Békés, 1898 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1898-04-03 / 14. szám
14-ik szám. s Szerkesztőség; Templomtér, Dobay János kereskedése, hova alap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nőm adatnak vissza. Előfizetési dij : Egész évre . 5 firt — kr. Félévre ... 2 » 50 » ÍJ Évnegyedre . 1 » 25 » Eyyes szám ára 10 kr. gO Gyula, 1898. április 3-án. XXX, évfolyam. Társadalmi és közgazdászati lietilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: IC Ó ZE3Z 3ST 30 I ~n I BaBli Kiadó hivatal: Templomtér, Dobay Ferenc* háza, és könyv- kereskedés, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Oyulán, a kiadó hivatalban. Nyilt-tér sora 10 kr. 4K * Április tizenegyedike. Számot adtunk róla, hogy Békés- vármegye ősi székhelye Gyula városa s minden községe minő kegyelettel ünnepelték meg 1848. márczius 15-ikének félszázados évfordulóját. A törvényhozás bölcsessége a negy- vennyolezadiki dicső emlékű nagy napokból ünneppé avatott egy másik napot, amelynek jelentőséget kölcsönözött, hogy a jóságos fejedelem Y. Ferdinánd király ezen a napon szentesitette a magyar nemzet kincsévé vált negyven- nyolczadiki alkotásokat; de jelentőségét most fokozza, mondhatni korszakalkotó jelentőségűvé avatja, hogy bálványozásig szeretett legalkotmányosabb fejedelmünk, dicsőségesen uralkodó I. Fe- rencz József királyunk, maga is osztályt kér és szerzett, hogy a magyar szabadság juhiláris napjai iránti nemzeti kegyeletben való együttérzését sőt tettleges részvételét nyilvánítsa. Ez olyan tény, mely nemcsak méltán sorakozik a tiz szobor adományozáshoz, hanem jelentőségében és következményeiben azt még túl is szárnyalja. Mindenesetre olyan alkalom, melyet nemcsak hálátlanság, hanem egy talán soha többé nem kínálkozó kedvező alkalom elmulasztásának végzetes és helyrehozhatlan hibája lenne, a magasztosan fenkölt fejedelmi elhatározáshoz méltó viszhang nélkül hagyni. Örömmel jelezhetjük, hogy Békésvármegye hazafias közönségének alkalma lesz honfiúi s alattvalói elváTavasz volt aldsor is . . . I. Tavasz volt akkor is, midőn Először láttam arczodat, Tavasz volt akkor is, midőn Szivünk egymástól elszakadt; Az első tavasz keblemet Öröm-rózsákkal lepte meg. . . . A másodikra azt hivérá: Szegény szivem, hogy megreped I Még most is látom arczodat, Szemem harmatán át ragyog, . . . Egy perezre, olykor azt hiszem: Újból, ismét boldog vagyok; De a távolt, ha érezem, Szivemnek búja egyre nő, Majd meggyógyítja őt szegényt Velem együtt a — szemfedő I .. . II. Tavasz lett újra — szép tavasz, Ezzel világom bús egén Kis csillag-fény-sugárka gyűl, Szivemben édes érzeméuy; Kedves emlékek képe vonz . . . Először, hol megláttalak Kemény csillagom oda hiv, Ajkimról hála-dal fakad 1 Megyek, — érzelmem szárnyat ad, Szivemnek búja tűnni kezd, Térdig rózsában jár — kiben A szeretet-tüz éledez ;. . . Vagy boldogságra lel e szív, Ha téged újból láttalak, Vagy méltó sorsban részesül, Csalódástól, ha — megszakad I .. . Mihálik József. laszthatlanul összeforrt érzelmeinek nyilvánítására. Ez érzelmek megnyilatkozási színhelye Istennek háza s az ős vármegye díszterme lészen, hol is a törvényhatósági bizottság lelkesedéssel alkotandó egyhangú határozata a vármegye, vallás, nyelv és osztály különbség nélküli minden fiának legszentebb érzelmeit fogja méltó kifejezésre juttatni. A trón és a nemzet együttérzését hirdető békésvármegyei ünnepélyről a törvényhatósági bizottság tagjai a következő felhívással értesittetnek: Békésvármegye törvényhatósági bizottsági