Békés, 1897 (29. évfolyam, 1-53. szám)
1897-11-07 / 46. szám
4=6-1 k szám Qyula, 1897. november 7-én XXJLX. évfolyam Szerkesztőség: Templomtér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj : 1 Egész évre . 5 frt — kr. Félévre ... 2 » 50 » Évnegyedre .1 » 25 » Egyes szám ára 10 kr. Társadalmi és közgazdászat! hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: ICŐHIT D ÁVID. Eiadó hivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza, és könyvkereskedés, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. ! Nyilt-tér sora 10 kr- W V '"u vő ''.cv»r&^urp Terényi Lajos. ' „Évtizedek múltak, évtizedek múlnak, amig Gyula városit emberi életben hasonló csapás sújtja,« gondolta e sorok Írója Göndöcs Benedek halálakor. Gondolta s írhatta nekrológjában joggal. Hiszen ama életben maradt egyetlen '.iá, ki hez büszke reményei, vágyai, jogos érdekei fűződtek, csak akkor lépett fórfikorába s emberi számítás szerint félszázados élet állott még előtte, amely idő alatt a büszke reményeket, a hozzáfiiződő várakozásokat beválthatta, megvalósíthatta volna. A sors könyvének Gyula városáról szóló fejezetében — fájdalom — nem igy volt megírva ! Terényi Lajos meghalt, Terényi Lajos nincsen és nem less többé! A ki érti e szavak súlyát, az ne szégyenbe könyei hullását, mert bizony nem egy ember, hanem egy elárvult város jobbjainak vigasztalan keserű fájdalmát siratja abban. Ennél nagyobb, ennél kábitóbb csapás nem is érhette a mi boldogtalan városunkat. Ez még a mi gyászhirekhez szoktatott sziveinknek is nehéz, nagyon nehéz! Nem ma, csak hetek, hónapok esztendők múlva fogunk arról beszélhetni, milyen gyászéra nekünk november 4-ének délutánja. A ki megérte; soha el nem felejti azt. A váratlansága folytán sokszorosan fájóbb csapás után, mit halála okozott, még nem ocsúdtam annyi lélekerőig, hogy eszméimet rendbe szedni s a gyászos eseményhez megközelítően méltóan is Írni tudjak ; hangzatos nekrológhoz szavakat válogatni pedig egy- átalán képtelen vagyokA gondviselésnek úgy tetszett, hogy Gyula városa s Terényi Lajos sorsa egymással elválhatlan összeköttetésbe jussanak. Különösen Gyula városa sorsa, mely egyrészről a szomszéd város meg-megujuló agres- siv törekvései, másrészről saját szülöttjei, saját polgárai nagy részének szívfacsaró látványt nyújtó elképzelhetlen belátáshiánya s indokolatlan gyűlölködése miatt, az utóbbi időkben olyan válságossá vált, hogy jövője fölött immár a lélekharang kondult meg. amikor Terényi Lajosban megmentöjét> helyzete konsolidálóját találta fel. Igenis, megmentöjét! Amit — nehogy a roszakarat hizeleéstiek, bizantinizmusnak félre- magyarázzon — életében megírni tartózkodtam, azt most halála után, miut titáni küzdelmeinek tanúja, osztályrészese, vallom és hirdetem, hogy az isteni gondviselés után Terényi Lajos volt az, akinek Gyula városa, a feje fölött lebegő zordon enyészet kikerülését, a lótele, fejlődése s jövője fölötti heves harcz küzdelmét, majd győzelmét és dicsőségét köszönheti. Eme harcz, eme győzelem, eme dicsőség soha el nem homályosuló lángbetükkel lesz megörökítve Gyula városa krónikájában. Terényi Lajos rokonszenves egyéniségének, önzetlen törekvéseinek, képviselősége alátt soha pillanatig nem szünetelő agitáczió- jának, fáradozásainak jutalma s gyümölcse, hogy a kir. törvényszék felépülése után Gyula városa eddigeló mindig veszélyeztetett helyzete egyszer és mindenkorra úgy megszilárdult, hogy azt immár se változó hangulat, se változó áramlat, de még a változás törvényeinek alávetett hatalom sem lesz többé képes megingatni. Ez a törvényszéki palota felépülése volt Terényi Lajos aspirácziója, mondhatui élet czélja. Ennek az aspirácziójának, ennek a czól- jának alárendelt minden érdeket és pedig első sorban saját