Békés, 1899 (31. évfolyam, 3-53. szám)
1899-04-02 / 14. szám
14-ik szám. Gyula, 1899. április 2-án XXXI. évfolyam M&, fps ÍV*a“uil£’’“-i''rr-r,* ,ni K Szerkesztőség: Templomtér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj j Egész évre . 5 frt — kr. Félévre ... 2 » 50 » Évnegyedre .1 » 25 » Egyes szám ára 10 kr. Társadalmi és közgazdászat^ hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: ZED Ö KC IST 3D _Á_ T7" I 3D. Kiadó hivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza, ób könyvkereskedés, hova a hir- 3, detések és nyílt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gynlán, a kiadó hivatalban. Nyilt-tór sora 10 kr. Mióta csak ember van a földöt!; állandó tárgyát képezte a gondolkodásnak ama kérdés bogy a halál után mi következik? A koporsó és sir örök megsemmisülést, vagy örök élet hajnalát jelzi-e? Ha valamikor, úgy bizonyára a husvét ünnepén jogosult e kérdés előtérbe jutása, mert ez ünnep Jézus feltámadásának emlékünnepe s az örök élet hajnalának ragyogó csillaga, mely a kételyek felhői között bolyongó lelket elvezérli az örök élet hitének kies révpartjára az élet tengerén zugó fáj dalmak s keserűségek hullám árjából. A lélek magas röptének gyakran szárnyát szegi a földiség; a tökéletesedés legmagasabb fokara jutni hivatott ember nem lehet állandó lakója a földnek’. A szív nemes dobbanása, az ész magasztos hivatása s igy ama körülmény, hogy az érző szívvel s okos észszel felruházott ember minden más teremtményeknek koronája e földön : kétségtelenné teszi, hogy az örök étet hite, a tel támadás reménye nem lidérczfény, nem tűnő délibáb, hanem a keresztyénség oly drága kincse, melyei Jézus áltál lön megajándé kozva az emberiség az ég és föld ura által, hogy eként a szivekben élt homályos sejtelem az öntudatos hittél legyen felcserélve; csrllag- talan sötétrejre hajnal bíbora ébredjen... Örök élet hite nélkül a szellemi tökéletesedés vágya hasonló lenne a vizkóros beteg állapotához, hol a szomj kielégülést nem talál, csak újabb vágy ingerének gyötrő kínja éget. A halhatatlanság hitével azért ruházta fel Isten az embert, hogy nemes tehetségeinek kifejtésére módot és alkalmat nyerjen* nem csüggedve, nem lankadva1 soha. A földi életben a jók jutalmat, a gonoszok büntetést nem mindég nyernek; Sokra- tesek, Nérók, Caligulák; igazság árnyba rejtett napja, gazság sötét éjszakája; nemes keblű barátok, pénzbálványozó fukarok; jutalom nélkül maradt érdem, büntetés nélküli gonoszság; erény virág, bűn tövis.... mind mind megférnek e földön, egymás közvetlen közelében ! Kétségtelen létjogosultsággal bir azért ama hit, hogy az isteni osztó igazság az örök életben eszközli az ellentétek megszűnését, a jók jutalmazását, a gonoszok megbüntetését. A feltámadás hitét nélkülözni nem lehet. Minden teremtett valóságnak meg van rendeltetése, életczélja, mely tökéletességi fokával egyenes arányban áll s épen azért, ha a természetben észlelhető változásokat komoly figyelmünk tárgyává tesszük, a mi örök életünk, halhatatlanságunk felől kétel kednünk nem lehet! Már a hajdankor sötét századaiban is felragyogott az envbe:iség gondolkodásának láthatárán a halhatatlanság hitének'“ csillaga, miről bizonyságot tesz; Plato eme tétele: „A mely emberek szent és kegyes életet élnek, mihelyt meghalnak, a boldog szigetekbe menyén, minden boldogságban élnek, távol lóvén minden gonoszoktól; a kik pedig gonoszul és istentelenül éltek, a büntetésnek és Ítéletnek tömlöczóbe vitetnek, mely pokolnak hi v a tilt.