tagjainak. Az 1848. évi törvények hazánk történelmében korszakot alkotnak. Folyó évi ápril hó ll-ik napján ötvenedik évfordulója lesz annak, hogy ezek a korszakos alkotások, mint az egyik alkotmányos tényező — a nemzet — által előterjesztett javaslatok, királyi szentesítés alakjában megnyerték a másik alkotmányos tényező — a korona — hozzájárulását is, és ekkép törvény erejére emelkedtek. Ennek a vármegyénk közönségére is kiválóan emlékezetes napnak hazafias megünneplése végett folyó évi ápril hó ll-ik napján délelőtt 9 órára ezennel rendkívüli közgyűlést hívok egybe, melyre az igen tisztelt bizottsági tag urakat van szerencsém meghívni. A közgyűlés rendje: 1. Megnyitás. 2. Testületi elvonulás ünnepélyes isteni tiszteletre. 3. ünnepi szónoklat. 4. Bezárás. Kelt Gyulán, 1898. évi márczius hó 28-án. Lukács György s. k., főispán. A Körös-Berettyóvöígy őskora. (Irta: Oláh György.) (Vége.) Kevés, hiszen nem is nagy lelkesedéssel, kutatjuk az ősidők emlékeit, mindaz mit e korban használt földmivelési eszközökből bírunk; de ez kevés is elég arra, hogy rámutathassunk a gazdasági kultúra jelenségeire, s árrá, hogy az őskor népe a Körös-Berettyó völgyében már nagyobb arányokban feltörte, meghódította a termékeny talajt a földmivelésnek, s találunk már a kökorszak búzája árpája mellett kölesre, zabra s némely kerti veteményekre is, melyek, hogy az őskor népeinek átalában s a Körös- Berettyóvölgy lakójának háztartásában is fontos tényezők voltak számtalan emlék tanúsítja. A földmivelés természeti viszonyokhoz képest össze volt kapcsolva az állattenyésztéssel. A rétek tisztásai, s a tavaszi kiöntések által iszapolt területek dús legelők voltak s a föld- mives ekéje minden lépten-nyomon vett fel oly emlékeket, melyek kétségtelenül e kor állattenyésztéséhez vezetnek. A kőkorszakban már a legtöbb őstelepen ott találjuk az ember szolgálatában az ökört s a fém korszakban, már a földmivelésben az emberi erő nem kis mértékben támaszkodott ezen hasznos állatra, mely munkájával, s húsával, bőrével, szolgálatára, életszükségletei fedezésére állott az embernek. A konyha hulladékok közt juh, kecske, tehén csontokra, szarvakra bőven találunk, s ha nem is nagyobb mérvű, bizonynyal elég kiterjedt volt e völgy számos telepein a juhtenyésztés, s a hegyes vidékhez közelebb eső területeken pedig a kecsketenyésztés látszik nagyobb arányokat ölteni. De e korban is, különösen a Körös-Berettyó vizgazdag völgyében a halászat volt a főfoglalkozás s a „halra esett a súly az ősember háztartásában“. Békésmegyeiek Segítő Egyesülete Budapesten. A választmány a márczins 29-ikén tartott rendes közgyűléshez a következő jelentést tévesztette: Tisztelt Közgyűlési Egyesületünk életéről kívánjuk t. Tagtársainkat és az érdeklődőket tájékoztatni, midőn harmadik évi jelentésünket rendelkezésükre bocsájtjuk. Mielőtt ez irányban jelentésünk részleteibe bocsájtkoznánk, fájdalmas érzettel kötelességünknek vélünk megfelelni, midőn fájdalomtól áthatva jelentjük — mint azt már rendkívüli közgyűlésünk előtt is tettük — szeretett és örökre felejthet len alelnökück és tagtársunk Szlovák Pál ur elhunytát. Az ő fáradhatlan és lankadatlan munkássága és ügybuzgalma volt mélyen tisztelt Elnökünk: nagyságos Thék Endre ur jóakarata és pártfogása után azon alapkő, melyen Egyesületünk felépült és fejlődött, az ő emléke őrökre fog élni Egyesületünk tagjainak szivében és az ő emlékének megörökítését akkor fogjuk: tisztelt Közgyűlés! legjobban megvalósítani, ha mindnyájan azon lankadatlan