Békés, 1898 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1898-07-03 / 27. szám
27-f k szám. Gyula, 1898. julius 3-án X\X. évfolyam. Szerkesztőség: | Templomtér, DobayJános | kereskedése, liova a lay szellemi részét illető közÍ lemények intézendök. Kéziratok nem adatnak vissza. I Előfizetési di] : | Egész évre . 5 frt — kr. ! * Félévre -. ! . 2 » 50 » Évnegyedre .1 » 25 » Egyes szám ára 10 kr. Társadalmi és közgazdászati hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: EE 2>T .A. T7" I 3D. ; -r- rr Kiadó hivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza, és könyv- kereskedés, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. Nyílt-tér sora 10 kr. Szomorú napok. „Megnehezült az idők viharos járása fölöttünk.“ Bizony megnehezült. Az Ég haragja nem kímélte meg a mi vármegyénket sem. Az a borzasztó jégvihar, amely tönkre tette az ország egyharmadré- szében a vetéseket, ellátogatott mi hozzánk is Péter-Pál estéjén 9 órakor. A kétegyházi határ és a gyulai határnak mintegy 8000 kát. hold földjén rövid tiz perez alatt meg semmisült egy esztendő szép reménye. A Gyulát szegélyező, Gyulára gravitáló, tehát közgazdasági forgalomból reánk főfontosságú aradmegyei községek: Elek, Ottlaka, Szék udvar, Sikló és Nagy-Pél határainak termése is teljesen elpusztult. És nem is a jég a legnagyobb baj, hanem a nagy esők és a nyomukban beállott roppant hőség, a köd és a rozsda, melyek rohamos megsemmisüléssel fenyegetik a még teljesen meg nem ért vetéseket, a lapos réti földeket, tehát a vármegyének óriási, vagyis százszorta nagyobb területeit, mint amennyi a jégvihar áldozatául esett. Egy héttel ezelőtt is, mennyi szépet, mennyi jót, mennyi vigasztalót jelentett ennek az elmúlt évben is sok csapással meglátogatott, sertósvész és filokszéra, forgalom és keresethiány által megbénított Békésvármegyének, a részben letarolt, részben sira lomházzá vált földek képe. Pótlását a múlt esztendők v'esztesósreinek és ami.ez.ze' esrvütt jár: békességet, egészséget, boldogságot; az elégedetlenek csillapodását, sok áldatlan széthúzásnak megszüntet: mindent, ami végső eredményében erkölcsi s anyagi erőnket neveli. A sors, mintha egészen velünk lett volna. Jó volt az időjárás, veszélytelennek bizonyult a fellépett rozsda, fejlődött a kalász fel-felszökkent a gabona ára, reménykedő örömmel készült a gazda az aratásra, s örült vele mindenki, mert hiszen a gazdáéval egy nálunk minden osztály öröme s bánata. És minő fordulat az úgynevezett munX Á Pálffy Albert emlékezete. Irta [ Vadnay Károly. Felolvastatott a magyar tudományos Akadémia összes ülésén. A múlt év utolsó havának 24-dik napján temettük el Pálffy Albertet, kinek irodalmi érdekes alakját és érdemes munkásságát törekszem a kegyeletes emlékezés ez órájában föl eleveníteni. Nemes hevületü, • feledhetetlen korszaknak a nemzeti s irodalmi újjászületésnek kitartó hűségű bajnoka volt ő, a ki bátor és nehéz küz désben teljesítette mindazt, a--mi--kiváló- tehetségétől’As" tudásától telt. s_ ha- nem- -emelkedett is azon "vezérek közé,_ klipek..-nevével * jegyzi föl a történelem a kiyiyp.tt-győzelmeket;-de-azok oldalán "‘állott és munkált, mint harezokban a képzett tehetségű és elszánt jellemű, vezérkari tisztek, e szűkségés“segitőkv ajrra,, hogy a. küzdelemből diadal lehessen. Midőn a hadi életből meritek képet, teljességgel nem vezet túlzás, sem tóditási szán- dok, mert nem czélom nagyitgatni szellemi arcz- képét s elég szerencsésnek érezhetném magarr.at, ha a valóhoz hiven teljesen el tudnám mondani, hogy mi és minő volt. Nem is összhangzanék az ő komoly természetével, mely szépirodalmi munkáiban az egyszerűt ápolta s az élet folyásában m i n d ig - -a—va fóságot*Í?5T5st;"é'ha én most szók czifrájába öltöztetném alakját s magasabb talapra állitanám, mint a minő tényleg megilleti. De azok is, kik öt évtizedeken át csöndes polgári