Békés, 1897 (29. évfolyam, 1-53. szám)

1897-03-07 / 10. szám

elégséges legyen a bajok halaszthatatlan es gyökeres orvoslására. Gyökeres orvoslást mon­dunk, mert a csak időszerű és a jelenlegi igények kielégítését czélzó újítások — mint a tapasztalat mutatja — nem elegendők. A kórház hosszú időre épül, forgalma foly­ton növekszik, akként kell tehát azt bőví­teni, hogy a növekvő forgalomnak évek múltával is eleget tehessen ; ez gazdaságo­sabb is, mint ha kisebb toldások végrehajtá­sával pár év múlva bekövetkezik a végleges rendezés elodázhatlan szükségessége. A kórházi bizottság, mely a viszonyokat legjobban ismeri — mint értesülünk tel­jesen magáévá tette az igazgatói jelentésben foglalt javaslatokat és a tervek egybeállítására és a költségvetés kidolgozására az alispán elnöklete alatt, az államépitészeti hivatal fő­nöke, a vármegyei főorvos, a kórházi igazgató, osztályorvos és gondnokból álló bizottságot küldötte ki. Ezen szükebb bizottság meg­tekintette a kórházat és az általa meghatá­rozott elvek alapján az államépitészeti hiva­tal már munkába vette a szüksóglendő épít­kezés terveinek kidolgozását. Az előkészítés alapján a kórházi bizottság a törvényható­ságnak május havi közgyűlése elé már kész propoziczióval fog járulni és a mennyiben a vármegye közönsége a kellő pónzáldozat fedezéséről gondoskodik, vármegyénk köz-j kórháza rövid időn belül bírni fog egy nagy arányú modern gyógyintézet minden kellé­kével. Hírek. A közigazgatási bizottság márczius havi ren­des ülését folyó hó 8-án tartja. Küldöttségek. Csaba község képviselő testüle­tének a patronátus ügyében hozott renitens hatá­rozata következtében csütörtökön délelőtt öttagú küldöttség járt fen Wlassics Gyula vallás és köz- oktatásügyi miniszternél, kitől azt kérelmezték, hogy a patronatusra vonatkozó rendeletét, illetőleg annak Csiba községére sérelmes rendelkezéseit változtassa meg. A miniszter figyelemmel hallgatta a szónokot és pár szóval megígérte, hogy keresni fogja az alkalmat az ügynek egyességes úton való meg­oldására, konkrét ígéretbe azonban nem bocsátkozott. Ugyancsak Wlassics Gyula vallás és közoktatásügyi ministernél pénteken Békéí városának húsz tagból álló küldöttsége járt a biró s Mezey Lajos főjegyző vezetése alatt, a békési hat osztályú gymnasium- nak nyolcz osztályúvá való kiegészítését és tanitó képző felállítását kérvén. A miniszter a képviselő házban fogadta a küldöttséget, de miután ekkor éppen az ő tárczája volt tárgyalás alatt, rendkívül el volt foglalva I érdemleges választ sem adhatott a kérésre. Sokkal kedvezőbb eredménynyel járt ugyanezen békési küldöttség, a melyhez dr, Méskó László országgyűlési képviselő is csatlakozott, br. Dániel Ernő kereskedelmi miniszternél, a ki­től a földvár-békési vonalon még egy vonat­közlekedés engedélyezését és a transversalis út kon- dorosi szakaszának kiépítését kérte. A miniszter mindkét kérés teljesítését kilátásba helyezte. Epilog. Hosszú időn át jó, változatos tárgya volt az újságíróknak és a szóbeszédnek, megér­demli tehát, hogy elzengjük epilógusát. Talán szük­ségtelen is mondanunk, hogy a székhelykérdésről van szó, mely immár végleg befejezést nyert. A belügyminiszter ugyanis jóváhagyta