Békés, 1898 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1898-10-23 / 43. szám
kőzete egyházmegyénk jegyzőkönyvében^ megoro- kittessék s egyszersmind felséges királyunkhoz részvétirát terjesztessék az egyházmegye részéről. A szavazatbontó bizottság jelentéséből értesülvén az egyházmegye azon eredményről, hogy szentesi lelkész Futó Zoltán egyházmegyei aljegyzővé lett megválasztva, nevezett aljegyző az esküt nyomban letevőn, hivatalát elfoglalta. Az esperest általános jelentés, — miután az nyomtatásban megküldetett előzetesen a közgyűlés tagjaihoz, — felolvasottnak jelentetett ki s tudomásul vétetett. A tanító korpótlék ügyében határoztatott, hogy miután a legtöbb egyháznak e tárgybani kérvénye tagadó válaszszal, illetve amaz indokolással érkezett vissza, hogy »a kérelem, fedezet hiányában nem volt teljesíthető“, a visszaérkezett kérvények ismét felterjesztetnek együttosen az egyházmegye által a minisztériumhoz, hogy a szükségelt tanítói korpótlék ügye kedvező elintézést nyerjen. Bejelentetett, hogy Futó Zoltán szentesi, Paulinái Károly mező-berényi ev. ref. lelkészszé lett megválasztva s megerősítve. Dombi Lajosnak az egyházkerületi pótkép^ visolőségről lemondása elfogadtatott s helyébe Oláh Antal egyházkerületi pótképviselővé megválasztatott. Dombi Lajosnak az egyházmegyei tanügyi bizottsági tagságról, körlelkészségrol s tanügyi bizottsági alelnökségről való lemondása elfogadtatott s helyébe bizottsági tag és körlelkészszó Bay József gyula-várii lelkész, alelnökké pedig Darabos Sándor szent andrási lelkész választatott meg. A hód-mező-vásárhelyi ref. egyház azon intézkedése. hogy egy uj templom | lelkészi lak építtetett az újvárosi részen s hogy ide egy uj, (o-ik) ‘rendes lelkész választását határozta el, a bemutatott dijlevél megerősítése kapcsában helybenhagyást nyert. Mindössze 64 közgyűlési tárgy lett elintézve s ezenkívül 13 bírósági ügyben hozatott határozat. Lelkeszegyesületi gyűlés is tartatván Gatzó Gyula bírálatát adta elő a Szalai József lelkész által Írott „Konfirmáczió káté* ra vonatkozolag s miután e művet elfogadásra nem ajánlotta, határo-j zatilag kimondatott, hogy egy czélnak megfelelő mű elŐállithatása okábol pályázat hirdottetik a mű megírására, melynek terjedelme fentebb három nyomott ív lehet s a nyertes munka írójának 500 korona tiszteletdij fog adatni. Újabb kiadás esetén pedig később megállapítandó perczent. Kettős ünnepély Szarvason. Szép ünnepélyek színhelye volt múlt vasárnap Szarvas községe. A képviselőtestület közgyűlésén a vármegye főispánja adta át gróf Doha Gézának a legfelsőbb kitüntetés jelvényét: a Lipót-rend lovagkeresztjét és azután az országos nemzeti sző vétség tartotta meg ünnepélyes alakuló közgyűlését. Mindkét ünnepély az „Árpád“ szálloda fényes dísztermében folyt le és ugyanott volt este a látogatott közvacsora is. A kettős ünnepélyre a vidékről is nagy számmal gyűltek össze a vendégek. Ott voltak Gyuláról dr. Lukács György főispán, dr. Fábry Sándor alispán, Rezeg Szilviusz kir. tanfelügyelő, Berthóty István vármegyei aljegyző. Az országos nemzeti szövetség képviseletében Budapestről Herczegh Mihály egyetemi prorcctor és dr. Darthos Andor miniszteri titkár, mint a szövetség elnökei, dr. Krivácsy Géza ügyvezető igazgató, Komlóssy Ferencz kanonok, orsz. képviselő, Kiss János egyetemi tanár; az aradi nemzeti szövetség képviseletében Edvi Illés László, Deutsch Bernát és Sztojka Béla, a fővárosi és vidéki sajtó több képviselője és a környékről is igen számosán. A vidéki vendégek a délután