Békés, 1899 (31. évfolyam, 3-53. szám)
1899-05-07 / 19. szám
19-fk szám. Gyula, 1899. május 7-én XXXI. évfolyam r Szerkesztóség: Templom-tér, Dobay János kereskedése, kova a lap szellemi részét ill'-tS közlemények intézendök. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij: Egész évre . ! . 6 frt — kr. Fél évre .... 2 „ 50 „ Évnegyedre ... 1 „ 25 „ Egyes szám ára 10 kr. J Társadalmi és közgazdászati hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: IC ó h n Dávid. r~ i Templomtér, Dobay Ferenoz háza és könyvkereskedése, hova a hű--' detések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban. Nyilt-tér sora 10 krajezár. ^ Ja Reáliskola Gyulán Hosszadalmas elmélkedéssel agyonütjük a/, eszmét. A contemplált középiskoláról még mindig böleselkedni végzetes könnyelműség volna, most már cselekednünk kell. Ha a kedvező csillagzat jegyében nem inditjuk meg actiónkat: nuqin m revertetur bora se- cunda. Két kérdéssel kell mindenekelőtt tisztába jönnünk. Az egyik: ki fogja ezt a középiskolát felállítani; a másik: milyen középiskolát akarunk ? Az első kérdésre könnyű megfelelni. A város az utóbbi időben felmerült terhek, kötelezettségek, vállalatok miatt egyáltalában nincsen abban a helyzetben, hogy a tervezett középiskolát a maga erejéből megteremtse. Egy Maecenás, testület vagy felekezet sohasem fogja a gyulai középiskolát felállítani. Hiú remény, amelyben csak azok ringatják magukat, akik vagy egyoldalulag fogják fel az eszmét, vagy ellenségei annak. Tehát állami iskolát akarunk. Kettő közül választhatunk : gimnázium vagy reáliskola. E kérdés fölött kell döntenünk, hogy megtollasodjék a mi pelyhes ál lapotban levő eszménk. Szétágazó okoskodásunkkal úgy is csak scissiót hozunk létre amúgy sem elég erős egyetértésünkben. S annál óvatosabbaknak s megfontoltabbaknak kell lennünk elhatározásunkban, mert a con- cret siker a helyes felfogástól i a szerencsés választástól függ. Tulajdonképen nem igen van módunkban válogatni. Gimnáziumot kértünk már; nem kaptunk. De a reáliskolát kilátásba helyezték. Mi sem természetesebb tehát, hogy ez utóbbit kell kérnünk. Ez a corollarium megdönthetien. Elég szomorú, hogy még eddig egy lépést sem tettünk a reáliskola ügyében. Többeknek, akik a gyulai középiskola kérdésével behatóan foglalkoztak, érett megfontoláson alapuló meggyőződése : ha a város közönsége azt akarja, hogy a várva-várt középiskola létesüljön, kérjen az államtól reáliskolát. A czél érdekében óhajtandó volna, hogy e vélemény a köztudatba szivárogjon át. Ha f Á Üt 19 X JL Iparos ifjaink és leányaink művelődése. Néhány fiatal embernek eszébe jutott, hogy jó volna Gyulán is iparos ifjakból úgynevezett „műkedvelői társulatot“ alakítani, különösen ha én vállalnám el abban az elnöki tisztet, vagyis az oktatói, a tanítói vezérszerepet. A gondolatot tett követte. Összejöttek, tanácskoztak azok a fiatalok és meghittak engem az egyesületet megalakítani. Nohát megalakítottam. Megalakítottam pedig több okból. Megfogom egyenkint nevezni okaimat, szíveskedjenek azután a fölött véleményt cserélni. Első okom volt az, hogy tudom, miszerint a külföldön minden arra való városkában van az iparos ifjaknak vagy zenekaruk, vagy dalárdájuk, vagy lövész-egyletök, vagy színtársulat • jók. Hazánkban is minden jóra törekvő városban van legalább dalárdájuk az iparosoknak vagy iparos ifjaknak főleg abból a czélból, hogy hazafias ünnepeken vagy egyházi ünnepeden énekökkel az istentisztelet diszét emeljék. A hazai iparos ifjak dalárdái között leginkább érdemes említésre a hódmezővásárhelyi vegyes dalkör, mely férfi és női tagokból áll s az éneklés művészetének