Békés, 1897 (29. évfolyam, 1-53. szám)
1897-06-13 / 24. szám
34-ik szám. G-yuia, 1897. juxiius 13-án XXJX* évfolyam Szerkesztőség: Templomtér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendök. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij : Egész évre . 5 frt — kr. Félévre ... 2 »50» 1 Évnegyedre .1 » 25 » Egyes szám ára 10 kr. Társadalmi és közgazdászaid íietiiap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: KÓHU DD.A.T7"! ID. I®, Kiadó hivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza, és könyvkereskedés, hova a hirdetések és nyílt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. m Nyilt-tér sora 10 kr. ■% m Aranykereszt. A békésmegyei gazdasági egylet által Beliczey István huszonötóves elnöksége alkalmából rendezett ünnepélyről lapunk más helyén közlünk tudósítást. Az ünnepélyről a fővárosi lapok is hoztak néhány sornyi refe- rádát, anélkül, hogy az esetet bővebben kommentálták volna. Csupán a Horváth Gyula szerkesztése alatt álló „Magyar Hírlap* tesz kivételt, mely csütörtöki számában »Aranykereszt« czimü vezérczikkben foglalkozik a jubileummal, helyesebben Írva annak kimagasló tényével, hogy a király a jubiláló elnöknek a Szent-István rend kis keresztjét adományozta. A czikk, a melyet egész terjedelmében közlünk, a következő : „Menj jó szolgám, Malcomes Jeromos báró és Szent István királyunk sok kis keresztjeibő' vigy le egyet Békésbe egy ottan lakó, igen jó módú öreg urnák, Beliczey nevezetűnek, a vármegye egykori főispánjának, mert.* valamit csak kell tenni a békési mezőgazdasági munkáskérdés megoldása érdekében!“ így a miniszter, gondoljuk: Darányi. Perczel azt mondta rá bizonyára: persze, persze tenni kell valamit. Bánffy pedig kiszolgáltatta a kiszolgáltatási iratot, mert ő filozófus ember és gondolhatta magában: abból a keresztből van eleg. Szent Istvánnak jut is, marad is. Aztán az exfőispán Tiszáék kedvelt, hű szolgája volt, kétszeres okosság hát kitüntetést adni neki. Először is Tiszának — aki m,;g most is védi és ápolja az embereit — ez jól fog esni,--hajh, simogatni kell egyszer egyszer az öreget — a dekoráltuak természetesen még jobban és ba csákugyan portentum, ha csakugyan érdemes férfiú, megforgatja az elméjében: Tiszát szolgáltam és Bánffy fizetett, hm! hm! Ez a kitüntetés nem ment nehezen, nem is érdemes róla sokat beszélni, Jósika báró könnyén hozta, a király szívesen adta, mert — mi legalább úgy véljük — a felségnek igen tetszik az, hogy r lakosság ennyire töri magát az ordókért, hogy eny nyi érdem van. és különösen dinasztikus jellegi jutalmazások ily szépen rendben tartják az országot A miniszteri tanácsos báró tehát levitte s keresztet Békésbe, vasárnap volt, mostan nehány napja. Gyuláról átment főispán, alispán, sok megyebeli ur, gőgös, gazdag parasztok a vidékről azonképen. Szép beszédeket mondottak, jó vacsora volt. A kitüntetett pályadijat is alapított, a mit jó tett és a mi igy szokás. Most már tehát alapos a remény, hogy munkáskérdés végképbékésmegyei mezőgazdasági en rendben van. * Példátlan és nem szemérmes vakmerőség ez: Itt egy vármegye, titkos és veszedelmes láz töri évek óta. Most katasztrófa előtt áll éppen. És ; a kormányzat, mint egy vén, diplomátlan bába, egy és ráolvas — egy kereszttel. Nem, ez a asonlat nagyon is gyenge: megy a kormányzat sáros csizmásarkal, megrugja a beteget és a megye egykori orvosának, a volt főispánnak, aki legalább is igen hiányosan és rosszul kezelte annak idejében a beteget: fényes jutalmat ád „mezőgazdasági rdemekért.