Békés, 1897 (29. évfolyam, 1-53. szám)
1897-05-02 / 18. szám
l§-ik szám Gyula, 1897. május 2-án * Szerkesztőség: Templomtér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij : Egész évre . 5 frt — kr. Félévre ... 2 » 50 » Évnegyedre .1 » 25 » Egyes szám ára 10 kr. XXIX. évfolyam. Társadalmi és közgazdászati hetilap MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: ZEH Ó H ZLT ID .A. TT I XD Kiadó hivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza, és könyv- kereskedés, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. Nyilt-tér sora 10 kr. lüí * Május elseje után. Legkisebb kétségünk nem volt felőle, hogy úgy lesz, amint tényleg történt, nevezetesen hogy május elseje a legkisebb mozgalom nélkül vonul el fölöttünk, az agrar- szoczialismustól megmételyezett községekben ép úgy, mint azokban, a melyek a tévtanok aberráczióitól eddigelé megóva maradtak. Azt természetesen nem tudjuk, — mert nincs módunkban bizonyítani — hogy akkor sem történt volna legkisebb veszedelem sem, ha a belügyminiszter nem tiltja el május elsejére a körmeneteket és a munkások gyülekezési s tanácskozási jogát, természetesen csak is úgy, ha a mindenkori csoportosulás és gyülósezés igényelte rendőri prae- ventiv óvintézkedések is megtörténnek. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy a fantasztikus vágyak a munkásosztálynál megszűntek volna. Koránsem. Fantasztikus ábrándok a mi népünkben soha sem szünetelnek, meg voltak ötven esztendővel éppen úgy mint hat évvel ezelőtt és ma is léteznek. Sőt ba igazságosak akarunk lenni, azt is el kell ösmernünk, hogy ezek az ábrándok Bókésvármegyében és az egész Alföldön még élénkebben nyilvánultak néhány évtizeddel ezelőtt, mint a munkásmozgalom 1891-iki évében és azért nagyon főlremagyarázta az 1891-iki mozgalmakat, aki azok közvetlen — hangsúlyozzák e szót, hogy közvetlen — okait a munkások érzületében régóta szunnyadó ábrándoktól származtatta. Az 1891-iki munkásmozgalom közvetlen oka — mely a folyton lappangó elégületlen- ség érzületét zavargás tényébe sodorta — a munkásoktól követelt mellékszolgálmányok, az úgynevezett uzsora s angária mértéken túli kihasználása volt. A szoczialista apostolok az »uzsorát« p Távolból. Most, a midőn távol tőled Csak te rólad gondolkozom, Gondolsz-e bü szeretődre Bogárszemü kis angyalom ? Eszedbe jut-e az este, Midőn tőled búcsút vettem, Midőn könnyes szemmel álltái Eis virágom, én mellettem ? . .. Gyönyörű szép őszi est volt. .. Csillag égett fenn az égen, A hold fénye busán rezgett Virágkelyhen, falevélen. A vén hársfa koronája Zúgott, búgott fejünk felett, Te sem szóltál,; én sem szóltam, Csak a szeraüok, az könnyezett! . . . Fejecskédet reám hajtva, Nézted az égboltozatot, Én meg szemedben csodáltam A legszebbik két csillagot I . . . ■ . . Emlékszel-e ? . . . emlékszel-e ? . . . Ugy-e rég volt? ... — Bizony régen 1... Sokszor gyűlt ki már a csillag Azóta a magas égen . . . Nem feledem azt az estét, Nem feledlek téged soha, Mig csak szivem be nem födi A temető hideg porai . . . Ifj. Nuszbek Sándor. pompásan kizsákmányolták czéljaikra. Amint kiderült, koránsem az ő általános tantételeikkel hódítottak, hanem előzetesen megfigyelték, hogy tulajdonképen mi is a munkás osztály közvetlen sérelme és feltalálták : az uzsorábxm^.Erre az uzsorára építették agi- tácziójukat, de a szegény népnek nyugalom és békeszeretete mellett még ekkor is csak úgy tudták az elégületlenséget mozgalommá változtatni, amidőn naiv hiszékenységével fólreélve, elhitették vele, hogy az uzsorát a kormány eltörölte, de ezt a rendeletet a föld- birtokosokkal összejátszó hatóságok nem adják ki. Szóval: uzsora nélkül is meg volt és fenállott volna a mTnrkas eMgül-etlenség-; de megmaradt volna az elégületlensóg szenvedőleges formájában, a mint fen állt évtizedek és századok óta, de azt a tényt, hogy az elógületlen érzület sajnos zavargásba volt sodorható, mint közvetlen tényező, maga az uzsora idézte elő. őszinte elismeréssel konstatáljuk, hogy a vármegye nagy és közópbirtokossága az 1891-iki zavargásokból a mellékszolgálmá- nyokat illetőleg — áldozatokkal bár — levonta a konzekvencziákat és hogy eme vagy hasonló czimen a szocziálista