Békés, 1899 (31. évfolyam, 3-53. szám)
1899-12-31 / 53. szám
1 if 53-ik szám. Gyula, 1899. decsember 31-én. XXXI. évfolyam. r~ Szerkeszthég: Templom-tér, Dobál János kereskedése, hova a laplszellemi részét illető közlemény« intézendők. Kéziratok nem alatnnk vissza. Eldfizetél dij: Egész évre j . |. 5 írt — kr. Fél évre . j . 1. 2 „ 50 „ Évnegyedre . . 1. 1 „25 „ Kiadóhivatal: 1 L Egyes síim ara 10 kr. Társadalmi ós közgazdászati hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: TZ ó ici ID á v i d. Templomtér, Dobay Ferenez háza és könyvkereskedése, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban. Nyilt-tér sora 10 kr. ízlév végén. Milyen sevjs egy év, ha visszatekin tünk rá és njilydi hosszú, ha előre nézünk rá! Az emlékezetei a megelégedés öröme az elégedetlepséa bánata, az elmulasztott jó cselekedetek mítt a lelkiismeret furdalása és az elvesztett flő fölötti gyász és fájdalom járnak. A jörőbj vetett pillantással az öntu dát ereje: az öriizalom, vagy ellenkezőleg a lelki gyöngesg aggodalma lép elénk. Az egyik erősít; a pasik gyöngít. Tudom, hogy igy irna helyeden egy úgynevezett század végi bölcsész, aji az isteni gondviselést szá mitáson kívül lagyja és annak láthatatlan kézét vagy nem ismeri, vagy tagadja. Nehéz a uszke embernek elhinni, hogy mindaz, amit ktondolt, amit véghezvitt, egy felsőbb hatalom akarata folytán történhetett A nagy gondol* pedig csak úgy születhetett hogy elébb az sten malasztja szállotta meg a lelket; hogy egy ideg, mely a szívből az agyhoz vezet, ti nem romlott. Milyen csekélység kell ahoz, hogy egyáltalában még gondolat se kmtkezék az emberben! Ne legyűrj tehát elbizakodottak ! Az ur segedelme óikul szétesünk mint a por melyet egy gjjrmekkéz hajit a levegőbe. Mindaz, piit az egyén elért, mindaz, amit egy társaalom alkotott, Isten segítségével történt. Adjunk ulát érte egyenkint, és adjunk hálát érte össpsen. Kiiläftäaad -nagy oka van saeratott fészkünknek. ennie 'a sokak által irigyelt és sokak által sjnmibe vett Gyula városának, illetőleg neküff, lakóinak, polgárainak hálát adni az Istenik, a lefolyt évben elért, s a jövőt biá;ositdsikerekért. Igen! Gila városa a lefolyt évet oda írhatja, ^hov kedves emlékei vannak följegy ez ve.| A hájdarjSugár-ut halálán kesergő szemében íz íjlély Sándor-uti törvényszéki TARCZ A_. Megjegyzése Guttenberg Pál előadására. * Scherer Benedek. — Máj másszor volt alkalmunk meghallgathatnia „Kegyességre nevelő országos egyesület“ iiazgatkt, de kevesen használtuk fel az alkalma. Nini közönségünkben elég méltánylás a nsmes éjközhasznu intencziók iránt, sem elég mvariaag egy olyan lelkes emberrel szemben, ki Áldozza ünnepét, hogy lejöhessen Gyulárr ingyet előadást tartani oly dolgokról, a melyik, hárem is éppen hasonló lelkesedést, de midien esjre komoly megfigyelést érdemelnek, nirt égje vagy másik irányban uj impulzusokét nyerjt gondolatmenetünk és tevékeny, ségünlj mibőpsak haszon származhatilc úgyis nagyot blasirtársadalmi életünkre. (luttenbL ur ép úgy, mint tavaly, most is angol viszjyokról beszélt, melyeket a régi magyr hagyjnányhoz híven, szorgalmasan ta- nulmmyoz slelyeket alaposan ismer. ,vlielőtt Izonban tulajdonképpeni tételére áttérj volna,p afrikai háborúról beszélt, helyesen kitétele®, hogy ez, aktuális kérdés lévén, minepnkit jchan érdekel egyéb themáknál. — Nem volna snmr megjegyzésem erre vonatkozó fejtejetéseiraha ugyanazt nem mondotta volna, I niij az elsipercztől fogva a mai napig minden jzárazföt ember és minden szárazföldi újság jnondotttőle, mint oly embertől, ki sokat utaffitt és sitt olvásott, mást vártam ; — kissé magasabb niaut. Mert hogy a hős burok bá- mulítteljes Jzvétünket érdemlik vitézségükért, hazlszeretetjért és csodálatra méltó kitartáE lapok hasábjain sokszor, természete jen avatottabb tollal irt sorokkal, volt a vámsunkra háramló előny leírva, melyet ez ®ület által nyert, fölmentem hát az ón tollakat holmi gyönge utánzatok Írása alól és csak mint az év történetének vázolója, kapcsolom e törvényszéki palota megszületését ae 1899-ik évhez. j ! Az a keresztény világ nézet, mely a Megváltó ama szavaiban rejlik: „Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat!