Békés, 1899 (31. évfolyam, 3-53. szám)
1899-03-19 / 12. szám
12-ik szám. XXXI. évfolyam Gyula, 1899. márczius 19-én. CCi" Szerkesztőség: Templomtér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij : Egész évre . 5 frt — kr. Félévre ... 2 » 50 » Évnegyedre .1 » 25 » Egyes szám ára 10 kr. ► urf»^pfy»ur"opp. a >||| Társadalmi ás közgazdászat! hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: "HZ Ó KC 1ST ID -Á-T7" X D>_ x y Kiadó hivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza, és könyv- kereskedés, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. Nyilt-tér sora 10 kr. 8 a& ■,.ppn.upp<»uppr»,_pp'»up,ü'v.pp-^ Az erkölcs betegsége. Általánosan ösmert közmondás az, hogy csak ép testben lakik ép lélek. — Beteg embernek beteg a munkaképessége, beteg a jelleme, önérzete, gondolkodása, egy szóval : egész lénye. Már pedig beteg emberek társadalmának nemzetet fentartó képessége eler- nyed az állam gépezetének kerék küllőiben korhadás áll be, a nemzet sorvadásnak indul, mert annak alkotó elemei az egyes emberek saját testi s szellemi épségük jókarban tartását szem elől tévesztik és á modern élet vásári zajában egymáson keresztül gázolva, egymást legyűrve törekszenek a boldogulás czélpontja felé, a kultúra elektrikus lángja mellett. Kevés az ember, a ki saját sorsával beéri; az egyik koplal, csakhogy külsőségekben többnek lássék mint a mi; a másik többet költ, mint a mennyire keresményéből telik, mert összeköttetéseinél fogva lépést kiván tartani a társasággal. A szerényebb viszonyok közt levők utánozni, elérni akarják a tehetősebb, magasabb állásunkat szokásaikban, életmódjukban, .szórakozásaikban s e törekvésükben rendesen a gazdálkodás egyensúlya felbomlik, beáll a deficzit, adóság, gond, a melyekkel természetesen lépést tárt az idegesség, vérszegénység és ezek nyomában ezer és ezer testi nyavalyája a családnak. Hogy mennyire el van terjedve e kórság már az utolsó faluban is, az a szorgos szemlélő figyelmét el nem kerülheti. Gyakran van alkalmunk családok romlását látni, miként jutottak azok a nagyra- törekvés lejtőjén fokról-fokra tönkre. S honnan e kóros jelenség? Azt mondják, hogy a kultúra az a baczillus, mely befészkelte magát az emberek agyvelejébe s ez állapotot előidézte. Mi nem hiszünk ebben. A kultúrának meg van a maga ország-1 útja: a tudomány, művészet, ipar és kereskedelem képezik a kultúra alapját, termékeny talaját. Mi köze is volna a kultúrának ahhoz, hogy a napszámos, a ki egész héten nehéz munkát végez, gyakran önkéntes koplalás mellett, vasárnap eldorbézolja egész heti keresetét ? Nem, tisztelt olvasó, nem a kultúra itt a hibás. Az emberi gyarlóságok és nyavalyák egyéb forrásból erednek; mások azok az okok, a melyek a társadalom és az egyes ember romlását előidézik : a hitélet lazulása, az erkölcs sülyedése. Ez a baczillus, mely az emberek egymás iránti hitét, bizalmát megfertőzte, ez ölte ki az igaz barát fogalmát, a felebaráti szeretetet az emberek szivéből, ez az oka, hogy a házastársak egymás iránti bizalma fölött csak a féltékenység őrködik egymás erkölcse fölött, a mint a pénztárosban is, a kereskedő s egyéb adósok iránt is a kauezió s váltó tartja ébren a bizalmat. Hova sülyedt manapság a felebaráti tisztességbe és becsületbe vetett igazi, föl- tótlen hit és bizalom ? Kisérjük csak figyelemmel a törvénykezési rovatot. A sikkasztások és lopások egész lajstroma tárul elénk; a rendőri sajtóiroda évenkint szárazon közli a lopási, rab- lási statisztikát és mert a törvény elégtételt szerzett a társadalmi renden elkövetett bűncselekményekért, a társadalom csakhamar napirendre tér, a helyett, hogy keresné, miképen lehetne a társadalmi rendet erkölcsi utón helyreállítani. A folyót nem állíthatjuk meg folyásában, | rosszat csirájában kell elfojtani s ez csak úgy lehetséges, ha gyermekeink ártatlan, szeplőtlen lelkületét