“ Ily értelemben szól Zoroaster is, midőn ezt mondja : „Vagyon a jóknak számára egy boldog hely; E világ és ezen hely között vagyon egy hid. A ki ezen hídon átmehet, eljut a paradicsortiba, ha pedig leesik, a gyehennába esik.“ Ám de inig a hajdahkórban a halhatatlanság hite csak sötét éjben világitó csillag fény, addig a Jézus által a szivekbe ültetve, rafjy°gó nappá válik az, miről bizonyság a könyvek könyvének ama tétele: „Minnyá- jan nékünk meg kell jelennünk a Krisztus itélőszeke előtt, hogy kiki elvégye annak jutalmát, a mit a testi életben cselekedett, jót avagy gonoszt.“ Mert Jézus „a halált eltörülte és az életet és a halhatatlanságot világosságra hozta.“ Ugyanazért: „Ha hisz- szük, hogy a Jézus megholt és feltámadott, azon képen az Isten azokat, a kik elaludta- flak a Jézusban, előhozza ő vele.“ Ezért örömünnep minekünk a hiisvét!... De hogy ne csak névleg, hanem tényleg is igy legyen : a mi életünk Istennek tetsző legyen mindenkoron! Törekedjünk arra, hogy „él jünk, többé nem mi magunk, hanem Krisztus éljen mi bennünk és mi is ő általa.“ így lesz reánk nézve a husvét valóban Örömünnep! Ekkor mondhatjuk el : Jézus I megváltó Krisztusunk 1 Üdvre te általad jutunk, Halál után feltámadásod Nekünk váltságot, áldást hozott, Hogy vétkeknek sötét éje Ne legyen lelkűnknek réme, Napfény’hulljon * a sírokra, Öröm várjon a sírokra. Dombi LajóSa’ A villanyvilágítás. A Villamos és Közlekedési Vállalatok Részvénytársasága Budapestről alábbi ajánlatot küldte Gyula városa tanácsához. Erre, úgyszintén a magyar villamossági részvénytársaságnak a városi tanácshoz lapunk zártakor jött megkeresésére, melynek egyik főpontja, hogy a telepet hajlandók Gyulán létesíteni, jövő számunkban fogunk visszatérni. Részvénytársaság villamos és közlekedési vállalatok számára. Gyula rendezett tanácsú város tek. Tanácsának Gyula. Minthogy tudomásunkra jutott, hogy a tek. Tanács elhatározta a villamos világításnak Gyulán való alkalmazását s ez irányban már tárgyalásokat is folytat, van szerencsénk ezennel kijelenteni, bogy mi is hajlandók vagyunk Gyula város igen tisztelt közönségével előnyös feltételek mállóit a villamos világítás tárgyában szerződést kötni, s illetve a szerződés megkötésénél a város igen tisztelt közönsége javára' a legmesszebb menő kedvezményeket nyújtani.' Legyen szabad a tek. Tanács nagybecsű figyelmét fölhívnunk arra, hogy több, már üzemben lévő, részint pedig még épülőfélben levő villamos világítási telepnek és villamos vasútnak vagyunk tulajdonosai s hogy ennek folytán bő tapaiztalatokkal rendelkezünk a villamosság alkalmazásánál és különösen a villamos világítási telepek építésének és kezelésének terén. Nora mulaszthatjuk el, ezenkívül megemlíteni azt, hogy a Gyula város területén létesítendő villamos világítási berendezés elkészítését aZ' általánosan kitűnő hírnévnek örvendő és velünk szorosabb üzleti összeköttetésben álló, hazai Ganz és társa vasöntő és gépgyár részvénytársaságra bíznék, a mi már eleve is biztosítékot nyújtana arra uézve, hogy ezen berendezés úgy magasabb technikai, mint minden más szempontból is elsőrangú kifogástalan lenne. Kérjük ezekután a tek. Tanácsot, hogy a jelen tiszteletteljes ajánlatunkra vonatkozólag uj tárgyalásokat kitűzni és azokra társaságunkat is meghívni kegyeskedjék. Tudomásunk van róla, hogy a tekintetes Tanács és vele a város igen tisztelt közönsége is azt kívánja, hogy a villamos áramfejlesztő