Békés, 1897 (29. évfolyam, 1-53. szám)

1897-04-04 / 14. szám

14-ik szám

Gyula, 1897. április 4-éxi

XXIX. évfolyam.

Szerkesztőség: Templomtér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendŐk.

Kéziratok nem adatnak vistza.

Előfizetési dij :

Egész évre . 5 frt — kr. Félévre ... 2 » 50 » Évnegyedre .1 » 25 »

Egyes szám ára 10 kr.

< . _i

Társadalmi és

közgazdászati fietila^p.

MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.

Felelős szerkesztő: H Ó ZEi IST JD "77 X ID

Kiadó hivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza, és könyvkereskedés, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők.

Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban.

Nyilt-tér sora 10 kr

Ttí

Dr. Lukács György

Békésvármegye főispánja.

Múlt heti számunkban távirati utón vett tudósítás folytán már volt alkalmunk közölni, hogy a vármegyének november óta üresedésben levő főispán széke dr. Lukács György belügyminiszteri titkárral töltetett be. Tudósításunkhoz képest a hivatalos lap vasárnapi száma közölte is a kinevezést tartalmazó királyi kéziratot a következő szöveggel :

Magyar belügyminiszterein előterjesztésére dr. Lukács György m. kir. belügyminisztériumi miniszteri titkárt, ezen állásától felmentése mellett Békésvármegye főispánjává kinevezem.

Kélt Bécsben, 1897. év márcz. 23.

Ferencz József, s. k.

Perczel Dezső, s. k.

Ugyancsak vasárnap reggel érkezett le a vármegyéhez a belügyminiszter leirata, mely a kinevezést következőleg közli:

Békésvármegye közönségének

Gyulán.

0 császári és apostoli királyi Felsége folyó évi márezins hó 23-án kelt legfelsőbb elhatározásával, előterjesztésem folytán dr. Lukács György m. kir. belügyminisztériumi titkárt, ezen állásától való felmentése mellett Békésvármegye főispánjává legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott.

Erről a vármegye közönségét ezennel értesítem.

Budapesten, 1897. márcz. 27-én.

Perczel s. k.

A miniszteri leirat vétele után a vármegye alispánja dr. Fábry Sándor azonnal megtette a lépéseket az uj főispán beiktatása idejének és módozatainak megállapítása iránt. A szükséges intézkedések megbeszélése czóljából a vármegyei tisztikar és állandó választmány tagjait értekezletre hívta össze, mely értekezlet tegnap délután igen látogatott ülésében főbb vonásaiban megállapította az ünnepélyek sorrendjét és idejét. Ezen előintózkedósekből előre látható már, hogy az ifjú főispánt, kit lapunk múlt számában méltatott eddigi működéséből a legelőnyösebben ismerz>

A szerelemnek győzni kell!

Irta: Jámborné Székely Lila.*)

„Lányom, lányom, lányomnak se mondalak, Minthogy téged tanítónak adjalak 1“ Imigyen kesergett, foglalkozott nagyságos Rézberkyné, született Tűzváry Antónia úrnő, mikor pirúló, gyönyörű leánykája kijelentette, hogy életében-halálában Bálint Gergely tanitónak lesz a felesége. A hamvas, bársonyos ar ez ócskán, mint igaz gyöngy-szemek, gurultak végig a könyek a csodaszép, ibolyakék szemekből. Az a bohó leánysziv nem tudta megérteni, hogy miként van az emberek között olyan óriási különbség? — bár a nagyságos mama mindennap verte a fejébe.

Különös hölgy is volt Rézberkyné őnagy- sága: túlon-túl tele olvasta fejét a franczia irodalmi termékekkel és Rézberek községében végtelenül szeretett volna egy Fausbourg-Saint-Germain város negyedet létesíteni, melynek komor, czi- meres palotái közé még a nap is diszkréten tekintene be. 0 egy fehér liliomos marquisné helyzetében képzelte magát: folyton fekete ruhában járt, fehér velenczei csipkével a nyaka körül.

