Békés, 1899 (31. évfolyam, 3-53. szám)
1899-02-26 / 9. szám
9-ik szám. Gyula, 1899. február 26-áxi XXXI. évfolyam Szerkesztőség: Templomtér, DobayJános kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij : Egész évre ! 5 frt — kr. Félévre ... 2 » 50 » Évnegyedre .1 » 25 » Egyes szám ára 10 kr. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: KÓHUT DÁVID. Kiadó hivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza, és könyv- kereskedés, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. SS Nyilt-tér sora 10 kr. A vármegye közgyűlése. Ünnepélyességgel fog kezdődni a tői1' vényhatósági bizottság holnapi rendes közgyűlése. A vármegye vezetőinek arczkép- sorozata, melyet a közönség kegyelete illesztett fel megemlékezés és hála jeléül a megyeháza termeiben, egy képmással ismét szaporodik: Terényi Lajos arczképével. A vármegye korán elhunyt ezen főispánja emlékének pedig benső érzelmekkel és nem csupán a kegyeleti tény külső kifejezésével áldoz a vármegye közönsége, mert Terényit nem csak a sors szeszélye által összeszőtt hivatali kapocs, de igaz szivbeli viszony fűzte össze a vármegyével. A mienk volt ő teljesen; születésénél, családi összeköttetésénél, ifjúsága ábrándjainál és lelkesedésénél, fórfikora komoly törekvéseinél és sikereinek dicsőségénél fogva összeforrott velünk. Képmása előtt vármegyénk főjegyzője, dr. Bodolcy Zoltán fogja holnap felidézni emlékezetét, a melyet a vármegye és különösen Gyula város minden lakosa szeretettel őriz és ápol szivében. A közgyűlés tárgysorozatának 101. pontjában csak kevés számú oly ügyet találunk, melyek az egész vármegyét érdeklő természetűek, az anyag legnagyobb részét kisebb községi ügyek és ilyenekben, valamint községi elöljáró választások tárgyában beadott felebbe- zések töltik ki. Ez utóbbiakban | választások rendes lefolyására enged következtetni azonban, hogy a felebbezéseknek legtöbb esetben személyes okai vannak. A törvényhatósági bizottság részéről beadott két közérdekű indítvány fog a közgyűlésen tárgyaltatni. Az egyik Kecskeméti Ferenc? indítványa a párviadalok megakadályozása tárgyában a képviselőházhoz felirat intézése iránt. A párbaj szükségességére vagy jogosultságára nézve pro és különösen contra felhozott számos érv nyomósságát figyelmen kívül hagyva, a mai kor párbajstatisztikájának horribilis számadatai eléggé bizonyítják, hogy a társadalom e téren ferdén fejlődik, beteg és azért minden oly törekvést, mely akár társadalmi mozgalom indításával, akár az államhatalom megtorló erejének igénybe p Imádom azt a kis virágot! (Egy nefelejtsről). Verőfényes, szép nyári délután E drága napra hűn emlékezem — Bolyongva jártam kertünk egy zugán — S gyönyör-szomjas, kéj ittas érzetem Hozzád: — te boldog, édes édenem — A messze kék ködébe vágyott .. . Imádom azt a kis virágot I . .. Miként a méh. — ha puszta táj után Mosolygó, pompázó rétet talál: A hol virág*csoport virul buján, A höífcdús szárnyat bont az illatár — A lágy kehely felé csapongva száll: A le'kem is repesve szállott .. . Imádom azt a kis virágot I . . . Ezerszer légy áldott egyetlenem I Megjött a kis levél, a várva várt . .. Az ég mosolygó lett, — felhőtelen S a mámor, üdv nem ismert már határt, Midőn szívtam a bűvös illatárt, Mely a levélből szerte szállott. . . Imádom azt a kis virágotl .. . Reátapad — sóvárgva, lázasan — A szűz, azúr szirmokra két szemem S minden helyet, hol ajkad csókja, van, — A melyhez ért kezed, a lágy, selyem — Megcsókol ajkam szenvedélyesen .. Minden szirom regél egy álmot: Imádom azt a kis virágotl .. . vételével a betegség sanálására irányul, nem csak az észszerüség, hanem az erkölcs és aesthetika szempontjából is örömmel üdvözölhetünk. Gerlein Reinhart és társai gyulai lakosok az állattenyésztésre