Békés, 1899 (31. évfolyam, 3-53. szám)

1899-03-05 / 10. szám

JLO-ik szám.

GS-yula, 1899. márczius 5-én

XXXI. évfolyam

UK— 1 I *

A Szerkesztőse?:

Templomtér, Dobay János 1 kereskedése, liova a laj I szellemi részét illető köz- § f lemények intézcndők. )

í Kéziratok nem adatnak

I, viaaza.

| Előfizetési dij :

Egész évre ! 5 frt — kr. Félévre ... 2 Évnegyedre . I

Egyes szám ára 10 kr.

Társadalmi és közgazdászat! hetilap.

MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.

Felelős szerkesztő: IED Ó DT ID -A. *V I ZD_

■ Kiadó hivatal; Templomtér, Dobay Ferencz háza, és" könyv- kereskedés, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők.

Hirdetések

szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban.

Nyilt-tér sora 10 kr.

Erdély Sándor.

Számos, félre magyarázhatatlan jel ( bizonyítja, hogy a Bánffv-kormány j visszalépése, a Széli-kabinet megalakulása s ennek folytán különösen a nemzeti pártnak a szabadelvű pártba olvadása nemcsak politikai esemény, hanem sok más fordulat s változás szülőoka lészen, ami Békésvármegye szorosan vett társadalmi s gazdasági viszonyaira is éreztetni dogja, bizonyos irányban — óhajtjuk és reméljük, hogy — kedvező' s áldásos hatását.

Ue nem bocsátkozunk most erre vonatkozólag magyarázatokba, annál kevésbé bővebbi részletekbe. Az országos válságban oly eseményről akarunk megemlékezni, mely fölött lehetetlen hallgatag napirendre térnünk.

A kabinet visszalépő tagjai között van Erdély Sándor igazságügy miniszter is, aldnek távozása országszerte őszinte sajnálkozást keltett, tanúságot tesz erről az az egyértelmű méltatás, mely demissiója alkalmából fényes működéséről kormánypárti s ellenzéki lapokban egyaránt nyilvánult; de sehol oly sajnálatot és tegyük hozzá oly mélyen átérzett igaz fájdalmat, mint ■berniünk gyrthnarkhun.

Mi nemcsak azt sajnáljuk, hogy az ország igazságügye, fényes tehetségű, nagy konczepczióju, korszakokra kiható nagy jelentőségű alkotóját fogja távozásával nélkülözni: a mi veszteségünk ezek mellett és ezek fölött még különleges is, mert mi Erdély Sándor igazságügyminiszterben azt az állam- férfiút veszítjük el, akihez fogható szolgálatot senki sem tőn, akiéhez fogható érdeme senkinek sincs Gyula városával szemben.

Erdély Sándor igazságügyminiszternek köszönjük a gyulai törvény- széki palotát. És ez a törvényszéki palota nekünk gyulaiaknak nemcsak egy, városunk külcsinját emelő díszes épület, nemcsak az igazságszolgáltatás méltóságához illő fényes csarnok. Ez is, de első sorban és mindenek fölött oly intézmény, mely ketté törte a városunk fölött állandóan lebegő Damokles kardot, mely emberi számítás szerint végleg megszilárdította Gyula városa székhely jellegét, sőt a jövőt illetőleg alaposan remélhető földrajzi középpontjává is avatta Gyula városát a kikere- kitendő s igy területileg is megnagyobbodó ősi Békésvármegyének.

Ez az eléggé soha nem méltányolható nagy érdem és szolgálat az, a mi Gyula városa közönségét mindnyájunk szive legmélyéből fakadó szeretetteljes hálával fűzi Erdély Sándorhoz. Ezt a szeretetet és hálát örökségképen hagyjuk városunk jövendő nemzedékeire s ez a szeretet és hála megőrzendi Gyulán Erdély Sándor emlékét nagy időkön át „aere pereunius.“

Talán soha sem sajnáltuk élénkebben, mint most, hogy mennyire korlátolt alkalmunk és módunk van városunk lakossága hévteljes érzelmeinek méltó megnyilatkozására s tényekben való bizonyítására.

