Békés, 1900 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1900-01-07 / 1. szám

1-só szám* Gyula, 1900. január 7-én XXXII. évfolyam. Szerkesztőség: Templom-tér, Dobay János keres­kedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij: Egész évre Pél évre . Évnegyedre 10 kor. 5 2 fii, n .. 50 „ L Egyes szám ára 20 fii. Társadalmi és közgazdászat! hetilap Megjelenik minden vasárnap Felelős szerkesztő: HZ ó b. n v i cL. Kiadóhivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza és könyvkereskedése, hova a hir­detések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban. sza­Az év elején. A század, melynek küszöbén állunk, épp úgy mint az apja a harcz százada lesz. De nem a politika, nem a nemzeti hiúság vagy gyűlölködés, nem az államfők szimpá­tiája vagy antipatiája lesz a huszadik zad hárczának szülő oka, hanem az egyén­nek a minden irányban való szabadság utáni törekvése és a népek gazdasága. Harczolni fog az emberiség, hogy minél jobban éljen. A gazdasági erők, az elvonult és az uj sza­badságok fognak surlódni és küzdeni és ki tudja, nem lesznek-e ezek a harczok épp olyan véresek, mint voltak az eddigiek? Mi magyarok még nem vagyunk elké­szülve erre a küzdelemre. De biztos, hogy azért kivesszük a részünket belőle. Amikor a vihar végig zug a tengeren, rengésbe jön a tenger szivének minden atomja. A kultur államok között mégis mi ál­lunk legtávolabb ettől a harcztól. És ezért még nagyon sokat kell dolgoznunk és al­kotnunk, hogy ha majdan ütni fog a nagy óra, önbizalommal és érett felfogással vet-j hess ük magunkat a népek kavarodó árjába.! És ha igy lesz, kell hogy megujhodva ke­rüljön ki a legmesszebb menő szabadsági jogokkal felruházott és gazdaságilag erős és arányos Magyarország a küzdelemből, hogy folytassa hivatott szerepét a világtör­ténelem csinálásában. f Roppant sok a tenni valónk a huszadik században s a nagy munkához hozzá kell já- kte.rJ sTgJss Honpolgárnak, nemzeti­3 égi ö:; hit felekezeti különbség nélkül. Nincs Uíessze az idő, hd^y^mint a nagy kultur- államok, a nemzetisége]^ is átfogják látni, hogy irridentikus törekvéseik sem nem ak­tuálisak, sem nem hasznosak, hanem kárho- ^tc|8 fantomok, melyek a reális boldogulás lehetőségét megnehezítik; sőt kizárják. A gazdasági boldogulás, mint egyedüli aktuális és rvoális ambitiója a XX. század népeinek, oketl is átfogja hatni. A mindenféle pánszláv törekvéseket el fogja nyelii a XX. század viharas tengere, a mint hogy elnyelte a XIX. század a vallási viszályokat; egy lesz a ma­gyar! nemzet abban a törekvésben, hogy min. den jegyes polgára jólétben, jó törvények mint a hogyan a hatodik századbeli naptár-csi- náló barát számította) s a dolog nem ezen for­dul meg, hanem a megszokáson. Úgy szoktuk, hogy azokat az éveket, a melyeknek a két első számjegye egyező, egy századba soroljuk; I700. már tizennyolcadik század, akárcsak i742, De a ki nem igy szokta — hát annak is igaza van. Szóval ezen nem érdemes hajba kapni, s ha ba­rátainkkal nem vesztünk össze a Dreyfus-pörön, vagy időközben már kibékültünk velők, ezért kár volna örökre elvesziteni őket. Mi, a kiknek úgyis édes-kevés közünk van a századhoz, és a világtörténethez, bátran belenyugodhatunk a német császár döntésébe. Ismeretes, hogy II. Vilmos, aki, mint Brennus, vagy Nagy Sándor, a kardjával okoskodik, el- * ^-delte, hogy a huszadik század 1900. január i-én lezdödik. Elrendeli majd egyszer azt is, hogy Pjhagoras tantéte helytelen, hogy Faus­tina szeuéletü voltos hogy Napoleon nem gilt. Es ime a római pápa sem mond neki ellent, pedig úgy látszik, másképen gondolkozik, mert megnnepli a szent évet, a mi annyit je- leic, hogy 1900-at a század utolsó évének tartja. Arómai pápát a történelem Diplomata Leónak foja nevezni. Tanulunk tőle és ne vitatkozzunk ö?