Békés, 1897 (29. évfolyam, 1-53. szám)
1897-04-11 / 15. szám
15-ik szám Szerkesztőség: Templomtér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij : Egész évre . 5 frt — kr. j Félévre ... 2 » 50 | Évnegyedre . 1 » 25 » 1 Eyyes szám ára 10 kr. i toí . I *»\S6 Társadalmi és közgazdászati íietila,p. megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: KÓHlT D AVID Kiadó hivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza, és könyv- kereskedés, hova a hirdetések és nyílt téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. Nyilt-tér sora 10 kr. % ... m Dr. Lukács György. — Békés vármegye főispánja. — Múlt heti számunkban közöltük a vármegye alispánja által összehívott értekezlet által megállapított föispáni beigtatás programmját, melynek végrehajtásán az állandó bizottság, miután a kitűzött idő ellen az uj főispánnak kifogása nem volt, serényen munkálkodik. Tegnap küldték szét a vármegyéről a közgyűlési meghívót, a melyben dr. Fábry Sándor alispán következőleg bivja össze a törvény- hatósági bizottság tagjait a főispán beig- tatására : A nagyméltóságu m. kir. belügyminiszter urnák folyó évi mérczius hó 27 én kelt 1450. ein. 8z. leirata szerint 0 császári és apostoli királyi Felsége folyó évi márczius hó 23-án kelt legfelsőbb elhatározásával Békésvármegye főispánjává dr. Lukács György urat' legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. A kinevezett főispán ur Ő méltóságának ősi szokás szerint való beigtatása végett a törvényhatósági bizottságot folyó évi ápril hó 22-én délelőtt 9 és fél órára rendkívüli közgyűlésre ezennel egybehívom, s ezen ünnepélyes közgyűlésre, valamint azt megelőzőleg délelőtt 9 órakor a gyulai róm. kath. nagytemplomban tartandó isteni tiszteletre a t. Czimet tisztelettel meghívom. Gyulán, 1897. Szent-György hava 8. napján. Dr. Fábry Sándor, alispán. Ugyancsak a vármegye alispánja az értekezlet határozatai értelmében intézkedett a főispánnak a vármegyei vasnti álífrmx*-,---tl i— nepélyes fogadása iránt. Gyula város tanácsa is megtette a kellő lépéseket az iránt, hogy a város az ünnepélyben méltóan részt vegyen és úgy a főispánt, mint kíséretét szives vendégszeretettel fogadja. A rendkívüli közgyűlést megelőző estén, mint már említettük, a főispán és kísérete a város vendégei lesznek, ki tiszteletükre több helybeli notabilitás meghívása mellett a gyulai kaszinóbao szükebb körű társas vacsorát rendez. A beigtató közgyűlést követő közebéd a rendező bizottság megállapodása szerint a Göndöcs- népkerti pavillonban lesz megtartva, előreláthatólag igen nagy résztvevő közönséggel. A bankettre részvételi jegyek Gyulán a polgármesternél cs a vármegyeháznál, a vidéken a járási főszolga- biráknál és a községi elöljáróságnál kaphatók. — Legutóbbi közleményeink szerint számos kiváló vendég fogja az ünnepély alkalmával városunkat meglátogatni úgy a fővárosból, mint a vidékről is. Eddig a következők Ígérték meg részvételüket: Lukács Béla val. belső titkos tanácsos, volt kereskedelemügyi miniszter, Lukács Antal fő rendiházi tag, a földhitelintézet igazgatója, Fascho Moys Sándor, Bezerédy Viktor, Stesser József miniszteri tanácsosok, báró Fejérváry Imre baranya- megyei, gróf Jankovich László zalavármegyei, Kállay Zoltán hevesvármegyei főispánok, gróf Korniss Károly, báró Gerlíczy Ferencz főrendiházi tagok, Deltái Ferencz orszéggy. képviselő, Hegedűs Lóránt] Kozma Andor hirlapirók, Benedikty Béla cs. és kir. kamarás, osztálytanácsos és Boncza Miklós, a „Magyar Közigazgatás* szérkesztője, kik mint vármegyénk főispánjának személyes barátai, őt a fő- ispáni székbe való beiktatására elkísérik. Dr. Lukács György egyéniségének köztiszte letben álló voltát jellemzi azon ünneplés, melyben ő belügyminiszteri titkári és az anyakönyvi ügyosztály vezetői állásától való megválása alkalmából