Békés, 1898 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1898-09-04 / 36. szám

30-ik szám. r -rí- , Szerkesztőség: Templomtér, Dobay János kereskedése, hova a laj szellemi részét illető köz­lemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij '• I Egész évre . 5 frt — kr. Félévre ... 2 » 50 » Évnegyedre .1 » 25 » Egyes szám ára 10 kr. “H Gyula, 1898. szeptember 4-én. XXX. évfolyam. Társadalmi és közgazdászati hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: 3£Z Ó IE3C 3>T 3D .A. T7" X JZ). m Kiadó hivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza, és könyv­kereskedés, hova a hir­detések és nyilt-téri köz­lemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. Nyilt-tér sora 10 kr. A gyulai vásár. Lapunk egyik előzetes számában emlí­tettük, hogy a gyulai kézműiparosoknak egyik tekintélyes számú kontingense — a csizmadia ipartársulat kezdeményezésére — állást foglalt a képviselő-testületnek a létező szabályrendeletet módosító ama határozata ellen, mely szerint a belső úgynevezett ki­rakodó vásár jövőben vasárnap helyett szom­bat reggel kezdődjék. Említettük azt is, hogy az értekezletnek eme megállapodására vissza fogunk térni. Ha valaki, akkor bizonyára első sorban e sorok Írója az, aki a vásártól elválaszthat- lan időpazarlást a közöuségre általában, az iparos osztályra pedig első sorban károsnak tartja. Eme érzülete nem tisztán akadémikus természetű, hanem praegnansan nyilvánította azt már az 1879-ik évben Budapesten tar­tott második országos iparos kongresszuson, amelyre a vásárügy országos rendezésére vonatkozó előadói javaslatot épen e sorok írója készítette s szerencsés volt azt a kon­gresszussal el is fogadtatni. Ezen javaslat és annak megfelelőleg a kongresszusi határozat annyira károsnak tartotta — ismételjük első sorban az iparos osztályra — az országos vásárokkal járó költséget és időpazarlást, hogy a már meglevő országos vásárok, ille­tőleg vásárjogok visszavonását, a fenmaradó vásárokban pedig az árulási időknek egy napra való redukczióját kérelmezte. És ami a kormány részéről — sajnos hogy a kongresszus óhajához képest csekély mérvben — az országos vásárok rendezése ügyében történt, bizonyára az akkori kon­gresszusi határozat eredményének nyilvá­nítható. Csakhogy már a kongresszuson is éles megkülönböztetés történt az országos vásá­rok között. Úgyszólván két kategóriába soroz­tuk azokat. Az elsőbe — és ez a túlnyomó rész — ameíy vevő s eladó közönségnek egyaránt felesleges és káros, az utóbbiakat szerettük volna és szeretnénk ma is eltöröl­tetni, — a második kategóriába pedig soroz­Képek a kaszárnyából. A suszter meg a snájder. A „suszter“, meg a „snájder“ irigyelt em­berek a századnál, de egyszersmind kevés a te­kintélyük. Méltán is irigyelheti őket a többi boldog­talan infanterista, mert ők nem „rukkolnak“ csak délután. A susztert, meg a snájdert ugyanis a regruta kiképzés keserves 8 hete után beteszik a „kompanisnájderáj“-ba, ahol azután a suszter, meg a snájder olyan arany életet folytatnak, hogy nem cserélnének a brigadérossal se. Nagy ritkán esik meg, hogy kirukkoltatják őket. Inspi- cirungok, nagyszabású manőverek alkalmával, amikor is azután ezek az elczivilesedett, fehér- arczbörü katonák elrontják a legsikerültebb fegy­verfogásokat, s több mint bizonyos, hogy mikor a rukkolások „piece de resistance“ ja az ünne­pélyes defilirung megy véghez a generális színe előtt, a suszter, meg a snájder okvetlen kidug­ják a fejüket a nyílegyenes sorból, vagy vissza­maradnak egy fél lépést s igy tönkre teszik a „richtungot“, amiért azután hiában izzad czián- kálit dühében a