Békés, 1897 (29. évfolyam, 1-53. szám)
1897-08-29 / 35. szám
A körös-tárcsái lelkészválasztás roegerősittetett s így ifj. Szabó János az egyházmegye által is elismertetett k.-tarcsai lelkésznek. A szeghalmi tanitói lak épitésenek ügye elin téztetett. , Zöld József resiczai lelkésznek egyháza részére tett segélygyüjtósrőli elszámolása tudomásul vétetett. A gyulai egyháznak a néhai Rácz János özvegye kegyeleti éve tárgyában hozott határozata helybenhagyatott . Az időszaki tanács megalakittatott s ennek tagjai lettek a békési oldalon: Tatar János Gaizo Gyula, dr. Hajnal István, 2%y Károly, Domt^ Lajos, OÍáá György; a vásárhely, oldalon : Bernath Géza, Széli Ákos, Szállási Antal, Mészáros László Szeremlei Sámuel, Fekete Márton. A pancsovai részlet kötvények kisorsoltalak A fiiissió’ügy ©lotorjosztetett. Az egyházmegyei tanügyi bizottság jelentése tudomásul vétetett. Ennek kapcsában bejelentetett Rácz János tanügyi bizottsági tag s 1skolaszeki körlátogató halála, ennek helyére Bene ierencz gyulai tanító választatott meg. Kállai Albert nagymajláti rendes tanító a ta nitói esküt letette az egyházmegyei közgyűlés színe előtt, melynek megtörténte után az esperes által üdvözöltetett. Ezeken kívül több tárgy is elintézést nyer vén, aug. 26-án esteli fél 9 órakor a közgyűlés az esperes által berekesztetett. Nem tartozik ugyan a közgyűlésig tudósítás keretébe szorosan, de mert ez időben történt, röviden felemlítem, hogy a körös-ladányx lelkész^ választás ügye az egyházmegyei bíróság által aként intéztetett el, hogy a megtörtént lelkeszválasztás az egyházmegye által megerősittetett | a megva lasztott Tóth József k.-ladányi ref. lelkésznek nyíl vánittatott. A bíróság ezen Ítélete ellen az érdekelt egyházat képviselő ügyvéd felebbezést jelentett be s igy ez ügy végleges eldöntés végett az egyházkerületi bíróság elé fog kerülni. Az említett ügyön kívül még kilencz ügy intéztetett el a bíróság által. Mig é: fegyelmi bíróság három ügyet tárgyalt le. Ezekről érdemlegesen szólni nem tartozik közgyűlési tudósításom keretébe. Csakis annyit említek meg. hogy a gyulavárit felebbezett ügy végleges elintézés végett az egyházkerülethez terjesztetik fel. Mielőtt bezárnám e tudósítást, meg kell emlékeznem egy nagyon fontos ügyről. Ugyanis az aug. 24-én tartott lelkeszi értekezlet alkalmával tárgyaltatott az Oláh György tanácsbiró által készített lelkészi nyugdij-intézet tervezete az erre tett bizottsági észrevételekkel kapcsolatosan s hosszas és tüzetes megvitatás után ez intézmény létesítése kimondatott, alapszabályai megáilapittattak 1 e munkálat aug. 25-én a közgyűlés által helyben hagyatván, a lelkészi nyugdij- intézet egyházmegyénkben életbe lett léptetve. Hosszas volna elősorolni az elfogadott alapszabályokat, melyek később úgy is nyomtatásban fognak megjelenni. Legyen elég röviden csak any- nyit jeleznem, hogy 65 éves életkor 1 35 éves hivatali szolgálat adnak jogot e nyugdij-intézet tagjainak a nyugalomba lépésre. A nyugdijilletmények — a tagok hivatali fizetése s befizetési járuléka arányában — hat osztályba soroltattak. Ugyanis 1-ső osztály 600 frt, 2-ik osztály 800 frt, 3-ik osztály 1000 frt, 4-ik osztály 1200 frt, 5 ik osztály 1400 frt, 6-ik