Békés, 1897 (29. évfolyam, 1-53. szám)
1897-03-28 / 13. szám
lS-ik szám Gyula, 1897. márezius 28-án XXIX. évfolyam. Szerkesztőség: Templomtér, Dóbay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij; Egész évre . 5 írt — kr. Félévre ... 2 » 50 » ’ | Évnegyedre .1 » 25 » Egyes szám ára 10 kr. íj Társadalmi és közgazdászati hetilap. MEGJELENIK MINbEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: Ó ILT ^ TT I ~r^ Kiadó hivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza, és könyvkereskedés, hova a hirdetések és nyílt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. ! Nyilt-tér sora 10 kr. & Dr. Lukács György. fBékésvármegye iij főispánja.) Lapunk zártakor veszszük Budapestről a távirati értesítést, hogy ő felsége a király dr. Lukács György belügyminiszteri titkárt Békésvármegye főispánjának kinevezte s hogy ezen kinevezést a hivatalos lap mai (vasárnapi) száma tényleg közli is. Megbecsüljük az uj főispánt azzal, hogy kinevezését nem kisérjük bizan- tinikus dicshymnussal, és ez alkalomból csupán alattvalói hódolattal hajiunk meg a Felség ténye előtt amaz óhajjal, amareményben,hogy dr. Lukács György főispán — aki bár uj ember lesz Békésvármegyében, de országos jelentőségű szereplése következtében ismeretlennek már most sem mondható — egyéni kiválóságánál, tehetségénélfogva vármegyénk békés és munkás haladásának előkelő s kiváló tényezője lészen. Eme reményben tisztelettel üdvözöljük őt Békésvármegye diszes főis- páni székén és biztosítjuk róla, hogy a vármegye közönsége rokonszenves várakozással tekint működése elé s a vármegyének anyagi s kulturális haladása, úgyszintén a társadalmi béke s harmónia érdekében kifejtendő tevékenységét a közönség velünk együtt odaadó támogatásban fogja részesíteni. Dr. Lukács György főispán tehetségének és ambicziójanak, Békésvármegyében a közel jövőben ha nem is minden tekintetben hálás és rózsás, de annyival inkább komoly tér kínálkozik a munkálkodásra; a szoczialis viszonyok ugyan nem oly sötétek, mint azt az egyoldalú tünetekből Ítélő elfogultság vagy rémlátás kombinálja, semmi esetre sem rosszabbak pedig, mint az alföld bármely más vármegyéjében, de viszont azt sem lehet tagadásba vonni, hogy igen is vannak megoldásra váró kérdések, amelyek elől kitérni, vagy mereven elzárkózni súlyos koczkázta- tás nélkül alig lehet. De nem akarunk most részletekbe bocsátkozni, amennyiben lesz alkalmunk eme kérdésekre tüzetesebben kiterjeszkedni. Az uj főispánnak eddigi életrajzi adatait az „Országos Anyakönyvvezetők Albuma“ után a következőkben közöljük: Dr. Lukács György, belügyminiszteri titkár, a belügyminisztérium anyakönyvi ügyosztályának vezetője, született 1865-ben Nagy-Váradon. Atyja az 1892-ben elhunyt Lukács György államtitkár, anyja gyarmati Tar Krisztina. 1884—1885-ben szolgálta önkéntesi évét, melynek. végeztével a tiszti vizsgát kitüntetéssel tette le és tiszti rangot nyert. 1887-ben a budapesti tudományos egyetemen jogtudorrá avattatott. 1887. január havában lépett be a belügyminisztériumba mint fogalmazó gyakornok. 