Békés, 1898 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1898-06-12 / 24. szám

34-1 k szám Gyula, 1898. juaius 12-én XXX, évfolyam m Szerkesztőség: .Templomtér, Dobay János kereskedése, bova alap szellemi részét illető köz­lemények intézcndők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj : Egész évre . 5 frt — kr. Félévre ... 2 » 50 » Évnegyedre .1 » 25 » Eyyes szám ára 10 kr. _____t Tá rsad almi és közgá üdá,8zati ligt»i 1 sljp. MEGJELENIK MIN3£N VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: IC Ó 13: ^ I ;d Kiadó hivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza, és könyv- kereskedés, hova a hir­detések és nyílt-téri köz­lemények küldendők. Sirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. Nyílt-tér sora 10 kr. Anyagi bajok. Minél nagyobb eredményeket mutat fél a kor, a czivilizáczió, a tudomány és a hala­dás terén, annál általánosabbá válik egy panasz, amely elől a társadalom sorsát figye­lemmel kísérők nem zárkózhatnak el. Szomorú panasz az, mely általános el­szegényedésünkről szól. A kereskedők arról panaszkodnak, hogy az üzlet pang és nem lehet boldogulni. Az iparos azt mondja, hogy nem képes versenyezni a külföldi iparral, a honi ipart pedig nem pártolják ; hiába egye­sül ő a verseny ellen, megelégednék, ha úgy a hogy megélhetne, nem kívánna ő többet. És ez különösen a kisiparra nézve áll. Panaszkodik a gazda a nagy közterhek miatt. Azt mondja: nem képes immár annyit termelni, hogy családját is fönfarthassa, adós­ságot. is törlesszen, befektetéseket is tehes- sen és azonfelül előre nem látott esemé­nyekre is takarítson és a közterheket is fizesse, melyek ónsulylyal nehezednek reái« És panaszkodik a szőllfagazd; megélhetését tönkretesz fillok: '.era, mely ha tovább is terjed - ellene orvosság — más cm yáfkereseti mód után kell néznie, pedig fi óidén tí-rcu, a nap­szám keresésben is Jfiküzunetlon versenynyel Jíűl) menkikídníTíP. b ezek nyomán kórusban panaszkodik ezután egv egész csoport más foglalkozás­be! í ember, aki fizetéséből él és czipeli az úgynevezett »czifra nyomorúság«-ot, amely épen nem utolsó a nyomorúságok között. Panaszkodik, hogy minden drága, hogy fizetése a becsületes megélhetést neki s csa­ládjának nem biztosítja; hogy nemcsak drága minden, de rósz is ; hogy a modern készít­mények mind silány ok, rövid tartamúnk , hogy a megélhetés gondjai tönkreteszik, el­csigázzák, túlhajtják az idegeit. Van-e igazság ezekbeu a panaszokban és valóban oly mérveket ölt-e az elszegé­nyedés ? E kérdésre nem olyan könnyű felelni, ii int első pillanatra látszik. Ehhez gazda­P f AB Az Unió emlékezete. (Május 30-ikán, 1898 ) Magyarok, gyertek ünnepeljünk! Szórjunk két kézzel áldást és virágot E napra, melyen ismét egybeforrt A „két országos nemzet", a magyar. Most ötven éve 1 Tavasz-idő volt akkor is, de s’- ebbj Mert nemcsak a föld volt virágos, Oh nemcsak a rózsafa ága, — A honfi-szivek milliói is. Tavasz-idő volt akkor is, de más. Viselős volt a század Nagy, nagy napokkal, Édes, borzongós sejtelemmel. Lent hadi lobogók Próbálgatták már ifjú szárnyukat, S a hadak utján odafent, Megmozdult Csaba népe. — • ■ . Ilyen időben volt a kézfogásunk. Nem kézfogás! Két fél csillag bolyongott Halványuló fénnyel a magasban, Ezek találtak együvé megint, Hogy soha