osztály 1600 frt évi nyugdijat biztosit az egylet tagjainak. Kötelezett tagok a békés- bánáti ev. ref. egyházmegye kebelében levő ösz- szes rendes lelkészek. Tagokká lehetnek az ez egyházmegyei kántorok, káplánok és káplán-tani- tók is, ha más nyugdij-intézetnek nem tagjai s az előirt kötelezettségeknek eleget tesznek. Nagy hiányt pótol ez üdvös intézmény! Mert ezideig az egész országban egyedül áll 1 Mert mié léteztek, léteznek sok minden hivatalnokok számára nyugdíj intézetek széles e hazában, CBak a lelkészek, kántorok voltak azon szomorú sorsunk osztályrészesei, hogy midőn szolgálat képtelenekké lesznek is, kényszerüljenek a felelősség terhét viselni s hosszú s hű szolgálataik után a megérdemelt nyugalom helyett sokszor zaklattatás, méltatlan bántalmak keserűségeit szenvedni, mint az em béri gyarlóság szülte hálátlanság gyászos következményét. Most hála érette az isteni gondviselésnek jövőben meg lesz a mód arra, hogy midőn ellankadnak a munkában elfáradt tagok, midőn a megfogyatkozott lelki és testi erők az „igát“, mely „szép és gyönyörűséges“ nehézzé, elviselhetlenné teszik: a jól megérdemelt nyugalom révpartján pihenést találhatnak azok, kiknek szellemi s testi erejök a közjóiét oltárának épitése közben lett fogyatékossá s a megfáradt vándorok bú könnyei felszáradnak, a reménytelenség éje véget ér! Yajha egyházmegyénk az üdvös intézkedése vezérfáklya lenne országszerte, hogy példáját követve minden egyházmegye hasonló jótékony intézmény meghonosítására törne! Ha az 1897. aug. 24. i következő napjain tartott egyházmegyei közgyűlésünk ez egyetlen alkotása maradna is fenn a jövő Bzámára, ez egy tény is örökre emlékezetessé tenné közgyűlésünket! Dombi Lajos. Tamj.g’3T. Iskolai értesítés. A gyulai gymn. irányú közs. polg. fiúiskolában az 1897—98-ik tanévre szóló beírások folyó évi szeptember hó 1-, 2- 3- és 4-én délelőtt 8 órától 12 óráig lesznek. A beírás alkalmával az első osztályba lépő vagy vidékről jövő tanulók születési anyakönyvi kivonatot, iskolai bizonyítványt és ujraoltási igazolványt tartoznak felmutatni. A nyilvános rendes tanulók által az egész tanévre fizetendő dijak összege 9 frt 85 krt tesz. Gyulán, 1897. augusztus 25-én. Az igazgatóság, A Scherer-féle min. engedélyezett és nyilvánossági joggal felruházott hat osztályú elemi ma gáu-leányiskolában a beiratások és felvételi vizsgák szeptember 1-től 5-ig délelőtt 10 órakor tartatnak meg. A rendes előadások szeptember 6-án kezdődnek. Értesítés. | gyulai 'izr. fiú- és leányiskolában az 1897—98-ik tanévi beiratások folyó évi szép tember 1-én fognak megtartatni, .miről a t. szülő tisztelettel értesittetnek. Gyulán, 1897, év augusztus 27-én. A gyulai izr. iskolaszék. Iskolai értesítés. A gyulai iparos-inasiskolábai az 1897—98 ik tanévre szóló beírások folyó év szeptember hó 5—18-án, vasár- és ünnepnapokon délután 2—4 óráig, köznapokon pedig este 5—6 óráig lesznek a polgári fiúiskola igazgatói irodájá ban. Felhivatnak ennélfogva a tanoncztartó keres kedő és iparos urak, hogy tanonczaikat a fent kitett időre beíratni el ne mulasszák, mert mu lasztás esetén az 1884 évi ipartörvény fog ellenök alkalmaztatni. — Gyulán. >897. augusztus 26-án Az igazgatóság. H i r e ll. A