöldy János főorvos, Szeghalmon dr. Nuszbaum Károly, Békésen dr. Frey Géza, Orosházán dr. Steiner Zsigmond járásorvosok, Szarvason dr. Szlovák Pál tb. főorvos teljesíti. A gyulai Polgári kör február hó 4-én, jövő vasárnap délután 4 órakor tartja ez évi rendes évi közgyűlését a következő tárgysorozattal: 1. Igazgatói jelentés. 2. A számvizsgáló bizottság jelentése az elmúlt évi számadásokról és ennek kapcsán a vá­lasztmány felmentése iránti határozat hozatal. 3. Az 1900. évre szóló költégvetós tárgyalása. 4. Az alapszabályok módosítása. 5. Időközben beérkezett indítványok tárgyalása. />. Tisztujitás. Az alapsza­bályok módosítását — a napokban tartott választ­mányi ülés aként javasolja, hogy az elnök ne csak a köz-, hanem a választmányi üléseken is elnö­köljön, utalványozási, joga azonban a kör igazgató jának legyen, A gyulai ném9tvárosi olvasókör ma délután 3 órakor rendes évi közgyűlést tart következő tárgy- sorozattal : 1. Elnöki jelentés a lefolyt évről, 2. szám­vizsgáló bizottság jelentése, 3. 1900. évi költség­vetés, 4. Indítványok, 5. tisztujitás. Az újvárosi olvasókör mai hangversenynyel egybekötött tánczvigalma, — melynek programmját lapunk múlt számában közöltük, — előreláthatólag nagy közönség érdeklődése mellett — fog lefolyni a kör helyiségében. Növeli a hangverseny külön­ben is. érdekes programmját azon körülmény, hogy azon dr. Berkes Sándor, közéletünk most kitünte­tett kedvelt alakja is fölolvas. Az érdekes estélyre njolag is felhívjuk a közönség figyelmét. Állandó árúcsarnok Orosházán.' Dr. Lukács György főispán és Thék Endre nagyiparos kezde­ményezésére életrevaló terv- van megvalósulóban Orosházán, nevezetesen állami költségen, mintegy 70—80000 forint költséggel nagy kétemeletes árú-

Next

/
Thumbnails
Contents