Békés, 1900 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1900-05-27 / 21. szám

tés ezen része, mely az öntözés létesítését a közel jövőbe helyezi kilátásba, szószerint a következő:

„A törvényhatóság 1895. évi őszi közgyűlésén azon indítványt tettein volt, hogy megterem tendő megyénkben az intensiv mezőgazdálkodás alapfeltételeit, készíttessük el a megyében a legkönnyebben létesíthető öntözések terveit, s e tér vek alapján indítsunk akc/.iót a mezőgazdasági öntözéssel való belterjes gazdálkodásnak, — mire, e vízben gazdag megyében, dúsan kínálkozik az al- kalotn — meghonosítására, s ekként a jelenleg egyoldalú megtermelésről az intensiv gazdálko dásra való áttérésre. •

A törvényhatóság magáévá tevén indítványomat, 501.—95. bgy. sz. a. felirt a földmivelésögyi miniszter úrhoz, hogy kultúrmérnökei által elkészíttetni kegyeskedjék, e őzéiből a megyében legalkalmasabbnak látszó öntözés terveit.

Darányi földmivelésögyi miniszter ur készséggel támogatta a megye közönségét ezen törekvésében s már 1896. év julius 31-én kelt 97033.—96. sz. leiratával értesítette a törvényhatóságot, hogy utasította az aradi kultúrmérnöki hivatalt, miszerint az Előviz-csatorna egész környékének — mely az öntözésre legalkalmasabbnak látszik — terep- felvételével dolgozzon ki egy tervezetet e vidék lehető öntözésére nézve.

Ezóta állandóan folynak e téren a tanulmányok és nem ernyedett folytonos munkássággal, vitetett előre a megye törekvésének megvalósító munkája.

S ime, öt esztendei munka után a végleges tervek készen vannak s elérkezett a létesítés föladata.

A múlt hóuap 18-án kelt 7492. sz. leiratával küldötte le hozzám a nagyméltóságu földmivelés- üo-yi miniszter ur a műszaki tanács által elfogadott általános és részletes terveket és költségvetéseket, melyek az egész Elővizcsatorna környékének bel- vizszabályozási és öntözési terveit ölelik fel s melyek egyszersmind a végrehajtás útmutatásait adják meg a nagyszabású tervezet megvalósítására.

Az öntözés csak lecsapolással kapcsolatosan lévén létesíthető, — mert a folyóból kivezetett vizeket az öntözés után medrükbe visszavezetni is kell — a tervezet kapcsolatba hozatott az „Alsó- fehér-körösi- és belvizlevezető társulat“ belvizleve- zető, vagyis lecsapolási terveivel, a mely tervek éppen ez indokból a vizhasznositó tervekkel szükséges összhang érdekéből az öntözési általános tervekkel együttesen készíttettek el s egyszersmind a földmivelésügyi miniszter ur a nevezett társulatot szólította fel a tervek végrehajtására.

Tényleg a vizszabályozó társulatnak leghiva- tottabb feladata a keretébe tartozó birtokosok földjeinek az ártól való bevégzett megvédése után azokat a belvizektől is mentesíteni s végül jövedelmezőségüket — a társulat erősségére, tagjainak vagyono- sodására — fokozni.

Nem is lehet kétség a fölött, hogy az Alsó- fehér-körösi társulat, melynek árteréhez tartozik az Elővizcsatorna egész környéke, ezúttal is készséggel és újabb tevékenységének közhasznú voltát méltató előrelátással ragadja meg az alkalmat magas feladatai előbbrevitelére s közgyűlésében már legközelebb elhatározza a feladatát képező belvíz

oldenburgi herczeg özvegye Budán időzött, a Margitszigeten- nagy ünnepséget rendeztek tiszteletére s ott Bihari oly hévvel játszta a ma gyár tánczokat, hogy a krónika szerint azok is, kik már sokszor hallották, úgy el voltak ragadtatva, hogy nem tudtak tánczolni.