kapitány ur, a csúfság csak megesett, s a generális úr fejet csóválva feddi meg a kapitányt a legénység „hiányos kiképzé­se* miatt. A suszter és a snájder pedig kihúz­nak ezért hat-hat óra vasat. Ilyen formán a susz­ter, meg a snájder mikor az ő kirukkolásu- kat avizálják, már akkor el vannak készülve, hogy nem usszák meg szárazán a kirukkolást. A suszter képtelen „richtungot tartani“, a tűk azokat a nagyobb városokat, amelyek — | noha, sőt épen azért mert forgalmuk a közlekedés s gyáripar fejlődése következté­ben csökkent, — fentartása s fejlesztése ter­melőnek, fogyasztónak, kereskedőnek s iparos­nak egyaránt érdekében áll. Igen kevés már a második kategóriába sorolható országos vásárhelyek száma. Debre- czen, Győr, llalassa-Gyarmat, Kanizsa, Nagy- Várad, Arad és bizonyára nem lokálpatrio­tizmus és túlbecsülés szól belőlünk, ha ezek közé nem csak paritással, hanem bizonyos fokú jogosultsággal „primus inter pares“ képen Gyulát is sorozzuk. Ezeknek, és igy a gyulai országos vásá­roknak is egészen más mértékkel kell mér­nünk, mint például, hogy csak a közeli környékbelieket említsük a simándi, eleki, n.-zerindi, m.-herényi, vagy akár a vármegye lólekszámra nagyobb városok valamennyi országos vásárainak is. Az utóbbiakat hiába galvanizálnánk, azok napról-napra feleslege­sebbé válnak, mig a gyulai vásár, még nagy időkön át nemcsak megtarthatja jelentőségét, hanem észszerű kezelés mellett eme jelentő­sége s forgalma fokozható is. Ilyetén fokozásnak tartjuk és azért üd­vözöltük a képviselő-testület határozatát, ha a belső vásár már szombaton reggel fog kezdődni. Mert mit bizonyít a tapasztalás? Azt, hogy a szarvasmarha vásárra jövő ezer meg ezer vidéki, jószágait eladván, vagy pénteken esti, vagy szombat délelőtti vona­tokkal elutazik és száz közül nincsen kettő, ki csak azért maradjon itt vasárnap estig, hogy ipari szükségleteit beszerezze. Nem is áll az érdekében, mert többe kerülne nékiek az itt tartózkodás költsége, amennyivel a szük­séges iparczikljeket közeli vidéki helyein, vagy saját falujában is megszerezhetik. Egészen máskép lenne s reméljük, hogy lesz is, ha a belső vásár már szombaton reggel kezdődik, amint a Gyulánál sokkal kisebb jelentőségű s forgalmú városok orszá­gos vásárain engedélyezve is van és gyako- roltatik is. A szarvasmarha s lóvásáron részt­vevő közönség (pedig ma már ez képezi a snájder meg nem képes a „schultert“ forsrifto- san megcsinálni. Hogy mi a »richtung« meg a „schultert“ azt persze czivil-embernek nehéz megmagyarázni. A „richtung“ például az, ami — nincs. Tu­lajdonképen az volna, hogy mikor huszonöt meg több katona áll egy sorban, hát a sarkuk is egy vonalban legyen, a bakkancsuk hegye is, a válluk is m,eg a sapkaszélük is „elvágjon“. így talán a sajnálatraméltó, szegény czivilész is képes föl­fogni, hogy mi a „richtung* és miért nem léte­zik richtung? Mert az emberi test se nem kocz- ka, se nem tyúktojás, hogy egyforma legyen. A czingár Infaterist Knobl például pisze, de nagy lába van, mig Corporal Weiszról azt Írja a „Personalbeschreibung“,hogy „Nase: gross, Statur: dick“. Már most szeretném látni azt a generálist a mék’ ezt a két embert richtungba állítja. Hát persze ezt egyik sem tudná, de hát követelni az egész m más, követelni minden felebbvaló meg­követeli az alantabbállótól, hogy mikor beadja a jelentést, legyen richtung 1 Persze hogy nincs s ilyenkor mondja az őrmester a káplárnak,) hogy — Kend marha . . ! A hadnagy ur az őrmesternek, hogy — őrmesteri Mért nem marad otthon fog- piszkálót faragni! Minek eszi akkor a „zupát“, ha még „richtungot“ se tud csinálni!?! A kapitány ur pedig fejet csóválva mondja hadnagynak, hogy — Egyáltalában nem tudom, mivel fog­lalkoztatja a hadnagy ur délután a legénységet ? 