vármegye őszi közgyűlése, mint értesülünk szeptember hó 27-ik és következő napjain lesz megtartva. A közgyűlés elé utalt ügyek élőké szitásé czéljából a pénz- és jogügyi szakosztályok e hó 26-áu tartották első ülésüket, az állandó választmány pedig szeptember hó 1-én fog ülésezni Az állandó választmány ülése után fogják kibocsátani a meghívót a beérkezett ügyek tárgysorozatával és a vármegye jövő évi költségvetésével együtt, a mely utóbbinak a közgyűlés előtt 15 nap közszemlére kell kitéve lennie. A költségvetésen kívül is sok fontos tárgy kerül a közgyűlés napi rendjére, mihez járul még, hogy a tisztviselői állá sok egész sorozatát fogják választás utján betölteni, mindez bizonyára népessé és mozgalmassá fogja tenni a vármegye nagytermét A szeghalmi főszolgabirói állás betöltése előtt Csánky Jenő aljegyző érdekében a szeghalmi járás bizottsági tagjai közül az alább megnevezettek a következő körlevelet intézték a bizottság tagjaihoz: „A szeghalmi járás alulírott vármegyebizottsági tagjai ezennel kijelentjük, hogy a vármegye törvényhatóságának szeptemberi közgyűlésén betöltendő szeghalmi főszolgabirói állásra Csánky Jenő vármegyei tb. főjegyző urat kívánjuk megválasztani. Csánky Jenő ur személye iránt ugyanis mint ezen járás szülötte, régi ismerőse, a vármegye régi buzgó tisztviselője iránt, s a ki a járás fejlődését mindenkor a legmelegebb rokonszenvvel és érdeklődéssel kisérte, őszinte és teljes bizalommal viseltetünk s ugyanezen okokból a járás vezetését megnyugvással az ő kezeiben fogjuk látni. — Egyben tisztelettel felkérjük a vármegye bizottságának többi t. tagjait, hogy a járás ezen óhajának megvalósítása czéljából a szeghalmi főszolgabirói állásnál szavazatukkal Csánki Jenő vm. tb. főjegyző urat szíveskedjenek támogatni. Szeghalom, 1897. augusztus hó. Tatár János, J. Túri Sándor, Emődi Imre, S. Varga Sándor, Nyitrai István, ifj. Mező Sándor, Mészáros János, Ambrus Mihály, Kovács Gyula, Szilágyi Márton, Borsothy Géza, Gyáni András, Korniss Gyula, Eke László, Fejér László, Sz. Homoki, János, Kun Béla, Kiss Mihály, Kíbs B. Mihály, Kiss György, Tardy Lajos, Vakarcs János, Nagy L. Imre, Kovács Albert “ Jóváhagyott vármegyei határozatok- A belügyminiszter jóváhagyta a törvényhatósági bizottságnak azon határozatát, melyben Vésztő községet abbeli kérelmével, hogy a község önálló megye- bizottsági tag választókerületté alakíttassák, elutasította. A törvényhatósági bizottságnak azon határozatát pedig, melyben Sámson községnek járdák építésére három év alatt visszafizetendő 600 forintnyi kamatnélküli kölcsönt szavazott a vármegyei közúti alapból, a kereskedelemügyi miniszter hagyta jóvá. A vármegye házi ipari bizottsága folyó hó 27-én dr. Fáhry Sándor elnöklete alatt ülést tartott, melynek tárgyát képezte megfelelő gondoskodás az iránt, hogy az idei nehéz gazdasági viszonyok között a munkás népnek a tél folyamán alkalmas ipari munka és megfelelő kereset biztoeit- tassék. A bizottség e czélból elhatározta, hogy a kormánynál lépéseket tesz az iránt, hogy a ház ipari utón előállítható csikkekből, minők: szövött anyagok, kosár- és gyékényfonó munkák stb. az állam szükségletét a tél folyamán vármegyebeli munkásoktól szerezze be. A megyei