maga s családja jövőjét, mondhatni családapai érdekét, sőt kötelességeit is. Igen, még családapai kötelességét is, melylyel gyermekeinek tartozott. Amit ép egy esztendővel ezelőtt, újra megválasztását követő napon e lapban megírtam, hogy „ Terényi Lajost ez alkalommal nem egyéni ambiczió, nem is egyéni érdek — sőt ez legkevésbé — hanem tisztán Gyula városa érdeke, Gyula városa függő kérdései bírták rá,, hogy ismételten mandátumot vállaljon“: az való igazság volt. Tisztán a törvényszék felépítésének kiviteléért vállalt másodszor mandátumot; úgy és helyesen is gondolta, hogy a törvényszék felépítését népképviselői minőségében hathatósabban befolyásolhatja, mintha hivatalt vállal; pedig a hivatalok között, egyéni kiválóságánál, ethikai lényénél, hasonlithatlan szeretetve méltóságánál és a döntő körök előtti befolyásánál és közkedveltségénél fogva, úgy szólván válogathatott és anyagi érdekei, családja jövője feltétlenül ezt is parancsolták volna. Micsoda öröme volt mindig, amikor a törvényszék építése elé tolult akár természetes nehézségeket, akár mesterséges akadályt — mert halálos ellenségeink őrről is gondoskodnak — sikerült elhárítania ; minő megelégedés és megnyugvás érzete szállta meg nemes szivét, amikor pár hét előtt az árlejtés kitűzés döntő lépése megtörtént! Az isteni gondviselés, az életczóljává vált eszme eme stádiumáig juttatta el. Eddig és nem tovább. A sors Mózes tragikumát juttatta osztályrészéül. Megmutatta nékie is amiért élt, küzdött, fáradozott, áldozott: az Ígéret földét, de abba belépni nem engedte. Meghalt, nincsen többé! Szivünkbe zárt nevét elejti a vágyó remény és felveszi a sajgó, fájó emlékezet! Terényi Lajos hamvait bevittük a temetőbe. A gyászszekér után haladva, úgy tetszett e pillanatban, mintha a föld mozdult volna meg alattunk. Mintha a sirbatételnél megmozdult volna a gyulai anyaföld, amelynek 8zeretőbb hamvakat soha nem adtunk át. Nyugodjék ott csendesen édes anyánk kebelén. Porig sújtott bánatos özvegye, gyermekei, elárvult városa jajkiáltása soha meg ne zavarja álmait. A ravatalát elhalmozó virágok elhervadnak, a sir rideg göröngyei ráborulhatnak hamvaira, melynek szemfedele egy város bánata, de hamvait még tulvilági erő sem választja el sziveinktől. Emléke, örökké élni fog Gyula városa szivében, melynek földje befogadta a dicső emlékű fiút, a dicső múltú jeles apa hamvai mellé. Szivünk mélyéből fakadó áldást mondunk e hamvakra, amint Isten szent zsámolya elé jutott halhatatlan lelke is bizonyára Gyula városáért imádkozik, hogy a Mindenható tegye e várost oly boldoggá, mint a milyennek ő óhajtá, és aminő boldoggá tenni földi pályája törekvése volt. Az egész város egyetlen kéz, mely életéért megkoszorúzza, hamvaiban megáldja. Nyugodjék békében ! Terényi Lajos halála. T November negyediké — adja Isten, hogy csak kegyelet okából és egyéb okból ne — nagyidőkön gyászbetükkel lesz beiktatva Gyula városa évkönyveibe. E napon halt meg hirtelen, váratlanul, a város országgyűlési képviselője, legjobb fia Terényi Lajos. A halál — váratlanságánál, hirtelenségénél fogva, el sem képzelhető érzést keltett, amelyet megdöbbenés, ijedség és részvét jelzőkkel nem tudunk megfelelően jellemezni. Ami a váratlan halál folytán és bekövetkezése után a halottas háznál a porig sújtott özvegy, árvák és szerető család körében lezajlott: azt a szent fájdalmat a leírásnak megkísérlésével sem akarjuk profanizálni. ( A gyászhirt első pillanatban senki sem akarta elhinni, amint hogy volt is benne valami hihetetlen. A délezeg, alig negyvenhárom éves férfiút előtte való napon láttuk utczán, majd a kaszinó thea- estélyén, a betegség vagy bágyadság legkisebb jele nélkül. A hióbhir valóságát csak akkor kezdte a megriadt nagy közönség elhinni, midőn a