Békés, 1899 (31. évfolyam, 3-53. szám)
1899-06-04 / 23. szám
A főispán beszéde előtt az Erkel dalkör Székely karmester szakavatottságát dicsérő szép khórusban elénekelte a Hyinnust és utána pedig a Szózatot. Az ünnepnek azonban hátra volt még egy igen megható kedves kis epizódja. Az Eliz néni óvodájának ünnepe, amit megzavart ugyan az eső és mint tervezve volt, nem tarthatták szabad ég alatt, nem ünnepeltek a nagyokkal, de a nagy "bácsik voltak olyan jók és bementek ők az óvodába az apróságok ünnepére. A parányi kis Münch Bella bátran, harsány hangen fogadta az ünnepi vendégeket s Gyulai Pál a szigorú kritikus örömkönnyekkel szemében ölelgette meg a bátor kis bebét, azután Schröder István 8 éves kis fiú tnon dott el egy kedves kis mesét a Pálffy Albert szü letésóről. Persze volt taps és tetszésnyilvánítás bőven s a gügyögő kis babák urozai is ragyogtak a boldogságtól. A kis Münch Bella szavallata következő volt: Köszöntelek itt e szerény kis ház előtt Ó kegyeletnek Istene Légy üdvözölve közművelődésnek Éber vezér örszelleme! A haladás e templomában Oltárt emel e tábla itt, Hálás kegyelettel hogy lerójja Egy megholt iró működéseit. Nemes baráti a közügynek Kik itt egybegyűltetek, Nézzétek mit áldozattal a közművelődésnek Emeltetek I E szent táblával alkottatok A közművelődésnek egy uj oszlopát, E Bzent tábla dicsőn mutatja A közművelődés háláját I Nyugodj békén Pálffy Alberti szülőházad Emléked megóvja S jutalmul e századunknak hálás leszen utókora, Hála neki, e tábla alatt áldás reája végtelen, Áldás lebegjen azon is, ki e szent táblát megalkotta, Áldás legyen mindazon, ki hozzá fillérével is járnia És áldás mindazokra, kiknek érdeme, hogy közművelődési [egyesület van, A haladás e szép művéhez adjon az ég tovább sikert Édes hazánk közművelődéséért Ne szŰDjünk meg soha lelkesülni. Schröder István pedig Domonkos János tanító irta következő szép verset szavalta: Csilíngilingi 1 Bangalangal Ki van kint? Ünneplő közönség 1 Mit akar? Látom a szemökben Dicső, magasztos lelkesültség 1 Ahál Tudom; az ákáczfának Tündére múltkor elbeszélte; Elmondom néktek is, ha szives Türelemmel adóztok érte! .... A gólya szállt egy kis babával, • De hogy hová repüljön véle, Arról még sejtelem se volt a Jó gólya bácsi nagy fejébe; Csak szállt és vitte kis babáját, S a mint repült hegy s völgyön átal, Találkozott a szép aranyos, Féhyes felhőn ülő Múzsával. „Add csak, gólyám, azt a gyereket!“ — Szólt nyájasan az isten-asszony: — „Hadd csókolom meg homlokát, hogy Fejében bölcsesség fakadjon; Fejében bölcsesség, szivében A szépért lángoló szeretet. Fehér-Kőrösnek partján egy ház, Az ablakába leteheted I“ És ide mutatott e házra, S a gólya itt tévé le terhét. — De hát ez mind oly régen történt, Van annak éve már hetvenhét 1 — A kis fiú felnőtt, ifjú lett, Azután-férfi, hires ember, Most már befogta szép szemét az Örök-világig tartó szender. Mig élt, igy meg nem ünnepelték, Bár érdemelte volna, mondják. De itt az elkésett dicsőség I Sírját sugári beragyogják; Fényéből jut e háznak is; Te Hinted szét, Ünneplő Közönség, S hogy az idők viharjai az Emléket meg ne rontsák, döntsék: Ez ünnepélylyel Írod ime A gyermekek szivébe átal, Hol Pálffy Albert megdicsőült Neve életre kelt a mávall * .. * $ Csilíngilingi! Bangalangal Ki van kint? Ünneplő közönség! Mit akar? Pálffyt koszoruzza Dicső, magasztos lelkesültség! Elfe 8 órakor a kaszinó éttermében rögtönzött bankett volt Gyulai Pál és dán vendégünk tiszteletére, melyen a kaszinóban rendesen étkező asztaltársaságon kívül résztvettek dr. Lukács György főispán, Széchenyi Jenő kanonok, Jantsovits Emil kaszinói elnök és a kaszinó sok tagja. Noha, vagy talán épen azon okból, mert a társas lakomának nem volt hivatalos jellege, az minden várakozást felülmúlóan oly kitünően sikerült, hogy a benne résztvevőknek soká, igen soká feledhetlen kedves emléke lészen. A magasröptű, szellemes, poétikus és humoros tósztok, melyek Lukács György, Fábry Sándor, Gyulai Pál, Hoffmann Mihály, Berényi Ármin, Oláh György, Tóth Ferencz, Rezey Szil- viusz, Bodoky Zoltán, Petneházy k.