Békés, 1899 (31. évfolyam, 3-53. szám)
1899-06-04 / 23. szám
33-ik szám. Gyula, 1899. juxiius 4-én XXXI. évfolyam r Szerkesztőség: Templom-tér, Dob&y János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj: Egész évre . . . 5 frt — kr. Pél évre . . . . 2 „ 50 „ Évnegyedre ... 1 „ 25 „ L Egyes szám ára 10 kr. J Társadalmi és közgazdászati hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: ID ó ib. n Dávid. 1 Kiadóhivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza és könyvkereskedése, hova a hirdetések és nyílt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban. Nyílt-tér sora 10 kr. L _______ A gy ulai gimnázium kérdéséhez. A pünkösui ünnep, a vármegye közgyűlése, a bíboros püspök magas látogatása a Pálffy-emlékünnepély és egyéb aktualitások annyira igénybe vették a közfigyelmet és ebből kifolyólag lapunk utóbbi számait, hogy a gyulai gimnázium kérdését, mely őszinte sajnálatunkra ez ideig különben is csak lapunkban tárgyaltatik, kénytelenek voltunk háttérbe szorítani, de a fenti aktuálitások lezajlása után kötelességünkben állónak tartjuk az elejtett fonalat újra felvenni. És amidőn ezt cselekeszszük, teljes elismeréssel honoráljuk Vári Rezső urnák e lap május 7-iki számában »Reáliskola Gyulán« czim alatt irt magvas, jeles czikkét, amely- lyel sok tekintetben hozzájárult a kérdés tisztázásához, anélkül, hogy — mint akkor is megjegyeztük és ezúttal ismótlünk — ama szerencsés helyzetben volnánk, hogy fejtegetéseivel és különösen konklusióivaí egyetért- hetnénk. Azt nem vitatjuk, hogy tisztán paeda- gógiai szempontból tökéletesen igaza lehet, t. i. amidőn azt bizonyítja, hogy Gyulának a reáliskola előnyösebb a gimnáziumnál. De már az iránt, hogy egy reáliskola létesítése tehetségesebb volna, mint a gimnáziumé, — meglehet, hogy tévedünk — de erős kételyeink vannak. Eme kételyünk íőalapja Wlassics Gyula vallás és közoktatásügyi miniszternek a tanügyi költségvetés tárgyalása alkalmával, majd nyomban a balassa-gyarmatiak előtt tett és általunk reprodukált nyilatkozata, mely — mellesleg irva — a gimnázium érdekében újólag megindított czikkeink alapja. Ez a két nyilatkozat, melynek magva, hogy a köz- oktatásügyi kormány komoly czélja minden vármegyei székhelyt gimnáziummal ellátni, egymagában megdönti Vári Rezső ur pessi- mistikus nézetét, hogy „városunk az államtól gimnáziumot soha sem fog kapni.“ A gimnázium létesítését a miniszter nyilatkozatán kivül tetemesen megkönynyiti Wenckheim Krisztina grófnő nagylelkű ala pitványa s Gyula városa képviselő testületének Ö8mert határozata, mely a polgári iskola épületét, felszereléseit, úgyszintén ama évi T A R C Z iA. Gécs Jolánkának. .. A szép arcz, mint tavasz virága, Alig virul, hervadni kezd: Csak egy szépség van, mely Birig tart, Mit érzésünk másokra fest. Gyula, 1899. május 29. Gyulai Pál. Zongoraszó hallatszik be ■. • — Vilma cziklusból. — Zongoraszó hallatszik be Ablakomon . . . Kis szobámban elmerengve Csalt hallgatom Elmerengek én ezen a Húr rezgésen Ilyen őszi, szomoritó Bus estéken. Szomorú lesz az én szivem A hangjára • . . Elborítja a szememet A köny árja Régen. Ott a kis salonban... S ez a nóta . . . Nem hallottam ezt a bus dalt Én azóta. Mélán, halkan elhangzik a Zongoraszó, A szivemnek fájdalmasan Busan hangzó. Csak merengek... Kis szobámban Néma csend ül . . . De ez a dal a fülemben Egyre csendül . . . ? Belenczéressi Dezső« járulékot, amelylyel ma a polgári iskola fen- tartásához adózik, a gimnázium czóljára felajánlotta. Tudjuk, hogy a nemeslelkü grófnő alapítványa ama feltételhez van kötve, hogy a gimnáziumban a Jézus társaságbeli atyák tanítsanak. De tudjuk azt is, hogy úgy a grófnőnek, mint a gimnáziumi bizottságnak, sőt dr. Schlauch Lőrincz bíboros püspöknek ez irányban tett komoly kísérletei meghiúsultak. Sőt meghiúsult