Békés, 1898 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1898-08-28 / 35. szám
35-ik szám. Gyula, 1898. augusztus 28-án XXX. évfolyam. Szerkesztőség: Templomtér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézcndők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij : Egész évre . 5 frt — kr. Félévre ... 2 » 50 » Évnegyedre . 1 » 25 » i' Egyes szám ára 10 kr. v Társadalmi és közgazdászat! lietilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: IC Ó 3=31 3D .A.T7* X 3D. t j Kiadó hivatal: Templomtér. Dobay Ferencz háza. és könyv- kereskedés, hova a hir- deiések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. g® Nyilt-tér sora 10 kr. A mi népünk. i. Az 1848. évi országgyűlés alkotásai egy nemzetet adtak át a történelemnek, a múltnak, — s egy nemzetet teremtettek a jövőnek. Azon eszmék, melyeket a magyarság állami és nemzeti jövője lelett aggódó haza- fiúi érzelem évtizedek alatt ápolt, — az 1848-iki törvényekben öltöttek alakot. A szabadság, jogegyenlőség s az alkotmányos jogok minden honpolgárra kiterjedő áldása, uj óletetfakasztott. A nép milliói felemeltettek az alkotmány erősségébe s jogot nyertek anyagi érdekeiknek is szabad korlátlan munkálására. Megszűntettetett a földbirtok úrbéri lekötöttsége s az egyéni tulajdon, a vagyonszerzés teljes szabadsága általánosan biztosíttatott. Az 1848. évi országgyűlés nemzet átalakító alkotásainak sorozatát az ország önállóságának politikai függetlenségének s teljes önkormányzatának kivívásával kezdte meg. Közgazdasági érdekeink, melyek addig alárendelve voltak az alkotmányunk határin kívül álló hatalom akaratának, s ki voltak azok téve a viszonyainkat, igényeinket nem ismerő, vagy meg nem értő idegen befolyás káros hatásának : a nemzeti átalakulással közvetlen leghatályosabb védelemre és szolgálatra találtak a magyar nemzeti áliamkor- rnány törvényes hatalmában s felelős működésében. A földmivelés, ipar s kereskedelmi, a közlekedési és a pénzügyi minisztériumok alakítása hazánk önálló közgazdasági fejlődésének s anyagi felvirágoztatásának kiindulási pontja s biztositéka volt. A népképviselet alapján szervezett törvényhozás, s az önkormányzati intézmények e> Haragusznak . . .*) Haragusznak én reám a Falumbeli leányok, Hogy esténként legény módra A fonóba nem járok . . . Hajdinába én is jártam A fonóba eleget . . . Egy gyönyörű barna kis lány Oda fonta, oda szőtte Szivéhez a szivemet. Azért, hogy én azt a kis lányt Olyan nagyon szeretem, Ne törődjön senki véle, Hogyha ezt, vagy azt teszem . . . Hogy is ne voln’ széles kedvem, Bánatom nagy utánna . . . Hisz szivével enyém lenn’ az Egész világ legesleg9zebb Igaz gyöngye virága. a. "toTÜziöss Pajkos, vidám leányka volt Úgy emlékszem rája . . Nevetett sirt, majd meg dalolt Mint az erdő dalos csalogánya j ! A mit érzett az is álom Volt csak a szivében, Tán maga se tudott róla, Ha tudott is soh’se mondta, Én meg nem is kérdtem. Holdvilágos estve néha A mint együtt jártunk, Egyszerre csak hangosabb lett, Zajosabb lett a szív dobogásunk . j . Nem is tudtunk szóhoz jutni Ebb’ a nagy zsivajban, Mosolyogtunk mind a ketten, Ott találtuk önfeledten Egymást karjainkban . . . *) Mutatvány szerzőnek most megjelent kötetéből. szabadelvű alapokon való rendezése, a földesúri joghatóság eltörlése, az ősiség megszűntetése, a vallás s tanulás szabadsága; alkották azon szilárd alapot, melyre az uj Magyarország jövője fektetve lett, de a leg- figyelemre méltóbb vívmánya az 1848-iki törvényhozásnak a közteherviselés életbeléptetése, a jobbágysági viszony, e