Kastélyának kertjét szeszélyesen nyírott fák, bokrok változata tarkította, szobái jnind a rokokó és reneszánsz stitl tükrözték vissza. Öltöző-szobája mellett imaszobát is rendeztetett be magának s csak azt sajnálta kissé, hogy oltárt és keresztet nem állíthat bele, mert önagysága kálvinista vallásé volt. Enemü vágyai csupán egy fekete bársony-takaróval borított imazsámolyban jutottak érvényre — mintegy kárpótlás gyanánt az előbbiekért s erre kereszt helyett a bibliát, énekes

*) „Jellemek, történetek“ czimü most sajtó alatt levő kötetéből.

bet meg a közönség, különös diszszel óhajtja fogadni nemcsak Békésvármegye, de a szives fogadtatásból ki akarja venni részét a vármegye székhelye Gyula városa is, amely a főispánban egy kiváló uj polgárát üdvözli és amelynek számos kiváló vendéget lesz alkalma az installáczió alkalmából falai között üdvözölni, kik részben Budapestről kísérik el az uj főispánt, részint mint a szomszédos törvényhatóságok küldöttei vesznek részt a beiktatáson.

A beiktatási ünnepély programmját az értekezlet következőleg állapította meg:

1. Az április 21-én Budapestről a gyorsvonattal érkező főispánt a mezőtúri vasúti állomásnál a Szarvasról érkező bizottsági tagok ólén dr. Kresmárik János főszolgabíró, Gyomán Rohoska Mihály, Mező-Berényben Popovics Szilveszter és Csabán Sztraka György főszolgabirák szintén küldöttségek élén, a gyulai vasúti állomásnál pedig Gyulaváros képviselőtestülete ólén a város polgármesterével Dutkay Bélával üdvözlik.

2. A fogadás után a fellobogózott székvárosba a főispán vendégeivel és a fogadókkal dr. báró Drechsel Gyula városi rendőrkapitány által vezetett díszes menetben vonul be.

B, A vármegyeházán, a vármegye tisztikara fogadja testületileg a főispánt és a tisztikar nevében a vármegye alispánja üdvözli.

4. Este 8V2 órakor a főispán és a vendégek a Gyula város által rendezett szűkebb körű társasvacsorán vesznek részt.

5. Áprihs hó 22-ón reggel 9 órakor ünnepi istenitisztelet a gyulai r. kath. nagytemplomban.

6. Az istentisztelet után 9 Va órakor a vármegye alispánja megnyitja a beiktató közgyűlést és az ennek kebeléből alakult 5 tagú küldöttség meghívja az új főispánt a beiktatásra.

7. A főispán a küldöttséggel a díszteremben megjelenvén, az alispán bevezető szavai után bemutatja kinevezési okiratát és az ahoz [csatolt eskümintát és a vármegye főjegyzőjének előolvasása mellett a szokott ünnepélyességgel a közgyűlés színe előtt leteszi a hivatali esküt, mire a járási főszolgabirák őt háromszor fel- emebk.

8. Dr. Bartóky József vármegyei főjegyző a törvényhatósági bizottság nevében üdvözlő beszédet intéz a főispánhoz.

9. Dr. Lukács György főispán a vármegye közönségéhez székfoglaló beszédet intéz.

10. Dr. Fábry Sándor alispán a vármegye nevében válaszol a székfoglaló, beszédre és egyszersmind üdvözli, a vendégeket.

11. A közgyűlés berekesztése útán a főispán a jelentkező tisztelgő küldöttségeket fogadja.

12. Déli egy órakor közebód, melyre a főispánt küldöttség bivja meg.

könyvet s a Szikszay-féle „Keresztény tanítások és imádságok11-at helyezte. De az abbé mégis csak hiányzott, ahelyett tehát leánykájával szokta elolvastatni a kiszabott szent zsolozsmákat minden reggel és minden estve. Miként a hajdani mar- quisnék: reggelenként 6 is karjára vette a bársony táskát s kis leánya kíséretében naponként ellátogatott a „szegényekhez“.