-tarosai jegyző. Schumacher Sándor dán vendégünk ajkáról, a kit különösen ünnepeltek (és a ki mint könyek között mondotta, örökkéfeledhetlen kedves emlékként őrzi a Gyulán töltött két napot) egymást követték, olyan szépek, gyönyörűek, hangzatosak voltak, a minőket egy ugyanazon este ilyen választékban Gyulán még nem hallottunk, de meg is kell adni, hogy nem csak egy vidéki város kaszinójában, hanem hivatásos Írók és szónokok estélyén is számottevők lettek volna. Gyulai Pál különösen elemében volt, láthatólag jól is érezte magát, szelleme szinte sziporkázott, meg is Ígérte, hogy Gyulára, a hol ő nemcsak neve, hanem szives fogadtatása után is Gyulainak, tehát kétszeresen „Gyulai“-nak érzi magát, máskor is el fog jönni. Riadó tapsot keltett Szabó János k.-tarcsai pap és ösmert népdalirónak remek czimbalomjátéka. A kedélyes társaság éjfélig maradt együtt. Gyulai Pál, aki — mint megírtuk — Fábry Sándor alispánnak volt kedves vendége, Oláh György alelnök és Kohn Dávid titkár kalauzolása mellett megtekintette a múzeumot és nagy elismeréssel nyilatkozott a tárlatról, hétfőn délben Schumacherrel részt vett Lukács György főispánnak a bibornok tiszteletére adott ebédjéu és a délutáni gyorsvonattal Schumacherrel együtt visszautazott Budapestre. Közgazdaság« Reform a postán. Gyulán és Aradon a közönség érdekeit kiválóan szolgáló következő újítás hírét vesszük a nagyváradi m. kir, posta s távirda igazgatóságtól : Hirdetés. Az Arad sz. kir. és Gyula rendezett tanácsú város területére szóló postautalványokat följó évi junius hó 1-től kezdve a kézbesítő közegek a ez i tűzettek lakásán, illetőleg üzlethelyiségében fogják kifizetni. A kereskedelemügyi m. kir. minister ur ő nagyméltóságának 1892. évi október hó 14-én kelt 69941 892. sz. szabályrendelete alapján ezért az összegre való tekintet nélkül utalványonkint 2 kr. kézbesítő dij lesz fizetendő, de ha ugyanazon czimzettnek egyszerre 5-nél több utalványt fizetnek ki, darabonkint csak 1 kr. kézbesitő-dij jár, ez esetben azonban csoportos átadó vevényenkint legalább 10 kr. Express és távirati utalványokért e dijak nem járnak. Azon magánfelek, kik a házhoz kézbesítést nem ‘kívánják, hanem utalványaikat (pénzeiket) a posta- és távirda hivatalnál akarják átvenni, utalványait külön kezeléséért havonkint előre 3 fit raktárdíjat tartoznak fizetni, melynek ellenében kézbesítő dijak nem szednek. A mennyiben ily felek levelezésüket is a posta és távirda hivatalban kívánják átvenni, ezért külön havonkint és előre 1 frl fiókdijat fizetnek. A raktáros feleknek utalványaik átvételére naponta a hivatal főnöke által a posták érkezésére és a szolgálat követelményeire való tekintettel kijelölt két órai időtartam áll rendelkezésre. Azon raktáros felek, kik postautalványaikat nem személyesen veszik át, az átvétellel megbízottjaik számára szabályszerű meghatalmazást tartoznak kiállítani és ezt a posta-és távirda-hivatal főnökének átadni. Rendszerint csakis magának a czimzettnek, illetőleg törvényes képviselőjének és meghatalmazottjának fizetik ki az utalványozott összegeket, kivételesen azonban és ha czimzett a személyes átvételt a posta- és távirda hivatalhoz intézett írásbeli értesítéssel magának fenn nem tartotta, a 20 frtot meg nem haladó utalványössegeket családja valamely felnőtt tagjának is kellő aláírásra kifizetik. ' A fogságban levők részére érkezett postautalványokat a vizsgálóbírónak, vagy a fogház meghatalmazottjának fizetik ki. Az időleges nagyobb vállalatoknál alkalmazott munkásoknak továbbá szállókba, vendéglőkbe, kévéházakba szóló postautalványokat 200 frt összegen felül a személyazonosság kellő igazolása után mindig a czimzettnek magának, ellenben 20 frt összegig — a Postai Tarifák és Postaüzleti Szabályzat I. része 19 §.