magaslatára emelkedett. A csabai iparos ifjak műkedvelő-társasága olyan színi előadásokat rendez, hogy hire van a megyében. Az orosházi, mezöberényi hasonló társulatokról szintén sokat lehet hallani. No hát, ha ezekben a megyei kisebb váróegyet értünk, egyesült erővel könnyen és hamar czélhoz jutunk. Épen ezért ki fogom mutatni, hogy a reáliskola nekünk jobb, czél szeriibb, biztosabban s hamarabb elérhető; — sőt a középiskoláknak a közel jövőben bekövetkező átalakulására való tekintettel föltétlenül előnyösebb és korszerűbb. A gimnázium, mint ilyen, a középkori humanisticus irányú iskolákból fejlődött ki. A humánus műveltségnek, ennek, a classicus gondolatok s tormák szépségeiben gyönyörködő bölcsészeinek, volt ez az iskola a veteményes kertje. Azóta sok metamorphosison ment keresztül ez a középkori culturiutéz- mény. A mily nagy a távolság az idealizmus és realizmus között, ép oly nagy a külömb- ség az eredeti s a modern gimnázium között. De a keretei megmaradtak. A modern műveltség nem a classicus minták minél tökéletesebb, csillogóbb utánzásában áll, hanem az eredetiségben, a teremtő conceptio érvényesülésében. Ez így van ; vegyük a tudomány, művészet bármely ágát. Hogyan maradhat tehát a mi gimnáziumunk ilyen korlátok között ! ? Recsegnek is már rozsdás abroncsai, — s mig gimnáziumaink a trans- substantiatió változásait átélik — megszületett a modern iskola : a reáliskola. De a gimnázium is átfejlődésót már megkezdte s ba a reáliskolát utoléri, a kettő egyesülni fog — s előáll a jövő ideális iskolája: az egységes középiskola. Az átmenet már a küszöbön van. Aki a középiskolák uj tantervét olvasta, az okvetlen felismerte a gimnázium és reáliskola cönvergentiáját. Ez a tanterv már előre alkalmazkodik a jövő iskolájához: a középiskolához, amely sem gimnázium, sem reáliskola nem lesz, hanem egyszerűen középiskola. Ez az iskola lesz a felsőbb, a szakképzésnek előkészitője. Innen bármely pályára léphet a tanuló. A reáliskola, a latinnyelvnek facultativ tanításával már is megvalósította az egységes középiskolát. Hogy a reáliskola fejlettebb iskola, ón azt hiszem, ezek után nem szorul bővebb illustrálásra. Elegendő lesz még csak azt megemlítenem, hogy az egységes középiskola alsó négy osztályából a latin nyelv teljesen ki lesz küszöbölve. De | reáliskola, hogy ne legyen egysokban létezhetnek ilyen társulatok: akkor azt hiszem nálunk is. Legyen a mi iparos ifjúságunknak is egy kis hire, legalább tudni fogják, hogy va'n, hogy létezik. 2- or. Gondoltam egyet, ez az egy pedig az, hogy ne csupán színházat játszó társaságot alkosson iparos ifjúságunk, hanem egyúttal — tanuló társaságot is. A tanulás mindenkire rá fér. Különösen ráfér az iparos ifjúságra, ki a kenyérkereseti mód és az az által megszabott munkában kifáradva, nem egy könnyen fog kezébe könyvet tanulás czéljából, hanem pihenő óráját vagy vasárnap délutánját iparkodik úgy eltölteni, amint magára nézve örömet-hozónak lenni gondolja. A sok kávéház, korcsma mind kínálja az ő örömeit, melyek pedig rendesen nem örömet, hanem ürmöt adnak. A fegyelmezettebb ifjúság, t. i. a szülői hatalom alatt levő, sétálással tölti el a vasárnap délutánt. No hát én e sétálási időből és a kávéházi élvezetek óráiból legalább vasárnap délután egy vagy két órácskát szeretnék felhasználtatni ifjúságunk által egy kis szellemi foglalkozásra. A szellemi foglalkozás alatt tanulást értek. A tanulást azonban nem iskolai módszer szerint gondolom előtálalni, hanem szavaltatok, felolvasások, érdekes elbeszélések, társalgás által. 