Békés, 1898 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1898-05-01 / 18. szám
l§-ilt sxám. Gyula, 1898. május 1-én XXX. évfolyam. Szerkesztőség: Templomtér, Dobay János kereskedése, hova n lap szellemi részét illető közlemények intézendök. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj : Egész évre . 5 frt — kr. Félévre ... 2 » 50 » Évnegyedre .1 » 25 » Egyes szám ára 10 kr. Tár sadalmi és közgazdászati lietilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: ID Ó IC 3ST TD .Á.T7" I 3D. Kiadó hivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza, és könyv- kereskedés, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott érőn fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. Nyílt-tér sora 10 kr. Az elkeseredett Orosháza. Az tirja az „Orosházi Újság“, hogy Orosháza község képviselő-testülete hétfőn délelőtt gyűlést tartott, melyen igen elkeseredett hangulat uralkodott a vármegye ellen; beszél azután mostoha bánásmódról, melyet a képviselő-testület „végre megelégelt“; I az elkeseredés egyik oka az, hogy Geiszt Csákót I vármegye egyszerűen Kondoroshoz csatolta s most már a mint az „Orosházi Újság“ Írja „elkeseredésükben | minister igazság szeretetóbe vetették végső reményüket“ (miről nem jó az elkeseredés) a másik oka pedig az, hogy a kőutakat Orosházán nem fejlesztik, daczára, hogy az orosházai kőut jövedelmez legtöbbet; van azután még szó a vezérczikkre méltatott elkeseredés festésében durczás gyerekről, haragos emberről, előkelő megyei úrról, főispánról, kis darab fzukorkáról és mézes madzagról, de hát minket mindez nem érdekel, mert mi nem az „Orosházi Ujság“-gal kívánunk polémiába kezdeni, hanem azt a kérdést megvilágítani, hogy a felhozott okokból van-e joga és van-e oka Orosházának „elkeseredésre ?“ A mi első sorban a Geiszt-Csákó elcsa- tolását illeti, nem habozunk kijelenteni, hogy sem a vármegyei alispán sem a közigazgatási bizottság álláspontját nem osztjuk ; életerős és fejlődésképes községektől a fejlődés lehetőségét elvonni vagy azt megnehezíteni az adó alap elvonásával impraktikus s magasabb közigazgatási szempontból, sem indokolt dolog, különösen akkor, midőn égy ember érdekéről van szó; de a milyen bizonyos ez, éppen olyan bizonyos az is, hogy sem az alispánt, sem a közigazgatási bizottságot ezen kérdés elbírálásánál távolról sem vezette rokon vagy ellenszenv Orosháza vagy Kondoros iránt, annál kevésbbé egyes emberek iránt s kizárólag a községi törvény alapján és értelmében jártak el, a mit el kell ismernünk ellenkező álláspontunk daczára is, 8 ezt leginkább igazolja Veres József, kinél Orosházának lelkesebb szószólóját nem tudunk s mégis kénytelen beösmerni, hogy „Orosháza Csákóért nem tett semmit | bizony Csákó Orosházától nagyon messze van 8 másik két községhez nagyon közel van.“ Ez az kérem a minek igazságát el kell ösmerni, és ha ez igaz, akkor az elkeseredés csak müelkeseredés lehet, mert egy fokozatos hatósági elbírálás alá kerülő ügyben, a két első fokú hatóság határozata miatt elkeseredni, akkor a mikor hátra van még a döntő forum ismeretlen határozata annál kevésbbé indokolt, mert a két első fokú hatóság teljes jó akaratát is bizonyította, akkor amidőn az általa igazságosnak tartott határozat meghozatalakor megsürgette a belügyministernél P-Sz-Tornya község felosztásának már oly régen húzódó ügyét, a melynek igazságos megoldása esetén — s mi a belügyminister igazság szeretőiében nem csak elkeseredésből bízunk — Orosháza recompensatiójáról is gondoskodva lesz. Eltekintve most már attól, hogy