Érdekes az is, a mit a Bihasri czilinder- kalapjáról beszéltek. Bihari bandájában volt ugyanis egy, mindenki által megbámult 9—10 éves gyermek, mint kontrás. Ez mindig körül- hordta Bihari kalapját, két kézzel fogván azt meg s telve hozta mindig vissza, hogy szinte görnyedezett súlya alatt s a kalap térdeit verte. A gyermek rendre hajtá meg magát az ország nagyjai előtt.

— Jól van kis Bihari — mert mindenki Bihari fiának tartotta — mondd meg apádnak, hogy a nóta igen szép volt.

De a Bihari dicsőségének is vége lett egyszer, mivel 1824-ben Hatvan és Gyöngyös közt feldőlt kocsija alá került, mely balkezét örökre bénává zúzta. Nem is tudott többé hegedülni. Társai elhagyták s ő végső nyomorba sülyedt. Unokájával járt koldulni egykori ismerőseihez, de a néma muzsikusért többé senki sem lelkesedett. Elkeseredésében ivásnak adta magát, mig 1828. április 26-án a köszvény és vizkór szabadították meg a nyomortól. Temetése nagyon megható volt: hideg, havas esőben 300 czigány levett kalappal kisérte ki a temetőbe. Jelenleg a Bihari sírja a ferenczvárosi temető exhumálása következtében elenyészett.

Bihari hires utódja a debreezeni Boka Károly volt, a ki a 30-as és 50-es években az ország legjobb czigány zenésze. Nagyhírű bandája 24 tagból állott, közöttük több vadászkürttel és tárogatóval ellátott zenész. A nyírség akkori földesurai, mint Józsa Gyuri, Becsky Bandi, Csernovics Péter, Ibrányi Feri személyes barátságukkal tüntették ki őt olyannyira, hogy

szabályozásnak a miniszteri tervek értelmében valói olyatén foganatosítását, mely egyszersmind alapja, alkalma lehet — a társulatnak kétségtelenül későbbi feladatát képezendő — vízhasznosítás, az öntözés megvalósítására is.

S ekként rövid időn belül remélhető, hogy az arra leghivatottabb factor, a társulati érdekeltség részéről létesíthetnék az Előviz-osatorna környékén legintensivebb gazdálkodás, az öntözés alapvető munkálatai s azok nyomán megyénkben a mesterséges termelés dús viránya, a gazdagodásnak eddig nem is ismert újabb forrása fakad fel, egyelőre az Előviz-csatorna mentén s később a megye más terein.

Azt hiszem, nem lesz érdektelen a megye közönsége előtt röviden ismertetni a szóban forgó terveket:

A tervezetnek alapeszméje, hogy az Élővíz- csatorna mindkét partvidéke belvizeinek levezetésére ezen csatorna gerlai mellékága használtassák fel, mely a vészéi hídtól a békési határig ágazik el a Csabán keresztül vonuló főágtól, A belvizek levezetése aképen terveztetik, hogy a balparti belvizek egy a vészéi hídnál az Elővizcsatorna medre alatt lefektetendő syphonnal vezettessenek a kellőleg kimélyitendő gerlai ágba és azok az Elővizcsatorna békési szakaszába. Ez által lehetővé válik, hogy a csatorna gyula-csabai fŐBzakaszában a beömlési zsilipnél létesített Poirer rendszerű duzzasztó segélyével oly magas vizoszlopot lehet előállítani, mely az Élővíz-csatorna mindkét partvidékének öntözésére megkivántatik.

Ugyanis a duzzasztó segélyével a Fehér-körös legalacsonyabb vizáilása mellett is 3—4 köbméter vizet lehet az Elővizcsatornába vezetni, melylyel — ha a társulat az alsó torkolati gőzszivattyut ez irányú jogerős elhatározásához képest beállítja — mindenkor friss élővízzel láthatja el Gyula, Csaba és Békés városokat, és még elég viz marad az öntözésre is. Ekként a csatorna ily teljes berendezésével a megye három nagy községének egészségügye s vidékének mezőgazdasága mozdittatik elő. E tervezet fontos Gyula városára nézve még any- nyiban is, hogy a város belterületén összegyűlendő csapadékvizek csakis a tervezett lecsapoló csatornának segélyével vezethetők le, se e tervezet végrehajtása nélkül a gyulavárosi csatornázás teljes eredményű nem lehet; fontos továbbá annyiban, hogy az Előviz-csatorna Gyula, Csaba városok közötti szakaszától délre fekvő nagy kiterjedésű területek (Pejrét, Tavasz-rét stb.) csakis ezen csatornák segélyével mentesithetők s általában a tervek foganatosítása által 63,000 kath. hold föld adatik át a kultúrának.