árvaház. Veres József esperes, orosházi ág. ev. lelkész úrtól a következő sorokat vesz szűk: „Tisztelt szerkesztő ur! Meglepetéssel olva som az „Orosházi Ujság“-ban, hogy a „Békés“ engem gyanúsít avval, mintha az „Orosházi Újság“ nak én volnék a súgalmazója a gyulai ügyekre nézve. Tisztelettel kérem, szíveskedjék tudomásu1 venni s lapjában jelen nyilatkozatomnak helyet adni, hogy az „Orosházi Újság* szerkesztésébe, irányozásába nekem semmi jogom sincs beavatkozni, az én tőlem teljesen független, önálló. Én viszont a magam véleményét nyíltan, nevem alatt szeretem is, szoktam is megmondani. A most szóban levő megje&yzé«eket én is csak úgy a lapból olvastam mint más olvasó; azokról, sőt még a czikkek tárgyáról is, megjelenésök előtt még csak tudomásom sem volt. Hogy az „Orosházi Újság“ tőlem egészen független, önálló, azt már ismételten kijelentettem az „Orosházi Ujság“-ban, s a t. szerkesztő ur, a ki — úgy látszik — figyelmes olvasója, olvashatta olyan értelmű kijelentésemet, s hogy ennek daczára is, alattomos eljárással engem nyíltan gyanúsít: azt nem hagyhatom megjegyzés nélkül. Veres Józsefit Amidőn a fenti soroknak készséggel helyt adunk, kötelességünknek tartjuk azokra néhány megjegyzést tenni. Mindenekelőtt elhisszük, hisz’ látjuk, hogy Veres József ur — mint mondja is — nem olvasta lapunk augusztus 15 ki számában az „Orosházi Ujság“-nak a megyei árvaház ügyében irt közleményére tett megjegyzésünket, mert ha nem csupán a megjegyzésünkre tett refleksziót, de magát a mi közleményünket olvassa, meggyőződött volna, hogy nincs oka legkisebb neheztelésre sem, mert mi őt nemcsak hogy „alattomos eljárással nyíltan nem gyanúsítottuk“, de egyátalán meg sem neveztük..— Különben „ha a lap háta mögött álló, de meg nem nevezett ismert sugalmazó“-t Veres József urnák véltük volna is — esetleges feltevésünk, ami pedig nem csupán a mi feltevésünk lett volna, plausibilitását semmi sem igazolná jobban, mint az „Orosházi Újság“, rögtön kisütvén, hogy a „Békés“ a meg nem nevezett sugalmazó alalt senkit mást nem érthetett, csak is Veres Józsefet. Veres j József ur ismételt kijelentése, hogy az „Orosházi Újság“ tőle egészen független, önálló, bár eme lapnak tényleg elég figyelmes olvasói vagyunk, beismerjük hibánkat, igazán kikerülte figyelmünket, a fenti nyilatkozat után azonban azt készséggel tudomásul veszszük. — A mi pedig az „Orosházi Újságának a „Békés“ szerkesztésére vonatkozó invectiváit illeti, nevezetesen, hogy a „Békés“ meglátja más szemében a szálkát s nem veszi észre a magáéban a gerendát“, hogy „a Békés- háta mögött három-négy megyei főtisztviselő áll“ és hogy végül „a Békést hosszú idők óta Kóhn Dávid szerkeszti s a megboldogult Dobay János neve állt a lapon, holott nem Dobay, hanem Kóhn volt a szerkesztő“, mindezekre iga zán felesleges reflektálnunk. Nem titok, nem is volt az soha, hiszen magunk hirdettük és hirdetjük megelégedéssel és örömmel, hogy a vármegye főtisztviselői — és pedig nem csupán három-négy — nem ugyan háta mögött állanak a Békésnek, ha nem annak buzgó munkatársai, de a lap irányát, bármely községi vagy megyei kérdésben történő állás foglalását mindig és kizárólag a felelős szer keszlö állapítja meg, nemcsak teljesen függetlerül, hanem igen gyakran úgy is, hogy a megyei főtisztviselők egyszer egyikének, másszor másikának, nem ritkán ősszeségének nézetével, érzületével, sőt érdekeivel is olykor a legkardinálisabb kérdésekben ellentétbe jő, amit, miután mindenki tudja minő s mely kérdésekre czélzunk, felesleges példákkal bizonyítanunk. A boldogult szerkesztő és lapalapitó Dobay János pedig sokkal képzettebb és hivatottabb hírlapíró volt, semhogy álszerkesztőre szorult, sokkal önérzetesebb és büszkébb pedig, semhogy nevét „stroh- mannúl“ felhasználni engedte volna. A lap mostani szerkesztőjére, aki éveken ót a „Békés“ főmunkatársa volt és saját meggyőződésével összhangban bár, de boldogult Dobay János intencziójának is megfelelőleg működött, csakis Dobay János betegsége, tehát halála előtt pár hóval hárult a sgerkesz; tés gondja s felelőssége is. Végül mégis egyet, amiben az „Orosházi Ujság“-gal teljesen egyetértünk. Nevezetesen következő soraival, hogy „az mégis érthetetlen valami, hogyha csabaiak kezdeményezték az árvaház felállítását, hogy mégis Csal a város képviselőtestülete a múlt héten azt mondta ki, hogy nem szavazza meg a reá eső ezreket.“ Az az sajnos, ebben sem érthetünk egyet sz Orosházi újsággal, mert ő ezt érthetetlennek tartja, mi pedig teljesen és tökéletesen értjük ezt is, anélkül pedig hogy — mint az Orosházi újság feltételezi — a kulisszák mögött a legcsekélyebb dolog is történt volna. A honvédhuszárok elvitele. Mind annak idejében megírtuk, a békésmegyei gazdasági egylet is felirt a honvédelmi miniszterhez a honvédbuszár- ságnak Gyuláról Nagyváradra tervezett áthelyezése ellen, főleg közgazdasági s nyomós szoczíalistikus érvekkel is indokolva annak czélsZerüségét és szűk séges voltát, hogy Békésvármegyében lovasság legyen elhelyezve, Gyula lévén az egyedüli állomás a vármegyében, melynek lovassága van. A gazdasági egylet a honvédelmi minisztertől, ama kifogások megczáfolására, melyek Gyulavárosa mint lovas állomás ellen felhozattak, egy érdektelen vizsgáló bizottság alakítását is kérte; eme felterjesztésre a honvédelmi minister, dr. Lukács György főispán útján, a kővetkezőkről értesíti a gazdasági egyletet: „A honvédlovassági felügyelő ismételt sürgős jelentéseiben hangsúlyozván a Gyulán állomásozó hon- védhuszár-osztály legénységi és lóállományban gyakorta fellépő szembajokat, szükségesnek jelezte az osztálynak megfelelőbb más állomásra való mielőbbi áthelyezését s minthogy a felhozott indokok elől — a honvédség harczképességének koczkéztatása nélkül — kitérni nem lehetett: indíttatott a mi niszter tárgyalásokat az osztálynak Nagyváradra való áthelyezése iránt. Amennyiben pedig a lóvál lalkozók nagyobb része Gyulától különben is távolabb, Nagyváradhoz azonban közelebb fekvő vidéken Szalontán stb. lakik, a honvédelmi miniszter a lovak kiadása tekintetében felemlített aggályokat sem tartja nyomósoknak. Az által pedig, hogy Gyulára még egy honvédosztály fog áthelyeztetni, tekintettel annak nagyobb állandó létszámára, a közforgalom csökkenése sem várható, amennyiben a zab és széna fogyasztásnál beálló csökkenés egyébb czikkeknek, a nagyobb létszám következtében természetszerűen bekövetkező — emelkedő fogyasztásával