1 A kiképzés mizerábilis, a disciplin hiány fena- menális! szóval a század kolosszális, milyen roszl Jegyezze meg magának a hadnagy ur . .. stb. ... A káplár ilyenkor káromkodik, az őrmes­ter pofozódik, a hadnagy ur meg észrevesz min­vevöképes vásárosoknak úgyszólván kilencz- tizedrészét, mig a vasárnapi járókelők ugyan­csak kilencztizedrésze, a helybeli s közeli falvak bámészkodóiból telik ki) bizonyára szívesen el fog itt tölteni még egy fél napot (a lóvásárosoknak még ennyi sem kell) hogy a belső vásáron szükségleteit beszerezze s iparosaink, emberi számitás szerint legalább, bőséges kárpótlásban fognak részesülni ama egy napi időveszteségért, amelyet a szombati napon való kirakodás és azzal járó munka­szünet rájuk nézve képvisel. Attól pedig, hogy a vidéki iparosok konkurrencziája nehezítse meg a gyulai kéz- müiparosok helyzetét, utóbbiaknak ipari elő- haladottságuk folytán nem tartunk. De ha úgy is volna, sőt épen akkor ha úgy volna, a szombati belső vásár megtartása a vidéki iparosoknak annyi költségtöbbletet okozand, hogy már ezért sem lesznek képesek a vásá­ron kisebb költséggel terhelt és különben is előhaladoitabb gyulai kézmüiparosokkal ver­senyezni. őszintén óhajtjuk, hogy a gyulai kéz- müiparosok — akik meglehetnek győződve róla, hogy ép úgy szivünkön viseljük az ő igazi érdekeiket — mint ők maguk — tegyék ezeket megfontolásuk tárgyává és ne csak ejtsék el akcziójukat, hanem épen a kézmű­ipar és a gyulai vásár érdekében működje­nek tehetségükhöz és befolyásukhoz képest ők is közre, hogy a képviselő-testületnek a belső vásár kiterjesztésére vonatkozó hatá­rozata megvalósuljon. A mi népünk. ii. Itt kezdődik tehát az általános egyéni tulajdon. Ez azon alap, melyen a jövő me­zőgazdasága elhelyezkedik. Az egyéni tulajdon biztosítására, az úr­béri viszonyok rendezése után elrendeltetett, az 1855. évi deczember 15-én kiadott nyílt parancscsal a telekkönyvek szerkesztése, mely midőn az ingatlanra vonatkozó tulajdonnak biztos alapot teremtett, egyszersmind az in­den hibát s hull a pofon, izzad az üstök és pat­tog a káromkodás a századnál. Hát ez a „richtung“ ! Hogy mi a „schultert“ azt persze nehéz megint megmagyarázni. Ez az volna, hogy a ka­tona vállára kapja a fegyvert. Ezen látszólag egyszerű művelet azonban bámulatos komplikált­tá válik az „Exercier Reglement“ ide vonatko­zó utasításai folytán. Az igazi „schultert“ ugyanis nem olyan „schul­tert“, hogy a baka nagy lomhán vállára hajtja a puskát, mint a zsidó a nyulbőrt. Az igazi sül­tért egységes mozdulat, három erősen kifejezett „taktus“-sal és kemény testtartással. Első takt: A katona a jobb kézzel a máso­dik fegyverkarika alatt megfogott csővel kifelé néző fegyvert megkapja a balkezével a „saft- muldé“-nál — úgy hogy a megkapásnak hangja legyen — és a jobb czomb elé hozza úgy, hogy a felső fegyverkarika az állal elvágjon. Második takt: A jobb kéz elereszti a fegy­vert és alá kap a fegyverszij alá (olyan formán mint mikor állón ütnek valakit) olyan erővel, hogy a fegyverszij csattogjon. Harmadik takt: A fegyvert a szíjnál fogva a vállára löki, a jobb kezet hirtelen leszalasztja a fegyversziján a patrontáskáig, egyidejűleg a bal kéz tenyere rácsap a balczombra. Ennek a fentleirt három taktnak egy azon minutomba kell megtörténni, mikora „Schul-íírt“/ kommandó elhangzik. Persze hogy elkésik min­dig három-négy. A suszter, meg a snájder köztük van. Hogy a suszter, meg a snájder ügyetlen­sége mennyire köztudomású dolog a