Békés, 1898 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1898-03-06 / 10. szám
lO-ik szám Gyula, 1898. márczius 6-án XXX. évfolyam. Szerkesztőség: Templomtér, DobayJános kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij Egész évre ! 5 frt — kr. Félévre ... 2 1 50 I Évnegyedre .1 » 25 » Eyyes szám ára 10 kr.---------------------------Ém T ársadalmi és közgazdászaid hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: HZ Ó H ILT ID .A. T7" I 3D, I Kiadó hivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza, és könyv- kereskedés, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott ároD fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. Nyilt-tér sora 10 kr. Sí : %iM upfj « @1 A félszázados évforduló. Félszázados évfordulója lesz annak az eseménynek, amely a magyar nemzet életében megalkotta az újjászületés korszakát. Ettől a naptól számítják azt a világra szóló dicsőséget, amelynek révén nemzetünk kivívta világszerte életrevalóságának és jövendő hivatottságának elismerését. Ettől a naptól datálódik nemzetünk két nagy szabadsága: a sajtószabadság és a népszabadság !< Mindazt, amivé a lezajlott félszáz esztendő óta lehettünk, a márczius 15-én hirdetett eszmék és törekvések nyomán föllendült és szabaddá lett nemzeti erők kifejtésének köszönhetjük. A nagy idők nagy eseményeinek emlékezete nem hagyja idegen a most élő nemzedéket. Városunkban is lelkes hevület szállja meg a kedélyeket, rágondolván a dicsőséges múltra. A képviselő testület hétfői közgyűlésében a dicső évforduló megünneplésére egyértelműig a következő határozatokat hozta: Márczius 15-ikén délelőtt 9 órakor díszközgyűlés tartatilc, melyből a képviselők a városi hatósággal az e czélból felkért lelkészek által tartandó hála isteni tiszteletekre mennek. Isteni tisztelet végeztével a képviselők a folytatandó diszközgyülésre visszatérnek, amikor az ünnepi szónoklat fog megtartatni. Ünnepi szónoknak dr. Zöildy Géza városi főügyész kéretik fel. A lakosság felkóretik, hogy házait márczius 15-én nemzeti szinü lobogókkal diszitse fel és ablakait este 7-től 8 óráig kivilágítsa. A körök és egyesületek is kiveszik osztályrészüket a nagy évforduló társadalmi megünnepléséből. A negyvennyolczas pártkör kezdeményezése folytán vasárnap délután a polgári kör, újvárosi, németvárosi, nagymagyarvárosi, nagyrománvárosi s 48-as körök küldöttei közös értekezletet tartottak, amelyen mindnyájan hozzájárultak márczius 15-ikének párív A Körös-Berettyóvölgy őskora. (Irta: Oláh György.) „Réges régen, ezred évek előtt, ott, hol a Körösök kanyarodnak, élt az öreg Puszta. A szelid, jó, ősz Pusztának rósz, kinzó, tomboló ifjú felesége volt: a Tenger, ki, miután az öreg Pusztának keblét össze-vissza tépte; partok lánczaiban önmagát emészteni megunván, har- czot üzent a hegyeknek, felült a viharra, mint harczi paripára, kardot ragadt, a villámot s zászlóként egy setét felleget vett a kezébe s ekkép felfegyverkezve, keresztültört a hegyeken, elhagyva a Pusztát. Midőn a Puszta ájultéból, melyet nejének szilaj véghánykódása okozott, felébredett,- örömmel vette észre, hogy neje oda hagyta; de még nagyobb volt öröme látván, hogy közös gyermekök a Délibáb, kit szelid szép viseletéért anyja a Tenger, soha sem szeretett, visszamaradt. ■»— Az aranyhaju, bájos Délibáb csakhamar kifejlődött atyja kebelén; s szerelmes szívvel vonzódni kezdett a Naphoz mert jártábán-keltében senkit sem talált szebbet ennél. Szerették egymást a Nap s Délibáb, el nem tudtak lenni egymás nélkül egy pillanatig sem. Amint észrevette a Tenger elhagyett otthonában a keletkező boldogságot, elküldte