Békés, 1897 (29. évfolyam, 1-53. szám)
1897-05-30 / 22. szám
22-ik szám. Gyula, 1897. május 30-án. XK1X. évfolyam. i Szerkesztőség: Templomtér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj : Egész évre . 5 frt — kr. Félévre ... 2 » 50 » 1; Évnegyedre .1 » 25 » ' Egyes szám ára 10 kr. Társadalmi és közgazdászati hetilap MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: IKI Ó ZES t-í -^r ^ ~r^ m Kiadó hivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza, és könyvkereskedés, hova a hirdetések és nyílt téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. Nyilt-tér sora 10 kr. Elakarják vinni a huszárságot. A »Nagyvárad“ csütörtöki számában olyan hirt olvasunk, melynek kinosságát csakis hihetetlensége képes enyhíteni, megvalósulása pedig — amit nem tételezhetünk fel — jogos elkeseredést keltene a város közönsége körében. Nagyvárad város tanácsa ugyanis — nem tudjuk, hogy saját kezdeményezéséből, vagy fensőbb sugalmazás folytán e — lolyó hó 4-én feliratot intézett a honvédelmi miniszterhez, hogy a gyulai honvédhuszár osztály oda áthelyezése hogyan volna lehetséges. Ezen feliratra a honvédelmi miniszter folyó hó 24-én kelt leiratában ezeket válaszolja Nagyvárad városának: A folyó hó 5-én kelt és közvetlen hozzám felterjesztett abbeli ajánlatát, hogy a Gyuláról Nagyváradra áthelyezendő honvéd huszár osztály számára ■ szükséges laktanyát a város közönsége fel- épitteti és a katonaság beszállásolásáról szóló tör- vényczikk határozványai alapján rendelkezésére bo csátja, oly föltétellel Jogadom el, hogy az I-ső osztályú laktanyákhoz kötött törvényes igényeknek megfelelően 200 ezer forint költséggel s 11 ezer forintra tehető évi bérjövedelemmel felépíthető laktanya építése még ez év folyamán akként kezdetik meg, hogy az összes építmények még a tél beállta előtt fedél alá helyeztetnek, 1898. évi október hó 1-ével pedig a rendeltetésszerű használatra teljesen kész, illetőleg elfogadható állapotban rendelkezésre átadatnak. Éhez képest egyúttal felhívom a város közönségét, hogy a laktanyára vonatkozó általános építési szervezet elkészítésére az 1895. évi XXXIX t.-cz. végrehajtására kiadott utasítás 4. §-hoz tartozó határozmányok értelmében hivatott vegyes bizottságot az általam egyúttal utasított budapesti I honvéd kerületi parancsnoksággal egyetértve hivja össze és a megállapított általános építési tervezetet helybenhagyás végett hozzám mielőbb terjessze fel Ez a miniszteri leirat ugyan körülbelü úgy hangzik, hogy az esetben, ha Nagyvárad városa a miniszternek feltételeit elfogadja, í teljesiti, akkor a houvédhuszárság Gyuláró Nagyváradra átvitele befejezett tény volna de mi ennek bekövetkeztében nem tudunk, nem akarunk hinni. Még nincs három esztendeje, hogy a honvédelmi minisztérium — saját kezdeményezéséből — megindította a gyulai honvédhuszáriaktanya kibővítésére vonatkozó tárgyalásokat. A honvédelmi minisztérium ekkor ki- enczezer forinton felüli méreg drága áron risajátitatta a várossal a laktanya háta mögött álló négy házat, amelyek helyére a legkényesebb állategészségügyi követelményeknek megfelelő istállókat épített, szerelt fel, azonkívül épített lovardát, a laktanyai főépületre emeletel és mindezekre alig két esztendeje, hogy százezer forintot költött az állam pénzéből és eme beruházások zöme olyan természetű, hogy csak lovassági czó- loknak megfelelő, valóságos pazarlás .egyebekre felhasználni; joggal hihetetlennek tártuk tehát, hogy ugyanaz a honvédelmi