részesült: Az összes kerületi állami anyakönyvi felügyelők és a belügyminisztérium anyakönyvi szakosztályának személyzete folyó hó 4-én délelőtt teljes számban gyűlt össze a belügyminisztérium dísztermébe, hogy volt osztályvezetőjétől búcsút vegyen. Az ünnepeltet küldöttség hivta a terembe, kit beléptekor zajosan megéljeneztek és Madarász Elemér budapesti anyakönyvi felügyelő és az ügyosztály uj vezetője szép szavakban üdvözölt, mire az ünnepelt meghatottan fejezte ki köszönetét és kérte a jelenvoltakat, mint volt munkatársait, hogy utódját is azzal a szakértelemmel és buzgalommal támogassák, mint vele szemben tették a hazafiság és szabadelvüség érdekében. Este a „Hungária“ külön termében bankett volt, melyen az ünneDelt táranttórtit;«- b-m £ államtitkár is megjelent. Az első felköszöntőt Ma darász Elemér mondta Lukácsra, mire Lukács válaszolt. Csillaghy György Perczel D. belügyminiszterre, Horváth Lajos Széli IgDáczra, Öllé Bencze Latkóczy államtitkárra, dr. Klinovszky az ügyosztály tagjaira, Kostyál Ferencz Madarász Elemérre mondtak áldomást. Az ünnepelt és Széli államtitkár többször szólották, valamint Madarász, Radinovich, Kampis és Felszeghy is. A temetkezési társulatok. A hódmező-vásárhelyi móregbeverők borzalmas bűntényei a megdöbbentés első hatása után különösen a jogász-világ figyelmét bivják föl. A most szereplő temetkezési társulatoknak már puszta fennállása is világos törvénytelenség anyagi értelemben véve a szót, mert hiszen alakilag szabályszerűen létrejött és D Ezecliiel— Oláh György könyve. — Vármegyénk főügyészének és közművelődési egyesületünk alelnökének tollából jelent meg mostanában egy igen csinosan kiállított kis kötet, a Dobay-nyomda kiadásában. Oláh György, ki a közélet minden terén agilis tevékeny szellemmel működik, e kötettel az irodalom mezején újabb szép sikert ért el. Az alábbiakban röviden ismertetjük a szépen megirt kötet tárgyát, s magának a köte- tecskének legjobb ajánló levele az, hogy Oláh György irta, a régi pennaforgató ember, ki könyvei vei és ujságezikkei vei a jelenben s a múltban az Írás terén úgy, mint a megyei közéletben az első helyek egyikét foglalja el. Nehéz dolog a vidéken könyvet kiadni. A legtöbb esetben csak közönynyel, de igen gyakran gúnyosan szokták fogadni a vidék sajtótermékét s sajátságos előítélet az mindenkiben, hogy csak a fővárosi czéh-beli Írók müvétől vár valamit s a vidéki irodalomnak lenézett, fummi- gált és csak épen hogy megtűrt hely jut a könyvesboltok polezain. Hogy ilyen körülmények között a vidéki irodalom meglehetősen pang hazánkban, az igen természetes, a legambicziózusabb vidéki könyvkiadás is a legtöbb esetben anyagi fiascóval végződik. Az Oláh György „Ezechiel“-je valószinüleg nem jut erre a meg nem érdemelt sorsra. Máris meglehetősen kél, — ami hőmérője az erkölcsi sikernek is— s könyvének eddigi olvasói mind magasztalólag szólanak Ezechielröl, e nem modern csapáson sántikáló munkáról, melyre sem utánzást, sem banalitását ráfogni nem lehet. A biblia több helyének lyrai ereje és drámai érdekessége már nem egy irót késztetett ó-szövetségi thémák feldolgozására. Az érzelmek és küzdelmek hatalmas lendülete meg is érdemli a komoly műfajban való feldolgozást. írónk Ezechiel alakja köré szőtte érdekes meséjét. A történet Babylonban játszik. A szerelem istennőjének nagy ünnepén a zsidó rabszolgák csoportját is megkínálják a szerelmi örömökkel s meg is ejti őket a csábítás. Elesik vezérük Ezechiel is s a csodaszép babyloni királynő karjai között megfeledkezik prófétai szerepéről, szabaditói küldetéséről. A királynőnek mindenható kedvencze lesz s mivel maga is le van a királynő szépségétől bilincselve — intézkedéseivel a többi hitsorsosát is Baby- lonhoz akarja kötni minden időre. Azonban a hitszegőt a zsidók saját titkos törvényszékük