a Felleget, ki szintén szerette a Délibábot, hogy hódítsa el azt a Naptól. A Felleg a legsötétebb mezbe öltözve liarczra kelt a Nappal, küzdöttek sokáig; s mig végre a Nap átszurta a felleget s szerelmesen letekintett a reszkedő árvára. — A Felleg eltűnt sebével; de, hogy tönkretegye szerelmük tárgyát, csakhamar visszatért s szárpolitikai színezet nélküli megünnepléséhez, amint azt a 48-as kör — igen helyesen — kezdeményezte. Határozatba ment, hogy 15-ikén délután 3 órakor a körök tagjai, akikhez Gyula városa összes polgárai csatlakoznak, a városházától zeneszó mellett diszmenetben kivonulnak a Göndöcs-népkertbe, ahol is népgyülés lesz, melynek elnökéül Jantsovits Emil ügyvédet, a gyulai kaszinó elnökét kérik fel. Eme népgyülés programmja a következő lesz: Hymnusz, énekli az Erkel Ferencz dalkör. Elnöki megnyitó beszéd. Szónoklat a nap jelentőségéről, amelyre Bartha Miklós, Gyula városa országgyűlési képviselője kéretik fel. »Talpra magyar« szavalja Papp Endre. »Szózat« énekli az Erkel Ferencz dalkör. Miután olyan tágas helyiség, ahol a város összes polgárai közös bankettre gyűlhetnének össze, nincs, a körök értekezlete elhatározta, hogy minden kör saját hatáskörében intézkedik az ünnepi lakomáról. így a polgári kör s újvárosi olvasókör saját helyiségükben, a többi körök pedig együttesen a népkerti csarnokban tartják estélyüket. A polgári kör a gyulai volt összes negyvennyolczas honvédeket megfogja vendégelni. Ezek az intézkedések Gyulán márczius 15-ikónek ötvenedik évfordulójára. Reméljük és óhajtjuk, hogy az ünnepély — amint terveztetett — Gyula városa közönségének hazafias közreműködésével és a nagy nap jelentőségéhez méltóan fog lefolyni. Munkásügyiink. Irta Oláh György. III. Ha a munkásmozgalom indító okait azon külső jelenségekben keresnék, melyeket a munkások a nagy közönség s különösen a hatóságok előtt feltártak : nem haladnánk a helyes utón s nem érnénk azon czélhoz, mely a felette fontos kérdésnek minden nagyobb nyait ráboritá az ölelkező szerelmesekre. Áradásként pusztítva tört le; a Nap azonban szivárványból csinált hidat s ezen ragadta fel magával a Délibábot, megmentvén a veszélytől; mikor pedig a Felleg látta, hogy nem ért czélt, dühöngve elvonult s erre a Nap a gyémántos, rubintós és smaragdos szivárványhidon levitte Délibábot s atyjának, az ősz Pusztának kebelére fektette. Ide jár azóta a Nap imádni aráját ; s az aranyhaju Délibábnak keble hullámzik kedvese forró csókjai után. Akadt ugyan a Délibábnak, úgy a Napnak is több csábitója. A Napot szerette a harmat, a virág, a kikelet; a Délibábot a levegő és esti szellő, de ők hívek maradtak egymáshoz. Az esti szellő minduntalan szerelmesen esengve követte a Délibábot; ez azonban tündérszárnyain elrepült előle s csak akkor tért vissza s állt meg, midőn a Nap ragyogó szemeivel felkereste s elővezette, a szellő pedig ijedtében a bokrok közzé rejtezett.“ E kedves néprege tárja elénk elragadó képét szülő földjének, a Körös-Berettyóvölgynek. A természeti sajátságok vonzó, fénydus képe ez. S lehetetlen, hogy hol ma az arany- kalászszal ékes rónaságon a délibáb üz tündérjátékot, már az első tényező, az első életfejlődés ne vonzott volna embert. „A régi korszakok élőlényéi, állatjai növényei, melyeket most ásatag alakokban csodálunk s a melyekben az emberi tudás az életnek s alakjainak keletkezését, fejlődését kutatja, mind a földrétegzeteibe temetkeztek. A fejlődés és átalakulás során s a letűnt alakoktól eredve, ismét mások keletkeztek olyanok, a melyek a megifjodott földkéreg természetének megfeleltek, a minők rajta megélhettek.