vonatkozó szabályok egyikének módosítását kívánják; nevezetesen a szarvasmarhatenyésztésröl szóló vármegyei szabályrendelet azon intézkedését, a mely kimondja, hogy a vármegye területén köztenyésztésre csakis magyar fajú bikák használhatók, enyhíteni kívánják olykép, hogy a vármegyében nyugati fajú bikák is el legyenek láthatók teuyészigazolványnyal. Ugyancsak gazdasági érdekeket szolgál a vármegye alispánjának azon előterjesztése, melyben javaslatot tesz oly irányban, hogy a takonykor által önhibájukon kívül károsult és állami kártalanításra igénynyel nem biró szegény és arra érdemes gazdák a vármegyei állategészségügyi alapból némi segélyben része- sittessenek. Három politikai tárgyú átirat is ki van tűzve tárgyalás végett. Ezek: Hevesvármegyének átirata az alkotmány sértetlen megóvása tárgyában, Debreczen város körirata a kormányhoz bizalmi felirat intézése és To- rontálvármegye körirata a képviselőházi ob- strukezió ellen. Mindezen átiratok azonban az időközben megváltozott politikai viszonyok folytán jelentőségüket elvesztvén, tárgyalásuk feleslegessé vált. Azon szabályrendeletet, melyben a vármegye a közgazdasági érdekek előmozdítása czéljából egy közgazdasági bizottság alakítását és közgazdasági előadó czimmel egy uj tisztviselői állás szervezését mondotta ki, hosszú idő múlva most küldötte vissza a mi- nisterium, több a dolog lényegét nem érintő módosítást, kívánva a szabályrendeleten. E módosítások keresztülvitele lesz feladata a közgyűlésnek, mely egyúttal intézkedhetik a szabályrendeletnek mely időben leendő életbe léptetése iránt is. A békés-vésztői vasút munkálatainak előkészítésére kiküldött bizottság, mint annak idején határozatát már közöltük, beszámol a közgyűlésnek eddigi eljárásáról, mely az előAz illatos, kis rózsaszín’ levél Amig ajkam rá hő csókot lehel — Nekem beh sok kedves titkot beszél . . . S a kis virágnak csókom mondja el, Hogy mily forrón rajong e hű kebel, Hogy emléked mily szent, mily áldott — Imádom azt a kis virágotl . . . Márki Imre. Nemzetünk története. (Szalay József: „A magyar nemzet története.“ Átdolgozta 69 újból sajtó alá rendezte dr. Baróti Lajos. Négy kötet. Lampel Róbert (Wodianer F. és Fiai) kiadása. Ára 30 frt, a Corvinák bekötését utánzó félbőrkötésben 32 frt. A magyar történetírásnak leggazdagabb aratása á millenium évében volt. Nagy és becses munkák tárják föl nemzetünk dicsőséges múltját ; értékes monográfiák egész sorában rajzolódik megyék és városok, intézetek és társulatok története. Ebben az ünnepi időben a történeti érzék fokozottabb, mint valaha. Figyelmünk élénkebben fordul a történeti események felé, melyeknek dicsősége újra megdobbantja a szivet, gyásza elborítja lelkünket. De az, a mit belőle szerzünk, egyaránt fölemelő és tanulságos. Mert a történet momentumában benne rejlik a jelen és jövendő hite, a múltba vetett bizalmából sar- jadzik a jövendő lelkesedése, tettrekészsége. És a ki csak egy kis körültekintéssel is belépillant történetírásunk szellemébe, egyben észreveszi a benne rejlő sajátos jellemvonást. Hisz már a német Flegler Sándor is megírta abban a könyvében, mely a magyar történetírás történelméről szól, hogy a krónikákban, emlékiratokban és régi falj égj-zések ben a magyar népszellem legvilágosabban és legélesebben nyilvánul. A mit az idegen tudós oly egyszerre munkálati engedély kinyerésében és az irányításra, valamint az érdekeltség összeállítására vonatkozó eljárás megindításában áll és egyszersmind a felmerülő előzetes kiadások fedezésére bizonyos összegű hitel engedélyezését kéri. A rövid idő, mely a mozgalom megindítása óta eltelt és a munkálatok eredménye összehasonlítva igazolják azon komoly törekvést, moly a bizottságot a vasút létesítésében vezetve reményt ad, hogy vasúti