Békés, 1897 (29. évfolyam, 1-53. szám)
1897-03-21 / 12. szám
12-ik szám. Gyula, 1897. márczius 21-én. KÍT" V . M 4 Szerkesztőség: 1 Templomtér, Dobay János | kereskedése, hova a lap | szellemi részét illető köz- í lemények intézendők. f Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij : Egész évre . 5 frt — kr. Félévre ... 2 » 50 » Évnegyedre .1 » 25 » Egyes szám ára 10 kr. ifM, ____________________zm XX IX. évfolyam. Társadalmi és közgazdászati hetilap MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: IEZ Ó ±1 iT ID .A. T7” I T-t *virp Xiipp Kiadó hivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza, és könyv- kereskedés, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. Nyilt-tér sora 10 kr. % A dobozi ut. (Epilóg.) A kereskedelmi minister a vármegye törvényhatósági bizottsága deczember hó 28-iki közgyűlésének a doboz-csabai ut kikövezésére vonatkozó határozatát jóváhagyta s igy, ha csak mint utligyben hozott határozatnál más esetben is megtörtént, valamely incidens nem fog közbejönni — amire félremagyarázás kikerülése végett Bietünk kijelenteni, hogy ezúttal egyátalán nem számítunk, sőt azt mint lehetőséget is perhorreskáljuk — a kérdéses ut most már tényleg ki is fog építtetni. Eszünk ágában sincs a kereskedelmi minisztert határozatáért kárhoztatni. Annyira elfogultakká nem tesz bennünket egy érdekeinket sértő s legjobb meggyőződésünk szerint igazságtalan határozat jóváhagyási ténye sem, bogy azért az általunk minden vonalon komolyan vett, komolyan értett önkormányzat figyelembevételét meg ne becsüljük és ne honoráljuk. Mert, ha van tér, a hol a vármegye önkormányzati joga feltétlen respektálást követel: úgy első sorban az útépítés az, a melynek költségeit a közönség kizárólag saját filléreiből fedezi; tehát ezen a téren részünkről csonkitatlanul fenn akarjuk tartani és szeretjük fenntartva látni a vármegye korlátlan jogát még abszurditásokra sőt ezek prototípusa még a doboz-csabai útra is. A minisztert tehát nem gáncs, hanem feltétlen elismerés illeti meg, hogy a vármegye önkormányzati jogát még a dobozcsabai úti aberráczióban is tiszteletben tartja. Ennek előrebocsátása után, a befejezett tényekkel szemben is állítjuk, hogy a direkt doboz-csabai kőut, az ezzel szemben proponált gyula-doboz-bókési ut, sőt — a miért különben részünkről egy perczig sem rajongtunk — a doboz-veszei összeköttetéssel szemben is, a magasabb közérdek rovására hozott legigazságtalanabb határozat, a mely az újabb alkotmányos aera alatt a vármegye termében többségre vergődött. No de végre is minden igazságtalansága daczára nem oly szerencsétlenség, a melybe v 184$. márczius 15 emlékezete.*) Irta: Szügyi József. Tisztelt uraim! Ünneplő gyülekezet! Egy tavaszi nap reggelén a főváros egyik látogatott kávéházábm több lelkes ifjú van együtt. Csak hatan vannak — Petőfi, Jókai, Bulyovszky, Hamary, Sebő és Grál — de szeműkben a lelkesültség lángja, szivükben az elszántság bátorsága. — „Készek vagytok velem tartani, bármi történjék is ?“ — kérdé Petőfi. „Igen!“ volt a felelet. „Akkor induljunk I“ — Az utczára lépnek s az egyetem felé tartanak. Az egyetemi polgárok azon hirre, hogy Petőfi s Jókai itt vannak, seregestől tódulnak az udvarra. Petőfi székre áll s egy költeményt kezd szavalni, egy szabadság után sóvárgó lánglélek magasztos költeményét, egy csatára hivó lelkes szózatot, melyből trombita harsogás, dobpergés és fegyverek zaja hallatszik. A magyar „Marseillaise“ ez, Petőfi „Nemzeti dala“ ! Majd Jókai áll a székre s 12 pontban felsorolja, hogy „mit kíván a nemzet.“ Azután szónokol, beszédében rámutat a népek sorsa fölött uralkodó Isten szabaditó kezére s egy szebb jövőt jósol a nemzetnek. A lelkesedés leirhatlan. Az egyetem udvaráról az utczára nyomulnak s a polgárság is hozzájuk csatlakozván, mint zugó áradat törnek az orvosi egyetem felé. Innen „éljen a sajtó- szabadság 1“ „le a cenzúrával!