többé szét. ne váljanak! . ... Oh legyen áldott emlékük örökké, Kik lobogó, ujjongó szívvel Állottak ottan, e szent frigy kötésnél I Hol van az a nemzet imádság, Mely méltóképp’ mondhatná el irántuk Az unokák hálás érzéseit?) Hol van az a nemzet imádság, Mely csak honád méltó lehetne, Hajnali pacsirtája, Jövőbe érző vihar madara Az uniónak: Petőfi I Oh ón „vitéz vezérem* Dicső tábornokom". A te hálálod az Isten pecsété A z Unión. sági viszonyaink egybehasonlitó tar hnánya szükséges. De hogyha egyrészt nagy Pessi­mismus™ vallana is, ha a panaszokat egy" y terjedelmükben igazaknak Biauók,/bizor.yj másrészről nagy Optimismus kell, hozza ha valaki állapotainkat rózsás giiinhen akarná feltüntetni. Kereskedő, iparcpi gazda s a többiek panaszában van sok | " .;ig- .-t állami s társadalmi életünk r, ,nara)j^nk bizto. sitékai olyan áldozpiok. ütővé'ölnek, amelyek az európai konstolláczi y |sl) etkeztében nem hogy csökkenni oek, bizonyosan gya­rapodni is fogú tk. A b *e fentartása leg­nagyobb er.Aos/.itések' készteti a kormá­nyokat, népeket és í *<.övotclt pénz- és vér­áldozat kétségtelenül o!«,iin magas fokot ért el, mely n népek eg jsz jerveél követeli, sőt túlhalad;a azt. rászorulnak majd vagyonosabb és jobb I' olyzetben levő embertársaik segélyezésére, fájdalom igaz. De az általános segédakezió is nagyobb erővel és képességgel fog mű­ködhetni a nyomor enyhítésén, ha józan ta­karékosság tör utat magának, ha mindenki csak addig fog nyújtózkodni, ameddig a ta­karó ér. A takarékosság az, melylyel megszaba­dulhatunk anyagi bajainktól és aki annak okos, józan parancsait követi, valósággal nemcsak magának tesz kitűnő szolgálatot, hanem példaadásával a társadalomnak is. i-k Szabályrendelet a kihágásokról és azok büntetéséről. léssel, b eh aj th a ti an sag esetén két napig terjedhető elzárással büntetendő. 6. §. Nyilvános helyeken szeméremsértő kifejezések használata és szeméremsértő cselekmények elköve­tése, amennyiben a cselekmény súlyosabb beszá­mítás alá nem esik, öt napig terjedhető elzárással büntetendő. 7- §• A ki városban, vagy községben a helyi ható­ság által megjelölt városrészen kívül, az év január havától szeptember haváig 8-nál, szeptember havá­tól deczember hó végéig 16 nál egy baltelken egy­szerre több sertést etet vagy hizlal, 50 írtig ter­jedhető pénzbüntetéssel, beh*jthstlanság esetén 5 napig terjedhető elzárással büntetendő, amennyiben a cselekmény súlyosabb beszámítás alá nem esik. iiiz u kör Ttnény <t /, e(ve:-ek megélheté- .sét nehezebb ieerí . súly« á a létért való küzdelrv'-?. •CaawP'ßllftiii >iyozáKár.-t csak egy mód jván: « IcgseéUolO c/j ni ui.r, -osság. A pol- |párosodé« előreh- savai a luxus is nagy I kiterjedőt öltött, a különben egyszerű élet­módú emberek igényei is nagyobbak lettek. Nehéz ma már különbséget tenni a között, ami valóban szükséges és hasznos és ami könnyen nélkülözhető, t. i. csak képzelt szükséglet. A nemzet legnagyobb elismerésére s hálájára volna méltó az, aki józan takaré­kosságot tudna a nemzetben meghonosítani. Hogy a nemzet megfelelhessen ama nao’y. mértékű követelményeknek, amelyekkel a haza fentartása érdekében eléje járul, ahhoz szükséges, hogy minden család a maga köré­ben emeljen oltárt | takarékosságnak és ke­rülje a fényűzést, a fölösleges kiadást, amely