Öl a dologról. 9 Érjük be vele, hogy — legalább hivatalo- Sn —- belejutottunk a huszadik századba, s a tsenkilenczedikkel végeztünk mindenkorra. Úgy ttszik, örömmel evezünk át e másik óceánba, nely mindnyájunk közös sírja lesz; örömmel, ;ót lázas sietséggel, mert mintha a német csá­szár ezúttal kardjának fogójával, csak egy meg* ehetősen általános óhajtást pecsételt Volna neg . . . Úgy látszik, untuk már ezt a megviselt izenkilenczedik századot, szégyeltük a fin-de- iiécle-t, s alig vártuk a jobb kort, vagy leg-; lább: a másikat akárminő lesz. Mert az élni ohanó ember türelmetlenül lesi azt, a mi még! lem volt; s mert némi elégtételül szolgál, hogyrj lám, megértük ezt a fordulót is. Ez tehette, hogy *a szegény tizenkilenczedik századot olyan közönségesen leszavaztuk. Nemcsak a német császár ejtette őt el, hanem a közhangulat is. Denique leszavaztuk. Átadtuk a históriá­nak, s gyászkeretbe foglaltuk a nevét. Lehet, hogy nem halt meg egészen, de annyi mintha már meghalt volna. Talán még agonizál, de mi már levettük róla a kezünket. Vége Vig And­rásnak: ideje, hogy elparentáljuk. Persze olyan nekrológja lesz, a minőt érdemelt. Emlékezetét hónapokon át fogja zengeni husz-harmincz zene­kar, ugyanannyi színházban és caffe-concert-ben. Magától értetődik, hogy ez a sok zenekar mind Párisban fog csinnadrattázni. Mert ma még csak ott szokás, hogy revue-ket írnak az eltemetett évekről. A revue igen mulatságos műfaj. Épp oly lármás és épp oly kevéssé tartózkodó, mint az operette; csak nem olyan komoly. Először is: nincs cselekvénye. E helyett van benne egy vé­kony kis alap-ötlet: ez fűzné össze valamelyest a tarka-barka jeleneteket. Ezek a tarka-barka jelenetek az év nevezetes bb eseményeit paro­dizálják, azokkal az élő alakokkal egyetemben a kik leginkább en vue vannak. A ki nem is­meri ezeket az alakokat, a ki nem olvas újsá­got : egy kukkot sem fog érteni a revue czél- zásaiból, Mindazonáltal igen jól fog mulatni mert hallani fogja az összes divatos nótákat (természetesen uj szöveggel) s ha netalán egy, kissé süket volna: g*yönyörködni fog a világ legrosszabbul .Öltözött hölgyeinek gyakori, de mindannyiszor szemkápráztató fölvonulásában. Ezenkívül van a revue-ben egy fél felvonásnyi intermezzo, a melyben a legújabb színdarabokat s a legismertebb színészeket figurázzák ki, sok látványosság, végül: egy compére, a ki rende­sen igen jó komikus és ennek a párja egy commére, a ki az öltözés hiányossága dolgában valóságos királynéja a többi bájdalu zenérnek. Ha minden szürke esztendő husz-harmincz revue-t parentál el, az eltemetett századnak bi­zonnyal egész revue-irodalma lesz. És a messze­ségből is látom a sok kövér asszonyt, a ki mind a tizenkilenczedik századot fogja személyesíteni, a huszadik divatja szerint öltözve, a világkiállí­tás vendégeinek nagyobb örömére. De mi lesz a század revueiben a kövér asszonyokon kivül? Miképen fogják feldolgozni századunk történetét a nevető bölcsészek ? A revue-nek három köteles felvonása van; minő három kép fogja feltüntetni az eltemetett szá­zad sikereit ? A legújabb kor történetének mely három jelenete az, mely legmarkánsabban jel­lemzi az elmúlt száz esztendőt ? A nevető böl­csészeknek most az egyszer meg kell erőltet- tetniök a fantáziájukat. Az első képet okvetlen Napóleonnak adják O a XVIII. századbeli forradalom eszméinek a végrehajtója s ez a művelet a század legnagyobb dolga. Utána Európa majdnem félszázadig egye­bet se tesz, mint összeszedi magát s rázza ma­gáról a vizet, mint az ázott kutya. A század közepén lezajlott forradalmak csak következései ennek a reaktiónak, tehát közvetve amannak a nagy világváltozásnak ; ezeket már nem lehet a revue-ben szerepeltetni. Ez már csak ismétlés volna. De egy kép megvan. A második kép .... azt is könnyű kita­lálni. A század második nagy vívmánya : a fel­találások. Az exakt tudományok e száz év alatt csakugyan roppant szolgálatokat tettek az em­beriségnek. A faggyugyertyától, a dilizsáncztól meg a gyalogpostától a villamos reflektorokig, az Orient expressig, a london-budapesti tele­fonig, a drót nélkül való telegrafálásig, stb. — ez igazán szép fejezete az emberi epópeiának. E nagy vívmány mesés kényelmeket szerzett az embernek, de csak kényelmeket. Rendkívül be­cses eszközöket adott neki,, de semmivel sem tette tökéletesebbé. Babylon, Róma, Alexandria óta az ember még csak uj bűnt se tudott kita­ti 1 lér w A |Pr A. r c z ............................................................................................................. ............................ ■■■ ----------------------------------------------------­Sz omorúan zeng .... [/ Szomorúan zeng az ének, i\ < Ki a halott? Kit kísérnek II Gyermek-ifjú, kezdő bajnok, fL I Nyíló virág porba hajlott. I Élet-tenger bab zajábam^BHa C I Nem is fürdőit még javában, L| S mégis ime sötét éj lett Rövid léte bús szivének. ­1 A hűs szellő, lombtalan ,-^jL 8!. AU L dyászszal hajlik a sírhantra * V1 I A bajtársak könnye pereg, , . |, I Majd hogy szivök meg nem repedi .. I Elszállt lelke e dalt zengi: ■ „Oda lent már nem fáj semmit* . . . H Neked nem fáj, de fáj nekünk, Er Letört bimbói Nem feledünk . . . I Dombi Lajos. [ A század revu-eje. I — A „Békés“ számára irta: Ambrus Zoltán. — 1 Hiába minden vitatkozás; a tizenkilencze ■ dik századdal már végeztünk. Joggal-e? a nél Rkül ? — nem tudom. Bizonyára helyesen okos Bkodnak, a kik azt mondják, hogy: kilenczven ■kilencz nem száz, s hogy a század a századil ■Av végén válik teljessé, nem az elején. Viszon I lelyes az az ellenvetés is, hogy időszámitásunl ■ iiem Krisztus születése után egy évvel, néi ■Kr. u. i-ben, hanem Krisztus születésének pi- Bínatában, tehát: egy évvel hamarább kezdői* 1 mite. Leghelyesebb azonban az az észrevét«, BlLy az egész számítás úgyis fiktiv (metj BSjisztus vagy kilencz évvel hamarább születet,! elé vonult, hol dr. Fábry Sándor alispán szép sza­vakkal tolmácsolta a tisztikarnak a főispán iránt érzett osztatlan tiszteletét és szeretetét, melyet az újév napján társadalmi szokáshoz híven szóval is kifejezésre Sjuttat és amely az idővel mindig csak jöregbedik. Kívánja, hogy a letűnő század utolsó léve elevenítse fel és egyesítse az egész múlt összes lörömeit és felejtesse el annak keserűségeit, valamint (hogy a legjobb erőben sokáig munkálkodhassék a I vármegye és a magyar haza javára. Dr. Lukács György főispán hosszabb válaszá­ban elismeréssel emlékezvén meg a tisztikar kifo­gástalan működéséről, méltatta azon törekvés