“ sehol sem érvényesül szebben, mint ott ahol a szeretet, az elhagyottat, az ügye fogyottat, a beteget öleli keblére és gyámolitást, vigaszt, egész- séget igyekszik az ezekre szorulónak nyújtani. Oh, áldott szivek, kik a szenvedőknek mephelyet alkottatok, legyetek boldogok! És ti hittel, szeretettel és a lemondás türelmével, alázatával fölruházott szivek, kik a szenvedőknek fájdalom könnyét a megnyugvás kényévé változtatjátok, legyetek ti is boldogok ! A felebaráti szeretet nyilvánítására van ezer mód és alkalom. Az a kérdés, hogy cselekszi-e azt valaki? Hivalkodásból is el-' mondja sok ember, hogy igazat mond-e, azt csak az Jsten tudja, aki a sziveket és a veséket vizsgálja. Jól irta azt Petőfi: „Láttam ón csárdákban tisztább sziveket már, mint kit naponkint lát térdelni az oltár.“ Ott azonban, ahol a felebaráti szeretet gyakorlására -házakat építenek, intézeteket létesítenek: ott nem csak hivalkodnak, ott cselekszenek is. Büszkén mutathat e városnak minden pólgára „ a gyermek menedékházra, a ktLwitett kórházra és az elmebetegek házára.“ Ezen épü- etek, jobban mondva intézetek megalkotói örök hálára kötelezték magok iránt a város polgárait, mert e házak —intézetele —nem csak a felebaráti szeretet házai, intézetei hanem egyúttal Gyulaváros dicsősége és jövő jének megszilárditói. Ezen intézetek létrehozatal^/ megalko tása, lótesülése majdnem egészeiuaz 1899-ik évhez kapcsolódik. palota változtatja a fájdalom konyát öröm-lsóget müveit nők társaságában, müveit anyák könynyé. I Iáltal irányított neveléssel lehet megszerezni. Az erkölcsi hasznon kiviil természetesen Társadalmunk félszegsége onnét szármaanyagi haszon is háramlik ez intézetek által árosunkra, és igy kétszeres áldással boldosukért, ezt nem vonja kétségbe ^ínki, talán legkevésbé Angliában ; s hogy a císus belli csak olyan mondva csinált casus belli volt, azt min denütt tudják, talán legjobban /Angliában. — De hogy lehet a 19. század utolsó [előtti évében és éppen Szt. István megköveztetésének napján jogról és igazságról beszélni ?|s hogy lehet másrészt rablókat, erőszakot s istentelen gonosztevőket emlegetni ? Hát nem v®lt-e istentelen gonosztevő és erőszakos rabló minden hóditó ember és minden hóditó nemzet, mióta hóditó emberek és hóditó nemzetek egyáltalában léteznek I És volt-e valaha casfls belli, melynek fő oka és fő czélja nem a ralilás lett volna ? Mikor volt oly idő, melybei/a népek nemzetközi érintkezéseikben a jog ói igazság elvei és szabványai szerint jártak vofria el ? Soha! Az em- berbetj bizonyos állatia^/hajlamok vannak, melyeket semmiféle társadalmi, állami vagy vallási törvény ki nem irthat — melyeket nem lehet megváltoztatni genfi opnventiókkal, hágai kon- ferencziákkal és later/ini zsinatokkal, mert azok az emberrel veleszűíetett s lényegét alkotó, szintén állatias önfenfartási ösztönéből fakadnak. Ilyen eredeti bűn, eredeti hajlam, a rablási haj lám. Voltak ugyan minden időben s nagy lelki örömmel constatáljek, hogy vannak ma is sokan, talán többe>i, mint valaha, kik ezen, az ember kritériumához tartozó őshajlamot megtudják fékezni, de egész népekben az önmegtagadás ily magas fokra még soha sem hágott. Mily alapon követelhetjük