Békés, 1899 (31. évfolyam, 3-53. szám)

1899-05-28 / 22. szám

100. A gyulai járás főszolgabirájának előter­jesztése a járásabeli községekben rendszeresí­tendő pénztári ellenőri állások tárgyában. 101. A csabai nyilvános jeleggel felrubá- zott kórház 1900. évi költségvetése. 102. A közkórházi bizottság javaslata egy segéd orvosi állás rendszeresítése tárgyában. 103. A vármegyei elmegyógyintézet költség­előirányzata a f. óv utolsó negyedére és az 1900. évre. • 104. Kótegyháza község képviselőtestületé­nek határozata, az ebadóból befolyó jövedelmek mikénti fölhasználása tárgyában. 105. Tót-Komlós község képviselő testületé­nek határozata, behajthatatlanná vált ebadók törlése tárgyában. 106. Gyulaváros, K.-Tarcsa, Endrőd, Csor- vás, Vésztő ós N.-Szónás község képviselőtes­tületeinek határozatai, az 1898. évi közpónztári tulkiadások jóváhagyása tárgyában. 107. Községi számadások az 1898. évről. 108. Békés község képviselőtestületének köz­munka törlés iránti határozata. 109. N.-Szónás község elöljáróságának köz­ségi adótörlóso iránti kérelme. 110. Csorvás község elöljáróságának a sze­gény pénztárnál 57 frt 80 kr. hátralék törlése tárgyában. 111. Csorvás község elöljáróságának a tőke pénztárnál 25 frt kamat törlése tárgyában hozott kérelme. 112. Uj-Kigyós község képviselő testületé-1 nek határozata községi pótadó törlése tárgyában. 113. Gyula r. t. város képviselő testületé­nek határozata községi pótadó törlése tárgyában. 114. Gyula r. t. város képviselő testületé­nek határozata vármegyei pótadók törlése tár­gyában. 115. Gyula rendezett tanácsú város képvi­selőtestületének határozata közmunka törlése tár­gyában. 116. .Gyula rendezettanácsu város képviselő testületének határozata napszámosok adója tár­gyában. 117. K. Nagy Gábor békési illetőségű kk. ’ tömegének kiigazitása. 118. Kótegyháza község a gyámpónztári tartalék alapjából 26 frtot nyomtatványok költ­ségére kiutalni kór. 119. Báró Wodiáner ós Mikó-fólo gyomai árvaházi alap 1898-ik évi számadása. 120. Gyámpónztári számadások az 1898-ik évről. Kelt Gyulán, 1899. május hó 16. Dr. Fábry Sándor, alispán. (Vége.) Dr. Schlauch Lőrincz bíboros püspök Gyulán. Kettős ünnepet ül a gyulai-róm. katli. egy- híázközség ; elsősorban azért, mert a bérmálás szent­ségét kiszolgáltató főpásztorát üdvözölheti körében, másodsorban, mert ezen szeretett pásztorában olyan férfiút tisztelhet, ki úgy egyházának, mint hazájá­nak kimagasló alakja és vezérszelleme. A város ünnepi jelleget öltött, a házak fellő* bogozva, a kedvező időben az utczákon ezer meg ezer ember hullámzik. Fontban fél 7 órakor robogott be a vonat ; a kilépő főpásztort lelkes éljenzés fogadta. A pá­lyaudvaron Békésmegye főispánja gyönyörű beszéd­del üdvözölte, mire a főpásztor meghatottan válaszolt. A fogadáshoz a róm. katb. egyháztanács is teljes számmal kivonult. A bevonulást a bandérium nyi­totta meg, melyet Góg István földmives gyönyörű lovon nyitott meg. Első kocsin Dutkay Béla pol­gármester és Endrödy Géza főkapitány ültek. Utá­nuk jött gr. Almaty Dénes négyes fogatán a bibor- nok balján dr. Lukács György főispánnal, kiket szintén gyönyörű négyes fogaton Széchényi Jenő és Fetser Antal kanonokok követtek, a többi — nagyobbrészt diszhintókon — a kiséret és az egy­háztanács tagjai ültek. üarangzugás jelezte a menet megérkezését a templomhoz, hol a bibornok egy cteos lombsátorban átöltözött i a nagyszámú kö­zelség és a zászlókkal álló iskolás fiuk sorfalai között a templom főkapujához ment. A templomajtóban Gróh Ferencz prépost-plé­bános a kerületi