ának / pontjában le irt és az ebben idézett szabályrendelet föltételei esetén — a vállalkozónak, illetőleg a tulajdonosnak vagy meghatalmazottjának is kifizetik. Mind ez eltérő eljárás helyes kézbesítésnek tekintendő. Ha az utalványozott összeget nem maga a czimzett veszifől, az aláírásnak a Áövetkezőkép kell történni : „N. N. (a czimzett neve) X. Y. (az átvevő aláírása) családtag, meghatalmazott. Vállalkozó.“ stb. Az összeg átvételét a czimzett (jogos átvevő) magán az utalványlapon, — illetőleg ha egyszerre 5-nél több. utalvány van — a csoportos átadóvevé- nyen nyugtatványozza. A nyugtatványozásnak tintával vagy tintatirónnal és a keltnek kitételével sa- jétkezü névaláírással kell történni. Csoportos átadó- vevénybe foglalt utalványokra — ha a csoportos adó- vevény szabályszerűen van nyugtatványozva, — elégséges a czimzett nedves bélyegzőjét reányo nni. A postautalvány szelvényét a csimzett megtarthatja. A postautalványok csoportos átadóvevényeiről a czimzett, ha e tekintetben kívánságát a posta-és távirda hivatal előtt irásbelileg kifejezi, másolatot kap. Ha czimzett vagy családja nincsen otthon, vagy a kézbesítés bármi más okból első ízben nem volt lehetséges, de nincsen teljesen kizárva, a kézbesítő a legközelebbi indítással még egyszer megkísérli a háznál való kifizetést, de már az első ízben értesítőt hogy a czimzettnél, hogy mikor jön újra, ha pedig a másodszori kísérlet is sikertelen marad, újabb értesítővel tudiára adja czimzettnek, hogy utalványa a posta- és távirda hivatalban még 14 napig rendelkezésére áll. Ha azonban czimzett az álvételt egyenesen megtagadja, vagy a kézbesítés egyébként ki van zárva, a posta- és távirdahivatal a fennálló általános szabályok szerint jár el. A kézbesítő dij, ha a bemutatás többször történt is, csak egyszer szabható ki, de terheli a posta- utalványt akkor is, ha a czimzett azt később a posta- és távirdahivatalban veszi át. A felek nem kívánhatják, hogy a postautalványaikat vagy utánvételeiket csak meghatározott napokon vagy órákban kézbesítsék, addig a hivatalban gyűjtsék. Továbbra is a posta- és távírda-hivatalban fizetik ki: 1. a „poste restante“ czimzett utalványokat; 2. a polgári és katonai hatóságok és hivataloknak szóló postautalványokat; 3. a közöshadsereg, honvédség és csendőrség legénységének (tiszthelyettestől lefelé) szóló utalványokat ; 4. azon magánfelek utalványait, kik a posta és távírda-hivatalban maguknak raktárt nyittatnak. 5. a posta-és távirda-bivatal külkézbesitő körébe szóló utalványokat. Azokat, kik postautalványaiknak lakásukon való kifizetését nem óhajtják, felhívom hogy ezt a posta- és távirda hivatal főnökének azonnal jelentsék be s a raktárt váltsák meg. Nagyvárad, 1899. évi május hó 20-án. Schöpflin Ágoston s. k. kir. tanáosoB, posta és tavirda igazgató. Színészet. (Katonák. Édes. Két árva. Bányamester. Lili. Aranylakodalom. Csikós.) Egyáltalában sem panaszra, sem dicsekvésre nincs okunk az idei színi szezont illetőleg. A színészek játszanak, hol jól, hol rosszul, a közönség is hol jobban, hol rosszabbul pártolja a Halmay itt időző színtársulatát, mely noha hanyatlott azóta, mióta utóljára láttuk, még most is igen jó vidéki társulat. A bérletek reményen felül sikerültek. Igen