“ Eb, ez sem elég erős, patvarba a asonlatokkal, lássuk a tényt: az egész mezőgazdaság Békésben bűzös lánggal ég, félős, hogy rob ban és nagy távolságokra robbant és a katasztrófa közepette asztalt terítenek, ünnepelnek, mezőgaz- ’asági érdé neket méltatnak, körmondatokat ropogtatnak ezek | A gabona érik; kalásza fáradt, a ozsda eszi már is; a gazda nem tudja, munkás em akarja tudni, ki rak belőle holnap keresztet? Mit búza, mit élet, mit gazda, mit paraszt: vigyen ön Malcomes báró Beliczey Istvánnak, keresztet! A kormány nem szégyelte magát, a kormányait erre veleszületett képessége nincs és aligha is fogia megtanulni. De bogy a vármegyei urak olt kik látják és rettegik a bajt, hogy maga a fel - rdózott nem restelte el magát?! Messziről úgy látszik, hogy nem, ellenkezőleg igen nagy hanggal oltak. Messziről úgy látszik, mintha azt gondolák magukban : ez az, ez az, amit az elme akar szív kiván. Hozzatok az uraknak egy vaggon lyen kis aranykereszfet és vigye az árvíz a szál makereszteket, rothadjanak el lábon és a füllesztő ázban, egy csomóban, mint ahogy összebújt, rőt hadjon el maga a nép! D O i -ü.. Irta : Somló Sándor. Irigy szemek ha látnak Vidám vagyok nagyon, Bánat, panasz, sóhajtás Elnémul ajkamon, A boldogság sugára Deríti arcomat ... . . . Pedig a szivem úgy fáj, Hogy csaknem megszakadt! . * Od’adnám üdvösségemet Csak egyszer itt virrasztnál Mint lelkem őrző angyala Bolondos álmaimnál I Csak egyszer szólhatnék veled, Csak egy rövidke perezre, S záruljanak le ajkaim Nem bánom — mindörökre 1 . . Látnál csak olykor búsan, összetörve Zokogni mint egy gyermeket, A fájdalomtól tépve, meggyötörve . . . — Megértenéd majd szenvedésemet! Megértenéd szivemnek néma búját, A könyet, mely szememben ég, ragyog, Megértenéd majd homlokom borúját - S hogy milyen árva, elhagyott vagyok 1 A „Magyar Hírlap“ sokkal tekintélyesebb és előkelőbb orgánuma a magyar közéletnek, semhogy a fenti czikket észrevétel nélkül hagyhatnánk. őszinte sajnálatunkat nyilvánítjuk, hogy e »Magyar Hirlapc a békésmegyei agrárszo- czialismust, Beliczey István kitüntetésével a p0p! fenti alakban hozza összeköttetésbe, mert ez- |zel a közérdeknek — bár akaratlanúl — némán éhező paraszt ellen, aki feltette magában, hogy az idén félingyen nem fog aratni Békésben: alig tehetnek valamit. Ez ellen a néma sztrájk ellen nincs mit tenniök mást, mint lehetőleg hangossá tenni. Minden marokrerő leány után nem lehet állítani egy zsandárt, de a szolgabirói hivatal körül ordítozó népbe bele lehet lövetni. Akuttá tenni a bajt, fenyegetődzeni, kihívni és megcsu- folni a szenvedőt, hogy elveszítse önuralmát, aztán rendőrileg végezni velük: ez az ő szocziális tikájuk,— készenlétben. A szelíd Darányi ordóz, a ■ mérges Perczell*Sen r08z szolgálatot tesz. lövet Mert ő nem fél. Tudják-e, uraim, hogy 6 Beszéljünk nyíltan, világosan: nem tel? Sohasem fél, amikor égy megye, az or-l A , ,. , . szag bőréről van szó, Nem retteg vissza a békésil . " mögtuajuk erteni s honorálni is, ha grárszoczializmustól, a mostan fenyegető sztrájk-1 valaki annyira demokrata, hogy mindennemű tói sem. Oroszosán mondva: pök az egészre, mert [kitüntetést, bármiféle rendjelet perhorreskál mód nélkül bátor férfiú. És a