az is, hogy a gimnáziumban más tiszteletreméltó szerzetek lássák el az oktatást; meghiúsult: pedig egyházi tanerők hiányában. A Jézus társaság, iskolák alapítását illetőleg, az okkupáit tartomá- uj'okra gravitál, a hazai szerzetek, már fen- álló iskoláikban Bem képesek elegendő egyházi tanerőt alkalmazni, nagy része maga is világi tanárokat alkalmaz és pedig, mint az iskolai értesítőkből látjuk, évről-évre progressiv mértékben. És igy bár sem jogunkban, sem módunkban nincs a nemes grófnő további elhatározásának praejudikálni, nem adjuk fel a reményt arra nézve, hogy mihelyt meggyőződést szerzett arról, hogy — bármennyire sajnos és fájdalmas — de a gimnáziumnak oly feltételek mellett való létesülésót, mint ahogy az ő vallásos lelkülete sugalmazta, nem elvi, — mert ebbe hitfelekezeti különbség nélkül készséggel belenyugodtunk, nemcsak, hanem a város képviselőtestülete is egyhangúlag hozta meg fenemlitett határozatát — ismételjük: nem elvi, hanem le- küzdhetlen és elhárithatlau tárgyi okok akadályozzák, Wenckheim Krisztina grófnőnek Gyula városa iránt mindenkor hálásan tapasztalt páratlan jóakarata és nemeslelkülete, bizonyára megfogja találni a helyes formulát, hogy nevét megörökitő fejedelmi alapítványa, vallásos érzületének csorbítása nélkül, egy az össztényezők mulasztásán és hibáján kivül habár az ő nemes intencziójának mindenben meg nem is felelő gyulai gimuázium létesítését megkönnyítse; — az iránt sincs kétségünk, sőt lelkünk mélyében reméljük s hisszük, hogy dr. Schlauch Lőrincz bibornok püspök is befogja hét esztendővel ezelőtt tett és emlékünkben hálásan megőrzött magas Ígéretét váltani. A hétről. (Schlauch Lőrincz, Gyulai Pál, Schumacher Sándor, Pálffy emléktáblája, színészet,) Méltán lehetne ezt a hetet a gyulai krónikában nagy hétnek neve?ni, mert esztendő- számra nem esik meg Gyulán annyi nagy esemény, amennyi erre a hétre concentrálva lett. Csak minden hetedik esztendőben, gyakran pedig még nagyobb időközben esik csak meg Gyulával az a nagy szerencse, hogy egyházmegyéje püspökét falai között lássa s még ennél is ritkább esemény, hogy egy Gyulai Pált lásson meg a mi ilyen nagyságokhoz szokatlan szemünk. Egy Pálffy Albertnek kell ehhez születni, mert sok más iróember emlékéért nem igen tenné meg a nagy Gyulai Pál, hogy aktiv részt vegyen egy vidéki irodalmi ünnepélyen. Bérmálás van minden hét esztendőben, de Pálffy Albertek nem ismétlődnek ilyen . sürü időközökben s habár a biborosi fény mellett kissé árnyékban is maradt az eszmében magasztos, de kivitelében szerényebb Pálffy ünnep, ez utóbbit mégis nagyobb súlyúnak kell hogy mérlegelje a krónikairó, noha távol áll tőlem a két ünnepélyt párhuzamba állítani és az egyiket a másik, vagy a másikat az egyik rovására magasztalni vagy kisebbíteni. * * * Elkápráztatott egy kissé az a fejedelmi fény, ami a nagy főpapot körülveszi. Láttam őt a nagyváradi székesegyház félhomályos, igézetet keltő szentélyében pontifi* kálni, ahol ezerféle külső impessió fonja be a De legfőbb ideje, hogy a gimnázium kérdésében, a bár előkészítő, de önmagában végre is csak meddő hirlapi lanszirozás mellett és lanszirozáson kivül egyéb akczió is történjék. Erre az akczióra most már komolyan felhívjuk a polgármester, városi tanács, iskolaszék és a képviselő testület figyelmét. Dr. Schlauch Lőrincz biboros-püspök Gyulán. Lapunk múlt számában részletesen megemlékeztünk, hogy dr. Schlauch Lőrincz bibornok-püs polc május 27-én a bérmálás szentségének kiszolgáltatása végett Gyulára érkezett s Gyula város közönsége minő lelkesedéssel és ünnepélyességgel fogadta főpásztorát, küldöttségei által fejezvén ki szeretetét és ragaszkodását. A bérmálás vasárnap és hétfőn történt és pedig első nap az anyatemplomban. Pont 8 órakor lépett be a főpásztor a templom főkapuján, a