Békés, 1898 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1898-10-02 / 40. szám
40-ik szám. i Szerkesztőség: I Templomtér, Dobay János I kereskedése, kova a lap t szellemi részét illető köz- | lemények intézendők. } Kéziratok nem adatnak 5$ vissza. Előfizetési dij : I Egész évre . 5 frt — kr. Félévre ... 2 » 50 | Évnegyedre .1 » 25 » Egyes szám ára 10 kr. ■S Gyula, 1898. október 2-án. XXX. évfolyam. Társadalmi és közgazdászati hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: ID Ó DD 2^T 3D .A. T7" X 3D. Kiadó hivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza, es könyvkereskedés, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. Nyílt-tér sora 10 kr. „Az Otthon“ díszes kiállítású szépirodalmi lap ingyen. A »jBékés*, mely a legújabb alkotmányos aera, vagyis három évtized óta lankadatlan buzgósággal szolgálja Békésvármegye s abban első sorban a székhely Gyula városa érdekeit, most a midőn három évtizede fenállásának mesgyéjéhez érve, azt megünnepelni szándékozik, mint mindig, úgy ezúttal is legkedvesebb kötelességének tudatában először azokra gondol, kik szellemi és anyagi támogatásaikkal becsületes és ozélirányos munkásságunk mind jobban-j óbban való kifejthetésénél segítségünkre voltak. Hogy a szivesen érzett hálánknak kézzel fogható jelét is adhassuk, elhatároztuk, hogy bár nagy anyagi áldozat árán, de oly előnyt nyújtunk ezúttal olvasó közönségünknek, mely páratlanul áll a vidéki lapkiadók vállalatának történetében. * Nem kevesebbről van ugyanis szó, mint arról, hogy a Hevesi József ismert iró által Budapesten szerkesztett gyönyörű kiállítású, gazdag tartalmú illusztrált havi íolyóiiatát az „Otthon“-t ezentúl ingyen adhatjuk előfizetőinknek és csak a postai, csomagolási és kézbesitési dij fejében számitunk fel negyedévenként egy koronát. E csekély összeg a »Bé- kés«-re való előfizetés alkalmával küldendő be. Az »Otthon* a hires „Magyar Szalonénak egy külön kiadása (évi előfizetése 10 forint) telve legkitűnőbb Íróink dolgozataival, legelső rangú festőink illusztráczióival. Közöl elbeszélé©irtóToer ©. Szentekké avatott tizenhárom! A hóhér e napon rátok gondol : Ha tudta volna, hogy nemzetetek A szentek közé soroz titeket, Éltet s nem halált adott volna nektek I Magány és á/bráxid.. Magányban álmodozva Ábrándozom sokat, Az ábránd széjjel oszlik, A magány megmarad. ZKatálioz Mosolygó szép arczod Mikor látom újra? Mikor adod csókod Borús homlokomra? Vidító szavadat Hajbl meghallom-e? Csengő kaczagásod Hajh I viszonzom-e? Meglehet hogy hangod Nem vidit fel többé .!! Meglehet hogy arczod Eltűnt im — örökké. Tavaszszal... Tavaszszal szeretnék meghalni Mikor virágok nyilnak a Bír felett, Midőn beköszönt a kikelet S a sír felett a madár dalt csicsereg. seket, költeményeket, társadalmi és kritikai czikkeket, népszerű, tudományos ismertetéseket. Divatot (illusztrálva) azonkivül szebbnél-szebb aktuális illusztrácziókat és úgy a hazai, mint a külföldi festőművészek legújabb alkotásait. Úgy, hogy az > Otthon«, fölöslegessé teszi minden egyéb szépirodalmi lap járatását. Az »Otthon« minden hó elsején egy vastag kötetben jelenik meg. És ilyenformán a *Békés<i előfizetői 12 mondd tizenkét vastag kötetet kapnak ingyen és mindössze évnegyedenként egy koro- nányi költségdijat számitunk föl. Hisszük, hogy olvasóink kedvesen fogadják a „Békés“ e meglepetését, melyet mi csak nagy áldozatok árán voltunk képesek megszerezni. Felkérjük tehát t. előfizetőinket, hogy a »Békés«-re szóló előfizetési dij mellé az »Otthon« részére minden negyedévért 1—1 koronányi költségdijat csatoljanak, hogy az »Otthon« képes havi folyóiratot már az október elsejével kezdődő uj évnegyedünkkel minden előfizetőinknek megküldhessük. Mindazok, kik ezen rendkivüli kedvezményünket igénybe venni szándékoznak, szíveskedjenek a »Békés* kiadóhivatalát akár levelező lapon, akár a lapkihordók által még e hó folyamán értesíteni, hogy ez által tájékozást nyerve az Otthon czimü folyóiratot kellő számban elkészíttethessük. Bízvást reméljük, hogy olvasó közönségünknél az Otthonra tett ajánlatunk szives otthonra talál. Kiváló tisztelettel: a „B éké