a hódmezővásárhelyi pusztáknak Orosháza községhez csatolása ügyében hozott megtagadó határozat egészen más elbírálás alá esik mint P-Sz-Tornya és Csákó elcsatolása, mert ahhoz törvényhozási eljárás szükséges, a minek kikérése sok szempontból időszerűtlen lehetett, kérdjük, hol lett volna a következetesség abban, hogy a vármegye ugyanazon okok alapján kérelmezi a hódmezővásárhelyi pusztáknak illetve azok egy részének át csatolását-, kéri s illotve elhatározza P-Sz-Tornya községnek felosztását's akkor' müfon saját területén ugyanazon okokból egy puszta rész elcsatolásáról van szó, akkor ezen előbbi kérelmével és határozatával homlok egyenest ellenkező határozatot hozott volna csak azért, nehogy Orosháza azt higyje, hogy az ő érdekeit a vármegye nem méltányolja kellően. Vájjon ugyan az a minister, kihez mindezen ügyek tartoznak és végső eldöntés alá kerülnek, bizhatna-e a vármegye elhatározásainak és kéréseinek komolyságában, ha ugyanoly természetű ügyekben ugyan olyan okok fenforgása mellett máskép határozna ha idegen törvényhatóság érdekéről van szó s máskép ha saját területén intézkedik. Épen a hódmező-vásárhelyi puszták ügyének, s illetve az erre való jogunk fen- tartása, éppen P.-Szt.-Tornya község égetően szükséges felosztásának kérdése tette elke- rülhetlennó s éppen az történt Orosháza község érdekében, hogy a vármegye következetes maradjon s úgy határozzon Csákó puszta ügyében, mint a hogy határozott, gondoskodva arról, hogy ezen határozata ne eflektuáltassék addig, a mig Orosháza megfejelő rakompenzáczióban nem részesül. Hol van tehát itt Orosháza elleni rósz akarat? hol van tehát itt elkeseredésre ok? ezt csak azok kereshetik és találhatják meg, kik az ellentétek szításában lelik gyönyörűségük s akik ilyen módon szeretik saját javukra húzogatni a mézetlen madzagokat s haragszanak, ha más jobban szereti a mézes madzagot. Mi nem szeretjük húzogatni sem az egyiket, sem a másikat; fájdalom nincsenek czukorkáink sem a durczás gyermekek szá mára, de azt hisszük az igazság megismerése jótékonyabban fog hatni minden édes ezu- korkánál, s a keserűség hamarabb el fog múlni, ha őszintén feltárjuk a másik sérelem a kövezés ügyét is, a melyből kifolyólag szintoly kevés ok van az elkeseredésre, mint i^gákói puszta elcsatolása miatt. Azt monaöttá az egyik fe\agóli)ó, hogy »csináltattak Gyula vidékén több kőutat, a hol korántsem kellene úgy mint nálunk, aki a tűznél van az melegszik« eltekintve attól, hogy azt bajos belátni, hogy Gyula vidékének miért kellene sokkal kevésbbé a kőut, mint Orosháza vidékének, Gyula vidékén nem építettek semmi köutat, ha csak azt nem kívánják gyulai útnak számítani, hogy Dobozt és Békést összekötötték Csabával, 8 hogy a tűznél nem mindig az melegz> 3L lGtt 3». — Valetta koldusai, sétahelyei, kikötője, környéke. Orosz hadihajón. — Irta: Bekker István. Olaszország több városában megfordulván, mindenütt láttam, hogy a koldusok száma igen nagy. Oly sok koldust azonban, mint Valettá- ban, nem találni a föld kerekségén sehol. A hogy az ember partra lép, tüstént ott terem 30—4o koldus, kik az embert nyomon követik s mire beér a város központjára, számuk megkétszereződik s nem ritkán megtörténik, hogy egy embert — különösen idegent — 80—100 koldus vesz körül, kiktől néha csak a legnagyobb erő- megfeszitéssel, — gyakran rendőri közeg közbelépésével — tud megszabadulni. Ha az ember az igazán elaggott, nyomoréknak egy-két pennyt ad, annál rosszabb, mert a koldusok annál jobban körülveszik és nem tágítanak, sőt vakmerőségükben annyira