hálózatunk ezzel a fontos összekötő vonallal mielőbb kiegészíttetik. A közművelődési egyesület, mely oly buzgón munkálkodik czéljainak megvalósításán, anyagi támogatást kér a vármegyétől. A vármegyei közművelődési pénzalap kezelésére hivatott bizottság a közgyűlés elé terjesztett véleményében a kérelmet olykép véli teljesitendőnek, hogy adjon a vármegye az egyesületnek évenként 500 frt segélyt, oly kikötéssel azonban, hogy a magyar nyelv tanításában kiváló sikereket felmutató tanítók és kisdedóvók között az évi jutalmazások ezután az egyesület feladatát és terhét képezzék. Ezen, az alap felhasználásáról szóló szabályrendelet módosítását feltételező javaslat mig egyrészről biztosítja azon czélt, mely a vármegyét a magyar nyelv terjesztésében vezette, addig lehetővé teszi, hogy a jutalmak odaítélésében az ily ügyekben inkább nehézkesen eljáró hatósági közegek helyett egy, szervezeténél fogva erra alkalmas egyesület járjon el. A vármegye alispánjának évnegyedes jelentése részletesen beszámol a közállapotoknak a legutóbbi rendes közgyűlés óta felmerült tüneteiről és az az óta tett lényegesebb hatósági intézkedésekről, melyek között legfontosabbnak a vármegyei és községi pénzkezelésről alkotott uj szabályrendeletek élet- beléptetését mondja. Ugyancsak a vagyonkezelést illeti a belügyministernek a pénztárakat ellenőrző vizsgálatok hatályosabbá 'tételét ezélzó rendelete, melylyel végeztünk is a közgyűlés általános érdekű tárgyaival és ha csak a községi ügyek iránt nem fog élénkebb érdeklődés mutatkozni, gyors lefolyást jósolhatunk a holnapi megyegyülésnek. meglát, kétszeresen érezzük mi, forgatván régi történeti munkák avatag lapjait. És ez természetes is. A magyar irodalomnak évszázadokon át úgyszólván egyetlen táplálója nemzeti történetünk. A krónikák együgyü Írásában epugy, a mint a rendszeres történeti munkákban, egyaránt erősen lüktet az az érzés, mely Anonymust is sarkalta krónikája írására, „hogy a maradéknál feledségbe ne menjen.“ Első költőink nem is énekelnek egyébről, mint történeti eseményekről és Tinódy Sebestyén országjáró útjában [szives, lelkes fogadtatásra akadt mindenütt, énekelvén Egervár viadaljáról, jó Szondy Györgyről, Török Bálint fogságáról. A millenium évében keletkezett történeti munkák között kiváló hely illeti meg Szalay József Magyar Nemzet történetét, melyet teljesen átdolgozott jeles történettudósunk, dr. Baróti Lajos. Szalay munkáját annak idejen az akadémia jutalmazta, épen ama kiválóságáért, hogy bár magas tudományos színvonalon áll. mindeneknek érthetőn és élvezhetőén írja meg nemzetünk történetét. Am nagy idő az, mely első megjelenése óta eltelt és éppen erre az időre esik történet- tudományunk hatalmas föllendülése. Számos uj monográfia nem egy régi adat hitelességét dönti meg, a történeti kutatások eredményei más világot derítenek valamely momentumra. Stílusának tacitusi szépségén nem ronthattak az évek, de egy-egy lapja újra Írandó volt, hogy a történeti kritika uj szempontjainak engedjen helyet. Szóval, alapos átdolgozásra volt szükség. Erre vállalkozott Baróti Lajos. És most, hogy a teljes munka négy testes kötetben előttünk fekszik, elismerjük, hogy derék munkát végzett. Ez az első egységes, nagy magyar történet. Szőlőink felújításáról Tehát csakugyan nem az utolsó voltba múltkori czikkem! Bizonyosan ez sem lesz az, ha az Isten egészséget ad. Most, hogy az ujraültetés ideje következik .