tanítványai is mind és ilyen — mondjuk — elvi szempontból kihanmÍVadnaí- Andor ,ff Pf" ur Csongrád-lfogáaoija Beliczey István Szent István rendjétis. ban, aki megfenyegeti a munkásokat — boszuval.l 0 t J Majd nem enged nekik munkát adatni, ha jővén-1 D6 <*fei az ultra radikalismus ilyen fo- dőre rászorulnak. (Tudnivaló, hogy a munkásnak|káig el nem jutott ; aki a rendjelet, csak nagy kegy az Magyarországon, ha olcsón szabadjazért mert rendjel, megbélyegzőnek még [nem tekinti, hanem megengedi, hogy érde- Ha Darányi tanuló gyermek volna: önképző-jmek honorálására is alkalmas: ha elfogu- kördit játszanék. Ha Perczel zsenge ifjoncz volna: latlan Ó8 igazgág08 K lenni, befogja ös- bizonyara kedvelne a professzorosdit. De ők feli • u i ° 7 7 , \ , , vannak nőve, ők két miniszter. És küldet az egyik me™> hogy ha valamelyes erdemek, akkor Békésbe aranykeresztet egyet, a másik patront —1^ Böliczey István érdemei első sorb au olyan Lókat. Itermészetűek, a melyek a kitüntetésre rászolgáltak. _|Ez a kormányzat pedig nem rossz, csak ■: Beliczey István 25 esztendeje, hogy a teg. Ami belügyi részét illeti, az valóban leg-1békésmegyei gazdasági egylet elnöke. Ez az nagyobb részvétünkre érdemes, az a nervöse ura- elnöki állás nem csupán tiszteletet szerző lomra jutása a politika egy igen fontos ágazatában, olyan rózsás állapot, mint más nobile offi- H.<T_viuaia.n_^,_o.nnQL-^aJ)iintetöjogi irányzatnak|ciumok^ gok ég komoly do]got adó Darányi küldte a keresztet és nem Perczel zt nem értjük egészen. Az utóbbi nemes állam férfiú volt szives annak idejében — a belügyi expo zéban — kijelenteni, hogy az alföldi' szocziális kér déstől ő és társai nem rettennek vissza és amikor szükség lesz rá, meggyógyitják. íme a gyógyítás Szent István palástjáról levesznek egy kis kérész tét, megint csak a király tekintélyéből leemelnek egy aranyból vert szimbólumot, lehet, hogy puszt passzióból, véletlenül éppen ma, de nem lehetet en, hogy szándékosan, most tudtára akarják adn az ottan ökölbe szorított kézzel, a dühtől visszafojtott lélekzettel figyelő népnek: a hallgató ur az arany, a morgó paraszté az ólom! * Azonban a nép nem morog és ez a kitünte tés se birta rá semmi exczesszusra. Amint mi belügyi kormányzatot ismerjük, ez neki éppen nem kellemes. A magát megkötő, csendesen viselkedő Egyáltalán, mi annak [vagyunk a hivei, amely az oktalan és czéltalanL . 5 - — bűn mögött keresi a pathologiát. Egy roppant fon-P®S _ Ikozás, erős kritikának kiteve, amely tosságu kérdésben miért viselnék magukat oly ki-jkritikához különben mi is gyakran hozzá- bivóau és veszedelmesen, ba egészségesek lenné-ljárulunk. oek. Síért diskurálnának a viharral, mint Lear apói Dolgozni becsületesen; olykor talán telreertve es ellenségeket is szerezve es mind- Egy kissé hátborzongató elgondolni, hogy ezt nem kötelességből, nem fizetésért, ha- ezek a válságos egészségű ország orvosai 1 Es ki nem anjai 4idozatot hozva, tisztán ember- vagyunk szolgáltatva nekik, rigolyáiknak, dühüknek, . i - * -i i , , , idegességüknek. Fejeikben összezagyválva a reczep-l^ara^1 s2ivbol, közérdekből^ es hazaszere^et- |tek^_ méreggyógyitó ír, illatos olaj és puskapor. S0* vezérelve: olyan tulajdonsággá válik, HUSPji , » mely hovatovább igen ritkán fog előfor[csak Írnak. Mi lesz velünk? |dulm a minek mindenesetre az is egyik »]0« következménye lészen, hogy a M. H. basonló