Békés, 1898 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1898-01-30 / 5. szám
5-1 k szám Gyula, 1898. január 30-án XXX, évfolyam. Szerkesztőség: | Templomtér, DobayJános | kereskedése, hova a lap | szellemi részét illető köz- í lemén vek intézendők. }- I Kéziratok nem adatnak n vissza. If Előfizetési fii] Egész évre . 5 frt — kr. Félévre ... 2 » 50 » Évnegyedre .1 » 25 » Egyes szám ára 10 kr. Társadalmi és közgazdászaid hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: KÓH1T DÁVID. % Kiadó hivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza, éa könyvkereskedés, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. Nyílt-tér sora 10 kr. ti ■ |Vic<0T|nPP,* *jire> m Az ötvenedik évforduló-küszöbén. Márczius "tizenötödikén fogja megünnepelni a magyar nemzet a szabadság, egyenlőség és testvériség nagy napjának ötvenedik évfordulóját. Márczius idusának ötvenéves hajnalát lelkes ünnepséggel fogja köszönteni minden magyar honpolgár. Országszerte előkészületek vannak, hogy a jubileumi ünnepség méltó legyen a nagy nap dicsőségéhez, a melyhez hasonló nem volt és nem lesz nemcsak Magyarország, hanem az össes népek történetében. Egy hálás utókort fogunk látni nagynevű hőseink és vértanúink sírjánál a kegyelet oltárán áldozni. Milliók ajkán áhítattal fog felhangzani városunk halhatatlan szülöttjének hymnusza: »Isten áldd meg a magyart!« Az ünnepségek természetesen a fővárosban nyernek országos színezetet. De Békés- vármegyében se legyen és reméljük nem lesz egyetlen község sem, hol legalább a templomokban hálaadó isteni tiszteletet ne tartanának. Bizonyára Gyula városa is fog módot találni érzelmeinek külső kifejezésére a nevezetes évfordulón, hogy tanúságot tegyen hazafiságáról. Tudjuk és ösmerjük mindnyájan Gyula város polgárságának hazafias érzületét. Márczius tizenötödikének évfordulóját évről évre megünnepelték a körök. A kezdeményezés ma is az övék lesz azon reményben, hogy minden tényező kivészi részét az ünnepély sikerének az előmozdításában. Nagyon kívánatos volna, ha az ötvenedik évfordulón legalább ne volna a korszak- alkotó nap ünnepélyeinek egyoldalú párt- politikai színezete. Márczius tizenötödikének dicső emléke s szent hagyománya nem egy párté, hanem pártkülönbség nélkül a haza minden polgáráé. z> A remete unokája. Irta: Somlyai Lajos. A nap már leáldozott. Helyette ezer meg ezer csillag ragyog a tiszta kék égen. Éj van . . . Csendes nyugalom éje borult a városkára . . . Csak egy kis ház ablakai világosak még, itt ébren vannak. Talán beteg felett virrasztanak? — Nem! Itt a szükség virraszt . . . Az egyszerűen bútorozott szobácskábán az asztal mellett sápadt nő ül. Arczán virágzó szépség nyomai látszanak. Bágyadt szemei a sok virrasztástól kikerekedtek. Éppen valami kézimunkával foglalkozik, ujjai serényen mozognak rajta. Néha meg-megáll s az oldalt levő ágyra tekint, hol egy szőkefürtü leányka alszik nyugodtan, arczán a mosoly derűje árad szét . . . Ilyenkor köny csordul ki szemeiből. El-elmerül hosszasan gondolataiban, szemeit folyton az alvó leánykára függesztve. Majd hirtelen felrezzen mélázásából és még gyorsabban dolgozik, mintegy ki akarja pótolni, a mit elmulasztott. Már éjfél is elmúlt, de ő még mindig dolgozik, hisz’ kell a pénz, mert oly csekély nyugdijából nehezen tudja rendes szükségleteiket fedezni. Végre is erőt vesz rajta a kimerültség. Szemei lassan lecsukódnak, feje bágyadtan hanyatlik le dolgozó asztalkájára s jótékony álomba merül. Ott virradt reá . . . Alvásából kis lányának szava ébresztő fői, a ki figyelmezteté, hogy házuk előtt fogat álÜnnepeljék meg Gyula városa, s a vármegyében Békés, Szarvas, Csaba, Orosháza, Gyoma, Szeghalom, Mezőberény, Füzes-Gyarmat, Körös-Ladány, Öcsöd és Szent-András községek