szebb és nemesebb eszmékkel, és a mi tődolog, követésre méltóbb példákkal tápláljuk, mint a mai családok nagy része cselekszi s csak egy jól és czól- szerüen nevelt uj nemzedék keltheti uj szárnyra az erkölcstelenség fertőjébe sülyedő nemes, tiszta Ízlést, becsületes felfogást, feiebaráti szeretetet, a vallási tiszteletet, a gazdasági egyensúly vezérszellemét: az önérzetes, szerény munkában megedzett férfias akaratot. Ennek munkája részben az iskolára, de leginkább a családra vár. A közigazgatási bizottság ülése. — Márczius 13. — Kisebb jelentőségű ügyek foglalkoztatták a márczius havi rendes ülésére összegyűlt közigaz -/itási bizottságot és a tárgyalás menete az ügyekhez alkalmazkodván, simán, zajos viták nélkül folyt lo az ülés. Néhány kisebb ügyhöz való hozzászóláson kívül a csabai tankötelesek összeírásának kérdésében, valamint a Gyulavárosi Végh Gábor- féle építkezési ügyben hallottunk részletesebb vitát. Az ülésen jelen voltak : dr. Lukács György főispán elnöklete alatt, dr. Fábry Sándor alispán, dr. Bodoky Zoltán főjegyző, Jantsovits Péter árvaszéki elnök, Oláh György tiszti főügyész, Csák György kir. tanácsos, pénzügyigazgató, dr. Zölcly János tiszti főorvos, dr. Liszy Viktor kir. ügyész. Haviár Lajos kir. főmérnök, Zlinszky István köz gazdasági előadó, gróf Almásy Dénes, dr. Zsilinszky Endre, dr. Hajnal István, Ladies György, Horváth Károly és Varságh Béla bizottsági tagok. Miután az elnöklő főispán a megjelentek üd vözlése mellett az ülést megnyitotta, dr. Bodoky Zoltán főjegyző felolvasta a vármegye alispánjának a február havi közállapotokra voratkozó, lapunk múlt számában egész terjedelmében közölt jelentését, a melyet a bizottság tudomásul vett. A február havi közegészségügy állapotát dr. Zöldy János főorvos ismertette kimerítő jelentésében, a mely szerint a közegészségügy állapota a múlthoz viszonyítva lényegesen javult, jóllehet a fertőző betegségek még mindig nagy számú bete gedésekkel jelentkeztek. Főként, javulás mutatkozik a kanyarónál, hol a betegedések az előző havi számnak negyed részét képezik. A fertőző betegségek körül nagyobb számmal fordultak elő a diphtheria, 10 községben 23 megbetegedés és 9 halálozással, a vörheny 17 községben 131 megbetegedéssel és a kanyaró 17 községben 109 megbetegedéssel. A kanyaróban elhaltak száma 23, a trachomásoké 153. A köztisztaságra kellő gond for- diltatott. A jelentést tudomásul vették. A betegsége miatt távollevő Rezeg Szilviusz kir. tanfelügyelő helyett, a tanügyi előadói tisztet dr. Bodoky főjegyző látta el, a ki bejelenti, hogy a kir. tanfelügyelő három hót óta tartó betegsége következtében csupán 7 tantermet látogathatott meg, a melyekben kielégítő eredményt tapasztalt. Szarvas község az iránt folyamodott, hogy a tan és óvódaköteleseknek a bizottság által elrendelt újból való összeiratása alól, miután a községben uralkodó vörheuy járványt az összeírással járó házalást csak fokozhatná, mentessék fel. A bizottság teljesítette a község kérelmét. Koncsek József gyomai községi tanító felfolyamodása következtében annak a tanítói ötödéves korpótlékra való jogosultságát megállapította a bizottság és a korpótlék kifizetésére a községet kötelezte. A vallás- és közoktatásügyi miniszter leiratban válaszolt az endrődi izr. iskola államosítása iránt hozzá intézett kérelemre. A minister az iskola államosítására, vagy uj állami iskola felállítására nem hajlandó,' de miután 21 izraelita és 27 ágost. evang. tanuló jár a rém. kath. felekezeti iskolákba, a mennyiben a rém. kath. egyház ezen gyerme lseknek az iskolába való befogadására képes vagy hajlandó nem volna, a község tartozik haladéktalanul egy községi iskolát felállítani. A minister leiratát közölték az érdekeltekkel. Csaba község elöljárósága a tan- és óvó kötelesek újból történő öss/.eifásának eszközlésére hosszabb időhaladckot kér, amely kérelmét