vár- megye, városház, törvényszék, takarékpénztárak, kaszinók, olvasó körök és egyletek egymásután kitűzték a mély gyász jeléül fekete zászlóikat. A lesújtó halálról nyomban távirati értesítések küldettek a belügyminisztériumba, az ország- gyűlés elnökéhez, az országos szabadelvű pártkör- qöz, a család tagjainak, a jóbarátoknak, a szélrózsa thinden irányában. A város tisztviselői Popovics Jusztin főjegyző szobájában gyűltek össze a gyászhirre és egy rögtönzött tanácskozáson elhatározták, hogy a képviselő testületet péntek délelőtt 11 órára rendkívüli közgyűlésre hívják össze, egyszersmind megbeszéltetlek ami propositiók, amelyek a közgyűlésen előterjesztetni fognak. A gyászközgyülésre még csütörtök este folya mán a következő értesítés küldetett szét a képviselő testület tagjainak: 280/1897. ©Ini. Derült égből villámcsapásként hat a váratlan és mélyen lesújtó gyászh'r, hogy a Vámosnak legjobb fia, országgyűlési képviselője TERÉNYI LAJOS • folyó hó 4-én délután fél 4 órakor rövid szenvedés után szivszélhüdés következtében meghalt A borzalmas csapás észbontó fájdaln a alatt képtelen vagyok a pótolhatlan nagy veszteséget megfelelő szavakban nyilvánítani. Meghalt városunk reménye, öröme, büszkesége s legfőbb gyámola. Lehullott a mi fejünk koronája. Isten kegyelme legyen velünk a súlyos, megpróbáltatás nehéz órájában. Ö mérte reánk a kábító csapást, csakis ö tud erőt adni annak elviselésére. Gyula városa képviselőit bánatos szívvel meghívom 1897. november lió 5-én pénteken délelőtt 11 órakor tartandó rendkívüli közgyűlésre a nagy halott végtisztessége iránti intézkedések megtétele czéljából. Gyulán, 1897. november 4. Dutkay Béla, polgármester. Betegsége s halála. Már hónapok előtt panaszkodott, hogy nem érzi magát egészségesnek. Valami különös roszul- létet érzett, főként ha bővebben étkezett, de e rósz érzésnek mibenlétét leírni vagy elmondani nem tudta. Szívdobogás, nehéz légzés lépett fel nála, mely azonban múló jellegű volt. A legbehatóbb orvosi vizsgálat gom tudott ekkor semmi szervi elváltozást megállapítani nála. Gyógyszert nem vett be, dejniután ő maga tapasztalta, hogy sokat ennie, vagy szeszes balokat innia nem lehet, ha csak a bizonyosan bekövetkező roszullét- nek nem akarta magát kitenni, óvakodott mindkét irányban s alkohol tartalmú italoktól nagyon tartózkodott. Szeptemberben s még inkább októberben már arról panaszkodott, hogy ha az ulczán megy, a jobb alkarjában valami fájdalmat érez, a mely 1 felterjed a jobboldali mellkasra, onnan a nyakra, sőt az arczizmokra is s e fájdalmak akkora fokot érnek el, hogy el áll a lélegzete. Különösen nagy fokuak voltak e fájdalmak, ha lépcsőkön kellett felmennie. De azonnal megszűnt minden kellemetlensége, a mint leülhetett, mintha ketté vágták volna mir dón fájdalmát. Elmondta, hogy ezt a fájdalmat legelőször akkor érezte, a mikor a nyáron egy vadászat alkalmával egy már bűzös vizű mocsárban állott lesben s a hol már annyira roszul érezte magát, hogy csakhamar elhagyta lesállását, kocsira ült és haza hajtatott. E fájdalomrohamok, a melyok azóta mindig gyakrabban, mindig hevesebben léptek fel, ha az utczán járt, úgyszólván sohasem jelentkeztek, ha szobában tartózkodott, ha ott bármennyit jártkelt is. Orvosa olőbb ideges természetű, majd rheu- matikus alapon levőnek tartotta a betogséget, de a beteg jóformán semmit sem akart bevenni s bár október közepén még egy több napi vadászaton vett részt Mező-Telegden s ott jól is érezte magát, mégis családjának és orvosának tanácsára, jóformán könyörgésére két héttel ezelőtt, október 22-én a fővárosba utazott s ott egyik legkiválóbb 8zaktekintélylyel, egyetemi tanárral Vizsgáltatta meg magát, a kinek részletesen elmondta minden panaszát s a ki a lehető legbehatóbb