elé állítják. A vádlottat a fel- ujuló prófétai látomások és előbbi szerelme Afra, ki a veszedelemben pártjára áll, most újból megnyerik az ő népének. S Ezekiel Afra tanácsából a Babylont ostromló Kyrosnak a várost elárulja, a zsidók javára s a béke fenntartásának kikötése mellett. Kyros és Ezechiel terve sikerül, Babylon perzsa kézre kerül s az utolsó pillanatban Ezechiel igy kérve bocsánatot a királynőtől.' belügyminiszterileg jóváhagyott alapszabályok szerint működnek. Hogy fennállásuk mégis anyagi törvénybe ütközik, az egyszerre kitűnik, ha nézzük, hogy e társulatok milyen ügyletekkel foglalkoznak | vájjon az ezen i°£ügyletekkel való foglalkozás megenged- hetőségének föltételeit megszabja-e abszolút hatálylyal valamely tételes törvényünk ? Az első kérdésre nézve, hogy tudniillik milyen jogügyletekkel foglalkoznak a temetkezési társulatok, induljunk ki e társulatok czóljából. Egy ilyen társulat a (hódmező-vásárhelyi 100 frtos temetkezési társulat) alapszabályai 1. §-a szerint : • . főczélja tagjainál előforduló halálozásoknál temetesi ^ költségeik fedezése minden tagnak egyetemes és egyenlő járulékai által.“ Csaknem ugyanilyen szabályai vannak a Béké8vármegyóben gombamódra elszaporodott temetkezési társulatoknak is. A társulat mint jogi személy, tagjai halála esetére, tehát élettartamától függő időben bizonyos összeg (a temetési költség) fizetésére kötelezi magát ellenárték (dij az egyes halálesetek alkalmával fizetendő járulékok) kikötése mellett. Világos tehát, hogy e társulatok életbiztosítási ügyleteket kötnek, mert teljesen alkalmazható ezekre a kereskedelmi törvény idevágó meghatározása. (1875. évi XXXVII. t.-czikk 498. §.) Itt három személy szerepel: 1. a biztosító, aki magát az összeg fizetésére kötelezi; 2. a biztositott, akinek élettartalmától a fizetés függővé tétetik és 3. a kedvezményezétt, akinek javára a fize- tSrsuíafolínal is, ahol azonban látszólag a biztositott és a kedvezményezett személye egybeolvad. De mivel arra, hogy a fölvett összeg pusztán a temetkezés czéljára fordit- tassék, kényszerítő intézkedés nincs s ez nem is áll érdekében annak, aki a társulati könyvecske ellenében az összeget felveszi, ime a íarmadik kedvezményezett személy. E társulatok vagyoni élete sokkal csekélyebb összegszerű korlátok között mozog, semhogy a törvényben kívánt s ezekhez képest aránytalanul magas biztosítási alapról szó is lehetne, de annál szigorúbban megkövetelendő lett volna mindama kötelezettségek pontos teljesítése, amelyek a hatósági ellenőrzés sikerét biztosíthatják. És mindenesetre a törvényszék, nem pedig a közigazgatási hatóság hatásköre alá lettek volna helyezen- dők és ama jogos ellenvetés nyomán, hogy e sok apró társulat sikeres ellenőrzése még a törvényszéknél is kétséges és aránytalan „Szeretlek Nytokris, bocsáss meg, hogy a szabadságot jobban szerettem“ égő fáklyát dob a nafta forrásba, romba döntvén a csoda palotát, de Izrael népe szabad lesz. így folyik le a mese. Alakjának nagy az érdekessége, helyzetében sok a drámaias össze ütközés: szabadság- és faji szerzetével élénken küzd Babylon csodaszép királynője iránt érzett szerelme s szabadságszeretete győzvén s sokszoros hibáit a palota légberöpitésével s ezzel kapcsolatos halálával megváltván, tiszta drámai alakká válik. Küzdelmeiben többször mutatja őt be az író, ügyes képekkel és eleven stylus- sal. Mindössze a cselekmény fejlődésére van némi észrevételünk s a nagy lendületű történetből az apróbb mozzanatok lélektanilag szükséges a cselekmények apróbb rugói: hiányzanak. Nyelvezetében a bibliai nyelv és az ottani lendületes szólamok tanulmányának hatása látszik. Előadásának több szép példái között talán első helyet foglalhatja el az a rész, melyben a zsidó foglyok először jelennek meg s a bálványimá dásnak ellenállának; íme a