Persze, persze, kissé fájt az ő könyörületes lelkének, mikor a szegények kunyhói helyett szép, cserepes gazdaházak fogadták a faluban s midőn ő segélyét nagylelkűen itt is, ott is felajánlotta: a

derék parasztok megköszönték, de — de---------nem vették igénybe s igy a szegény, vak Mari, ott a faluvégén — nyerte el az egész falunak szánt krajezárokat, ki azt hálásan el is fogadta.- Óh, miért van ma úgy, hogy az űr nem éreztetheti kedvére fölényét a paraszttal és rangjával nem imponálhat!? — sóhajtott fel a jótékony szivü. úrnő. Az azonban sohase jutott az eszébe, hogy a faluja határán túl is jó volna nézni a szegényekért: ő csak otthon, falujában szerette franczia formára gyúrt passzióit gyakorolni.

Valamelyik regényből meg azt olvasta, hogy egy öreg marquisné, aki mindig fekete selyem ruhában járt (t. i. az ö eredetije) eliszonyodott a megváltozott viszonyoktól és oly szigorúsággal kezelte gazdaságát, nehogy valamiképpen az uzsorások kezébe jusson, hogy cselédei számát fel- ényire szállította le. Az udvarmester azonban megmaradt.

így tett Rézberkyné úrnő. Leányát — férr jének halála után — zárdában neveltette s 6 is félvén az uzsorásoktól: iooo holdás birtokán annyira szigorúan gazdálkodott, hogy azon ugyan egy fillérnyi terhet sem talált volna senki; de ő is tartott — — — udvarmestert. Az öreg Bénit, a hajdani parádést kocsist — öltöztette frackba, hajporos parókába; minden étkezéskor ennek kellett kinyitni a nagy ebédlő ajtaját eme megszokott szavakkal:

Ezen általános programúi keretében a részletek kidolgozását és rendezését az értekezlet egy, az alispán elnöklete alatt alakított rendező bizottságra és illetőleg a város hatóságára bizta, a kik azonnal meg is kezdték munkájukat, hogy a főispánt méltó diszszel fogadják és a vendégeket magyaros vendégszeretettel lássák el. A vármegye minden részéből tömegesen készülnek Gyulára az ünnepélyekre és a midőn igy városunk az egész vármegyére szóló, sőt a nagy számban érkező vendégek folytan azon túlterjedő ünnepély színhelyévé lesz, csak üdvözölni tudjuk a város polgársága körében megindult azon élénk mozgalmat, mely arra irányul, bogy a vármegye székhelye kellő külső disz kifejtése áltál az ünnepélyben az őt megillető részt méltóan töltse be és az ünneplésben vezető szerepet vigyen.

Mint közérdekű dolgot érdekesnek tartjuk itt megemlítem, bogy bol lesz az uj főispán lakása, miután ugyanis a vármegye közönsége hivatali érdekekből elhatározta, bogy a főispán részére természetbeni lakást adni nem fog. A belügyminiszter elvben jóváhagyván a vármegye határozatát, a legutóbbi közgyűlés megbízta az alispánt, bogy a kinevezendő uj főispánnal egyet- értőleg alkalmas lakást béreljen. Miután azonban a legközelebbi lakás változásokig az alkalmas lakások le vannak foglalva, a főispán ideiglenesen a volt vármegyebázi főispáni lakás emeleti szobáit fogja elfoglalni, mely különben is addig, mig az átalakításra vonatkozó költségvetés a miJ niszteriumból le nem érkezik, hivatali helyiségekre át nem alakítható és fel nem használható.1

Miért terjed a nőtlenség ?

(Vége.)

Azonban olyan férfi, a minőt ő akarna, nem veszi el, a ki pedig elvenné, ahhoz nem megy hozzá) mert a luxus, melyben eddig élt, követelővé éá nagyravágyóvá tette. A jobbmódu, vagy az ő álmainak megfelelő társadalmi állása férfi nem csak azt tudja, hogy némi hozománya van, hanem azt jis kiérzi, hogy érintetlen és szeplőtelen testén kívül nincs egy garas ára szive és anyja nyakán hagyja) mint a kinek anyai szeretete tévesztett utón járt.