vizsgálat da- czára som tudott nála megállapítani semmiféle szervezeti betegséget, hanem csuzos (rheumatikus) alapon levő izomfájdalomnak tekintette a bántal- mat. Gyógyszert is rendeli s azzal Terényi haza is jött. í<-jr Október 25-én Szegedre utazott s mielőtt oda ért, a vasúti kocsiban oly roszul lett, hogy alig tudott kocsin a szállóba eljutni ; ott aztán, mikor lepihent, nemsokára jobban lett; a segítségére hivott orvos megvizsgálta, de nem tudta megállapítani, mi baja van. A beteg az egyetemi tanár által adott antipyrinnek tulajdonította roszullétét, többet nem is vett be belőle. Este már jól érezte magát és a legjobb hangulatban töltötte el estéjét ismerősei körében. Október 27-én haza jött s szegedi roszullété* nek behatása alatt itthon orvosi tanácskozásnak {consilium} vetette magát alá, a melynek eredménye az lön, hogy szervi bántalora sem a szívben, sem függelékeiben sehol ki nem mutatható s többi szervei is egészségesek s a bántalom meghűléses alapon fellépett ideghüvely lob (neurosis) s ennek folytán beálló fájdalmas izomösszehuzó- dások (tetania) a megfelelő izomcsoportokban. E betegség veszélytelen és múló jellegű. Kúráját, mely fürdők használatából | másságéból állott, meg aznap megkezdte s pár nap múlva, némi javulást is érzett. Fájdalmai ritkábban s kisebb fokban jelentkeztek i a halála előtti napon dicsekedett, hogy határozottan jobban érzi magát. Folyó hó 3 án este még ott volt a gyulai kaszinó estélyén s a legvidámabb hangulatban időzött ott a késő éjjeli órákig. Még akkor sem volt jkedve haza menni. Ez a kis eltérés a már megszokottá vált minden napos nyugalomtól (este 9 órakor már rendesen ágyban volt s kitünően sludta végig a hosszú éjszakákat) keservesen megbosszulta magát. Mikor haza ért, már roszul érezte magát, gyomorfájdal- maki'ót panaszkodott, de azért lefeküdt. Éjjel rosz- szul lett, de azt hivén, hogy többet, vagy valami olyat evett, a mi nem volt neki való, örült, mikor gyomra tartalmának egy részétől megszabadul. Reggel bágyadtan kelt fel, a mit éjjelezése folytán természetesnek tartott | bár nem volt jó étvágya, mégis elfogyasztotta megszokott bőséges reggelijét. Nemsokára ezután újra roszul érezte magát, émelygés, hányinger léptek fel nála, majd délelőtt tiz óra után egymásután kétszer elájult. Ekkor hivatták elő orvosát, a ki megjelenve, mindenek előtt a gyomor kiürítését iparkodott siettetni, a mi csakhamar sikerült is, mire a beteg azt állította, hogy most már jobban 'van.. A eziv- müködés és érverés azonban oly gyönge volt, hogy a beteg tiltakozása ellenére 2 aether injectióf kapott bőre alá. Erre a szívműködés megjavult, a beteg annyira összeszedte magát, hogy le lehetett vetkeztetni (a miben ő maga is segédkezett) s ágyba volt szállítható. A remélt javulás azonban csak nem akart bekövetkezni; hiába ürittetelt ki a gyomor gyógyszerek segélyével, a beteg folyton gyomrát s mellkasának jobb oldalát fájlalta. Nagy kínjaival igy vergődött a késő délutáni órákig. Ekkor a szívműködés újra gyengülvén, újra aethert kapott bőr alá fecskendezve, de ez a szív vészes erőhanyatlását megállítani nem tudta s csakhamar tüdővizenyő lépett fel, a szív teljesen kimerült | szivszélhüdés folytán beállott a halál. Hogy mi volt tulajdonképen a betegségo, azt orvosai bizonyossággal megmondani most sem tudják. Csak feltevéseken kell elindulniok, mert szervi elváltozásokat kimutatni, találni nem lehetett. Valószínű, hogy a szervezet mélyében, hová a vizsgáló kéz, szem és fül bo nem hatolhatnak, a mellkasi vagy hasi szervek egy rejtettebb zugában olyan beteges elváltozás volt jelen valamely fontos .ideg vagy veredény törzsön, mely gátolólag hatott vissza a szívműködésre s melynek romboló ereje rendkívüli mértékben érvényesült s fokozódott