a törvényható­ság határozatát, melylyel Csaba község képviselő parancsát, vagy ha nem ezt, a nomád-élet al­kotmányának megnyilatkozását találhatjuk, mely csirájában a későbben kifejlődött megyei rend­szert foglalta magában. A telepeken azonban házakat ne képzel­jünk. A sátorhoz szokott őseink még a XlII-ik században is szerettek sátrakban lakni. Ameny- nyiben azonban az élelmiszerek tartása, raktá­rozása és az állatok védelmezése holmi fészerek — itt a szer, mint alkotvány, létrehozott, csi­nált épület — védelme alatt biztosabb volt, csak ennyiben emeltek őseink szilárd — leginkább csak fából készített — épületeket, A Gyula telep és Karkó telep közelségét bizonyítja az, hogy Gyula városának a törökök által való feldulásaig a Karkó utcza egyik része volt, előbb pedig egy helység neve. Az a kö­rülmény, hogy Gyula ama legrégibb okiratban, melyben Karkó és Szerbet említve van, nem jön elő, nem azt bizonyítja, hogy Gyula neve nem a legrégibb korból ered, hanem csak azt, hogy mint község későbbi keletű. Azt kell ugyanis gondolnunk, hogy ha Karkó-telep és Szerhet községekké tudtak ala­kulni, míg Gyula-telep és Szeregyháza elpusz­tult: annak nagy okának kellett lennie. Az a nagy ok pedig, mely Gyula-telep pusztulását és Szeregyháza eltűnését vonta maga után, nem más, mint a pogány-lázadás Szt-István, Endre és Béla korában. Ezen háromszori lázadásnak főnököt, vezért éppen ez a vidék adott, meít ha a Szt. István alatti lázadásnak Kupán, | somogyi törzsfő volt is a fő-fő vezére, de alvezére bizo­nyosan az itteni gyula volt. Ez a gyula pedig csak Vatának, a későbbi Békusmegye főnöké­nek apja vagy nagyapja lehetett. A lázadó maga ugyanis többnyire elvesztette méltóságát és éle­tét is, de fiai vagy utódai visszakapták öröksé­güket, miután a keresztény vallás hivei lettek, vagy annak mutatták magukat. Tudjuk, hogy Vata még Endre idejében is színlelte a keresz­ténységet és lázadását — melynek már ő volt a fővezére — a Péter elleni forradalom látsza­testületének azon „megállapodását“, hogy a község a vármegye székhelyének Csabára leendő áthelye­zése esetére székház építés czéljaira -400.000 frtot adományoz, megsemmisítette A Csaba község meg- felebbezett vármegyei határozatot jóváhagyta pedig indokainál fogva és annál is inkább »mert a község határozata ez idő szerint különben is idő előttinek d® így tárgytalannak is jelentkezik, mert az iiánt, hogy a vármegye székhelye Gyuláról Csabára át­helyeztessék, semminemű tárgyalás nincs folya­matban“. — Meghalt tehát, jóformán mielőtt meg­született volna. Requiescat in pace ! Jótékonyság. A nagyszénási evang. hitközség uj templomának felépítésére Károlyi Tibor gróf százezer darab fali téglát ajándékozott. A bókósmegyeiek segítő egyesülete Budapes­ten folyó hó 14-én d. u. 4 órakor VIII. kér. Üllői ut 66. szám alatt közgyűlést tart. A katonai ujonczozás e hót folyamán kezdő­dik a vármegyében és pedig a vármegye székhe­lyén, Gyulán; a járási községbeli hadköteleseket folyó hó 11-én, a Gyula városi illetőségüeket pe­dig 12-én és 13-án sorozzák. A sorozó bizottság polgári tagjai dr. Pábry Sándor alispán és dr. Berkes Sándor tb. főorvos; — Szeghalmon márczius 12, 13 és 15-én lesz, utóbbi