kiegyenlítést nyer. Mindezeknél fogva és minthogy a miniszter mindenek előtt a honvéd csapat harczképességének megóvását tekinti feladatá- tának, mindaddig, még ez nincs biztosítva, minden más szempontnak figyelmen kívül kell esnie: ennélfogva a miniszter a kért vizsgálat elrendelésére már azért sem lát semmi alapot fenforogni, mert az áthelyezés iránti javaslat pártatlanság szempontjából kétségen felül álló helyről származik. Egyúttal azonban hangsúlyozza a miniszter, hogy Gyula város, valamint Békésvármegye gazdasági érdekei a kilátásba helyezett csapatcsere által, valamint az által, hogy a békésvármegyei lótartásra vállalkozók ebbeli igényei ezután is csonkitatlan kielégítést fog nak nyerni, teljesen meg lesznek óva.“ Még ha megnyugodhatnánk is a megmásithatlannak talán még mindig nem mondható tényben, hogy Gyulának a huszárságot okvetlen el kell veszítenie, akkor is ama indokolás, amely veszteségünket előidézi egyátalán nem tudja a város közönségében a megnyugvás érzését felkelteni. Tehát a honvédelmi miniszter a Jóállományban gyakran fellépő szembajokat“ hozza fel újra indokul, a mely a huszárság áttételére indítja. Ez az érv — mondanunk sem kell — igazán tarthatatlan. Minden, akár katonai, akár czivil állatorvos, sőt bátran állíthatjuk, hogy a Gyula ellen bármi okból elfogult, de különben szakértő huszártiszt tudja s vallja, hogy a lovak megvakulásának — a mi utóbbi időkben különben sem fordul elő, vagy ha újólag előfordulna is — egészen más oka volt és lenne, mint maga az állomás. Oly lóanyag mellett, mint volt, a vakulások épp oly mértékben, mint Gyulán, a monarchia legideálisabb lovas állomásán is előfordultak volna. És ha igazán ez volna az érv, a mely miatt Gyulának a huszárságot el kell veszítenie, akkor — tisztelettel legyen megjegyezve — kételkednünk kellene benne, hogy „az áthelyezés iránti javaslat pártatlanvág szempontjából kétségen felül álló helyről származnék.“ Mert ha Gyula lóegészségügyi tekintetből lovas állomásnak nem való hely, akkor huszonnégy óráig sem volna szabad tűrni, hogy akár Mezőhegyesen, akár a szomszéd Csabán százezreket érő méntelep tartassák fenn. Egy nagyváradi laptársunk különben arról értesül, hogy a honvédelmi minisztérium illető ügyosztálya úgy találná, mely szerint Nagyvárad város tanácsának ama feltételét, hogy a tüzérlaktanyán kivül is laktanyát csak azon esetben hajlandó építeni, ha a honvédelmi miniszter a beépítendő összeg 6 százalékát évi bér gyanánt biztosítja, aligha lehet teljesíteni s éppen nincs kizárva, hogy az esetben, ha Nagyvárad városa a laktanya építésére szükséges telket ingyen oda adja a kincstárnak: a katonai kincstár maga építtet, vagy legrosszabb esetben keres vállalkozót, a ki amortizáczionális kölosön utján a laktanyát felépíti, A békésmegyei gazdasági egylet igazgató választmánya folyó évi augusztus 29 én, vasárnap d. e. 9 órakor a csabai kaszinó nagytermében ülést tart a következő tárgysorozattal: 1. A földmives- iskola tanulói részére alapított ösztöndíjas helyek elnyeréséért benyújtott kérvények elintézése s az ösztöndijak odaítélése, 2, Számos le- és átirat előterjesztése. 3- Folyó ügyek. 