részlet: „Már a csarnokban tolong a nép. Izrael fiait vad erőszak hajtja előbbre, mig a szentély küszöbén megállnak. Szép daliás ifjak, erőteljes férfiak. Napbar- nitotla arczaik sötéten bontakoznak ki a szentélyt átható fényből. Hatalmas izmaik tanúsítják s szemeik villanása sejteti, hogy a rabszolga Í munka nem sorvasztá el őket. Az ifjakat, férfiakat követik a vének. Próelfoglaltságot okoz, a dolog természetéből támad az a vélemény, hogy ez apró társulatoknak, mint ilyeneknek fönnállása a közérdekre nem üdvös s az általuk kitűzött czélt egységes, nagyobb körre kiterjedő szervezettel sikeresebben és tiszteségesebben meg ehet oldani. E társulatok mai formája sokban hason- it a szövetkezet alakjához, azonban éppen nem azonos azzal. A szövetkezetnél ugyanis a tagok száma határozatlan, itt ellenben legtöbbször maximális és minimális korlátok által van meghatározva, de ami a legfőbb £ülönbsé§ s amiből a most földerített botrányos visszaélések keletkeztek, az, hogy a temetkezési társulatok — bár czéljuk és működésűk szer« valóságos kölcsönös biztositó szövetkezetek — törvényszéki bejegyzésre nem szorittatnak és igy nagy része jóformán minden ellenőrzés nélkül, hiányos, tökéletlen alapszabályok szerint s még ezeket az alapszabályokat is megsértő, önző, hanyag és lelkiismeretlen vezetés alatt működnek. Pedig éppen az általok kötött ügyleteknél a legszigorúbb eljárási szabályok szükségesek, mert ezeknél harmadik személy halála esetére szóló biztosításról van szó s nyilvánvaló itt is az a veszély, amelyre a keresk. törvény alkotásakor gondoltak s amely abban áll, hogy azon esetekben, amikor a kedvezményezett köti meg a bíZjtösitási szerződést, nem pedig a biztositott, a kedvezményezett »ingert nyerhetne oly cselekmények elkövetésére, amelyek egye- (AeresK. tfotv: íiiírö'üoi'asa, obT. i.) Azért rendelte el a törvény, hogy a harmadik személy halála esetére kötött életbiztosítási ügylet csak akkor érvényes, ha ennek, vagy törvényes képviselőjének beleegyezésével köttetik vagy ha a szerződő fél kimutatja, hogy a biztosítottnak életben maradása érdekében fekszik. (499. §.) Ilyen intézkedések nélkül »az életbiztosi tás oly spekuláczió forrásává lehetne — mondja a kereskedelmi törvény indokolása — amelynek realizálása a biztosítottra nézve köny- nyen végzetessé válhatnék«. Ez aggodalom alaposságát semmi sem bizonyította be erősebben, mint a méregkeverők bűnügye, ami hogy nem pusztán hódmezővásárhelyi specialitás, nagyon valószínű, mert épp a legközelebb múlt napokban jött egy temesmegyei községből hasonló méregkeverő banda fölfedezésének hire. A temetkezési támlátok lelkiismeretlen fétai alak mind. Szemeik tüzét a honvágy emésztő keserve kioltó, hófehér szakágaikra gyötrő fájdalmuk könnye hull, midőn a frigyládát, sok leigázott nép balványai között a szentély hátterében megpillantják. A királynő felemeli jogarát s intésére földre borul a nép. Csak egy csapat áll rendületlenül. Izrael rabszolga népe az. A királynőharagra gyűl selhalványodva szól: — Máglyára hát velők! Egy ifjú lép ki a tömegből, felveti bátor tekintetét s a trón zsámolyához lép. !. A zsidó ifjak és öregek rövid jellemzésében annyi erő és igazság van, hogy a bemutatástól kezdve igazán mélyen van lekötve az ojvasó érdeklődése e szabadságsz rető népcsoport iránt. Érdekes a bevezető sorokban a hajnali vihar leírása, melyben az egész elbeszélés hangulata ügyesen van jelképezve. Ennyiben tartottuk kötelességünknek a derék kis munkáról megemlékezni, ha még azt is hozzátesszük, hogy kis nyolezadrét alakú könyvecske merített hollandi papíron, kitűnő nyomásával s Dobay nyomdáját dicsérő Ízléssel és csínnal kiállítva, bármely könyvtárnak dísze lehet, úgy a kül- és belcsin összhangjáról is szólottunk. Az Ezechiel ára egy korona s kapható Dobay János könyvkereskedésében.