fél két órai vonatta) érkeztek meg a szarvasi állomásra, hol a mány terén szerzett rendkívüli érdemeiért Mária Terézia császámő és királynő 1748. április 27-én birodalmi lovagi rangra emelt volt. Ettől kezdve ö és maradékai a Wenckheim nevet vették föl, s miután János fia, József Ágost birodalmi tanácsos, nejével, a dúsgazdag Haruckern leánynyal, megkapta a gyulai uradalmat, ágazata Magyarországon telepedett meg. Fiai közül ír. József és Xav. Ferencz a katonai pályán működtek és altábornagyságig emelkedtek. A magyar honosságot a LXXIII. törvényezikk értelmében 1791-ben nyerte el a család, de ennél már előbb 1777. deczember 18 án, birodalmi báróságot kapott Mária Teréziá-| tói, Józsefet pedig 1802. ápril 9 én grófi rangra emelte Ferencz császár. A grófi ág alapitója tehát (II.) Wenckheim József, a ki 1733-ban született és 1803-ban halt meg. A katonai pályán tündökölve, részt vett a hét éves háborúban, valamint az utolsó török hadjáratban is, tulajdonosa volt az 52. számú gyalogezrednek, s több csatában, különösen 1789 április 21-én, Sabacnál tűnt ki oroszláni bátorsága által. Két fia közül sem József Antal, sem Szeráfi Ferencz nem vitt a közéletben szerepet, de előbbi után annál több adoma maradt fönn főúri körökben. A sok közül nehányat Jókai is fölhasznált „Egy magyar nábobu-jában, s azért volt a hatvanas években általános a hit, hogy Kárpáthy János, az öreg Jancsi ur, tulajdonképen Wenckheim József Antal grófról van másolva. József grófnak különös szenvedélye telt vadaskertjében a fáczán tenyésztésben. Mindenféle fajtája volt ebből a szép, tarka tollú madárból, amelyek büszkélkedve sétálgattak az árnyas fák alatt és ragyogtatták aranyos tollazatukat a fényes napsugárban. Jó dolguk volt, kijárt bőven a kukoricza, vadász puskája meg hatósági személyeket az elöljáróság, élén János főszolgabíróval, a nemzeti szövetség küldötteit pedig a fogadó bizottság várta, a melynek élen dr. Mázor Elemér ügyvéd mondóit szívélyes „isten hozott* * at a központ küldötteinek és különösen a szervezés munkájában fáradhatlan Herczegh Mihá y elnöknek, mire Herczegh szép szavakkal köszönte meg a szives fogadtatást. A magánfogatok hosszú sora vitte bo ezután szállásaikra az idegeneket, kik közül az előkelőségek a fogadásnál személyesen megjelent tiolza Géza grófnak voltak vendégei. A képviselőtestület diszülése. Már jóval három óra előtt gyülekezni kezdett a közönség az „Árpád“ szálloda dísztermébe és azt három órára zsáfolásig meg is töltötte. Az elnöki asztal körül az elöljáróság és a vendégek foglaltak helyet, velük szemben a képviselőtestület, két oldalt pedig a közönség tömött széksorai voltak, míg a karzaton ott volt Szarvasnak előkelő és bájos hölgyközönsége teljes számmal. Melis János községi biró elnöki megnyitója után Danes Béla főjegyző jelzi a közgyűlés egyedüli tárgyát és indítványozza, hogy a kitüntetett grófot és a vármegye főispánját küldöttség hívja meg a közgyűlésbe. A küldöttség Szirmay L. Árpád vezetése alatt Mikolay Mihály, dr. Salacz Oszkár, Melis György és Csicsely János t igokból mogalakit látván, a grófi kastélyba távozott. Rövid ideig tartó szünet után érkezett meg a főispán, gróf Bolza Géza, az alispán és a küldöttség társaságában a közgyűlésre, a hol az érkezőket zajos éljenzéssel fogadták. Nagy figyelem es több szőr megújuló zajos éljenzés közben mondotta el ezután dr. Lukács György főispán ünnepi beszédét, melyben utalt arra, hogy mindig örömmel jön Szarvasra, 0 fejlődő nagyközségbe, a magyai Alföld ezen emporiumába, de kétszeres