századnál, az kitűnik abból, kogy valahányszor nagyon rosszul talál menni egy-egy fegyverfogás a ka­gatlanra szerzett jogokra nézve is teljes biztosítékot adott. Ekként keletkeztek a rendezettebb bir­tokviszonyok s vagyoni állapotok biztosíté­kai, melyek átalában a mezőgazdasági fejlő­dés fontos tényezőit képezték. Ezen legfőbb hatalmi rendelkezésekkel azonban nem rendeztettek teljesen az úrbéri viszonyok; eltekintve a rendelkezések alkot­mányos voltának hiányától, még mindig vol­tak oly viszonyok, melyek rendezést s törvé­nyes hatálylyal való megállapítást igényeltek. így történt aztán, midőn alkotmányunk visszaállítva lett, hogy a törvényhozás bete­tőzte azon épületet, melyet az 1848-ki or­szággyűlés emelt. Megalkotta a szőlőbirtok után járó tartozások megváltásáról szóló 1868. évi XXIX., az úrbéri örökváltságokért az országos alapból adandó megtérítésről szóló 1868. évi XXXIII. t. czikkeket s különösen nagyfontosságu 1871. évi Lili. t.-czikket, mely az 1848. évi törvények ál­tal megszüntetett úrbéri kapcsolatból fenn­maradt jog- és birtokviszonyokat rendezi i az irtványokról szóló 1871. évi LIY., s az arányosításról, tagosításról szóló 1871. évi LV.; úgy az 1877. évi XII., 1878. évi VII., 1879. évi XXVI.; 1885. évi XXII. s az 1886. évi XXIX.; 1889. évi XXXVIII. és 1891. évi XVI. törvónyczikkek, — mint a melyek a mezőgazdasági fejlődéssel, a jog- és birtok- viszonyok rendezésével, biztosításával foglal­koznak. Ezen törvényekben, valamint az évek folyamán kiadott nagyszámú kormányrende­letekben, eljárási szabályzatokban van lefek­tetve azon törvényes alap, melyen mezőgaz­daságunk jelen helyzete nyugszik s melyen jövője felépítésre vár. S ha az 1848-ki korszakalkotó törvé­nyeken nyugvó nemzeti átalakulásnak s a nemzeti átalakulás által követett állami szer­vezkedésnek hatását vesszük vizsgálat alá, tapasztalnunk kell mindenekelőtt mezőgaz­dáink, a hajdan szolga, jobbágy földművelők erkölcsi erejének nagymérvű növekedését. S ez a jelenség az, mely meglep, mely minden magyar szivében örömet kelthet. pitAny ur anélkül, hogy előkeresné a sorból a hibázókat, lekiált a lóról: — Suszter, snájder! Hát óra vas! Ha ilyenkor aztán véletlenül az őrmester jelenteni bátorkodik, hogy — Kapitány urnák alázatosan jelentem, a suszteráj nem rukkolt mai a kapitány elutasitó- lag int egyet a kardjával. — Mindegy! ha itt volnának, úgy se tudnák! Ilyenképen kerül néha a suszter, meg a snájder váratlanul krédóba. Egyébként a suszternek, m *g a snájdernek jó dolguk van. Amig a legénység a rukkoláshoz készülő­dik, addig a suszter kalapál izgatottan, a snáj­der meg zakatoltatja a gépet rettenetesen. A vi­lágért se néznének föl a sürgős munkától legfe- lebb az őrmesternek jelzik, hogy „rettenetesen sok a munka, nem győzik.“ Ahogy aztán a regiment utolsó abteilungja is kimasirozik a kaszárnya kapuján, a snájder sutba dobja a rongyos bakanadrágokat és végig- nyulik a „strózsákon“. A suszter is félre teszi a munkát, csak a kalapács marad a kezében. Avval szeret gesztiku­lálni. Legjobb izü diskurzusait félbeszakítaná, ha a kalapácsot elvennék a kezéből. Avval ad nyomatékot minden szavának. A snájderájba aztán betéved a napos káp­lár is és aztán délig, mig a század berukkol, „elkomázzák“ az időt. A suszter érdekes dolgokról mesél. Egy üveges tótról beszél, a ki egyszer az ő falujokba volt, aztán vízbe ölte ott magát, mert elvesztette az üvegvágóját, akibe gyémánt volt. Hát oszt’ megkerült harmadnap az üveg vágó, a suszter kis öcscse találta meg a réten. — Tudja ken’ — mondja a suszter — csak

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents