Békés, 1897 (29. évfolyam, 1-53. szám)

1897-07-04 / 27. szám

27-ik szám

Gyula, 1897. julius 4-én

XXIX. évfolyam

4 Szerkesztőség: ! L

J Templomtér, Dobay János ^ kereskedése, hova a lap 1 í szellemi részét illető köz- ■ } lemények intézendők. .1

J Kéziratok nem adatnak j'

| vissza. 1>

I Előfizetési dij :

i Egész évre ; 5 frt — kr. 'j (

f Félévre ... 2 » 50 » /

j Évnegyedre . 1 » 25 » ‘!

í Eyyes szám ára 10 kr. v

Társadalmi és közgazdászati íietiiap

MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.

Felelős szerkesztő: 3Z Ó !EX 1ST 3D -A. I ID_

Kiadó hivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza, és könyvkereskedés, hova a hirdetések és nyílt-téri közlemények küldendők.

Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban.

Nyilt-tér sora 10 kr.

JSÉ

Iskolai év végén.

Nehány napja, hogy országszerte bezárultak a tanítás — a nevelésügy csarnokai s a tanítványok szülőik körébe térnek, hogy beszámoljanak egész évi szorgalmukról, magaviseletükről a nyert bizonyitványnyal.

Minden szülő örömmel várja gyermekét s alig várja azt az édes pillanatot, hogy keblére zárja s elhalmozza csókjaival azt a talán tíz hónapon keresztül nem látott fiút, ki egyetlen gondolata volt s kinek előmeneteléért jövőre boldogságáért annyiszor sirt és imádkozott.

A szülői szív mindig remél; remél, mert szeret. Meg van győződve, hogy a szülői háztól eltávozott gyermek mélyen leikébe véste intő, kérő és buzdító szavait; nem tudja elhinni, de még feltételezni sem meri a gyermekéről, hogy el tudná felejteni az anyai édes figyelmeztetést; melyet szivén szűrt keresztül azért, hogy boldoggá tegye egykoron tiszta szerelmének zálogát.

De fájdalom sok gyermeknek, sok tanulónak elmondhatnák Waschington Irving szavait : »Mily kevéssé tudjátok megbecsülni a szülő gyöngéd szeretetét mig életben van! Mily kevéssé veszitek figyelembe azon szeretetteljes aggodalmakat, melyeket érettetek szenved.«

Sok szülő a tanuló fia által szemlesütve átnyújtott bizonyítvány felett szomorkodik és könynyeit hullatja; vannak, kik fájdalommal tapasztalják, hogy reményeik nem teljesedtek, hogy jóakaró figyelmeztetéseik eredmény nélkül hangzottak el. Mig másrészről vannak sokan, kiknek szemében szintén kö- nyek csillognak, de ezek az öröm könyei, melyek ráhullanak a szorgalmas gyermek arczára s nevelő hatásuk talán egy élet munkásságára hat ki, arra intve a gyermeket, hogy szorgalma és jó magaviseletével folyton nyitva tartsa szülői szemében az öröm könyek forrását

Természetes, hogy az elért jó vagy rósz eredményhez képest a hazatérő tanulók vagy jó,

TÁBeZA.

slöjcL.

— Scherer B. —

Idegen szó, idegen fogalom, de meg kell vele ismerkedni. A socialis és gazdasági fejlődés váratlan s fenyegető fordulatai komolyabb gondolkozásra indítanak. Kezdjük belátni, hogy bizonyos téren mulasztásokat követtünk el és ösztönszerüleg érezzük, hogy ezeket orvosolni kell. Mulasztásokat és hibákat természetesen több irányban követtünk el; itt és most csak azokról beszélek, melyek talán a legfontosabbak s egyszersmind a legvilágosabbak.

Mindazok, kik valaha hazájok szűk határát avval a szándékkal hagyták el, hogy azt, a mit tapasztalnak és a mihez értenek, össze fogják hasonlítani avval, a mit itthon alaposan ismernek, azok kénytelenek bevallani, hogy daczára a közeli szomszédságnak, mégis meglepő eltérések konstatálhatók nemcsak eredményekben, de elvekben is. Ha csak eredményekben léteznének nagy különbségek köztünk és nyugati szomszédaink között, akkor mentségünkre sok elfogadható, vagy legalább a valószinüség jellegé vei bíró okot hozhatnánk fel; de hogy életrevaló, hasznos, sőt szükséges elvekben is elmaradtunk, erre én, szűk látkörömmel, alig tudok mentséget felhozni.