helyen a sorozó bi­zottság polgári tagjai: dr. Bartóky József főjegyző s dr. Zöldy János főorvos. Bucsubankett. A gyulai kaszinó nagytermében múlt szombaton zajlott le a Bócz Géza Gyuláról Nagyváradra kinevezett kir. Ítélőtáblái biro tiszte­letére rendezett bucsubankett, melyen Gyulaváros intelligencziájának férfitagjai, a^megyebeli bírói és ügyvédi karból, mintegy hatvanan vettek reszt az Ízléssel terített s jó menüvel felszolgált asztal mel­lett. A távozó bírót, miután Bócz előzőleg a ki­rályra mondott felköszöntőt, Novák Kamill törvény- széki elnök, kúriai biró köszöntötte fel először s meleg szavakban tolmácsolta a vezetése alatt mű­ködő törvényszék szeretetét, mely a kiváló kép­zettségű és nagy tehetségű bíróban egyik »jobb kezét“ veszti el s e veszteséget csak ama közöröm enyhíti, mely a derék biró megérdemelt előlépte tése folytán tölti el a sziveket, dr. Fábry Sándor alispán ezután a helyi társadalom nevében búcsú­zik el Bócztól, mint a táásadalom általánosan tisz­telt alakjától, majd Jantsovits Emil az ügyvédi kar nevében, dr. Plopu György kir. törvényszéki biró pedig a biró kar nevében mondtak igen szép és tartalmas pohárköszöntőket, mire Bócz biró meg­hatva mondott köszönetét barátai szives figyel méért és szeretetéért s meleg szavakban mondott búcsút úgy a bírói és ügyvédi kar, mint az egész város'közönségének. A kedélyes bankett az éjfél utáni órákig húzódott. — Bócz táblabiró e hó 1-én távozott Gyuláról s Nagyváradon e hó 2-án a táb­lai tanács előtt hivatalos esküt tevén, működését már meg is kezdette, mig az eltávozott biró csa­ládja tegnap délután indult Nagyváradra, nagy­számú jóbarátaik és ismerőseiknek őszinte szeren- csekivánatai között. Csapat8zemle A Gyulán állomásozó honvéd- huszárság fölött Halasy Dániel huszárezredes, lovas- dandárparancsnok e hó 3 és 4 napjain csapatszem­lét tartott, s a tapasztaltak fölött megelégedését és dicséretét fejezte ki Nagy Gyárfás huszárkapitány­nak, a gyulai huszárság parancsnokának. Az ezredes 4-én délután utazott el Gyuláról. Baleset a gyakorlótéren A folyó hó 3. és 4 napjain Halasy huszárdandárparancsnok által tar­tott lovassági csapatszemle alkalmával egy — sze­rencsére nem veszedelmesebb kimenetelű — bal eset történt a helybeli huszártisztikar egyik tagjá­val. Kallivoda főhadnagy ugyanis lovaglás közben kificzamitotta a balkarját és erős zuzódást szenve­dett, mi miatt pár napra szolgálatképtelenné vált. A derék huszártiszt malheurje a tiszti karban élénk sajnálkozást keltett, szerencsére azonban most már minden nagyobb bajon túl lévén, átvette a szolgá­latot. tával annyira meg tudta szépíteni, hogy vár- ispáni hivatalát megtartható. Összeköttetését azonban az erdélyi gyula fiaival, Bua és Buk- nával még ezután sem szakasztottá félbe és a Béla alatti lázadásnak ismét nemcsak fővezére, hanem éltető lelke is volt. A pogányság azon­ban többé felül nem kerekedhetett, a keresz­ténységen. Vata — mint Hadúr utolsó csatára —1 a harczmezön halt meg. Gyula-telep tehát már Szt. István alatt lakó nélkül maradt, Szeregyháza pedig a ké­sőbbi lázadások alkalmával, mint a keresztény­ség diadalmi emléke, fenekestől feldulatott. Az ősi telep dicsőséget és fényt árasztó