1889-ben miniszt. segódfogalmazó, 1890-ben minist, fogalmazó, 1893-ban minist, se- gódtitkár, 1895-ben minist, titkár lett. Hogy a belügyi közigazgatás minden ágában jártasságot szerezzen, a belügyminisztérium összes osztályait végig szolgálta. Az utóbbi években a belügyminisztérium által előkészített törvényhozási munkálatok majdnem mindegyikében tevékeny része volt. így jelentékeny része volt a közigazgatási bíróságokról szóló törvényjavaslat és annak indokolása előkészítésében, ő dolgozta ki az állami anyakönyvekről szóló törvényjavaslatot és annak indokolását, valamint az anyakönyvi törvény végrehajtása tárgyában kiadott belügyminiszteri utasításokat. A kormány megbízásából külföldön is tanulmányozta a különböző anyakönyvi rendszereket Az 1895- évben Perezel belügyminiszter őt bízta meg a belügyminisztériumban felállított anyakönyvi ügyosztály vezetésével, amely minőségében intézte az állami anyakönyvvezetós szervezésével járó összes organisatorius teendőket. Irodalmi munkássága. Évek óta belső munkatársa a „Magyar Közigazgatás“ czimü szaklapnak és e minőségben számos közigazgatási és közjogi fejtegetést ir. 1889-ben „A magyar muni- cipium“, 1893-ban „A közigazgatási fegyelmi jog“ czimü nagyobb szabású tanulmányokat irta. 1893-ban jelent meg tollából a Budapesti Szemlében „Az olasz községi rendszer“ czimü tanulmány. 1894-ben kiadta „Anyakönyvvezetós külföldön és nálunk“ czimü tanulmányát s ugyanazon évben jelent meg a könyvpiaczon egy nagyobb munkája „A franczia közigazgatás szervezete“ czimmel. Ugyancsak 1894-ben a magyar jogászegyesületben előadást tartott „A közigazgatási bíróságokról“. Ez az előadása a jpgász- | egylet _ külön kiadványában látott napvilágot. 1895. évben a Magyar Közigazgatás szerkesztősége által kiadott „Közigazgatási Elvi Határozatok Egyetemes Gyűjteménye“ czimü kolosszábs mű egy jelentékeny részét ő rendezte sajtó alá. 1895. év szeptember havában megjelent egy nagyobb szabású munkája „Az állami anyakönyvekről szóló törvény magyarázata“ czimmel. 1896. októberben „Az egyház politikai törvények és a vonatkozó összes jogszabályok kézikönyve“ czi- men újabb terjedelmes munkát bocsátott közre. A közegészségügyi egylet ülése. (márezfua 25.) Az országos közegészségügyi egylet békés megyei osztálya, mely minden irányban buzgó és czéltudatos tevékenységet fejt ki, úgy közigazgatási, mint orvos-természettudományi szakosztályában látogatott és érdekes lefolyású ülést tartott csütörtökön délután a vármegyeház kis termében. Mindkét szakosztály ülésében az orvosoknak, mint a közegészségügy első sorban hivatott munkásainak érdekeit vitatták meg élénken és sok oldalról. — A két ülés közvetlen egymás- u.án folyt le és mint résztvevőket ott láttuk az egyesület helybeli és vidéki tagjait igen nagy számban. Jelen voltak: Dr. Hajnal Albert, dr. Reisz Miksa, dr. Berkes Sándor, dr. Walfisch Ferencz, dr. Szarnék Ignácz, dr. Kovács Károly, dr. Steiner Zsigmond, dr. Frey Géza, dr. Bárdos Arthur, dr. Ondroviczky Lajos, dr. Zöldy János, dr. Hajnal István, dr. Lamberger Manó, Burger Lipót,-Kulpin Dániel, dr. Révész Fülöp, dr. Weisz Lajos, dr. Jakus Benő, dr. László Elek, dr. Straszer Mór, dr. Fuszbaum Károly, dr. Fábry Sándor, dr. Bartóky József, Keller Imre, Terényi Lajos, Schröder Kornél, Kohn Dávid, Berthóty István, Freund A. stb. Az elnöki tisztet először dr. Zöldy János az orvos természettudományi szakosztály elnöke foglalta el, ki szívélyes szavakkal üdvözölvén