Békés, 1897 (29. évfolyam, 1-53. szám)
1897-04-25 / 17. szám
17-ik szám Gyula, 1897. április 25-én. Szerkesztőség: Templomtér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij : ] j Egész évre . 5 frí — kr. Félévre ... 2 » 50 » 1 Évnegyedre .1 » 25 » Egyes szám ára 10 kr. XXIX. évfolyam. Táröa,cLa,lirii és közgazdászati lietiiap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: IZ Ó !Ei 2ST ID _A_ I 3D Kiadó hivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza, éa könyv- kereskedés, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. m Nyilt-tér sora 10 kr. JH » Beiktatás után. Amikor Tallián Béla — őszinte sajnálatunkra — megvált Bókésvármegye főispáni székétől, ama óhajunknak adtunk kifejezést, hogy szűnjék meg e vármegye kísérleti állomása lenni különben jogosult és természetszerű egyéni ambiczióknak és töltessék be úgy, hogy a vármegye a stabilitás megnyugvását is érezhesse, amennyiben tudni illik az egyéni stabilitás a főispáni állás sajátlagos helyzete mellett a kormányzati viszonyok között egyátalán remélhető. A főispáni székfoglaló beszéd és a beiktatási ünnepély alkalmából szerzett impres siók után bizonyos fokú resignáczióval kell ama nézetünknek kifejezést adni, hogy az egyéni stabilitásra vonatkozó óhajunk aligha fog megvalósulni. Felesleges mondanunk, hogy ennek a stabilitás hiánynak nem az lesz az oka, mintha uj főispánunk ne töltené be akár a vármegye, akár az állam jól felfogott érdekeinek megfelelőleg díszes állását, hanem ellenkezőleg igen is az, hogy dr. Lukács György főispán sokkal több tanulmányt, sokkal nagyobb előképzettséget és sokkal szélesebb működósköri reminiscenciát^ hoz Békósvár- megye főispáni székébe, semmint komolyan hihetnénk, hogy a kormányzat, az ő tehetségének a központban felhasználásától, lust- rumra terjedő nélkülözésre kárhoztatná magát. Eme resignácziónk előrebocsátásával konstatáljuk, hogy őszinte s benső örömmel hallgattuk és hallgatta velünk Bókésvármegye közönsége, uj főispánjának formai s tartalmi tekintetben egyaránt kiváló s magas röptű székfoglaló beszédét. Eme beszédet lapunkban egész terjedelemben közöljük és akczeptáljuk annak minv A hétről. Míg Thessáliában Edhem pasa Larissza ostromával köti le minden európai ember érdeklődését s a hellének klasszikus földjén öt török, öt görögöt dögönyöz örökös örömök közt, addig mi elfordultunk egy kissé a héten az Európát lázban tartó keleti fejlemények érdekessége elöl ós főispánt installáltunk. Főispánt installálni mindenesetre sokkal kellemesebb cselekedet, mint ismétlő puskával szedegetni le más ruhában járó és más nyelvet beszélő embertársainkat a lábáról s mi minden esetre okosabban cselekedtünk igy, mint a törökök és görögök, mert mi három banketten keresztül saját magunkat szedegethettük le a lábunkról több pohár kiürítése után. Annyi tény, hogy az időjárásra is hathatnak a mostani háborús hirek, mert az hadat üzent Békésvármegyének s Mezőtúrtól elkezdve a vármegyeház kapujáig úgy csurgott az eső, mintha a viz előre is boszut állt volna rajtunk a föispáni-installáczión előre látható mellőzéséért s szegény Endreffy Gyurka a lovasbandérium délczeg vezetője hiába vizsgálta a fogadtatási nap délelőttjén a fellegeket, azok kíméletlenül eltakarták előttünk a napot és öntötték magukból bőven az isten áldását. (Az a nagyobb kár, hogy még áldás sem volt.) No de hogy rátérjek tárgyamra, a tulajdon- képeni installáczió az időjárás jóvoltából fényesen sikerült. Egy