tehát ezt éppen az angoloktól, azoktól az angoloktól, kik a háború borzalmait a civilisatio áldásaival enyhítik oly mértékben, mint még soha ezt ókori, középkori, vagy újkori hóditó nemzet nem tette. Legyünk egyszer egészen őszinték; tegyük kezünket szivünkre s valljuk meg, hogy Európa közvéleménye nem a dolog lényegéért, megbotgitja lakóit. Mit mondhat a krónikás az óv végén az ilyen alkotásokra ? Emlék oszlopok azok, többek: világitó tornyok, melyek nem az évet, hanem az ab ban élt embereket világítják meg, azoknak hevét! vagy ha azt nem, szivük szeretetét hirdetik az utó-kornak. I jElvesz az én népem, mert tudomány nélkül való! így kesergett a próféta egykoron. Mi esik azért kesergünk, hogy nélkülözzük 1 tuflomány-házát. Ez a kesergésünk azonban re/néljük, nem sokára egészen véget ér, és a fáj öröm, melyet az 1899-ik év hozott, talán inar a jövőben egész örömmé változik. Meg, megalakítjuk, létrehozzuk a tudomány-házát, a gymnasiumot is ! Wenckheim Krisztina grófnő — nem tudok jelzőt alkalmazni e felséges asszony nevéhez —I megismételem hát: Wenckheim Krisztina grófnőnek és dr. Schlauch Lőrincz nagyváradi lak szert, megyés püspök bibornok fejedelmi adományaik és a Wlassits Gyula m. kir. vallásos 1 közoktatásügyi "rnnilster által kilátásba helyezett államsegély, valamint a nagyváradi lat szert, káptalan tagjai, a megye katb. paj sága, Gyula város r. kát. hitközségének kegyura, Almásy Dénes gróf és édes anyja öz\. Almássy Kálmánná grófnő, valamint Gyula fvík*ós polgárai nagylelkű adományaikkal léte sithetővé tették a gimnáziumot. A létesítés körül olyan férfiak buzgólkodnak,hogy annak sikerére nemcsak reménynyel gondolunk, ha nem a biztosság érzetével tekintünk. Ezen intézet azonban e nemes város kul turális törekvéseinek végczélja nem lehet. A végczél még ezen túl a felsőbb leányiskolában kulminál, delel. A férfiak iskolázottsága az úgynevezett pallérozottságtól, vagyis a társadalmi műveltségtől még messze áll. A társadalmi müveltránkoztatott 'jogérzetünk miatt, vagy az igazság, iránti meleg szeretetböl zúdult tel Anglia ellen, hanem sokkal inkább irigységből, mert eddig tényleg Anglia érte el a legnagyobb recordot más népek leigázásában és beolvasztásában és mert nem inscenirozta ezt a háborúját avval a kedves pózzal, melyet szemérmetességünk megkövetel s melyet tőle megszoktunk. így állván a dolog, nem marad egyéb hátra, mint, mielőtt rokonszenvünket és erkölcsi támogatásunkat felajánlanék a harezoló felek közül valamelyiknek, megvizsgálni, hogy általános hu- mánitárius szempontokból, melyik fél győzelme jelent haladást. Mert az emberi nem legfőbb törvénye a haladás. Ha ezen legfőbb szempontból tekintjük az eseményeket, lehetetlen, hogy ne az angolok pártján legyünk, részint azért, mert Délafrika colonizálását és az evvel együtt járó civilizálását csakis tőlük remélhetjük s nem a maroknyi búr néptől, bármily vitéz és kitartó is legyen az, részint és főképpen azért, mert az angolok győzelme megint egy lépéssel közelebb visz az annyira óhajtott világbéke, vagy a hogy újabban elnevezték: az általános lefegyverezes felé. — Ellenmondás látszik ebben, pedig nincs benne. Az a három európai nagyhatalom, mely hivatva van Afrikát a közművelődésnek megszerezni s a népek millióinak, habár egy kis arany és elefántcsontért — vallást és kultúrát adni, az a három nagyhatalom körülbelül tisztában van avval a demarkaczionális vonallal, mely különböző érdekszféráikat egymástól elválasztja Mindazon kissebb népek, melyeknek ezen vonalon belül még van önálló államuk, kénytelenek lesznek meghódolni s az általános béke érdekében kívánatos, hogy ez minél hamarább történjék. Sőt azt kellene óhajtanunk, hogy bár Ázsiában is már ennyire volna az ott érdekelt négy európai nagyhatalom, mert a haladást az zik, hogy nőink a műveltségnek quintessenti- áját még nem Ízlelték. Müveit anyák, feleségek és leányok nélkül nem lehet müveit társadalom. A műveltségnek pedig felsőbb leányiskola a forrása a mi napjainkban, nem pedig az »Egyetemes regónytár* piros könyvei. Az olvasottság csak egy alsóbb foka a műveltségnek. A társadalom alsóbb osztálya azt kiáltja a felsőbbhöz: „Szállj le hozzám!“ A felül álló pedig azon önösködik, kapriezoskodik, hogy de bizony te jöjj fel hozzám. Elfeledi természetesen, hogy a leszállás sokkal köny- nyebb dolog, mint a felmenetel. Reménykedjünk azonban, hogy az a felsőbb leányiskola is majd csak megszületik idejére! A szellemi és erkölcsi téren elért eredmények az 1899. évben minden tekintetben kielégítők. Anyagilag ezen esztendő is csak teljesületlen reményeket, vagyis csalódásokat íozott ránk. Ne zúgolódjunk értök! Adjunk íálát Istennek, hogy kenyerünk van! A mezei gazdálkodás lényeges javítója és átalakítója a szakszerű képzettség. Ezen képzettséget a legújabb korúak egyik hatalmas intézménye, a földmives iskola van hivatva megadni. Hajdan síkra szálltam én is, vagyis éppen én magam a földmives iskola létesítése érdekében. Természetesen Gyulán akartam én azt felállítani, nem Csabán, hanem hát ez a szomszéd város nem olyan messze van. hogy földmiveseink oda ne adhatnák fiaikat. Azonban úgy látom — épen a gyulai földmivesek nem keresik fel ezen iskolát. Figyelmeztetni akarsúi őket arra, hogy a tudománynyal is felfegverzett ember sokkal erősebben tud ellenállani az élet viharainak. Menjenek az ő iskolájukba és tanuljanak ott! Csak egyne- hányan kerüljenek ki onnét, majd meglátják, majd megtapasztalják a gazdálkodásban való siker különbségét. Higyjék meg, áldás az a környékre nézve. Benne lévén a gazdálkodásban, teljes jóerők s ezek forrásainak tömörülése s nem szét- forgácsolása biztosítja. De egyébként is miféle észszerüség van abban, hogy az emberek 300 nyelven nehezítsék meg az egymással való érintkezést és 300 rítuson tiszteljék istenöket, aki csak egy és közös? Nem tudom sajnálni soha, ha a kis népeket felszívják a nagyok, vagy ha valamely zug nyelv beteolvadt egy, a fejlődésnek sokkal magasabb fokán álló világ-nyelvbe. És ez nem fogyatékos igazságérzet, hanem természetes folyománya egy történelmi tanulságnak. Ha valamely nép, valamely nyelv, vagy valamely vallás, századokon át kénytelen meghúzódni születésének szűk határában anélkül, hogy szellemi hullámzásba hozná a szomszédos tömegeket, úgy ezen körülmény csalhatatlan kritikája annak az energiának, annak a finalifinátiónak és annak az igazi belső értéknek, melylyel az a nép, az a nyelv, vagy az a vallás bir. A görögök és a héberek is kevesen voltak, mégis mindkettő meghódította világot; — az egyik a nyelvével s mindavval, ami evvel jár, a másik a monotheismusával 1 mindavval, ami ennek a következménye. A burokról eddig csak azt tudjuk, hogy fehérek. Az a vélemény, hogy igen nagy államok soká fenn nem állhatnak, mert nem lehet őket elég jól kormányozni, s mert a természet rendje a népekre és nyelvekre nézve inkább a megoszlás ösztönével bir, már túlhaladott álláspont. A közlekedési eszközök oly tökéletesek, hogy ma gyorsabban és könnyebben lehet kormányozni egy világrészt, mint régente egy országot. Az európai nagyhatalmak nyelvei pedig nem fognak többé felbomlani tájszólásokra, melyekből ismét uj nyelvek és uj nemzetiségek keletkezhetnének, mert az irodalmi nyelv ma az utolsó kunyhóba is behatol és lehetetlenné tesz egy második bábeli nyelvzavart. Nem gondoJSS Lapunk: mai szAmülaoz Tél iv melléklet van csatolva.