s“ kiadóhivatala. Tavaszszal szeretnék meghalni Nem őszszel, midőn a hulló levelek Zörögnek a bús sírok hantjain, S az őszi szél süvölt kopár fák felett. Tavaszszal I virágos bánt alatt Talán csendesb nyugalmat remélek, Mintha ködös, fagyasztó ősz lesz Mikor örök álomra sírba térek. Kóhn Lajos. T7" a. s u. t o n. Irta : Kóhn Lajos. A vasúton nem igen utaztunk sokan. Egy kisebb étkező állomásnál mikor végig sétáltam a szakaszok mellett, alig láttam itt-ott nehány alakot. Az én szakaszomban egy jóképű szolga- biró alak — a régi jó időkből — ült rajtam kívül és lapot olvasott. Jó magam is lehevered- tem a bőrdivánra és örültem, hogy az eső verdesni kezdi az ablaküveget, mert attól rendszerint elalszom. Egy kis egy perczes állomásnál egy asz- szony jött a szakaszba egy fiúval. Úgy negyven év körüli lehetett, erőteljes piros arcza már előre hirdette a jó falusi úri gazdasszonyt, a kin azonban mégis meglátszik, hogy értelmes, intelligens azért. A divatját múlt ruha és barna keztyü tiszta. A vele jött fiú vézna sápadt arczu fiú, a ki feltűnően hasonlít az édes anyjához, úgy tizenhat-tizenhét esztendősnek látszik. A szolgabiró alak — magam sem tudom mi volt tulajdonkép — a Bácskából jött, annyit mondott, rám nézett, mintha mondta volna : Ugyan ezek is mehettek volna a mellettünk levő szakaszba és nem kellett volna háborgatniok a mi birodalmunkat! Megyegyülés előtt. t Az a rohamos szaporodás, amely a hivatali munkában folyton és évről-évre nagyobb arányokban észlelhető, kifejezésre jut a törvényhatósági közgyűlések tárgymutatójában is, és az október 11-ón kezdődő közgyűlés tárgysorozata, jóllehet a vármegye rendes közgyűléseinek számát a nrnlt évben kettőről négyre emelte és bár a több hasonló természetű ügy egy szám alatt collek - tive van felvéve, 135 ügyöt jelöl ki, amelyekkel a törvényhatósági bizottságnak foglalkoznia kell és amelyek közül nem egy kiváló fontosságú és körültekintő határozatra érdemes. A vármegyéknek, mint autonom testületeknek tevékenysége, működési programmja a költségvetésekben van előírva s igy azok gazdasági jelentőségükön kívül ezért is figyelemre méltók. Sokoldalúságánál és az egész közigazgatási szervezet költségeinek megjelölését czélzó voltánál fogva első helyen áll jelentőségben természetesen a házi pénztári költségvetés s igy a vármegye önkormányzati jogainak egyik legszebbike volna ezen költségvetés évenként való megállapítása. Feltételesen kell ezt mondanunk, mert ezen kiváló jogosultság igen csekély mértékben juthat eredményekre a megvalósításban, a szervezet és különösen a felhasználható anyagi erő hiánya oly kötött helyzetet állít elő, hogy ífminden téren előálló követelmények között nem annyira azok teljesítése, mint inkább a legtöbbnek lehető elodázása képezi a vármegyének egyaránt nehéz és szomorú feladatát. Mindenütt és minden évben az élet- képesség nélkül való vegetálás tünete a költségvetések megállapítása, constatálása a szükségletek folytonos emelkedésének ér annak, hogy a fedezetre hivatott állami dotácziónak kellő mértékben való emelése évről-évre hasztalan remény, amelynek meghiúsultába bele vész a haladásra és korszerű fejlődésre való minden üdvös igyekezet. Békósvármegye házi pénztárának 1899. De hát itt voltak és elhelyezkedtek. Este volt már. A rónán itt-ott pocsolyás tócsákban hosszú lengő kákaszálak bólongattak a hűvös őszi szélben. Az egyforma őrházak egy forma bakterlámpásaikka! — temérdek táviró- oszlop és drót — mind elősegiték az unalmas utazás még unalmasabbá tételét. A szolgabiró kivette szivartárczáját és elő vett egy szép barna szivart. Előbb gondosan megropogtatta, aztán gyöngyházoldalu zsebkése kis élét kinyitva, szépen lassan belevágott a szivar hegyébe két oldalt. A szivar végét oldal zsebébe rejtve, meg- törli a kés pengét és becsukva elteszi ismét azt is. Most a szivart a vastag végén szájába veszi, belefu és kifújja belőle a poros részeket. A gyufa skatulya is előkerül. A falusi úri asszony aggódva néz a szivarra, majd sápadt fiára tekint. Már-már szólni is akar, de nem teszi. Nézem a Gut, a ki velem szemben ül. Csendesen, unott arczczal ül. Arczán