“ kiáltások között *) Felolvastatott a békési kaszinónak 1897. Márczius 16-én rendezett ünnepélyén. beletörődni nem lehetne. Csupán epilógusként írunk most is róla s ha csak direkte nem leszünk rá provokálva, Ígérjük, hogy jelen czikkünkkel a magunk részéről egyszer és mindenkorra napirendre térünk fölötte. A ki azonban azt hiszi, hogy a gyula- doboz-békési köut agyon van ütve, az nagyon, de nagyon csalódik. Igen is lejut a napirendről ma, s lehet hogy évek hosszú során nem fog napirendre kerülni. Többet mondunk: adná az Isten, hogy ne is kerüljön. Ezt tiszta szívből kívánjuk. Kívánnánk pedig azért, mert ezt az ut ki kövezését csakis a Doboz-Békés közötti 1876. és 1888-iki maksári kiszakadáshoz hasonló újabb árvízkatasztrófa fogja újólag felszínre vetni. Ily árvízkatasztrófának pedig a kettős Körös balparti vonalán a belebbezés daczára a fenti esztendőkéhez hasonló abnormis idő s viszonyok között matematikai pontossággal be kell következnie. Nem a védekezés lanyhasága az oka, hanem maga a töltés, a melyen mint abnormis viszonyok között rendszeresen járhatlanná vált útvonalon, a katasztrófa küszöbén újabb- meg újabb védanya- gokat szállítani nem lehet, másodszor a töltés anyagának meg nem felelő ellenállási képessége. A Doboz-Békés közötti töltésvonal biztosságát kiszámithatlan mérvben fokozná, az árvízkatasztrófát mondhatnánk majdnem kizárná, ha akár a töltés mellett, akár magán a töltósvonalon közlekedési köut létesült volna. Igazán nem kívánjuk, hogy a jövő — esetleg már a közel jövő — a deczemberi közgyűlés kisebbségét igazolja. Szívtelenség volna ezt kívánni csupa »Rechthaberei« kedvéért, nemcsak százezer holdnyi föld termésének pusztulása okáért, hanem különösen azért, mert a maksári árviz, hetekre szóló élet-halál harczot jeL nt a 27000 lakosságú Békés városának, a melyből népe hősies küzdelmén kívül csak különös isteni gondviselés szokta az életnek megtartani. A békésiek különben nyugodtak lehetnek. Előre biztosítjuk őket, hogy amit az 1876. és 1888-iki árviz katasztrófák után eredmóny nélkül kértek, amivel a deczemberi közgyűlésen kisebbségben maradtak : az, nevezetesen a békés-doboz-gyulai kőut kiépítése, a legközelebbi árviz katasztrófa után — ha az be fog következni — mégis csak érett gyümölcsösé fog érlelődni. Nincs kizárva, hogy az esetben az államépitészeti mérnöki hivatal műszaki nézetei is jobban hozzá simu- landnak Gallacz János műszaki tanácsos felfogásához ; megtörténhetik, hogy az állandó választmány is ilyen értelemben fog javaslatot a törvényhatósági közgyűlés elé terjeszteni és mert a katasztrófák nemcsak megrendi- tóleg, hanem nemesitőleg is hatnak a kedélyekre, majdnem biztosan számítunk a csabai törvényhatósági bizottsági tagokra, hogy ők is meg fogják szavazni, vagy legalább is nem fogják megbuktatni a javaslatot. Sőt ki tudja! Talán a csodák kora sem járt még le egészen. Még abban is bizunk, még abban is hiszünk, hogy a gazdasági egylet meggondolandja, hogy habár a békés- doboz-gyulai kőút Csaba városát területileg nem is érinti, tekintettel mégis ama körülményre, hogy a kettős Körös balparti töltésének megerősítése nemcsak Békés existencziáját biztosítja, hanem az árvízzel szemben Csaba vá- rop biztonságát is fokozza, utóbbi szempontból a maga erkölcsi támogatását sem fogja a békés-doboz-gyulai kőuttól megvonni, mint ahogy most annak ellenére a csaba-dobozi út érdekében érvényesítette. Ki tudja, hogy vájjon ez is nem fog-e megtörténni 1 Márczius 15. A sajtó szabadság kivivatásnak emlékét, a fegyvernélküli győzelem diadalmas napjának 1848. márczius 15-ének 49-ik évfordulóját ünnepelte meg a magyar nemzet s a nemzetnek e magasztos ünnepéből illő részt vett vármegyénk is, melynek minden községe tudomást vett a nagy napról s hazafiul kötelességét ünnepélyek tartásával rótta le a gondolatszabadság kivívásának magasztos emléke iránt. Az alább következő tudósításokban