egyszerűségben s utóbb majdnem teljes félre vo- nultságban látták élni, tudják, hallották róla, káskérdósben ? A mezőhegyesi munkástarta- lék, noha a közel múltak tapasztalatai indokolták, az idén teljesen feleslegesnek bizonyult; aki Békésvármegyében méltányos feltételek mellett aratókat akart szerződtetni, kapott itthon bőségesen;. a pár esztendei reritencziának, tulköveteléseknek alig hire s hamva; a népbolonditók és lázitók mindenütt siket fülekre találtak, leghívebb pro- zelitáik cserben hagyták és kiábrándultak belőlük. Egy héttel ezelőtt még joggal reménykedtünk benne, hogy akik önhibájukon kívül részes aratást nem vállalhattak, mint napszámosok fognak tisztességes keresethez jutni. Gyula városában magában mintegy háromszáz főnyi volt a részes aratásból kimaradtak száma 1 igazán vérzik az ember szive, mikor a függő termést sújtó csapás után napról-napra meggyőződhet róla, hogy százával kinálkoztrak az emberek akár részre, akár átlag, akár napszámban aratni, nemcsak hogy nem tulcsigázott-, hanem aratási időszakban eddig példátlanul álló, redukált feltételek és árak mellett: — hasztalanul; a munkáskinálat tetemesen meghaladja a keresletet És ez történik az alföld szivében, Bé késvármegyében! amelyről egy évtizeddel ezelőtt valóságos axiómává vált, amit boldogboldogtalan hirdetett és elhitt, hogy ennek a vármegyének az a baja, hogy nincs elegendő munkás keze, hogy kevés a népessége Komoly helyzet ez, mely nagy veszélyeket rejt magában. A borzalmas csapások ncán egyelőre csak az isteni gondviselésben lehet bíznunk, ahhoz lehet fordulnunk, hogy szűnjék meg sujtoló keze; adjon az ég Ura a következő napokban jobb időt, hogy meg- óvassék az, ami az eddigi csapások és ve szedelmek után még megmaradt. Forduljunk Istenhez, mert az ő sújtó kezével szemben tehetetlen a földi ember, tehetetlen a gazda, tehetetlen a munkás egyaránt, kérjük a Mindenhatót könyörüljön rajtunk, mert »meg- bünhödte már e nép a múltat és jövendőt. Steinecker Gábor. Már említettük volt, hogy Steinecker Gábor kir. főmérnök, társadalmunk egyik kedvelt és tisztelt tagja Zomborba helyeztetett át és az ottani hivatal vezetésével bizatott meg. A zombori folyammérnöki hivatalnál is alkalma lesz kiváló tehetségét és képzettségét érvényesíteni, a mennyiben e hivatal vezetése alatt levő 110 kilométer hosszú Duna szakasz szabályozása fogja egyik főfeladatát képezni; mely czélra az országgyűlés által mintegy 7—8 millió forint lett csak ezen szakasz rendezésére megszavazva; további fel adatát fogja képezni az itt megfelelőnek és jónak bizonyult árvédekezést meghonosítani, és mive mestere lóvén a tudományos felfogás és gyakorlat érzés harmonikus alkalmazásának, meg vagyunk győződve, hogy működését ott is siker fogja koro názni, a minthogy a Körös-Berettyó völgy folyói nak sikeres és czéltudatos rendezése, nemkülönben az ármentesitési és belvizrendezési kérdések he lyes megoldása körül is kiváló érdemeket szerzett úgy hogy az összes ármentesitő érdekeltségnek osztatlan bizalmát és tiszteletét vívta ki. A folyammérnöki hivatal tisztikarát és személyzetét a válás a legfájdalmasabban érintette, i mennyiben az áthelyezés által szeretett kartársu kát és főnöküket vesztik el, a ki 16 év óta volt a kir. folyammérnöki hivatal tagja és ezen időből 9 évig a hivatal igazságos és erélyes vezetője illetve főnöke. A kir. folyammérnökség tisztikara junius hó 26-án a hivatal helyiségében búcsúzott el, mely alkalommal a távozót művészi kivitelű, értékes tár gyakkal lepte meg; az átadáskora hivatal jelenlegi vezetője Szarvasy Arzén kir. főmérnök az alább közölt igen meleg szavakban adott kifejezést érzelmeiknek : Mélyen tisztelt főmérnök ur! Kedves barátom j hogy fiatal korában volt olyan öt évnegyed melyben az 6 éles fegyvere, 3.z."j?