a közelmúltban a pécsi installáczión jelenvolt s itt is jelenlevő vendégtől hallottam ugyan azt a megjegyzést, hogy a baranyai installáczióhoz képest temetés volt a békésvárden sorát, minden betűjét. Nem is próbáljuk azt bonczolni, más részről úgyis csak parafrázisát adnánk, ha részletes méltatásába bocsátkoznánk. Férfiúi szózat volt az, amelynek igazságáról, bensőség sugallatából bizonyítékot ád ama közvetlenség, ama hév, amely a különben is magvas, tartalmas beszédnek kólóéit- ját, igaz értékét és súlyát megadja. Adjon az Eg erőt új főispánunknak, hogy amiket székfoglaló beszédében kilátásba helyezett mindazt a vármegye javára, saját dicsőségére megvalósíthassa. Eme óhajjal még egyszer szívből hangoztatjuk : Mjen Lukács György Békésvármegye főispánját Főispán! beiktatás. A mire az egész hónapban készült Békésvármegye közönsége, kinevezett uj főispánjának ünnepélyes beigtatása az elmúlt hét folyamán a megállapított programm szerint megtörtént. A főispán eskütételéinek közjogi jelentőségű aktusát általános szoká^ szerint kisérő ünnepélyek rendben és méltó diszszel zajlottak le. Az ünnepi mozgalom és zaj elcsendesülte után pedig a szemlélőt egy jól eső érzés és a minden mozzanat tapasztalataiból merített azon meggyőződés hatja át, hogy az ünnepély tulment a hivatalos, a szokás által már-már ránk oktrojált formaságok határain, lélekemelővé tette az azt átlengő igazi bensőség és nagyszabásúvá az idegenből jött vendégek tömeges részvétele. Örömmel láttuk, hogy a vármegye közönsége mily bizalommal üdvözli, mily kitörő lelkesedéssel ünnepli uj főispánját, a vármegyében személyére nézve ismeretlent, de a kit tehetségénél és tetteinél fogva országos hírnév előzött meg és mily szives vendégszeremegyei, do hát ezt már ami flegmájából lassan kihozható, békésen lelkesedő népünknek nem róhatjuk fel hibául, nem magyarázhatjuk közönynek. Sőt javára és dicséretére magyarázhatjuk. Hja, itt az alföld szivében igazi magyarok laknak, arisztokratikus büszke „pógárok“, akik külsőségekben épen csak azt adják meg, ami dukál s nem verik a földhöz magukat örömükben egy csomó czifra diszmagyar öltözet láttára. Hogy aztán belsőleg bátran konkurrálhatunk a baranyaiakkal, azt merem állitani s Dr. Lukács György Bókésvármegye uj főispánja azt hiszem eddig is tapasztalhatta már, hogy vármegyénkben — amint egy szónok magát kifejezte — máris „meg van szeretve“, amire kedves modorával , férfiasságával és tehetségével rá is szolgált. Nehogy azonban bizantinizmusnak vegyék tőlem ezeket a dolgakat, bevallom, hogy az uj főispánt illető eme dicséreteket a karzat szép hölgyeitől hallottam a díszközgyűlésen fentjár- tamkor. Azonban eléggé megdicsérték már az uj főispán urat az elhangzott nagyszámú beszédek s igy én csak arra szorítkozom, hogy legjobban meg lenne még is szeretve akkor, ha vármegyénkben tartaná az esküvőjét is. Kérem nem vagyok hét eladó leánynyal rendelkező elkeseredett családapa, de erre az indiszkrét kijelentésre rávett az az érdekes körülmény, hogy még nem volt nőtlen főispánunk. Fucs nektek Békésvármegye eddigi jó parthijai 1 Az ázsiótok legalább is 20% kot csökkent s nem egy gardedám szemeiből olvastam ki a közgyűlésen, mikor a főispán Bartóky főjegyző kezeibe az esküt letette, hogy szivesen venné, ha az ö leányának is elmondaná az »isten engem úgy segéljen“-t. No de beszéljünk egyébről is, hiszen annyi| tettel fogadja kíséretét, melynek megjelenése az uj főispán megnyerő