Nyugaton utazván, mint tanító, első sorban a népiskolákat kisértem figyelemmel. Megtaláltam azokban mindazt, a mi nálunk is megvan s ez büszkeséggel töltőt*: el. Sőt meggyőződtem, hogy a legtöbb helyen kevesebbet grammatizálvagy levert kedólylyel fogják eltölteni a nagy szünidőt. Egyik ártatlan gyermek mulatságai után járhat, a másiknak pótolni kell azon hiányokat, melyekről a nyert bizonyítvány tanúskodik. S minthogy a gyermekek öröme, a szülők öröme is egyszersmind, a tanuló bánatát pedig legjobban és legfájóbban az anya és apa szive érzi, épen azért a szülők egy részének vig ünnepe lesz e két hó, mig ezeknek kellemetlen perczeket fog szerezni, mert a hanyag gyermeket látva, nem csak ápolt reményeik elhervadását látják, hanem aggódó lelkűk a gyermek jövőjéről sem tud szép képet alkotni. . . .

Ha némi figyelmünkre méltatjuk, mondjuk az utolsó tiz év „Értesitő“-it, arra a szomorú tapasztalatra jutunk, hogy a szorgalom és jó magaviseletben kitűnő tanulók száma évről-évre fogy. Húsz évvel ezelőtt kiadott »Értesítő“-inkben egy-egy osztályban tiz- tizenöt tanulót tudunk felmutatni, kik úgy szólván versenyeztek az elsőségért s mivel nem tudták egymást legyőzni, egyforma kitűnő vagy jeles osztályzatot nyertek.

S ma? Elvétve akad egy-egy osztályban egy-kót tanuló, ki a többi közül kimagaslik, sőt vannak intézetek, melyekben „tiszta jeles“ érdemjegyekkel kitüntetett tanulót nem találunk.

Nagyon sok, g37ermekeinek jövőjét szivén hordó szülőtől hallottuk már azt az ellenvetést, hogy a fentemlitett szomorú adatok onnan származnak, mert a tanárok na gyón szigorúak. De hiszen a tanárnak nem

az a -kötelessége, hogy a tanuló tohotecg. hiányát vagy hanyagságot legyezgesse, hanem az, hogy kötelesség tudó embereket neveljen belőle s ne szaporítsa azon proletárok számát, akik úgy a hogy elvégzett vagy be sem végzett tanulmányaik után a munkásságnak alfáját nem ismerik és csak kárára válnak rósz példájukkal az emberiségnek.

Nem a tanár tulszigorú, hanem a tanulók nagy részében nincs meg a nemes am- bitió. Ezt a nemes irigység nélkül való am- bitiót keltsék fel a szülők tanuló gyermenak és kevesebbet katekizálnak mint nálunk és az én fiatal, tapasztalatlan lelkem annak örült, mert arra következtettem ebből, hogy a mi iskoláink még sem oly rosszak, a hogy mi gondoljuk, de talán némi előnyben is vannak azok felett, melyeket követésre méltó mintákul fogadtunk el. Hanem mást is tapasztaltam még. Mindenütt bizonyos technikai nevelést adtak és adnak az ifjúság egész tömegének, olyat, a mely alapul szolgáljon az ipari productióra és a földmi velésire egyaránt. Úgy látszott, mintha keresték volna a kézmives s mezőgazdasági életben azon közös tipikus momentumokat, a melyek az általános nevelés számára értékesíthetők volnának- Ez a körülmény azt a benyomást tette rám, hogy itt nyugaton nincsenek megelégedve a népiskola theoretikus irányával s bizonyos praktikus elvek segítségével szorosabb kapcsolatba akarnák hozni az iskolát az élettel. Megvallom, nem nagyon lelkesedtem ezen eszmékért. Különösen eleinte nem. Olyan voltam, mint minden magyar tanító olyan, mint a milyen még ma is a hivatalos paedagogiai közvélemény : theoretikus, minden hijával a gyakorlati érzéknek. Azt hittem én is, hogy elég, ha az iparos ifjú a műhelyben mesterétől, a földmivelö gyermek pedig kint a szántóföldön atyjától vagy gazdájától tanulja mindazt, mire az életben szüksége van és a mi által az államnak hasznos polgára lehet. De lassankint kezdtem az irányt érteni, az elveket becsülni. Ismételt utazások alkalmával, részletesebb betekintés és alaposabb megfontolás után beláttam, hogy a nevelés-tanítás ezen fokozódó gyakorlati irányával nekünk is meg kell barátkoznunk, ha csak azt nem akarjuk, hogy a kulturális distanczia köztünk és nyugati szomszédaink között nagyobbodjék. Szerencsére, a külföldön utazó magyar tanférfiak mindnyájan, ugyanazon tapasztalatokból, ugyanazon consekeik szivében és akkor a mostaninál kedvezőbb eredményeket fogunk elérni. Ma csak néhány tanuló, az ifjúságnak kétségbeejtő csekély százaléka, tanul és dolgozik ambitió- val, hanem tanul azért, mert vagy a tanárok sarkalják szakadatlanúl, vagy azért mert — felsőbb osztályúak lóvén — szégyenük a bukást. De hogy azért tanulnának, hogy abban nemes gyönyört találnának vagy felfognák azt, hogy mily haszon háramlik a munkából jövőjükre, csak a legritkább esetekben tapasztaljuk. Bizonyos táradság nehezedett manapság sok ifjú lelkére ; öregek fiatal korukban, anélkül, hogy bírnának az öregek komolyságával és tapasztaltságával, nincs meg kedélyük virága s nem tudnak örülni oly dolgoknak, melyek hajdan az ifjúságot tettekre buzdították s nem tudnak lelkesülni azért a boldogságért, melyet a jól teljesített munka nyomán fakadó öntudat nyújt.