Pi-i »? kínzó titok. Es mi lesz|honorálás anyagát is ritkán fogja képezni, velük? iele fogjak okét aggatni gyemautos, ko-| . - . ronás czimekkel, drága aranykeresztekkel. De vaj- . Az agrarszocziáhzmuenak nincsen Békes- [jon vannak-e a felségnek akkora és oly sok arany-1vármegyeben olyan dühös és fanatikus kö- keresztjei, mint amilyen nagyok és sűrűk az ölvetője, a ki el ne ismerné Beliczey István- Imezőgazdasági és egyéb érdemeik? nak azokat az érdemeit, a melyekért kifejeSoha se tudod meg, Hogy mi, vagy te nékem, De minek is tudnád ? Mit törődöl vélem ? Mikor azt se kérded: Mórt halovány képem ? 1 Soha se tudod meg, Mint szeretlek téged, Mennyit gondolok rád, Mennyit vagyok véled — S hogy meghalok érted 1 ... * Bánatom elszunynyad Ha szemedbe nézek, Édes, lágy dalodra Földerül a lélek: És mégis ... ne nézz rám, Kerülj, kerülj engem, Búbánatot hozna Rád az ón szerelmem I Szerettem már egyszer S megszenvedtem érte, Szivem elhagyatva Lelkem összetópve I . . . Osszetópett lélek S beteg szív? .. . Csak rom már, Ahol az emlékek Fehér árnya jár ... jár .. . Hiába, hiába, Nem tudom feledni, Szivem már kifáradt Újra mást szeretni. A te szived ha fáj Egyszer majd begyógyul. . . — De az én bús sorsom Jobbra sose fordul! ... * Leszállt az éjjel S ón csak virrasztók, Nem alhatom . . . nem albatom . . . És mintha jönnél Fehér ruhában És megsimitnád homlokom . . . És mintha szólnál Halkan, remegve Súgnád fülembe, hogy szeretsz, Hogy mindörökre Enyém maradsz már, És soha, soha sem feledsz . . . * Magad maradtál árván, egyedül, Mindenki elhagy gyáván, bütlenül, Testvér, rokon, barát — mind megtagad, — Ne sírj 1... hadd menjenek, maradj magad. Ne sü’j, ne sírj 1 . . . csak nyújtsd felém kezed, Szivem megérti elhagyott szived! . . . Ne szólj! . . . borulj ölembe önfeledten . . . Legyünk hát árvák mindaketten !>..• -. * A boldogság, az üdv te vagy csupán! Mit bánom ón, ba minden porba hull, Csak a te drága lelked — az maradjon Enyém . . . örökre . . . változatlanul 1 Oszoljon mint a pára, pompa, fény, Babér, dicsőség, mind másé legyen, Nekem csak jó szived hűsége kell — A többi veszszen el! . . Sötét az éj körös-körül Sehol egy fénysugára, Megyek ... s te újra egyedül Szegény, szegény kis árva. S a szenvedésnek vége nincs, Rövid a boldogságunk! Ezt — el nem űzi semmi kincs, Azt — meg nem hozza álmunk. ♦ Borongó, szürke fellegek Siessetek, siessetek 1 Oh fussatok ! . . rohanjatok ! Hazáig meg se álljatok 1 . . Ha tán vidám — úgy : zúgjatok, Viharra, vészre válljatok I De hogyha bús: oszoljatok, És sírjatok . j . csak sírjatok! . . T7" ersels— Domby Lajos költeményei. — Egy kötet jelent meg a múlt hetekben a |gyulai könyvpiaczon. A kötet írója Domby Lajos, Gyulaváros [református hiveinek köztiszteletben álló lelkésze, a jeles prédikátor, kinek a közpályán való működése is eddigelé tiszteletünket vívta ki, a |kötet tartalma pedig ioo darab vers. Manapság jó verset irni, egyike a legnehezebb dolgoknak a világon nemcsak azért, [mert a modern világ kenyérharczának prózai [forgatagában kevés a poezis, kevés a megéne- I kelhető téma, nemcsak azért, mert a lanton el- I verték már a legszebb dalokat s nehéz uj, ere- Ideti változatokat létrehozni a lant kopott húrjain, hanem főkép azért, mert a modern szürke I világ életfentartási szükséglete, a lét ezerféle bajai kiirtják, eltörlik azokat a gyöngéd érzel-