most az örömo, midőn oly f rfiunak hozta el a legmagasabb helyről jövő kitüntetés jelvényét, a lei nem vonul a magánélet kényelmes sánczai möge, hogy ott fáradság nélkül élvezze azon előnyöket, melyeket az előkelő születés es a vagyon részere biztosítanak. Bolza Géza gróf mintaképe az önzetlen haza- fiságnak, a kinek szerénységénél csak érdemei nagyobbak. Szeretetben és becsülésben részesíti őt szülővárosának miuden polgára es tiszteli | erényeiért az egész vármegye társadalma. Az ő önzetlen munkálkodásáról tudomást szerzett a koro-l nás király is, (Éljenzés, mindenki föláll), a kinek öröme népének öröme és a ki Bolza Géza grófnak a közügyek terén szerzett érdemei elismeréséül a Lipót-rend lovagkeresztjét legkegyelmesebben adományozni méltóztntott. (Zajos éljenzés.) A legmagasabb kitüntetés jelvényét jött atadni és a midőn ezt örömmel teszi, kívánja, hogy a kitüntetett még igen soká munkálkodhasson a közjóért és érvényesíthesse tündöklő erényeit. Miközben a ^keresztet feltüzi, e kiáltással fejezi be beszédét : „Éljen gróf Bolza Géza! Perczekig tartó zajos éljenzés és taps kisérte a főispán lelkes szavait, melynek elhangzása után Bolza Géza gróf mondott formás és közvetlen ha tásu köszönetét, élete legszebb, de egyszersmind legnehezebb napjának nevezvén a mai napot, _lej^ sze bbnek, mert szerény munkálkodását a legmagasabb helyről jövő elismerés jutalmazta, de legnehezebbnek, mert annyi felől részesül polgártársai szeretetének és becsülésének nyilvánításában, hogy aggodalom fogja el, vájjon megérdemelte e mindezt és tudja-e majd eléggé megköszönni ? Legalá zatosabb alattvalói hűséggel fogadja el és köszöni meg felséges királyunk kitüntetését, melynek jelvényét mindenkor drága ereklye gyanánt fogja megőrizni. Visszatekintve minden vonalon végzett munkásságára, nem lát a nyert kitüntetésre elég érdemet és csak abban talál megoldást és megnyugvást, hogy nem annyira tevékenysége sikereiért, hanem jóakaratu igyekvéseért lett a mai örömnapnak részesévé. Köszönetét mond ezután a csak ritkán került közelükbe. József gróf soha sem bántotta kedves állatait, a kinek pedig megengedte, hogy elejtsen vagy egyet, annak különös protekeziót kellett tőle kérni. A protekeziós vadászok közé tartoztak Ferencz fivérének fiai, a kik gyakran meglátogatták az agglegény nagybácsit, az Erb- onklit. Mert arra a négy daliás ifjúra nézett ám Békésvármegyének egy része, az a búzatermő Kanaán, amelynek szeme aranynyal ér föl. Egy alkalommal ismét beállított a két unokaöcs, megnézni, hogy mint szolgál József .grófnak az egészsége — és, miután a gavallér gyerekek unatkoztak, is egy kicsit a kigyósi pusztán, megkérték a bácsit, szabad volna-e puskázni a fáczánosban. József gróf nyájas készséggel adta meg az engedélyt, de utána tette: — Két fehér fáczán is van ott. Drága pénzen hozattam Bécsből, külön szekér ment értök, gyönyörű példányok, megpróbálom a szaporításukat . . . ezekben aztán, fiuk, kár ne essék. A fiatal grófok jókedvüek voltak, talán nyeglék is egy kissé, a mi előfordul néha jó módban élő gróf urfiaknál s mikor kiértek a fáczánosba, igy szólt az egyik: — Hátha épen azt a fehér dögöt durran- tanám le. Hogy tüszkölne az öreg . . . A másik nevetett, a vége pedig az lett, hogy eldörrent a finom damasztcső és az egyik fehér fáczán, épen a pompásabbik, a him, elterülve a porondon, fölvette a néhai nevet. Kitűnő lövő volt Wenckheim, Károly gróf, de bizony ezúttal mégis nagy bakot lőtt. Az öreg József ur olyan éktelen dühre fakadt, hogy pár nap múlva papot hivatott és annak rendje és módja szerint nőül vette a kis Scherz Krisztinát, a kigyósi kastély felügyelőjének a leányát — egy esztendő múlva pedig i főispánnak, ki a legfelsőbb helyen a figyelmet reá irányította és a ki személyesen közvetíti a kitüntetést, valamint mindazoknak, kik életének ez örömnapján őt üdvözlik és beszédét a király éltetésével fejezi be. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után ismét a főispán szólt, hogy a mai ünnepélyt szebben be se n fejezhetjük, mint ha egy szivvel-lólekkel kiáltjuk: Éljen a királyi a mely kiáltás sokszorosan és lelkesedéssel visszhangzott | jelenlevők ajkáról, u mivel a képviselőtestület közgyűlése véget ért. A nemzeti szövetség alakuló közgyűlése. A képviselőtestület közgyűlését követőleg, a nemzeti szövetség tartotta meg alakuló közgyűlését, melyet gróf Bolza Géza, — mint a szervező bizottság elnöke — formás beszéddel nyitott meg. Beszéde során üdvözölvéu a megjelenteket, köszönetét mond a szövetség központi vezetőségének és különösen Herczegh Mihálynak, hogy a szép czél megvalósítása érdekében személyesen leutaztak Szarvasra, majd vázolja a szarvasi nemzeti szövetség alakulásának előmunkálatait, éljenzést keltve azon kijelentésével, hogy az ívtartók buzgalma folytán Szarvason 341 tagja van a szövetségnek, köztük sok nő és 103 a földmivelö osztályból. — Mielőtt I megalakulás fényére áttérnének, fölkéri Herczegh Mihály a szövetség czéljairól szóló beszédének elmondására. Herczegh Mihály csaknem másfél óráig tartó nagyszabású, közben sok helyen lendületes beszédben foglalkozott a nemzeti szövetség, szükségességével, czéljaival és eszközeivel, elmondván, hogy mily lelkes fölkarolásnak örvend a megindított mozgalom, hogy eddig 33 helyen már megalakult a szövetség, 21 helyen a szervező bizottság munkálkodik, mintegy 140 községben pedig a szervezés előmunkálatai folynak. Egyenként és részletesen vázolja ezután a szövetség társadalmi, mun- kásűgyi és nemzetiségi osztályainak munkálkodását, melyeknek czéljai az egységes magyar társadalom megalkotása, a munkások sorsának javítása, a nemzetiségek közölt a békés egyetértés fejlesztése, a hazafiság ápolása és a magyar nyelv terjesztése. Lelkes hangon szól a szövetség vezéreszméiről, melyek a humanismus, liberalismus és Patriotismus és végül buzdítja Szarvas község hazn- fias közönségét, hogy a szövetség czéljaiért oda- adóan munkálkodjék és sikert kíván e működésre. A nagy figyelemmel hallgatott beszéd után kimondották a szarvasi szövetség megalakítását és nyomban megalakították a tisztikart a következő- képen : Elnök lett gróf Bolza Géza ; társelnök : Benka Gyula ; alelnökök : Szirmay L. Árpád, Zva- rinyi János ; titkár : dr. Mázor Elemér ; jegyzők : Liska János és Sziráczky János dr. ; pénztáros : dr. Glasner Adolf; könyvvezető Nagy László ; a felügyelő bizottság tapjai lettek : Mikolay Mihály, Dérczy Ferencz és Medveczky József, végül az 50 tagú ig izgató-választmányt alakították meg. Ezután felolvasták az érkezett üdvözlő táviratokat, melyek közül a nagykikindai, nagyváradi, körösbányai, nyíregyházi és breznóbányai nemzeti szövetségek táviratait, valamint, valamint gróf Csáky Albin üd vözlő táviratát említjük fel, a ki egyúttal 200 koronával a szövetség alapiló tagjainak sorába lépott. Krivácsy dr. indítványára hódoló táviratot intézett a közgyűlés O Felségéhez a szövetség olső alapítójához és üdvözlő táviratot József kir. herczeghcz. Ezzel gróf Bolza Géza záró szavai után véget ért az alakuló közgyűlés és a közönség lassan el- szélcdt, hogy