papsággal egyházi díszben, mint a templom kegyurai: gróf Wenckheim Frigyes és Géza fogadták. Alig lépett be a bibornok, a gyulai Erkel Ferencz dalkör hatalmas kórusban rázendítette az „Ecoe Sacerdos magnus“-t. A templomot a díszes közönség »zinültig megtöltötte. A szertartás bevé­gezte után a plébánia lakba ment a bibornok, hol kezdetét vette a tisztelgés. Első sorban Kny Antal esperes vezetése alatt a kerületi papság tolmácsolta fiúi hódolatát. Azután Fábry Mártonné alelnöknő vezetése alatt a gvulai nőegylct tisztelgett, kiket a főpásztor mint már ^múltból ismerősöket, igen szívélyesen fogadott, —r.Schröder Erzsiké remek virágcsokrot nyújtott át. A magy. kir. honvédezred tisztikarát Csillag László ezredes vezette, tartalmas beszédben üdvö­zölve a bíbornokot. A megyei tisztikar küldöttsége következett ez­után dr. Fábry Sándor alispán vezetése alatt. A küldöttség részéről 85s Fábry Sándor alispán be­szélt, meleg sza^^kaCüdvözölvén a tudós bíborost, a jeles szónokot es ihletett Írót, felemlítvén azt a szoros kapcsolatot, mely a vármegye törvényható­sága és Nagyvárad bíboros püspöke között fennáll s mely mindannyiszor növekszik melegségben, mi­dőn a főpásztor az egyház szent malasztját kiosz­tandó a vármegye székhelyének falai közé jön. E kapcsolat erősbödését óhajtja s szívből üdvözli a nagy főpapot .és a haza nagy polgárát. — A bíbo­ros a szép beszédre megindultan válaszol: „Egy hurt pendített meg Nagyságod lelkemben — úgy­mond — az érzelem húrját, azon érzelmét, mellyel a törvényhatóság iránt viseltetem. Mindig barátja voltam az önkormányzatnak, a központ figyelembe vételével; az erők szétosztását azok megerősödé­sének tekintem a központ javára." Szerényen elhá­rítja egyéni érdemeinek jóindulatú méltánylását s a haza hasznos polgárának óhajtja magát tudni. Üd­vözli a törvényhatóságot s melegen köszönetét mond megjelenésükért. Ezután a vármegye alispánja be­mutatta a küldöttség tagjait, kiknek mindenikével kezet szorított a bíboros, mely után a vármegye küldöttsége a főpásztor éltetésével távozott. A királyi törvényszék elnöke saját és a kir. törvényszéki Ítélő bírák nevében, Fekete Gyula n kir. járásbíróság nevében üdvözölte. Az államhivatalnokok, ezek között a gyulai pénzügyigazgatóság, államépités-zeti hivatal és fo­lyammérnökség együttesen tisztelgett Csák György kir. pénzügyigazgntó vezetése alatt. Gyulaváros tisztikarát és tanácsát Dutkay Béla polgármester vezette, magas kegyeibe ajánlva a város közönségét. A bíboros kijelentette, miszerint a város ügyeit és haladását állandó figyelemmel és érdeklődéssel kiséri. A róm. kath. egyháztanács és tisztviselői kar dr. Follman Jánossal élén teljes számmal jelent meg. A bibornok vázolta azon belső kapcsot, mely őt az egyháztanácshoz fűzi s biztosította minden­kori jóindulatáról. A katholikus kör, önkéntes tüzoltóegylet és csizmadia ipartársulat Kopasz Ferencz, Szállá La­jos és Remele József vezetése alatt basonlólag'szi­ves fogadásra talált. Végül Gyulai Pál, főrendiházi tag, a Kisfa­ludy társaság elnöke, a magyar tudományos A ka dérnia képviselője, ki a Pálffy szobor leleplezése ünnepélyére érkezett — jelent meg, magával hozva és bemutatva Schumacher Sándor dán tudóst, s ez­zel a tisztelgések sora véget ért. Ezután a bíboros kiséretévol és a kiváló ven­dégekkel együtt vacsorához ült. Zsilinszky Mihály Csabán és Békésen. A közoktatásügyi ministeriura államtitkárja,! Csaba község országgyűlési képviselője a pünkösdi ünnepek alatt meglátogatta választókerületét, ahon­nan hivatalos ügyben átlátogatott