A belvizlevezetés hálózatának elkészítése 131300 frtra terveztetett, e mellett az öntözési berendezések költségei meg a kivezetőcsatornák, (jl tók és zsilipek költségeivel stb. fognak emelkedni.

Az öntözés eredményességét gyakorlatilag bemutatandó s ennek hasznosságát még az általános tervezet végrehajtása előtt feltüntetendő: még 1898-ban felkértem Csaba községet arra, hogy minta-öntözőtelepet létesítsen határában. E mintaöntözőtelep tervei is elkészültek, személyesen tárgyaltam meg annak ügyét a földmivelésügyi miniszter úrral s a telep berendezése még e nyár folyamán államBegélylyel foganatosítható leend.

együtt jártak vadászgatni Bokával, a ki aztán talán az egyetlen czigány volt Magyarországon, a kit még a nagyurak is magáztak. A 4o-es évek fiatalsága közül ki ne emlékeznék a hires csákói agarászatokra, hol rendesen megjelentek Károlyi György és István gróf, Teleky Sándor gróf, Degenfeld és Almásy grófok, továbbá Csernovics és a Kállayak, a hol Boka szolgáltatta a zenét.

Eközben kitört a 48-diki szabadságharcz, Boka bandája szétoszlott és alig voltak hatan, midőn az augusztusi szerencsétlen csata után áz oroszok bevonultak Debreczenbe. Ekkor kirabolták Boka házát is -s a falon függő, száz aranyat érő kremonai hegedűjét is ellopták ruháival együtt, úgy hogy Boka papucscsal a lábán ment hegedülni Paskievics orosz fővezér városházi lakására. Az ebédnél jelen volt Zichy Ferencz gróf, mostani főtárnokmester is, a ki Haynau fővezértől mint kormánybiztos volt ki- küldve az oroszokhoz. Zichy erélyesen rend- reutasitotta Bokát a „Megvirad még valaha“ nótáért, mire Boka igy felelt:

—. Méltóságos uram, ha már elvitték a hegedűmet meg a vagyonomat, vigyenek el engemet is.

1853. farsangján történt, hogy Becsky Bandi egy ezrest ketté repesztett és a felét Boka homlokára ragasztotta. Azt mondta Bokának, hogy az ezres másik felét is megkapja, ha kitalálja az ő nótáját. Boka izzadt és még azt is eljátszotta, a mit a nagyapjától hallott. De egy óra alatt mégis megkapta az ezres másik felét is s a kitalált nóta nem volt más, mint a »Hej diri dári dongó!“

Boka 1860-ban halt meg s azóta csak az öreg Rácz Laczi volt olyan népszerű,' mint hires elődjei.

Kondoros ünnepe.

A vármegye egyik virágzó községe tartotta fennállásának 25 éves jubileumát a múlt vasárnap. Kondoros, a közelmúlt idők betyárromantikájának góczpontja, a nóta által megörökített hires kondo rosi csárda helyén épült magyar község felé fordult az ország érdeklődése. Lélekemelő, magasztos ünnepet ültek ezen, a régi idők szindús, de haszonnélküli mivoltából a modern czivilizáczió és kultúrának meghódított pusztaságból kinőtt egyszerű falusi házak között.