apostoloknak nincs többé módjukban ez elégületlenséget czéljaikra kiaknázni. A mi az általános aratási sztrájkot illeti, abban mi, a kik nem a fővárosi lapok tudósításaiból, de a néppel való nemcsak momentán, hanem állandó s közvetlen érintkezésből merítjük tudásunkat, nevezetesen ismerjük a nép igényeit, érzelmeit, vágyait és aberráczióit is : mi annak bekövetkezésétől egy pillanatig sem félünk, annak lehetőségét kizártnak tartottuk és tartjuk. Azt igenis elismerjük, hangoztatjuk és mindig is mondottuk, hogy az aratást megelőző napok alatt, a mikor klimatikus viszonyaink Elragadta a Balaton. Irta: Gouda József. Sohasem volt októberi éj oly bűvös, oly bájos éjszaka; csak a költők regényes fantáziájában, tündérmesékben létezik. Teljes fényében pompázott a hold az égen s a fehéres fény reszketve, remegve hullott szét a Balaton ezüstös vizén. Valahány csillag, mind ott kac/agott az égen s ezüstös sugárok csilláma pajzánul tűzött a lágyan ringó hullámkebelre. A csobogó habokra borult a csend, az éj. Nem csend az még sem. Titokzatos, bűvös zengés, mely szerte árad a levegőben, mely beletódul a szivébe, a lólekbe s mámorossá, szerelmessé teszi. Mintha millió hárfa-hur zendülne meg s millió húr zengene a szerelemről. Szelíd álom, szelid poezis, mely nem tudni miből lesz hova száll s mely azért létezik mégis. Suhogó éjmadarak hasítják a léget s valahol messze, Füred tájékán, a fekete hegyek mögül az őszi éjszaka ábrándos sötétjében megvillannak a pásztortüzek . . . I. Dorzsayné valami bizarr ötletet proponált a társaságnak. — Csolakázzunk a Balatonon! És hiába reszkettek a mamák, a babaarczu kis bakfis leányok, hiába érveltek az urak, kiknek ugyan tetszett a különös eszme, a vöröshaju szép asz- szony makacsul ragaszkodott a csolnakázáshoz. Ha senki sem jő, teszünk mi Horkay Gi- dával egy utat. Oly szép az éj, oly ábrándos fényben ég a holdj a csillag, akár csak Velen- czében volnánk; nos hölgyeim és uraim, ne tanácskozzanak annyit, hanem fel a vitorlákkal s tengerre magyar! Olyan különös ihlet, olyan csodás fény ömlött el a vöröshaju szépséges között a termés sorsa bizonytalan, a midőn egy hirtelen zivatar s az utána kisütő júliusi nap forró sugarai a termést egy óra alatt felére, harmadára devalválhatják, a legmesszebb menő óvatossági rendszabályok (egészen a katonaság készenlétben tartásáig) sem feleslegesek, hogy az aratók már elvállalt kö-| telezettségük teljesítésére szőrittasaanak, és ez az óvrendszabály nem csupán az ag- rárszoczialismus által tényleg inficziált területekre, hanem minden községre s pusztára ajánlatos. A termést érő katasztrófától eltekintve, csakis az fél az általános aratási sztrájktól, aki a népet fővárosi irók által elkövetett népszínművekből ismeri. Oda konkludálunk, hogy kivételes és messzebb terjedő hatósági intézkedések az aratási időszakra volnának redukálandók ; igaz, hogy akkor feltétlenül meg is teendők és fentartandók mindaddig, mig a termés sorsa hőség és szorulással szemben biztosítva nincs. A május elsejével és annak megünneplésével szemben tett tiltó rendszabályokat a békésmegyei viszonyok között és azokkal szemben igazán feleslegesnek és czél tévesztettnek véljük. De ennél is sokkal czéltóvesztettebb és ezért súlyosabb kritika alá esik, amit Jeszenszky Sándor miniszteri tanácsos követett el a múlt héten, amidőn Orosházán napokon át járt kelt és tárgyalt a hatóság háta mögött a legnotóriusabb szocziálista izgatók- kal. Alig tudunk ennél szerencsétlenebb ötletet elképzelni. Hiszen ez ama látszatra ád tápot a »nép« körében, hogy az irányadó körök nem bíznak a községi elöljáróság, illetőleg a járási főszolgabíró informáczióiban vagy pláne hogy helytelenítik azok intézkedéseit és igy — megengedjük hogy akaratlanul bár — vógeredményileg megingatják a hatóság iránti bizalmat, tiszteletet és amire asszony hófehér orczáján, hogy a kis kompániát teljesen elvarázsolta. Könnyű kis batiszt kendőjét áthajitá az asztalon keresztül Horkay Gidának. — Jöjjön Gida, maga lesz az én kormányosom. Remélem, nem fél tőlem. A fiatal ember elsápadt egy pillanatra, szemeiből tétova tüzfénye lobbant, de meghajtá magát: — Kész szolgája — a sírig. — Nem kell, csak ä — habokon, kaczagott