Békés, 1897 (29. évfolyam, 1-53. szám)
1897-12-19 / 52. szám
52-ik szám. Gyula, 1897. deczember 19-én XXIX. évfolyam !0fj §®s! Szerkesztőség: Templomtér, DobayJános kereskedése, hova a lap Bzellemi részét illető közlemények intézendök. Kéziratok nem adatnak viasza. Előfizetési d-ij : Egész évre . 5 frt — kr. Félévre ... 2 » 50 » Évnegyedre .1 » 25 » Eyyes szám ára 10 kr. Társadalmi és közgázdászati lietilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: KÓHIT DÁVI 3D. Kiadó hivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza, és könyvkereskedés, hova a hirdetések és nyílt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, ! a kiadó hivatalban. ; Nyilt-tér sora 10 kr. $ 3$ Városi közügyek. i Gyulavárosa kép viselő-testületé holnapi tartja évnegyedes rendes közgyűlését, amelyen a lapunkban közölt tárgysorozat szerint 37 ügy van felvéve ; oly mennyiség, aminöre évek óta nem emlékszünk, hogy egy közgyűlésen előfordult légyen. De nem annyira a tárgysorozat hosszúsága, mint inkább néhány ügynek kiváló fontossága s hordereje az, mely kötelességünkké teszi, hogy ne szorintkozzunk csupán a tárgysorozat közlésére, hanem tájékoztatás kapcsán elmondjuk azokról nézetünket. A város főbb utczáinak kikövezésére nézve az elvi határozatot a képviselő-testület már a nyár folyamán meghozta, s ami a határozatot becsessé teszi, oly egyértelműséggel, amely váratlanságánál fogva különösen is értékes. Mindössze egyetlen egy felszólalás történt ellene, de az teljesen viszhang nélkül maradt úgy, hogy a határozat hozatala, ezt a felszólalást nem számítva, egyhangúlag történt. A képviselő-testületnek holnap az eléje terjesztendő árlejtési jegyzőkönyvek fölött kell csupán határoznia, ami könnyű íeladat' lesz, amennyiben a Boheim-íé\e ajánlatot nemcsak annak olcsóbb volta, hanem ama körülmény is javasolja, hogy az offerált anyag kitűnő volta igazolva van Szarvason, Temesvárott, mely utóbbi helyen a város polgármestere s mérnöke közvetlen meggyőződést szereztek a kő s kövezés jóságáról. A közgyűlés izgalom anyagát — piece de resistance-át a helypénzszedési bérlet kérdése fogja képezni. Anélkül, hogy a kérdés ama részének, vájjon a legmagasabb ajánlatot tett bérlők a szerződés kötésekor, mennyiben vagy mennyiben nem jogositottak az árlejtési feltételek utólagos bírálatára kiterjeszkedni, jogi kritikájába bocsátkoznánk, ama nézetünknek adunk kifejezést, hogy a képviselő-testület az előzmények után legokosabban teszi, ha megkísérli — amiért különben rendes körülmények között nem igen rajongunk — a helypénzszedési jog z> Visszaemlékezések Terényi Lajosra. — A „Békés“ eredeti tárcsája. — (Folytatás.) Boldog idők voltak azokí — vagyis inkább mi voltunk boldogok, akik a gondtalan ifjúság édes örömeit pazarul élvezve, ugyancsak híven követtük a klasszikus költőnek azt az intelmet, hogy „Minden órádnak leszakaszd virágát /“ Több mint másfél évtizede, hogy kedves szülővárosomból végleg elszakadtam, s így a távolból nem tudom biztosan megítélni, hogy milyen most a gyulai társadalmi élet? de any- nyit mondhatok, hogy a mi időnkben, 2o—25 esztendővel ezelőtt, olyan vig élet folyt Gyulán, hogy nemcsak a vármegyében, de messze vidéken se volt párja. (Legkompetensebb biró lehat ennek megítélésére a szegény banda, melynek egyik idősebb tagja, mikor tavaly otthonlétemkor azt kérdeztem tőle. hogy — .hát hogy vannak öregem? — az elkeseredés, lemondás, elé- gületlenség és gúnynak k vintesszencziáját visz- szatükröző sunyi mosolygással azt felelte rá : „úgy vagyunk, tekenes ur, kérem sépen. hogy egy hónapig se lát most annyi pisi a banda, mint a tekenes urék légin korába’ egy (szaka kaptunk.