minisztérium, mely Gyulát, a város és a kincstár nagy áldozatkészségének igénybe vételével huszársági állomásnak fejlesztette, a nagyobb beruházásokat követő rövid két esz tendő múlva mint lovassági állomást egyáta- án feladhatná. Azt rebesgetik, hogy a gyulai terepvi szonyok nem alkalmasak a lovasságnak, hogy a lovak megvakulnak Gyulán és más ilyesmi nem is tudjuk minő jelzésre méltó állításokat, ez volna az ok, hogy a huszárságot Gyuláról el kell vinni. Teljes tisztelettel legyen mondva, mi efféle állításokat nemcsak hogy igaz oknak, de még plausibilis ürügyeknek se akczeptál- hatunk, annál kevésbé tudunk ily ürügyekben megnyugvást találni. Annyit tudunk, hogy Magyarországon egyetlenegy ideális lovassági állomás sincs, amely úgy terep, mint taktikai s állategészsógi, szóval a lovas állomásokhoz fűződő követelményeknek minden tekintetben megfeleljen. Mindegyik lovas állomásnak előnyei mellett vannak kisebb-nagyobb mérvű defektusai. Valószínűleg vannak a gyulainak is, noha sokkal enyhébb mérvben, mint igen sok más akár közös hadseregbeli, akár honvédhuszári állomásnak, amelyek túlnyomó hátrányaik daczára mégis valóságos „nebántsvirág“ elbánásban részesülnek. Azt például mint tényt állíthatjuk, hogy kiképzésre a gyulai huszár állomás a legkitü nőbb az egész országban. Tagadbatlan, nagy része van ebben a huszárezred derék tiszti karának, a jó legénységi anyagnak, de nem kevésbé nagy része magának az állomásnak magának a terepnek is. Ez nem a mi néze tünk, —mint ilyen igénytelen volna és elfogult lehetne, — hanem elfogulatlan nagy képzettségű előkelő tiszteké, melyre joggal hivatkozhatunk, annyival is inkább, miután ebből nem is csinálnak titkot. Akácz soros . . . Ákaczsoros tanya van n Falu mellett. Arra járok . . . nyugodalmát Keresgetem a szivemnek. Boldogságos kicsiny fészok, Áldott jó nép lakik benne Ott van az én életemnek Virágos kis tündér kertje. Nyilófélben vannak éppen A virágok . . . Bólingat rám a vén ákácz, Jókedvű most, hogy virágos. Dísze, éke a kis kertnek Gesztenyése s négy fenyője Alettok van a rózsámnak Legkedvesebb pihenője. Most is ott van. Ákácz levél A kezében Elmerengve szaggatja le A levelet sorra Beépen ... Ha úgy jön ki hogy nem szeret Addig kérdi a mig aztán Azt nem mondja a levélke : Szívből, lélekből, igazán. Bizony bizony beteg az a Kis leányka, Nagyon fájhat szegénykének Valahol... a szive tája . .. Kitűnő terepnek konstatáltatok Gyula 1876. aug. havában a királygyakorlaton. Ez volt első nagyobbszabásu bemutatkozása ő felsége, mint legfelsőbb hadúr előtt a magyar honvódhu8zárságnak. A honvédhuszár- ság megérdemelt kegyeletében álló boldo- ult Henneberg vezénylete alatt álló lovasság gyakorlatai Gyulán bámulatot keltettek és ő felsége a király teljes elismerését vívták ki ; mondhatni ettől a gyulai lovasgyakorlattól datálódott a houvédhuszárság renom- méja s Henneberg népszerűsége s pozicziója le s felfelé egyaránt. Tessék elolvasni a gyulai határban tartott akkori hadgyakorlat leírását a napi sajtóban és szaklapokban, nem-e superlativusokban nyilatkoztak a tudósítások a terepről is ? Az is egyszerű ráfogás, mely a gyula terepet a lovak megvakulásával, a terep rovására a legkisebb okozati összefüggésbe is hozza. A lovak vakulásának, a meuuyiben ez a múltban gyakoribb volt, — noha az is me szűnt — száz egyéb oka lehetett, mint maga a terep. Ez és egyéb lóbetegsógek többnyire határozottan ki nem deríthető okokból szórványosan előfordulnak bármely lovas stáczión