Békés, 1899 (31. évfolyam, 3-53. szám)
1899-05-21 / 21. szám
21-ik §zám. Gyula, 1899. május 21-én XXXI. évfolyam f 1 Szerkesztősig: Templom-tőr, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij: Egész évre . . . 5 frt — kr. Fél évre . . . . 2 „ ">0 „ Évnegyedre ... 1 „ 25 „ Egyes szám ára 10 kr. L Ja Társadalmi és közgazdászati hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: ZE£Z ó li n ID á v i d. f 1 Kiadóhivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza és könyvkereskedése, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban. Nyilt-tér sora 10 krajezár. L J Tavasz nélkül nincs nyár és ősz, virág- fakadás nélkül gyű na ölesérés, fejlődési fokozat észlelhető a természet országában lépten- nyomon. Az emberi gondolkodás terén is hasonló jelenséggel találkozunk. Az erkölcsi érzék fejlődése, az erény virágainak növekedése a fokozatos haladás tüneteit tárják elénk. Ebben nyilvánul az élet lüktetése, mert a merev mozdulatlanság egyértelmű volna a halállal. A hitnézetek terén is beigazolva látható a folytonos életerő működés ; a vallásos nézetek is fejlődés, átalakulás tüneteit tárják elénk. Az örökös mozgás szükségszerűsége annyira feltétlen, hogy ha az előrehaladás folyamata bármi okból fenn akadt, visszaesés, visszafejlődés áll elő inkább, hogy sem teljes mozdulatlanság állapota álljon elő. Mint mindenben, úgy -a hitéletben is eszközök által munkálkodik a gondviselés. A hajdankorban a több istenimádás található fel az emberiség gondolkodásában, mint akkori értelmének megfelelő produktum. A műveltség, felvilágosodás haladtával kel életre a szivekben az egy istenség magasztos eszméje, de még ez sem volt kezdetben ama magaslaton, hova később emelkedett. Jézusban s Jézus által ragyogott fel az újjászületés hajnalának bibora, midőn meg- zendült ama nagy igazság szava: „Isten, lélek s a kik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják a mennyei Atyát.“ Ekkor lett „uj ég és uj föld“, melyben Isten úgy lön megismerve, mint az emberiség édes atyja, kinek fiává lehet hit által az egész emberiség bármely népből, nyelvből, T A R C Z Paraszttragédia. • I. A katonaságtól hazajövet, a Darvasy uradalomhoz fogadták parádés kocsisnak. — Az apja régóta első béres ottan, öreg hü cseléd, a fia is szolgálatot kap. Jobban veszik az ilyent, mint a jött-mentet. — Magas, erős, szép szál legény volt. Szorgalmas, munkás ember. Régente igaz, hogy szerette az italt, de azóta, hogy berukkolás előtt való mulatás után, fogadásból egy fél liter pálinkát ivott, olyan b»lső bajt kapott, hogy — orvosi vélemény szerint — a legelső korty pálinka halálát okozhatja, elhagyta az ivást. Akkor is csak szerető kéz ápolása mentette meg a haláltól. Úgy rendelte a tiszttartó, hogy hajnali 4 órakor induljon, a sárga hintóba két derest fogva, a határszéli erdőjáráson keresztül, a darvas! állomáshoz, hogy az érkező uraságot haza hozza. — Hej de szívesen is ment Darvasra. Magára öltötte disz-mentéjét; piros sujtásos nadrágját, fényes csizmáit húzta fel. Hosszú csokorra kötött, aranyszegélyes fekete nyakkendő libegett ezüstpitykés lajbija felett ; bajuszát hegyesre pederte ki. Volt kiért kiöltözni. Útba esik a darvasi számadó háza is. Pontban négy órakor indult a majortól, lassú lépésben. A vasút csak tiz órakor érkezik, de hát Darvasig is van még egy kis ut, kivált ha az ember kerül is egy kicsit. Gyönyörű őszi reggel. A hold tele tányérja még teljes erővel világított. Olyan világos van mint nappal. Az ut tisztán látszik, csak az árnyék nő óriásira. A mező felett