A város közönsége úgy gondolta — s az is volt az egyértelmű megállapodás — hogy Erdély Sándort, mint igazságügyi minisztert küldöttségileg

rffbgfogja hívni a kész törvényszéki pa- Ipa felavatási ünnepélyére, mely alkalomból díszközgyűlést tart és megválasztja őt Gyulavárosa díszpolgárának. Ez a nap, mint párját kizáró örömnap, mint örök ünnepnap lett volna beiktatva városunk krónikájába.

így gondoltuk, igy terveztük a millennium esztendejében s előre örvendjünk, előre lelkesedtünk e nap eljövetelének.

A kegyetlen végzet már időközben keserű ürömcseppet vegyitett lelkesedéssel várt nagy napunk örömkelyhébe. Meghalt Terényi Lajos, városunk hü fia, országgyűlési képviselője, kinek szintén oroszlánrésze volt a reánk korszakalkotó jelentőségű intézmény létesítésében s a kinek korai elvesztőt ta- lijn soha oly sajgó szívvel nem fájlaljuk, mint ama nagy napon, a midőn e város örömünnepet ül, azt az örömün- nepet, melynek előkészítése az ő nevéhez s immár fájó emlékéhez fűződik.

A bekövetkezett politikai fordulat, s abban Erdély Sándornak fényes állásától történt megválása következtében, Gyula városa közönsége szivbeli kötelességének ismpri, hogy abban a (szerény kitüntetésben,. a melyet ez év őszére tervezett, az eredeti megállapodástól eltérőleg, már most részesítse legnagyobb jótevőjét.

Dutkay Béla polgármester és a városi tanács, a képviselő testületnek e czélból folyó hó ll-ikén összehívandó rendkívüli közgyűlésében ugyanis indítványt tesz Erdély Sándor volt igazságügy minister nek Gyula városa díszpolgárává leendő megválasztása iránt.

Terényi Lajos emlékezete.

— Békésvármegye törvényhatósági közgyűlésén elmondotta: Dr. Bodoky Zoltán. —

Nagy férfiak elhunyta felett való megemlékezés nagy tettekre való emlékezés s igy a lelkesedés érzelmét kelti fel. De ha az a férfiú körünkből emelkedett ki és kisebb küzdelmeink nék is vezérlő harczosa volt, a lelkesedés tüzét a fájdalom érzete nemesíti meg I

Néhány hó múlva tiz éve lesz — s tiz év még egy emberi életben sem hosszú idő — hogy a főispáni beiktatáskor e terem falai az éljenzés és lelkesedés zugó zaját hangozták vissza s ma már arra szolgálnak, hogy helyet adjanak azon férfiú arczképének, a kit a lelkesedés tüze és az éljenzés tömjéné üdvözölt s a ki e teremben érte el mind azt, a mi hazafinak és férfinak egyaránt disze: polgártársainak őszinte nagyrabecsülését és igaz szeretetét.

E terem falai néma tanúi s a mi busongó szivünk élő tanúbizonyságai ama mérhetetlen fájdalomnak, mely betölti keblünket ma; midőn az ünneplés és lelkesedés helyett a kegyeletnek és az elösmerésnek áldozunk; a kegyeletnek, melyet Békésvármegye hazafias közönsége soha sem tagadott meg az arra érdemestől s az elösmerésnek, mely aczélozza szivünket s izmosakká teszi karjainkat, hogy küzdve küzdjünk ama szerénységében legékesebb elösmerés elnyeréséért: a hazának és a vármegyének hü fia volt! S kiről mondhatnánk ezt el méltóbban, mint Terényi Lajosról, kinek emlékét megörökíteni összejött ma Békésvármegye törvényhatósága,

hogy a kegyelet és hála gyógyító balzsamát csepegtesse a sajgó szivek fájdalmára, melyek a kiváló férfiun kívül a pótolhatatlan családfő és felejthetetlen jó barát olykorai el vesztét siratják.