S miután mindinkább tűnik reménye, hogy egy ilyen, igényeinek megfelelő parthiera tehessen szert: hathatósabb eszközökhöz nyúl; mert arra képtelen, hogy megváltozzék, vagy lemondjon üres; megszokott csillogó formájáról. Megkezdődik tehát a férj vadászás.

Sem lakhelyén, sem a környéken nem lehet oly nyilvános vagy magánmulatság, hol —. megj hívást nyerve — meg ne jelennék s ne próbálna meg minden eszközt, melylyel magának egy kedve szerinti férjet foghasson. Hisz kellemes megjelenésű; mindig divatosan, elegánsan van öltözködve s aztán

— „Nagyságos asszonyom, az ebédje tálát va van ff

. . . Mikor Rézberek község államsegély lyel szép emeletes iskolát építtetett: a miniszter Bálint Gergely ifjú paedagogust nevezte ki két hölgy-kollegával együtt a. szép iskolához.

Hála a haladó kornak, de a müveltizlésü közönségnek is, hogy a tanító alakja ma már nem színpadi karrikaturának való, hanem éppen olyan számottevő és tekintélyes, mint bármelyik tisztességes hivatalnoké. De akik nem haladnak a korral, azok ma is oly kicsiny pontnak, olyan tekintélytelen valaminek (nem is valakinek) tartják a tanítót, mint a régi világ urai, akiket pedig szintén a lenézett tanitó fáradozásai emeltek ki az állatok sorából.

így volt a tanítóval Rézberkyné úrnő is: bár a pap és tanitó minden nagy ünnepen fenn ebédeltek a kastélyban és Karácsonykor mindig ez utóbbival együtt készíti a falu gyermekeinek szánt karácsonyit, de azért mégis mondhatatlan kicsiny pont volt az ő szemében.

Blanka kisasszony sétái közben többször találkozott a szép, elegáns tanítóval, ki szenvedélyes növénygyüjtő lóvén*), szabad idejét künn töltötte az erdő-mezőn. Ez a szép ifjú tanitó ment volt minden nyegleségtől, félszegségtől: olyan illedelmes, olyan mövelt modorú s társal- gásu gentlemann volt, hogy valódi álvezet volt társaságában naponként egy pár órai időt eltölteni ; Blanka kisasszony is úgy találta ezt és ... és a trianoni pásztor-jelmez, melyet kedves anyja kedvéért öltött magára, sokszor lebegett ott az erdő szélén, várva a szép lovagott; ki pedig korántsem volt a franczia szokásoktól elragadtatva, sem a jelmeztől, pedig akárki elhiheti, hogy igen szépen »festett“ a fehér csipkeruha égszínkék szalagokkal s az aranyporos, csattos czipöcske a selyem csipkeharisnyákon; de a ki a

») No, nem a Gyertyánffy szerkesztése idejében 1

Szerző.

oly régóta mesterkedik azon, hogy valahára révbe jusson.

Nagy megütközéssel kell azonban tapasztalnia, hogy ez a megalázó vándorlás is hosszabb ideig tart, mintsem gondolta ; természetesen ezért szerfölött elégületlen s nagyon nyugtalankodik jövője miatt, különösen egy gondolat kellemetlenkedik nála folytonosan: hát ha vén leány marad! Ezen eszme behatása alatt igényeiben némi engedékenységre lesz hajlandó s fölteszi magában, ha egy jól öltözött és eléggé distingvált fiatal emberre talál, ki divatos modorral s kellő képzettséggel bir arra nézve, hogy a társaságban helyét megállja, kész sorsát vele összekötni.

Azonban ezen engedmény sem elégséges arra, hogy igényeinek megfelelő férjet találjon s szivében titkos kétségbeeséssel, mindig többet-többet enged álmodott szép házasságából, mert lassanként rájön, hogy két választás van előtte: vagy ráfanyarodni a könnyelmű életre, ha csinos és tunya; vagy munkával elfoglalni magát, ha értelmes és büszke.

Néha aztán megesik, hogy a sors útjába vet egy hozzá hasonló gondolkodású férfit, ki ugyanolyan számítások által vezéreltetve, nem idegenkedik vele közelebbi ismeretségbe lépni s rokonérzelmeket szinlelve, benső szükségletüknek tesznek eleget, mikor egymást kölcsönösen bolonditják.