este a társasvacsorán ismét teljes számmal jelenjék meg. A közvacsora. Igen népes, több mint 200 teritékü közvaoso- rával fejezte be. Szarvas közönsége a kettős ünnepélyt, mely az Árpád-szálló nagytermében magyaros vidám kedélyben folyt le. A felköszöntők sorát a főhelyet elfoglaló dr. Lukács György főispán nyitotta meg, lelkes sza egy szép, ezukros baba is sirt már a czimeres, selymes bölcsőben. Wenckheim Krisztina grófnő volt ez, az ország egyik leggazdagabb örökösnője ettől a pillanattól kezdve. Miután József gróf 1852-ben megtért apáihoz, szép, fiatal neje meg még előbb elhalálozott, a kis Krisztinát nagymamája, az öreg Scherzné nevelte. Az ötvenes esztendőkben ösmert alakja volt a pesti szoczietásnak Scherzné, a ki rendesen csak úgy beszélt magáról: Die Grossmulter von der Gräfin Christine Wenckheim — sőt névjegyeit is igy nyomatta. Egy Ízben megkérdezte egy ösmertnevü mágnásné, mért teszi ezt, mire az okos öreg asszony igy felelt: — Hja, lelkem, ha én valami boltba elküldök, hogy ezt vagy amazt Scherzné akarja, hát az senki, de a Wenckheim Krisztina nagymamája már valaki, sőt nagy valaki, a kinek a legelső zászlós urak is kezet csókolnak. És valóban úgy is volt, Károlyi György gróf például, a kinek kedvencz álma volt a Haruckern-vagyon egyesitése, miután az 1 nagy- anyja is Haruckern leány volt és nővére Wenckheim József Ágost császári tanácsos nejének, — valahányszor megjött Pestre telelni, első látogatása mindtg Scherznének szólt. A derék matrónának apró gyöngeségei mellett azonban kiváló lelki tulajdonai, szivnemes- sége volt és főként az ő érdeme, hogy unokáját: Krisztina grófnőt, hazafias magyar szellemben, vallásos buzgalomban és a szenvedő emberiség iránt való szeretetben és könyörületességben nevelték föl. Krisztina grófnő oly kedves, oly szerény gyermek volt, hogy ritkította párját s a legcsekélyebb ajándéknak örvendezve, sohase zaklatta követelésekkel, szeszélyekkel környezetét. vakban éltetve a koronás királyt, mire a beszédet állva hallgató közönség zajos éljenzése válaszolt. Utána Szirmay L. Árpád plébános mondott ügyes pohárköszöntőt. Idézte Gamadó pogány bölos- nek a keresztényeket üldözőkhöz intézett szavait: „Ha Istentől van, hasztalan ellene minden, ha pedig emberi munka, önmagától összeomlik.“ Alkalmazva ezt a nemzeti szövetségre azt mondja, ha üdvös, hazafias czélt akar, akkor sikerei biztosítva v innak. Nem kérdés az sem, van-e szükség reá, elég azt tudnunk, bogy a magyar hazának akar szolgálni. A szép eszmék terjesztésére apostolok kellenek, ily lelkes apostolát látja a szövetség Herczegh Mihályban, a kire poharát emeli. Másodszor is felszólalt dr. Lukács György főispán elmondván, hogy a rohamos fejlődés közben, midőn tudomány és művészet, miuden magas fokon áll, egyben megfogyatkoztunk : a jellemben. A gyors rohanás, mely mindig csak sikereket követel, visszaszorította a jellemfejlesztést. A kor szelleme daczára igazi férfijellemet lát Bolza Géza grófbau, a kinek polgári érdemeit nagy hatást keltve, sorolja fel és őt élteti, beszédével perczekig tartó éljenzésre ragadva a közönséget. Herczegh Mihály a nemzeti szövetség uj és lelkes vezérférfiíra, Bolza Géza grófra űrit poharat. Bolza gróf köszönetét mond mindazoknak, kik a nemzeti szövetség megalakításának nem ugyan fárasztó, de mégis gondokat okozó munkájában segítségére voltak, a szövetség sikereiért emel poharat. Dr. Fábry Sándor alispán nagy hatást keltve, emelt poharat Bolza grófnak szépséges, fenkölt szellemű és a női erényekben tündöklő féleségére. Komlóssy