Élete nyitott könyv volt, minden tettét a tiszta becsületesség s a szabadság iránt érzett szeretet jellemezték s ha tanulmányai és tapasztalatai megerősítették is azon hitében és meggyőződésében, hogy tettei csak igy lehetnek helyesek, születése mintegy predesztinálta erre.

1854-ben született Gyulán, akkor, midőn édes atyja, mint a nemzet egyik martyrja fogságban volt, fogságában érte az örömhír, hogy fia született s bizonyára a fiú előtt mindég ott lebegett az atya szellem : s hazája iránti kötelességeire mindig figyelmeztette az az emlék, hogy az, ki neki életet adott, tudott a hazáért szenvedni is.

Bölcsője e vármegyében ringott, a legédesebb gyermekkort itt töltötte, tanulmányait fen- költ szellemű nagybátyja Ipolyi Arnold felügyelete alatt Egerben és Nagyváradon elvégezvén, az ügyvédi oklevél megszerzése után 1878-ban vármegyei aljegyzővé választatott meg s ez időtől kezdve minden munkásságát vármegyéjének szentelte.

Aljegyzői állásában tehetsége, szorgalma, munkássága és páratlanul rokonszenves modora által nemcsak, felebbvalói és tiszttársai, de mindazok szeretetét megnyerte, a kik vele érintkeztek s már 1883-ban a békési járás főszolgabirája lett s ez időre -esik életének legszebb kora s legboldogabb része: a család-alapitás.

Ambitiója s munkakedve ez időtől kezdve fokozódott s egy év múlva központi föszolga bíróvá választatván, a megyejyüléseken való szereplésével az egész vármegye osztatlan elös- merését vívta ki, úgy, hogy m’güresedvén a főjegyzői állás, ennek betöltésénél másra senki

sem gondolt s 1886-ban egyhangúlag megyei főjegyzővé választatott meg.

S a hozzáfűzött reményeket tetemesen túlhaladva váltotta be, úgy annyira, hogy kiváló tehetsége s munkássága a kormány figyelmét is magára vonta, különösen 1888 ban, midőn az árvízveszélyek alkalmával miniszteri biztossá neveztetvén ki: Gyulán, Mezőberényben és Körös- Tarcsán tapintatos, erélyes és mindenkit megnyerő eljárása által nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy ezen községeink a katasztrófát elkerülték.

S már a következő évben gyors szárnyakon repült a hir, mely a vármegye érdemekben gazdag főjegyzőjének a főispáni méltóságra való emelését tudatta, s e hírre mindnyájunk szive örömmel dobbant meg; nem csak e vármegye lakóié, de széles e hazában minden igaz hazafié, — mert e kinevezésben egyúttal a demokráczia diadalát ünnepeltük, azét az igaz és egyedül jogosult demokrácziájét, mely a hivatottak kiválasztásánál nem a születés és vagyon, hanem az ész és jellem aristokrácziáját keresi fel!

Fáradt.atatlan tevékenység, pártatlan igazságszeretet, a viszonyok és körülmények gyors és tapintatos felösmerése, a közjónak minden irányban és minden erővel való előmozdítása jellemezték főispáni működését s az állás terhei reá nézve rózsásakká lettek téve az áldás által, melylyel Békésvármegye közönsége minden lépését kísérte.

Ma is emlékünkben van magas szárnyalásu főispáni beiktató bes-édének nemes törekvéseit o'y szépen feltüntető része: „egyik főczélul tűztem ki magamnak — mondá — a bennem megérlelődött eszmék hatása alatt, houy a társadalom nemes, nagy mozgalmait e teremben istápolni fogom s viszont a törvényhatóság üdvös törekIjapunJs mai számához fél iv na éllé lilét van. csatolva.