anélkül, hogy a stácziót »sprengolják“. Miéri épen ezt Gyulával szemben megtenni ? És épen most ? Nem képzelünk akkora elfogultságot, mely a teljesén analog klimatikus és talaj viszonyok közt levő Mezőhegyes vagy Csabának a legkényesebb állategészségi szem pontból mérlegelve bár, Gyula fölött előnyt adna. Sőt mellesleg írva, az állategészségi statisztika, Mezőhegyes és Csabával szemben még Gyula előnyére bizonyít. És ha ennek daczára a szomszéd Csabán sokkal nagyobb értéket képviselő lóállományt lehet méntelepben, Mezőhegyesen pláne millió értékű világhírű ménest tartani : a logika kérlel- hetlen szabályai mellett nemcsak tarthatatlanná, hanem valósággal nevetségessé válik hogy Gyula, a város és állam által legutóbb is tett nagy anyagi befektetések után, a melyek még tökéletesebbé tették az állomást mint volt, a huszárságra nézve tarthatatlannak nyilvánitassók, hozzá Nagyvárad Írül, pirul, nagyot sóhajt : „Én drága szentem tubiczám Szeretlek, szeretlek szirből Lélekből forrón, igazán.“ Sóhajának visszhaugja kelt A szivemen És száll a hang a réten át Azóta szünes-azüntelen .. . A lomb is csak azt susogja : — Fut tőle bár a kis leány — „„Szeretlek, szeretlek szivbőL Lélekbő) forrón, igazán.““ Gyóji Dezső. Erdőzug. Irta: Gonda József. Szentirmay Olga kikosarazta a hatodik kérőjét is. A hetediket Szél Bandit talán szerette Hanem ez meg olyan szegény volt, mint amily gazdag Szentirmay Olga. S a gőgös büszke ne nvési család tüzes szemű sarja, a hét határra hires szépség, nem elégedett meg férjül egy jó tánczossal, egy szellemes udvarlóval, egy ábrán dozó poétával, ki ugyan egyre-másra cselekszi a verseket, de annál kevésbé fárad a harmadik szigorlatának a megszerzésén. Szentirmay Olgának ugyan nagyot dobbant a szive, mikor kivágta a nemet, hanem mikor a tükör elé állott s végig nézett a feléje mosolygó fejedelmi alakon, daczosan dobbantott piczi lábaival a parkettre.' — Ejh . . . találok én még minden ujjamra hatot! . . . SzeretemP . . . Aligha. Tetszett, enykedvéért, melynek kavicsos talaja még laikus Utal megbirálhatólag is határozottan hát- ányban van Gyula mellett. Megvalljuk, hogy kipótolhatJan nagy veszteség volna ez a gyulai polgárságra is, különösen a huszár laktanya körüli város- észre, mely az utóbbi években nagy áldozatok árán úgy épült és renováltatott és pedig nagy részben kölcsönpénzen, hogy a huszárság igényeinek megfeleljen. A lovasság elvitele ezt a városrészt anyagi romlásba sodorja, melyért semmi sem fogná kártalanítani. Nagyon meggondolandó, hogy jóhiszemű polgároknak a katonaság érdekében tett beruházásai önhibájukon kívül anyagi pusztulásuk következményeivé váljanak. De megsinylené a huszárság áttételét Gyula városa s vidéke most éppen nagy kíméletet igéDylő földmivelése, ipara s kereskedelme, mely sokkal többet veszítene a lovasság áttételével, mint a mennyit a katonasággal — közös hadsereg és honvédséggel egyaránt bőven — ellátott Nagyvárad a mi huszárságunk odahelyezésével nyerne. A nemzetgazdasági szempontokon kívül a szociális okok is nagyon ajánlatossá teszik, hogy a honvédhuszárság okvetlenül Gyulán bagyassék. És noha — mint czikkünk elején előre- bocsátottuk — nem tudjuk, nem akarjuk elhinni, hogy a honvédelmi minisztérium a város és az általa tett utóbbi beruházások után a huszárság Gyuláról való elvitelének következetlenségébe essék: mindazonáltal a miniszternek Nagyvárad városához intézett leiratát eléggé komolynak tartjuk arra nézve, hogy a városi képviselő-testület^ országgyűlési képviselőnk és a vármegye kormányzóinak figyelmét arra felhívjuk, és a város veszélyeztetett érdekei megvédését tőlük elvárjuk és azt kötelességükké tegyük. nyi az egész, szeszély, mint aminő nálam nem ritkaság . . . egy kis szerelmi hóbort . . . hisz ez is fiatal leányoknál fordul elő s bizony még senkinek se repedt meg a szive egy holdimádó fellengős poéta után. Szél Bandi pedig a kiko- sarazás emlékére szerfelett nagyot mulatott. Mikor már harmadik éjjel folyt a vigalom, oda állította Bélát a Szentirmayék ablaka alá s a szerelmes, ibolya illatos tavaszi szellő, valami mámoros, édes, forró, szerelmi hangokat lopott az álmodozó fiatal leány szobájába . . . Soha sirt oly keservesen a Béla hegedűje .. soha se beszélt oly szenvedélylyel a négy húr oly igaz hangokon a száraz fa. A Szentirmayék aranyhajü Olgája felrezzent habos párnái közül s Isten tudja miért, sajnálni kezdé, hogy kosarat adott a fiatal megyei jegyzőnek. És ahogy a szivrázó nóták utolsó akkordjai is szerteszállottak a tavaszi hajnali levegő csendjében, oda borult a fehér zsalus ablak párkányára s a szeme szivárványán keresztül nézett- a hajnali homályban elmosódó alakok után . . soká . . . soká . . . Szél Bandi pedig megelégelvén a lumpolást gondolt egyet, a falhoz vágta a jegyzői pennát s felment Pestre leszigorlatozni. Három hónap alatt meg volt a doktorátusa S ahelyett hogy visszament volna a fehér zsalus ablak elé s újra elhuzatta volna a Szentirmay Olga nótáit, beállott egy fővárosi lap szerkesztőségé hez s irt . . . irt oly gyönyörű, oly észbontó verA vármegye tavaszi közgyűlése. — Május 24. és 25. — A lefolyt megyegyülés ismét igazolta a közigazgatási rendnek túlhaladott voltára nézve kifejtett álláspontunkat. Szép számmal gyűltek össze és a vármegyeház nagy termét teljesen megtöltötték a bizottság tagjai. Az ülés első napjának délelőttjén az ügyek iránti érdeklődés élénken nyilvánult és e mellett seket, mint aminők csak egy oly szívből fakadnak, hol lángol a szerelem pokla, hol átkozódik a fájdalom, hol tombol, jajgat a keserűség. Minden sorában zengett a szerelem tündér-hárfája minden gondolatában izzott, lobogott a szenvedély lángja . . . Bámulták ezt az embert, ki ily hatalmas erővel, ily fékezhetetlen tűzzel szórja szét szenvedélyes lelke gyémántjait a világnak. lÜnnepelték a nevét, ábrándos lelkének gyöngyei a nép ajkára szálltak s a pásztortüzek hamvadó üszkénél, a szerelmes leányok bibor-piros ajakáról szállt, szállt a dal az égnek ] az ő dalai 1 A névtelen fiúból hires poéta vált, hatalmas, viharos lelkű költő, ki ha kell beszél a csalogánynyal, az erdő dalosaival, de túl is dörgi szenvedélyes szava a vihart. Az élet boldogtalanságának nagy Malströmjében fejlődött óriássá. Mi elsepri a gyengét, az felemelte, mi megbénítja a tettre kész kart, az megaczélozta izmait. Egy szállt . . . szállt ... a pusztán széliében, hosszában a legszebb, a legszenvedélyesebb dal, az ö dala . . . Szentirmay Olga élte a világát. Tánczolt, mulatott s ugyancsak pusztított a férfi szivekben. De mintha valami keserűség, valami maró szatíra irányítaná minden tettét. Magához bolon- ditja a szezon legdivatosabb gavallérját, egy-egy tüzes tekintettel, egy-egy kellő helyben alkalmazott sóhajjal elvakitja s midőn a szegény udvarló a legvakmeröbb rohamra készül, midőn azt hiszi, hogy már csak egy ölelés s karjaiban van a pár ezer holdas mennyország, Szentirmay Olga T.npnn ír mai számúhoz fél iv melléklet ■van csatolva.
