Békés, 1898 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1898-04-10 / 15. szám
15-ik §zám Gyula, 1898. április 10-én XXX. évfolyam. TSigfö, W«-SS Szerkesztőség: Templomtér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendök. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij | Egész évre . 5 frt — kr. Félévre ... 2 » 50 » Évnegyedre .1 | 25 » Eyyes szám ára 10 kr. Társadalmi és közgazdászati hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: 2SI Ó ZE3IILST ~ri A tt t Riadó hivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza, és könyvkereskedés, hova a hirdetések és nyilt-téri közleményék küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. Nyílt-tér sora 10 kr. 36® QH A feltámadás ünnepén Visszaemlékezni a hagyok életeseményeire koronként, nemcsak hasznos, sőt el- engedhetlenül szükséges, mert az eként megújuló mozzanatok felfrissítik a lelket, érlelik az akaraterőt s a magasztos példák látása lelkesiiltség lángját kelti életre a kebelben. Ugyanazért : „Emlékezzünk e napon Urunknak haláláról és feltámadásáról 1“ Midőn az első Nagypéntek napján az emberiség megváltója Jézus „vércseppel verejtékezik, elalél és csüggedezik,“ midőn felsóhajt a kereszten: „Éli, Éli, Iámmá sa- baktáni!“ : a világosság fiainak szivében fájdalom virágai fakadnak; a „világ világossága“ életfáklyájának lobbanó lángja sötét gyász éjjelét szüli a reményvesztett lelkekben; a koporsót záró nehéz kőnél csak a keresztyén szivekre szakadt bánat terhe volt nehezebb.... Éjszaka lett, csillagtalan sötét éjjel!----De a hétnek első napján, harmad napra Jézus halála s eltemettetése utáD : a felkelő nap ragyogó sugarai az üresen maradt sírbolton törtek meg; s azoknak ajkáról, kik szemtanúi voltak ez örvendetes látványnak, felhangzott e jelentőségteljes szó: „Feltámadott!“ Igen, feltámadott halottaiból Jézus, mert Isten nem engedé, hogy az ö szentje rothadást érjen; a templom, mely lerontatott volt, harmad napra ismét felépült, miként Jézus előre megmondta azt.... A gyászéjt öröm D Nagy pénteken esett rajtam a bánat... Szövegét irta: Tóth Ede. Zenéjét szerzé : Dankó Pista, Nagy pénteken esett rajtam a bánat, Nagy pénteken temettem el babámat, Harmadnapra a káplán azt hirdette, Mind fel támad, mind fel támad, A ki el van temetve. Jaj Istenem, ha már igaz az a szó, Mond meg nekem mikor lesz a virradó, Mikor ragyog fel még az én csillagom. Itám virrad-e az a szép nap, Hogy a rózsám meglátom. Nem gondolok a világon senkire . .. Szövegét irta: Tóth Kálmán. Zenéjét szerzé: Dankó Pista. Nem gondolok a világon senkire, Nem kell nekem a világon senki se, A rózsámé az én egész életem, A többi csak van is nincs is, van is nincs is énnekem. Nem bánt engem semmi se e világon, Csak a rózsám az én gyötrő halálom, Én Istenem 1 ugyan mondd meg: hogy lehet, Hogy az gyötör, hogy az gyötör, kit egyedül szeretek. Ez a kis lány a menyország angyala .. ■ Szövegét irta: Koroda Pál. Zenéjét szerzé: Dankó Pista. Ez a kis lány a menyország angyala, Olyan mint a piros pünkösd hajnala, Szeme kökény, foga gyémánt, Az Ínye arany paszománt, Csillagos kék Bzeme felett a haja bodor, Mézből van a beszélője, Szegfűből a nyeldeklője, Szemöldöke fekete selyem fodor. napja váltotta fel; az elmúlás porából uj élet virága fakadt! De nem minden lélek egén ragyogott akkor sem a hitnek csillaga; sok kebelben dúlt, tombolt a kételkedés vihara; egyik szívbe örömet, másikba aggodalmat ültetett ama felhangzott szó, mely ajakról ajakra szállt; „Feltámadott! az Ur bizonnyal feltámadott!