központi telep Gyula város területén állíttassák föl s minthogy Csaba nagy község közönségével is már folytatunk tárgyalásokat a villamos világítás dolgában, az ón kellemes helyzetben leszünk, hogy a tekintetes Tanácsosai megindítandó tárgyalások során1 a világításra vonatkozó egyébb kedvezményes szerződési feltételek mellett a telep elhelyezésére vonatkozólag is oly közvetítő, előnyös propozioziót fogunk beterjeszthetni,' a mely a tek. Tanács minden irányú kívánalmait kifogja elégíteni. Azon reménységben, hogy szerencsések leszünk a tekintetes Tanácscsal, s illetve a város igen tisztelt közönségével megegyezésre juthatni, maradtunk kiváló tisztelettel Budapest, 1899. mározius 30-áo. a tekintetes Tanács alázatos szolgái : Részvénytársaság Villamos és Közlekedési Vállalatok’ számára. T á M€5 Z A. 3?eltáixnad.áLS. Éli kis ártatlanom, szivem kis virága.!1 Tedd össze két kezed éjtatos imára, A feltámadásnak magasztos ünnepé Szivecskéd vallásos érzéssel töltse be Parányi kis ajkad susogva, remégve Küldje el fohászod a 'fényes egekbe1... A te piczi szived tele van virággal, Tiszta szeretettel, angyali jósággal, Fonj belőlük füzért, illatozót, szépét, Gyöngyharmattal ékes tiszta hófehéret!... Örökzöld lesz benne a szeretet, hála, Tedd le az áhítat fényes oltárára ...! Imádságra kondul a templom harangja, Nyitott ablakon át berepül a hangja, Esteli szél szárnyán száll az Alleluja: „Föltámadott Krisztus,-az egy Isten fiai11 — S áhítattal zengik fiatalok, vének: „Dicséret, dicsőség az Isten nevének !... Viszi az éneket az esti fuvalóm, Imádkozzunk együtt én kis ártatlanom!... Miért imádkozunk?. . Ugyan ki tud róla?... Csak az a jó Isten a megmondhatója!... Talán a szép múltért, tán valami másért, Talán egy jövendő szebb feltámadásért'!!... Ifj- Nuszbek Sándor. A bocsánat. A kavargó szél ép akkor vágta szembe a havat, mikor a szánkó a borsodi ut felé kanyarodó dűlőtől fordult ki az útra. A két fakó által vont szánon egy ember és egy asszony ül. Az ember hajtja a lovakat, kucsmája fülére huzva. Bajsza, szemöldöke csupa zúzmara, bundája állig van beburkolva. Hátának támaszkodva ül az asszony nagy téli kendőbe, bekecsbe. Háttal ül, hogy ne érje úgy a széli Az északi szél pedig fuj torkaszakadtából és'ott, hol bírókra kél társaival, nagy hótölcsért alakit, melyet aztán rendszerint délnek vág . . . Hiába, ilyenkor ő az erősebb. A szánkó pedig épen vele szembe halad. Az ember már az imént morgott valamit, most pedig hogy ismét egy csapat hó vágódik arczába, meg nem állhafja káromkodás nélkül. Ugyan ne zsörtölődjék kend mindég, azon úgy -im változtathat. Nem a’ — mormog az — neked is mindig ilyenkor jut eszedbe vásárba menni. Dd hát tudja kend, hogy nem a magam javáért megyek, Esztikét meg nem adhatjuk úgy minden ruha, még egyéb nélkül'férjhez. Azt meg hamarosan csak -ott Komlóson, a vásárón kapjuk. Csák ne volna olyan átkozott messze. Még Csokányt sem hagytuk el és onnan is van még egy jó félóra. Hiszen Csokányban megpihenhetnénk, válaszolt az asszony. Ugyan hol ? Tán a községházán ? Hol hát ? Hát nem ott lakik a kend só gora, Lovász András. Tulajdon édes testvérének, Katának az ura I ? Kiről beszélsz te, anyjuk ? — szólt hátra. Kiről hát ? A sógorról itt Csokártybáii, kivél kend azért a csekélységért, rongyos pár forintért, most vagy tíz esztendejé összekapott. Nem kellene ám mindenért olyan tartós haragot tartani! De hát az ilyen emberek mind azt hiszik, hogy nekik áll a világ. Pedig