A község 25 éve alapittatott. Azelőtt poezis- sal tele, szabad levegő susogott végig a kondorosi beláthatatlan pusztaságon, czifra szűrös betyárok és felfegyverzett pandúrok lövései hangzottak éjszakánkat a kondorosi síkon, ma már qiindez mese. Romantikus dajkamese, amin ma már ku- koriczafosztás közben szórakozik a munkához szokott nép, mely igen jól tudja vagy érzi, hogy a szép romanticismus ideje elmúlt s a szépen művelt szántóföldek aranykalászai több áldást hoznak a romantikus, betyárlakta rónaságnál.

Pedig szép volt az a korszak hajdan, mikor a »kondorosi csárda mellett, gulya, ménes ott de- lelgetett“, s ha a nóta szárnyain elkalandozik a lelkünk, valami fájó elmúlás érzete lep meg az áldásos czivilizáczió láttára s minden okos, nemzet- gazdasági szempontból felfogott érvnek daczára is, visszasírjuk a kondorosi csárda romantikáját spe- cziális, nemzeti mivoltunk egy színes emlékét. De ez ma már csak mint emlék-szép.

Kondoros bir ezzel a szép emlékkel.

*

* *

Az ünnep reggel 8 órakor vette kezdetét, a vendégek leránduíásával. Úri hintók, parasztszekerek, lovaslegények, tarka-barka összevisszaságban robogtak le a kondorosi csárda elé és a községházához. A közeli községekből és az egész vármegyéből óriási közönség vett részt a község ünnepén.

Fél kilencz órakor érkezett meg dr. Lukács György főispán és dr. Fábry Sándor alispán, Geiszt Gyula csákói földbirtokossal s a községháza elé hajtattak, hol a Rákóczy indulóval fogadta őket a nemzetiszinü kokárdás rendezőség s Suhajda Antal első jegyző üdvözölte szép szavakkal a főispánt.

Kilencz órakor hálaadó istenitisztelet volt az ev. templomban, mely zsúfolásig megtelt néppel Reviczky László evang. lelkész poetikus, gyönyörű beszédet tartott s a hívek szép alkalmi zsoltárt énekeltek.

Tíz órakor a rom. kath. templomban volt ünnepélyes mise, melyen Bedák Mátyás kondorosi plébános pontifikáit fényes segédlettel. — A mise folyamán Füzek Béláné és Privler Pál gyönyörű „Ave Máiiá“-t énekeltek.

Mise után kezdődött az ünnepi díszközgyűlés

A község jubileumával együtt annak érdemes bírája, alapítása óta az első: Dérczy Ferencz ünne- peltetését is egybekötötték, kinek ez alkalommal tűzte fel dr. Lukács György főispán a király kitüntetését, a koronás arany érdemkeresztet.

A közgyűlésen a főispán elnökölt. Jobbján Dérczy jubiláns biró, Krcsmarik szarvasi főszolgabíró és Suhajda első jegyző, baljánál dr. Fábry alispán, Geiszt Gyula és gróf Bolza Géza foglaltak helyet.

A közgyűlés a községháza előtti hatalmas sátorban tartatott, óriási nép részvételével.

Lukács főispán megnyitván a diszgyülést, következő gyönyörű beszédet mondotta, melynek folyama alatt feltüzte Derczynek a királyi kitüntetést.

Tisztelt képviselőtestület!

Hazafias örömmel engedtem ezen igen tisztelt képviselőtestület meghívásának, melylyel jubiláris közgyűlésének vezetésére felszólított. Szivem igaz örömével foglalom el e pár ünnepélyes perezre a bírói széket, mert hiszen ezt a széket erre az alkalomra nekem Kondoros község polgárainak akarata ajánlotta fel. Már pedig a községi alkotmányos életben a polgárok akarata a legfőbb hatalom s az előtt örömmel és készséggel hajol meg minden hazafi. Készséggel engedve a közakaratnak, a képviselőtestületi közgyűlés elnöki tisztségét erre az ünnepélyes alkalomra átveszem és a mai rendkívüli közgyűlést megnyitottnak nyilvánítom.

Tisztelt képviselőtestület!

