Békés, 1898 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1898-10-16 / 42. szám
4:2-ik szám. Gyula, 1898. október 16-án XXX. évfolyam Szerkesztőség: Templomtér, Dobay János kereskedése, bora alap szellemi részét illető közlemények intézcndők. Kéziratok nőm adatnak vissza. Előfizetési dij : Egész évre . 5 frt — kr. Félévre ... 2 » 50 » Évnegyedre . I » 25 » Eyyes szám ára 10 kr. / _____* Tá rsadalmi és közgazdászati lietilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: lü Ó H 1ST ID .A. T7" X JD Kiadó hivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza, és könyvkereskedés, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. Nyilt-tór sora 10 kr. Az „Otthon“ diszos kiállítású szépirodalmi lap ingyen. A »Békés«, mely a legújabb alkotmányos aera, vagyis három évtized óta lankadatlan buzgósággal szolgálja Békésvármegye s abban első sorban a székhely Gyula városa érdekeit, most a midőn három évtizedes fenállgsának mesgyéjéhez érve, azt megünnepelni szándékozik, mint mindig, úgy ezúttal is legkédvesebb kötelességének tudatában először azokra gondol, kik szellemi és anyagi támogatásaikkal becsületes és czélirányos munkásságunk mind jobban-jobban való kifejthetésénél segítségünkre voltak. Hogy a szívesen érzett hálánknak kézzel fogható jelét is adhassuk, elhatároztuk, hogy bár nagy anyagi áldozat árán, de oly előnyt nyújtunk ezúttal olvasó közönségünknek, mely páratlanul áll a vidéki lapkiadók vállalatának történetében. * Nem kevesebbről van ugyanis szó, mint arról, bogy a Hevesi József ismert iró által Budapesten szerkesztett gyö- nyöril kiál lit ás.U, gazdag tartalmú illusztrált havi folyóiratát az „Otthon“-t ezentúl ingyen adhatjuk előfizetőinknek és csak a postai, csomagolási és kézbesítési dij fejében számítunk fel negyedévenként egy koronát. E csekély összeg a »Békés*-re \ aló előfizetés alkalmával küldendő be. Az »Otthon« a hires „Magyar Szalonénak egy külön kiadása (évi előfizetése 10 forint) telve legkitűnőbb íróink dolgozataival, legelső rangú festőink illusztráczióival. Közöl elbeszélév A megyeházból. • Csabán körül hordozták a véres zászlót, tehát érdekes gyűlésre volt kilátás, a zászló ama régi feliratot viselte „vitám et sangvinem séd avenam non“, de a véres zászló körül, talán éppen a jelmondat miatt nagyon kevesen sorakoztak, mindössze harminczegyen, annak daczára, hogy a zászlót Gyulaváros volt országgyűlési képviselője lobogtatta, a ki saját szavai szerint hálára van kötelezve Gyula város iránt; s nem is késik azt minden egyes esetben buzgón leróni, törvén minden ellen, a mi csak távolról javára válhatik ennek a városnak, a mely őt felemelte, úgy hogy Reb Menachem Czic zesz- beiszer ekként kiáltana fel: „legyen te irántad hálás Beliczey István.“ És a megyegyülésnek még sem ez adta meg az érdekességet, — a Herostratesi dicsőség csak arra jó, hogy a nevet megörökítse (s a ki másként nem tudja nevét feljegyeztetni, annak ez az eszköz is jó lehet), de az igazi maradandó dicsőség az alkotásé s nem a rombolásé s azért a megyegyülés igaz érdekességét is és tartal- mát,Í8^és értékét is nem az ádáz rombolni vágyó gyűlölet, hanem az a mesteri alkotás képezte, a melynek kíséretében a vármegye alispánja a Kossuth és Széchenyi képet leleplezte. Ez maradt meg a szivekben, ez felejtetett el minden keserűséget; de hát ezzel a vezércziklc iró köte lessége