- eszembo jut, miszerint azok, a kik tavaly tavasz- szal ültettek oltott szőlőt és amerikai vadat, arról panaszolkodtak, hogy az ültetett vesszőt félig berágja valami féreg, sőt a végénél a bél helyén bebuvik és végig fúrja s pipaszárat csinál belőle, amitől azután elvész. A kártevést egy és ugyanazon féregtől eredőnek gondolják, pedig hát ezt legalább is hat okozza. A vesszőt félig berágni vagy egészen átrágni a oserebogár kukaczn szokta, melyet nálunk vpajornak vagy csimasznak neveznek. Kétféle cserebogár tenyészik nálunk. Az egyik a közönsége» cserebogár, a másik a májusi cserebogár. A közönséges cserebogár nagyobb, a csimasza is nagyobb és a földbon mélyebben él; a májusi cserebogár kisebb, a csimasza is kisebb és a felső laza földben él. A csimaszok élelmét a növények gyökerei képezik. A fölforgatott földben, melyből a régi szőlő és fagyökereket kiszedték, kétszerte sőt százszorta veszedelmesebbek a csimaszok, mert abban egyéb élelmet a bele ültetett szőlőnél nem találnak és igy az éhség mind oda kergeti őket az uj ültetésü szőlők tövére s azok meg nem menekülhetnek a tönkre tételtől, a gazda pedig káromkodik és szidja még azt is. a ki az újra ültetést kom- mendálta. A földforgatás alkalmával tehát ki kellene a csimaszt is szedni a gyökerekkel együtt. A csimasz kiszedése azonban sokba kerülne és nem is volna ozélravezető, mert a többi kisebb és kevésbé látható bogarak lárváit úgy sem tudnók kiszedni, A cserebogarak lárvái után nálunk a legkártékonyabbak a drótférgek. A drótférgek szintén lárvák, vagy kukaczai az úgynevezett Fattogányoknak, suszter-bogaraknak. A Pattogányok kisebb nagyobb bogarak, melyeknek második izök, a nyakvért sokkal hosszabb, mint más bogaraknál. Megismerhetők arról, bogy ha érintjük őket, azonnal holtaknak teszik magokat, vagyis tapogatóikat és lábaikat magok alá húzzák és mozdulatlanul maradnak; ezen állapotban akármerre forgatjuk őket meg nem mozdulnak, ha azonban a hátukra fektetjük, akkor egy kis idő múlva hátraszegik nyakukat amikor testök középső része kissé fölemelkedik, azután hirtelen az előbbeni egyenes helyzetbe hozzák azt s ekkor egy kis pattanás szerű hang hallatszik, a bogár pedig fellökődik a levegőbe, ott megfordul és talpra esik, azután pedig gyorsan eliramodik. A drótférgek egyike az elültetett szőlővesszőt felülről rágja össze úgy, hogy vályú alakú meneteket csinál rajta; a drótférgek másika a vessző alsó végénél a bélbe veszi magát és végig rágja a Egyes fejezeteket egészen újra irt, két kötet — az első és a negyedik — egészen az ő müve és az egész munkát egységessé, egyöntetűvé tette. Meglepő élénk, szép stilusa van. Kevés történeti magyar munkát ismerünk, melyet ily gonddal, ily tiszta müprózán írtak volna meg. És benne is érvényre jut az az uralkodó vonás, mely történeti könyveinket hazaszeretetünk forrásává teszi: lelkesen, szinte rajongó szeretettel megírva oltja szivünkbe történetünk szeretetének érzését. Az első kötet, Magyarország az Árpádhát kihaltáig, hazánk állapotát deríti föl a legrégibb időktől fogva, a hova a történelem szálai elvezetnek. Azokról a népekről szól először, a kik Árpád honfoglalása előtt a földet bírták; kelták és dákok, pannónok és rómaiak, germánok és hunok vándorlásait és itt viselt dolgait beszéli el. A történetíró, mikor a múlt e homályos világába beléhatolr, a történeti kritika tiszta látóüvegén kell, hogy szemlélje a történeti eseményeket. Jól kell, hogy lásson, ha az egykorú följegyzések, a krónikák és írások útvesztőjében el akar igazodni és igazítani. Baróti hazánk őskori állapotáról rajzolt képe tiszta, világos. Különös érdeme, hogy itt is, mint különben a későbbi korszakokban mindenütt hazánk mive- lődési állapota vázolásának nagy teret enged. A második kötetben e szempontból igen jól jellemzi a müszeretö Anjouk korát, a kikkel az olasz renaissance műveltsége vonul be átalaki- tólag hazánkba. A Nagy Lajos halálától a mohácsi vészig terjedő korszak Szalay irta történetén egynéhány adat helyreigazításán mi változtatást sem tett az áldolgozó; annál többet azonban az első Habsburgok történetén, mig