öTTT5Il. merészem világított, mint a honvéd szuronya, vágott mínt~a huszár kardja s röppentyűket szórt, mint a magyar tüzér csata asztala. Beszélyeit, regényeit, melyek a cselekvény gondos szövése, az alakok eleven rajza s a nyelv keresetlen könnyedsége által váltak méltókká a közelismerésre: háttérbe szoríthatják uj ízlés uj erők divatosb termékei; hirlapirói működését már is elfeledhették ITTöIytön folyó életnek actuális követelései [ de megmarad egy hősi korszakban’ folytatott merész küzdésének emléke valamint irodalmunk története is tartósan jegyzi föl azt az érdemét, hogy a magvar széppróTAÚs hirlapirói nyelv-fejlődési -fol-yamá-ba-n az -ő tollának jelentékeny szerep jutott, mert azok. közé tartozott, kik a régi nehézkes, dagályos, sallan- gos.Írásmód helyébe* a könnyed, eleven, világos, röviden tartalmas, szóval-a modern Stilt juttatták uralomra.Szépiró volt ő a szói igaz értelmében akkor is, midőn politikát irt. .Legkitartóbban azonban az elbeszélesterén munkálkodott, bár nem mondhatni! liögy működésének .ez elég- bőtermésü ágát bármikor is olyan általános elismerés jutalma zta7~S minőt “éleleméit: Volna. ~Kz akadémia szereZTS' még éléiértek utolsó esztendejében, aggkorában, neki azt a jól eshető örömet, hogy megkoszorúzta benne a regényírót, midőn utolsó könyvének, az önállólag 1894-ben megjelent Régi Magyarország utolsó éveiben czimu müvének ítélte oda egyértelmű leg a Péczely-féle ezer arany forintos' jutalmat, ”a bírálói jelentés szavai szerint : „ezzel._egyszersmind e jeles írónknak_egész, több mint ötven évre terjedő irodalmi, első sorban regényírói, egyszersmind públiczistai munkássága iránti méltánylásának adva kifejezést.“ A midőn áthelyeztetésed alkalmából a hivata tisztikara éa személyzete fájó érzelmek között utolsó búcsú tisztelgését teszi, nem mulaszthatjuk el ez alkalommal kifejezést adni mély és benső, irántad rég idők óta táplált érzelmeinknek. Mindnyájan avval kecsegtetjük magunkat, mi- szeiint meg vagy győződve azon őszinte tiszteletről és ragaszkodásról, a melylyel a hivatal minden tagja veled szemben viseltetik. Ezen tisztelet és ragaszkodás azon időponttól eszi kezdetét a mióta szerencsések vagyunk igazságos és bölcs vezetésed alatt szolgálhatni; tiszteltük benned az embert, a ki műveltsége, emelkedett gondolkodás módja, egyenes jelleme és a sziveket hóditó előzékeny szívélyes modora által lett előttünk kedvessé és becsültté, tiszteltük benned a főnököt, a kit kora reggeltől késő estig e nagy vidék és a köz érdekében egész önzetlenséggel, odaadással láttunk működni, kik tanúi voltunk zon lelkiismeretes gondnak és fáradhatlan szorgalomnak, melylyel elvállalt és reád bízott feladataidnak minden dicsekvés nélkül, a szerénységet soha el nem hagyva, teljes szakértelemmel megfelelni 'gyekeztél. Tényleg a fokozatos haladás és a siker biztosításával mindenkor czélt értél és hogy a szabá lyozás terén kifejtett munkálkodásaidnál mi voltunk segédeid, kik jelenleg a hivatalt képezzük, nemes önérzet és büszkeséggel tölt el bennünket és ba alamelyikünk a munkában lankadni találna, ösztönül fog szolgálni nekünk a jövőre nézve is az önérzet, melyet megtisztelő bizalmad bennünk keltett, a buzdító példa, melyet benned követni igyekszünk és az őszinte ragaszkodás, melylyel személyed iránt még a távolban is viseltetni fogunk. Ily kiváló tulajdonságok mellett a midőn hivatalunkat, kis körünket elhagyod, nem csoda ha könyezve állunk itt, a midőn neked Isten hozzádot [jöttünk mondani. I Távozásod alkalmával kívánjuk, miszerint leljél ott a távolban is oly kedves ottbont, mint a milyen itten volt és a midőn a tisztelettel felajánlott emléktárgyainkra tekinteni fogsz, jussanak emlékedbe itt hagyott barátaid és tisztelőid és kívánjuk neked, mint mérnöki karunk egyik díszének és serény munkásának, miszerint a közjó előmozdítására még számos éveken át az eddigiekhez hasonló sikerekkel működhessél. Minden jó szivből jövő kívánságaink ismétlése mellett ajánljuk magunkat