egyéniségéről, köz- tiszteletben és szeretetben álló voltáról tett tanúbizonyságot. Az ünnepély minden mozzanatában megnyilatkozott és mindinkább szebben, nagyobb erővel nyilvánult e bizalomadta és szívből jövő lelkes ünnepi hangulat tanúskodott arról, hogy főispáni beig- tatás által a törvény és szokás által előirt külsőségekben megkötött »közjogi frigy«, a bizalom, tisztelet, becsülós, szeretet és összetartozás, egymásután nyilvánuló érzelmei folytán bensővé, meghitté ós régihez hasonló erejűvé lett a vármegye és főispánja között. Az ünnepélyek lefolyásáról a következő tudósításokban számolunk be olvasóinknak: A mezőtúri állomáson. Bókésvármegye megyebizottsági tagjainak egy jelentékeny része, már a mezőtúri állomásnál várta a Budapestről érkező főispánt s a fogadó dr. Krcs- márik János szarvasi főszolgabíróval élén impozáns tömeg fogadta az 5 órakor érkező budapesti gyorsvonatot a mezőtúri állomáson, melynek frontján Békésvármegye czimerével ellátott hatalmas trikolort áztatott a szűnni nem akaró eső. A perron oszlop- zatait a szarvasi járás érdeklődő lelkesedése virággirlandokkal díszítette fel. A megyebizottsági tagok között ott láttuk Szarvasról Kontur József, Dr. Salacz Oszkár, Dr. Déry Henrik, Szirmai Árpád, ifj. Dérczy Péter, Melis János bíró, Csiszár János, Huszerl Lipót, Danes Béla, Wellesz Tamás, Romár Mihály, Salacz Ferencz, Praznovszky Ferencz és Mikolay Mihály; Békés-Szt.-Andrásról Dr. Dunay Alajos, Pintér Pál, Blaskovics Fülöp, Dr. Simkovics György, Hajas Lajos, Fabó Emánuel, Bielik Zoltán, ifj. Simkó Pál, Tolnai Márton ; Öcsödről Golián Lajos jegyző, Tolnay Ferencz, Pap Lajos bíró, Dezső Antal; Kondorosról Suhajda András megyebizottsági t'agominden történt a héten, hogy egy jóravaló újság író tolla, mely máskor örök koplalásra van kárhoztatva, valósággal dúskálhat az eseményekben. Mint a Békés „különje“ a mezőtúri állomáson is megfordultam s itt két érdekes eseményt jegyeztem fel. Láttam a vármegye legtekintélyesebb megyebizottsági tagját, aki súlyra nézve 160 kilót nyom. Ez már hatalmas esemény. No ha ez a tisztelt szarvasi polgár valaha főispán lenne, sok dolguk akadna a főszolgabirák- nak az ősi szokás szerinti felemeléssel. Igen valószínű, hogy a főszolgabirákon kívül az aljegyzők és közigazgatási gyakornokok karhatalmát is igénybe kellene venni, noha különösen az utóbbi urak, mint a banketteken tapasztaltam, inkább a poháremelgetést kultiválják. A másik érdekes dolog a perronon történt. Szörnyű drukkban volt a küldöttség. Nem volt köztük egy árva lélek, aki az uj főispánt ismerte volna s Dr. Krecsmárik főszolgabírónak többen azt tanácsolták, hogy azzal kezdje a beszédet, hogy — Nohát kinek is beszéljek ? Szerencsére azonban a vonat érkezéskor az uj főispán előbb leszállt a vonatról, mielőtt a küldöttség egy Mezőtúron leszálló „kelengyében utazó“ elegáns kinézésű vigéczet részesített volna óvácziókban. Egyébiránt Mező-Túrtól Gyuláig úgy szakadt az eső, hogy önkénytelenül is elmosolyodtunk, midőn Gyomán a főispán „erről a szép vármegyéről“ beszélt, mely özönvíz utáni tájképet mutatott. Csabán majd-majd megijedtünk. — Olyan elismeréssel beszélt a főispán a csabaiak haladásáról, hogy az asztalokra és székekre felkapaszkodott csabaiaknak örömteljes „ühm“-getés és helyeslés közepette gömbölyödött „Papanek* szerű mosolyra az arezuk. kát s Grósz Lambert vezetése alatt a szarvasi ipar- testület több tagját. Az érkező gyorsvonatot sürü éljenzések fogadták