“) Micsoda bálok, milyen pompás mulatságok voltak akkoriban! — mennyi gj önyörü leány és menyecske gyűlt össze egy-egy tánczmulat- ságon, (akiknek csak azért nem Írom ide a fényes névsorát, mert nem akarom, hogy a mi egykori hóditó tánczosnőink udvariatlannak tartsanak, amiért elárulom, hogy ők már 20—25 év előtt mindmegannyi bálkirálynők voltak, —) s házi kezelését. Két indokot hozunk fel rá. Az egyik az, hogy a helypénzszedési jog tényleges jövedelme még megközelítően sem ismeretes, és a ■ városnak, még ha egyszer veszteség árán történnék is, érdekében áll jövedelmének eme legfőbb ágáról positiv tájékozást és számadatokat szerezni. A másik az, hogy házi kezelés melletti esetleges kisebb bevétel, nem megvetendő rekompenzácziót nyer ama megtakarítással, amit a város eme jog utáni magas tőke kamat adónál fogna elérni. Arról az erkölcsi haszonról nem is beszélünk, amit a házi kezelés, a kisebb nagyobb visszaélések és ezek fölötti szenvedélyes panaszok megszüntetése által elérne. Békésvármegye közkórházi bizottsága az Erzsébet ápolda telkéből az építendő tébolyda részére 1090 □ öl területet kér átengedni. Előrebocsátásával annak, hogy ennyi telek ezrekre rugó értéket képvisel; tekintettel mégis a humánus czélon kívül ama körülményre is, hogy a létesítendő elmegyógyintézet Gyula városa közgazdasági forgalmát is emeli s mindenek fölött ama, viszonyaink között mindig erősen mérlegelendő ténykörülményre, hogy — bár tessék rá jó vagy rósz vicczeket mondani — az elmegyógyintézet, úgy amint kontemplálva van és létesül, Gyula városa megszilárdulásának szintén egyik intézménye s biztosítéka, reméljük és meg vagyunk győződve, hogy a képviselő testület, mindezekre való figyelemmel, a kért telket díjmentesen fogja az elmegyógyintézet részére átengedni. Mint előrelátható volt, a vármegye feloldotta a képviselő-testületnek a csatornázás tárgyában hozott határozatát és a várost a csatornázási művelet elkészítésére kötelezi. A vármegye parancsszaván kivül különben hathatós propagandát csinált a csatornázásnak a nyár elején volt felhőszakadás, mely a képviselő uraknak, különösen pedig a külvárosiaknak, sokkal sajgóbb emlékében maradt még, semhogy a csatornázásnak nem is előnyei, hanem elkerülhetlen volta fölött egy szót is vesztegetnünk kellene. Az összeférhetlenségi szabályrendeletre, annak a sok fényes mulatságnak, vagyis az azt rendező vállalkozó szellemű, tánczban és jókedvben kifogyhatatlan derék fiatalságnak — Terényi Lajos volt a lelke, vezére, összetartó kapocsa, valóságos szuverén uralkodója. Gyönyörű délczeg alakja úgy illett a franczia négyes, vagy kotilion élére, mintha az Isten is arra teremtette volna; s nagyon jól emlékszem, hogy mikor a boldogult Göndöcs apát által 1876. őszén a kath. nagytemplom orgonája javára rendezett konczerten, (amelynél talán azóta se volt fényesebb és nagyszerűbben sikerült mulatság Gyulán), a ragyogó szépségű gróf D’Orsay Fanny komtesszel Terényi a tánczmulatságot megnyitotta: a jóságos özvegy gróf Wenckheim Józsefné, a gyönyörű látvány által elragadtatva, egész hangosan odaszólt az apát úrhoz: „Ennél szebb párt nem láttam életemben /“ Akkoriban — vagyis az 1875-ki farsangon — történt, hogy a fiatalság előkelőbbjei közül ösz- szeálltak heten, a2zal a szándékkal, hogy egy szigorúan zártkörű bált fognak rendezni. Ilyen kisebb helyen, mint Gyula, nagyon nehéz és szörnyű vakmerő vállalkozás: egy zártkörű bálnak a határvonalait szigorúan megvonni, mert ezer mindenféle mendemonda, félreértés és apprehen- zio támad a körből kizárt táborban, — s természetesen igy történt akkor is. Valóságos diplo- macziai tárgyalások folytak egy-egy meghívónak elküldése vagy megtagadása körül, — s mivel történetesen a „hetek“ közül tulajdonképpen csak kettő volt gyulai, mig a többi csak úgy odaszármazott : csakhamar felzudult a bennszülött (igazabban a körből kizárt) közvélemény, hogy miként merészkedik öt idegen (azaz hogy azt mondták biz’ arra, hogy „főtt-ment“) fiatal ember, a „gyulai“* fiatalság czégére alatt bált rendezni, sőt abból még a legelőkelőbb (?) családokat is kihagyni? — Szegény Trucker Józsi még hírlapi illetőleg a vármegyének erre vonatkozó határozatát a észrevételünk van. Az összeférhet- lenség — látjuk a parlamentben is — a legkényesebb, legbonyolultabb, legnehezebb problémák egyike. Fix javadalmazásukat illetőleg, különben is legmostohább helyen állanak a községi tisztviselők. Nemcsak szük- keblűség, hanem valósággal rövidlátó s a közügyekre hátrányos és veszedelmes dolog őket más állásoktól elzárni. A fő dolog az, hogy az a jövedelmi forrás tisztességes le- gyep. A községi tisztviselők tisztes mellók- toglalkozásából a közügyekre csakis előny háramlik. Második észrevételünk az, hogy az inkompatibilitás rendezése nem kötelező, csupán fakultativ jog és ha egyéni ellenszenvek leküzdésére képesek vagyunk — hiszen egyéni ellenszenv volt az, ami az inkompatibilitási kérdést felszínre vetette — a legkisebb kocz- kázat és veszedelem nélkül megvárhatják a községek, megvárhatja a vármegye is, mig a helyi szűk látkörnek alá nem vetett tör vényhozás fogja, t. i. ha szükségét látja, a törvényhatósági s községi tisztviselők inkompatibilitását a közigazgatási reform kapcsán szabályozni. Végül a pödagogia ügyét érdeklő két fontos tárgyról akarunk még nyilatkozni. Az egyik a polgári iskolának gymnasiummá leendő átalakítása iránti előterjesztés, a másik a kir. tanfelügyelő átirata állami népiskola felállítása tárgyában. Az elsőt már ismertettük és méltattuk lapunkban, a másodikra az a megjegyzésünk, hogy — nem törődünk vele, ha obscurantiával fognak is bennünket vádolni —Ji mi azt tartjuk helyesnek, ha az elemi népiskolákat és pedig nemcsak a létezőket, hanem ha a jövőben szükséges elemi iskolákat is az egyházak állítják és tartják fenn. Örömmel nyilvánítjuk, hogy Gyulán az egyházak e tekintetben igazán nemesen és magasztosan töltik be hivatásukat és az iskolák fentartásában és terjesztésében a legnagyobb áldozat készséget tanúsítják óa fogják bizonyára a jövőben is tanúsítani. A város belterületén ez idő szerint különben sem im- minens szükséglet újabb elemi iskola felállipolém'iába is keveredett e miatt, s a fiatalság tekintélyes része — számszerint negyvennyol- czan — azt a tromfot akarta a „hetek“ báljára adni, hogy ugyanazon a napon, a „negyvennyol- czasok“ népszerű firmája alatt egy kontrabált fog rendezni. A kedélyek meglehetősen fel voltak izgatva, — alig volt számbavehető család, amely pro vagy kontra érdekelve ne lett volna ; — a kaszinók és kávéházakban folyvást csak a „hetek“ bálja volt a beszéd és vita tárgya: — mig végre is Terényi Lajosnak' rendkívül ügyes tapintatossága s mindkét táborban egyaránt közkedveltség ben állott egyénisége és szeretetreméltó konczi- liáns modora olyan szépen elegyengette a dolgot, hogy a nagy keveredésnek egy méltányos kompromissum lett a vége. — A „hetek“ jócskán engedtek a „szigorúan zártkörűből, a „negyven- nyolczasok“ pedig lemondtak a kontra-bal íen- dezéséről, — igy aztán a „hetek bálja olyan pompás mulatság lett, melyet csak nagy ritkán sikerült összehozni, — mert a megyebelieken kívül, Bihar és a Jász-Kun kerület« szépei is oly nagy számmal voltak jelen, hogy annál különb báli közönséget nem sokszor látott az öreg „Korona“ vendéglő nagy terme. (Mekkora iróniája a sorsnak, hogy ahol emberemlékezet óta, a bőrébe nem férő duhajság rótta le a jókedv adóját, ott most az adóügyek ezernyi bajaiba belesavanyodott pénzügyigazgatóság szorítja a rubrikákat I) $ * * Terényi Lajos ugyan fiatal korában minden mulatságból bőven kivette a részét, s valódi epikureusi bölcseséggel élvezte az életet, — de azért ne gondolja senki, hogy ifjúságát csák léhaságokkal töltötte el. Sokat tanult, sokat olvasott; — szerette és kitünően ösmerte tudta különösen a történeltása; sem