üd­vös voltát, mely a tisztviselőket a legtöbbször szö­vetkezésre és arra ösztönzi, hogy anyagi helyzetü­kön javítsanak. Méltányolja ezen törekvést a vár­megye közönsége is, amely mint az előző években, úgy 1900. évi költségvetésében is jelentékeny össze­get vett fel költségvetésében a fizetések javítására. Sajnos ez a javítás az 1900. évre nem válik valóra, hanem egy évvel később annál biztosabban teljesül. A kormány ugyanis, programmjába vovén a várme­gyei tisztviselők fizetésének rendezését 1900. évre ezt azon 48 vármegyében viszi keresztül, hol a vi­szonyok roszabbak, mint nálunk, mig a többi 15 vármegye, köztük Békésvármegye is a jövő évre ma­rad, amikor is ezen vármegyék tiszti fizetéseiben is eloszlattatnak a fennálló aránytalanságok. Re­méli, hogy mindezek tudatában is a tisztikar mű­ködése oly buzgó lesz, mint a múltban. Köszöne­tét mondva a tisztikar üdvözletéért szívélyes sza­vakkal viszonozza végül annak jó kivánatait. Gyula város tanácsa tisztikara Popovics Jusztin főjegyző vezetése alatt Dutkay Béla polgármesternél tisztelgett újév napján. A főjegyző lendületes, ékes szavakban tolmácsolta a tanács és a tisztikar hő érzelmeit a polgármester elotty mire Dutkay Béla polgármester hosszabb, szép beszédben vázolta a város múlt évi működését, megelégedését nyilvánít­ván a tisztviselői kar működése fölött, biztosítva őket mindenkori jóindulatáról s kérve hogy iránta mindenkor bizalommal, egymás iránt pedig kolle­giális szeretettel viseltessenek. A tisztviselők a pol­gármestert lelkesen megéljenezték. Ezután a tanács Dutkay Béla polgármester vezetése alatt testületileg tisztelgett dr. Lukács György főispánnál, aki előtt Dutkay Béla hálás szavakban aposztrofálta a főispánnak a múlt óv folyamán Gyula városa, mint a vármegye székhelye iránt tanúsított rokonszenvét és tettekben nyilvání­tott jóakaratát, kérve ugyanazt a jövőben is. Dr. Lukács György főispán köszönetét nyilvánítja Gyula városa figyelme iránt és meleg szavakban biztosí­totta a tanácsot, hogy Gyula városa érdekeit szivén hozdozza és mint a múltban, úgy a jövőben is tö­rekvése lesz a város anyagi s kulturális érdekeit legjobb tehetsége szerint 'érvényre juttatni. A kül­döttség harsány éljenzéssel fogadta a szeretve tisz­telt főispán szívből fakadó biztató Ígéretét. tósétől. Csak ezt az egy igazságon alapuló érvet lehet felhozni a nőemanczipáczió el­len, de ez az érv oly súlyos, hogy meg kell döbbennünk a jövőtől. A nő problémáját valósziniileg meg fogja oldani a huszadik század és csakis úgy oldhatja meg, hogy a nőt visszatereli a csa­ládi tűzhely mellé és családi tűzhelyet biz­tosit minden nőnek. A És bízva, remélve áll az uj század kü­szöbén az emberiség. Nem sötétség, nem homály az, amit lát, hanem ködben úszó világosság Könnyüt, vért, nyomort takar a köd — de el fog oszlani mint minden köd és ragyogni fog a világosság. Ez a század a világosságé. Újév a hivatalokban. Általános szokás szerint a különböző hivata­lok személyzete felhasználta az újévet ez idén is ura, hogy főnökeik iránti ragaszkodásának ujesz- t< ndei tisztelgés útján adjon kifejezést. Különösen sokan keresték fel vármegyénk főispánját úgy tes­tietek, mint magánosok is. A vármegye tisztikara újév délelőttjén a me­gyeház kis tanácstermében gyülekezett, lelkes óljen- sessel fogadta a belépő dr. Fábry Sándor alispánt, lit tiszttársai nevében dr. Dodoky Zoltán főjegyző idvözölt szép szavakkal, utalva azon