foglalkozni, itt a vonal alatt a pikántéseket, költeményeket, társadalmi és kritikai czikkeket, népszerű, tudományos ismertetéseket. Divatot (illusztrálva) azonkívül szebbnél-szebb aktuális illusztrácziókat és úgy a hazai, mint a külföldi festőművészek legújabb alkotásait. Úgy, hogy az »Otthon« fölöslegessé teszi minden egyéb szépirodalmi lap járatását. Az »Otthon« minden hó elsején egy vastag kötetben jelenik meg. És ilyen- tormán a »Békés* előfizetői 12 mondd tizenkét vastag kötetet kapnak ingyen és mindössze évnegyedenként egy koro- nányi költségdijat számítunk föl. Hisszük, hogy olvasóink kedvesen fogadják a „Békés“ e meglepetését, melyet mi csak nagy áldozatok árán voltunk képesek megszerezni. Felkérjük tehát t. előfizetőinket, hogy a »Békés«-re szóló előfizetési dij mellé az »Otthon« részére minden negyedévért 1^1 koronányi költségdijat csatoljanak, hogy az »Otthon« képes havi folyóiratot már az október elsejével kezdődő uj évnegyedünkkel minden előfizetőnknek megküldhessük. Mindazok, kik ezen rendkívüli kedvezményünket igénybe venni szándékoznak, szíveskedjenek a j Békés* kiadóhivatalát akár levelező lapon, akár a lapkihordók által még e hó folyamán értesíteni, hogy ez által tájékozást nyerve az Otthon czimü folyóiratot kellő számban elkészíttethessük. Bízvást reméljük, hogy olvasó közönségünknél az Otthonra tett ajánlatunk szives otthonra talál. Kiváló tisztelettel: a. „IB éké s“ kiadóhivatala. riák a keresett czikkek s a megyegyülés bőven szolgált ezzel a csemegével. Mindjárt | költségvetés tárgyalásakor nagy tájékozottságot árultak el a megye bizottság egyes tagjai, a kik nem tudták, hogy már io év óta fizetnek i százalékos pótadót közigazgatási czélokra s kapcsolatba hozták ezt egy nehány fizetés felemeléssel s vitézül kirohantak a tisztviselők ellen, hogy mernek azok rengeteg fizetésük mellett még fizetés felemelést is kérni; rettenetes is az kérem, hogy egy szolgabirónak 8oo forint fizetése van s még ezzel sincs megelégedve. Hogy hol van ebben a pikantéria? Ott, hogy a fizetés felemelés ellen két olyan egyházi tisztviselő szólalt fel, a kinek 4—5 ezer forint évi javadalma van s igy nagyon könnyű nekik sokallani mástól a 8oo forintot; a mint ezt a megye bizottság egyik érdemes tagja rögtön rájolc is czitálta; a másik pikantéria pedig abban rejlett, hogy a mint kiderült, a fizetés felemelés az állampénztár terhére esik, mindjárt megváltozott a hangulat, akkor már türetett a fizetés felemelés. Őszintén tehát azt kellett volna mondani, hogy szükséges a fizetés felemelés, de fizesse más s nem azt, hogy sok a tisztviselők fizetése, s azt hogy nagy a megyei pótadó, ha i százalék is; de soha sem nagy az egyházi adó, még ha 20 százalék, akkor sem. A munkás mozgalom lecsillapítására is nagy fontosságú lépést tett a vármegye, alkotott egy szabályrendeletet és azt kiadta a gazda* sági egyesületnek megbirálás végett, remény van tehát arra. hogy ennek is az lesz a vége, a mi a cseléd szabályrendeleté, eltűnik. Ez a gazdaA vármegye közgyűlése után. A vármegyeháza dísztermében ritkán keltett valaki olyan mély hatást, mint a'keddi közgyűlésen dr. Fábry Sándor alispán két tényével. Az első Kossuth és Széchenyi arczkóple- leplezése alkalmából mondott demosthenesi emlékbeszéde, amelyet lapunk más helyén méltatunk és egész terjedelmében közlünk. Erről a pazar szépségű