Maholnap nem lesz fiatalságunk, mahol- nap a gyermekkorból nem lesz átmenet az öreg korba, hasonló lesz ifjúságuk a délig nyitóhoz, ma virágzik s mikor élete legszebb szakának kellene megnyílni — — — semmivé, hasznavehetetlenné válik a társadalom számára.

A szomorú előmenetelnek oka másot sorban a sokaknál gyakorlatban lévő elhibázott alapú rósz nevelés.

Nagyon, de nagyon sok gyermekből becsületes iparos válnék, de szülői felfoghatatlan okból kényszerítik, hogy tudományos pályán haladjon. Ám de a gyereknek nincs tevagy didoo enorgalma e ogy kót iakola kínos elvégzésében megakad s lesz belőle egy szerencsétlen ember s jó, ha az ilyen szülőit később bizonyos keserűséggel nem emlegeti.

Fázunk az ipartól, mely becsületesen és szakszerűen művelve kenyeret ad és a társadalomban tisztes helyet biztosit, de nem restelünk czéltalanúl lézengeni a munkás méhek között, hanem arra várunk, hogy a mások munkásságának gyümölcséből kapjunk egy-egy szemet.

quentiákát vonták le, s igy, habár még kevesen vannak, mégis egyesült erővel hozzáfogtak a társadalmi érdeklődést felkelteni, illetőleg a társadalmi erők támogatását ez uj irány inaugurá- lására segítségül hívni.

Arról van ugyanis szó, hogy valahára mi is mindnagyobb súlyt fektessünk a népiskolában az ipari és gazdasági produkezióhoz szükséges általánosabb értékű ügyességek fejlesztésére, az Ízlés nemesítésére, a helyi viszonyokhoz mért életképes házi ipar létesítésére, szóval mindarra, a mit ezen svéd szó: slöjd alatt értünk. Közoktatási törvényünk kimondja ugyan a kézimunka-oktatást, de csak leányoknál s nagyon egyoldalú kéziügyességek elsajátítását követeli csupán. Ha megfigyeltük az eredményeket, melyeket e téren 1868. óta elértünk, el kell ismernünk, hogy az nem elég. De tekintve, hogy milyen kevés súlyt fektettünk eddig e tárgyra, nem lehet csodálkozni, az eredmény telenségen. Nyugaton a slöjdoktatás nem megcsonkítva, mint mellékes tantárgy, haliem teljes egészében, mint egyik főtárgy tanittatik, Emlékszem, mikor Angolország egyik leghíresebb iskoláját, az etonit, meglátogattam s először az úgynevezett mühelyterembe vezettek, azt hittem, hogy az angol arisztokráczia jeles nevelő-intézete helyett valami ipariskolába tévedtem. Épp igy jártam a svájezi Altdorfban. hol éppen munkaóra volt. A tanító fürészszel kezében deszkákat vágott fel; a fiuk, vagyso-en lehettek, mindenféle apróságokat készítettek, melyeknek nagyobb és sikerültebb részét a közeli Interlaken fürdő vendégei vásárolták össze. Volt ott szalmafonás, kosárfonás, cartonage- és mindenféle elképzelhető famunka. Úgy nézett ki az iskola, mint egy kis gyár; öröm volt nézni őket. És ugyanazok a gyermekek, kik tegnap kézi ügyességűkkel tűntek ki, másnap

Ne szaporítsuk a proletárok számát, hiszen vannak már elegen, csak úgy hemzseg tőlük a föld, hanem adjunk a tudományos emberek mellett jó s becsületes iparost a lazának, melyet tisztán tudománynyal nem emelhetünk jólétre és virágzásra.