terhes | minden anyagi és szellemi fejlődést megakasztó helyzet eltörlése volt. Ezen törvények képezik a nemzeti jólét, közboldogság, az anyagi felvirágzás leghatalmasabb tényezőit s biztosítékait. S nem lesz érdektelen, ha | nemzeti átalakulásnak népünknél nyilvánuló hatásával foglalkozunk s vázoljuk, hogy a nagy alkotások, milyenné alakították a mi jó magyar népünket vármegyénkben. Békésvármegyének lakosai, alig számba vehető kivétellei, jobbágyok voltak; s természetes, hogy a nemzeti átalakulás a legnagyobb örömre ragadta azokat, kik ekként jogot nyertek az alkotmányos élet terén a szerepléshez, s különösen jogot nyertek munkáik gyümölcsének szabad élvezetéhez, va- gyonosodásuk, anyagi jóllétük munkálásához. De csakhamar, midőn egész erejüket kedvvel fejtették ki a saját hasznukra szolgáló munkásságban, arról győződtek meg, hogy a nagy kiterjedésű birtokterületekből kevés az, mit magukénak mondhatnak, s oly sok a kötött nagybirtok, hogy a népesség szaporodása mellett nem lehet kilátásuk a megfelelő területi terjeszkedésre. A múltban a földesúri birtokokat nagyrészben haszonbérben bírták s e mellett alig volt megérezhető a szorosan vett községi halárterület szűk volta. A vizektől mentesített nagy területek is, melyeket jóformán minden teher nélkül használtak: kikerültek használatukból, s a nagyterjedelmli legelők Megkondult az est harangszó A mint a csók csattant, Szólt belőle Isten tiltó Parancsszava megfeddően, halkan : „Bűn . . . bűn“ Igaz . . , de az, a ki A bűnt elkövette, A csillagfényes égi bolt, A holdsugáros estve volt . . . 0 a bűnös benne. Gyóji Dezsői Pálffy Albert emlékezete. Irta! Vadnay Károly. Felolvastatott a magyar tudományos Akadémia összes ülésén. (Vége.) Szintén a Kisfaludy-Társaság kiadásában jelent meg 1885-ben, két kötetben, az Egy mérnök regénye, melyben szerzőjének szintén legsa- játabb elbeszélői jó tulajdonságaival találkozunk, köztük a képzelet azon fajtájával, mely nem hajhász eredetiséget tulcsapangásokkal, hanem abban keresi egyszerűbb hatását, hogy egészen bele tudja élni magát a rajzolt alakok helyzetébe és gondolkozásába. Különösen sikerült ez neki, midőn saját leveleikkel jellemző személyeit. Példa erre az Egy báróné levelei czimü nagyobb elbeszélése, mely jél átgondolt cselek- vényénél, finom lélekrajzánál és művészi kidolgozásánál fogva egyik legjobb müve. Ebben a leányát minden áron gazdag asszonynyá tenni törekvő özvegy báróné arisztokratikus gondolkozását, anyai ravaszkodását és csapongó eszét nehány rövid levele úgy megvilágítja, hogy természetének titkos redői is kitárulnak előttünk. Pálffy Albert családi bánatának terhén lényegesen könnyített az újólag megeredt munkásság. Azzal ö mit sem törődött, hogy a sajtóban kevéssé méltányolták újabb regényeit. Elég jutalom volt neki, hogy megírásuk elvonta bus tépelődéseitől s enyhítette magányának keservét. Maga is érezte, hogy a toll néha bágyad, elfárad kezében; de érezte egyszersmind, hogy meggyőződésből eredt eszméket és’ életnézlete- ket fejez ki. Nyolcz év alatt még öt regényt irt meg", tulajdoni határai megvonattak a földesur 1 a lakosság között, s ezzel is lényegesen szü- kebb térre szorult a felszabadult jobbágyság. I midőn ezen körülményekhez, lelketlen izgatás járult, az örömérzetet elégedetlenség váltá fel, I ez népünket csaknem minden községben sajnálatra méltó kitörésekre ragadta. Kétségtelen, hogy vármegyénkben az 1848-iki törvények hatásának első jelenségei elég kedvezőtlenek. Békésen a nép már a márcziusi napokat megelőzőleg is zavarogni kezdett a legelők elkülönítése miatt, azután pedig nyíltan kitört, igényt formált az uradalmi legelőre, mintha melyet ő tett használhatóvá vizjárta mocsárból 8 követelte a legelőelkü- lönitési egyezség felbontását, — elfoglalta az uradalmi legelőt s megkezdte annak egyénenkénti felosztását, minden törvényes jog és rend nélkül. M.