emlékbeszédről itt is any- nyit, hogy az teljesen méltó az alkalom jelentőségéhez, a haza két legnagyobb fia örök kegyeletünk tárgyát képező szent emlékéhez. A másik ténye pedig a megyei Jcözkórház kibővítési vita folyamán a kebeléből elementáris erővel kitörött férfiúi keserűség, hogy meg a szegényeken, betegeken, nyomorultakon való könyörület és segitsóg vágy is annak — a vármegyénkre átokként súlyosodé — fatumnak van kitéve, hogy első sorban oly szempontból mérlegeltetik, mennyire hozható összefüggésbe helyi kérdésekkel. Az alispán szavaira felriadó tapsvihar ékes tanúsága volt megyénk helyzete megítélése jogosultságának, de egyúttal sújtó Ítélete ama animositásnak, amely e kérdésben a humánus eszme ellenzőit vezérelte. Animositást mondunk, mert ki van zárva, hogy tudatlanság vezette volna őket, amikor ádáz dühvei törtek a kórház kibővítés emberbaráti eszméje ellen. A törvényhatósági bizottság minden tagjának a közgyűlést megelőző tizennégy nappá!" széfkiilüott bivátáiö3'"" lapban megjelent alispáni jelentés, továbbá az állandó választmányban, majd a közgyűlésen dr. Lukács György főispán elnöki megnyitó beszédében s Gyula városa mellett elfogultsággal nem vádolható tekintélyes vidéki bizottsági tagok és a közegészségügy gyei hivatásos foglalkozók oly frappáns és meggyőző érvekkel világították meg egyrészről a megyei közkórháznak mai helyzetében további fentarthatlan állapotát és ebből kifolyólag kibővítésének elkerülhetlensé- gét, másrészről napnál fényesebben bizonyították be, hogy a vármegye közönségére a kórház kibővítése cziraón pótadó nem lesz kivetve, mert az immár szentesítést nyert uj betegápolási törvény értelmében az ország minden törvényhatósága s igy Békésvármegye is azonos állami betegápolási pótadót fognak fizetni és pedig egy fillérrel sem kevesebbet vagy többet, akár bővítik ki, akár nem, sőt még az esetben is ha egyszerűen beszüntetnék a létező közkórházat, hogy valóságos Bérijei számba jönne, ha egy pillanatig is feltételeznénk, hogy intelligens értelmes emberek ha előbb nem is, de a három órás vita végén legalább, a fenforgó tény körülmény igazsága felől teljesen kapa- czitálva ne lettek volna. Tehát bármily kemény szó legyen, nem habozhatunk megnevezni, hogy igen is csak rósz akarat volt az indító ok, mely a vita végén szavazással is kísérletet tőn az emberbaráti, sőt — amennyiben szegényeken, betegeken, nyomorultakon való könyörület esete forog fenn, joggal mondható hogy — szent ügyet megbuktatni. Es pedig megbuktatni a humánus, a szent ügyet kizárólag csak azért, mert a helyzet, az adott viszonyok úgy hozták, más lehetőség ezúttal ki volt zárva, hogy a közkórház Gyulán lévén, a kibővítésnek is kikerül- hetlenül Gyulán kell megtörténnie. Mert a kérdés úgy állott, hogy a belügyminiszter csakis kórházkibövitést, nem pedig uj kórház alkotást engedett meg a betegápolási alap terhére, amit nagyon bölcsen tudott az oppositió és roszhiszemüsége semmiben Bem nyilvánult oly praegnansan, mint abbeli álláspontjában, hogy hajlandók a be- rtegSlcnek ügy'ét felkarolni,' TJe~~csSk oly feltétel alatt, ha a kórházat Orosházán vagy Szarvason fognák építeni. Az orosházi és szarvasi komoly bizottsági tagok nem ragadtak meg eme — községükre nézve édesnek izlő mézes madzagon. A lóláb nagyon is kilátszott; átlátták, amit az oppositió is különben nagyon bölcsen tudott, hogy