továbbra is szives emlékedbe és nagyrabeosült barátságodba. Erre a távozó főmérnök búcsúzó kartájainak egy igen szép beszédben mondott köszönetét a nem várt megemlékezésért és mondhatni, hogy nem volt szem, mely ne könnyezett volna. Nem felejtkezett el a tisztelt és szeretett főmérnökről az alsóbb rendű személyzet sem, a mennyiben a kir. folyam-felvigyázók, az állami munka felügyelők, a kotró mesterek és gépészek, valamint az állami vízmérési jegyzők számra nézve 18, testületileg tisztelegtek és vezetőjük Almássy Sándor kir. folyam-felvigyázó által elmondott csiTeljes tárgyiasság vezette ebben az akadémiát, mert hisz az akadémiai munkásságban Pálffy Albert nem vett részt. Élete utolsó tizenhárom esztendejében széke volt ugyan neki az akadémiában' is,"de 'ezt' a~széket nem fogtalKT el s osztályának üléseire sein járt. Pedig ez osztályt midőn őt tagnak ajánlottá,“abban a reménységben élt, hogy e kiváló stilistát és tapasztalt, sokat tudó irót bevonhatja működési körébe. Ez a remény azonban nem teljesült. Nem mintha ő, — fiatal tollak hamaritélő szokásaként — kevésre nézte volna az akadémiát; ellenkezőleg sokra becsülte, mint a nemzeti műveltségnek mindent előmozdító országos intézetét; hanem öreg korában már a maga erejét kicsinyelte ahhoz,""hogy uj és neki szokatlan munkakörbe fogjon.’ Jellemző, a mit egy akadémikus barátja buzditgatásaira mondott: „Kertjébe nem ültet senki olyan korhadó vén fát, mely csak helyet foglal, de jóízű gyümölcsöt nem bir már termeni. Kár volt ezt az akadémiának elfelejteni mikor rám gondolt.“ Tudósnak sohasem képzelte magát, bár sokat tanult és tudott; de azt tartotta, hogy az" akadAfiTi’aT 'siéÉ'i’supiín szaktudósnak való. Nem ír*szeretett sohasem kilépni a munkakörből, melyet magának még fiatalabb korában határozottan megszabott. Verset, szihmüvet, .értekezést sohasem irt, csak elbeszélést és hírlapi czik- keTT Szerkesztő is csupán két Ízben volt, rövid időre és nagy időközben. Hiúságból mit sem próbálgatott s a halhatatlanság szomja húsz éves korában sem epeszté. Tudt5‘ mar“akkorTs! hogy a maradandó hírnév csupán nagy lángelmék kiváltsága, minden században csak néhányé. A mint Dantlf oly fenséges igazsággal festett bele a Purgatórium tizenegyedik énekébe, a vezeklő lelkek bus elégiájába: annak igazát Pálffy Albert a világ folyásából s a maga gondolkozásából is élénken érezte. Abban a ragyogó énekben egy régi festőművész, ki magát egykor, midőn még dicsvágytól égett, utólérhetetlennek, halhatatlannak képzelte, panaszolja busán, hogy csakhamar jött utána másik művész, ki élénkebb színeivel túltett rajta s őt gyorsan elfeledteté. íme, „az emberi tehetség a fa tetőjének kurta zöldelése 1“ Az a két költő is hogyan versengett valaha egymással a költői nyelv elsőbbségéért, észre sem véve. hogy már ő mellettök a harmadik, ki mindkettejüket háttérbe szorítja I „Hírnév olyan, mint a fii színe: kizőldül S meg elsárgul; színét azon napon Veszíti el, mely kicsalá a főidből". Pálffy Albert sohassm ámitotta^magát Írói ábrándokkal, mert mindig erős érzéke volt a valódiság irant;~3e Llidull egyszersmind hevülni, tévekeny-Tenni! inert voltak' állandó^ eszményei mélyekét Blégfgy'ŐzÖ'desset szolgálni .kötelességé^ nék tartotta. Szerette bensőleg az irodalmat s kedvvel münkálkocTott benne. Szerette hévvel ^ korszellem eszméit _s hűséggel csüggött a megújuló Magyarország képén s hazáját tudta elszánt bátorsággal szolgálni és tudott érte tűrni, lemondani, szenvedni^ Már igen ifjan élesen figyelő szemmel nézte a világ folyását s ismerni kezdve az embereket természetében korán kifejlődött a gúny bő ere, mely tollának egyik főbb sajátságát kölcsönözte. De az emberismeret korántsem tette fásulttá, czinikussá, sötéf kedélyűvé; mennél korosabbá lett, annál megszürtebb humorral nézte, bírálta az élét viszontagságait s az emberek fonák cse- lekedSléít. * (Folytatás köv.)