képviselőtestületi díszközgyűlésekkel márczius 15-ikének iélszázados évfordulóját I a nagyszabású hazafias ünnepélyre hivják meg 1848-ban községükben szerepelt minden lakosát, hogy gyönyörködjenek a késő utókor hálájában és az utókor lelkesedjék a dicső ősök példáján. Álljunk mindnyájan az ünneplők sorába s legyen a mi ünneplésünk is igazi ünnepnap. Állja nak a rendezőség mellé a közönség élére a községi képviselő-testületek, a községi elöljáróságok és egyetértve, politikai pártkülönbség nélkül mutassuk meg, hogy miként értettük meg a kiküzdött szabadságot és miként tudunk lelkesedni hazánkért, a szabadság, egyenlőség és testvériség halhatatlan eszméiért. Pálffy Albert emlékezete. A Kisfaludy társaság Budapesten szerdán délután tartotta nagygyűlése előtti utolsó felolvasó ülését. Az ülésen először Gyulai Pál emlékezett meg a társaság nemrég elhunyt tagjáról, városunk jeles szülöttéről Pálffy Albertról, akinek mint jeles szülöttének emlékét Gyula városa is bizonyára meg fogja örökíteni s pedig olyképen, hogy a volt kigyó- utczai Pain féle szülőházat, mely valószinüleg még ez év folyamán egészen újonnan fel fog épülni városi óvodának, az építéssel kapcsolatban márvány- táblával fogja ellátni s a ház illetőleg márványtábla emlék felolvasási ünnepélyére meghívja az akadémiát és a Kisfaludy társaságot, mely tudományos testületek bizonyára nem is fogják elmulasztani, hogy a „tizek társaságáénak tagja, a kiváló regényíró s publiczista emlékére rendezendő kegyeletes ünnepélyen magukat képviseltessék. A Kisfaludy társaság szerdai ülésen Gyulai Pál elnök Pálffy Albert-pályájáról rövid vázlatot nyújtott, azzal a tömör jellemzéssel, egyszerüségélott meg, melyből ur szállott ki s éppen szobájuk felé közeleg. Alig szedhette magát rendbe az anya, már megnyilt az ajtó s belépett rajta egy tisztes ősz férfiú. A mint a nő megpillantá a belépőt, halk sikolyt hallatott s lábai a meglepetéstől mintha gyökeret vertek volna, egy lépést sem tudott tenni a vendég fogadására. Az ősz férfi az első perczben szintén meglepődve állott meg, de csakhamar kitárt karokkal siet az ifjú nőhöz s e szavakat kiáltva: „Leányom, hát igy kell egymást viszontlátnunk 17“ . . . átöleli őt s igy maradtak szótlanul, csak könnyeik peregtek le arczukról csendesen . . . * * * A völgy ölén végig nyúló kis város felett, az erdő koszoruzta hegy tövénél büszkélkedett Hollaky Barnabás ősi kastélya. Terjedelmes park terült el körülötte, melynek széles utait százados fák árnyékolták be ... A kastély erkélyének folyondárjai sokszor fonták körül Hollaky egyetlen leányának, a bájos Gizellának hollófürtös fejét, mikor estenden elmerengve hallgatta a fülemüle bubánatos dalát. A h egyes-völgsyes vidéknek Hollaky volt a földesura. Nagy gazdaságában elbizakodott, ősrégi nemesi származására büszke s e miatt gőgös ember volt. Büszke lelkének nagyravágyó terveit nem érvényesíthetvén sem a társadalmi, sem a politikai téren, teljesen visszavonultan élt kastélyában, megszakítva teljesen az érintkezést még a legközelebbi rokonaival is. Ezt a magábazártságát csak még fokozta aztán az a nagy csapás, mely öt nejének elvesztése által érte, mely reá és még egészen ifjú leányára o|y nagy gyászt hozott. Gizella anyja halála után egy ideig a zárben klasszikus formájú nyelvvel, mely a magyar széppróza mesterének minden dolgát kitünteti. A kegyeletes szép beszéd következő: Tisztelt társaság l Újra szomorú tisztet teljesítek, a társaság újabb veszteségét kell bejelentenem. Pálffy Albert, társaságunk rendes tagja a múlt év deczember 22-én bevégezte földi pályáját. A boldogult jeles hírlapíró és regényköltő volt. Négy vennyolcz és négy venkilenczben a „Márczius tizenötödike“-t szerkesztette, a hatvanas évek végén pedig az „Esti Lapok“-at. Amabban a forradalomra izgatott, ebben a kiegyezést védte. Mindkét irányt a maga idejében végzetes szükségességnek tartotta, sőt egymás kiegészítésének. A gúny fegyverével küzdött s ,e legyvért a magyar hírlapírók között senki sem forgatta több sebző erővel. Nem volt gondos szerkesztő, de a mit maga irt — s minden nap irt egy czikket — azt mindig kiemelte a többi közül a stil világossága, könnyedsége, a mit a francziáktói tanult s a gúny elevensége, a mi úgy látszik, természetében gyökerezett. S e gúny nem volt léha elmefuttatás, eszmék szolgálatában állott s jellemzőn tüntette fel a pártok, rendszabályok, államférfiak árnyoldalait, bár olykor torzítva. Senkiben sem hiányzott annyira a pathos, a szónoki emelkedettség, mint Pálffy- ban. Sohasem is kisérlette meg; az ő lelkesülése a gúnyban nyilatkozott, mind az ellen, a mi eszményeivel ellenkezésben állott. Mint beszély és regényírót is, már fölléptekor, a negyvenes években az egyszerű, világos és könnyed elbeszélésmód különböztette meg társaitól. Gunyja e téren némi humoros iróniává szelídült, mely gyakran megvillant a jellemek és viszonyok rajzában. Egyszerű könnyedsége hatással volt elbeszélő irodalmunk fejlődésére s elmondhatni, hogy kevésbbé sikerült müvei is jól vannak elbeszélve. Legkevésbbé sikerültek történelmi beszélyei és regényei; a közelmúlt volt igazi eleme. Legjobb müvei, mint „Esztike kisasszony professzora“, „Egy mérnök regénye'1, „Régi Magyarország utolsó éveiben“, „Egy bárónő levelei“, melyek közül egy párt társaságunk adott ki, mind a jelenben vagy közelmúltban. játszanak. A szenvedélyek rajzában nem volt erős, de nagy súlyt helyezett a bonyodalom érdekességére, ritkán hatolt be mélyebben a társadalmi viszonyokba, de sikerrel és változatosan rajzolta a magyar köz- és magánélet némely jellemző jelenségeit, typikus alakjait és egyéneit, kerülve minden hóbortot s a józan ész uralmát sohasem tagadva meg. dában volt. A mint hazajött, atyján kívül ne volt más társasága, csak hűséges dajkája. Ez osztá meg csendes magányát, ez igyekezett felderíteni öt, ha jó édes anyja elvesztése miatt a bánat fellege borult ifjú szivére, ó vele tette j.meg csaknem naponként sétáját a terjedelmes parkban, vagy a kastély felett elterülő erdőben. * * * Viruló életének 20-ik évét töltötte be Gizella egy szép májusi napon s ennek őrömére dajkájával hosszabb sétára indultak az erdőbe. A mint a lombos fák árnyában sétálva, csendben hallgatta a vadgalambpár szerelmes bugását, egyszerre a közelből egy lövés dördü- lése riasztotta fel s az egyik vadgalamb holtan bukott lábai elé. Nagyot sikoltva, mint a megriasztott őzike menekült dajkája kebelére,, a ki haragosan te- kintgetett szét, keresve szemeivel azt a vakmerőt, a ki az ő kis úrnőjének csendes sétáját elég merész volt igy megzavarni. Még fel sem ocsúdtak egészen ijedtségükből, midőn a sűrű bozótból egy csinos külsejű ifjú, kezében fegyverrel lépett elő s köszöntve őket, közelgett feléjük. — Bocsásson meg kisasszony — mondá — ügyetlenségemét, igazán sajnálom, hogy ennyire megijesztettem. Gizella rátekintett az ifjúra, szemeik találkoztak. Egészen meglepte őt a derült, nyílt arczu ifjú, eloszlott rögtön haragja. — Szót sem érdemel uram az egész dolog, már elmúlt minden. S azzal szívélyesen köszöntve őt, tovább haladt kísérőjével, ki vissza-vissza nézegetett és mérges szemekkel méregette végig az ifjú vadászt. Gizella oly különösen érezte magát azon az estén, mikor vacsora után ismét maga maradt az erkélyen . . ! Mintha még most is Utolsó éveit betegeskedve és visszavonultan élte le, csak társaságunkat kereste föl néha. Hü ragaszkodását mi is hasonló érzelemmel viszonoztuk. Az elnökség vezetése alatt a társaság több tagja vett részt