mennek, hogy belenyúlnak a pénzes tárczába. E koldusokat alaposan megfigyelvén, azt láttam, hogy azoknak 8/10-ed része 20—4o éves erőteljes, egészséges férfi és nő, kik alkalmasak lennének a legnehezebb munka elvégzésére is. Úgy látszik azonban, hogy munka helyett köny nyebb nekik a koldulás, abból is megélnek, az igazi koldusok rovására. Ez ellen aztán nincsen semmi orvosság. Bámulatos, hogy az angol ezt semmibe sem veszi, elnézi és rendszabályokról nem gondoskodik. A koldusoktól csakis akkor lehet megszabadulni, ha az ember a várost elhagyja és kimegy sétálni a szabadba. Sétahelyekben Valettta ugyan nem bővelkedik, de a meglevő 1—2 sétahelye aztán ritka a maga nemében. Legszebb sétahelye a „Via Annunziata“, mely narancs- és czitromerdők között a hegyek közé vezet, az ut mindkét oldalán a legszebb villákkal, melyekben csaknem kivétel nélkül angolok laknak. Az angol leányok és asszonyok egész nap vagy e sétahelyen járkálnak, vagy az ablakban, erkélyen üldögélnek. Itt sétálni aztán igazán kellemes. Vannak is itt mindig sokan, különösen férfiak. Nagyon természetes, a fő vonzerő nem a tiszta, illatos levegő, hanem a szép angol nők, azok tűzben égő szemei, melyeket az aranyos szőke missek igen ügyesen tudnak használni. Igen szép kis sétahely van a városban is, a vársánczon, melynek központja a „Baracca Nuova“, kinéző hely. Ez közvetlen a kikötő mellett emelkedik mintegy 70—80 méternyire a magasba. A sétahely ennek tetején van, lombos fákkal. Az egész területet 3—4 méteres magas kőfal veszi körül, s azon keresztül sok nyitott ablak szolgál a kikötőre és a nyílt tengerre. Innen igen szép a kilátás úgy a kéklő tengerre, az alatta elterülő kikötőre, mint Valetta környékére. Az ember látja innen a kikötőben horgonyzó és azonkívül a nyílt tengerről a kikötőbe törekvő hajókat az 100 meg iooo bárkát, ki-behajózást, lázas munkát, jövés-menést. Valetta kikötője nagy és zárt. Úgy a suezi csatornán, mint a gibraltári szoroson, — úgy az aegei, mint az adriai tengerről jövő hajóknak központi kikötőül szolgál. Kikötője tele is van mindig mindennemű kereskedelmi-, gyors-, vitorlás- és hadihajóval, melyeknek nagy része a további útra a kőszenet és eleséget itt szerzi be.J A hajók a kikötő partjáig a viz sekélységej miatt nem mehetnek. A hajókról úgy a személy-, mint az áruk kiszállítását kisebb-nagyobb csolnakokkal eszközük. A kikötő az embert gyönyörrel tölti el. Egyik hajó jön, a másik megy. Örökös sürgés- forgás van. Egy nap alatt megfordul itt min denféle nemzetiségű ember. Mindenik hajó nyújt valami látványosságot. Egy szép csillagos est pedig feledhetetlenül emlékezetébe vésődnek mindazoknak, kik azt csak egyszer is átélvezték. Mihelyt a kis szigetre alkony borul, egyen- kint kigyulladnak a hajók villanyos lámpái, melyek halvány fényt vetnek a város- és azzal szemben a tengerpartján épült 3 kis falura, hol azonban nem sokára elenyésznek, mert ott is úgy az utczákon, mint a házakban lassankint világot gyújtanak. Éhez járul még a csillagos éj és a kikötőben ide-oda evező, kivilágított 3000—4000 birka, melyek gyors evezéskor úgy tűnnek fel, mintha csillagok esnének a tengerbe S midőn úgy 8 óra tájban a kikötő város, falvak és a környék fent, lent és minden oldal ról fényárban úsznak, mely fényár a tengervi zében visszaverődik, a mi a szépséget még inkább fokozza, a kikötő különböző pontjain horgonyzó hadihajókról egyszerre csak erős fény terjed szét, működésbe hozzák a reflektorokat. A reflectorok mellett minden fény, még a csillagok is elhalványulnak. Ha sugaraikat