számolunk be olvasóinknak a megyében lefolyt szép ünnepélyekről. Gyulán. A vármegye székhelyén ez idén, más városokhoz s az elmúlt ünnepélyekhez viszonyítva kisebb mederre szorítkozott az ünnepély. — Oka ennek némileg a nagy közönség sajnálatos indolencziájá- ban, másrészt azomban a múlt évben lefolyt ünnepélyekben való kimerültségben keresendő, főként azomban abban, hogy a függetlenségi 48-as párt oszlopos tagjai jövetele elmaradván az érdeklődés az ünnepély iránt megcsappant. — Szóval az idei márczius 15-ét meglehetősen langyosan ünnepelte meg a város közönsége. Mindazonáltal az ünnepély a programúihoz mérve igen szépen és kegyeletteljesen folyt le. Kezdetét a délelőtti, ref. templomban tartott isteni tisztelettel vette, melyen a város közönségének minden osztálya képviselve volt s a templomot megtöltötte. Ünnepi beszédet Jözsa Károly ev. ref. segédlelkész tartott. Eszmékben gazdag magasröptű beszédét, melyet a hazaszeretet igaz melegétől áthatva szónoki hévvel adott elő, mély meghatottsággal és lelkesedéssel hallgatták a minden vallásfelekezettől összegyűlt közönség sorai s elhangzó szép imája után a gyulai «Erkel-dalkör« a «Hym- nuszt», Talpra magyart» és a «Szózatot» adta elő, mindenki szivéhez utat találván művészi szinvonalon álló előadásával. Délután a 48-as kör előtt gyülekezett a nép s zászlók alatt zeneszóval vonnlt a Kossutb-térre, hol az egybegyült ünneplő közönséghez először Kovács Lajos ügyvéd, majd Lovászy Márton a központi 48-as párt küldöttje tartottak beszédeket. Józsa ■Károly volt ezután elszavalandó Bartók Lajosnak márczius 15-ére szerzett ódáját, de a közönség előtt hangjának rekedtségével mentvén magát, szavallatát nem tarthatta meg s az óda elszavalása helyett beszédet tartott az ünneplő közönséghez. Á csekély programúiból álló, de kegyeletteljes ünnepély ezzel véget ért, s a Kossuth téren összegyűlt csaknem kizárólag földmivesek és iparosokból álló kis számú közönség szétoszlott. — Este több helyen bankettel ünnepelték meg a nagy nap emlékét. A gyulai polgári-kor, mint minden évben, ez idén is szép bankettet tartott, melyen a gyulai társadalmi élet oszlopos tagjai, a polgárság szerényebb tagjaival együtt békés s e kört jelemző testvériséggel foglaltak helyet az asztalnál. A hangulat kezdetben lelkes és emelkedett, majd kedélyessé vált s Zielbauer Alajos kitűnő konyhája, mely az ételeket és italokat közmegelégedésre és banketten eléggé nem dicsérhető bőségben szolgáltatta, meghozta a jókedvet a bankett közönsége között. Az első szónoklatot a kör elnöke Szenásy József mondotta a magyar királyra, mely beszédet a jelenlevők állva hallgattak végig. Majd a gyulai »Erkel dalkör«, mely örvendetes újításként részt vett a kör bankettjén, a kör igazgatója kezdeményezése folytán, a »Szózat«-ot adta elő igen szépen Székely karmestert dicsérő, fegyelmezett korrekt előadással. Ezután A pozsonyi diétán vagyunk, melyet V. Ferdinánd 1847. november 12-én nyitott meg. Gróf Széchényi István és Kossuth Lajos vezetése alatt két párt küzd itt egymással. Czéljuk ugyanaz, tudniillik a feudális Magyarországnak modern állammá átalakítása; de nem egy utón haladnak. Széchenyi tartózkodó s minden rázkódástól fél s politikájának súlyát a gazdasági erők kifejlesztésére fekteti. Kossuth türelmetlenebb s merészebb s a nemzet jogainak érvényesitését s a létező állapotoknak gyökeres átalakítását sürgeti. A demokratikus és szabadelvű közvélemény Kossuthtal tart, a külföld eseményei is neki kedveznek. i848 február havában ugyanis kitör a párisi forradalom s Európa kelettől nyu- gotig egy jelszótól viszhangzik : „népszabadság 1“ Magyarország is forrongásba jő. Széchenyi hiába veti magát a rohanó ár elé, a hullámok elcsapnak feje felett s Kossuth, mint Magyarország politikai reformátora, diadalmasan halad előre, ragyogó beszédeinek varázsával a törvényhozást, hirlapi czikkeivel a nemzetet ragadja magával s