a szakosztály tagjait, azon reményének adott kifejezést, hogy a hasonló érdeklődés mellett történő együttműködés az orvosi kar érdekeinek előmozdítását és a létező bajok megszüntetését fogja eredményezni. Majd előadja, hogy a szakosztály egybehi- váeának oka azon körülmény volt, hogy a belügyminiszter az egyesületnek véleményezés végett megküldötte az orvosi kamarákról szóló törvényjavaslatot. O — az elnök — tájékozás végett az összes tagoknak megküldötte a javaslatot, felhívja tehát a szakosztály tagjait, hogy észrevételeiket előadván, a kérdésben határozzanak. Miután előbb osztálytitkárrá dr. Walfisch Ferenczet választották meg, a szőnyegen levő kérdéshez először dr. Nusz- baum Károly vésztői orvos szólt hosszabb tárgyilagos és szép beszédben. — Beszéde elején két vezető motívumot állit fel kiindulásai, tudniillik, hogy az orvosok egyesülésének szabályozását ki- vánja-e az orvosi kar gyakorlati élete és bogy a javaslat megfelel e a gyakorlati életnek. Az orvosi kar é'ete úgymond — két iráDyu : b el él et, mely a kartársak egymás közötti érintkezését öleli fel, és másodszor a kar élete kifelé a nagy közönséggel szemben. A kar beláletét erős szavakkal birálgatva őszintén kimondja, hogy nincs meg a kellő collegi- álilás és nagy konkurrenczia folytán akadnak sokan, kik üzleti szempontból véve dolgaikat, egymás tudását es tevékenységét kritizálni és kisebbíteni nem átallanik. Igen természetes, hogy a kar kül- élete is sok kívánni valót hagy fenn már csak azért is, mert a nagy közönség bizalma szükségképen megcsökken a torzsalkodás láttára. Az orvosok egyesülésében az ethikai erő növelését látja és ezért a bajokon segíteni akaró bármely intézményt elvben elfogad és szükségesnek vél, legyen az orvosi kamara, szövetkezet, vagy bármely más néven nevezve. — Magát a véleményezés végett leküldött javaslatot azonban jónak és elfogadhatónak nem tartja, mert nem annyira az orvosi kar beléletéről, mint a közegészségügy javításáról intézkedik, holott erre más törvényünk van, — mert továbbá erősen centrálisát és végül mert benne anomáliák vannak. Az éljenzéssel jutalmazott nagyszabású beszéd elhangzása után dr. Hajnal István szólalt fel. Szerinte, ha az orvosok ideálisan fogják fel hivatásukat és azt üzletté le nem alacsonyitják, meg lesz a testületben a szükséges ethikai erő és ezzel együtt a közönség bizalma is. A karaarákrak nem jósol nagy jövőt és azt hiszi, hogy pár év alatt ezek is a magyar egyesületek szomorú sorsára jutnak. Nem is hiszi, hogy a kamarák képesek volnának a bajokon segíteni. Azért inkább tudományos egyesülést óhajt, de a régi ezéhrendszer mintájára szabott intézményt, melynek alig lesz egyéb teendője, mint a kartársak magatartásának és tevékenységének ellenőrzése, szükségtelennek és károsnak vél. Dr. Fábry Sándor általánosságban hive a kamarának. Ideális állapotok mellett nem volna rá szükség, de a tapasztalat bizonyító, hogy bajok vannak és e mellett nincs fórum, mely a meg1848. márezius 15 emlékezete. Irta: Szügyi József. (Vége.) Az első népképviseleti országgyűlés julius 5-én nyílik meg. Hat nap múlva kétszázezer katona és 42 millió forint hadiköltság van megszavazva. Az osztrák kormány nyomban előáll és az osztrák államadósságok egy részének átvállalását