a nyílt tengerre, vagy a közeli falvakra vetik, óriási - szélességben és l.osszuságbán nappali fényt árasztanak, különösen ha 3—£ reflector a sugarakat egyszerre egy helyre irányítja. — A hegyek zöld búzatáblái, a falvak utczái a legszebben láthatók. Az ember tündérkertben képzeli magát. Ottlétemkor a kikötőben 3 hadihajó volt, 2 angol és 1 orosz. Mindhárom, de különösen az orosz hatalszik legjobban, aki rakja a tüzet, azt legfényesebben bizonyítja a vámosúti beépítések összege. A folyó 1898. évig vámos úti beépítés történt. 1 [ Csabán 2. Orosházán 3. Békésen 4. M.-Berény 5. Gyulán 6. Szarvason tehát a mostoha 164.347 frt értékben. 129.804 > » 126.058 » » 104.878 » » 102.619 » > 92.639 » elbánásban részesülő s a tüztől távol lévő Orosháza az útépítésbe történt befektetések között második helyen, a tűznél melegedő Gyula pedig ötödik he- yen áll. Lássuk ezzel szemben az irányadó útadó jövedelmet, mert hisz az az igazság, hogy a befektetések útadó arányában történjenek. Az 1897-ik évben útadó fizettetett: 1. Csabán 2. Szarvason 3. Békésen 4. Orosházán 5. Gyulán 21.584 frt 16.315 » 15.266 I 11.676 » 10.530 I Tehát a mostoha elbánásban részesülő Orosháza útadó fizetés tekintetében a negyedik, utakra való befektetés tekintetében pedig a második helyen áll. Hát ebben csak- ngpn , ván igazságtalanság, de nem Orosházával szejnben s lehet elkeseredésre ok, de nein» Orosházának. S hogy az utak tekintetében absolute semmi néven nevezendő igazságtalanság nem történt Orosházával, sőt a többi községekhez viszonyítva kedvező holyzetbeu van, azt bízo-: nyitja a törvényhatósági ut hálózat is. Az egész vármegyei ut hálózat tesz 424 kilométert, ebből van; 1. Az orosházai járás területén 92 kilométer 2. Gyula város és a gyulai járás területén 67 „ 3. A békési járás területén 65 „ 4. A csabai járás területén 49 „ 5. A szarvasi járás területén 43 „ más alkotmány. Meg is bámulta azt mindenki, még maguk az angolok is. Eddig hadihajót sohse látván, kiváncsi voltam- annak belső berendezésére. Indítványoztam tehát, hogy menjünk fel az orosz hajóra és nézzük meg. Hamarosan össze is álltunk négyen; 2 magyar tengerész kapitány, egy valettai nagykereskedő (volt magyar honpolgár) és én. Csol- nakba ültünk és eleveztünk az orosz hajóig. A hágcsó le lévén eresztve, én elöl menve, hamarosan felfutottunk. A hágcsó felső részénél egy orosz baka őrt állván, köszöntöttük és egyszerre a hajó közepén termettünk. Itt a 2 kapitánytársam az ott őgyelgő katonákhoz — tisztet nem találtunk és nem láttunk — kérdéseket intézett s tőlük megtudtuk, hogy a keleti tengerről jöttek, de hogy hová és mikor mennek, nem tudják. A hajón van 24 ágyú, 850 közkatona a megfelelő számú tisztekkel. A hajó uj, 2 éves, hordképessége 12,800 tonna, 4 géppel, 24 mentőcsolnakkal. — Midőn javában folyik a magyarázat, egyszerre csak nagy sietve jön egy vékony pénzű, magas, veres hadnagy és kétségbeesve mondja, hogy : „Uraim, idegennek tilos a hajó megtekintése, szíveskedjenek távozni.“ — Mi, miután már úgyis mindent láttunk, távoztunk is. Lent a hajót körülcsolnakáztuk, visz- szatértünk. Az orosz katonák mind középtermetüek, széles mellel, erős váltakkal; középmüveltségüek. Valettával szemben, a kikötő partján, közvetlen egymás mellett, épült 3 kis falu: Vittio- riosa, Burmola és Senglea. Lakói tengerészek, bárkások, halászok és munkások. Nagyon szegények. Távolabb terülnek el Zabbar, Curmi, Citta, Vecchia és Misida. Lakói földmivelők, narancs- és czitromtermelök. Lapunk mai szá.múta.oz fél iv melléklet van csatolva.