emléke azonban valamelyik Vata unokának any- nyira szivén feküdt, hogy nem állhatott ellen a vágynak, miszerint oda ne menjen lakni. Fogadjuk el azt az érvelést, hogy ez az unoka már nemcsak igazi keresztény, hanem olyan buzgó is volt, hogy — mintegy ősei bű­neinek engeszteléseül — templomot és monos­tort épittetett az ősi korból még mindig Gyula­helynek vagy — mivel egszerüen is azt jelen tette — Gyulának nevezett területen és e mo­nostorba — az akkori kor szokása szerint — ő maga ment első barátnak. így származott a Jula-Monostor név, mely azonban a magyar népben annyira sajátságos következetesség miatt visszaegyenesedett és Gyula maradt. A mi Gyula városának a Gyula kereszt­névtől való eredetét illeti, az nem bizonyitható. Nem pedig amiatt, hogy a Gyula név nem volt keresztnév, hanem egy-egy vidék főméltóságát jelentő név és örökségképen szállt apáról fiúra. Keresztnévül csak a kereszténység fölvétele után alkalmazhatták, mikor a latin Julius név­vel a papok azért szerethették egyesíteni, hogy a pogány Jula nevet el feledtessék, mig viszont a megzabolázott ősök pedig azért vették fel, hogy az ősi intézményre és származásra emlé­kezteié őket. A két különböző indok igy egye­sült közös akarattá. A Jula nevet azonban a ke­resztény korban nem viselhette akárki, hanem Sorsolási engedély. A pénzügyminiszter Beliczey Rez8Őné elnöknő kérelmére engedélyt adott a csa­bai nőegyletnek, hogy szegény iskolás gyermekek téli felruházása javára egy üvegre festett tájképet kisorsolhasson és ezen sorsolásra vonatkozólag az 50 kros tételek után előzőleg befizetendő játékdiját és nyeremény adót 2 7a—27s°/o-ra mérsékelte. Dr. Fábry Sándor alispán Sztraka György főszolgabírót bízta meg, hogy a húzásnál politikai biztosként jelen legyen. A közkórház február havi forgalma. A vár megye közkórházának február havi forgalmáról a szokott kimutatást egybeállitotta az igazgatóság. A kimutatás szerint január végén a kórházban ápolás alatt maradt 125 beteg, február hóban felvétetett 65 beteg, ezek közül elbocsáttatott gyógyultan 53, javulva 14, gyógyulatlanul 4 és meghalt 1 összesen 72. További ápolás alatt maradt tehát 118 beteg. Helyettesítés- A vármegye alispánja a 8 heti katonai szolgálat teljesítésére szabadságolt Popovics Kornél helyettes anyakönyvvezető és járási iruok teendőinek ellátására ideiglenes helyettesként Deb- reczeny Károly központi Írnokot rendelte ki. A járványok krónikájából. A lefolyt héten a fertőző betegségek közül az egyes községekben a következők fordultak elő. u. m. a vörheny Vésztő, Szeghalom, Gerendás, Füzes-Gyarmat, K.-Ladány, Sz.-András, Öcsöd, Kétegyháza, M.-Berény, Körös- Tarcsa községekben és Gyulán; — a torokgyík Orosháza és Békés községekben; a roncsoló torok­lob Kótegyházán, Szeghalmon, Vésztőn és Oros­házán ; a himlő Békésen, Szeghalmon és Körözs- Ladányban ; a fültömirigylob Szeghalmon és a hasi hagymáz Körözs-Ladányban. A vármegye állategészségügyében az elmúlt héten következő változások fordultak elő. A sertés­vész fellépett a Szent-Andráshoz tartozó kis-rátói pusztán, ellenben megszűnt Mező-Berény község­ben. Csabán Dudás Márton udvara a léptene miatt elrendelt zárlat alól feloldatott. Bánfalván a