“ .... Az ember mindég ember volt s az is marad, mig csak a testiség burka le nem hull a lélekről. Habár ragyog a hit csillaga, tündöklik a reménység napja, örök fényt hint a szeretet : az Istenfiuság magasztos eszméje teljesen megvalósulva e földön nem lehet. A legszebben ragyogó nap is rejt magában felhő foszlányt, a legtökéletesebb emberi szív sem lehet ment az önzés parányától. Fény és árny szomszédosak az élet egén; erényvirágok s bűn tövisei egymás közelében tenyésznek a szív kertjében. Már maga az emberi szív akónt van alkotva, hogy abból az öröm s bánat ellentétes érzelme teljesen ki nem fogyhat soha. Egyszer boldogság napja ragyog felettünk, máskor szenvedés vihara csatázik kö- ríiltünk; most örömkönyek, majd fájdalom, bú harmata ül szempilláikon; kedves és kedvetlen érzetek cserélik egymást a szívben; szakadatlan boldogság, végnélküli bánat csak képzeletben él, de a valóságban a jó és rossz folytonos változata Játható, tapasztalható. Joggal bir a szív: bánkódni a fájdalom sötét éjjelében; öröm fénysugarait öleli magába, ha felragyog a boldogság tündöklő napja. Reménycsillag lehullását, uj életnek faka- dását megnyugvással fogadás mutatja a lelkierő nagyságát; a bánatban nem csüggedni, örömfénytől meg nem szédülni: fegyelmezett akaraterőre vall. Ha a réten a ligetben ... Szövegét irta: Pósa Lajos. Zenéjét szerzé: Dankó Pista, Ha a réten, a ligetben Lány volna mind a virág, Legényekre szegényekre Akkor lenne jó világ. Én akkor se tekintenék Kacsintanék csak egyre, Csak tégedet, csak tégedet Tűznélek a szivemre. Ha minden lány, minden kis lány Madár volna az erdőn, Kis angyalom akkor is csak Te lennél a szeretőm. Csalogató kalitkának Kitenném a szivemet, Nem fogna meg, nem fogna meg Senki mást, csak tégedet. Úgy elmegyek hirt se hallasz felőlem.., Szövegét irta: Pósa Lajos. Zenéjét szerzé: Dankó Pista, Úgy elmegyek hirt se hallasz felőlem, Pálja vesztett gerlicze lesz belőlem, El szállók a zöld erdőbe zokogva, Fészket rakok egy leveles Sűrű sötét bokorba. A zöld erdőt tele sírom, siratom, Fűnek, fának'elmondom a bánatom, A madarak bús dalom el tanulják, Éjjel nappal velem együtt Szomorúan danolják. Jaj de szomorúan szól a hegedű ... Szövegét irta: Pósa Lajos. Zenéjét szerzé: Dankó Pista. Jaj de szomorúan szól a hegedű; Ez az élet jaj de nagyon keserű. Borult az ég beborult már felettem, Az hagyott el, a kit régen szerettem. tSirjunk, zokogjunk, ha szivünk fájdalma könAyebben tör ki s keres enyhületet; örüljünk, ha szerencse napja mosolyog felénk. Sót itt se állapodjunk meg, hanem bánatunkból, örömünkből juttassunk részt embertársainknak s mi se maradjunk részvétlenek mások sorsa iránt, hanem osztozzunk testvérileg felebarátaink örömében, bánatában . . . Örömre szólít a mai nap, midőn hangzik felénk a biztató szó: „Örvendezzetek egek, ti;Í8 földi seregek, mindnyájan örüljetek, vígan örvendezzetek, mert Krisztus feltámadott, nekünk életet adott!“ Ámde ez életet csak úgy érdemeljük meg, ha emberi, keresztyéni, hazafiui kötelességeinket híven teljesítjük; ha a Jézus feltámadásának emlékünnepén mi is feltámadunk a közöny, tétlenség, vétek halálos álmából, sötét koporsójából !.... Nagy szükség van mint mindenkor, úgy most is a nemes lelkiélet ragyogó napjára, mert folytonosan kisérti a lelkeket minden téren a gonosz szellem különböző formákat] öltő bálványa s ha gyengeségünkben elestünk s a pogány oltárokon áldozunk, elnémul ajkunkon a húsvéti öröm eme szava: „Ez hus- vót ünnepében, dicsérjük Istent szívvel, ki értünk megholt Fiát feltámasztotta testben Rendületlen vallásos bit tündöklő csillaga! Örök fényben ragyogó hazaszeretet tubső napja! Jöjjetek! ragyogjátok be lelkünk egét, hogy számunkra boldogság virágai fakadjanak, s tudva azt, hogy Jézus az első husvét reggelén feltámadott, — mi is támadjunk fel erkölcsi örökéletre s joggal mondhassuk el: „Jézus él, mi is élünk, a haláltól nem félünk!“ .... Dombi Lajos. Nem csörög a patak, régen befagyott, Nem szeret a rózsám, régen elhagyott. Nála nélkül élni jaj de siralmas Az Isten se legyen neki irgalmas. áldozat Irta: Somlyai Lajos. Fogadalmi ünnepe volt az alföld egyik nagy városának. A „fájdalmas anya“ ünnepét ülték. A nagy templom csakhamar megtelt ájtatos hívekkel, bementem én is. Megkezdődött az ünnepies mise... Egyszerre gyönyörű, üde női hang csendült meg a kóruson s hullámzott tova a boltivek alatt. Oly áhitatosan, olyan megható fájdalmas érzéssel szállt ajkairól a szűz Anya fájdalmait elsíró gyönyörű melódiáju ének: „Könyök árja hull szememből Ha arról elmélkedem: Mily szörnyű nagy volt a bánat S