két oldalt mintha kissé pirosabb lenne. A kezei a zsebkendőt szorongatják zsebeiben. Egyszerre a vonat megáll és nagyot zökken előre és hátra. A fiú előrehajol és köhögni kezd. A zsebkendőt szája elé teszi és abba fojtja köhögését. Az anya aggódva néz rá és látszik arczán, hogy szeretné fia izzadt homlokát megtörölni. A szolgabiró mindezekről nem vesz tudomást. A professionátus szivarozó ambicziójával szívja az erős britanikát. A füst kezd terjedni a szakaszban. Az anya feláll, hogy kinyitja az ablak felett a becsukott redőnyt. Az erősen bedagadt most az esőtől és nem nyílik ki. Végre ketten évi költségvetését 122,813 frt 80 kr. szükséglettel, 123,315 frt 97 kr. fedezettel | igy 502 frt 17 kr. marad vány nyal javasolja megállapítani az állandó választmány. A szükségletekre 8587 frt 20 krral többet irányoz tehát elő, mint a folyó évben volt; a több- etből 3950 frt újonnan rendszeresitendő állások javadalmazására, 3450 frt meglevő állások javadalmának emelésére fordittatik, mig a többi egyes czimeknél kisebb összegekkel megoszlik. A tisztviselői állások javadalmazásának emelésére felvett összegből 200 frt az alispán, 100 frt a főorvos 400 frtnyi utiátalányának növelésére, 400 frt a főügyész, főorvos, íőszámvevő és főpénztáros 200 frtnyi lakbérének 100—100 írttal való emelésére, 1600 frt a szolgabirák, 850 frt fizetésének 200 — 200 írttal való emelésére, összesen 200 Irt, a megyei állatorvos 600 frt fizetésének és 150 frt lakbérének emelésére 8 végűi 950 frt a 19 járási Írnok 480 Irt fizetésének egyenkint 50 fi’ttal való növelésére esik. Látszólag meglehetős haladás ez, de mivé törpül ennek jelentősége sok évek mulasztásával szemben még akkor is, ha ezen emeléseket nem törli a költségvetésből a belügyminisztérium, a melynek tározója terhére rovatuak ezen kiadások, mint törölte azok nagy részét már a múlt évben is. S nem tünik-e fel akkor rendkívül csekélynek ez a javulás, ha azt a nagyszámú fizetésemelés iránti kérvényt tekintjük, melyeket az állami javadalmazás nagyobb mérvű emeléséhez bizalmát vesztett állandó választmány is elutasítani javasol, s ha tekintjük általában a tisztviselői fizetéseket, a melyek még az állami alkalmazottak szintén kicsiny javadalmával való összehasonlítást sem állják ki, más államok tisztviselői fizetésébe/, képest pedig nevetségesen törpék. Nem czólunk és okunk sincs arra, hogy az állandó választmány költségvetési javaslatát birálgassuk, látjuk abban a jó szándékot és az adott körülmények között többet alig vár iiatunk. De idején valónak tartjuk, hogy a vármegye közönsége, amely látja a tisztviselői fizetésekben fennálló tarthatatlan nehezen kinyitjuk és a füst kezd lassan kihúzódni. A fiú azért cs:ik tovább köhög. Száraz és fuldokló, ijesztően sipogó hang ez, mely megfagyasztja a betegben a vért. Elő- hangja ez az elkerülhetlen közelgő halálnak. — Hova tetszik utazni ? — Pestre 1 — Ott tanul? mondám a fiú felé . tekintve. — Nem! Magántanuló otthon, csak az orvosunk küld Pestre, hogy egy professzorhoz menjünk. A szolgabiró kissé meghökken. Feltámad benne az emberbarát. Ránéz a szivarra és úgy látszik, mintha el akarná d jbni — de mégis a szivar győz — és kimegy a folyosóra. Ott jár-kél — gondosan behúzván maga után az ajtót — és fújja a gombolygó füstöt maga elé. — Beteges? veszem fel újra a kérdést. — Igen ... a sok tanulástól. Eminens volt tavaly is . . . de betegsége miatt otthon maradt — most nem tudom, mit mond a professor ... A fiú, mintha nem is ő róla volna szó, mereven néz ki a homályos ablaküvegen a hulló esőre. Néha letörli a lerakodott párázatot az ablakról és nézi tovább az esőt. lm hogy elnézem a fiút és az anyát, önkéntelenül eszembí jut a Grész Sándor szomorú története. Sándor az én egyetlen jó pajtásom volt az iskolában, a ki eminens is volt. Egyszerre rosz- szul lett az iskolában. — A zsebkendőt tartotta szája elé s mikor a folyosón kikisértük, láttuk, hogy a kendő piroslik a vértől. Én ott voltam akkor is mellette és haza kisértem. .Azután sokáig volt beteg és én eljártam hozzá elmondani az iskolában történteket T.apimmai száműlioz fél Ív mslléfitlet vasa. csatolva.