“ S ha képzeletünk az ezredévek homályán rázkodtatás nélkül való megoldásában nyíl- szór a munkanélküli vagyonosság a jogok- vánul. ban dőzsöl. A közel s távoli múltnak eseményei, a sikertelen küzdelmek, földmives népünket óvatossá, körültekintővé s nem csekély mérvben ravaszkodóvá is alakították. Megtanulta, hogy valódi vagy annak tartott sérelmeit, melyek valóságára azonban megrendithetet- len hittel esküszik, — orvosolni nem képes azon eszközökkel, melyek rendelkezésére állnak ; I hogy törekvéseinek sikert biztosítson, oly alakot ad vágyainak, melyben inkább feltűnnek s érdeklődést, sajnálkozást, rokon- szenvet s majd méltánylást keltenek azok és segélyre, támogatásra ösztönzik a meglepett társadalmat és államot. Munkás népünknek a kitörésnél jelszava volt, »hogy kenyeret az éhezőnek s jogot a jogtalannak.« De mikor kenyérért kiáltott, nem a nyomor vagya nagyobb mérvű nélkülözés adott hangjának erőt, hanem azon vágy, hogy vagyont szerezhessen, hogy a földbirtok öröki- tés lehetősége biztosittassék számára. S midőn jogokat követel, nem az állami rend felforgatása, a törvények uralmának megdöntése képezi törekvéseinek mozgató rugóját, hanem az önbecsérzet s azon hit, hogy az állam s a társadalom leghatalmasabb fentartó oszlopa, a munkás, tevékeny nép, s a jogegyenlőség. Nem tudja felfogni e nép, vagy ha megérti is, nem tud megnyugodni abban, hogy a munkásság a társadalmi s politikai életben nem részesül azon méltánylásban, mely azt hite szerint megilletné; s nem tud megnyugodni abban, hogy az a nép, mely az államért vérét ontja, levetvén azon egyenruhát, mely egyenlővé tesz gazdaggal szegényt s nem nyújt előnyöket annak, kit végzete selyem s bársonyos bölcsőben ringatott, már a polgári életben, a községi s állami közügyek intézésénél számba sem jövő tömeg, melyet csak duzzadó erejére alapított kötelességek terhelnek; de jogok csak akkor illetnek, ha fel tud emelkedni azon magaslatra, hol a vagyonosság s igen sokYármegyénkben s mondhatjuk az egész alföldön, sokkal erőteljesebben nyilatkozik a vágy a földmives népben a politikai jogok teljességében való részesedésre, mint hazánk más részeiben, — mert itt a nép értelmesebb, látköre tágabb, önérzete erősebb és sokkal közelebb áll úgy születési, érintkezési viszonyai, mint szellemi erejénél fogva azokhoz, kik politikai jogokkal élnek; s ily körülmények közt természetes, ha törekvéseit, küzdelmeit oly térre viszi, hol a törvényekkel, melyeket igen jól ismer, nem jut éles ellentétbe; de haladhat azon czélja felé, bogy a jogokkal biró vagyonos osztály sorai közzé emelkedjék. Ily törekvéssel nagyon jól tudja a nép, nem fér meg a kommunismus a maga ridegségében; de nem tartja elérhetetlennek azt, hogy a nagyobb tagok, melyeken apáik szántottak, vetettek s arattak, feldaraboltassa- nak s lehetővé tétessék, hogy azokból ők is szerezhessenek annyit, amennyinek megszerzésére munkásságuk eredménye képesiti. Az a baj, hogy ezen vágyaival elháríthatatlan, — az állami rend s társadalmi viszonyokban rejlő akadályokat talál szemben; s miután azokat elérhetőnek hiszi s elérhetetleneknek találja, — 8 miután igényeinek jogosságát a múlt idők emlékeiből meriti : tehetetlenségében elégedetlenné lesz, jajgat, sérelmeket hozva felszínre, dúl, fül, s a legcsekélyebb nehézséget is, melyet törekvései előtt talál, elviselhetlennek tekint és hirdet, nyomort, nélkülözést tüntet fel, szegények elnyomásáról, kizsákmányolásáról panaszkodik, — 8 karjaiba veti magát a lelketlen izgatásnak, mely minden időben az elégület- lenség nyomában kullogott, bogy a zavarosban halászhasson. A mezőgazdasági