és fáradhatatlan ügybuzgalmat és érdeklődést fogjuk Egyesületünk irányában tanúsítani, mint az elhunyt Alelnökünk a legvégsőbb perczig tette. Legyen áldott emlékezete! Egyesületünk múlt évi közgyűlésének egyhangú határozatából kifolyólag megválasztott tiszteleti tagoknak megküldtük az erre vonatkozó okleveleket, kik azt a legnagyobb készséggel és örömmel elfogadták s Egyesületünk czéljait teljes erejükből támogatni megígérték. Az ugyanakkor hozott egyhangú határozat folytán felkértük czéljaink előmozdítására az Aradi Ipar- és Kereskedelmi Kamarát valamint a megyebeli fpartestülétekét és iparhatóságokat, fájdalom, lépéseinknek nem volt meg a kedvező eredménye, mert a felszólított tostületek közül csupán a békéscsabai ipartestület lépett be pártoló-tagjaink sorába. Áttérve Egyesületünk beléletóre, első sorban bátorkodunk felemlíteni, hogy Védnökünk, nagy- méltóságu gróf Wenckheim Frigyes urat és mélyen tisztelt nejét, házasságuk huszonötéves fordulója alkalmából üdvözöltük. Ezen üdvözlő-iratunkban kifejezett jókivána- tunkat 0 Excellencziája megköszönve, Egyesületünket jóakaratáról biztosította; gyancsak 0 Nagyméltósága mellszobrának a katholikus-körben történt leleplezése alkalmával is, hogy Egyesületünk háláját kifejezésre juttassuk, Elnök ur vezetése alatt négytagú küldöttséggel résztvettünk. Kezdetleges csonteszközök helyett már réz, majd a bronz foglal helyet a halászatban. A hal-horog már alkalmasabb alakban tűnik elénk, mint a kőkorszak csont horga vagy a csont s fapeczek s fejlettebb alak, az egy ágú füles horog, mely már lenszálakból [sodort zsinegen használtatik. A hal-szigony is fejlettebb formában tűnik fel e korból, s a hálókat ép oly ügyesen s sajátságosán látjuk kötni, mint akár korunkban, melyek ha elsülyednek, ép úgy /en- tőkkel emeltetnek ki, mint ma. Volt tehát a fém korszak családjának gazdasági élete, volt vagyona, mely vágyat kelthetett a tulajdon megtámadására elsajátítására, s érdeket támasztott a tulajdon védelmére. A Körös-Berettyó völgyében jóllét honolt, a megélhetés a dús tenyészet, a vadak sokasága, a nagy halbőség mellett nem volt oly nehéz, nem igényelt oly erőfeszitő munkásságot, mint ott, hol kopár terméketlen, vagy szirtes, homokos, s rengeteg, áttörhetetlen erdőkkel volt borítva minden terület, s maga az áldott vidék is vágyakat keltett a foglalásra, s harezokba sodorta lakosokat a szomszédos vidék lakóival. A fejlődéssel, az előhaladással tehát karöltve növekedett az önvédelem terhe. Fegyvereket, védeszközöket kellett kovácsolni, a támadások visszaverésére szervezni kellett az önvédelmet, tömörödni, alakulni, harezra csoportosulni kellett a,telepek lakóinak. Életfeladattá vált az önvédelem s egy-egy összefüggő, vagy a természeti viszonyok által egygyé alkotott területen a védelem ügye köz- ügygyé képződött. A szervezet, a közügyek intézésének alakzatait nem látjuk csak a harezok jelenségei, rettenetes eszközei tűnnek elénk, a föld mélyebb rétegeiből, látjuk a harezos csontjai, s fegyverei mellett azon állatok csonttördelékeit is, melyek a harezban az ember segítő társai voltak. Felismerjük a kiásott leletből a harezoló csoportokat. Ez lovas volt, amaz ökörrel küzdötte véres harczát. Egyesületünk czéljának előmozdítását hogy lehetővé tehessük és hogy az ezredéves országos kiállítás alkalmával bérbevett lakás berendezésével erőnket túlhaladó kiadásainkat helyrehozzuk, a múlt évet erőtgyüjtő évnek tekintettük s igyekezetünknek habár nem is volt meg a teljes eredménye — mi- vel tagjaink egy