Békésre is. Mini­két helyen különös tisztelettel és diszszel fogadták vármegyénk jeles fiát, de különösen Csabán, hol képviselői beszámolóját volt megtartandó. Szomba­ton az érkező államtitkárt a vasútnál az elöljáró­ság fogadta nagy néptömeg élén, hosszú kocsisor­ban kisérve őt a városba. Vasárnap délelőtt 11-től kezdve fogadta az államtitkár az eléje járuló tisz­telgő küldöttségeket, melyek közül az ev. egyház és gimnáziumi bizottság üdvözletét Szeberényi Zs. Lajos, a róm. kath. egyházét Nemeskey Andor plé­bános, a gör. kel. egyházét Popovics Viktor, az izr. hitközségét Herényi Soma dr. elnök tolmácsolta, a községi iskolaszéket és a polgári leányiskola tanári karát Varságli Béla, az ipartestület küldöttségeit Wagner József, a község elöljáróságát Korosy jegyző vezette. Ezeken kivül tisztelegtek még a kir. jánjs- biróság, adóhivatal, posta, dohánybeváltóhivatal, a földmivesiskola tanarai stb. A küldöttségek üdvöz­letére az államtitkár a legszivélyesebb hangon vá­laszolt, élénkén érdeklődve a község ügyei iránt. Vasárnap délután a városháza udvarán tartott Zsilinszky Mihály beszámoló beszédet, óriási közön­ség jelenlétében. Miután Korosy László jegyző fel­kérte őt beszédének megtartására, az államtitkár az e czélra készült diszes emelvényre lépett és megkezdette beszédét, melyben részletesen foglal­kozott a legutóbbi parlamenti eseményekkel s köny nyen érthető világításban mutatta be a jelenlegi helyzetet. — Vázolta a gazdasági kiegyezés lejárta folytán a megújítás szükségességét, azon nehézsé­geket, amelyek ezen munka végrehajtását megaka­dályozták, az osztrák parlamenti viszonyokat, a magyar ellenzéknek az önálló vámterület mellett indított agitálását, az öt hónapos obstrukeziót s az ezáltal támasztott veszedelemből való kibontakozást, melynél Széli Kálmán ministerelnök érdemeire való utaláson kivül elismeréssel és méltánylattql emlé­kezett meg azon kedvező fordulatról, amely a nem­zeti párt és kiváló vezérének a szabadelvű pártba való belépésével a politikai viszonyokban előállott­ismertette a pártközi egyezmények folytáu létrejött törvényalkotásokat és kiterjeszkedett a legközelebb jövő feladatára, az Ausztriával való viszony rende­zésére, melynél a magyar nemzet érdekeinek meg- védbetése czéljából egyetértő következetes munkára van szükség. Beszédének végén a helyi viszonyok méltatására terjeszkedett ki, elismeréssel emlékez­vén meg az előrehaladásra vonatkozó törekvések­ről, melyeket örömmel tapasztalt. A beszéd ezen szép és érdekes részét szószerint ide iktatjuk: „Minden város, minden község annyit ér, a mennyi észs/.el, tudománynyal, szorgalommal és er- kölcsiséggel rendelkezik. Minden városnak jövője attól függ, mennyi ön tudatossággal és buzgóságga! igyekszik saját intézményeit akként fejleszteni, hogy önmagát szabadon kormányozhassa és jövő haladá­sának alapjait lerakhassa. Természetesnek fogják Önök t. polgártársaim találni, hogy én ily szempontból mindenkor kiváló, rokonszenvvel és fiúi szeretettel, figyelemmel kisé- sem szülővárosom fejlődését és polgárainak törek­vését. Legyenek meggyőződve, hogy semmi sem okoz oly tiszta őrömet, mint az, ha önöknek a ha­ladás utján segítségére lehetek. Amily fájdalommal nézem azt, hogy az egye­netlenség, a tudatlanság, a hazafiatlanság, az önzés mint löki háttérbe a közhaladást, — ép oly haza­fias örömmel és büszkeséggel tölti el telkemet min­den mozgalom, mely a nép jólétének előmozdítá­sára irányul. Minden barázda föld, melyet a földmives szor­galma megszerez és ekéje felszánt, gyaippitja a