rühkór lépett fel egy esetben. A száj- és körömfájás fel­lépett a Békés-megyeri majorban, ellenben meg­szűnt és a zárlat feloldatott Sámson és Csorvás községekben. Mező-Berényben pedig — ahol a lovak újólag malleinoztattak, a takonykór miatti zárlat tegnap végleg feloldatott. Névmagyarositás. Pfefferkorn Mihály csabai lakosnak a belügyminiszter megengedte, hogy ve­zetéknevét „Bors11-ra változtassa át. Halálozás. Városunknak egyik köztiszteletben állott matrónája, özv. Keller Antalné Czenger Mag­dolna, Keller Imre ügyvéd, megyei közéletünk agilis tagjának édes anyja, folyó hó 1-én délután végelgyengülésben meghalt. A derék öreg úrnő Sál József temetkezési intézete által rendezett dí­szes végtisztességén szerdán délután megjelent a város intelligencziája csaknem teljes számban, a ravatalt szép koszorúk borították el és a legőszin­tébb részvét kisérte sírjába. A halálesetről kiadott családi gyászjelentés a következő: Keller Imre maga, neje Ipolyi Stummer Mária, gyermekei, uno­kái, testvérei, Keller Alajos, ennek neje Jäger Paula és gyermekeik, Keiler Erzsébet,. ennek férje Marschallkó László és gyermekeik, Keller Sarolta özv. Baronovits Gergelyné, unokatestvére Deimel Lajos, ennek neje Bodoky Ilona nevében, fájda­lomtól megtört szívvel jelenti forrón szeretett ked­ves édesanyjának, özv. Keller Antalné született Czenger Magdolnának a halotti -szentségek felvétele után, folyó 1897. évi márczius hó l én élete 87-ik évében végelgyengülésben történt gyászos elhuny tát. A megboldogultnak földi maradványai folyó hó 3-án d. u. fél 4 órakor fognak a róm. katb. egyház szertartása szerint helyben a Szent-Három­ságról nevezett róm. kath. temetőben örök nyuga­lomra tétetni. Az engesztelő szent-mise áldozat pedig folyó hó 5-én d. e. 9 órakor fog a helybeli róm. kath. nagytemplomban a mindenhatónak be­mutattatok Áldás, béke és az őt haláláig környe­zett szeretet lengjen porai felett! csak az, a ki Jula nemzetiségből származott. Bizonyitja ezt az, hogy csak az ország legfőbb méltóságát betöltő személyeknél találjuk meg a keresztény kor első századában. így egy Jula nádor 1075-ben, egy másik királyi biró 1219-ben. Ha nagyon megszokott név volt volna, bizonynyal gyakrabban találkoznánk vele az ősi okiratokban, mivel azonban ennek éppen ellenkezője áll, igazolni látszik föltevé­sünket és állításunkat. A Gyula név csak az ősi ilyen nevű méltóságot betöltő és ezen a he­lyen telepedett Gyulától származhatik. így szár­mazott a Karkó név ugyancsak a méltóságot betöltő Karkótól. A Szerhet, mely talán hibás Írásból bir t. végzettel és eredetileg Szerhel volt, valamint a Szeregyháza önmagukat magyarázzák. Egymástól azonban mind a négy név annyira nem választható el, hogy egy korból való szár­mazásukat letagadni lehetetlen. Valamint a Gyula név nem származott ke­resztnévből, éppen úgy nem származott a Csaba név sem abból. Attila fiának neve olyan szép csengésű, azután .meg ehhez a névhez a monda szerint annyi keservvel teljes dicsőség fűződik, hogy a magyar jellemmel egyező édes-bus érzelem fa­kad szivünkben, mihelyt halljuk. Ez az oka mi­szerint azt képzeljük, hogy ezt a nevet minden harmadik magyar viselte. Pedig hát voltaképen azt sem