Az indítványt egész terjedelmében közöljük abban a hitben, abban a tudatban, hogy az, egyértelmű megnyilvánulása Gyula városa közönsége tiszteletének, bálájának és szeretetének.

Meg vagyunk győződve, hogy a szombati közgyűlésen résztvesz a képviselőtestület minden tagja s tudjuk, hogy a közgyűlés termében még soha egyetlen ipditvány sem talált oly lelkes visszhangra, soha egyetlen határozat sem proklamáltatott még, mely a közérzületnek oly igaz megnyilatkozása volna, mint az, mely Erdély Sándort, a város nagy jótevőjét, a város jelene és jövője megszilárditóját Gyula városa polgárai soraiba igtatja.

Eme reményben, eme biztos tudatban lelkesedéssel hangoztatjuk:

filmen Erdély Sándor, Gynla városa díszpolgára !

A polgármester indítványa.

Tekintetes városi Tanács!

Köztudomású tény az, hogy a gyulai jlii-r. törvényszéki épület és fogház felépítése által „városunk fejlesztése és régi állásának, biztosítása körül Nägy- mélióságu Erdély Sándor 11 r, Magyarország igazságügy minisztere elévülhetetlen' tSrdomekel szerzett. — S, miután 0 Nagy méltósága a légközelebbi napokban állásáról .leköszönt- s igy nincs biztqs reme^ ..I. .- _ irnt-n- J--- .2*., *1 . - -**. t ,Ah' í'V

Uiiil, llUnJ ** tOiá-i,' ví j# U i Ül. iöiti V clú JXoti A.XávX*

mával városunkban megjelenjék és hogy iránta érzeti ei nem múló hálánkat és elismerésünket megfele l álakban kifejezhessük, ., ezennel indítványozom :

1. Hogy Nagyraéltóságu Erdély Sándor urat.,.. Magyarország volt igazságügy miniszterét válassza meg Gyulavárosa ezen kiváló érdemeiért díszpolgárává.

2. Hogy az erről kiállítandó díszoklevél megszerkesztésével bizza meg a város polgármesterét és főjegyzőjét.

véseinek a társadalomban szives fogadtatást biztosítok.“

S az ily irányú törekvés megvalósítására nagy szükség volt és van ina is, mert Békésvármegyében, melynek úgyszólván egységes társadalmi alakulása van, sajátságos, de ennek daczára az összetartozandóság érzete sokka kevésbé van kifejlődve, mint más vármegyék társadalmában; s az ezen semmi által sem indokolt összetirtozandósági érzület hiánya bénitólag hatott és hat a legnemesebb és legüdvösebb mozgalmaknál.

Részben ez, d i leginkább a rövid idő, melyet a főispáni székben töltött, gátolták meg abban, hogy a demokratikus irány teljes megerősítésére, a közlekedési viszonyok tetemes javítására, a községek kulturális emelkedésére s ezzel az egész vármegye anyagi és szellemi gyarapodására s a közigazgatás mind ;n egyes ágazatában való javulásra irányuló törekvéseit mind megvalósíthassa, de alkotó erejét és hasznos tevékenységét mindig hirdetni fogják a mezőhegyes—szarvasi és a sárréti vasutak, melyeknek kezdeményezése s részben befejezése is löispáni tevékenységéhez fűződik.

Főispánságának idejére esik s megemlítés nélkül annál kevésbé hagyható, mert okozati összefüggésben van ezen állásától való megválásával ama következményeiben messze kiható mozgalom vehemens kitörése, mely általánosságban socziálizmusnak neveztetik.

Ezen, az anyagi jólét emelésére törvénytelen eszközökkel törekvő mozgalom veszélyessége abban nyilvánult, hogy a politikailag éretlen és kevésbé müveit osztályt érintvén, tág teíet nyitott az álladalmi és társadalmi szempontból egyaránt veszélyes tévtanok meggyökeresedésére, a mely veszély ellen a kormány kivételes eszközökkel kívánt védekezni, szemben a főispán