vá­ros erejét: ezért örömmel üdvözlöm azt a mozgal­mat, mely egy nagy urnák birtokát a nép ezreinek munkás kezébe akarja juttatni. Minden műhely, minden gyár, melyben az ipa­ros kezének ügyessége és szorgalma érvényesül, gyarapítja a polgárság jólétét; azért ' üdvözlöm a szövőgyár létrehozása körül kifejtett buzgalmat. Minden alsó- és felsőiskola, minden humanis- tikus jótékonysági intézet, minden történeti, művé­szeti emlék és termék megbecsülése és megőrzése gyarapítja az ember értelmét, önérzetét, munka­kedvét, a múlt iránti kegyeletét és lelkesedését: ezért üdvözlöm azt a törekvést, mely iskolák, jó­tékonysági és tudományos intézetek által kívánja a város jövőjét biztosítani. Csak arra kérem t. polgártársaimat, sohasem legyenek önmagukkal megelégedve. A haladásnak első feltételét annak átérzése képezi, bogy -még sok a hiány, tehát sok á tenni való és hogy minden alkotás fáradsággal, költség­gel és munkával jár. EgyeB községek és városok lakosságából áll az ország, áll a nemzet, lia e lakosság értelmi, va­gyoni és erkölcsi faj-ulyával ‘ azon ideális magas­latra lesz képes felemelkedni, melyen a nagy Szé­chenyi akarta látni népét, akkor a magyar nemzet életrevalóságában és jövőjében kételkedni nem lehet. Nem üres frázis ez nálam, hanem erős meg­győződés, mely ifjú koromtól él lelkemben és me­lyet az élet tapasztalása csak erősíteni képes. Mi­dőn tehát ezen örök igazság befogadására hívom fel önökot; midőn azt kívánom, hogy Csaba város népe igyekezzék pártkülörabség nélkül a bókét, mint a haladás első feltételét feltartani, igyekezzék anyagi, erkölcsi és értelmi erejét, hofiszeretetét gyarapítani, intézményeinek tökéletesítésében soha ki nem fáradni. Ha ily irányban halad, akkor hi­szem, hogy boldogulni is fog. Én jelen beszédemet azon Ígérettel fejezem be, hogy: amigisten kegyel­méből eszem és értelmem világosságának birtoká­ban leszek, amig a szív dobogni fog és ez a ké/. dolgozni bir: soha nem szültök meg hü napszámosa lenni hazámnak és méltó, hasznos fia lenni szülő­városomnak." Az egész beszámolót nagy figyelemmel hall­gatta a jelenlevő közönség és sűrűn sz-ikitotta félbe tetszészajával. Annak végeztével pedig peresekig tartó ovácziót rendezett a város érdemekben gazdag képviselőjének. Az éljenzés lecsillapulta után Haan Béla ügyvéd, mint n csabai volt nemzeti párt el­nöke szólt, aki az országos párthatározat folytán öröm­mel jelenti ki a helyi nemz ti pártnak a szabad­elvű párthoz való csatlakozását és üdvözli a város kitűnő képviselőjét. Majd Varságh Béla mondott kö­szönetét az ismertető és lelkesítő szép beszédért a képviselőnek, a mi után a közönség lassan szét­oszlott. Kedden délelőtt Korosy László kíséretében kocsin Békésre rándult át az államtitkár, hol a határnál húsz kocsi várta az illustris vendéget, kit ISzegedy Károly lelkész üdvözölt szívélyes „Isten Ihozott“-al. Az államtitkár megtekintette az uj fő­gimnázium helyét, a jelenlegi gimnázium felszere­lését és a községi elöljáróság előtt kijelentette, hogy h közoktatásügyi kormány készséggel támogatja a községet algymnasiuma kifejlesztésében és azért az 5000 frt államsegélyt már a jövő évben 8000 írtra emeli fel. A szemle után a bérház épületében vil­lásreggeli volt, mo’lyéo több felköszöntőt mondot­tak. A villásreggeli után az államtitkár visszauta­zott Csabára. A gyulai tűzoltók házfelszentelési ünnepélye. A pünkösdi mozgalmad napokoak egyik leg­szebb része volt a gyulai önkéntes tűzoltók uj lak­tanyájának felszentelése. A Körös partján a város háza mögött emelkedik ez a csiuos