Azzal nem tőrödnek, hogy egymás becsületérzésén és gyöngédebb hajlandóságán követnek el kölcsönösen erőszakot s hogy a nő önmagát ala- csonyitotta le, midőn őszinte vonzalom és becsülés nélkül — csupa számításból karjai közé dobja magát annak, kit annyi színleléssel és ravaszsággal sikerült megfognia,

A leány tehát szív nélkül férjhez megy ahhoz, kiről azon föltevésben él, hogy ha nem is fényes, de a társadalomban tűrhető állást fog neki biztosítani.

Hiúság vására. Mindegyik azt keresi a másiknál, a mivel saját hiúságát véli kielégíthetni. S éppen azért, mert egyforma rugók hajtják őket, nagyon gyakran megtörténik, hogy esküvő után keserű csalódásra ébrednek, mert mindkettőnél hiányzik az, a mit egyedül kerestek : az életet megaranyozó pénz, mert fogalmaik szerint egyedül ez alkalmas arra, hogy napjaikat kellemesen és gondtalanul élhessék le.

Hisz ők nem egymás személye, lelkülete, rokon- szenve és szerelme iránt érdeklődtek, hanem sokkal inkább a vagyon iránt, s a mi őket a házassághoz kötötte, az csupán csak az anyagi érdek volt.

A társadalom követeléseit már neveltetésük és ferde életfelfogásuknál fogva is hamisan értelmezik, egy túlzott mértéket állítanak fel maguk számára úgy — lakás és háztartásban, mint külső megjelenés és szereplésben. Szeretnek minél többet mutatni. A háztartás, a kedvtellés, a pipere, a Szivar nagyon sokba kerül, hamar meggyül a gond és kész a zavar.

tündéri, bársonyos arczocskára s az ibolya-szemekbe nézett, az nem látott a ruhán semmi szépet.

Minek fejtegetném tovább? A két fiatal szívben fölébredt a szerelem s oly erővel lobogott már, hogy Rézberkyné önagysága semmi arisztokratikus kifogása sem tudta azt többé lehűteni. (Éppen úgy járt, mint az öreg marquisné, a kinek Gontran-ja elvette a csősz Denise leányát; de az öreg úrnő ki is tagadta rangjáról megfeledkezet fiát és az, a hálátlan 1 búcsú nélkül távozott feleségével — Afrikába.) A „másolat“ : Rézberkyné is erősen fenyegetőzött, hogy kitagadje leányát, csak menjen férjbez a paraszt tanítóhoz 1 Akadályozni nem akadályozza meg a (a marquisné sem tette ezt); mert nem tudná elviselni, hogy az a szép, az a drága — bánatában meghaljon, de mihelyest megesküsznek, attól a pereztöl fogva kiszakítja a szivéből s él a szegényeinek és vallásának; halála után pedig eltestálja összes vagyonát jótékony czélra!

— Különös — tépelődött magában az úrnő

_ ebben a tanítóban semmi olyan feltűnő hibát

nem t

alálok, a mivel Blanka szivét elidegenit- hetném tőle; sőt még mi több: falusi tanitó létére gyönyörűen zongorázik és lefestette Blankát a „trianoni pásztornő“ jelmezében. De micsoda szépen festette 1 Sokkal jobban, mint az a hírneves művész, a kivel tavaly festettem Je; nem csoda, hiszen egy másik művész vezette kezét : a szerelem!

... A fiatalok tehát a mama minden ellenkezése daczára is egybekeltek. Egyszerű kelengyét kapott a szegény, kitagadott leány, de bútorzatot nem. Sebaj! a már meglévő egy szoba bútorhoz hozattak lefizetésre — még két szobára valót, A napfényes, lakályosan rendezett szép szobákban sokkal boldogabb volt Blanka, mint a gazdag, sötét kastélyban, a merev rokoko bútorok között, hol most összeszoritott ajakkal, ijesztően lesoványodva jár-kel a fekete selyemruhás úrnő; enni nem tud magányosan s álmá-