papság egyházi díszben várta. Belépésekor felhangzott az „Ecce sacerdos magnus“ kezdetű latin ének, molyét a gyulai Erkel Ferencz dalkör intonált és adott elő vegyes karban, nagy hatással. A dalkör 21 tagján kivül a soprán és altot énekelték: Frailer, Ilka, Kohlmann Irma, Tóth Erzsiké, Ncmety Mariska, Remele Mariska és Erzsiké, Moldovány Teréz, Frailer Erzsiké, Bauer Margit és Jeszenszky Évi, általános bámulatot keltve hangjuk üdesége és kel lein ó v el, méhészt az előadás preozizitásával. A főpásztor kis misét olvasott, melynek végeztével a szószékre lépett, remek beszédben fejtegetve a bérmálásban nyerendő isteni malaszt működését s annak kihatását az ember vallási életére s az üdvösségre. Szavait benső áhítattal hallgatták a templomot zsúfolásig megtöltő hívek. Szent beszéd után megkezdte a bérmálást. Hosszú sorokban állottak a fiuk és lányok, hátuk megett a bérmaszülők ; itt mintegy 1300 bérmáltatott meg; a többiek másnapra a Józsefvárosi bérmálásra maradtak. A bérmálás délelőtt 11 órakor ért réget. Délben 1 órakor a parochián disz-ebéd volt, a melyen az étterem térfogatához képest vettek részt. A pazar lakomán, melyen a zenét Dádé Pista zenekara szolgáltatta, diskréteD, közelismorésre, részt vettek : dr. Schlauch Lőrincz biboros püspök, gróf Wenckheim Géza nagybirtokos, mint a templom kegyura, dr. Lukács György főispán, Novák Kamill curiai bíró törvényszéki elnök, dr. Fábty Sándor alispán, dr. Bodoky Zoltán megyei főjegyző, Csák György kir. tanácsos pénzügyigazgató, Csillag László honvédezredes 5 honvéd főtiszttel, Dutkay Béla polgármester, Endrődy Géza főkapitány, dr. Zöldy János megyei főorvoB, Oláh György megyei főügyész, Hoffmann Mihály ügyvéd, Kóhn Dávid szerkesztő, dr. Follmann János hitközségi ügyész. Továbbá kiváló érdekességet kölcsönzött a társaságnak, hogy hivatalos volt Gyulai Pál író és kétkedő emberi lelket a vallási áhitat hálójába, ahol művészi khórus, tömjénfüst és a kielégített esztétikai érzés szárnyain emelkedik az emberi lélek fölfelé, a láthatatlan magasságbelihez, ahol önkényteienül imára kulcsolódnak az ujjak és hívővé válik az atheista ... és itt a pompa, a hatalom e fészkében nem lepett úgy meg biborosi pompa, mint itt Gyulán, mikor felhangzott a nagytemplom khórusán az „Ecce sacerdos magnus 1“ Mégis csak nagy ember egy püspök 1 és mégis csak szép dolog, hogy a papi pályán elérhet oda az ember, ahova másként nem. — Másutt születnek a trónörökösök. Egyéni érdemeken kivül válnak nagyokká, mig itt — a papi pályán — saját magát teszi valaki trónörökössé, biborossá. Minden biboros örököse -a pápai trónnak. Joga van a trónörökösi tiszteletre, külön várta dukál neki a katonáktól és hivatalos megjelenésekor küldöttségek tisztelegnek előtte. S ha azt a jóságos és mégis energikus, szigorú és mégis mosolygó kifejezésteljes arczot nézi az ember, elhiszi, hogy igaza van annak a filozófusnak, aki azt állítja, hogy csak akarni kell tudni s sikerül minden. Schlauch biboros azt hiszem egész életén át az akarat és a tett embere volt s az erős akarat s kemény munka vitték őt az egyházi hierarchia legmagasabb fokára, ami a legmagasabb elérhető polcz nem góthai almanach előírásai szerint született földi embernek. Imponál nekem ez az ember s azt hiszem mindenkinek. főrendiházi tag is, ki Schumacher Sándor dán tudóssal, a Kisfal udy-társaság kültagjával együtt Pálffy Albert gyulai születésű regényíró és publiczista emléktáblájának leleplezésére jelent meg a magyar tud. akadémia és a Kisfal udy-társaság képviseletében. Résztvett az ebéden a bibornok-püspök kísérete, nevezetesen : Széchenyi Jenő és Fetser Antal kanonokok, Szemethy Géza püspöki titkár, Mayer Antal szentszéki jegyző, azonfelül Grócz Béla prépost endrődi, Nemeskey Andor csabai, Spett Gyula gyomai, Kny Antal békési, dr. Dunay