tudjuk, hogy az az egy is viselte-e ? A történelem nem tanú­sítja, mert Attila fiait más névvel nevezi. Meg­fontolva már most azt, hogy Attila — vagy egyátalán a hunnok — korából ezen a vidéken egyetlen földrajzi .emlék sem maradt, mint ahogy oly hosszú időközben, mely a hunnok itteni tanyázását és a magyarok idejövetelét elválasztja, nem is maradhatott; megfontolva továbbá azt, hogy sem az Árpádok korából sem a későbbi idők­ből fönmaradt oklevelekben, krónikákban, tehát írásos emlékekben egyetlen egy Csaba nevű embert sem ta­lálunk I bizonyosra vehetjük azt, hogy nem is személynévből származott Csaba városának a neve. Halálozás. Pintér István csizmadia mester e hó 4-én reggel elhunyt. Halálát szélhüdés okozta. A sokaktól ismert öreg iparos halála közrészvétet keltett. Nyugodjék békével. Villámlás márcziu8ban. Húshagyó kedden úgy látszik az égi elemek is hódoltak Carneval herczeg- nek s „farsangosdi“t csaptak odafönn az égen. A hűvös idő daczára ugyanis, mely elűzte az első tavaszi ibolyát, három erős villámlás mutatkozott este 7 órakor az északkeleti égen. A kora már- cziusban szokatlan égi tünemény összevetve a jelen­legi háborús hírekkel, alighanem rósz ómenné válik egy pár babonára hajló ember előtt, voltaképen azonban ártatlan természeti baklövés volt az egész kis miniatűr égi-háboru. A »kigyókő“. Vidó Györgyné gyulai öreg asz- szony, ugyancsak hajlott a babonára és a szép szóra s hiszékenységét egy csavargó asszony úgy használta fel, hogy három kis értéktelen színes kőgolyót 3 írtért eladott neki „kigyókő“ gyanánt, melynek az a tulajdonsága, hogy porrá törve és vizben fölkavarva három miatyánk elmondása után meggyógyítja a legmakacsabb szembajt még a fekete hályogot is, sőt a hol bekenik vele a bőrt, ott is szeme nő az embernek. Yidóné belement a vásárba s milliókat érő kincsével büszkén dicsekedett a szomszédság előtt, kik belátván, hogy becsapták őt, igyekeztek felvilágosítani őt a csalásról. Yidóné azonban csak nagy nehezen hitte el, hogy kőgolyói nem érnek egy krajczárnál többet s teljesen hatás­talan portékák, de mikor ennyire felvilágosodott, a csaló asszony már régen hegyen-völgyön túl járt a három forintjával. A tegnapi piknik, mely az este folyt le a megyei székház szépen díszített nagy termében, csakugyan méltóan felelt meg a hozzáfűzött vára­kozásoknak s a megyeház nagyterme még egyszer és utoljára átváltozott az idén tündér kertté, ahol találkozót adtak egymásnak a város szépei s még a pazar menünél is pazarabb jó hangulatban ütötték végleg agyon az idei életerős, hatalmas farsangot. A piknik szerelmes honasszonyai, vagy a kedves házikisasszonyok valamint az összes piknikbe bele­vont hölgyek kiváló vendégszeretete, feledhetetlenné tették a fiatalság előtt a pikniket s tánczosokban sem volt semmi hiányosság, úgy jó hangulatban sem. A szép mulatságról lapunk jövő számában referálunk. A tűzoltó bál. A gyulai önkéntes tűzoltó-egylet folyó hó 1-én a nópkerti pavillonban nagy jelmez estélyt és tánozvigalmat rendezett. Mint mindig igy ez alkalommal is számos résztvevője volt e mu­latságnak nagy részt a polgárság köréből, habár az úri osztály férfi tagjai is eléggé képviselve voltak. A tűzoltók jelmezekbe