iszonyú a gyötrelem, Mely, mint hét tőr jára által Szűz anyám szent sziveden“ ... Az orgona meg mintha érezni tudna, együtt sírta vele a szomorú dallamot. . . Meghatottan hallgattam a gyönyörű éneket. Szétnézve láttam, hogy a hivek nagy száma hasonló meghatottsággal hallgatja az éneket, sőt könyeket is láttam csillogni a szemekben . . . Talányként állott előttem e szokatlan meghatottság, amelyet még fokozott az az előttem különös körülmény is, hogy egész mise alatt férfi éneket nem hallottam. Amint kijöttünk a templomból rögtön kérdezősködtem. Az illető meg is mutatta az éneklő nőt. Mély gyászba öltözött, sugár termetű halvány arczu, szép leány volt.-A-llel-uja, I A világtörténelem legfölségesebb tra- goediája bevégeztetett! A kereszténység Istene, ellentétben a pogányság virágokkal koszoruzott isteneivel, töviskoszorus fejjel tette meg a nehéz keresztútat s lépett fel a keresztre s a kereszt katedrájáról uj bölcse- séget hirdetett. Azt tanuljuk tőle, hogy életet teremtett Isten az idők kezdetén és boldogságot; az ember által született egy rósz órában a halál és fájdalom. Ikertestvérek, szerencsétlen gyermekei a bűnnek; rút volt és ijesztő mindenik. De aki legyőzte a halált, a feltámadás hírmondó angyalát ültetve a koporsó mellé, ugyanaz megszentelte a fájdalmat is, a vigasztalás malasztját árasztja rá, hogy immár necsak elviselhető, hanem nemes is legyen. Mig az ember, ki Isten akart lenni, át- kul viselte nyomorúságait; az átkos fájdalomnak csak fullánkja, mérge volt: — de mikor az Isten emberré lett, hogy szenvedjen szeretetből, megváltotta a fájdalmat is, hogy átok helyett áldás lehessen, mely a kiengesztelés békéjén kívül megtanítsa még a lelket önmaga fölé emelkedni. A legnagyobb jót cselekedte az emberiséggel, megszentelte és megvigasztalta fájdalmát. Az Isten-ember u. i. leszállóit a halál sötét nyugvóhelyére, de harmadnapra, mint halálakor, megrendült a föld s megdicsöülve feltámadott! Ez a kiolthatatlan vigasza a halálnak és fájdalomnak! A kereszt bölcseségének utolsó szava: föltámadás! Azért ezer ajkon — ezer nyelven, a világ minden táján hangzik ma a keresztény örömének: »feltámadt Krisztus e napon, alleluja!« Az Isten Fia, az a megkínzott, eltorzított Jézus ma teljes fényében pompázik, meg- boszultatva dicsőséges feltámadása által. És az egyetemes emberiségnek mindenkori hite a halhatatlanságban és a feltámaKülönös, — mondáin — hogy a kántor nem énekelt. Nem ám, — mert ép egy hete, hogy a megvakult és sokat szenvedett kántor urat, a leány atyját eltemettük s most e leány a kántor. Lehetetlen, e fiatal leány a kántor?! Ugy-e feltűnő ? .. . Erre még tudtommal nem volt eset Magyarországon, de ha megismeri történetét, meg fogja érteni; s miként az egész város, ön is nagy tisztelettel és részvéttel fog viseltetni ez erőslelkü leány iránt, ki nagy családjuknak a nyomortól való megmentése végett fogadta el e hivatalt, sőt nagyobb áldozatot is hozott, lemondott szive szerelméről. * * * Hosszú évek óta dicsérte már az Istent s indította áhítatra szép énekével a híveket Krisztman József kántor. Tisztelt, becsült ember volt az egész városban. Boldog családi életet élt . . . Nyolcz leány ülte körül naponta az asztalt. Ó azonban nem panaszkodott, hogy sok a gyermek. Szerette mindegyiket. Sokszor mondogatta, ha az Isten gyermeket adott, majd ad hozzá azt is, amiből eltarthassam egyszerűen, de tisztességgel. A család büszkesége volt a legidősebb leány, a szép és okos Krisztina v. . Gyönyörű hanggal és zenei tehetséggel áldotta meg az Isten. Ezt igyekezett is édes atyja benne kiművelni, mert a tudományokban való magasabb kiképeztetésre nem telt. Atyja örömére nagy tökéletességre tett szert az énekben és zenében. Csak úgy csillogott az apa szeme, mikor nagyobb ünnepeken gyönyörű hangjával emelte az istenitisztelet magasztosságát. Sőt megtörtént, hogy atyját a kisebb templomi ténykedéseknél helyettesítette is. Nem is gondolta még akkor a jó Krisztina, hogy xxi egrjelerLt. Ára: 104»-» I frt kötve. T.H.punir mai számához egész Ív mellélrlet van osatolva.