talán most utolsót huhogva repül egy bagoly nappali tanyájára. Árnyéka oly nagy, mintha kisértö szellem repülne. vagy nemzetiségből való legyen. Jézusnak földön megjelenése, tanítása, példaadása, halála, feltámadása <s menybemenetele : az óvilág romjain az újvilág tündöklő palotáját épité fel. Midőn a .Jézus által megigért Szentlélek kitöltetett az apostolokra az első Pün- köst nagy napján; midőn az anyaszentegy- ház megalapult e földön: a hitélet tisztult légköre átalakitá az egész világot, hogy ra- gyogjon, világoljon mindenütt az evangyé- liom fáklyája, legyen munkás állandóan a szivekben a Szentlélek ereje. így dicsőült meg az emberi erőtlenségben Istennek mindenható ereje ! Ez örök értékű esemény emlékére ünnepli a keresztyénség a Pünköstöt. De midőn meghordozzuk ma tekintetünket a lelünt múlt emlékezetre méltó eseményein, vegyük vizsgálat alá a jelent és lelki szemeinkkel tekintsünk a jövő felé. Istennek szent leikéért esedezve, a jónak, igaznak, nemesnek szeretőiétől áthatva „munkálkodjunk mig nappal van, mert el jő egykor a sötét éjszaka, midőn senki nem munkálkodhat.“ „Jövel Szentlélek Ur Isten! . . .“ Dombi Lajos» Megyegyülés előtt. (By.) Épen nem látszik meg a vármegye évnegyedes rendes közgyűlésének tárgysorozatán, hogy két héttel előbb rendkívüli közgyűlés kevesbítette az összegyűlt anyagot. A hivatalos lap csütörtöki számában megjelent tárgysorozat eddig még el nem ért számot, 120 ügyet foglal magában, a mihez ha hozzá vesszük a még póttárgysorozatba kerülő ügyeket, másfél száznál alig lesz kevesebb az elintézendő darabok száma, nem is említve a hasontermószetü és gyűjtőnév alatt felvett tárgyakat (számadások, szabályrendeletek stb.), amelyek csaknem háromszorosra emelik a hozandó határozatok számát. Határtalan kedve van a legénynek. Egyre pattogtatja a vékony nyulásu ostort. Úgy örül annak, hogy abban a kis házban még semmit sem tudnak az ő megérkeztéről, magas állásáról és milyen meglepetés lesz ha az urasági hintóval egyenesen csak beállít a szűk udvarra. Azt hiszik majd, hogy az uraság jön és hogy fognak sietni a nagyságos urnák kezet csókolni. Már előre nevet, hogy ugrik ő majd le akkor a bakról és csókolja meg azt, a kit már oly régen látni vágyott, a kit most már feleségül vehet, az ő drága aranyos Esztikéjét. Itt van nála még a tavalyi levele, melyben azt irta, hogy: „Várok, várok, ha kell örökké magára." Vagy abban, hogy kérte: „Ne igyék többet soha pálinkát, mert ha maga meghal én is utánna halok!“ Dehogy is inna pálinkát ő. Hiszen ilyen leány nincs is több a világon. Lassú ügetésben haladtak a lovak az erdőig. A mint a járás kezdetére jöttek, a gyeplős hirtelen félreugrott. A közeli fáról egy kuvik madár hangos „vikk* kiállással rebbent tova. A legény nevetve kiáltott utánna: „Enyje komám, de elnyeled a szót!“ A reggeli szellő fújni kezdett. A fákról lassan-lassan peregnek a levelek. A lombok, gályák összesúgnak, és a mint a széllel játszó levelek közt, a sötét árnyékkal ellentétben, a csillogó holdfény itt-ott csillan, az arra menőnek szemkápráztató látványt nyújt. A járás amo- débb szép tisztáson vezet keresztül. Egy alak halad éppen itt. A kalapjára kötött pántlikát dobálja a szél. Kezében hosszú vőfélybotot tart, a melylyel a földön nagy öltéseket tesz. Nagyon siethet. A hintó nemsokára utólérte. A fényes holdsugár bevilágította mindkét legény arczát, a hogy egymásra néztek. A gyalogos arczán kellemetlen meglepetés tükröződött. — Felismerte régi vetélytársát, ki minEbből az óriási anyaghalmazból kiszedegetjük az aránylag