Alajos szent- andrási, Szirmay Árpád szarvasi lelkészek, Fodor Gyula varsáodi plébános. Grdh Ferencz prépost-plébános nyitotta meg a felköszöntők sorát, érzésteli hangon igen szép beszédben az asztalfőn ülő bíborosra. A gyulai parochia évkönyveiben számos kiváló momentum van megörökítve. Egyházfők, kir. herczegek, sőt egy ízben három napon esry magyar király is vendége volt. Eme évkönyvnek azonban egyik legdíszesebb, legkimagaslóbb és századokon át megörökítendő emléklapja lészen ő Eminencziája dr. Schlauch Lőrincz biboros-püspök mostani főpásztori látogatása. A hívek szivében, lelkületében, ércznél maradandóbban megmarad ennek magasztos és hálás emlékezete. Ünnepélyes fogadást teszen, hogy úgy ő, mint paptársai lankadatlan hitbuzgóságtól áthatva, működésükkel főtörekvésük lészen ő Eminencziája szent intencziójának megfelelőleg élni, munkálkodni éa ha kell éltüket hitükért és ő Eminencziájáért feláldozni. Fiúi hódolattal és kegyelettel ő Eminencziája hosszú életéért, egészségéért üriti poharát. (Megújuló lelkes éljenzés.) Dr. Schlauch Lőrinoz biboros-püspök ragyogó ékesszólással válaszolt a szívből jövő és szivekhez találó lelkes felköszöntőre. A mit elmondandó lészen, hiszi, hogy abban az oldala mellett ülő Gyulai Pál, Magyarország első kritikusa (Éljenzés) sem fog benne hibát találni; első sorban a jobbján levő patrónusra gr. Wenckheim Gézára ürít poharat. A Wenckheim grófok, mint hazafiak és mint az egyháznak áldozatkész, hü s szerető fiai nagy érdemeket szereztek úgy a múltban mint jelenben, Isten áldását kéri reájuk, tartsa meg őket az 'Ur jó egészségben, családi boldogságban. (Éljenzés.) Továbbá Gróh prépost-plébánost élteti, kiről tudta, hogy annak idejében miért ajánlotta, s a ki papi működésével főpásztori bizalmát és várakozását teljes megelégedésére s őszinte örömére mindenkor és mindenben beváltotta. (Lelkes éjenzés.) Ezután dr. Lukács György főispán emelkedett fel és feszült figyelem között a következő klassikus felköszöntőt mondotta: Uraim 1 Főpapnak lenni bibliai értelemben nagy hivatás, melyet Isten csak kiváltságosainak szán, s a mely hivatás betöltésére való képességekkel csak legkiválasztottabbjait ruházza fel. De traditionális magyar nemzeti értelemben vett főpapnak lennij: Kevesebb czeremóniával, de nem kevesebb [melegséggel fogadtuk Gyulai Pált. ó már más ember. Felvágta a kemény kalapját, felvette az ünneplő atilláját és lejött Gyulára, hozván magával egy tudós „dánust“, Schumacher Sándor, a dán irók egyesületének titkárát Kopenhágából, aki magyarból fordít, akinek többet köszönhetünk mi magyarok literaturánk érdekében, mint sok magyar Írónak. Gyulai Pál nem a külsőségek embere. Az ember nem nézné ki ebből a kis emberből, hogy ő a nagy Gyulai Pál, a magyar irodalom nesztora és a förerdiház tagja. Pedig ez sem született bele a főrendek padjába, Maga törtetett fel oda. ö az a másik ember, aki szintén igen imponáló tulajdonokkal bir, daczára annak, hogy nem öltözködik az utolsó divat szerint. Nagyságát legjobban jellemzi, hogy sok az ellensége s a mi kicsinységünket meg az, hogy szeretjük a magunk nagyjait kicsinyíteni. Gyulaival sokan igy vannak. Az igaz, hogy szigorú kritikus és kegyetlenül körülbástyázza az irodalmat, de hát ki tegye ezt más, ha nem Gyulai Pál. Neki talán mégis csak joga van, mint az irodalom kemény hadvezérének jelszót és jelhangot — Ízlést és tehetséget — követelni attól, aki átakar mászni a bástyákon. * * ♦ Egyébként czéltalan dolog nekem Schlau- chot és Gyulait méltatni. Megtették ezt már nálam okosabbak szebben is, jobban is. Ami a lefolyt két ünnepélyt, a bérmálást és a Pálffy ünnepet illeti, ismét kínálkozik az alkalom, hogy e kettőt párhuzamba állitsam. A bérmálás — mondja a katekizmus — eltörölhetLapunk mai szamához Tél iv melléklet van csatolva. 4