Orömünnepe van ma Kondoros nagyközségnek. Minden arezon ünnepi hangulat. Együtt örvend a község társadalmának minden rétege. Az aggastyán, aki férfi korában látta a község születését és most megelégedve szemléli a haladás azon előkelő színvonalán, melyre ez az életrevaló és előre törekvő község szorgalommal, igyekezettel, kitartó munkával ért el. Örvend a meglett férfi, aki kora ifjúsága emlékeire visszatekint és szemei előtt megelevenedve látja az akkori képet, képét a pusztának, mely ma már a kultúra termő földje. És örvend az ifjú és a gyermek, elmerülve a jelen vívmányainak élvezetébe, de képzeletében megrajzolva már a jövő fejlődés nagyobb arányait.

Őszinte öröm hatja át az én telkemet is és mindnyájunkét Kondoros község előhaladásán. Alakult szerény keretekben, óvatos kezdeményezésre és lett belőle élénk, virágzó közület, mely gonddal istápolja és fejleszti hozzátartozóinak anyagi és szellemi érdekeit. Ha vizsgáljuk,, igen tisztelt uraim a szerény kezdeményezés megerősödését, izmossá válását, minő tényezőknek köszönhetjük: polgárainak erényeiben találjuk meg azt az előre vivő, azt a hajtó erőt, mely a községet a felvirágozás útjára terelte. Ahol a vezetők kötelességérzettől vannak áthatva, jó példával járnak elől s ahol a nép szorgalmas, igyekvő, munkás, erkölcsös, istenfélő : ott az eredmény nem maradhat el, a nyugodt, okos, higgadt haladás, a józan fejlődés biztosítva van.

Kondoros községben a vezető férfiak és a nép

egyaránt megfeleltek hivatásuknak. Innen Istennek áldása a községen, a haladás szelleme az emberekben.

Önmagának köszönheti tehát a község előhala- dását. Köszönheti különösen annak az eszélyes előrelátásnak, melylyel vezérlő férfiait megválasztotta és oly egyéneket állított a község élére, akik a közjóért lelkesülnek és a polgárok előhaladásának érdekét viselik szivükön. S a vezetők közül kétségtelenül a legnagyobb érdem a község fejét, köz- tiszteletben álló bíróját, tekintetes Dérozy Ferencz urat illeti, aki nagy szakavatottsággal, rendithetlen munkakedvvel és lelkesedéssel vezeti ennek a községnek ügyeit 25 év óta. Huszonöt év óta ugyanaz a lelkesedés, a közjóra irányzott ugyanaz a nemes buzgalom hajtja át az ő munkás lelkét, az ő finom érzésű egyéniségét, mely küzdelemre és kitartó munkásságra ösztönözte akkor, midőn ennek a községnek alapköveit lerakta.

Ennek a községnek fejlődése, minden mozzanata, haladásának minden nyilvánulása, minden eredménye szorosan egybefügg Dérczy Ferencz önzetlen munkásságával. Példánykép ő, példányképe annak az önkormányzati életben annyira értékes, de annyira ritka önfeláldozásnak, mely saját ügyei hátratételével a közjó szolgálatába szegődik, jutalom, ellenszolgáltatás, anyagi előnyök nélkül.

De mégis. Erkölcsi jutalma van az önök mélyen tisztelt bírójának. Az a közszeretet, az a közelismerés, az a köztisztelet, melyben polgártársai, a község apraja-nagyja részesíti, de részesíti Békésvármegye egész társadalma is. Ily erkölcsi jutalom koronás királyunk (lelkes éljenzés) legmagasabb elhatározása is, a ki kegyes figyelmére méltatta Dérczy Ferencznek közéleti működését és kiváló érdemeit, őt a koronás arany érdemkereszttel legkegyelmesebben kitüntetni méltóztatott.

Ezután a nagy közönség folytonos éljenzése közben a biró mellére felfűzvén a kitüntetés jelvényét, kifejezést adott a főispán örömének a felett, hogy a legfelsőbb kegy megnyilatkozásának közvetítője lehet. Beszéde végén Isten áldását kéri a biró ősz fejére és a községre, kívánván, hogy az ezután is az eddigi irányban haladjon, lakosai pedig legyenek munkásak, erkölcsösek és igaz hazafiak. Végül lelkes szavakkal élteti a királyt, (Megújuló éljenzés).