romboló hatással pusztítja a vagyonosodást s a vele járó szellemi, erkölcsi s anyagi bol­dogságot. Hogy még azért mindig maradnak és lesznek olyanok, kik a legszükségesebb költ­séget sem kép.esek fedezni, akiknek körébeu a szegénység és a nyomorúság üt tanyát és 1 §• A ki folyóvízben rendőrhatóság által erre a czélra kijelölt helyen kívül fürdik, amennyiben a cselekmény súlyosabb beszámítás alá nem esik, 20 írtig terjedhető pénzbüntetéssel, bebajthatlanság őseién két napig terjedhető elzárással büntetendő. 2. §■ Gyalog járdákon és utczáknak kocsikkal járt részéin való tömeges ácsorgó*, valamint azokon az ntezákon, a hol a kocsiút ki van kövezve, a gya­logjárdákon való talicskázás s ez által a közleke­dés akadályozása vagy meggátlása, amennyiben a cselekmény súlyosabb beszámítás alá nem esik, 20 írtig terjedhető pénzbüntetéssel, bchajthatlan- s.'g esetén két napig terjedhető elzárással bünte­tendő. 3- §­Hidakon való tömeges álldogálna 50 írtig terjedhető pénzbüntetéssel, bchajthatlanság esetén 5 napig terjedhető elzárással büntetendő. 4. §■ Gyalogjárdákon való lovaglás, az 1879. évi XL. t. ez. 120. §-a értelmében büntetendő. 5. §. Az utczákon való kurjongatás, valamint ugyan­ott az éjjeli dalolás 20 írtig terjedhető pénzbünte­8. §. Városnak, vagy községnek a helyi hatóság által tiltott terein vagy utczáin, kocsival való kifo­gás, etetés és ez által szemetelés, — amennyiben a cselekmény súlyosabb beszámítás alá nem esik, 10 írtig terjedhető pénzbüntetéssel, behajthatlanság esetén egy napig terjedhető elzárással büntetendő. 9. §• A ki álló, poshadt vizben halász s az ott fogott halakat elárusítja, amennyiben a cselekmény súlyosabb beszámítás alá nem esik, 25 írtig ter­jedhető pénzbüntetéssol, bebajthatlanság esetén 3 napig terjedhető elzárással büntetendő, 10. §. A beltelkek oly udvaraiból, melyekben lovak vagy szarvasmarhák isiálóztatnak, avagy sertések tartatnak, a trágya és szemét május, junius, julius, augusztus és szeptember hónapokban havonként legalább egyszer, a többi hónapok folyami alatt pedig összesen kétszer az elöljáróság által erre kijelölt helyre kihordatandó. Kiknek udvaraiban a trágya és szemét üzle­tüknél fogva nagyobb mennyiségben gyűl egybe, a rendőrhatóság határozatiing szükebb határidőket jelölhet meg a trágya s szemét kihordására. Mindazok, kik ezen rendelkezés, avagy a rendőrhatóságnak o szakasz alapján hozott'jogerős Azért jöttél meghalni ügye-e hozzánk, Hogy I nagy Alföld rezgő délibábját Tü&d fel elomló koszom gyanánt Az Uuió menyasszony homlokára VI Virágosabb a rét azóta A segesvári síkon; S megnőttek itt a bérezek, völgyek, Mióta Erdély A te nagy szived pantheon a lett. ..............Emlékezetük, A haló poruk is Örökké legyen áldott! Mert hamarosan eljövének A „nagyszerű napok". A frigykötést — órjás tűzpróbaképen, — Elszakadás, földindulás, követ:e. Fél Európa dűlt az Unióra, S megállta á tüzpróbát embeiül ezl A rádobott követ Menykővel tudta visszadobni. S az egyesült haza egére, Szép hívogató szóra, Mind visszajöttek, haza szálltak A régen bolygó csillagok. Letűnt dicsőségünk csillagai .... Tudjátok-e, Mi volt ez a hívogató szó? „Rajta magyar, Előre székely 1 I» Maik, sokszor fogják visszaverni íj ég, — Tudom én, tudom én, — Az eljövendő századok, > A messze kéklő