sok bérelt hely fogyott el, s a múlt esztendőkhöz viszonyítva, a színészet iránti érdeklődés csak növekedőben van s annál inkább jogunk van szó tárgyává tenni azt, hogy Halmaynak — akinek például csak a télen is Csabán, sokkal jobb társulata volt, mint most, egy ilyen elsőrendű vidéki müpártoló várossal szemben kissé jobban össze kellene szednie magát és nagyobb készültséggel, jobb erőkkel kellene igyekeznie megtartani a gyulai közönség érdeklődését. A másik dolog, a miről szintén szólanunk kell, az előadások pontatlan kezdése és a műsor folytonos változtatása, ami szintén nem jó vért szül a közönség körében, mely ha már belement abba a konczessióba, hogy az előadások 8 órakor kezdődjenek, megkövetelheti, hogy a 8 óra aztán pontosan be is tartassák, ne pedig fél ki- lenczig kelljen várakoznia és a hosszú felvonásközök folytán éjfélig kelljen a szinházban ülnie, valamint azt is, hogy a kitűzött műsort ok nélkül ne változtassák. Ezektől eltekintve úgy a közönség, mint a színészek meglehetnek egymással elégedve s a hét elején mutatkozó gyengébb pártolás inkább csak a kellemetlen időjárásnak volt a következménye. A szezon szombaton nyilt meg a „Kato- nák“-kal, Thury Zoltánnak ezzel a sokat emlegetett s katonai részről több helyen boykottált darabjával.' A „Katonák“ mint iránydarab kitűnő. Thury Zoltán nem is a színpadi hatása kedvéért irta e darabot, hanem irányáért. Ennek a darabnak a színpadi előadása igen nehéz s bemutató előadásnak legkevésbbé sem alkalmas. A darab előadásáról szólva Nagy Gyula, a nyug. százados szerepében elég félszeg volt, egy cseppet sem látszott rajta a százados, csak a nyugalmazott. Szabó Ferencz (Udvardy Pál) főhadnagyija jó volt, kivéve a test tartását, amiről valószínűleg nem tehet. Tuboly Klementin (Anna) mint Pál felesége legjobban fogta fel a darab intenczióját s játéka sok élvezetet nyújtott. Tisz- tay természetesen játszik, Rédey (Veress Ákos hadnagy) temperamentuma figyelemre méltó, Halmay rutinirt színész, különösen ha a súgót tudná nélkülözni, mégis az összbenyomás nem tudta a darabot oly értelemben érvényre emelni, mint a hogy a szerző azt gondolta. Meglátszott a szereplőkön, hogy utazás után és kipakolás előtt voltak, s valószínűleg ez volt az oka a kosztümök hiányosságának s az öltözködés felületességének is. Szóval a bemutató nem mondható sikerültnek, a szerepek — hogy kifejező hasonlattal éljünk — nem voltak jól megemésztve s igy az előadás hevenyészettnek tűnt fel. Jó is lenne, ezt a figyelemre méltó darabot gondosabb, többszöri próbák után megismételni. Vasárnap két előadás is volt, délután a „Csókon szerzett vőlegény“, este Bokor József Blaháéknak irt kedves népszínműve, az „Édes.“ Magát a darabot nem akarjuk hosszasabban ismertetni. Az uj népszinmütermékek annyiszor emlegetett hiányait és jelentéktelenségét nem lehet erre a darabra is mondanunk. Érdekes meséje van, újabb alakjai, egy pár csinos magyar nótája s együttvéve az egész darab hatással. van a nézőre. Halmayné (Pörgéné) igen ügyesen töltötte be a fiatal anya szerepét s az érzékenyebb részekben sem volt unalmas. Ismert szép hangjában ma is sokat gyönyörködött a közönség, Lévay Sárika kicsiny, de finom hanganyaggal rendelkezik. Bájosan csicsereg s játéka is eleven, kedves. A férfiakról is jól kell megemlékeznünk. Sárközy (Galamb Ferkó) kitűnő baritonnal rendelkezik, játéka is szimpatikus. Szinte jó tenorista Rédey, de ő sem mentt a tenoristák szokásos színpadi félszegségétől, bár az utolsó felvonásban, hol mint züllött alak lép be, úgy maszkja, mint alakításáért figyelmet érdemel. Annál kevesebb jót írhatunk a karról. A karszemélyzet, különösen annak női része bizony már rászorulna egy