a tan- felügyelői javaslat azért nem véli teljesitendőnek, mert már eddig is nagy késedelem mutatkozik a pontos összeírás elkészítésénél, azért a községet az összeírás haladéktalan végrehajtására utasítani kívánja. Varságh Béla nem kívánja az esetleg mulasztást elkövetett közegeket menteni, de vannak tényleg okok, amelyek a halasztás engedélyezését kívánják. Ilyen ok, hogy Csabán is járvány van, az összeírásnak házról házra való teljesítése pedig a kór tovahurczolása tekintetében veszélylyel jár. Dr. Bodoky Zoltán czélszerübbnek és következetesebbnek véli, ha a bizottság azon álláspontra helyezkedik, mint Szarvas község analog ügyénél. 0 tehát a felhozott okokra való tekintettel véglegesen fölmentené Csabát az összeírás alól annál is inkább, mert mijuaban az 1899. évre vonatkozó uj összeírás lesz foganatosítandó. Hasonló értelemben szólalt fel dr. Zsilinszky Endre is, ki a pótlólagos összeírásnak tanügyi szempontból hasznát nein látja. A kettős összeírástól való felmentés által az 1890. évi összeírás pontosságában bizonyára nyerni fog. Miután még az elnöklő főispán fejezte ki abbeli aggályát, hogy a bizottságnak határozatait hasonló elnézés mellett a községek nem k'-llő buzgalommal fogják végrehajtani, dr. Bodoky indítványa elfogadtatott. Reisner Emanuel gyulai lakos az általa tervezett vizimü engedélyezési tárgyalását vezető Dut- kay Béla polgármester által felszámított napidij kirovása ellen felebbezéssel élt, mit az előadó elutasítani javasolt. Horváth Károly helyt adna a felebbezésnek, mert a polgármester mint az alispán helyettese járt el és igy napidijat nem számíthatott volna fel. Dr. Fábry Sándor, mint az ügyben eljárt hatóság nem TÁBÜZ A( Koszorú. (Emlékezés egy magyar lelkű papra.) E napokban hunyt el Orosházán! az ottani róm. kath egyház joviális lelkű, humoráról országszerte ismeretes plébánosa, Lehóczky József, ki mint fiatal theologus végig küzdötte az i848—49-ik évi szabadságharezot s kinek, mint volt honvédföhadnagynak, — a világosi fegyverletétel után sokáig bujdosnia kellett. Jeszenszky Károly mezöberényi ev. lelkésznek birtokában van euy prédikácziós könyv, melyet a fentebb említett magyar lelkű lelkész bujdosása idejében használhatott s valahol a vásárhelyi pusztákon hagyhatott el valakinél, a kinél tartózkodott, s a honnan Mezöberénybe, az említett tulajdonos birtokába került. E könyv első üres lapján régi sárgult betűkkel, király-lehotai Lehóczky József aláírással ellátva, — sajátkezüleg irt következő verssorok olvashatók 1 „Világos! te nem érdemied nevedet, Sötét emlék örökíti híredet 1 Ott temette Görgey dicsőségét, Isten tudja, mi vezette rósz tervéti Ott iablá el seregünknek hírnevét, Elforditá tőlünk népünk érdekét; Megingatta volt hitünket Istenben; Megszünteté bizalmunkat emberben 1 Egek arai halljad forró imánkat: Csüggedéstől őrizd áldott hazánkat I Hadd élni a magyar népet s nemzetet S büntesd meg azt, a ki minket tönkre lettl Hej Világosi be setét lett ott nekünk I Olt kezdődött el drámai életünk! Sirjál honfi, — ám de ne légy csüggeleg 1 Reméljünk 1 hisz az Isten még nem balt meg I Ha lehull a pusztának egy virágja, Eszembe jut hazám letűnt nagysága I Az a virág tavaszszal majd feltámad, — Feltámasztja tán a tarasz bazámatl Én ki egykor harczoltam a csatákban, Bús kebellel bolygok most a pusztában I Ezt a pusztát, bár nem tornyos kőhalom, A szabadság templomának gondolom 1“ Mily szív I Mily nemes kedély! Mily nagy ember lelke tükröződik vissza ezen, keresetlenül egyszerű, a közvetlenség erejével ható sorokban. Mennyivel más hang ez, mint némely Don Juán lelkű modern poéta-pap szerelmi ömlengései! A haza! a nép érdekel a szabadság templomai A nemzet gyásza, reménye! Ezek az ő hitvallásának tárgyai! íme! egy koszorú, melyet a nagy humorista és költői lelkű pap maga font a puszta virágjaiból ez élőtt ötven esztendővel, — s