öltözve nagy álarczos kör­menettel nyitották meg a bálát, a lapunkban már közölt műsor egyes számait pedig közbe-közbe élénk érdeklődés mellett mutatták be. A minden felől nagy kíváncsisággal fogadott alkalmi viczlapot a „Csipi-Csókát“ a szünetek alatt árulták, megle­hetős eredménynyel. A kedélyes és fesztelen mu­latságnak a reggeli órák vetettek véget. Névsort a jelenlevő hölgyek nagy számát tekintve kiküldött tudósítónknak a legjobb akarat mellett sem sikerült összeállítania, azonban annyit mondhatunk, hogy a jelenlevők mindvégig a lehető legjobb hangulatban voltak s derék tűzoltónk mindent elkövettek, hogy a mulatni vágyó közönséget ezen vágyában minden tekintetben kielégítsék. Igen sikerült volt a mulat- tatóbbnál mulattatóbb bohóságok között a „farsang temetése.“ Nyilvános számadás. A gyulai önkéntes tűz­oltó-egylet folyó év márczius 1-én tartott álarczos bálján a bevétel 261 frt 45 kr, kiadások 153 frt 97 kr, készpénz maradvány 107 frt 48 kr. zFelül- fizettek: Oláh György 4 frt 50 kr, Rezei Szilviusz 2 frt 50 kr, Berbekucz György, Ferentzy Alajosné 2—2 frtot, Dani Ferencz, Gálicz Sándor, ifj. Ludvig József 1 — 1 frtot, Palíag Péter, Bekker János, Grüner Henrik, Kiss Mihály, Diósy József, Maier Vámbéry Attila fiának Csabának nevét igy magyarázza: „E szót azonosnak tartjuk a török csapok szóval, melynek értelme: valaki, a ki berohanást intéz, a harczos, még pedig nőmén agentis a csap, csab (berohanni, megtámadni) törzstagból az ó — török .alaktan szerint ké­pezve, mely különösen az nigur nyelvemlékek­ben találkozik és a keleti török nyelvben csapau, csapóul alatt ismeretes. A végső torokhang ele- nyészése, vagyis a csapa és csapok közötti viszony a legtöbb magyar szóhasonlatnál szabálykép szerepel.“ A helyes magyar nyelvérzék szintén igy magyarázza a Csaba szót. Vegyük ugyanis fontolóra, hogy mit jelen­tenek a csapni, csap, csapat, csapó, csapás szavak, és rájövünk, hogy Csaba egy a csapó ssóval, csakhogy ennek régibb alakjával, a mikor még csak csapa volt, épen úgy, mint a kapniból származó — de ma is meglevő — kapa, kapó helyett, vagy a mint a Csaba szomszédságában levő helynév Vészé származott a veszni igéből vesző helyett. Csapni annyit tesz, mint hirtelen megrohanni, rárohanni, megtámadni, meglepni; annyit is tesz, mint megtiporni, letiporni, lete- perni; sőt sajátságos, de úgy van, a megkeves- biteni vagy megkevesedni fogalma is rejlik benne. Az ütésnek fogalma benne későbbi ke­letű és csak az összetételek által ragadt rá, például megcsapni, hozzácsapni, rácsapni, lecsapni felcsapni, noha a megcsapni és hozzácsapni alakokat kivéve, a meglépés, a megrohanás esz­méje mindenikben benne van. A rácsapni, le­csapni eredetileg azt jelentették, a mit a sas stb. rohamával ma is kifejezünk. A megkeves- bités fogalma rejlik a következőkben : a mérőbe öntött búzát lecsapják, mert nem tetőzve árulják, hanem csapóson. A csap szó is azt bizonyitja, a mennyiben rajta keresztül kirohan az edény tartalma, tehát megkevesbedik, megcsappan, mert lecsapják, lecsapolják. A viz áradáskor ki szokott csapni, tehát kirohan partjai közül, meglepi a vidéket, de magát is lecsapolja annyira, hogy a

Next

/
Thumbnails
Contents