A beszéd után, zugó éljenzés csillapultával Dérczy Ferencz biró meghatottan válaszolj. Visz- szapillant a község alapítására, melynek ő lett fejévé s meleg köszönetét mond a község vezetésében igaz segítő társai, Geiszt és gróf Bolza birtokosoknak. Meghatva említi, hogy most már búcsúzik a birói széktől s szeretetet visz onnan magával a derék község úépe iránt s végül megköszöni a király kegyét.

Ezután Reviczky László az alapításban tevékeny résztvett, ma is itt jelenlevő Zlinszky Istvánnak díszpolgárrá választását indítványozza, amit hosszantartó egyhangú éljenzéssel fogadott a közgyűlés, mire Lukács főispán kimondta a határozatot, melyszerint Zlinszky István Kondoros első díszpolgárává választatott.

Végül Reviczky László meleghangú köszönetét fejezvén ki a főispánnak, alispánnak, a földbirtokosoknak és a nagyszámú vendégeknek, a főispán szűnni nem akaró lelkes éljenzések között bezárta a diszülést.

Ezután bankett volt a hotellé lett kondorosi csárda udvarán felállított hatalmas sátorban, melyen az összes vendégek megjelentek. — Dérczy Ferencz ünnepelt biró nejét, Paál Paulinát is elhozta a bankettre, ki szintén méltó részt érdemelt az ünnepeltetésből, mert az ő lelkes kezdeményezése és áldozatkészségéből épült föl 1884-ben a csinos kath. templom.

Az első felköszöntőt dr. Lukács György főispán mondotta a királyra, majd megemlékezett Kondoros község és Dérczy Ferencz biró ünnepéről, nemzedékekre szóló példaadónak mondván a község alapítását és felvirágozását s éltette a mintaszerű birót.

Ezután dr. Fábry Sándor alispán emelkedett fel helyéről s poetikus szárnyalásu szép beszédben pillantott vissza Kondoros romantikus múltjára, áldásos jelenére s a község jövőjére ürítette poharát.

Reviczky László a vámegye főispánját, Bedák Mátyás az alispánt köszöntötte fel, Krecsmarik főszolgabíró Keviczkyt és Bedákot, Spett Gyula a jubiláns birót, Torkos Kálmán a nőket. Szirmay Árpád a Kondoros nagybirtokosait, Gróf Bolza Géza éltette Dérczyt, mint gazdát.

Majd az üdvözlő táviratokat olvasták fel. Üdvözletét küldött dr. Schlauch Lörincz, gróf Csáky Ubin, dr. Barabás Béla, Lukács Endre, dr. Szlovák Pál, Veres József, Mázor János, Megyesegyháza községe, Kis Kálmán, Zsilinszky és még többen.

Végül Lukács György a szives vendéglátást megköszönve, a bankett vendégserege a népünnepélyre vonult a piacztérre.

Itt már ekkor együtt állt a mulatság: Több, mint 2000 ember tolongott, zsibongott a téren, a kondorosi százránczu szoknya és selyem viganó, meg az úri öltözetek tarka barkán elegyedtek össze a tömegben.

Huszonöt hatalmas üstben párolgott a paprikás 1500 ember számára. A nép megvendégelésére öt tehenet váztak le és száz nagy kenyeret szeltek föl. A 3 órakor megkezdődött népebéden szabad volt a koszt, aki akart, ehetett a finom illatot párolgó paprikásból s ihatott a csapraütött hordókból.

A lakoma után táncz következett, a nép számára a szabadban, est beálltával pedig a sátorban, az intelligentia pedig a kaszinó termében rendezett kedves tánezmutatságot, melyen igen sokan vettek részt.

Az ünnepségnek még másnap is lett folytatása a kondorosiak részéről, kik s a jelenvolt vendégek nem egyhamar fogják elfelejteni a szép nap emlékét.