munkánál hogy részes jutalékát némi áldozatok, úgynevezett nzsora mellett nyeri meg a munkás, s hogy ügyeiben a birói illetékesség előtte érthetetlen kérdései fáradságos utánjárást 1 munkamulasztást vonnak maguk után, hogy az ara^ áttör : feltűnik előttünk az őskor kisebb-nagyobb ember-raja, mely ellepi a virágos mezőket, a mocsarak erdős, ligetes szigeteit; s látjuk az állat óriásokat, melyek meglepetten tekintenek a csendes otthonukat háborgató apró jövevényekre. S feltűnik előttünk az első életküzdelem képe. Az ősembert szelleme, ügyessége, erőfeszitő küzdelem után urává emeli a hatalmas állatvilágnak. Életfentartása s uralma eszközeivé teszi mindazt, mi körülötte létezik. — Nyílhegyeket, lándsákat, tőröket tördel és repeszt a kövekből, melyeket a folyamok árja sodor, hömpölyget tanyájáig, s ha nem talál fegyverekké alkalmasan idomithatókat, el-ellátogat a hegyek közzé s nádkévékből, fahasábokból összealkotott tutajokon szállítja le azokat, A kőnyilak, lándzsák, balták azon első fegyverek, melyek az állatoria- sokat is meghódoltatják vagy távol tartják az otthontól. A legyőzött állatok szolgáltatják az élelem jelentékeny részét s a ruházatot. A hatalmas angancsak, szarvak, agyarak s csontokból alakit a telep fejlődő lakossága vésőket, tűket, fűrészeket, árakat, halfogó szigonyokat s csonttal fúrja, vájja, csiszolja, ékesiti, disziti kőfegyvereit, szerszámait, 1 csakhamar számos oly eszköz áll rendelkezésére, melyek életét kényelmesebbé, fáradozásait sikeresebbé teszik. Midőn az ős ember a völgy ölén szerte bolyongva, kikémlelt minden területet; a folyók, erek, hajlásait, fokait, szigeteit, zugait megismerte a tisztásokon, hová a folyamok, erek árja nem hatol s hol a virág, a dús tenyészet eny- helyet kinál s könnyebb megélhetést biztosit, lerakja alapjait a családi élet otthonának. Állandó tanyákat igyekszik létesiteni a fejlődő ember. Csoportosul, az elszaporodott családból rajokat ereszt és kezd családi életet élni. Egy kis csoport a Körös völgyben vonul meg; czölöpöket ver a mocsaras talajba, s felemeli azokon össze tákolt fabódéit. A vízre épít egy másik kis csoport, a szárazról, keskeny bid vezet az épülethez, melyben sás s gyökér szálakból, s falevelekből vagy mohából vert fészekben hentereg a kis sarjadék, derekához kötött háncs vagy gyökérből font kötél a dajka, mely vissza tartja a vizbe bukástól, mig a családfő s az anya nád tutajon vagy törzsből vájt csónakon ereszti mélybe halirtó peczkeit, horgait, hálóit, vagy a sekélyesebb helyeken vesszőből font kosarakkal meriti ki a folyamok, mocsarak halgazdagságát. Másik csoport távolabb a fás tájtól a nádas-rétes vidéken üt tanyát s a nád és sás kévéket vesszőkből összeillesztett s háncscsal lekötött keretekre felrakva, megerősítve, kunyhókat készít 1 a lakáljosabb épületet sárral is tapasztja ki, hogy a szél, vihar meg ne tépje s a télhidege ellen is enyhhelyet biztositson. A dombosabb vidéken, a magaslatokon föld beásott vermek szolgálnak lakásul, melynek tetejét a keresztbe fektetett gerendákra hányt földhalom képezi. A földhalom-házak a fa és nád kunyhók idővel szaporodnak. Egész telep keletkezik szerte szélylyel a völgy területén s minden telep szervezkedik, az önvédelemre is berendezkedik, mert már van mit félteni. A kunyhók közül az ember első társa az állatvilágból, a kutya, ez teljesít őr szolgálatot s társa gazdájának a vadászat s halászatban is. A kis gazdaságban találjuk a mocsári sertést is, mely ott túrja a földet a kunyhók körül, Helyt juh, kecske, sőt tehén is társává szelidül Lapunlc mai számához fél Ív mellételet van csatolva.