a kórházkibövités megbuktatása egy esetleges orosházi vagy szavasi közkórház létesítéséhez egyetlen egy tégladarabbal sem járulna; tudták az orosháziak és szarvasiak, ha — amit mi kívánunk őszintén — bármikor szó lehet róla, hogy akár Orosházán, akár Szarvason közkórház létesittessék és sági egyesület arról lévén nevezetes, hogy abban sikeres mozgalom csak egyetlen egy volt: a saecularizáczió, a többi mozgalom mind elposványosodott, ezt legalább idejében visszaszivták. Az is tervben volt, hogy a kivetendő egy százalékos vármegyei pótadó maradványa mintegy io.ooo forint a munkás segélyalap javára fordittassék, de hát persze az nem fogadtatott el, mert hisz a munkásokon segíteni kell, a humanizmus feltétlenül megköveli, hogy a nyomorban levőkön segítsünk: de csak úgy, hogy pénzbe ne kerüljön, a munkásokért is életünket és vérünket . . . séd avenam non. Azonban, ha nem is a legdíszesebb, de mindenesetre a legpikánsabb része a megyegyülés első napjának a vármegyei közkórház kibővítése volt; a mely felett folyt hosszú vita alatt a humanizmus állandóan a szájban, a legrútabb indulat pedig; az irigység, állandóan a szivben volt. Nem is egészen világos már az sem, hogy vájjon humánus dolog-e a kórházba kerülő szegény betegekkel fizettetni meg az építkezés és felszerelés költségét. A hol igazi humanitás van, ott ilyenkor a zsebek szoktak megnyílni adakozásra s nem a szájak ellenkezésre s a vagyonos osztály az önérzetben való duslakodás helyett alapítványokat tesz s a szegény beteg csak az ellátási költségeket fizeti; de hát azután hogy merik a humanizmus jelszavát az ajkukra venni azok, a kik még azt sem akarják megengedni annak a szegény betegnek, hogy a saját nyomorult fillérjeiből építsen magának menedéket, a hol betegség esetén meghuzódhassék ... és csupán azért nem, mert ez a menedékház természetszerű helyén, a megye székhelyén épül. Más vármegyében lelkesedéssel és a kezdeményezők iránti hálával fogadnák azt, hogy lehetővé tétetnék, hogy egy 100,000 forintos, kórház minden megterheltetés nélkül létesüljön, de persze Békésvármegyében, a hol nem az a kérdés, hogy mit és hogy csinálnak, hanem kizárólag az, hogy Csabának csinálják-e vagy nem, im még az ily kérdés is viszályt teremt. S mi sem természetesebb, minthogy a viszály magvát Békésvármegye volt és jelenleg nyugdijat élvező főispánja, Gyulaváros volt országgyűlési képviselője, több érdemrend tulajdonosa és Magyarország egyetlen, jól tessék megérteni egyetlen önérzettel biró férfia hinti el. O vezette a dicstelen harezot s annak a harcznak kicsinyességét semmi sem jellemzi jobban, mint a vezér kicsinyes szereplése. Lássunk szemelvényeket beszédeiből, elég pikánsak lesznek. Hogy az elején kezdjük, a cartellek bősz ellensége, cartellt kötött a csabaiakkal 1 már az állandó választmányon azért nem szavazta meg a kórházat (igen a kórházat, mert pénzt nem kellett rá megszavazni) mert a petroleum források tulajdonosai és a mészárosok cartellt kötnek s a megyének ez ellen kellene megvédeni az adófizetőket s nem a csavargók számára kórházat építeni. Ugy-e, hogy ez humánus nyilvánítás? s méltó egy négyezer hold föld tulajdonosához, a ki mellék foglalkozásképpen tizenhárom évig főispán volt ? De ez még mind semmi, azért sem kell Beliczeynek a kórház „mert a miniszterek nem Lapunk mai szamához egesz iv melleidet van csatolva.