követeli, az udvar meg az olasz hadjáratra kér 4o ezer katonát. Az országgyűlés mind a kettőt megtagadja. A király megneheztel, a magyar minisztereket nem fogadja, az osztrák kormány meg nyíltan követeli a 48as törvények revízióját. Pár nap múlva Jelasich a Drávát 36 ezer emberrel átlépi, a nádor elhagyja az országot, helyette Lamberg gróf jön le Bécsből teljhatalommal. A nemzetgyűlés tiltakozik Lamberg törvénytelen kiküldetése ellen s a felbuj- togatott utczai csőcselék másnap Lamberget megöli. Időközben Jelasich megütközik a magyar hadakkal, vereséget szenved és Bécsbe fut. Nehány nap elteltével Magyarország teljhatalmú kormányzójává Jelasich neveztetik ki, az ország katonai törvények alá helyeztetik. Az országgyűlés Jelasichot hazaárulónak nyilvánítja s a haza védelmét a honvédelmi bizottságra bizza. A reakezió és udvari ármány deczember másodikán V. Ferdinándot a trónról letaszítja, helyébe Ferencz Józsefet ülteti, úgy tüntetvén fel öt, mint az egységes osztrák császárság megteremtőjét, kinek nevében a császári hadak azonnal hatféléi támadnak Magyarországra. Az országgyűlés a trónváltozást törvénytelennek jelenti ki s az osztrák hadak ellen védelemre szólítja fel a nemzetet. A váratlan betörés készületlenül találja a nemzetet s az osztrák hadvezér Windischgräcz könnyűszerrel vonulhat be Budapestre január 5-én. Előbb azonban egy tekintélyes parlamenti küldöttség keresi fel a táborban, békére szólitván fel őt. A gőgös hadvezér gorombán utasítja el a küldöttséget: „Lázadókkal nem alkudozom, feltétlen meghódolást követelek“, — úgymond Windischgräcz, pesti bevonulása után teljesnek hitte győzelmét s ilyennek tünteti azt fel Bécs, Ausztria és Európa előtt s már márezius 4-én egy császári mani- fesztum jelenik meg, mely az egységes és ószt- hatlan Ausztriát proklamalja, melyben Magyar- ország széttöredezve, tartományokra bontva foglalt volna helyet. A nemzet nemcsak alkotmányát, hanem immár nemzeti létét is veszélyben forogni látva, minden erejét összeszedi s mint sebzett oroszlán rohan ellenségére, ki előtte többé meg nem állhat. Győzelem után győzelem 1 Diadalra diadal! Szolnok, Hatvan, Bicske, Isaszeg, Vácz és Nagysarló megannyi mértföld- mutatói lesznek a magyar honvédek dicsőségének. A gőgös Windischgrätz kénytelen Pestet odahagyni s kezéből a hadvezér: pálc/.át Weiden veszi át. De 6 sem állhat meg többé a diadalittas honvédek előtt. Komárom után Budavára is magyar kézre kerül. A győzelem teljes. A nagy harcz bevégződött diadallal, dicsőséggel. Csak a leszámolás volt még hátra. A nemzet azonban elfelejtett egyet, azt tudniillik, hogy a gonosztevőnek mindig akad czinkostársa. Akadt az osztráknak is, Hiába tiltakozik a nemzet a népjog, európai egyensúly, czivilizáczió és humanizmus nevében minden külső beavatkozás ellen : az északi kolosszus megmozdul, óriás testének egész súlyával ráveti magát a parányi magyarra, a fegyvert kezéből kicsavarja, s a magyar nemzet — — — ki van szolgáltatva halálos ellenségének I ...............