vissza Dorzsayné. És megindul a kis társaság, kaczagva, vígan, pajzán, bohém kedvvel. Dorzsayné bizarr kedve felvillanyozta a társaságot. Legelői a szép asszony Horkay Gidával, utánok a két Balpataky leány egy mamával, két-három gentry a hátuk mögött. A hátvédet Dorzsay Ákos képezte, ki tüzesen kurizált a Balpatakyék észak-német ne- velőnöjének. Még mielőtt csolnakba szálltak volna, Thury főhadnagy odasugja a fiatal Szen'andrásy fülébe: — Hallod-e kamerád, nekem ez a vöröhaju asszony sehogy sem tetszik ma. Menykő huszárosán viseli magát. II. Olyan volt a Balaton, mint egy álmodozó tenger. Fenséges, méltóságos. Egy-egy a Vértes felől jövő szélfuvalom borzongatta meg a habok hátát s zavarta össze a vizekben rajongó csillag miriád tündéri képét. Négy csolnak indult el a partról. Utoljára Horkay Gida indult. A hogy az izmos fiú neki feszité az evezőt a fodros hullámoknak, mint a nyil vágtatott a kisded ladik a csobogó vizeken. A vöröshaju szép asszony szemeit elönté valami mámoros fény; lihegett az ajka, két hulnagy súly helyezendő, különösen megingatják a helyi hatóságok iránti reBpektust is. A másik, nem kevésbé helytelen és veszedelmes következménye az ily lerándu- ásnak, bogy a szoczialista kolomposoknak, akik különben is mérhetetlen hiúsággal vannak eltelve, magyarán szólva szarvuk nő s növekszik presztízsük is a „nép“ előtt, ' amely előtt demonstrálhatják, hogy mennyire lomolyan veszik őket, mennyire tartanak tőlük, ha mint »intézőkkel« formális tárgya- ásba bocsátkoznak velük. Az ilyen figye- embe vétel egyszerre megadja az agitátoroknak, amit gyülésezés által meg nem szerezhettek, a kolomposságra való jogosultságot. Nem akarunk félreórtetni. Mi annak czélszerüségét, alkalomadtán szükségességét, hogy akár a belügyminiszter, akár a minis- terelnők, a hatóságok informáczióival szemben egyes különleges tényeket illetőleg, saját bizalmi embere utján közvetlen infor- mácziót is szerezzen magának, pillanatig sem vonjuk kétségbe. — De tessék ezt oly alakban megcselekedni, hogy egyrészről a különben is nagy felelősséggel felruházott helyi hatóság tekintélye csorbát ne szenvedjen, másrészről pedig jogosulatlan vágyak és ambicziók ne szitassanak. — Akkor Jeszenszky Sándor miniszteri tanácsos ur legyen annyira önmegtagadó, hogy ne — mint a fővárosi lapok nyugtatják — urias elegáncziában jelenjék meg Orosházán, hanem parasztgúnyában és legyen rá gondja, hogy úri kiléte felől sem ott tartózkodása alatt, sem annak utána halvány fogalma se legyen, akiket tanulmányozott, a szoczialistáknak, és bogy ott járta az újságokban se publikál- tassék. Ennyit május elseje után szükségesnek tartottunk elmondani. lámos keble szilaj erővel feszült, az arczát elönti a bibor, a láz s halkan súgja oda a fiatal embernek: Rajta! Tovább! Forró lehellete a Horkay Gida arczába száll, delejes két szempárja mélyén a leikébe villámlik. A társaság messze maradt, csak hangos énekszavukat hallják, melyet sokszorosan ver vissza Tihany: Elragadta galambomat A Balaton tőlem, Éjjel, nappal siratgatom Hej, mi lesz belőlem. Kérdezgettem a haboktól, Merre fekszik, hol van . I . Csak azt mondják, azt felelik: Künn a Balatonban. Oly szépen ragyognak a csillagok az égen, oly bűvös, mámoros levegő ömlik szerte a vizek fölött; a rengő habokon pajzánul ring a kis ladik s a rengő, nyugodt habok felett oly nyugtalanul hánykolódik két szív, két lázongó csillag, két lobogó meteor, melyek daczolni akarnak egymás tüzével. Dorzsayné ábrándozva nézte a csillagtábort, mely ott reszketett a Balaton tükrén, mig Horkay könnyen feszité a vizet. A hogy a szép asszony hanyagul eldobta magát a csolnak orrában, olyan volt, mint egy antik szobor, melyet a teremtés isteni perczében komponált egy zseniális művész. Áttetsző, rózsaszín ruhája szerelmesen simult testéhez s szinte átszoritá a gyönyörű termetet, csak sejteni engedvén a királynői alak idomainak vakmerő körvonalait. A haja olyan volt, mint egy aláomló zuhatag, melyre merészen borul a lángbaborult alkony. Inger a szeme tüzében, vágy vonagló ajkán, szerelem az arcza Bodoki Mihály czinnzctt STyágytáva a Kossuth I^ajos téren fekvő volt Paulowitz-féle emeletes házba helyeztetett át.