csekély számban levő közérdekű ügyeket, hogy eddigi eljárásunk szerint ismertessük azokat. A tárgysorozat rendjében haladva a következő ügyek hívják fel a közfigyelmet Az esküdtbiróságokról szóló törvény értelmében az esküdtlajstromok összeállítását és kiigazítását végző bizottságokba tizenkét bizalmi íérfiu lesz beválasztandó. A vármegyei földmives iskolának állami kezelésbe való átadása ügyében a törvényhatóság felterjesztésére — mint annak idején megírtuk — a földmivelésügyi miniszter kedvező választ adott, hajlandónak nyilatkozván az 1900. évi állami költségvetés törvényerőre emelkedésének időpontjától az intézetet állami kezelésbe átvenni, egyúttal Bé- késvármegyebeli ifjak részére nyolez ingyenes alapítványi helyet létesítvén az intézetben. Az átvétel feltételei közül a miniszter nem hajlandó teljesíteni a vármegye azon óhajtását, hogy a törvényhatóság az intézet vezetését egy állandó bizottság által ellenőriztesse. Az iskola ügyeit intéző bizottság a miniszter által közölt szerződést a törvény- hatóságnak elfogadásra ajánlja azzal, hogy a vármegye feliratilag kérje fel a ministert az említett feltétel teljesítésére, tájékoztatván őt, hogy a vármegye nem akar az állami kezelésű intézet vezetésébe befolyni, csupán az intézet és a nevelés érdekében óhajtja mint alapitó az iskola gazdasági vezetését egy szakbizottság által megfigyelni, hogy az esetleges hiányokra a kormány figyelmét szükség esetén felhívhassa. A faiskolákról szóló vármegyei szabály- rendelet tervezet' módosítására vonatkozólag közli a földmivelésügyi miniszter azon feltételeket, a melyek mellett a szabályrendeletet jóváhagyná. A kívánt pótlások a faiskolára szánt megfelelő használatának biztosítását és a faiskolák szakszerű kezelését czélozzák és azért elfogadások csak kívánatos és akadd lyokba nem ütközik. Legnagyohb jelentőségű tárgya a közdig legyőzte, hol a bírókban, hol a leányok körül. Régóta nem járnak egyuton. — De ni, szeme egyszerre felcsillan, arczán a meglepetést mo- solygás váltja fel. Talán itt van a bosszú ideje. Megszólítja : Enyje, teremt ucscse, csakugyan te vagy az Gyurka ? Az ember rád sem ismerne, ebben a czifra mundérban. Amaz meglassítja lovai léptét. Te sem vagy különben, — dünnyögi rá. Hát aztán, mikor jöttél ? Nem is tudattad, hogy legalább eléd mentünk volna. Nem vagyok én viczispán, hogy fogadjanak. „Na de jól van, igy nem haladhatunk, mert te könnyebben mégy, mint én gyalog. Nem vennél fel az erdő széléig, a számadó házáig, úgy is látom arra visz az utad 1 Megiszszuk az árát I ?“ Gyurka erre a szóra felkapta fejét s mint az elébb büszke hangon kérdé: „Hát aztán mit keresel te ilyen ruhában ott 1 ?* Majd elmondom, ha felveszel. Gyurkában a büszkeséget legyőzte a kíváncsiság, vagyis inkább a féltékenység. No, hát gyere 1 Hát azt te is tudod komám, kezdte bizalmasan, hogy mi nem a legjobb lábon éltünk egymással. Hogy miért, azt nem is kell, hogy mondjam. Hja i de azóta fordult ám a gönezöl. Én elismerem, hogy külömb legény vagy nálamnál és éppen ezért akarok hozzád czimborának szegődni. No de látom, hogy szeretnéd tudni, hogy miért megyek én ahhoz a házhoz ily czafrango- san, a melyikhez eddig csak neked volt közöd. Na nézz reám oly ijesztően I — Azért mondom, hogy csak volt közöd, mert már nincs. Gyurkán megint erőtt vett a büszkeség. Ezért mehetsz te gyalog is. No, no, csak ne indulatoskodjál. Hiszen mondtam már, hogy pajtásod akarok lenni és gyűlésnek a mezei munkás segélyalapok létesítéséről az 1898 évi II. t.