bérezek, Azt a dicsőségben fogamzott Édes szálló igét : Rajta magyar, Előre székely I S mindannyiszor majd felragyog Erdély hegykoszoruja rá, És gyönyörűség rezeg át A Duna-Tisza széles rónaságán . . . S az Uniót mindannyiszor megáldják! I Szabolcska Mihály. gyulai élet. (Színi kritika, majális—juniális.) Soha sem szerettem a kritikusokat, s nem is volt soha vágyam kritikusnak lenni, de azért mégis hálát adok az Istennek, hogy ilyen nagy antipathiát oltott belém a két lábú tollatlan állatoknak ezen speciese ellenében? A hajam szála is felborzolódik, ha rágon­dolok, hogy mit kellene nekem most csinálnom, hogy a színészek itt vannak. Hogy nekem ku­tatnom, keresnem kellene hogy egy olyas valami hibát fedezhessek fel, az előadásban, a kiállítás­ban stb. stb. amelyért egy szereplőt meg kel­lene róni! Óh Istenem ! Ez nagyobb dolog volna Si- sifus munkájánál. A betanulás remek! A színészek kitünően játszanak! Hogy is mernék valaki ellen én gáncsolódni? Hiszen megverne a közönség! Tudvalevő dolog az is, hogy gáncsolni sok­kal könnyebb mint dicsérni 1 Hogy tudnék én valakit úgy dicsérni, hogy azt ne mondja rám a szini kritikát megkriti­záló közönség, hogy hízelgő vagyok 1 Pedig itt csak dicsérni lehet! A dicsérés pedig nagyon közel áll a hí­zelgéshez ! Édes Istenem! Hálát adok neked, hogy nem teremtettél engem szini kritikusnak!! * * --* A hétnek szenzácziója a diák majális! job­ban mondva: juniális. A haza jövendő oszlopai hétfőn tartották meg évenként szokásos nyári mulatságukat! Mennyi viszontagságon az ünnepély. Májusban éppen tűztek ki a majálisra, de Jupiter Pluvius úgy' látszik nem nagy barátja a kirándulásoknak, mert mindig gondoskodott egy kis zivatarról, a mely azután a majálist elmosta. így lett a majálisból juniális! A mi fő azon­ban, a majális-juniális nagyon jól sikerült. Már korán reggel dobszó (ez a dobszó a majálisoknak egyetlen hátrányos oldala) mellett vonult ki az ifjúság erősebb nemhez tartozó része a majálisok ősi helyére a város erdőbe! Csakhamar követték őket a leánykák is. A megérkezés után szét oszlott a nagy- kis társaság (nehogy azt gondolják nyájas olva­sók, hogy spanyol-amerikai hadi tudósítónak ké­szülök, hogy ilyen zavaros mondatot irok, hogy: nagy-kis társaság, kimagyarázom magamat. A társaság nagy volt, mert sok tagból pállott, és kicsiny volt, mert az egyes tagok még életök kora tavaszát élik) az erdőben, melynek csend­jét csakhamar csengő kaczaj és vidám kiálto­zás zavarta fel. A táncz 4 órakor vette kezdetét s lanka­datlan jó kedv mellett tartott egészen io óráig, Amikor is a fáklyák fénye mellett a vasúti állomáshoz vonultak. A legérdekesebb része a majálisnak a ke­resés volt. Kerestek mindent, s mivel az irás is megmondja: keressetek és találni fogtok, kere­sett mindenki. Egy mama elveszett fiacskáját kereste, zokogástól fuldokló hangon kérdezte az erdésztől? — Uram, nincsenek itt oroszlányok ? — Nem asszonyom — válaszolt az udvarias erdész, itt csak tótlányok vannak, akik a vári uradalomból jöttek át majális nézőbe. Mivel általános volt a keresés, igyekeztek a féltett tárgyak, egy-egy gyerek, egy pár üveg rántott csirke eltűnni. Igen való­ment keresztül ez három terminust bor, egy-egy T.n,pnn i*r m a,i számához fél iv melléklet van csatolva.

Next

/
Thumbnails
Contents