dehogy is1. Igaz, hogy nekünk, hála Istennek legyen mondva, jól'fordult sorunk, de hát a mint hallottam, a szegény sógor bizony nem a legjobban van. A mi kis földet, pénzt kaptak az örökségből, mind ráment a patikára. Az ördög is gondolta, hogy abból az egészséges Katából olyan beteg asz- szdny legyen. Az első esztendőben, ahogy a gyéreké meglett, tíz hónapig betegeskedett. — András is könnyen élt a meddig telt, De aztán, az Isten tudja. Van vagy három esztendeje, hogy nem hallottam hirt felőlük. Istenem, milyen is azóta az' életök ? Az ember elövette pipáját, megtömte, az- táii a csutorát a fogai közé szorítva, hümmöge- tett a fejével. Hát kend nem szól rá semmit, vagy talán nem is gondol már velők többet ? Még mindég azért a semmiségért. Hátha bajba volnának. Be kell mennünk megnézni őket. Azért a semmiségérti Ne késztess asszony, hogy káromkodjak I Hát semmiség az, hogy az apám két fertály örökéből egy krajezárig kidur- tak, kipereltek. Azt mondták, hogy — Uram bocsá’ — nem vagyok az apám fia. Inkább az ügyvédnek adták. Hát az semmiség. Kivertek, hisz te tudod, onnan, a hol tíz esztendeig laktunk, dolgoztunk az apámmal, mint egy kutyát, ügy tengődtem valahogy napszámba. Na de azért megsegített az Isten, nem szorultam senkire. — Semmiségi Hátha olyan bajba volnának, hocy ev^el a 20 forinttal a mi nálam van, az életüket tudnám megváltani, nem inkább a sárba dobnám, összetépném, mintsem hogy nekik adnám István, István, félje kend az Istent! Kendnek is lehet még baja! Féljem? Félem, de . . : Egy újabb szélroham, mely ismét teleboritá arczát hóval, megakadályozta beszéde folytatásában ; süvegét, mely pedig erősen fejére volt húzva, lekapta fejéről és messze elsodorta. Az ember megreszketett egy kicsit, aztán az :asszony kezébe adva a gyepiüt, kucsmája után szaladt. A déli nap laposan sütött, mikór Csokány elé- értek. Nem mennénk be ? — szólt az asszony. Az ember gondolkozott, fejébe nyomta süvegét, összébb vonta bundáját, végre határozott hangon mondta: MondtaAi, hogy nem, ha megfagyunk sem. Atfzáí tovább szíttá,' vagyis jobban rágta pipa- csütoráját. A szél mindig eirösbödött. Túl Csokányon ide látszik Komlós város tornyá. A szánkó lassan, lásáSn haladt a szélben. A két fakónak visszázott a szőre, pedig' nem lassan mentek. Meg-ríiégbotlik egyik-egyik’ a síkos' utón.' Nem látni'az égési ut’hősszán egy'lelkét sem, ki is jár ilyen' időben ? De' igén mégis, ott elől megy valaki'. Valami kis alak, oly kicsi, hogy könnyen összetéveszthető az utféli káróval és’ csak abban kü- lömbözik tőle', hogy ezt a szél folyton'himbáljál Közelebb érnek hozzá. Egy kis leány. Fején egy kis' rongyos kendő. A vékony vizitkén átkötve egy másik' rorigyos. Nem nagy meleget tarthat. Vékony kis s'zdknya, mezítelen lábán egy pár rongyos kis ozijjö. Istenem, milyen nagy a szegénység nyomora ! ,. .... . És ilyen időben kél útra. Már alig bir menni. Dermedt tagjait a megfagyás veszélye kiséri. Ilyen időben hiába minden edzés. Megesik rajta az !ember szive. A szánkó közelebb ér hozzá. Az asszony megállítja a szánt és utánna megy. Nem is kelleti nagyon utánna menni, megállt az már ott ; talán nem is bírta volna tovább. Leveszi a bekecs alatt levő kendőjét az asszony és szótlanul beterítve vele a reszkető leánykát, a szánkóra vitte. Az ember meg ki- veázi tarisznyájából kulacsát es a szájába önti a melegítő italt. Hagy magával szegény mindent terini. LapunJk mai számához egéBZ iv melléletet van csatolva.