s midőn Dr. Lukács György főispán a perronra lépett, Dr. Krcsmárik főszolgabíró körülbelül a következőkép üdvözölte; „Méltóságos Főispán ur! Bókésvármegye határszélén örömmel üdvözlöm Méltóságodat a szarvasi járás részéről, s örömünket tetézi azon tudat, hogy vármegyénk Méltóságodban, tetterős, munkás vezetőt üdvözölhet, mely reményre az eddig munkában eltöltött és eredményes múltja jogosít fel bennünket. Vármegyénket az idegen előtt a szoczialisztikuB mozgalmak különös színben tüntetik fel, de e megoldásra váró kérdés a kritika bonczkése alatt egyszerű adminisztratív kérdéssé zsugorodik össze. A Méltóságodra váró nehéz feladatot tetterővel, erős akarattal lehet elvégezni s ez erős vezető kézét, melyre szükség van, Méltóságodban bírjuk. Üdvözlöm Méltóságodban vármegyénk uj főispánját s kívánom, bogy hosszú időkön keresztül működjék tehetségével vármegyénk érdekeinek előmozdításán!“ (Éljenzés.) Dr. Lukács György főispán mindenkit megnyerő, kellemes rokonszenvet keltő beszédében a következőleg válaszolt: „Jelentős perez ez rám nézve, midőn Békésvármegye határát átlépem s kedvező előjel részemre a bizalom és a szeretet e megnyilatkozása, mely- lyel engem idejövetelükkel megtiszteltek. Erős óhajtásom ez előlegezett bizalmat és szeretetet igazán megérdemelni e vármegye főispáni székén leendő működésemmel. E perezben egyebet nem mondhatok, mint hogy hoztam magammal igaz magyar szivet, a haza iránti lelkesedést és a munka iránti tiszteletet s remélem, hogy Békésvármegye főispáni székében, e megye érdekeit kellőleg fogom tudni előmozdítani. Köszönöm ismételten megtisztelő üdvözlésüket 1« Beszédét sürü éljenzések szakították meg és — No mindjárt viszik a megyeházát Gyuláról — csufolódott velem Ferner szerkesztő. „Az nevet, aki végül nevet“ s nem állhattam meg, hogy a derék kollegát le ne trorofol- jaro, megtelefonálván neki, hogy nálunk Gyulán meg Ígéretet is tett ám a város érdekeinek előmozdítására. Azonban, hogy banketmorzsákkal is szolgáljak a közönségnek, a bankettnek az elhangzó sok beszéd és a pavilion „szűknek bizonyulá- sán“ kivül talán legérdekesebb eseménye az volt, hogy azon városunk egy takarékosságáról általánosan ismert alakja .is megjelent, akit még gyulai ember banketten nem látott. Ismervén az öreg ur tulajdonságát, többen találgatták, mi módon követhette el ezt a „zsebbevágó“ baklövést. Végre abban állapodtak meg, hogy az öreg ur a „Csipi-csóka“ saját külön tudósítója s mint ilyen szerkesztőségi jegyet élvez. A »Csipi-csóká*-ról jut eszembe, hogy a banketten a vármegye legrosszabb vicczelője mellé kerültem, miből kifolyólag inkább a lábamat szerettem volna udvarias továbbítás czél- jából, mint a kezemet a kanál és pohár kezelésére használni. Miután azonban éhes voltam, inkább minden rósz vicz daczára is bekebeleztem egy fél kiló kecsegét tatár szósz nélkül, noha a mellettem ülő bősz vicczelö a kecsege és fogasra nézve a következő rósz vicczet mondotta : — Hogy fogast kapunk-e, az fogas kérdés s amint látom, a kecsegével is csak kecsegtetnek bennünket. Azt hiszem ez olyan rósz vicz, hogy erre méltán inni kelletett, s egy ilyen rósz vicz meg- örökitésével befejezhetem czikkemet. Önök is megelégelték 1 —re. Bodoki Mihály „veres keresztihez cziiiizett gyógyszertára május hó 1-én gének tőszomszédságában a Kossuth Lajos téren fekvő emeletes házba helyeztetik át. a jelenlegi helyisé- volt Paulowitz-féle T.n.pnn ír rvin.i szamához egy iv melléklet van oBatolva.