egyházi, sem állami. Hanem ha 1 kormány anyagi segélylyel támogatni haj- andó, sokkal nagyobb szolgálatot el szívességet tesz Gyula városa közoktatás ügyének, ha a város belterületén az egyházi elemi iskolákkal feleslegesen versengő állami iskola helyett az utóbbi czélra szükségelt évi fen- tartási összeget Gyula városának, | tanyai iskolák szaporítása s íentartására szíveskednék rendelkezésére bocsátani. Az volna a nézetünk, hogy a város ilyen értelemben tegyen felterjesztést a vallás- és közoktatás- ügyi miniszterhez. A közigazgatási bizottság ülése. (Deczember 13) Számra nézve sok, de többnyire jelentéktelen dolgok foglalkoztatták a közigazgatási bizottság deczember havi ülését. Úgyszólván hozzászólás nélkül fogadták el az előterjesztett előadói javaslatokat, minek eredménye az lett, hogy déli fél egy órára végeztek a meglehetősen hosszú tárgysorozattal. Az ülés lefolyásáról és a hozott határozatokról a következő tudósítást adjuk: Jelen voltak dr. Lukács György főispán elnöklete alatt dr. Fábry Sándor alispán, dr. Bodoky Zoltán főjegyző, Jantsovits Péter árvaszéki elnök. Oláh György tiszti főügyész, dr. Liszy Viktor kir, ügyész, Zöldy János tőorvos, Rezey Szilviusz kir. taufelügyelő, Somossy Zsigmond h. pénzügyigazgató, Haviár Lajos és Steinecher Gábor kir. főmérnökök, Zlinszky István közgazdasági előadó, Haviár Dániel, Hegedűs Mihály, dr. Zsilinszky Endre, Jantsovits Emil, Vidovszky János, Ladies György és dr. Hajnal István bizottsági tagok. Miután az elnöklő főispán az ülést megnyitotta, dr. Bodoky Zoltán főjegyző olvasta fel a a vármegye alispánjának a november havi közállapotokról szóló jelentését, melyet térszüke miatt lapunk jövő számában fogunk közölni. Miután az alispáni jelentést tudomásul vették, dr. Zöldy János vármegyei főorvos referált a közegészségügy november havi állapotáról, a mely a jelentés szerint általában kedvezőnek volt mondható. A fertőző betegségek közül legnagyobb számban a vörheny jelentkezett, a mely két községben járványosán lépett fel. A hasi hagymáznak 16 esete és a roncsoló toroklobnak 12 esete fordult elő november hó folyamán. Szórványosan bár, de több esettel fordult elő a szamárhurut is. Ugyancsak a tiszti főorvos mutatta be a közkórházi bizottságnak a kórházi élelmezés biztosítómét, s ismer e az irodalom minden jelesebb költői és prózai munkáját. Egy időben sokat foglalkozott a bölcsészeti müvekkel is, s mikor én az egyetemről hazakerülve, egyszer valahogy véletlenül a Kant és Hegel bölcsészeti iránya jött szóba köztünk: oly alapos kritikai véleményt és egész kis vitatkozást fejtett ki erről, hogy én, aki azon a féléven éppen ezeket hallgattam az egyetemen, (mert hiszen tulajdonképpen az irodalom és bölcsészeti tanári pályára készültem), elcsodálkozva kiáltottam fel: — De hát honnan a pokolból tudod te ezeket ilyen jól, hiszen tudtommal sohasem tanultad ? — Tanulni nem tanultam, — mondja nevetve, — de Arnold bátyám ezekkel ölt az ebédnél esztendőkön át, — igy aztán mégis csak maradt belőle a fejemben valami. S itt eszembe jut, hogy mikor 1875, nyarán az a feledhetetlen szerencse ért, hogy Terényi Lajos pár napra elvitt magával Ipolyi Arnold püspök nagybátyjához Garam-Szent-Benedekre, ahol a halhatatlan nevű tudósnak nagy szellemét és leereszkedő határtalan kegyességét pár napig közvetlen közelről volt szerencsém csodálhatni, egyik nap feltűnt előttem, hogy Lajos az ebédnél alig szólt valamit. Meg is interpelláltam mindjárt ebéd után.: — Mi bajod van neked, hogy egész ebéd alatt nem beszélgettél? — hiszen nem szoktál te ilyen hallgatag lenni? Lajos rám néz, elneveti magát s azt mondja rá: — Barátöm, nem igen merek Arnold bácsi előtt sokat beszélni, mert a világon senki előtt sem érzem annyira, mint vele szemben, hogy — milyen nagy szamár vagyok. * * * (Vége köv.) Miskey J. Béla,