3- szor. Tény, hogy iparos ifjúságunk két neme közt nem áll fönn az a szívélyes barátság, hiányzik az a könnyed társalgás, modorosság nélküli fesztelenség és előítélet nélküli együtt- lét, a mi a müveit fiatalság ifjúkorát megaranyozza. Az iparos ifjú félénk, nem mer a lányhoz szólni, az iparos lányka gondolatköre, tapasztalati köre olyan szűk, hogy társalgása igen,, oldalú, mégis tanítja a latin nyelvet: tehát gimházium és reáliskola, vagy egyszóval egységes középiskola, csak a neve nem az még. Miért válasszunk mi tehát gimnáziumot, miután az egy pár év múlva úgy sem lesz az ? Hiszen a gimnáziumnak még lényeges belső átalakuláson kell átmennie! Sokkal jobb a reáliskola, mely csak nevet cserél. Épen ez okból a kormány addig, amig a gimnáziumoknak a reáliskolákba leendő felszívódása meg nem történik, uj gimnáziumok felállításától lehetőleg tartózkodni fog ; — annál is inkább, mert reáliskolák aránylag még csekély számban vannak s igy az előbbiek szaporítása által csak késleltetné és megnehezítené az egységes középiskola kifejlődését ; — kétszeres okból pedig oly vidékeken, melyek gimnáziumokban már úgyis bővelkednek. Nagy vívmány, hogy a szakminisztérium a mi középiskolánk ügyével már érdemlegesen foglalkozott; abból pedig, hogy az irányt meg is jelölték, melyet követve ez élt érhetünk, legalább is annyit lehet következtetnünk, hogy városunkban egy középfokú iskola felállítását ott is, ahonnan mi az eszme megtestesülését várjuk, méltányosnak, szükségesnek vélik. Ez a felsőbb utasítás a dologiak a nyele, ebbe kell erősen fogódzkodnunk, ha azt akarjuk, hogy mozgalmunkat siker koronázza. És az államban nem fogunk csalatkozni, mirt csalatkoztunk éveken át dédelgetett várakozásunkban. Álmodtunk szépeket fényes Ígéretekről, hittünk a kecsegtető biztatásoknak — amelyekről most már tudjuk, hogy csak üres ábránd voltak. De van egy más körülmény is, amely megmagyarázza, hogy az állam a mi vidékünkön egy uj gimnázium megnyitását per- horrescálja. Ha megggondoljuk, hogy a Nagy- Várad, Szolnok, Szeged és Arad által határolt zónában eddigelé már kilencz gimnázium áll fenn, reáliskola pedig egy sem, teljesen méltányosnak, sőt észszerűnek fogjuk találni a kormány magatartását. Az állam közoktatásügyi politikájában első sorban irányadó a középiskolák arányos megoszlása. Nincsen nem feleletekből és hallgatásból áll, ez persze nem vonzza a fiatal férfit az ő körébe. Másfelől pedig, ha az iparos ifjú elsajátított egy kis társalgási ügyességet és örömmel forgolódik a lányok körül: csakhamar kikiáltják csél-csap embernek. Annak a lánynak meg épen jaj, a ki élénk természete, tüzes vére és sebes gondolkozása birtokában pergő nyelvvel, ügyes mozdulatokkal — meg talán hát szépségével is — meg tudja nyerni a fiatal férfiak barátságát és azok közül talán többet tud maga köré gyűjteni ezen kiváló tulajdonságai által, jaj, mondom az ilyen lánykának, mert hát a rossz nyelvek megszólják, megítélik, megszapulják. Folytas- sam-e még ? Na, hát az ilyen visszás dolgoknak végre- valahára meg kellene szünniök. Nem szűnnek pedig meg másképpen, csak úgy, ha alkalom adódik arra nézve, hogy a két nemű ifjúság ösz- szejöjjön és társalogva töltsön el egymással legalább vasárnap délután egy pár órát. Vaskalaposság félteni a fiatal embert a lányok társaságában.» Csakis a lányok társaságában válik finommá, előzékennyé, lovagiassá ; ott tanulja meg nyelvét zabolázni, szenvedélyeit megtörni. Hogyan, miért ? Hát biz, vaskalapos bácsi azért, hogy a lányasszonykának megtes- sék! Már pedig, ha ennyi csak nagyjából előrántott jó származik a fiatal emberre nézve a lányok társaságából: akkor abból nem kitiltani, hanem odaédesgetni, odakényszeriteni kell