-Berényben is a legelőügy szolgált okul a kitörésre. Itt is elfoglalta a lakosság a földesúri legelőket, sőt a kir. kisebb haszonvételi jogokat is magukhoz ragadták, felmentve érezték magukat minden korlátozástól a szesz- és bortermelés és kimérés s más, a törvény által meg nem szüntetett kir. kisebb haszonvételi jogok gyakorlása tekintetében, minden eddigi korlátozásoktól. Hasonló helyzet volt F.-Gyarmaton, — hol a nép közt azon hiedelem terjedt el, hogy az uraságtól a föld el vétetik s csak a határ ‘/g-de hagyatik meg számára. Nagyobbmérvü zavargások törtek ki Orosházán és Kétegy- házán, Gy.-Váriban mindenütt a legelőelkü- lönités szolgálván okul a kitörésekre. Másutt már a vármegyében nem fajult kitörésig az elégületlenség, — de átalában mindenütt hangoztatta a nép, hogy a remanentiális és árén dális földeknek fel kell osztatniok a nép között, — mert a szegénynek föld nélkül nem ér semmit a szabadság. melyek először a Budapesti Szemle füzeteiben, majd önállólag a Franklin-Társulat kiadásában jelentek meg. Czimeik : Anya és grófné (1886.), Ne hallja hírét az anyjának, Egy leány mint özvegyasszonyA Dabóczy család és A régi Magyarország utolsó éveiben. (i8g4.) Értékben, érdekességben nem egyenlő munkák, de valamennyi visszatükrözi Írójuk legtöbbet érő sajátságait: az érett életnézletet, a cse- lekvény kerek voltát, a viszonyok és alakok gondos rajzát, az elbeszélés könnyed, sokszor finoman ironikus hangját, a nyelv elevenségét és keresetlen magyarságát. Pálffy jól ismerte a maga tehetségének határait s azokon túl nem kalandozott. Nem csigázta elméjét azzal, a mi kimerült írók munkáin nem egyszer szokott mutatkozni, hogy a lelemény eredetiségeivel lepje meg az olvasót, vagy nagy szenvedélyek festé- jsével gyújtsa föl a sziveket. Beérte azzal, hogy a kedélyre hasson s e mellett folyvást gondja volt a valóság, elevenség, Ízlés követeléseire. Nem nagy regényíró, hanem jeles elbeszélő. Legutolsó regénye, melyet az Akadémia megjutalmazott, korrajzi hűség becsével is bir. Mindig élesen figyelte ő meg a magyar társadalom viszonyait, erkölcseit, de egy müvében sem rajzolta érdekesebben. Nem tagadható, hogy egyes lapjain, a közállapot általános jellemzése végett, meg megszakítja a regény főcselekvé- nyének fonalát, sőt az alakjellemzés folytonosságát is, hogy politikai magyarázatokat adjon; de ezek mellőzésével bajos is lett volna a mai olvasóval megértetnie azon hirtelen fordulatu kor ellentéteit. Arra azonban ügyelt, hogy a köz- és magánélet eseményei közt a kapcsolat megmaradjon. Sőt arra is, hogy a köztörténetS * * 8 * 1 ne csupán háttér vagy keret, hanem egyszersmind a regény főbb alakjait mozgató eleven forrás legyen. Jellemzőleg festi a forradalom előtti társadalom képét, nem mellőzve a társaséleti szokásokat, sőt az akkori sajtó állapotát sem. Fölelevenül előttünk a szent szövetség hosszú uralmától elbizakodott Metternich-kor-, irány fondor, erőszakos, vesztegető hatalmasS habár a vármegye erélyes fellépése biztosította is a közrendet egy időre, az elégületlenség mégis újra és újra kitört | a zavargások éle mindannyiszor a földesúri birtokok ellen fordult, s ha nem is teljes megelégedés, de némi megnyugvás a szabad- ságharcz lezajlása után