közhasznú evókenységre, melyet az alispán a múlt évben ki­ejtett és azon kiváló eredményekre, melyek e tevé­kenységet követték. Tiszttársai nevében szívből ki­ránt az alispán jövendő működésére erőt, az eddi - fjekhez hasonló sikereket és boldogságot. | Dr. Fábry Sándor alispán megköszönvén a1 Lz tikár üdvözletét, az administrate terén elért si­kereket a tisztikar öszhangzatos együttes működé­sének tulajdonítja, mely collegialitas szépen jellemzi i vármegye tisztikarát. Az elmúlt óv a vármegyei idministratió tekintetében jelentőségteljesnek mond- lató, annak elején léptek életbe a vármegyei pénz is vagyon kezelésre vonatkozó szabályrendeletek, nelyek mindkét kezelést uj alapokra fektetve a :ezelés pontosságát és az ellenőrzés biztosságát nozditják elő; a Hivatalos Közlemények rendszere »eváltotta az igazgatás könnyítése és gyorsítása ekintetében hozzá fűzött reményeket; a közegész- égügy fejlesztése irányzott munka eredménye pedig . felépült elmegyógyintézet. Mindé munkálatoknál zépen jellemezte a tisztviselők működését a lelke­ül tsóg, fáradhat]anság és harmónia, a mi mind! »iztos záloga a jövő eredményeinek. E tudatban) ;iván tiszttársainak közpályájukon örömet okozói ikereket és családi boldogságot. I A tisztikar ezután dr. Lukács György főispán! védelme alatt éljen. A modern tudományos és gazdasági haladás egyik legszebb vívmá­nya a villamos reflektor, bevilágít az agyakba és szivekbe is és akik eddig sötétségben ta­pogatóztak, homályban keresgéltek, látni fog­ják az igazi czélt, mely ment az elfogult­ságtól és melyet a felebaráti szeretet szen­tesit meg. ' 1 A felebaráti szeretet! A gazdasági bol-, doguláson kivül ez fog legjobban érvénye-1 sülni a huszadik században. Humanitárius! intézményeknek most még sajnos nem is sej-| tett országokban kell szerepeket játszania a jövő nemzedék közéletében. A technika jö­vendő vívmányaival, melyek mind nélkülöz- hetőbbé teszik az emberi muukaerőt, négy­szeres arányban kell fejlődnie az embersze­retet intézményeinek. S a huszadik század embere szívesen fog meghajolni a kor azon követelményének, hogy adjon másoknak, mert belátja, hogy a mit másnak ad, azt tulaj­donképen a saját javára adta. De daczára a technika vívmányainak, daczára a mindenható kereskedelmi és ipari forgalomnak, a huszadik század legdédelge- fcettebb és leggondozottabb drágasága a földi lesz; a föld, a mely táplál. A XIX. század­ban rosszul bántak a földdel, zsarolták és I nem becsülték, de csak ugyanakkora a föld,! nagyon meg fogják becsülni, hogy őrködje­nek a föld jogai felett. És a tudományos és smberies műveltség magaslatán igy fogunk! visszatérni a földhöz, az őstermészethez, azl gazsághoz. 1 A huszadik század legérdekesebb prob | emája a no. A nő néhány évtized óta mind íatározottabb szárnypróbálgatásokat tesz, logy ott hagyja a Gondviseléstől neki adott Avatását és részt vegyen a férfi kenyórhar-j jzában. Igaz, hogy nem szívesen teszi. A ki-1 orratlan társadalmi rend az ő fél jogaival I 38 fél felvil ágosodottságával, gazdasági beren- lezkedésének aránytalanságával készteti arra, I aogy a férfit kenyérkeresetében megrövidítse.I Hogy hová fog fejlődni a nők egyenjo-| positási törekvése, azt nem is sejtheti most jenki, mert az emberiség történetében nincs 3élda erre a jelenségre. A nőemanczipáczió! i XIX. század eredetisége és egyúttal bűnei s. Bűne, mert elvonja a nőt igaz rendelte-

Next

/
Thumbnails
Contents