-cz. által kivánt szabályrendeletalkotásának kérdése. De nem csak fontossága folytán érdemel e helyt említést, hanem azon nem minden komikum nélkül való — előzmények folytán, a melyek a szabályrendelet megalkotását mindez ideig függőben tartották. Midőn a szabályrendelet tervezete a törvény rendelkezése folytán egy év előtt a közgyűlés elé került, gazdaközönségünk tekintélyes tagjainak, a vármegyei gazdasági egylet vezetőinek óhajához képest kiadták azt véleményezés végett a vármegyei gazdasági egyesületnek. Az egylet beterjesztett véleményében a tervezetet nem találta elfogadásra alkalmasnak, de készségesen ajánlkozott arra, hogy egy megfelelőbb szabályrendeleti tervezetet készít, amire a törvény- hatósági bizottság fel is kérte az egyletet az ígért munkálat elkészítésére. E megkeresésre válaszol most az egylet, de az önként felajánlott munkával adós marad, kijelentvén, hogy ő nem a munkások segélyalapját, de a gazdasági cselédek nyugdíjintézetét tartja szükségesnek és azért a munkássegélyalapok létesítéséhez előkészítő munkájával hozzá járulni nem hajlandó. Csaknem egy évi időre volt tehát szükség annak megtudhatására, hogy a gazdasági egyesület önkéntes ajánlkozása daczára sem fogja a vármegyét a törvény végrehajtásában támogatni. A gazdasági egyesületnek a szabályrendelettel szemben felhozott ellenvetései egfelebb akadémikus értékkel bírnak, miután a szabályrendelet megalkotását a törvény teszi a vármegye kötelességévé. A kérdés érdemi fontossága a szabályrendeletek intézkedéseinek megállapításában, tehát abban áll, hogy hajlandó legyen a törvényhatóság e segélyalapokat megfelelő jövedelem vagy alap nyújtásával életképessé és czól- juknak megfelelővé tenni és hogy az alapok kezelésének módja a segélyezés feltételei által tényleg arra rászorult és érdemes munkások részesüljenek az alap kölcsön vagy segély adományaiban. nem akarom, hogy hirtelen meglepődjél, jhát elmondom lassan. Hát tudod, most vagy egy hónapja eljegyezte a darvasi biró fia, ennek a számadónak azt a gyönyörű Esztikéjét. Vártak téged haza, de nem jöttél, se nem írtál, azt hitték, hogy már nem is élsz. A leány eleinte húzódott, de hiszen te is ismered az ilyen leány félét, hamar vigasztalódik. Pedig bizonysággal mondom, hogy a biró fia, l.aczi, nyomodba sem léphet. Igaz, hogy az apja is erőltette egy kicsit, mert hát tudvalevő, hogy gazdag a biró és nincs csak ez az egy fia. Gyurka csak egy sziszszenést hallatott, aztán megrántotta a gyeplőt, hogy a lovak félre ugrottak. Azt hitte szive megszakad, de hogy fájdalmát a legény előtt csak egy szóval is elárulja, annyi erő volt még büszkeségében. Tudta, kivel van dolga. Ne rángasd a gyeplőt, komám, mert majd leborulunk. Úgy látom, szilaj lovak vannak a kezedr»? bízva. — De tovább mondom. — Engem kért fel első vőfélynek. Régi jó pajtásom, nem tagadhattam meg tőle.Ma lesz az esküvőjük. Biz Isten nagyon örülnének, hate is eljönnél; olyan mundérban vagy, hogy úri lakadalomba is elmehetnél benne. De ne hidd, hogy én téged hazug- sággal akarlak tartani, itt vagyunk már az erdő- szélen, a háznál. Ott láthatod ni a násznépet, már mind együtt vannak. Csakugyan áldomással tartozom neked hogy elhoztál, máskülömben még elkéstem volna és azt hiszem itt a legalkalmasabb lesz meginni. Gyurka nem válaszolt, kalapját a szemére huzva, nézett a lovakra. Mégegyszer megszólította: No hát nem jösz 1 ? Az mintha álomból merült volna fel, válaszolt : Én már megittam! Azzal közzé vágót a lovaknak, hogy azok felvágva mentek, el is tűnt mihamar. Lapunk mai szÉtmö.h.oz fél iv melléklet van csatolva.