melyet most, hogy halálának gyászos hirét vettük, — koporsójára letenni kívánt egy evangélikus lelkész. Gyulai élet. — Válasz egy tósztra. — Nem ildomos dolog ugyan a embernek saját magáról beszélni — ezt csak a magasan álló fők és alanyi költők engedhetik meg maguknak, — de mikor az ember provokálva van erre, kénytelen saját szerény énjét elődugni és beszélni magáról. így teszek én most. Felelek a Noránt bátyám tósztjára, ki a márczius 15-iki banketten Xjapunlz mai BZámáh.oz szabad sajtót köszöntötte fel mint olyant. A szabadsajtóhoz mint olyanh z, szegény provinciabeli újságírónak nem sok a közöm. A szabad sajtó vívmányaiból csak a színházi potyajegyet élvezem és még valamit. Azt a kétségbeejtő népszerűséget, mely a banketten is megnyilatkozott, megrontván legizesebb falatjaimat a Lojzi bácsi kitűnő malaczpecsenyéjéből. Uraim I Irtózom a népszerűségtől! A népszerű ember szerencsétlen ember, mert a népszerű embernek addig, mig más ember jól lakik a banketten, a tányérjába kell néznie és gondolkozni a reá mondott pohárköszöntők válaszain és viszonválaszain. A népszerűség notabilitássá is teszi az embert —i notabilitásnak lenni pedig szomorú dolog. Jele az öregedésnek. S azért midőn Noránt Pista bátyám felkö- szöntötte a szabad sajtót, mely tósztból sok roszakaróm azt hámozta, ki, hogy az reám ver- gál és hátborsóztatóan kezdte zajosan emlegetni az én szerény személyiségemet, egyszerűen kétségbeestem és hazamenve keresni kezdtem az ősz hajszálakat. Bizonyos, hogy a lányok előtt óriásit sű- lyedtem e perezben. Öreg notabilitás lettem előttük — nem pedig csárdás tánezos. Pedig higyjék el kellemesebb tánezosként numeráim, mint notabilitásként. Ma is az az elvem, hogy többet ér egy ötször ujrázott szupécsárdás egy tuczat rósz beszédnél. Es ötször megtudom ujrázni a szupé-csár- dást, de beszédet nem tudok mondani — egyet se. Ha nekem fekete kabátban szolnokolni kell, összeverődik a két térdem és dadogok s zikker, hogy akármilyen magasztos eszmékkel és akárhány deci karcossal saturálva állok is fel a fehér asztal mellett, ha szólani akarok valakihez, rögtön letörik a szárnyam, a harmadik szónál kijónazodom, képtelen vagyok egyébre gondolni, mint a Mauthner Ödön árjegyzékére és kénytelen vagyok megsemmisülve ereszkedni le a székre. Szóval nem vagyok szónok 1 — Mondják, hogy ez nagy irók tulajdonsága s rendkívül vigasztaló e tudat rám nézve, íme tehát egy mégis csak meg van bennem az Íróból. És most köszönetemet fejezvén ki Hoffmann Ferinek, a ki hű munkatársként kiállott a porondra és „szolnokolt“ a szabad sajtó nevében, mig én nyugodtan hámoztam a sajtot, — elvi kijelentést teszek. Ismerem a szónokok természetrajzát. Jól tudom, hogy a „szónok nem születik, hanem lesz.“ A szónok embryoja egy morózus borzas alak, aki a tányérja közepébe néz lesütött fővel s aki előtt hasztalan viszik el a legizesebb étkekkel rakott tálakat s akinek érintetlen marad a borporcziója egész addig az időpontig, mig egy végzetes „halljuk“ fel nem emeli őt a székről. Ekkor aztán „engedve a közóhajnak“, kijelenti, hogy „nem szónok ugyan“ és ezt bebizonyítandó másfél óra hosszat tartja.a jobb kezében a boros poharat és ugyanannyi ideig rázza a bal kezén a manzsettáját. Így születik az első tószt, igy születik a szónok. Az első tósztot a tósztok szakadatlan lánczolata követi s a megszületett „Szolnok“ beszól, beszél, beszél és újra beszél, gondolván, hogy „ha már beleestem a vízbe, hát úszom is!“ Ne költsék fel bennem uraim az alvó oroszlánt. Érzem, hogy ha az első tósztot elmondanám, engem is elfogna a szólást mánia, le se ülnék addig, mig fel nem köszönteném az illustris társaság minden egyes tagját s reg<?eltájban — ha ekkorra mind elszökdösnének előlem — az ott maradt „pikóló-pinezért“ éltetném az emberi kor legvégső határáig, sőt ha ennek is sürgős a fél Ív mellélslet van csatolva.