öt. Vaskalaposságnak mondottam félteni a fia tál embert a lányok társaságában ? minek nevezzem az evvel ellenkező nézetet, a lányka féltését a fiatal emberek közt ? Hát biz ez irigy vasorrubábaság 1 okunk tehát az állam mostohaságáról panaszkodnunk akkor, midőn tőle olyat kérünk, amelyet az meg nem adhat. A fentebb említett négy végváros által határolt vidéknek márgeographiai fekvésénél fogva városunk a középpontja. Ha valahol, úgy mindenesetre itt érdeke az államnak egy reáliskolát fölállítani. De nemcsak az állam érdeke, hanem a mienk is. Városunk tanuló ifjúsága épen e kijelölt vidékre árad szét. Ha meggondoljuk, hogy ezek mind itt maradnak, miután a mi középiskolánk már fen- áll, sőt az egész vidéknek épen reáliskolájánál fogva centruma lesz, lehetetlen be nem látnunk azt, mennyire vitális érdeke városunknak : a reáliskola. Városunk az államtól gimnáziumot sohasem fog kapni. Azt hiszem, hogy az okok megfontolása után ezt mindenki he fogja látni. Hanem kaphatunk reáliskolát. Vázlatosan előadtam néhány döntő körülményt, mely megmagyarázza, miért nem kívánhatunk s kaphatunk gimnáziumot, sőt meggyőzhet bennünket arról is, hogy nekünk a reáliskola tulajdonképen előnyösebb. Ezt kell tehát kérnünk. Ha erre határozzuk el magunkat — s a város érdeke, az ügy sikere ezt követeli — úgy actiónkat eredmény fogja koronázni. A gimnázium erőszakolása mindent elronthat. Sokat és terjedelmesebben, kimerítőbben lehetne még Írni arról, miért jobb a reáliskola, miért czélszerübb — sőt egyedül elérhető nekünk,' de az hiszem, fölösleges azokra kiterjeszkedni, mert köztudomásúak. Más alkalommal és más toliból esik még e tárgyról egy pár szó. Vári Rezső. »Gimnázium Gyulán“ czimü czikkünk- beií tudvalevőleg felkértük a tanügy és a közművelődés barátait, hogy a gimnázium létesítésére vonatkozó nézetüket lapunkban elmondják. A szakavatott tollal irt fenti jeles czikket is örömmel közöljük, bár nem mindenben osztjuk és épen azért, megfogjuk rá tenni észrevételünket. Szerk. No bizony ! hát mi jó származhatik a fiatal llánykára nézve a fiatal férfiak társaságából ? Sok, sok 1 Nem részletezhetem egészen alaposan, mert félreértésre adnék okot, amiatt t. i., hogy félre is magyaráznának. Egyet említek hát föl csak, vagy kettőt; először azt, hogy a lányka párhuzamot vonni tanul férfi és férfi között és ennek folytán az életet eldöntő órában, a házasságra lépéskor, bizonyosan tudni fog arra vigyázni, hogy mennyasszony névvel lépjen a pokolbal — Másodszor azt, hogy a férfiak társaságában elveszti a lányka akaratosságát, kényességét, a pipere utáni vágyat stb. stb. mert tapasztalnia kell, hogy ezek nemcsak hogy nem vonzzák a férfiakat, sőt el is riasztják köréből. Egyszóval tehát a két nemen levő fiatalság összehozása, társalgása azt eredményezi, ami az emberekkel való érintkezés legnagyobb áldása, a tapasztalást. Összefoglalva már most mindama okokat, melyek engem arra bírtak, hogy ama néhány lánglelkü fiatal eszméjét testbe öltöztessem és ezen társaságot megalakítsam: egyetlen egy eredményben végződnek és ez a művelődés. A tudományok, az ismeretek lelket tisztit- nak, szivet javitnak, de csak úgy, ha isteni félelem van velők összekötve. Az ismeretekkel biró embernek lépten-nyomon kínálkozik a gyönyörűség, az élvezet ott is természetesen, a hol az arra nem fogékony tudatlan soha sem talál gyönyörűséget. Egy példát mondok el erre nézve. Egykor ifjú koromban az erdőre mentünk földi eprét szedni. Korán keltünk annyira, hogy a napkelte már az erdő melletti nagy hegy tetején talált, amely hegyről 5 mértföldnyi hosszú Lapun k mai számához fél Ív melleidet vau osatolva.