Haladhat az ifjú bármely pályán, a jobbak ób elfogulatlanok mindig a pártján fognak állani, azoktól pedig kik nagyzási mániájukban, affektált arisztokratikus érzületnél :‘ogva megvetik a becsületes kézi munkát — ne féljen, mert mindig jobban és jobban közeledik az idő, mikor azok a chinai falak edőlnek s az embert nem születése, nem vagyona, hanem becsületessége, tiszta jelleme és munkája után becsülik meg.

A városi tisztujitás«

A mi a tisztujitás alkalmából a közügy szempontjából óhajunk és nézetünk lett volna, az illetékes és avatott toliból lapunk múlt heti számának vezérczikében volt megírva; azóta lezajlott a tisztujitás, a melyről lemondván a sok tekintetben pedig helyén való kritika jogáról, egyszerű tudósítást közlünk a következőkben :

A városház csak ritka alkalommal, mondhatni csakis tisztujitások alkalmával nyújt oly képet, mint szerdán, junius 30-án. A tágas terem már 9 óra előtt zsúfolásig megtelt városi képviselőkkel, a kik 30—4o tag híján csaknem teljes számban jelentek meg ; ott volt az értelmiség is, noha sajnosán kell konstatálnunk, hogy a hiányzó képviselők zöme iobbadán az intelli- gencziából került ki s ha némelyik, különösen pedig egy választás nem oly eredménynyel járt, mint kellett volna, azt az intelligencziából elmaradt képviselőknek lehet tulajdonítani.

Dr. Fábry Sándor alispán, a kit a terembe lépésekor éljenzéssel fogadtak, 9 óra után üdvözölvén a nagyszámban megjelent képviselőket, a tisztújító közgyűlést megnyitja és mindenekelőtt felhivja a képviselő-testületet, hogy a választási aktusra tagjai kebeléből négy bizalmi férfiút vá- laszszon meg.

ásóval s kapával a kezükben, élesre fent késsel a zsebökben, gyakorlatilag tanulták a mintaiskola terjedelmes kertjében a gyümölcstermelés, konyha- és diszkertészet azon alapelveit, melyekből társadalmi állásra való tekintet nélkül, mindenkinek lehet haszna. De ha nem is volna direkt haszna, van indirekt. A gyermeki kedély, a testi erő és egészség, úgy mint a szellemi élénkség és tevékenység szempontjából többet ér egy ilyen ipari vagy gazdasági munkaóra tiz nyelvtani elemezési óránál.

A legtöbb európai államban annyira megvannak erről győződve, hogy évtizedről évtizedre kisebb térre szorítják az elméleti oktatást, de mindinkább nagyobb és nagyobb súlyt fektetnek a slöjdtanitásra- Nálunk is történtek már lépések ez irányban, de a társadalom oly tájékozatlan, az érdeklődés oly csekély, hogy eredményről alig lehet szó. Éppen ezért szervezte néhány lelkes hazafi a »Kézimunkára nevelő országos egyesület“-et, melynek elnöke gróf Károlyi Tibor, igazgatója Guttenberg Pál, czélja pedig ugyanaz, a mi az angol „National association for the promotion of technical and secondary education* neyü egyesületé: felkelteni a társadalmi élet mindennemű faktorának érdeklődését s annak támogatásával és közreműködésével általánossá tenni a haza minden iskolájában a slöjdoktatást. Nemes és hazafias czél, mely meg fogja teremni gyümölcsét. E derék egyesület julius hónapra Budapesten egy tanfolyamot nyitott 80—100 tanitó kiképeztetésére. Békésvármegye alispánjának felszólítására egy gyulai tanitó is részt fog venni ezen tanfolyamon, a ki, visszajövet, majd részleteket fog elmondani arról, a mit én bevezetés gyanánt csak általánosságban érintettem.