temetésén és Szász Károly másodelnök ur a társaság nevében gyászbeszédet mondott felette. Indítványozom, hogy halálán érzett fájdalmunkat jegyzőkönyvileg is fejezzük ki s egyszersmind helybenhagyását kérem az elnökség azon intézkedésének, hogy a társaság nevében koporsójára koszorú helyeztetett. Hírek. A vármegye rendes közgyűlésére nézve, melynek a szabályrendelet szerint február hó második felében kell megtartatni, a 7 határnap megállapítása és a meghívók kibocsátása február hó első napjaiban fog megtörténni. A januárban megtartott rendkívüli közgyűlés folytán a rendes közgyűlés tárgyanyaga a szokottnál előreláthatólag kisebb lesz, de nem csekély érdeklődést fog kelteni azért az elmegyógyintézet építésének kérdése, melynek előmunkálatai serényen folynak és a napokban nyernek befejezést, valamint a szolgábiró választás, melyre a szarvasi járási'értekezleten jelölt ifj. Salacz Fe- renczen kívül értesülésünk szerint Hajnal Béla békési közigazg. gyakornok és tb. szolgábiró is pályázni fog. A törvényszéki palota s fogház építési ügyében a vállalkozó Robelly s társa czég, úgyszintén a légfűtésre vonatkozólag a Zellerin czég aláírták a szerződéseket, a melyeket Novak Kamill kir. törvényszéki elnök az aláírás megtörténte után, vagyis f. hó 27 én délelőtt nyomban felterjeaztett jóváhagyás végett az igazságügyminiszterhez. A jóváhagyás, mely az előzmények után puszta formalitás, remélhetőleg pár nap alatt meg fog történni s a vállalkozók, a kik az épitésre nézve már megtették a szükséges előkészületeket, kedvező idő esetében már a jövő hóban tényleg megkezdik a nagyszabású s Gyula városára nézve minden tekintetben korszakalkotó jelentőségű s fontosságú munkálatot. Gyulaváros képviselőtestülete hétfőn délelőtt 9 órakor Dutkay Béla polgármester elnöklete alatt rendkívüli közgyűlést tartott, mely alkalommal az építendő elmegyógyintézet részére a város tulajdonát képező ápolda telkéből 1090 Q öl átengedésére vonatkozó előterjesztés, valamint a csabai ezé- dulaház melletti telekből 204 p] ölnek Kollárik Károly részére leendő eladása iránti előterjesztés, miután ingatlan vagyon elidegenitést foglal niaérezné annak az ifjúnak jóságos tekintetét; mintha most is látná azokat a fénylő szemeket, melyek oly különös hatással voltak akkor 6 reá . . . Úgy vádolta magát, hogy miért is hagyta ott oly hirtelen ? . . . Talán meg is sértette őt ez által ? Oh, csak még egyszer találkozhatnék vele, hogy jóvá tehetné hibáját 1 . . De még azt sem tudja, hogy voltaképen ki is volt az az ifjú 71... Ilyen tépelődések között tért aztán nyugalomra. Bagossy Andor — ez volt az ifjú neve — a mint a nők oly hirtelen eltávoztak, egy ideig a szépség hatalma által elbűvölve, mozdulatanul állott s kisérte szemeivel őket, mig beláthatta. Aztán vállára veté fegyverét, nem is figyelve zsákmányára, lassan eltávozott. Régi vágya volt már megismerni a kastély fiatal úrnőjét. Rég_ várta és kereste is az alkalmat, hogy találkozhassék valami ürügy alatt vele, kinek szépsége oly csodás hatással volt reá s a kihez önkénytelenül is vonzódott. íme, itt lett volna most a pillanat, de ügyetlenségével — mint gondolá — csak neheztelését vonta magára. Egészen elkedvetlenedett e gondolatra, mely még akkor is uralta kedélyét, midőn vig pajtásai körében volt, a kik el nem tudták képzelni, hogy mi bánthatja Andort, hogy ma oly szokatlanul hallgatag ? I Sokáig feléje sem ment az erdőnek, pedig, mint állami erdésznek, ez kötelessége lett volna. Egy derült délután azomban mégis csak elindult. Gyors léptekkel ama hely felé tartott, a hol Gizellával először találkozott. Itt egy fatörzsre ülve, a szép leányra terelte gondolatait. Mily boldogság volna reá nézve, ha ismét oly szerencsés volna és találkozhatnának 7 1...