kisebb része Budapestről való eltávozás folytán kilépett — még is czélunkat elérni némi részben sikerült, mert Egyesületünk vagyona a múlt év folyamán tetemesen megszaporodott annyira, hogy czélunk megvalósítását megkezdhetjük s e részben teendő indítványainkat a tekintetes Közgyűlés ismert bizalmába és jóakaratába ajánljuk. Egyesületünknek 1896. év végével volt 1 alapitó, 61 rendes és 2 pártoló tagja, megválasztatott 1897. év folyamán 3 tiszteleti tag és belépett 4 rendes és 1 pártoló tag, ellenben eltávozás folytán kilépett és elhalálozás folytán töröltetett 13 rendes tag és igy az év végével maradt 1 alapító, 3 tiszteleti, 52 rendes és 3 pártoló tag. Egyesületünk bevétele volt 1897. évi maradványoyal együtt, . 377 frt 37 kr. Kiadása ......................................98 „ 75 * És i gy maradványa .... . 278 frt 62 kr. Vagyona pedig van 432 frt 62 kr., mely áll készpénzben 86 frt 25 kr., takarékpénztári betétben 192 frt 37 kr., tagdij- hátralékban 109 frt 50 kr. Tagdijhátralék volt 1896. év végén......................................81 frt — kr. 18 97. év folyamán esedékes volt . 334 „ 50 „ Összesen . 415 frt 50 kr. Leíratott, elhalálozás, eltávozás és kilépés folytán . i. , 57 frt — kr. Befolyt . . . 249 „ — „ = 306 frt — kr. Maradt hátralék . . 109 frt 59 kr. A segélyalap tőkéje pedig 1897. év végén készpénzben és takarékpénzt. betétben 245 frt 65 kr. Végül itt kívánunk elszámolni a segély-alap javára IV. kerületi Társaskör helyiségeiben, folyó évi febr. hó 6-án tartott családi estély bevételei és kiadásairól is. Teritékjegyekből befolyt . . . 108 fit — kr. Tombolából befolyt ...................26 „ 58 „ Ruhatárból b efolyt .... . 3 „ — „ Összesen . 137 frt 85 kr. De nem az emberirtó harezok azok, melyek különösen megragadhatják figyelmünket, ha az őskor népéletének jelenségeire tekintünk. Az ipari, kereskedelmi s művészeti- fejlődés az, mi megragad, mi figyelmüket leköti. Látjuk az ipari műhelyeket, hol az őskor embere a fokozottabb fejlődés igényeihez képest fegyvereket, háztartási és gazdasági eszközöket önt, kovácsol. Kifaragja az öntő mintát s vegyítve a rezet s ónt, készíti gyorsan, tetszetősen mindazt, sőt sokkal többfélét, mint a mit a kökorszak embere nagy fáradsággal létesíthetett. Kalapálja fegyverének élét, sőt idő múltán már köszörükövet forgat. Az ónt s rezet messze földről szállítja a hegyes vidék bányásza vagy a kereskedő, ki árujáért húst, terményt s nőt kap cserébe. Egész hajók megtelve búzával kerültek a föld mélyéből felszínre; mely nem lehetett más, mint jó üzletet csinált, élelmes kalmáré. Az iparos, ki fegyvereket, a házi- s gazdasági eszközöket készítette hús- s termesztmé- nyekben nyert munkadijat, elég volt a műhely ágasára felakasztani a vadat, a búza-, árpa-, zab- vagy köles kévét s letenni a kis levelet a nyil vagy dárda megrendelésére, vagy a porondba karczolni az alakot, melyet a polgártárs elkészíttetni kívánt. S az őskor iparosának már van elég fejlett müizlése. A kardokat, fejszéket, csákányokat, vésőket czifrázza is, ékítményekkel kezdetleges czirádákkal, sőt alakokkal is látja el. Bármily nehéz küzdelemteljes volt is az ős ember életfolyása, a nő mégis nő volt, eltelve tetszésvágygyal, hiúsággal. Számtalan ékszert emel ki a régészeti kutatás a föld mélyéből, s minden darab bizonysága az ipari fejlődésnek s bizonysága a művelődésnek, karpereczek, nyakékek, fülbevalók, gyűrűk, csattok, ruhakötőtük bronzból, majd vasból s aranyból készítettek; csínnal, ízléssel s czélszerüséggel.