már márczius 3-án független felelős magyar minisztériumot követel. Indítványát mind a két tábla elfogadja s márczius 13-án a nádor vezetése alatt fényes deputáczió viszi a feliratot a király elé. Éppen akkor érnek Bécsbe, mikor a népmozgalom a Metternich-rendszert megbuktatja. Bécs nagy lelkesedéssel veszi körül a magyarokat s a király másnap már fogadja őket. Az udvari párt tombol dühében. Hiába! A nemzet kívánsága teljesül. A király az előterjesztésekhez hozzájárul s gr. Batthyány Lajost felhatalmazza az első felelős és független magyar kormány megalakítására. A törvényhozás öt nap alatt elkészül a felelős minisztériumról szóló törjeliv melléklet van osatolva. a Länderer nyomdája felé veszik ntjokat. Oda érve Petőfi, Jókai, Vasváry s Vidacs a nyomdát „a nép nevében* lefoglalták, hogy a „Nemzeti dal* s a „12 pont* kinyomassék. Bent a gép zug, kint Jókai, Vasváry és Vidacs szónokolnak. Petőfi újra elszavalja „Nemzeti dal“-át s a refrént ezer torok viszhangozza: „A magyarok Istenére esküszünk, Esküszünk, hogy Rabok tovább nem leszünk I“ Dél felé a nyomda kapujában feltűnik Irinyi alakja, kezében a még nedves nyomtatványokkal. A nyomtatványok kioszlatnak s a sokaság rendben eloszlik. Délután 3 órakor a polgárság a muzeum előtt népgyülésre jön össze. A népgyülés a 12 pontban foglalt nemzeti kívánságokat nagy lelkesedéssel teszi magáévá s azonnal küldöttség megy a városházához, hogy a tanácsot a reform- pontozatok elfogadására szólítsa fel. Időközben a tömeg is megindul b mint méltóságos folyam hömpölyög a városháza felé. A városháztéren állást foglalva, egyre hangosabban követelik a reformok elfogadását. A tanács meghajlik a nép akarata előtt s ennek jeléül a nemzeti lobogót a városháza tornyára fel vonatja, azután elhatározza, hogy az országgyűlést megfelelő reform- törvények alkotására egy nagy küldöttség által szólítja fel. A nép a városháztérről Budára megy át, hol Táncsics Mihályt, a szabad szó mártírját a helytartóság börtönéből kiszabadítják s egetverő ujjongások közt kisérik pesti lakására. A nemzeti színházban még aznap este Bánkbánt adják. Előadás alatt érkeznek meg Budáról a fogolyszabaditók, kiket a színház közönsége tomboló lelkesedéssel fogad. A nők kendőiket lobogtatják, a férfiak is sirnak örömükben. A nép Petőfi „Nemzeti dalát* akarja hallani, Egressi Gábor elszavalja. A refrén, mint orkán zug fel a közönség ajkáról. Majd nemzeti dalokat énekelnek. A zenekar a Rákóczi indulót játsza s ennek hangjainál oszlik szét a lelkes közönség. Tisztelt uraim 1 Azon események, melyeket most lehető rövidséggel előadtam, ezelőtt 4g évvel márczius 15-ikén történtek. A fővárosi polgárság hazaszeretetének s szabadság utáni vágyakozásának magasra törő fellángolása volt ez, melyben az egész magyar nemzet közvéleménye nyilatkozott meg s mint ilyen, leghatalmasabb rugója lett azon lelkes törvényhozói munkásságnak, mely az uj magyar alkotmány magna chár- táját, az i848-iki törvényeket megalkotta. A nemzet közfelfogása nem is tudja különválasztani márczius isikét a négy vennyolczas törvény- hozás tényétől, sőt ezekhez hozzákapcsolja a sza- badságharcz eseményeit is. A nemzet köztudatában ezek összeolvadnak s egyet jelentenek, így lett a magyar közéletben márczius 15 ike, mint a szabadság, egyenlőség és testvériség nagy eszméinek symboluma, a 48 as törvényalkotásnak és a szabadságharcznak is emléknapja. Azt hiszem azért, hogy e nap emlékét mi is úgy fogjuk legméltóbban megünnepelni, ha ama történelmi nagy idők eseményeit lelkünk elé idézzük s azok emlékét minél mélyebben szivünk táblájára véssük. Felolvasásomnak nem is lesz más czélja, mint hogy a 48-as törvényalkotásnak, a szabadság- harcznak s az ézzel kapcsolatos eseményeknek lehető rövid rajzát adjam, e rajz keretében az 1848-ik évinek 8 a márczius 15-iki emlékezetes napnak korszak- alkotó jelentőségét teltüntessem. Lássuk tehát a törvényhozást!