kissé a fölfrissitésre s mindjárt több illúzióval nézne a publikum a szinpadra. Hétfőn zónaelöadásul a „Két árva* rémre- gényizü regényes dráma ment. Kevés közönség előtt, kevés ambiczióval megjátszott darab, amin nem is csodálkozunk. Sem a darab, sem a közönség nem igen inspirálhatták a szinészt. Kedden a „Bányamester*-t adták, ezt a meglehetősen elkoptatott operettet, ami különben is — egy pár fülbemászóbb áriától eltekintve — keveset érő darab. Az előadás is mi- zerábilis volt. A színészek talán már maguk is megunták ezt a darabot, olyan lélek nélkül játszottak, sőt unalmában még talán a zenekar is félrenézett a kottából, mert helyenkint „gixer“- eket hallottunk, mihez különben a kar is hozzá járult. Tisztaynak (Zwack) nevetett egy kissé a publikum, azonképen a Halmaynét helyettesítő Lévay Sárika, továbbá Rédey, Sárközy, P. Nagy Linda is sok tapsot kaptak, de az előadás von- tatottsága s a nézőközönség fészkelődése .azt mutatják, hogy a „Bányamester“-ért nem lenne könyhullatás, ha Gyulán végleg le is kerülne a műsorról. Bezzeg a „Lili“. A Lili marad Lili s a Lili telt házat csinál minden alkalommal. Meglátszott a publikumon, s a színészeken is, hogy nem robot egyikőjüknek sem a szinház, mint előző nap. Ez volt eddigelé a legjobb előadás. A czimsze- repet Lévay Sárika adta. Látszott rajta a törekvés és az ambiczió, megfelelni ennek az édes kis szerepnek s törekvését siker is koronázta s az annyiszor hallott, de mindannyiszor újság ingerével ható, bűbájos, kedves dallamokkal úgy, mint temperamentumos, gondosan kidolgozott játékával sürü és megérdemelt tapsokat aratott. Sárközy (Plinchard) szintén nagy hatással, sok természetességgel játszott s hangjával, melyhez kissé gyenge volt a Lévay Sárikáé, megint nagyon megkedveltette magát a publikummal. Jól játszott ebben a darabban Halmay, mint Batlie- res báró, de legsikerültebb túlzásai daczára is dicséretes alakítást nyújtott Tisztay (Saint Hi- pothéz), aki igen jeles komikus. Kár, hogy túl vastagon rajzol, karrikaturái valamivel diskré- tebben nagyobb figyelmet keltenének. Az össz- játék is eleven, a rendezés is figyelmes volt, a zenekar is jól játszott, sőt a súgó is kevésbé igyekezett magát észrevétetni, mint máskor. Csütörtökön délután a „Repülő csizmadia“, este pedig az „Aranylakodalom“ czimü látványos színmű ment a színpad méreteihez képest elég gondos kiállitással. A színházat egészen betöltő közönség sokat tapsolt a darab hazafias jeleneteinek és a szereplőknek, kik közül Palo- \tay Antal (Koltay), Tuboly Klementin (Katalin) szépen szavaltak, Nagy Gyula (Krausz Soma) és Tisztay (Mikulák) pedig derekasan képviselték a komikus elemet. A darab dalbetéteit Lévay Sári és Kövy Juliska szépen énekelték. Pénteken a „Csikós“, mint Szigligeti darab nagyobb közönségét érdemelt volna. Az elegán- cziából mit sem von le, ha zónaelőadást is nézünk meg, ha történetesen zónaelőadásban adnak jó darabot. Az előadásból Sárközy. Lévay és \Halmayt emelhetjük ki, mint akik igen jól játszottak, de Tisztay és Nagy Gyuláról külön is megemlékezünk, mert minekettő, különösen az előbbi, oly jellegzetes igazi magyar öreg parasztot személyesítettek, s oly természetesen ját- . szottak, hogy tanulmányozásuk, alakításuk, felfogásuk külön dicséretet érdemel. A részegasz- szonyok erősen túloztak. Az előadást a végtelenségig nyulóvá tették a hosszu-hosszu felvo- " násközök, úgy hogy éjféltájban szabadultunk a színházból. Tegnap este előrelátható nagy érdeklődés mellett a „Gyurkovits leányok“-at adták, melyről lapunk jövő számában. Törvényszéki csarnok. Uj telekkönyvvezető. Az igazságügyminiszter \Bujdos Alajos csabai kir. járásbirósági segédtelek- könyvvezetőt a gyulai