következett be, midőn a nép tapasztalta, hogy a folyamatba tett úrbéri perek nem nyertek reá nézve kedvező eldöntést, s csakhamar átlátta, hogy az adott viszonyokon változtatni nem lehet 8 munkaerejüket az eredménytelen zavargás és követelések teréről elvonni s okosan, — a munkában mintegy nemes versenyre kelve, felhasználni életérdekük. Az 1848. évi törvények csak az alapot tették le a jobbágysági viszony megszüntetésével, — a gyökeres átalakítások végrehajtása békésebb napokat igényelt. A hatalom, mely alkotmányunk romjain felemelkedett, átlátta, hogy az 1848-ki törvények alapján a vagyoni viszonyok rendezése ely szükséglet, mely elől kitérni lehetetlen ! s igy keletkeztek a legfelsőbb nyílt parancsok és rendeletek, melyeknek az ur- bériségből származó vagyoni kérdések tisztázása képezte czélját. Ezek között legfontosabb az 1853, évi márczius 2-án kiadott úrbéri nyílt parancs, mely az úrbéri kapcsolat s ezzel rokon jogviszonyokat, az úrbéri kárpótlás és földtehermentesitési eljárást szabályozta. E nvilt parancsban van kimondva az 1848. évi IX. t.-czikknek okszerű következménye, hogy az úrbéri kapcsolat megszüntetése következtében a volt jobbágyok a kezükön lévő úrbéri földbirtokokban teljes tulajdon s szabad rendelkezési joggal Hibáztatnak fel;“ 8 kimondja továbbá e rendelet, hogy „az úrbéri telkekkel a volt jobbágyok tulajdonává válnak a már törvényesen elkü- lönzött vagy jövőben törvényes utón elkü- lönzendő legelők, nemkülönben azon erdők kodása, melylyel a korszerű reformokért küzdő ellenzéket a vármegyékben kisebbséggé zsugorítani törekedett, de mit az ébredő közszellem meghiúsított. A növekvő ellenzék nem birt azonban lényeges eredményeket kivívni s 18I" ben még olyan meddő volt a közélet, hogy — a mint I regényben olvassuk — ennek vigasztalansága éleszté fői a politikától eleintén idegenkedő Petőfi lelkében a harag és gyűlölet villámait. Majd midőn a párisi forradalom kitörése után a légkör nálunk is megtelt gyúlékony anyaggal, a franczia köztársaság kikiáltásának első hírétől a fiatalság vérmes reményekre lobbant, az elein- rén megijedt bureaucratia újra vérszemet kapott, a reform-politika hirlapirodalmi vezetői pedig megdöbbentek, mert amazok remélve, ezek aggódva gondoltak rá, bogy a túlzás visszaesést szokott szülni. Pálffy regényében az elavult, korhadt rendszer és a teljes megüjhodásra munkáló fiatal Magyarország állnak szemben. Amazt főleg báró Klobuchevich, a kikent-fent helytartósági tanácsos, a bureaucratia FalstafEja képviseli, ki a politikai légváltozást ravasz észszel szimatolja, megcsontosult pecsovics, ki kapaszkodó s kudarczot valló feleség-vadászata révén teljesen beolvad a regény folyamába, melynek igen sikerültén jellemzett alakja, gúnyosan festve, de el nem torzítva. Az ébredő fiatal Magyar- ország szelleme pedig egy nemes törekvésű ifjú, Zsadányi Pál képében áll előttünk, kit — mint szüleit korán elveszített árvát — Margit nén’, az ifjú atyjának gazdag nővére, szerető, aggódó anyaként nevel föl, de sem a vén leány önzetlen szeretete, sein az ifjú hálás tisztelete nem akadályozhatják meg, hogy egymással meg ne hasonoljanak. A néni a régi nemesi világ előítéleteiben nőtt fel, öcscsét pedig a szabadelvüség szelleme ragadja. Az érzület I különbsége azonban nem szakítaná el végkép szivöket, ha a végzet hatalma egy baljóslatú érzést nem keltene az ifjú férfias szivében. Beleszeret egy nyugalmazott német ezredes: Frankenmarkt gróf, e javíthatatlan kártyás szép és nemes szivü leányába, kire szintén élénken hat a változó világ