És eljönnek a megpróbáltatásnak keserű esztendei 1 A leggyászosabb 18 esztendő, melyet a nemzet valaha átszenvedett; csaknem két évtized, melyben az arczulveretés fájdalma, a keresztre feszítés kínszenvedése s a pokloknak minden gyötrelme együtt van. A nemzetnek szabadságharezban tanúsított heroizmusa s példátlan erőkifejtése a legrettenetesebb megtorlásra készteti a minden emberi érzésből kivetkőzött ellenfelet. A dicstelen győzelem tudata csak fokozza a bosszú égető szomját. S a zsar- nök uralom jól megválasztja emberét, Brescia hiénáját ültetvén bírói székbe, ki azonnal hozzálát véres munkájához. Az új Magyarország első miniszterének a loyalitás és törvényesség megtestesült alakjának, Batthyány Lajosnak szivébe gyilkos golyók fúródnak. Az aradi tizenhárom közül kilencznek gyalázatos kötélhalál lesz végsorsa, golyó csak négynek jut.... ke* gyelemből. Legjobb.aink kibujdosnak s Ausztria börtönei magyar honfiakkal telnek meg. Zsoldos katonaság üt tábort a haza földén s idegen ajkú hivatalnokoktól hemzseg az ország. Tilos minden szó, gyanús minden írás. Zsandár és bürok- ráczia sérthetetlen hatalom. Az absolut uralom minden fogást elővesz, minden eszközt felhasznál, hogy az alkotmányától megfosztott nemzetet porig alázza, büszkeségét megtörje s jogaiból kiforgassa. Ez az idő volt az, mikor a költő szerint „mély gyászba’ mindet), Halálos volt a sötét nyugalom, Véltük, elhagyott már az örök Isten, Mi lett az ország ? . . . Egy nagy sirhalom I Megrendült lelkünk az Ígérő hitben, Már azt sem hittük, hogy van fájdalom, A próféták is mind elhallgatának, Bús éjjelén a sötét tetszhalálnak. (Komócsy J.) De a nemzet a rettenetes megpróbáltatások között sem veszité el bizalmát, tudván, hogy jönni fog, mert jönni kell, „egy jobb kor, mely után buzgó imádság epedez százezrek ajakán.“ Végre csakugyan üt a megváltás órája, győz a honfidacz, a nemes türelem s a néma szenvedés, s a nemzet a Gondviselés kezéből elnyeri az igazság koronáját. A fejedelem ugyanis belátva, hogy osztrák tanácsosainak rövidlátó politikája a végromlás szélére juttatta a birodalmat, a volt magyar kormány igazságügyi miniszteréhez fordul tanácsért. A „haza bölcse“ kijelenti, hogy a fonalat ott kell felvenni, a hol elejtettük, s rámutat a 48-ki törvényalkotásra, melyet mindenekelőtt teljes egészében visszaállitandónak tart. Félre ne értsenek Uraim!,... Csak történelmi.tényt mondok. Ke- gyeletes érzelmeinknek összhangját nem akarom disszonáns hangokkal zavarni, s távol van tőlem a gondolat, hogy épen ez ünnepélyes órában az úgynevezett 67-es kiegyezés védelmére keljek, csak arra akarok rámutatni, hogy ime 48-as alkotmányunk szent csarnoka az a hely, ahol a félrevezetett király és a letiport nemzet először találkoznak; csak azt akarom feltüntetni, hogy ime a 48-as törvénykönyv felett nyújtja felénk békejobbját a fejedelem, mért csak így vala remélhető, hogy a megalázott de még mindig r büszke nemzet azt visszautasítani nem fogja. És a király a bölcs tanácsot csakugyan követi. A 48-ki törvényeket „in integrum“ visszaállítja, annak alapján országgyűlést hiv egybe, kormányalakítással az „in effigie8 kivégzett Andrássy Gyula grófot bizza meg; trónra lépését törvényesíti, az alkotmányra esküt tesz, az ország törvényeinek megtartására magát hitlevéllel kötelezi, magát megkoronáztatja, s kiengesztelődése jeléül a koronázási ajándékot a 48 as honvédeknek ajánlja fel. így jutott ismét birtokába a nemzet alkot. Lapunk; mai számúiioss egy félív melléklet van csatolva.