kir. törvényszékhez telekköny v- Ivezetönek nevezte ki. A csabai orgyilkosság. Óriási szcnzácziót keltett az egész megyében f. évi márczius 4. és 5-ike közti éjjelen a csabai vasúti állomásnál meggyilkolt Pikó László nyomdász esete. Férj, feleség és a feleség szeretője szövetkeztek, hogy ártatlan embert tesznek el láb alól, mindegy volt nekik akárki, aki velük az alkalommal találkozik. Elhatározott szándékuk volt rabolni és ölni — pénzért, hogy a szerető, mint szökött katona menekülhessen a büntetéstől. így vitte Zsilák János és neje s ennek szeretője Lakatos Dezső elé végzete a szerencsétlen tragikus véget ért Pikó Lászlót. Pikó László meggyilkolásának napján a Zsilák-rablóbanda előbb özv. Kosa Ferenczné csabai kofaasszonyt akarta kirabolni és megfojtani. Ugyanis Lakatos Dezső, volt hadapród-tiszthelyettes, kit közlegénynyé deg- redáltak és a katonai irodában elkövetett szabálytalanságok miatt Csabáról Fehértemplomba helyeztek át és vizsgálati fogságba helyeztek, 1898. november havában megszökött és Csabára jött s Zsilákéknál rejtőzködött, mert mint Zsilákné szeretője, már Csabán tartózkodása óta velők ösmeret- ségben volt. Lakatos szökni akart Szerbiába, de mivel pénzük nem volt, elhatározták, hogy Kósáné jómódú kofaasszonyt fogják megölni és kirabolni. Aznap este 6 óra tájban el is mentek Kósáné lakására. a hol azonban mivel attól tartottak, bogy valaki megzavarhatja munkájokban — a gyilkosságtól elállottak. Ha nem sikerült Kósánét megölniük, majd lesz más valaki, de a banda gyilkos szomját ki kellett elégíteni, áldozat kellett mindenáron. Erre eszelték ki azt a tervet, hogy kimennek a vasúti állomáshoz, hol Zsilákné szerelmével fogja lépre csalni az áldozatot, kitől bármi uton- módon rabolni akartak s ha ellenállásra találnak, meg is ölik. így csalta lépre Zsilákné Pikót, kit ügyesen félreeső helyre vezetett, ahol aztán Zsilák kötelet hurkolt a nyakára és kegyetlenül megfojtotta, mialatt Lakatos zsebeit rabolta ki. 1 frt 25 kr. volt az áldozatnál, ezért kellett meghalnia. A kirabolt holttestet ott hagyták a közraktár felé vezető ut kapuja közelében, maguk a gyilkosok pedig a szántóföldek felé mentek, hol a zsákmányon osztozkodtak. A pénzt elosztották maguk közt, a többi tárgyakat pedig egy gödörbe ásták el. Zsilák és Zsiláknéban annyira uralgott a pénz vágya, hogy a földekről visszatérve visszamentek a holttesthez s annak ruháit újra átkutatták, nem-e maradt benne pénz. Szörnyű tettük után mindhárman Csorvásra mentek a reggeli vonattal, hol harmadnapra elfogták őket. Május 29-én tartott törvényt a rablógyilkosok felett a gyulai kir. törvényszék. Óriási érdeklődés volt észlelhető a közönség részéről a tárgyalás iránt, melyet V, Szakin ár y Arisztid tárgyalási elnök nagy szakértelemmel és a közönség által kifejezetten elismert tapintattal vezetett. Egész bünkrónika volt az, mit a tárgyalás alatt a Zsilák rablóbandáról hallani lehetett és bámulatos volt az a higgadtság és nyugodtság, melylyel Zsilák és Zsi lékné a borzalmas tett részleteit előadták. Csak akkor dö bbentek meg, amidőn Tóth Ferencz, kir. alügyész, ki a közvádat képviselte, magvas és jogászi érvekkel gazdag és meggyőző vádbeszédében a büntető törvénykönyvben meghatározott legsúlyosabb büntetést kérte reájuk kiszabni, majd Bródy Ernő ügyvédjejölt és dr. Kóhn Mór ügyved védők beszéltek és pedig előbbi szép elokvencziával és pathoszszal, utóbbi pedig meggyőzően, enyhítendő a súlyos vádpontokat. A kir. törvényszék Zsilák Jánost 15 évi, Zsilák Jánosnét pedig 10 évi fegy házra ítélte gyilkosságra irányzott szövetség, gyilkosság büntette, többrendbeli lopás és orgazdaság büntette miatt, ügy a közvádló, mint elítéltek fe- lebbeztek.