kis uj laktanya. — nem lehet monumentális épületnek neveznünk, de a czélnak egészen megfelelő, kellemes otthona a tűzoltóknak. Majd meg nő még idővel j A szép ünnepély az Isten nevével templomi misével kezdődött. Előzőleg a tűzoltó-laktanyában gyülekezett össze a meghívott vendégség, az idegen egyesületek kiküldött tagjai és a helybeli tűzoltóság zárt sorokban, honnan tiz órakor indultak a róm. kath. nagytemplomban tartott isteni tiszteletre, melyen Gróh Ferencz plébános segédlettel ponti­fikáit. Az ünnepélyes mise után az uj laktanyába vonult vissza az ünneplő sereg. Itt gyülekeztek Össze az idegen küldöttek is. A vármegye min­den valamire való tűzoltó-egylete engedett a szi­ves meghívásnak, mert az ünnepély nemcsak lak­tanya felszentelés volt, hanem a vármegyei tűzoltó- szövetség megalakítása iránt is ez alkalomból tétet­tek lépesek. Egyedül a csabai tűzoltóság nem vett részt, sőt annyira kimutatták vezető alakjai az illemtanban való jártasságukat, hogy a meghívást még csak válaszra sem érdemesitették. — Ez azon­ban természetesen mit sem rontott az ünnepély sikerén, mely a lehető legjobban sikerült minden tekintetben. A meghívott vendégek közül megjelentek : Szarvasról: Gr. Bolza Géza főparancsnok. Orosházáról: Katona Imre al parancsnok, Vitéz Lajos titkár, Szokolay Antal szakaszparancsnok, Tóth Sándor segédtiszt, Hudy György őrparancs­nok, Haronyák Ferencz, Bakos Ferencz, Csorba Gyula tűzoltók. Békésről: Hencz Antal alparancs- nok, Varga Károly ós Zagyva István tűzoltók. Szalontáról : Reiner Albert főparancsnok, Szánthó Károly alparancsnok, Weisz Gyula segédtiszt, Drá- gács Dezső szakasz-parancsnok, Bagósi Sándor hivatásos tűzoltó. Óriási nagy, ponyvatetejü és zöldgaly falazatú sátor volt felállítva az udvar közepén. Itt zsibon­gott templom után a tarka-barka tömeg, várva az ünnepélyes felszentelési aktust. Az ünnepélyen ott láttuk a vármegyei tiszti­kar több tagját, ólén a vármegye alispánjavai, Gyulaváros tisztikarát, a városi főjegyző és a kir. pénzügyigazgatóság több tigját a kir. pénzügyigaz- gatóva), azonkívül több hivatalt képviselve, és a város társadalmának minden osztályát. Az ünnepélyes felszentelés 11 órakor kezdő­dött. Gróh Ferencz prépost-plébánost zászló alatt zárt-sorban fogadta a tűzoltóság, mely után a sátor alá -vonult a nép, hol Gróh Ferencz plébános magasröptű szép beszédet tartott az egjbegyült közönségnek, intvén a felszentelt hely iránt örökké tartó tiszteletre és ama kötelezettségekre, melyet a felszentelés maga után von. Előzőleg a gyulai műkedvelő ifjak dalárdája énekelte el az „Isten áldd meg a magyart." Ezután Gróh Ferencz plébános bevonult az épület belsejébe és ünnepélyesen föl­szentelte azt. Az ünnepélyes felszentelés után a sátorba vonult vissza a nép, hol dr. Bodoky Zoltán hivatalos akadályoztatása folytán Oláh György t. főügyész tartotta meg eszmékben gazdag Bzép em­lékbeszédét, méltányolván benne a tűzoltói intéz­ményt. A mai egyletektől áthatott társadalomban egyedül a tűzoltó-egylet az, hol nemcsak anyagi áldozat van, hanem életét, egészségét koczkáztatja az illető. — A szép beszéd megérdemelt tetszést ós tapsot keltett. Utána a dalárda énekelte el szé­pen a »Szózat* ot, mely után oszladozván a közön­ség, kezdetét vette a bankett, mely az óriási sátor­ban folyt le 3 nagy, szépen feldíszített asztalnál. A kitűnő menüt Herodek István vendéglős szolgáltatta. A banketten igen sokan vettek részt társa­dalmunk előkelőségei és annak minden rétegéből. Érdekes vendégei voltak a bankettnek Hartha Miklós és