4. Netalán! Indítványok. Kinevezés. A pénzügyminiszter Vangyel Uzád orosházi kir. adóhivatali gyakornokot N -Károlyra adótisztté, Bálint Gézát pedig a gyulai kir. pénzügyigazgatóság számvevői osztályához díjtalan szára gyakornokká nevezte ki. Kinevezés és helyettesítés. A vármegye főispánja Schubkégel Gyula vármegyei árvaszéki dij- nokot saját kérelmére állásától fölmentette és helyére Pölöskei István díjtalan irodai gyakornokot nevezte ki. Ugyanő a hosszabb időre szabadságolt Gyöngyössy László árvaszéki iktató teendőinek ellátására Dpnhojf István közigazgatási ifnpk és tb, kiadót helyettes iktatóként az árvaszékhez helyezte át, végül a vármegyei közkórháznál megüresedett segédorvosi állásra Qrley Ödön gyulai lakos szigorló orvost, a vármegyei árvaszékhez pedig díjtalan irodai gyakornokká Mold Károly gyulai lakost kinevezte. Alapszabály megerősítés. A belügyminiszter a szarvasi dalkör alapszabályait bemutatási záradékkal ellátván, megerősítette. Uj magyar honpolgár. A belügyminiszter Riesler Károly csabai lakos, nyugalmazott cs. és kir. századost, saját kérelmére a magyar honpolgárok közé felvette és részére kiállított honosítási okiratot kézbesítés végett az alispáni hivatalhoz megküldötte. Szabadságról. Novák Kamill kúriai bíró törvényszéki elnök, dr Fábry Sándor alispán és Csák György kir. pénzügyrga*gató~sTaímÜSᣠidejűket el- tőltvén, tiaza érkeztek Gyulára s hivatalaik vezetését újólag átvették. A közkórház kibővítése és egy nagyszabású elmebeteg osztály épitése — mint már megírtuk — a jövő hóban tartandó vármegyei közgyűlésen fogja határozathozatal tárgyát képezni. Az ügynek kellő előkészítése czéljából az államépitészeti hivatal már megkezdette a foganatosítandó építkezések általános terveinek kidolgozását, a melyek alapján a tárgyalások megindithatók és elfogadás esetén a részletes tervek is mielőbb megállapíthatók lesznek úgy, hogy az építkezés esetleg már a kora tavaszszal foganatba lesz vehető. Miniszteri elismerés. A földmivelésügyi miniszter Széchenyi Kázmér kígyóéi lakost a vármegyei csabai járásra nézve megbízott állandó gazdasági tudósitót ezen megbizatásától saját kérelmére fölmentette és neki hosszú és hasznos szolgálatai felett teljes elismerését nyilvánította. Hivatal vizsgálat. Dr. Lukács György főispán folyó hó 27-én Szarvason volt az ottani főszolgabirói s egyéb közigazgatási hivatalokat vizsgálván meg. Előzőleg Tót-Komlóson és Sámsonban a községek ügykezelését vizsgálta. 0Í8ZSS esküvő. Városunkban köztiszteletben álló szentmiklósi Novak Kamill kúriai bírónak és a gyulai kir. törvényszék elnökének fia Novák Fe- rencz kir. mérnök folyó hó 23-án vezette oltárhoz néhai giczi assa és ablancz kürthi Ghyczy Vilmosnak és bernátfalvi Földváry Jolánnak leányát Elizt. A nászmenet Komárom megyében fekvő tagyosi usztáról díszes fogatokon yonult be Kömlődre, ol a polgári egybekelés után a református egyházban esküdött az ifjú pár egymásnak hűséget. Tanuk voltak Konkoly Thege Miklós országgyűlési képviselő és Konkoly Imre földbirtokos. Az egybekelést megelőző napon a vőlegény nagynénje özv. Szokoly Gyuláné tagyosi birtokán a gazdasági cselédség számára czigány zene mellett ünnepélyt rendezett. Az ifjú pár az esküvő után Tátra-Lomnitzra utazott. Hosszantartó zavartalan boldogságot kívánunk!