Ferencz képviselő dr. Lukács Gyöigy főispánra, Kiss János dr. Fábry Sándor alispánra, szép beszéddel emelnek poharat, zajos éljeneket provokálva. Benka Gyula igen szép beszédben a sajtóra és annak jelenlevő képviselőire emelt poharat, kiknek nevében Erdélyi Lajos válaszolt. Deutsch Bernát az aradi szövetség jókivánatait tolmácsolta az uj társszövetség részére. E. Illés László elmés felköszöntőben a szarvasi hölgyeket élteti. Placskó István dr. Barthos Andorra emel poharat, a mire ez nagy tetszést keltve válaszol. Rezey Szilviusz a nemzeti szövetségre, Krivácsy Géza dr. Rezeyre, dr. Salacz Oszkár a vendégekre, Mázor József a kon- dorosiak nevében gróf Bolzára mondottak inég pohárköszöntőt. Ezután asztalbontás következett, a fővárosi vendégek éjfélkor elutaztak, de a társaság egész a reggeli órákig maradt együtt vidám hangulat és táncz közben fejezve be a szép emlékeket hagyó ünnepélyt. Megyebizottsági tagok választása. A vármegye közgyűléséről irt tudósításunkban emlitettük már, hogy a közgyűlés a folyó óv végén a törvényhatósági bizottságból kilépő tagok helyett újaknak választására az egész megye területére nézve folyó évi november hó 7. napját tűzte ki. A választó közönség tájékozása czéljából közöljük itt azon megyebizottsági tagok névsorát, kiknek 6 éves megbízatása a folyó év végén lejár, de a kik a törvény értelmében újból megválaszthatók. E szerint betöltendők a következő bizottsági tagok helyei: I. Gyulán. 1-ső alkerület. Sál Józeef, Gallacz János, dr. Lad'cs László. 2 ík alkerület. Schmiedt Gyula, Schmiedt József, Sál Sebestyén. 3-ik alkerület. Dombi Lajos. Schriffert József, Schröder Kornél. II. Kétegyházán. Szerb Miklós, Szekér Mihály. III. Békés-Gsabán. l-ső alkerület. Vidovszki János, Janovszky András, Seiler Elek. 2 ik alkerület. Galli Gyula, dr. Fáy Soma, Haan Béla, dr. Zsilinszky Endre, Lepény Pál. 3-ik alkerület. Mikor hajadonná serdült, kérő kérő után járatott be sallangós négy lóval a kigyósi kastély udvarára, de Krisztina grófné valamennyit kikosarazta. Rendkívül mélyen érző, gyöngéd lelkében kiirthatatlanul élt a hit, hogy inkább nagy vagyonát áhitják, mint személyét s ez sokszor nagyon bánatossá is tette. — Boldog vagy, — mendá egyszer egy nagyon szép, de szegény arisztokrata leány- barátnőjének, — te tudod, hogy ha nőül vesz valaki, csak személyes előnyeidért teszi, én minden kérőben | békési domíniumok után való éhességet látom. — Aztán meg egy más, titkos óhajtás is élt nemes szivében. Tudta, hogy édesatyjának a végrendeletében van egy codicilus, a mely igy szólt: „Ha Krisztina leányom szive sem mond ellent, nagyon óhajtanám, hogy kezét valamelyik unokaöcsém fiának nyújtsa, a kik, végre is, az ő szü letése miatt estek el a dús örökségtől.“ A nagylelkű grófnőnek kedvezett a sors. Valóban megszerette a daliás Wenckheim Frigyest, éppen annak a Wenckheim Károly grófnak a fiát, a ki annak idején a végzetes fehér fáczánt lelőve, elesett a remélt fejedelmi vagyontól. • Lelki jóságát és demokratikus emberi érzületét mutatja a grófnőnek, hogy mint fiatal asszony ő vetette magát közbe, hogy sógora Wenckheim Géza gróf nőül vehesse azt a bájos, fiatal angol polgárleányt, a ki Krisztina grófnőnek vol előbb társalgónője s a kibe Géza gróf épen bátyja lakadalmán szeretett bele halálosan. Gróf Wenckheim Frigyes, a kinek anyja a híres Radetzky leánya, Friderika grófnő volt, nem lett érdemetlen a nagy vagyonra és nemes- lelkű nejével együtt minden filantróp intézményünknél, minden jótékonysági adakozás élén láthatjuk.