neje, kik a 48-asok zászlószentelése után ott is megjelentek. Természetesen nem volt hiány szép tósztokban. Oláh György elnök volt az első szónok s a magyarok szentháromságában a harmadik személyre a nőre (Barthánéra) emelte poharát. Utána Dutkay polgármester beszélt, éltetvén a tűzoltó-egyletet. Dr. Fábry Sándor alispán szellemes beszédben élteti Barthánét a pünkösdi rózsával hasonlítván őt össze. Érdek es tósztot mondott Hartha Miklós, mely­ben elibe helyezi a tűzoltóságot mint intézményt a katonaságnak, mert amaz minden perezben készen áll a polgárok javait megmenteni, a katonára pedig csak akkor van szükség, ha már a két állam kö­zötti súrlódást diplomácziai utón nem lehet kiegyen­líteni. Oláh György történelmi visszapillantást vetvén Gyulára, melynek stagnácziója nagyobbrészt abból ored, hogy sohsem volt neki igazi, patronusa, szót intéz Barthához a gymnázium kérdésben. Bartha válaszában ugyanazokat mondja, mit lapunk szerkesztőjéhez irt levelében kifejtett, egyéb­ként minden lehető közbenjárását megígéri e sze­rinte nem épen elsőrangú képviselői kötelességnek ismert ügyben. Beszélt még Reiner Albert szalontai főparancs­nok a tűzoltók elmaradott helyzetéről s élteti Dutkay polgármestert, mint a tűzoltóság nagy barát­ját, továbbá Sál József, ki dr. Fábry Sándor alis­pánt köszöntötte fel. Bankett után a tűzoltóság bevonult a lakta­nyahelyiség termébe s itt folyt le a megyei tüz- oltó-Bzövetség megalakuló közgyűlése, melyhez a vármegye minden tűzoltó egylete hozzájárult Csaba kivételével. Kimondották a megalakulást s elnökké^ gróf Bolza Gézát választván meg, másodelnökké Oláh Györgyöt, előadónak Diósy Bélát. Az alap­szabályokat illetőleg, miután az orosházi tüzoltó­egylet részéről meghívás történt egy közelebbről ott tartandó gyűlésre, az alapszabályokat akkor tárgyalják meg s addig egy szükebb körű bizott­ságnak adták ki az ügyet, hogy az alapszabály tervezetet készítse el. — A gyijléa aziitán azétnsz- lott, illetőleg a gyulai tűzoltók által rendezett lát­ványosságok, a vármegyeház és a magyar iskola sziuleges mentését ezélzó gyakorlatot tekintette meg. A piacz-téren ekkor már nagy néptömeg várta az érdekes gyakorlatot s csakhamar meg is jelen­tek a fecskendők, szerkocsik és egyéb rekvizitu- inokkal együtt a tűzoltók s nagy ügyességgel kúsz­tak föl először a vármegyeház tetejére, majd a magyar iskola tetején végeztek veszedelmes, de nagy ügyességre valló produkeziókat. Biztosa.), szépen dolgoztak, minden kapkodó lázas izgalom nélkül s a fecskendők is jól működtek. Az ünnepély legvidámabb része a tánezmu- latság a nagy lombsátor alatt már kora délután kezdetét vette s a késő éji órákig a legvidámabb hangulatban tartott. A mulatságon részt vettek : Asszonyok: Szénási Józsefné, Hölczel Gyuláné, Puczkó Imréné, Tóth Jánosné, Junászka Mihály né, Yolcnt Jánosné, Fekete Józsefné, Tóth Péterné, Dávid Jánosné, Szála Lajosné, Somogyi Györgyné, Somogyi Jánosné, Oláh Mátyásáé, Kis Mihályné, Remele Józsefné, Gáspár Józsefné, Krizsán Andrásné, Tóth Mártonné, Kocsondi Jánosné, Tűz Pálné, Remele Antalné, Barát Ferenczné, Lang Józsefné, Valtrih Miklósné (Kötegyán), Herozeg Mihályné, Török Mihályné. Leányok-. Hölczer Nina, Bakó Mariska, Puczkó Erzsiké, Volent Róza, Dávid Róza, Dávid Juliska, Fekete Juliska, Junászka Etel, Tóth Mariska, Dávid Teréz, Remele Mariska, Remele Erzsiké, Gáspár Mariska, Gáspár Erzsiké, lláromházi Teréz, Sztoján Mariska, Sztoján Erzsiké, Szabó Anna, Baranyai Juczika, Dézsi Mariska.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents